Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

„Fehér foltok” megyénk húsellátásában Szántó Gyuri kérdez: „Szerepelhetek?’’ Megnyugtatom, hogy sta­tiszta lehet. — Az is jó, csak látom magam a moziban. Mindenki esélyes, mindenki nyerheti Töltse ki és juttassa el szerkesztőségünkhöz a mellékelt kérdőívet Értékes nyeremények a jutalomsorsoláson! Egy „jó” arc a sok közül. Körmendi Károly felvételei. Elégedetten búcsúzik s fut jókedvűen haza az örömhír­rel. (pécsi) Három bizakodó „színészjelölt”: Birincsik Erika, Sál Klára és Hangácsi Agnes. „Jó" arcok kerestetnek — Milyen húst kaphatnék? — Most semmilyet... A hét végén nézzen be, akkor ka­punk. A párbeszéd az egri Zalár utcai húsboltban hangzott el. Hasonló válasz, jobbik eset­ben fagyasztott marhahús lehetősége fogadott bennün­ket a hét eleji napon a megyeszékhely többi húsüz­letében is. Igazat kellett ad­ni a sok bosszankodó házi­asszonynak, akik mostaná­ban csalódottan tértek haza bevásárló kőrútjukról: kosa­rukból hiányzott a főzés legfontosabb kelléke a hús. Általános az a megállapítás, hogy az utóbbi hetekben megyénk húsellátása elma­radt az igényektől; A jogosan kifogásolható húsellátás okát kutatva ke­restük meg a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat vezetőit. A válasz tömör volt. Egy megyei bi­zottság dönt: mikor, miből, mennyit szállítsanak, s ezt hosszú idő óta nagyobb rek­lamáció nélkül teljesítik is. Bizonyságul a Húsipari Tröszt kereskedelmi igazga­tójának dicsérő sorait is idézték, amelyben a szállí­tást és a húskészítmények minőségét tekintve a leg­jobbak között említi a He­ves megyeieket.., A legilletékesebbhez, Bd- gyi Imréhez, a megyei ta­nács vb kereskedelmi osztá­lyának vezetőjéhez fordul­tunk kérdésünkkel, miként vélekedik a húsellátásról, s ha az nem elégíti ki az igényeket, miben látja a megoldást? — A népgazdaság célkitű­zése az idén az, hogy a ta­valyi keretet biztosítsa, fő­leg mennyiségi tekintetben. Ez éves szinten várható. Ed­dig a szállítás elsősorban nem is mennyiségi, hanem minőségi összetételben jelent különbséget és különösen a megnövekedett igényekhez képest maradt el. Nőtt eb­ben az időszakban a fagyasz­tott hús aránya a friss hús­sal szemben. Tavaly a ki­szállított hús 75 százaléka friss vágásból származott, az idén ez az arány 65 százalék­ra csökkent. Ezen belül a sertéshús aránya is kisebb. — Miben látja az okokat'! — Elsőnek említeném a tavalyi száj- és körömfájást, amikor a visszamaradt ex­port miatt az üzletekben is nagyobb volt a friss hús kí­nálata. Ugyanakkor a vidé­keket bőségesen kielégítette a kényszervágásból származó hús és nem növelték a fo­gyasztók számát a városok­ban. A nagyarányú kivágás­ból a hűtötárolókban is fel­halmozódott a készlet... * — A rendelkezésre álló keretből a hét végére kon­centráljuk a friss (és ezen belül a sertéshús) szállítmá­nyokat. Elsődlegesnek tart­juk az iparvidékek és nagy­városok ellátását. — A tőkehús mellett a töltelékáru-ellátás sem kifo­gástalan ... — Mindenkor törekszünk arra, hogy töltelékárukból biztosítsuk a megfelelő kí­nálatot. A fizetésből és bér­ből élőknek ez mindennapi kereslete, nagyobb szüksé­gük van rá, mint a tőke­húsra. Minőségét sajnos meghatározza az alapanyag. Gondot okozhat, hogy a He­ves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak nagy- javítási munkálatai miatt hosszabb ideig más megyé­ből kellett biztosítani az el­látást. A hoszabb szállítás rontott a helyzeten és az idegen szállítmányok nem érték el a korábban megszo­kott hazai minőséget — Mi a megoldás? — A huszadik héten 1040 mázsa tőkehúst kapott a megye. Ennek fele sertés­hús, 185 mázsa marhahús és csak mintegy háromszáz mázsa fagyasztott. Ez a szállítmány minőségi össze­tételben kedvező változást mutat Ennek ellenére igény szerinti ellátással az idén nem számolhatunk. Helyileg kell enyhíteni a helyzeten, amelyre több mód van. Di­cséretes módon a fogyasztá­si szövetkezetek házi hizla­lásból javították korábban a vidéki ellátásit, bár a múlt évben elálltak ettől. Jó len­ne, ha ismét visszatérnének a hasznos kezdeményezéshez. Nagy lehetőségekkel rendel­keznek a termelőszövetkeze­tek is. Mindenekelőtt a ba- romfikinálatot célszerű fo­kozni. Eddig 52 százalékkal több baromfit hozott forga­lomba a kereskedelem, mint tavaly, de ez még mindig kevés. A városi piacokon nem folyamatos az élőba- romfi-ellátás. A megye nem használja ki a halértékesi- tésben rejlő lehetőségeket sem. A Halértékesítő Válla­lat is bővíthetné piacát. A vendéglátóipar étlapján is keveset szerepelnek a hal- készítmények. - A kedvező körülmények ellenére nincs megoldva a vadhúsértékesí­tés sem. Nem tartozik a ke­retgazdálkodásba a friss birkahús, amelyből ugyan­csak elenyésző a kínálat... A megyei tanács kereske­delmi osztályának vezetője hivatkozott beszélgetésünk elején arra, hogy a szarvas- m&rha- és sertéshús-ellátás — a mezőgazdaság nagy erőfeszítései és eredményei ellenére is — keretgazdálko­dásból történik, s azt me­gyénkben sem lehet megvál­toztatni. Bizonyára olvasóink iá tisztában vannak ezzel, s az sem titok, hogy a múlt esztendei export-kimaradást népgazdaságunknak pótolnia kell A tapasztalatunk az, hogy a megyei ellátás körül is vannak hibák.., Amíg a megyeszékhelyen alig van kínálat, a hét közbeeső nap­jain, Gyöngyösön bőséges a választék. Mégis azt kell mondanunk, hogy a megoldás lehetősége a megyében is adott. (Mint ahogy más megyékben is si­került áthidalni ezt a ne­héz helyzetet!) Miért csak a Hortobágyi Állami Gazda­ságnak kifizetődő a húsérté­kesítés? Miért üresek a bol­ti akváriumok? Sok kérdés vár válaszra — és mielőbbi megoldásra —, de ez »nem az újságíró és a fogyasztó feladata... Pilisy Elemér Június elejétől Szarvas­kőn forgatja Fábri Zoltán ,új filmjét a Tóték-at Egy hete hirdetés jelent meg a Népújságban: statiszták, epi­zód isták kerestetnek. A válogatást pénteken «égj- órára hirdette a MA­FILM. Már jóval négy előtt telt feáz volt a színház kertheüyi- .gégében. Több mint kétszáz nyugdíjas és kisiskolás vára­kozott izgatottan. Minden te­kintet egyet kérdett: vajon sikerül-e? Bátorságban, talpraesettségben az apró­ságok vitték el a pálmát. Három életrevaló apróság termett előttünk, azt hitték á „zsűri” képviseletében va­gyunk ott. A másodikos Bi­rincsik Erika érdeklődik: — Mikor kezdenek? Türel­metlenek vágjunk, szerepel­ni szeretnénk. — Egyedül, szülők nélkül vagytok? — Ide csak mi kellünk, — érvel kedves határozott­sággal. A klubteremben megkésve indít a négytagú zsűri. Ké­résünkre a három kislány kezd. — „Jó” arcokat, azaz a film tartalmi követelményei­nek megfelelő karaktertípu­sokat keresünk. Ha a fotós kolléga gépe villan, azt je­lenti, hogy a szerencsés je­lentkező epizódszerepet kap, — sommázza a válogatás lé­nyegét Rózsási György a produkció felvételezője. Erika kezd. Kezében az egyes sorszám, fényképezik. A sikert elégedetten nyug­tázza. — Csak színésznő lesz be­lőlem. • Izgatott zsongás az -ajtón kívül. Hiába megy gyorsan a válogatás a jelentkezők csak újabbakkal gyarapod­nak. Sok közülük már nem kezdő. Angyal Bélóné elége­detten tölti ki a jelentkezé­si lapot, mert kislányáról elkészült már a bűvös fel­vétel. Mama és lánya együtt jelentkezett: " — Szeretjük a filmet, én már statisztáltam a Húsz óra forgatásánál is. Nemcsak azért jöttünk, hogy a mozi­vásznon majd egy villanásra felismerjük magunkat, ha­nem azért is, mert feledhe­tetlen a forgatás romantiká- M­, A statiszták válogatása gyorsan halad. Egy jelentke­zőre alig jut fél perc. Még­is izgatottak a nyugdíjas arcok, hiába biztat a felvé- tedvezető: ■ • — Több mint kétszáz sta­tisztára van szükség. Senki 'Wem csalódik, két hét múl­tán címre érkezik a belépőt jélentő diszpozíció. Igen ám, de mindenki tit­kolt vágya egy epizódszerep, s ezért már szoros a ver­seny. A várakozók sorából egy nyugtalan kisfiú csatla­kozik hozzánk: — Rólam nem készítettek fényképfelvételt. Ez azt je­lenti, hogy nem szerepelhe­tek? , 1969. május 18., vasárnap tam a pénztárban, fél óra múlva pedig abban a ven­déglőben, ahol Ruthtal szok­tam találkozni. Most, délelőtt a helyiség egészen más képet mutatott, mint délután szo­kott. A fő különbséget ab­ban találtam, ‘hogy délutá­nonként én érkeztem előbb, s én vártam Ruthra, most viszont fordítva történt: Ruth már ott üldögélt. Kék szemét meglehetősen elborultan emelte rám. — Téged is? — Engem is! — feleltem és megértettem, hogy őt is elbocsátották. Néhány mon­megerősí tették elhatározásá­ban. Most már nem törődött azzal sem, hogy nem tudunk megszabadulni a „tanúktól”. — Tudok egy pompás lris szállodát! Itt van, nem mesz- sze, a 77. utcában... — súg­ta. Válaszul leheletfinom csó­kot nyomtam . a bal fülére. Pillanatnyilag az esett hozzám a legközelebb. Ittunk még egy kortyot, aztán karonfog­va elindultunk. A négy férfi tisztes távolban, de folyvást jött utánunk. Rájuk se hederítettem. Ruth fekete haját, kék sze­Ki f.. -i*. datban kölcsönösen beszámol­tunk egymásnak elbocsátá­sunk körülményeiről. Az ő főnökét is felkereste valaki, aztán a főnök hívatta Ruth- ot, s kiadta az útját. Tudo­mására jutott, hogy Ruth „nem kívánatos személyek­kel tart kapcsolatot”. — Egy ilyen vén bakkecs­ke, micsoda aljas! — jelen­tettem ki fennhangon, hogy a szomszéd asztalnál ülő kí­sérőim s megértsék, kiről be­szélek. Ruth pompás lány volt. A kettőnket ért csapások csak mét, karcsú nyakát csodál­tam, s boldog voltam. Ruth határozott léptekkel vezetett a szálloda felé. Fel- rémlett bennem, hogy ez a biztonság előző látogatásokat feltételez, amelyek hasonló céllal, csak nem velem zaj­lottak le. Ezzel azonban nem törődtem, mert végtére is nem Cuckeről volt szó, s eb­ben a pillanatban rajta kí­vül senkit sem tudtam utál­ni. A szállodás nem volt bü­rokrata: hamar átsegített a formalitásokon. Kért egy tíz­dollárost, s ideadott egy kul­csot. A liftesfiú, nem volt több 0 tízévesnél, felvit bennünket a harmadik emeletre. Balra fordultunk, bedugtam a kul­csot a zárba, megforgatam, majd belülről tettem ugyan­ezt. Aztán magamhoz szorí­tottam Ruthot, s megcsókol­tam. Csók közben úgy éreztem, mintha időtlen dók óta tar­tanám karjamban. Később, amikor a kábulatból felocsúd­tam, már felmértem, hogy csak néhány másodpercig tar­tott az egész: mindössze két gombot tudtam kigombolni Ruth blúzán... —- Kinyitni! ! ! — döröm­böltek hirtelen az ajtón. Azt hittem, hogy talán ha­mis tízdollárossal fizettem a tulajnak. Becsaptak vele va­lahol, s a többi pénzem kö­zé tettem. Ha nem tudja az ember, hogy melyik pénze hamis, könnyebben túladhat rajta. Átkozott pech, éppen most kellett ennek a bankó­nak a kezembe akadnia! Per­sze, a szállodás is lehetett volna annyira tapintatos, hogy vár, amíg távozunk... Juszt se nyitom ki! Aki ilyen szállodának a tulajdo­nosa, tanulja meg, hogy ne zavarja vendégeket. Ruth vet­kőzni kezdett... Újra dörömböltek az ajtón, most már többen is. — Kinyitni! ! ! — üvöltöt­tek. Az ajtó recsegett, a vólluk- kal akarták betömi, de ezt nem vártam meg, kinyitot­tam. A négy díjbirkózó kül­sejű rontott be. Kettő elkap­ta és hátracsavarta a karo­mat, kettő pedig az ablakhoz ugrott, nehogy kiléphessek rajta. — FBI! — mondta az egyik. — Parancsunk van, hogy le­tartóztassuk. .. hetetlen volt számomra, mi­ért adják ki az utamat. Akármennyire utáltam is a kallantyúkat, saját jól felfo­gott érdekemben valameny- nyit a kívánalmaknak meg­felelően erősítettem fel. Ép­pen ezért kíváncsian faggat­ni kezdtem Winston urat, hogy kifogásolta-e valaki a munkám minőségét. — Érdeklődtek maga fe­lől — közölte hidegen a mun­kafelügyelő. Nem látszott rosszindulatúnak. Megpróbál­tam jobb belátásra bírni. — Azért bocsátanak el, mert érdeklődtek irántam? Ezért maradjak munka nél­kül? — Az érdeklődő azt taná­csolta, hogy holnap már ne itt kelljen érdeklődni magá­ról! — mondta szelíden Wins­ton. — Ez minden, amit mondhatok. Igazán sajnálom, hogy valakinek az útjába ke­rült. Magának, mint külföl­dinek kétszeresen kellene vi­gyáznia, hogy kikkel talál­kozik, milyen kapcsolatéi vannak... Most már nem bírtam ural­kodni magamon. Kiabálni kezdtem: — Azért, mert Ruth nem engedelmeskedett Cuckenek, engem tesznek az utcára? Hát mit gondolnak maguk? Majd én megmutatom! Eszembe sem jutott, hogy én itt nem mutathatok meg semmit. Mehetek Ponciustól Pilátusig, akkor sem lesz eredménye. Bár az is lehet, hogy Poncius és Pilátus nem is kapott bevándorlási enge­délyt Amerikába, s kérvényü­ket ötször is elutasította a bécsi amerikai konzulátus, mint négyszer az enyémet. Winston úr legyintett. Fele­melte a telfonkagylót, közölte a pénztárral, hogy készítsék ki a járandóságomat, öt per­cen belül ott vagyok érte. öt perc múlva ott is vöt* PINTÉR ISTVÁN: 7. Az ágyban nyújtózkodva eszembe jutottak a kallan- tyúk, s kénytelen voltam azt is belátni, hogy mégsem én vagyok Csánkó. De jó is len­ne, ha nem kellene minden­nap nyolc óra hosszat csava­roznom azokat az izéket! Bár úgy lenne öttalálato- som a lottón, mint ahogy ez a kívánságom teljesült! Más­nap három órát sem dolgoz­tam! Valaki felkereste Wins­ton urat a kalitkájában, majd a látogató távozása után, a munkafelügyelő egyenesen hozzám jött, s betuszkolt a szentélyébe. — Menjen a pénztárhoz, ve­gye fel á járandóságát és el­mehet! — mondta. Nagyon nehezen jutottan ehhez az álláshoz, munkanél­küli segélyre nem voltam jo gosult, s így csapásként ért az elbocsátás. Teljesen ért­(Folyutjuló

Next

/
Thumbnails
Contents