Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-21 / 114. szám
Magyar—osztrák kulturális kapcsolatok A Vérnásztól a Hamletig A Vérnász bécsá premierjén mér az első szünetben érezhető volt az a forró atmoszféra, amely a siker előjele. Mi, a kis magyar tábor tagjai, már ott, a Theater an der Wien patinás előcsarnokában is lemérhettük ezt. Nem titkolták tetszésüket az egyébként elég szkeptikus, bécsi színikritikusok sem. Dr. Gerhard Brunner, a bécsi Express szerkesztője megjegyezte: — Tulajdonképpen amink örülök a legjobban, hogy Bécs ismét a kulturális közvetítő, a kulturális hídverő szerepét játszhatja. Ha Szokoday Sándor Vémásza az európai operák repertoárjára kerül, (Ez a prófécia azóta megvalósult. A szerk.) ez a mai bemutató sikerének is köszönhető. Bécs ezzel amúgy is régi tartozásából törleszt.^ — Hogy érti esst? —; kérdeztem — A magyarázatot holnapi kritikámban olvashatja. Ezzel fogom kezdeni: Több, mint negyven keserves esztendőnek kellett eltelnie, míg a Magyar Állami Operaház végre viszonozhatta a bécsi Opera budapesti látó-, gatását. A bécsi operatársulat ugyanis 1925-ben vendégszerepelt Budapesten. Azóta, mintha elvágták volna.-J Kultúr-kulpolitika ? Ez az észrevétel,- amely másnap valóban megjelent •z Expressben, egy mások párhuzam felvázolására is csábít. Dr. Josef Klaus előtt ugyanis — akinek budapesti látogatását Fook Jenő miniszterelnökünk éppen a közeli napokban viszonozza Bécájen — utoljára harminc éve járt osztrák kancellár Magyarországon, Normálisnak tekinthető, hogy hazáink és nyugati szomszédunk államközi és kulturális kapcsolataink bővülése nyomon követi a gyorsabban fejlődő gazdasági kapcsolatokat. Végeredményben azonban a két ország viszonya e hármas kapcsolat- összességének intenzitásával mérhető. Mintegy két éve annak, hogy gyorsabban megindult és azóta fokozatosan mind magasabbra emelkedik a magyar-osztrák kulturális kapcsolatok intenzitásának fokmérőjén a higanyszál. A többi nyugateurópai ország után Ausztria, is jónak látta még szélesebbre tárni a maga kulturális függönyét és a Bécsi Ünnepi Hetek vezetői egycsapásra markáns kultúrpolitikai — sőt, indokoltan tovább fejlesztve ezt a szóösszetételt: egyenesen kultúr-külpolitikai — jelleget adtak a tavalyelőtti programúknak. Megrendezték a Duna-menti szomszédok bécsi fesztiválját. A magyar művészvilág megelégedéssel zárhatta bécsi vendégszereplésének mérlegét. A Pécsi Balett éjszakai stúdió-előadássorozata a fesztivál csemegéje, az Állami Bábszínház a bécsi közönség kedvence, a budapesti Opera Vérnász előadása pedig az Ünnepi Hetek sztárja lett. Dunai szomszédok Erre emlékeztetett legutóbbi bécsi beszélgetésünk alkalmával Ulrich Baumgartner, az Ünnepi Hetek im- venciózus főintendánsa, aki a magyar és osztrák művészek, művészegyüttesek kölcsönös vendégszerepléseinek felújítását csak kezdetnek tekinti abban a kulturális együttműködésben, amelynek — nézete szerint — fokozódnia 'kell Magyarország' és Ausztria között. — Nagy szolgálatot tenne ennek a szép és hasznos ügynek, ha a különböző szinteken sorra kerülő hivatalos osztrák—magyar eszmecserék ezt a témát is Debrecen Bécsben, Budapest Linzben — Megvalósult tervek, érdekes perspektívák napirendre tűznék — vélekedik Baumgartner, aki jelenleg egy érdekes könyv tervén dolgozik. Azt szeretné, ha ebben, a több nyelven megjelenő, összefogó munkában a Duna-menti szomszédorszá^jok kulturális szakemberei tudományos alapon ismentetnék népeik hagyományos kultúráját, és mai, új kulturális vívmányait. — Ehhez persze — hangsúlyozta — feltétlenül szükség lenne a magyar írók, muzsikusok, Budapest és a nagy magyar városok kitűnő színházi szakembereinek aktív közreműködésére. Megnyerésüknek szeretném szentelni legközelebbi magyarországi látogatásomat is... Az érdekes terv egyes gyakorlati elemei — elsősorban napjaink új kulturális vívmányainak és művészi alkotásainak kölcsönös bemutatkozásai — már napirendre is kerülitek. A magyar és az osztrák kulturális élet képviselői között mind gya-* korábbak az eleven, szakmai kontaktusok. Közéjük sorolható például a Nagyvilág és a bécsi Literatur und Kritik szerkesztőinek találkozója. Ennek eredményéként az osztrák irodalmi és kritikai folyóirat augusztusi füzete teljes egészében magyar szám lesz: mai magyar költőket mutat be. De még az idén — Budapesten megjelent Osztrák Lira Antológiájának viszonzásául — Magyar Lírai Antológiát ad ki a salzburgi Müller Verlag. A kötet az utolsó húsz év magyar lírájának 100 legszebb költeményét mutatja be. A zenei kapcsolatokat fűzi szorosabbra az a szerződés, amelyet az Österreichs scher Komponistenbund kötött a Magyar Zeneművészek Szövetségével. Ennek realizálásaként járt már Budapesten dr. Robert Scholium professzor, a Bécsi Zeneakadémia tanára, aki nagy érdeklődéssel fogadott előadást tartott és si keres hangversenyt adott a Fészekben. A bécsi Schubertbund férfikórusa is telt házak előtt lépett fel május elsején a Zeneakadémián. Viszonzásul októberben a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének 60 tagú férfikórusa a bécsi Konzert- hausban és a Wiener Neu- stadt-i Katonai Akadémia hangversenytermében mutatkozik be. Vidéki nagyvárosok A kulturális kapcsolatok körét előnyösen bővíti, hogy a kölcsönös vendégszereplésekbe és ezek megrendezésébe — Budapesten és Bécsen kívül — a magyar és az osztrák nagyvárosok is bekapcsolódnak. A debreceni Kodály-kórus például januárban vendégszerepeit Bécsben, június 6-tól 12-ig viszont Linz rendez magyar hetet: a többi között Mun- kácsy-kiállítást, magyar filmfesztivált, magyar dzsessz-bemuiatóit, magyar fato-kiállítást és a Kodály- ,féle iskolai zeneoktatás gyakorlati demonstrációját A linzi magyar irodalmi esten részt vesz és műveiből részleteket olvas fel Déry Tibor. * Bécs most a május végén megnyíló Ünnepi Hetek előkészületeinek lázában ég. A figyelem a százéves jubileumát ünneplő bécsi Opera és a nemzetközi balettfesztiválra irányuk Két magyar vonatkozású kulturális esemény mégis helyet szorított magának a lapok hasábjain. Az egyik a Collegium Bungari- cum május 14-én rendezett nagysikerű Krúdy-estje, a másik: Szokolay Sándor Hamletje. Lóránt László Endre Jubileumi hangverseny Hevesen öt éve alakult Hevesen az ének-zene tagozatú általános iskola, a zeneiskola és a Járási Pedagógus Kórus. Ezek az intézmények hétfőn este, a hevesi művelődési ház színháztermében, telt ház előtt adtak közös hangversenyt az egyre városiasodó Heves közönségének és a meghívott szakembereknek. A község vezetői ünnepi szavakkal köszöntötték ezt a kedves jubileumot, de emelte a hangverseny fényét és a jubilánsok örömét Kodály Zoltánná megjelenése is. A hevesi járást joggal nevezik éneklő járásnak évek óta. Az a lelkesedés, az a kitartás példamutató, ahogyan a járás pedagógusai a kórusművészetet itt, Hevesen művelik. Szabó Tivadar karnagy tudása, fegyelme és hite az ügyben nemcsak összetart egy sok fáradságot és szórakozási lemondást vállaló együttest, de stílusban, repertoárban tovább is fejleszti azt. Ez a negyven—ötven fő között mozgó énekkar már országos találkozókon is bizonyított, s ha most Kodály Esti dalának, Csenki Cigányélet című szvitjének, Bárdos Tiszai dallamokjának, vagy a francia barokk két szerelmes dalának eléneklése után megállapítjuk, hogy a női szólamok érett és színes hangzása, a két férfiszólam tömörsége most is hatást keltett, a szorgalmat és az ügybuzgalmat is dicsérjük. Ennek a pedagóguskórusFuvolások a zenekarból. nak a hatása mérhető le és érezhető abban az eredményben is, amit Hevesen a zeneiskola és az ének-zene tagozatú általános iskola növendékei mutattak fel ezen a hangversenyen. Nemcsak az lepi meg a nézőtér vendégét, hogy ezek az alig tíz-, vagy tizenéves lányok és fiúk magabiztosan indítanak egy-egy zeneszámot, hanem az Is, ahogyan részeseivé válnak annak a játékos, vagy komoly, de mindenesetre értékes harmóniának, amit a zene ébreszt művelőjében és hallgatójában. Ma még nem tudni, ki fogja ezek közül a friss lelkű fiatalok közül érett művészként hangversenydobogón folytatni, de bizonyos, hogy Simon Katalin, Eperjesi Éva, Treso Tünde, Hiti Katalin és Hiti Éva, vagy a két Vona-fiú, Vadász Jolán és Törő Katalin eljegyezték magukat a zenéEst — igen • • • Dj létesítménnyel gazdagodott az egri vár — egy új pavilonnal. Ott állították fel, a múzeum bejáratának közelében. Bár a „modern” fogalmának valahány válfaját alkalmazhatnánk jelzőként, mindez mégsem zavarná — és nem is zavarja — a környezetet. Ízléses, ötletes, csak örülni tudunk, hogy végre ilyen létesítmény is helyet kaphatott a várban. Legalább olyan örömmel vesszük ezt tudomásul, mint amennyire nem örültünk a felső kapunál elhelyezett „sörösbódénak”, függetlenül annak szükségességétől... k. g. \ vei. Hangszereik nemcsak a saját zenei igényeiket szolgálják majd, de kialakítják azt a zenei együttest, amely esetleg rendszeresen szimfonikus zenét teremt a zeneileg magasan tervező járás közönségének. A zeneiskola tanárai közül Ferenczy Katalin. Gáspár Mária, Járdányi Kamilla, Kovács Krisztina, Párkányi Judit és Szabó Ti vadamé színesítették számaikkal a műsort. A hangverseny egyik élménye és hatása alól nem lehet kivonnunk magunkat: az a szerető figyelem és figyelmesség, ahogy a kis és nagy énekeseket, zenészeket körülvette és hallgatta a hazai közönség. A háromórás műsort kicsinyek és nagyok teljes odaadással élvezték, ,«* bár a szülők és rokonok el4 sősorban a pódiumra kerülő gyermekeik produkciójára' voltak kíváncsiak, az ügy szeretetéröl tanúskodott bennük és általuk az is, hogy a kicsinyek táncos játékaihoz olyan jelmezeket teremtettek, amelyek a hangversenynek kedves zenei majális-jelleget adtak. A megye karnagyainak és szakembereinek érdemes Hevesre kirándulni, hogy lelkesedésből példát vegyenek. (farkas) 1969» május 21., szerda .»WVtfWWWMWrfWWWVWWWWWtfWVWrtWWViWIWWftffrfWWWWWWWWWWWWtfWWVW^^ ISTVÁN 2 o. Örültem ennek az ígéretnek. Elmeállapota tökéletességének legfőbb bizonyítékát akkor adhatta volna, ha azonnal szabadon enged, s abbahagyja ezt a felesleges és értelmetlen faggafózást. De Burának esze ágában sem volt elengedni. Diadalittasan harsogta: — Miből szállt meg a Hotel Clive-ban?... Miért nem jelent meg egyszer sem ezen a lakhelyén, és miért töltötte az éjszakákat albérletben?... Miért szereltették le a magyar hadseregből? ... Miért nem volt hajlandó válaszolni honfitársainak, amikor otthoni tevékenysége felől érdeklődtek? Búrt villámgyorsan hadarta a kérdéseket, szünet nélkül, nem engedett időt a válaszra. Sőt, a végén is belém fojtotta a szót. — Hallgasson! Ezek a kérdések már a maga főbenjáró bűneire vonatkoznak. Törvényeink szerint kötelességem felvilágosítani, hogy a válaszadásnál jelen lehet az ügyvédje. Kérem, közölje ügyvédje nevét és címét. — Nincs ügyvédem —1 mondtam. A faggatás mestere olyan meghökkenéssel nézett rám, mintha fürdőnadrágban és színes napernyővel jelentem volna meg az államelnök tanácsadóinak szűkebb értekezletén. Véleménye szerint minden jobb embernek rendelkeznie kell ügyvéddel, különösen egy merénylőnek. — Hogyhogy nincs ügyvédje? — háborodott fel. — Ügy, szóval húzni akarja az időt. De figyelmeztetem, hogy hiába manőverezik. Egyetlenegy olyan bíró nincs New Yorkban, aki akár másfél millió dollár óvadékért engedélyezné a szabadlábra helyezését. Itt az Egyesült Államok biztonságáról van szó. Mi, amerikaiak, szeretjük a tréfáit. De ebben nem tréfálunk! Szerettem volna azt mondani, hogy igenis tréfálnak. Éppen tőlem féltik az Egyesült Államok biztonságát. Én aztán igazán ártalmatlan szegénylegény vagyok, alá örül, ha él. Persze, ha ilyen súlyos vádat emelnek ellenem azzal is számolnom kell, hogy megfosztanak ettől az örömtől. Az időhúzásra vonatkozó célzást nem értettem, pedig szerettem volna egy'- kis időt nyerni. Jó lett volna végiggondolni helyzetemet, hiszen alighanem jókora csávába kerültem. Búrt kérdéseiből láttam, hogy a bukméker- irodában tett látogatásom hozta a fejemre a bajt. Az ezredesből lett paripaszakértőnek valahogyan felkeltettem a gyanúját. így kerültem a pácba. És most hogyan mászom ki belőle? Kj segítene rajtam? Hiszen alig ismer itt valaki. Senki sincs, akinek barátságára és támogatására számíthatnék. Hacsak Ruth nem. Lehat nem hiszem, hogy a lány bármit is tehetne értem. Éppoly ágrólszakadt, mint én, és alighanem akadt már egy-két hozzám hasonló szerelme az életben. És akadnak majd újabbak. Sőt, talán mór van is valakije, akivel több szerencséje lesz. Jó lenne az egészet végiggondolni, de hogyan? Búrt akaratlanul is segítségemre sietett. Kijelentette: — Ha most azt mondja, hogy él az ügyvédválasztás jogával, és ezért igényli a huszonnégy órai haladókat, amelyet a törvény ez esetben biztosít, vagyis ha csak egy nap múlva és ügyvédje jelenlétében hajlandó válaszolni a kérdéseinkre, kijelentését jegyzőkönyvbe vesszük, de az esküdtszék ezt magára nézvágtam rá. Ügy okoskodtam, hogy ha ez az ellenszenves alak valamit barátilag tanácsol, akkor a legjobb az ellenkezőjét cselekednem. Igaz, fogalmam sem volt róla, mit változtat a helyzetemen, ha holnap kell folytatnom ezt a tortúrát, és válaszolnom ezekre az ostoba kérdésekre. Be azért reménykedtem. Aki' időt nyer, életet nyer! Búrt kénytelen volt kiengedni a karmai közül, legalábbis egy napra. Amikor utasította az ajtó előtt álló őrt, hogy egyelőre kísérjen vissza a cellámba, olyan arcot vágott, mint a macska, amely már fogja az egeret, de aztán parancsot kap az oroszlántól, hogy ve hátrányosan értékelheti. Megállapíthatják, hogy igyekezett késleltetni a nyomozást, és ezért megátalkodott bűnözőnek bélyegezhetik. Az ilyesmi pelig nem kellemes, különösen a lekor, ha a tisztelt bíróság tagjai éppen azon meditálnak, hogy húsz vagy huszonöt évi börtönt, avagy pedig villamosszéket sózzanak-e a nyakába. Szóval, én barátilag azt tanácsolom magának, hogy ne kérje a huszonnégy órás haladékot... — Ragaszkodom hozzá! —* csak másnap fogyaszthatja el a cincikét. ,A cellában most valamelyest jobban éreztem magam, mint éjszaka. A poloskáknak csak híre-hamva volt, a falon szétnyomott példányok képében. Ebből — mert éles eszem még ebben a nehéz helyzetben sem hagyott el — azonnal levontam a következtetést, hogy a poloska és Búrt különbözik egymástól. A poloska éjjel dolgozik és nappal alszik. Búrt viszont éjjel alszik és nappal dolgozik. Persze, az is előfordulhat, hogy nincs kedve éjszaka aludni. De nem tudom elképzelni, hogy akadhat a földön olyan elvetemült és elkó- kadt nőszemély, akinek kedve lenne egy ilyen alakkal ébren maradni. Kicsit elszunnyadtam, és ez nem volt rossz. Azt álmodtam, hogy otthon vagyok, Magyarországon, és dolgozom. Szerszámokat csinálok, és a nyakamra jár a diszpécser. Hol ígérget, hol fenyegetőzik, hol pedig sír, hogy dolgozzak gyorsabban. Azt magyarázza nekem, hogy rajtam az egész gyár szeme, sőt egy élő miniszter is telefonált: mondják meg Kásának, ha nem ver rá, elúszunk az export-tervvel, és pda a negyedévi prémium. Egy külkereskedő — aki személyesen jött ki a gyárba, hogy biztasson egy kicsit — izgalmában nem is magyarul, hanem angolul agitált, hogy ne aludjak. Az a szegény börtönön akit ily módon a magyar néphadseregben tiltott, de azért elég gyakran alkalmazott és az ősi katonai hagyományok keretében ránk maradt kifejeJ zésekkel illettem, szerencséd re nem tudott magyarul, de azért igen meglepődött. Én is. Kiderült, hogy nem egy magyar külkereskedő, hanem egy amerikai börtön őr noszogatott angolul. — Vám időm! — felelten felriadva. — Holnapig senkivel sem vagyok hajlandó tárgyalni. Erre nekem a maguk törvényei jogot adtak. És ha én e jog alapján kénytelen vagyok teljesen ártatlanul itt csücsülni, akkor kijelentem, hogy hagyjanak békén. — Kérem — szólt az őr lágyan —, megmondom a látogatóinak, hogy nem óhajt velük tárgyalni. , És már csukta is be a cellaajtót. Odaugrottam, és hármat rúgtam a vasajtóba. Az őr visszajött, hogy mB akarok. (Folytaljuk)
