Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-22 / 115. szám

Francia elnökválasztási küzdelem PÁRIZS: Egyre hevesebbé válik a francia elnökválasztási küz­delem. A televízióban és a nyilvános gyűléseken is éle­sedik a hangnem. Különösen az egyazon választópolgárok szavazataiért versengő Georges Pompidou és Alain Poher támadja mind éleseb­ben és mindinkább szemé­lyes éllel egymást. Giscard d’ Estaing volt pénzügyminiszter, aki Georges Pompidou jelöltsé­gét támogatja, azzal a javas­lattal állt elő, hogy a jobbol­dal két jelöltje, Pompidou és Poher közül az, aki az első fordulóban a második helyre kerül, mondjon le a második fordulóban az első javára, hiszen gyakorlatilag ugyan­azt a politikát ajánlja. A volt pénzügyminisztert az a lehe­tőség aggasztja, hogy az első fordulóban esetleg második helyre kerülő Poher június 15-én, az ellenzéki szavaza­tok segitségével legyőzheti Pompidout. A tv-kampány mellett a jelöltek egy része folytatja a gyűlések sorozatát is. Georges Pompidou Párizsban és a főváros környékén, Jacques Duclos pedig az or­szág déli nagyvárosaiban, Lyonban és Marseille-ben tartott gyűléseket. A kommu­nista jelölt már reggel hat órakor megjelent a marseille-i kikötőben, hogy a mun­kakezdés előtt a dokkmunká­sokhoz szóljon. Alain Kiivine, az egyik trockista frakció jelöltje megkísérelt a Renault autó­gyár bilancourt-i üzemének bejárata előtt gyűlést tarta­ni. A Duclos képét magasra tartó és a kommunista je­lölt nevét éljenző autógyári munkások azonban nem hagyják szóhoz jutni. Louis Odru kommunista képviselő újból sürgős inter­pellációt intézett a kormány­hoz a kommunista képviselő- csoport nevében. Intézkedé­seket követel arra, hogy a szavazás időpontjában évi rendes szabadságukat lakó­helyüktől távol töltő dolgo­zók eleget tehessenek állam- polgári kötelezettségüknek. Tanácskozás a vietnami kérdésről BANGKOK: A SEATO miniszteri érte­kezletének befejezése után szerdán Bangkokban újabb tanácskozás kezdődött, ame­lyen az Egyesült Államok és a vietnami háborúban részt vevő szövetségesei a közös vietnami politika kialakítá­sának kérdéseit vitatják meg. Karami kormányalakítása BEJRUT: Charles Helou libanoni el­nök ismét Rasid Karami volt miniszterelnököt kérte fel kormányalakításra. Karami, az államfővel folytatott hosszú tanácskozássorozat után bejelentette, hogy elfo­gadja a megbízatást és már PEKING: A Musztafa Tiassz tábor­nok, vezérkari főnök vezette sziriai katonai küldöttség Kínában tett baráti látoga­tásának befejeztével szerdán elutazott a kínai fővárosból. A vendégeket a pekingi re­pülőtéren magas rangú kí­nai katonai vezetők búcsúz­tatták. PRÁGA: A Rudé Právo újabb 48 — nagyrészt vidéki — új­ságíró nevét közli, akik alá­írták azt a nyilatkozatot, amelyet 130 újságíró tett közié a május 17-i Rudé Píávoban. Ezzel kétszázra emelkedett a nyilatkozatot aláíró újságíróik száma. PÁRIZS: Szerdán újabb három pá­rizsi lap munkatársai léptek sztrájkba. Az Equipe és a Párisién Liberé újságírói közleményt akartak meg­jelentetni lapjukban, hogy szolidaritásukról biztosítsák a Figaro sztrájkoló munka­társait. A laptulajdonosok megakadályozták a közle­mény megjelentetését. így mindkét lap alkalmazottai huszonnégy órás sztrájkba léptek. A Combat a nyom­dászok sztrájkja miatt szin­tén nem jelent meg kedden ROMA: Luns holland külügymi­niszter szerdán az olasz fő­városból hazautazott, mi' után bizalmas megbeszélése­ket folytatott indonéz kolle­gájával, Adam Malikkal. KAIRÓ: Kairóban szerdán Nasszer elnök fogadta Marien Ngouabi kongód (Brazzavidle) államfőt. A megbeszélésen az egyiptomi és kongói kül­ügyminiszteren kívül több más vezető politikus képví gelte a két országot. LONDON: A Nyugat-európai Unió állandó képviselőinek két­hetenként megtartott szoká­sos üléséről Franciaország szerdai napon ismét távol maradt. BERLIN: Dr. Josef Dobretsberger professzor, volt osztrák mi­niszter a Neues Deutschland- nak az NDK fennállása hu szadik évfordulója alkalmá­ból hozzá intézett kérdésre válaszolva kijelentette, hogy az NDK-ban főleg az 1950-es évek óta bekövetkezett gaz dasági fejlődés csodálatra méltó. 1863. május 22., csütörtök Izraeli támadás Izraeli gépesített alakula­tok, vadászgépek és helikop­terek fedezete mellett szer­dán délelőtt Vádi Aarabanál átlépték a jordániai—izraeli tűzszünet! vonalat és beha­toltak Jordánia területére. A Jordániái egységek mintegy négy és fél órás tűzpárbaj után visszavonulásra kész­tették őket, — jelentették ba Amanban. Az izraeli táma­dásról beszámolt egy Tel- Aviv-i katonai szóvivő is. Kö­zölte, hogy „büntetóakcióról” volt szó, amelynek során az arab gerillák számára tá­maszpontul szolgáló házakat robbantottak fel. Kairóban, egy egyiptomi katonai szóvivő bejelentette, hogy izraeli repülőgépek há­rom hullámban kísérelték meg szerdán a behatolást az Egyesült Arab Köztársaság legitarébe. Az EAK hadsere­gének vadászgépei az izraeli gépek közül egyet lelőttek, a többieket távozásra késztet­ték. Tel-Aviv-i változat sze­rint egyiptomi repülőgépek szerdán két ízben kísérelték meg, hogy átrepüljenek a Szuezd-csatomán. Az izraeli erők — állítják Tel-Avivban — három egyiptomi gépet le­lőttek, egyet pedig megron­gáltak. szerdán megkezdte konzul­tációit a képviselőház tagjai­val a kormány összetételéről. Mint mondotta, olyan kabi­netet akar, amelyben vala­mennyi politikai párt képvi­selve lesz és amely élvezi a nép bizalmát. Hangsúlyozta, hogy kormánya valamennyi kérdésben. így a Palesztinái kérdésben is az arab érde­keknek megfelelően kíván eljárni. Mint ismeretes. Karami előző kormánya április 25- én azt követően mondott le, hogy országszerte véres tün­tetések voltak, amelyek rész­vevői cselekvési szabadságot követeltek az arab komman­dók részére libanoni terüle­ten. A biztonsági erők a tün­tetések megfékezése közben sok émbert megöltek, vagy megsebesítettek. Kekkemen elutazott a Szovjetunióból LENINGRAD: ^ Kekkonen, finn államelnök, aki nem hivatalos, baráti lá­togatást tett Lerúngrádban, Koszigin szovjet miniszterel­nök társaságában szerdán Fetrodvorecbe utazott, ahol megtekintette a szökőkútker- tet és Nagy Péter palotáit. Ez­után a finn államfő a „Vi­harmadár” nevű motoros jachton átszelte a Finm-öbölt, majd Zelenogorszkból gép­kocsival elindult Helsinki fe­lé. Petrodvorecben a vendéget Koszigán és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. Alekszej Koszigin és Urho Kekkonen egyetértett abban, hogy ez a mostani találkozó, amely a két ország vezetői közötti hagyományos, szemé­lyes kapcsolatok folytatásá­nak tekinthető, hasznos volt, megfelelt a szovjet és a finn nép közötti barátság és al­kotó együttműködés érdekei­nek. NIXON HŰZZA AZ IDŐT ' MIT AKAR TIIIEU ELÉRNI? NYUGVÓPONT LIBANONBAN A LENINGRÄDI TALÁLKOZÓ FELELŐS AMERIKAI ÁLLAMFÉRFIAK sorra eme­lik fel szavukat a vietnami háború ellen. A minap Fulb- right szenátor követelte a csapatok visszavonását, most pedig Edward Kennedy — aki a demokrata párt legvaló­színűbb elnökjelöltje 1972-re — jelentette ki; hogy szerin­te értelmetlen és felelőtlen dolog továbbra is a halálba küldeni az amerikai fiatalokat. Nem vitás, más dolog ellenzékben beszélni és megint más — felelősségteljesebb, több körültekintést igénylő — a kormányrúd mellől. Ám ez sem. feledtetheti, hogy Nixon Vietnamra vonatkozó 8 pontos javaslata senkit sem elégített ki. Még a nyugati polgári sajtó is, a svájci Neue Zür'cher Zeitungtól a francia Combatig, szinte egybehang­zóan úgy vélekedik, hogy Nixon csupán az időt húzza, holott az amerikai közvélemény a vérontás véget vetését, az amerikai „fiúk” hazahozatalát követeli tőle. Alighanem jól látja a legtapasztaltabb francia politi­kai publicista, Tabouis asszony, amidőn a közelgő Nixon— Thieu találkozóból azt a következtetést vonja le, hogy úgy látszik mégsem volt előzetesen minden tisztázva Saigon és Washington között Nixon 8 pontos javaslata kö­rül. Thieu valószínűleg arra szeretné rábírni Nixont, ad­jon neki biztosítékot, hogy esetleges koalíciós saígoni kor­mányt is csak ő, Thieu állíthat össze. Még a burzsoá Les Echos című francia lap is azt a következtetést vonja le mindebből, amit a DNFF már ré­gen hangoztat: hogy a saigoni kormány vált a vietnami általános rendezés fő akadályává. A lap azt is felveti, va­jon maguk a dél-vietnami csapatok hajlandók-e támo­gatni azt a kormányt, amelyért eddig harcolni ok kellett? A SZERDAI NAP egy másik érdekes híre Bejrutból érkezett. Nyugovópontra jutott az április 25-e óta tartó kormányválság: Karami hajlandó újra vállalni a minisz­terelnöki posztot. Bár annak idején kijelentette, ezt csak akkor tölti be újra. ha megegyezés születik a libanoni CB. kormány és a palesztínai menekültek szervezetei között. Jóllehet ilyen egyezmény azóta sem született, úgy tűnik, a konfliktus ma már messze nem olyan éles, mint Karami lemondásakor volt; A KÉT_VILÁGRENDSZER közötti békés egymás mel­lett élésre ismét a finn—szovjet viszony szolgáltatott jó példát A Leningrádban lezajlott Koszigin—Kekkonen ’ találkozóról kiadott közös közleményből kitűnik, menngbsa lehetőség van a békés együttműködésre,- az érdekek köl­csönös tiszteletben tartása alapján. """"'"y""""""yyy""y/'""y"y"S/SSSSSSrSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSS/S/SSS/SSSSSS/SSSfSSSSSfSSSSSS/SS/SSSSSS//SSSSSSS/SS///SSS//StSS/'SS/.'S;/S/SS/SSS/S/SSSSSSfffSSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSS A termelőszövetkezetek 1368. évi tevékenységéeek pH — gazdaságpolitika! tapasztalatai T 1 U 11 ' C J . , , „ , együttes összefogásának kö­ina: noiio fcnare, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője szönhető, hogy a nagy aszály ■* ellenére a mezőgazdasági ter­melésben visszaesés nem kö­vetkezett be, ellenkezőleg — amire eddig nem volt példa — összességében az előirány­zottnál gyorsabb ütemű fej­lődés állapítható meg. Az aszálykár ellensúlyozására tett intézkedések közül kü­lönösen eredményesnek bi­zonyult, hogy a korábbi évekkel ellentétben jóval nagyobb területeken tör­tént másodvetés, hogy a he­lyi öntözési lehetőségeket soha nem tapasztalt mérték­ben használták ki, de haté­konynak bizonyultak a költ­ségek csökkentésére kezde­ményezett intézkedések is. Az aszálykáron kívül az év utolsó negyedévében to­vábbi problémát, gondot okozott, hogy a száj- és kö­römfájás megyénkben is el­terjedt és a hízóállatok ér­tékesítése, exportja csaknem teljesen visszaesett. Az említett károk ellené­re 1968-ban a mezőgazdasá­gi termelés megyénkben je­lentős mértékben fejlődött. A közös üzemek termelési értéke az elmúlt évben meg­haladta a 2 milliárd forin­tot, amely az előző évhez viszonyítva folyó áron szá­molva 12,9 %rOs emelkedés­nek felel meg. Ezen belül számottevőbb fejlődés az állattenyésztési főágazatban állapítható meg, míg a nö­vénytermelésben valamivel több mint 3 %-os visszaesés következett be. Bár az utóbbi is — az elemi kár ellenére — külön elismerést érdemel —, mégis néhány olyan jelenségre hívja fel a figyelmet, melyet a gyor­sabb ütemű fejlődés érdeké­ben számításba kell venni. Az elmúlt gazdasági év V" A mezőgazdasági üzemek dolgozói a zárszámadási köz­gyűléseken kellő részletes- séggel megismerhették saját üzemük 1968. évi gazdasági eredményeit. A zárszámadá­sok időszakában a közvéle­mény a sajtón keresztül egy- egy termelőszövetkezet ered­ményeiről értesült, amiből azonban helytelen lenne ál­talános következtetéseket le­vonni. Sokan pl. tévesen úgy ítélik meg, hogy a paraszt­ság személyes jövedelme az elmúlt évben Igen sokat emelkedett. Ezért célszerű­nek látszik megyénk mező- gazdaságának helyzetéről — a már rendelkezésre álló összesített; termelőszövetke­zeti zárszámadási adatok alapján — a továbbfejlesz­téssel kapcsolatos feladatok­ról átfogó képet nyújtani. Elöljáróban azt emelném ki, hogy az 1968. évi ered­mények nem csupán gazdasá­gi, hanem politikai szem­pontból is igen figyelemre méltóak. Az 1968. évi gaz­dálkodás eredményei bebi­zonyították az új gazdaság- irányítási rendszer életké­pességét, kellő alapot nyúj­tottak a reform további ki­bontakoztatására, gazdasági és politikai munkánk szín­vonalának növelésére. Megteremtődtek az önálló gazdálkodás előfeltételei Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése nyomán hozott intézkedések a ter­melőszövetkezeteknél is meg­teremtették az önálló gaz­dálkodás előfeltételeit. A kötelező tervmutatók helyett a mezőgazdasági üzemek is önállóan alakíthatták ki ter­melési tevékenységüket, ter­veikben a helyi adottságok­nak Legmegfelelőbb termelés­szerkezetet irányozhatták elő. Igen örvendetes, hogy a legtöbb termelőszövetkezet élt is ezzel a lehetőséggel. Ennek tulajdonítható, hogy a növénytermesztésben olyan vetésszerkezetet irányoztak elő, melyhez az üzemi mun­kaerő szükséglet rendelke­zésre is állt, hosszú évek után összhang alakult ki a takarmánytermelő ég az ál­latlétszám között. A helyi adottságoktól füg­gően — különösen a hegy­vidéki termelőszövetkezetek­ben — fellendült a mellék­üzemági tevékenység. Ez megyénkben — mivel a spe­kulációs törekvéseket időben sikerült megállítani — egész­séges jelenség, mert egyrészt a falu lakosságának jobb foglalkoztatottságát segíti elő, másrészt annak jövedel­me a mezőgazdasági ágaza­tok termelés fejlesztését is szolgálja. Az új mechanizmus szel­lemében került sor több­irányú árintézkedésre, pl. a mezőgazdasági felvásárlá­si árak emelésére. Ez olyan irányban. hatott, hogy egyes — a belföldi és kül­földi piacokon keresett cik­kek iránt a termelési kedv megnövekedett. Így többek között ennek tulajdonítható, hogy emelkedett a búza ve­tésterülete és lényegesen ja­vult az előző évhez viszo­nyítva a sertés és szarvas- marha hústermelés is. Az a tapasztalat, hogy az új mechanizmus által bizto­sított többcsatornás áruérté­kesítési rendszer általában jól bevált. Változatlanul azonban a főbb értékesítési forma a szerződéses áruér­tékesítés maradt. Emellett a tsz-ek a korábbi éveknél jó­val jelentősebb szerepet vál­laltak a fogyasztók közvet­len áruellátásában. Azzal, hogy több monopolhelyzetben lévő felvásárló vállalat ver­senyre kényszerült, jó ha­tással volt a mezőgazdasági teamelésre is. Az új mechanizmus intéz­kedései alapján bekövetke­zett gazdasági helyzet lehe­tőséget teremtett arra is, hogy a tsz-tagok évközben a korábbi éveknél magasabb összegű munkadíj előleget havonta garantáltan kaphas­sanak. A termelőszövetkezeti vezetőknek jó alkalom nyílt arra, hogy az előző években kialakult jövedelemelosztási formát felülvizsgálják és an­nak eredményétől függően új munkadíjazásd rendszert vezessenek be. A korábbi tapasztalat ugyanis az volt, hogy sok üzemben feszült­ség keletkezett az alkalma­zottak és a tsz-tagok bére­zése között, sőt tsz tagok kö­zött is, a részesművelés pe­dig mind jobban a korsze­rűbb agrotechnika elterje­désének gátjává vált. Sajnos több helyen nem eszközöltek változást, e miatt számos termelőszövetkezetben a munkadíj alapot túlléptek. Pozitív jelenség, hogy a garantált munkadíj és egyéb szociál-politikai intézkedések hatására a dolgozó tagok száma 1968-ban növekedett, az év folyan>án 3.900 fő lé­pett be a termelőszövetkeze­tekbe. Igen fontos tényezőnek ítélhető meg, hogy az új gazdasági évet megelőzően a pártszervezetek és egyéb társadalmi szervek széles­körben ismertették az új gazdaságirányítás bevezeté­sének szükségességét, hang­súlyozva, hogy a paraszti jövedelem további emelése, az életkörülményeik gyorsabb javulása elsősorban a mező­gazdasági termelés gyorsabb ütemű növelésével, a terme­lékenység fokozásával, az önköltség csökkentésével és nem csupán az új mecha­nizmus intézkedéseitől re­mélhető. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gazda­sági mechanizmus lényegét, célját a párttagság, a tsz- tagság többsége megértette, az intézkedéseket helyeselte, mely növelte a parasztság aktivitását. Intézkedések az aszály ellen A vázolt kedvezőbb felté­telek ellenére sajnos az év közepén bekövetkezett aszály súlyos helyzetet teremtett. Legtöbben — a szakemberek is — úgy ítélték meg a ki­alakult helyzetet, hogy 1968. évben a mezőgazdasá­gi termelésben számottevő visszaesés következik be. Ezt a várható nagyarányú termeléskiesést sokan már előre meggondolatlanul az új mechanizmus terhére könyvelték. A megyei párt­végrehajtó bizottság hatá­rozata alapján a mezőgazda- sági szakemberek széles kö­rét hívtuk össze tanácsko­zásra, ahol mind politikailag, mind gazdasági szempontból részletesen elemeztük a ki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents