Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-21 / 114. szám

V ¥ f gy látszik, nem elég, ^ hogy jogáfllamban (Bünk. Már jogászán ámbár, kell élni, ha az ember el akar igazodni a dolgokon! — így fakadt ki nemrégiben egy országos tanácskozás dühös tsz-elnök felszólalója. Elmondta azután, hogy né­gyen tsz-ek, sertéskombinátot akartak létesíteni, 60 millió forintért. Kiszámították, hogy 70 százaléké« az állami támo­gatás, a többi 18 milliót pe­dig négyen csak össze tud­ják adni. Meg is indult a tervezés, de kiderült, hogy a támoga­tás a beszerelendő gépekre nem vonatkozik, tehát még hétmilliót hozzá kell tenni a saját erőből. Azután meg az derült ki, hogy a saját erőt anyagban meg munká­ban tudnák adni, de ez csak akkor megy, ha közös építő­ipari vállalatot is szerveznek. Ennek forgóalap kell, ami­hez megint nincs támogatás. Mire teljesen kivilágosodtak a dolgok, rájöttek, hogy az a 18 millió forintos tőkeigény gyakorlatilag bizony 40 mil­lió! Nem dühösen, hanem megfontoltan — Hát mi nem élünk jo­gászállamban. és úgy tűnik, hogy a kombinátból emiatt nem lesz semmi! — fejezte be csattanósan felszólalását az elnök. Még tapsot is ka­pott érte.., Gondolkodjunk el józanul az elnök szavain. Helyes volt a felszólalása? Helyes lenne, ha a gazdasági életet felszóla­lások és egyéni elképzelések alakítanák? Aligha. Hiszen ismeretes, hogy — szaknyel­ven szólva — a beruházási javak piacán túlfeszített a kereslet. Magyarán: sokkal többen akarnak fejleszteni, modernizálni, építkezni, mint amennyi pénz, beton, pala vas és munkaerő fölött az ország rendelkezik. „Ez van”, (ahogyan ezt manapság mon­dani szoktuk), ehhez kell alkalmazkodni. Hogyan? Két Lehetőség van. Egyik, hogy a rendelke­zésre álló beruházási javakat elosztja a minisztérium, vagy a tanács, szükségletek és ba­ráti kapcsolatok szerint. Ezt sokáig próbáltuk, nem ment, abbahagytuk. Másik lehető­ség, hogy az kapja a cemen­tet, meg a pénzt, aki jobban tudja kamatoztatni. Hogy ki legyen, azt személy, cég sze­rint kijelölm nem lehet. Kényszerűségből ösztönző és fékező tényezők labirintusát dolgozta ki az állam. Aid ezen áthalad, bebizonyítva, célja és önmaga alkalmassá­gát, az kapja a javakat. Öncélú jogászkodás ez? Aligha. Arra kényszerít, hogy áld beruházásra készül, az alaposan előre gondoljon vé­gig minden tényezőt. Ismer­je meg a beszerzés, az építés lehetőségeit, de a tőke ka­matoztatásának kilátásait is, mert enéikül a beruházási javakért folyó édes verseny­ben még csak starthoz sem állhat. Az írásunk elején említett négy tsz erről feledkezett meg. Sebtében előhúzott cé­dulára felírták a 60 millió forintot és kiszámították be­lőle a 18-at. Kegyetlenül megsértődtek, amikor útköz ben derült ki, hogy ez nem 18, hanem 40 millió forint. Pedig itt előre kellett vol­na alapos jogi felderítést, majd közgazdasági elemzést végezni. Előre kellett volna eldönteni: van-e 40 millió fo rintjuk, illetve a kombinát várható haszna megéri-e, hogy ekkora összeget összeka­parjanak. C1 gy dühös felszólalással ezt a mulasztást utó­lag pótolni nem lehet. Mert a jogászkodás legfeljebb kényszerű velejárója tette­inknek. Jogászállam nem va­gyunk. De közgazdász állam, jól gazdálkodó ország való­ban szeretnénk lenni! (F. B.) Négyszínű fényűi sóg Moszkvába Trópusi vezérlő Indiába Made in VILATI A festékszóró Párizs­ban aratott sikert Hosszú évek óta tart már a külföldiek „inváziója” a VILATI egri gyára ellen. A 'kívülről is impozáns, belül 'korszerűen berendezett új gyár termékei iránt évről- évre nagyobb a kereslet a J világon. Ahogyan Molnár József főmérnök elmon­dotta; ez évben is jelentős export kötelezettsége van a gyárnak... — Az egyik legnagyobb üzletpartnerünk a Szovjet­unió, de Romániában, Cseh­szlovákiában, Jugoszláviá­ban és Indiában is ismerik, szeretik már a gyár különbö­ző termékeit — Az idén hová, merre és mit exportálnak? — A négyszínű, 18 méter széles fényújságot Moszkva várja. Három-négy hét múlva befejeződik a szere­lése, aztán a próbák követ­keznék, majd irány: Moszk­va. — Az idei Budapesti Nem­zetközi Vásáron nagy sikert aratott «2 elektrostatikus festékszóró. — Az első sikert Párizs­ban aratta, eddig nem keve­sebb, mint 16 országban sza­badalmaztatták. Ezekben a napokban egy moszkvai kiál­lításán is látható. — Románia mit kért a VILATI-tól? — Eredményhirdetőket, amelyeket a különböző sportversenyeken használ­nak majd. Június végére ezt megrendelést is legyárt­juk. — Csehszlovákia? — A csehszlovákok is ve­zérlő berendezésekre kötöt­tek szerződést — Zágráb? — Akárcsak Moszkva, már Zágráb is várja a fény­újságot. India? — Indiának egy nagy ví­zierőmű vezérlő berendezését készítjük. A feladat az ed­diginél is igényesebb munkát jelent: figyelembe kell ven­ni a tópusi klímát, és egy híres angol cég veszi át majd a berendezést. Nagyon szép munka, de maximális minőséget követel. — Más érdekesség, újság még a gyárban? — A távmérő, távjelző berendezések a villamos üze­mek távvezérlését végzik. Egy másik berendezés pedig az emberi cselekvés időmé­A fényújságot Moszkva várja. résére szolgál majd. Made in VILATI. A szél­rózsa minden irányába el­jutnak az egri gyár beren­dezései, de a hazad gyárak­(Foto: Kiss Béla) ban, üzemekben is megta­lálhatóak A VILATI, — itthon, külföldön egyaránt: márkát jelent. k. j. A munkások jogaiért — szervesetten A% osztállyá szerveződött és politikai hatalom­má fejlődött magyarországi munkásosztály 1899. május 21-én és 22-én, hetven évvel ezelőtt tartotta meg első or­szágos szakszervezeti kongresszusát. Nagy jelentőségű ese­mény, mozgósító-erejű seregszemle volt ez, amely feltárta a szervezett és szervezetlen munkások kegyetlen sorsát, s megfogalmazta követeléseit meghirdette az újabb, minden eddiginél határozottabb és keményebb harcot jogaiért. Akkor összesen 126 szakszervezet — (önálló csoport) — működött^3 603 taggal, ámde az üldözések következ­tében, nagyrészt illegalitásba szorítva, mintegy 35 000 földmunkás is létezett, s ezekkel együtt a politikai öntu­dattal rendelkező munkások számát ez az első kongresz- szus 60 000 főre becsülte. A beszámoló — az eredeti jegyzőkönyv adatait idézzük — elborzasztó képet festett a munkásság helyze­téről. A termelés az iparágak túlnyomó többségében kis­ipari jellegű volt. A segédek és a tanoncok munkaideje 16—20 óra volt ebben a szektorban és a legmagasabb he­tibér 6 forint, a legkisebb 2 forint 50 krajcár. Ebből lakás­ra 60 krajcártól 1 forintig, élelmezésre 2—3 forintot kellett költeni hetenként. Az ipar más szektorában „találkozunk 9 és fél órai munkaidővel és 2,50 forint napibérrel is, de csak szórványosan” — hangsúlyozza a jelentés. A munka- viszonyok rosszak, pinceműhelyekben dolgoznak, pusztít a tüdővész és gyakori az a körülmény, hogy ..a rosszul táplált munkás takarékosságból és kényszerűségből beteg társával együtt hál, egy ágyban kénytelen aludni, s leg- többnyire csak azért, hogy nyomorúságos bérét ne legyen kénytelen megfelezni a lakásadóval”. A szakszervezeteket és azok nedv szaklapját üldözte a hatalom. Ezen a kongresszuson a munkások képviselői szilárd egyységben vonultak fel a tőkés kizsákmányolás ellen. Követelték a jobb munkafeltételeket, a magasabb béreket, a szabad szervezkedést, a munkások és munka­adók közötti egyezkedés jogát, a sztrájkjogot, a sztrájk­segély fizetésének jogát, az önsegélyezés és önművelés minden formáját. A kongresszus kimondotta: „A munkás életérdeke követeli meg, hogy egyetlen árujáért, a mun­kaerőért magasabb béreket követelhessen és ennek a cél­nak elérésére ugyanazon eszközöket használhassa, mint a vagyonos osztály, amely kapzsiságból tesz meg mindent áruja értékének és árának emelésére”. Eat U SSUlíSSCVVCXCtt kongresszust a szer­vezkedés további fellendülés követte. Sztrájkok, tünteté­sek, felvonulások és gyűlések egész sora jelezte, hogy a magyarországi munkások politikai öntudata és szervezeti ereje megnőtt, s hogy az osztályharc mind keményebb formákat ölt. F. M. A régen várt csapadék hatásá­ra az aszályos melegben elsza­porodott károsítók (lisztharmat, szívőkártevők) visszaszorulására lehet számítani, de az újabbak (varasodás, peronoszpóra-félék, síb) előretörésére is kell gondol­nunk. Az almások védekezési prog­ramjában a jelenlegi Időszakban alkalmazható 0,3 százalékos Du­nákon, vagy Thiovlt mellett igen fontos használnunk az Orthocid (Merpan), Ortho—Phaltan (Fol- pan), Dlthane M—45 és az Ant- rakol egyikét 0,2 százalékos tö­ménységben. A rágókártevőkröl sem szabad megfeledkeznünk, és ha az időjárás továbbra is csa­padékos marad, a szívókártevők­re is hatásos Lebaycid 40 WP (0,15 százalékos). Ditrifon (0,2 százalékos) és a lakott területen kívül használható Metation 50 (0,2 százalékos), Wofatox Sp. 30 (0.6 százalékos) szerek egyikénei: használata helyett egy ideig elégségesnek bizonyul a kevés­bé veszélyes Hungária L—2 per­metezőszer 0,2 százalékos tö- metezőszer 2,0 százalékos tö- leküzdését szolgáló Dunakoll, vagy Thiovit használata esetén Be feledkezzünk meg a szerek tapadását fokozó, nedvesítő (Sandovlt, Citovett) permetlébe történő bekeveréséről. A késői érésű cseresznye és meggy növényvédelmében a cse­resznyelégy ellen a szürettől szá­mított 15 napig Hungária L—2 per- metezöszer 1 százalékos tö­ménységét javasoljuk. A kajszi (sárgabarack, ősziba­rack és a szilva növényvédel­mére) kéntartalmú szerek (Du­nákon, Thiovit) mellőzése mel­lett ugyan azt a szerkombinációt javasoljuk, mint az almásba. Általános szabály, hogy ként a sárgabarackban, réztartalmú szert pedig az őszibarackban és al­másban lombhuilás és sárgulás miatt alkalmazni tilos! Szőlőben a szőlőperonoszpóra ellen a 0,75 százalékos Bordódé helyett az almásokba javasolt Orthocid, Ortho—Phaltan, Ant- racolon kívül még javasoljuk a Cuprosan Super D, vagy Miltox Special (0,3—0.5 százalékos) gom­baölőszer egyikének alkalmazá­sát. A szőlőmolyok ellen a Hungá­ria L—2 permetező 2 százalékos, vagy DL—30 paszta 0,5 százalé­kos töménységű oldatát ajánljuk a peronoszpóra elleni permetlébe kombinálni. A rovarölőszerek méhekre ve­szélyesek! Az óvó- és munkavé­delmi rendszabályokra ügyel­jünk! Tanácstalan brigádtagok Megrekedt a mozgalom ? — Senki sem tud semmit Valamit ki kellene találni Mielőtt belépnék az üzem ajtaján, megakad a szemem a 'tekintélyes méretű táblán: A szocialista munka üzeme. Az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezető- és Gépgyárának szerszámüzemébe igyekszem. Van ennek az üzemnek va­lami rangja a gyáron belül is. Nem szokták mondani, de a szavak mögül is kitűnik, ahogy emlegetik. A szerszám­üzem! Itt dolgozik a kilencsze­res szocialista brigád Misi Béla vezetésével. Az idén már tizedszer vágtak neki az ismert célnak. Szinte bizo­nyosra vehető, hogy el is jut­nak odáig. És aztán? Mi lesz aztán? amikor a szakszervezet fel­hívását megkaptuk. — Kinek jutott eszébe a brigád megalakítása? — Hát... nekem. Én kez­deményeztem. Szóltam azok­nak, akikkel jó barátságban voltam. Azóta, egyetlen esztendő, 1962 kivételével minden év­ben elnyerték a szocialista címet. meg, egy kirándulással töb­bet tartanak meg? — Nem tudom. Ezen még nem gondolkoztunk. Igaz, va­lamit csinálni kellene, vala­mi újat, valami pluszt. De akkor már a hármas jelszót is meg kellene változtatni. Ne legyen talán szocialista brigádmozgalom? Hanem mi legyen akkor helyette? Csak maga elé néz, tanács­talanul, zavartan. Misi Béla. 1953-tól itt dolgozik, ö ala­pította meg a gyárban az el­ső szocialista címért verseny­ző brigádot. Ez volt 1959-ben. Ma is még heten vannak a brigádban az akkoriak és még két új személy csatla­kozott hozzájuk. A szerszámüzem minden szakmája képviselve van köz­tük. Mégsem mondhatják el magukról, hogy komplex­brigád, mert ebben az üzem­ben más a munkaszervezés. Előfordul, hogy egy darabot maga a brigád állít elő, a nyers fémből a kész termé­kig. De nem ez az általános. Akkor hát hogyan jött össze ez a kis közösség? — A jó munkatársi és em­beri kapcsolatok alapján — adja a választ Misi Béla. — Nem volt nehéz a szervezés, napok alatt készen lettünk, Minden évben élőiről kez­dik. A hármas jelszó szelle­mében megfogalmazzák a fel­ajánlásaikat. amit a gyár ve­zetősége mindig jóváhagy. — Még egyszer sem mond­ták, hogy ezzel, vagy azzal toldjuk meg a felajánlásain­kat — hallom. Némi büszkeség kicsendül a hangjából. Érthető ez a magatartás, hiszen nem min­den brigád felajánlása sima. — És mi lesz jövőre? — Reméljük, megint sike­rülni fog. Megcsináljuk, amit vállalunk. Mint ahogy eddig is megcsináltuk. — És húsz év múlva? Értetlenül néz rám. Aztán nagyon elmerül a válasz ke­resésében, amikor felhívom a figyelmét arra, hogy tulaj­donképpen már önmagukat ismétlik most is, az évek mú­lásával pedig még inkább. Hiszen a termelésre csak azt mondhatják, hogy néhány százalékkal túlteljesítik, a megtakarítás sem nőhet az égig, de a tanulásban is las­san kifogynak az iskolákból, és mi lesz akkor, ha egy könyvvel többet olvasnak el, egy filmmel többet néznek Volt az országos tanácsko­zás, amire ők nem kaptak meghívót. Szívesen elment volna, mert amikor 1966-ban a nagy Izzóban összehívták a brigádvezetőket, akkor is sok jót hallott. — Nem vagyok megsértődve, amiért rám nem gondoltak. A sértődést hagyjuk, ez nem jó kifejezés. Maradjunk ab­ban. hogy szívesen elmen­tem volna a tanácskozásra. Dehát erre nem lehetett csak úgy beállítani. Kétségtelen, furcsa. Ki­lencszeres szocialista brigád, a vezetője még sem hivata­los egy olyan tanácskozásra, amelyen ennek a mozgalom­nak nemcsak a jelenét, ha­nem a jövőjét is megvitatják. Pedig azt sem mondhatjuk, hogy akár a megyénkben is hemzsegnének a gyárakban a kilencszeres brigádok. De ha már így történt, nem érdemes firtatni tovább. lőtt kezdett, aztán elvégezte a felsőfokú technikumot és a gimnáziumból is leérettségi­zett. A helyzetfúrógépen dol­gozik most, ő is a Kossuth- brigád alapító tagja. Hogyan képzeli el a jövőt? — Majd megmondják fent, hogy mit kell csinálnunk. — Maguk nem gondolkoz­nak rajta? — Hiába gondolkozunk, nem tudunk mit kitalálni. Csak ismételni tudjuk önma­gunkat. Évről évre, most már szinte automatikusan. Igaz, nem csináljuk rosszul, amit csinálunk, de minőségileg nem tudunk mást adni még tíz év után sem. Hát majd megkérdezzük azokat, akik jobban átlátják a helyzetet, mint mi itt, a brigádban. Termelési tanácskozáson, szakszervezeti gyűlésen, tag­gyűlésen is szóvá lehet tenni ezt a dolgot Csakugyan, mi lesz a szo­cialista brigádok további fej­lődésének lehetősége? Ki tud erre választ adni? A nagyszerű mozgalom nem rekedhet meg annál a szintnél, ahová már elért. Le­gyenek valamiféle önelszá­molók a szocialista brigádok közül azok, amelyek már tíz­szeresen elnyerték a címet? Hány helyen oldható ez meg? De a jelszó másik két tag­ja: tanulni és élni —$bár ki­meríthetetlen önmagában, de egy tíz éve együtt dolgozó közösség részére mégis na­gyon körülhatárolt a mai for­májában. Mi a fejlődés kulcsa? G Molmn Fwrerx A gépet szinte külön helyi­ségben dédelgetik. Csapó László műszerész a gazdája. Majdnem harminc évvel eze­1969. május 21., szeráf

Next

/
Thumbnails
Contents