Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

I rmnnnnnrrn---------------------­------------------------------1-------------------------------------------------------» S f. T&z tusos környezet megteremtésére. Áz én, a te, a mi kulturált magatartá­sunk is hozzájárul ahhoz, hogy kul­turált, higiénikus legyen a hely is, ahová munka után betérünk egy kis baráti csevegésre. A piszok kollektív munka eredmé­nye. A tisztaság is — ez kétségte­len. Mégis, úgy gondolom, hogy az első és nem kis lépéseket a vendég­látóknak kell végre és határozottan megtenniük, hogy olyan környezet alakuljon ki, amelyben, legalább is feszélyező érzés a mocsok és a kul- turálatlanság aktív propagandistájá­nak lenni. Gondolom, ebben adhat — pénzbeli befektetéssel is, bizony, mert ez is propaganda ám a javából! — segítséget maga a vállalat, ha kell, megfelelő szankciókkal a KÖJÁL is, s természetesen mi, vendégek is. Ügy is, ahogyan viselkedünk, s úgy Is, ahogyan kinyitjuk tiltakozó szán­kat a személyes sérelmünkre elköve­tett piszok, hanyagság tapasztalatán. Tudom, nem világrengető kérdés ez. Tudom, hogy egy nemzet „támasza, talpköve a tiszta erkölcs..de e versidézetben is benne van a tiszta szó. Most már csak a tisztaság gya­korlatára lenne szükség! Vagy legalább is nem egészséges.' Gondolom, csak így lehet. Mert azo­kon a helyeken, ahol a tisztaság nem is egyszerűen természetes propagan­da, de még annál is természetesebb közhigiénia lenne, mindent elkövet­nek, pontosabban semmit sem követ­nek el, hogy a jóízlés, az egészség, a gusztus szabályainak megfelelően ne csak sörök, ételek, fagylaltok, sü­temények és rövid italok vegyék kö­rül a kedves vendéget —, de gondo- zottság és tisztaság is. Ügy tűnik, ez a legfeleslegesebb; úgy tűnik, erre van a legkevesebb pénz, erre jut a legkevesebb igény és ellenőrzés. Hovatovább fehér folt a vendéglá­tás térképén az olyan étterem, esz­presszó, ahol egy önmagára valamit is adó háziasszony ne találna azonnal ezeregy oly kifogásolni valót, amely­ből saját otthonában kettő is vég­képp kihozná a sodrából. Állítólag az emberiség eltörölte a fehér fol­tokat a világ térképéről. Ezt hiszem, tudom. S manapság jó néhány váro­sunk, jó néhány „vendéglátóipari üzemegységben” az abroszok fehér foltjai tűntek el végérvényesen: ezt hiszem, tudom, sőt nap mint nap lá­tom is. Panaszra persze semmi ok. Ha nincs fehér folt, van barna, mint az őszi erdők lombjai, van fekete, mint a bánya mélye, avagy csak egyszerű, szerény, piszokszürke, amilyen... a piszok. Foltokban hallatlan nagy a választék. Múlt héten kicsöppentet­Pt1 ■ ■ ■ ■ ■ ■ n-i* ■ ■ ■ - - - ------------------- -■"rWirwVW ­K apaszkodnak az íróasztalba Mindhárman a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumot végezték el Gyöngyösön. Szőlészet és borászat a szak­májuk, de mind a hárman adminisztrátorok ma. Még egy közös vonásuk akad: nők. Mint később tapasztal­ni fogjuk, ez is befolyásolta sorsukat. Akinek kedvét szegték Az ilyen alakra szokták mondani: karcsú, mint a nád. Pedig már két gyerek anyja és még alig múlt húsz éves. Tartása mégsem lágy, klasszikusan nősies, sokkal inkább határozott, energikus. Kimondottan alacsony asz- szony. parajdf Tibomé ma a gyöngyösi Mátrakincse Tsz- ben bérelszámoló. Amikor befejezte a felsőfokút, a Di­mitrov Tsz-be került gya­kornoknak. — Azt mondták, nyissam ki a szemem és figyeljek. Én ezt csináltam egy évig. Ha én nem szóltam máshoz, hozzám nem szólt senki. Men­jek ki a területre, mindig csak ezt hallottam. — Ki volt a közvetlen fő­nöke? — Gondolom, a főagronó- mus. Nem mondta senki, én sem kérdeztem. Biciklire ül­tem és jártam a határt. Még azt sem tudtam, hogy a Di­mitrov Tsz-nek pontosan merre vannak a földjei Gyöngyös határában. — Milyen kapcsolatai vol­tak az emberekkel? — Amikor először meg­hallottam, hogyan beszélnek itt egymással, milyen beszéd járja, nekem rögtön elment a kedvem az egésztől. Kuta­tóintézetbe szerettem volna jutni. De jött a kislány, Ági és én maradtam. Meghosz- szabbították a gyákornoksá- gom. Aztán kellett valaki a bérszámfejtésben, én kéznél voltam. Itt is ragadtam. — Nem is vágyik másira? — Most már? Azóta szü­letett még egy kisfiam is, Tamás. Se Gyöngyösről nem tudok már elmenni, se azt nem tehetem meg, hogy a gazdaságban dolgozzam. Igaz, a mostani munkámhoz nem kell felsőfokú techni­kumi végzettség, de agronó- mus nem is lennék. Nézzen meg! Ilyen termettel? Aki csak ezt akarta Tizenhat éves volt, amikor férjhez ment. Abbahagyta a tanulást a gimnáziumban, és csak asszony fejjel, gyerek- nevelés mellett érettségizett le. És miután még tovább akart tanulni, nappali tago­zatra csak a felsőfokú tech­nikum maradt. , — Nagyon egyszerűim csak annyit mondhatok, hogy aki feleség és anya, nem is dolgozhat a gazda­ságban. Adminisztrátor va­gyok. Körülbelül négyszáz forinttal több a fizetésem, ftiintha csak érettségim lén­kké és valahol máshol lennék I Wdás. — Miért végezte el a fel­sőfokú technikumot mégis? — Kezdetben sem gon­doltam arra, hogy akár be­osztott agronómus is legyek. Gondolja végig: hajnalban kezdenem kellene a munkát és késő estig folytathatnám. Mikor tudnám felkészíteni reggel a családom? Hogyan tudnám felkészíteni reggel a családom? Hogyan tud­nám egész nap ellátni őket? Éjjel meddig kellene még rájuk dolgoznom? Egy nő mindig hátrányosabb hely­zetben van, mint egy férfi, ezt tudomásul kell vennünk. — Ez a mostani beosztása, volt a legfőbb yágyg.?., ~ — Nem. Lehet, hogy én megalkuvó vagyok, de azt hiszem, az életben mindig szüksége van mindenkinek ésszerű kompromisszumokra. Én is el tudtam volna ma­gamat képzelni egy labora­tóriumban, de ahhoz nem ju­tottam el. Mégsem panaszko­dom. Kovács Jánosné nagyon kiegyensúlyozottan beszélt. Arca mindvégig nagyon ko­moly maradt. — Higgye el, boldog va- a|ok. Aki vágyik vissza Eléggé zaklatott volt a fia­talsága, ami kihatott a ta­nulásra is. Még egy tané­ven belül is ingadozott az eredménye Nemes Elvirának. — Nagyon szerettem a szőlészetet. Komolyan. Gim­náziumban ez volt a gyakor­lati foglalkozásunk. Mi ké­szítettük elő a talajt példá­ul annak a szőlőnek, ami itt Gyöngyösön az Egri út két oldalán látható. Az utá­nunk jövők ültették el. — És most itt körmöt a söripari kirendeltségen. — Nem rajtam múlott, hogy itt vagyok. Ostorosra kerültem gyakornoknak. A szőlészetbe. Nagyon jól érez­tem magam. Egész nap tal­pon voltam, de olykor még az éjszaka sem számított. Ha valaki kellett, tudják, hogy én mehetek, én nem tartozom senkihez, rám nem vár otthon senki. És mentem is szívesen. — Tehát jól érezte magát Ostoroson? — Azt is hozzá kell ten­ni, hogy többször költöztet­tek. Egyszer a postának lett szüksége a lakásomra, más­kor az új állattenyésztőnek. Pedig mindig azt mondták, ide már nyugodtan hurcol- kodhatom, ez a lakás az enyém marad. Hát... ez is hozzátartozott Ostoroshoz. — Hogyan tudott szót ér­teni az emberekkel a bri­gádban? — Nem volt nehéz. Én nem parancsolgattam, nem kiabáltam, nem káromkod­tam, mégis az első szóra csinálták, amit mondtam. Talán azért is, mert tudták, hogy én tulajdonképpen csak a mezőgazdász utasítá­sait továbbítom. Ű egészen másként beszélt az embe­rekkel, mint én. Állítólag úgy is kell, káromkodni kell, azt mondják. Borzalmas. — Miért nem maradt Os­toroson? — Letelt az egy év, jöhet­tem. Sem a járási mezőgaz­dasági osztályon nem tud­tak segíteni, se máshol. Még azt sem mondták egy szó­val sem soha, hogy az egy év alatt elvégeztem-e azt, amit rám bíztak. Sokfelé kerestem állást, mindig csak szerződéses jutott. Már ma­gám sem tudom, hogyan szeretném, ha ezentúl lenne. Ha legalább egy borpalac­kozóban dolgozhatnék...! De hát nem kellék,; mert nő vagyok és mert fiatal vá­gyók. A tsz-elíben ezt mond­ták, ahol érdeklődtem. ★ Jellemző sors a hármuk sorsa? Nem az. Az intézet nyilvántartása szerint a vég­zett növendékeknek több mint a kilencven százaléka a szakmájában dolgozik. Ha másként nem, legalább úgy, hogy laboratóriumban, kí­sérleti intézetben kamatoz­tatja szakismereteit. Hárman kivételnek számí­tanak. És csalódottak is, akár bevallják, akár nem. Az íróasztalba kapaszkod­nak ugyan, de nem az író­asztal volt a céljuk annak idején. Nekik nem sikerült? Talán. Egy biztos: az indu­lásnál azoknak a felelőssége is nagy, akikre a kezdőket rábízzák. Mint őket, hármu­kat is, annak idején. U. Molnár Ferenc (APN-foto) ink árnyé „Úgy néz ki a dolog...(? 1) Egy olvasónk leveléből idéz­tük a címül adott nyelvi kép­letet. Türelmetlenül kérdez­te levélírónk: „Meddig tűrik nyelvművelőink ezt a csú­nya németességet (germaniz.- must) nyelvünkben?” Abban igaza van levél-' írónknak, hogy az úgy néz ki, jól néz ki, rosszul néz let nyelvi formákban szereplő kinéz ige a német aussehen hatására terjedt el nyelv- használatunkban. Bár a ma­gyar nyelvművelő szakiro­dalom hibáztatta ezeket a kifejezéseket, mégsem szo­rultak vissza. Levélírónk azt is megkér­dezte, mi az álláspontunk ma ezzel a „germanizmus- sal” kapcsolatban. Nem örü­lünk a használatának, ter.ie- : désének, s bizonyos helyze­tekben nincs is szükség rá. A jól néz ki nyelvi forma helyett pl. vannak jó ma­gyar kifejezések: egészséges, pirospozsgás, jó színben van, egészséges színben van, jó húsban van, majd kicsattan az egészségtől, jól van, jó egészségnek örvend, stb. stb. A rosszul néz ki helyett használjuk bátran a követ­kező nyelvi képleteket: so­vány, sápadt, beteges, nem fest jól, nem tetszik az arc­színe, baja van, gyengélke­dik, stb. A jól néz ki ez a kép, ez a szobor, nyelvi fonnák he­lyett az élettelen dolgokra vonatkoztatva válogassunk a következő kifejezésekből: tetszetős, formás, ízléses, tet­szővonzó, jól mutat, kife­jező, stb. stb. Szabatosabb és kifejezőbb a közlés, ha az úgy néz ki a dolog, az ügy nyelvi formák helyett hasz­náljuk az úgy alakul, olyan állapotban van az ügy, a do­log nyelvi képleteket. Van tehát mód és lehető­ség a hibáztatott kinéz ige visszaszorítására. Természetesen a kinéz ige jól teljesíti nyelvi szerepét a következő kifejezésekben: kinéz a konyhába, a ház ab­laka az utcára néz ki, hun­cutság néz ki a szeméből, nem sokat nézek ki belőle, ott is kinézték, kinéz az ab­lakon, stb. stb. Reméljük, levélírónk meg­nyugszik, mert van lehetőség az általa is hibáztatott né­metesség visszaszorítására. Nem elégedhetünk meg azonban a hibáztatással, meg kell keresnünk azokat a jó magyar szavakat, ki­fejezéseket, amelyek jól he­lyettesítik a hibáztatott ide­gen formákat. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa Monológ dátumban elbeszélve MÁJUS 20.: Volta­képpen gyerekjáték az egész. Ugye, itt van ne kém ez az ötszáz oldal. Mit oldal, oldalacska. Egyszerű kis fehér pa­píron, nagybetűs gép­pel írt ötszáz oldalacs­ka. Az ember feje nem szita, különösen nem az enyém. Húsz nap van hátra, az első általá­nos iskolás is kiszámol­ja, hogy napi 25 oldal a megtanulnivaló. És kacagnivaló. Huszonöt oldal egy érett és nem ostobának tartott férfi számára, annyi, mint tánclépés a gazellának Ha csak napi hat órát tanulok, akkor is egy órára nem jut több, mint négy oldal, mond­juk az első órára öt ol­dal, mert akkor az em­ber még friss. Kimon­dani is nevetséges ... Óránként négy oldal... Trallala... trallala. Akkor most leugrom a strandra, utóvégre tel­jesen mindegy, hogy délután tanulom azt a hat órát, vagy délelőtt. Most délután fogom tanulni azt a hat órá­ra eső 25 oldalt... MÁJUS 21: De fáj a fejem. Biztosan nap­szúrást kaptam a na­pon. Meg délután a sör. Lehet, hogy romlott volt. őrjítő. Arra ke­vés a sör, hogy a dol­gozó ember eleget ihas­son, de arra elég, hogy megromoljon. És most tanuljon az ember hat órát. 25 oldalt romlott sörtől, fájó fejjel .Il­letőleg ötven oldalt. A tegnapit meg a mait együtt kellene megia- nulnom, mondjak a hat óra helyett nyolc óra alatt ■.. Nem, most nem kezdek hozzá, fáj a fejem. Délfelé elmú­lik és délfelétől estig ötven oldal ezekből a nagy betűkből, gyerek­játék. Óránként alig több. mint Hz .oldal. Szégyellem kimondani, hogy mindössze tíz ol­dal. Nevetséges is, hogy egy olyan embernek. mint nekem, tiz oldalt kell csak megtanulnom egy óra alatt. Ez ke­vés. Nem is tud az em­ber belezökkenni... Mondjuk húsz oldal az, ami ugye .. MÁJUS 22: ...igen, egy, ez részletkérdés. Tanulásra fel. Na, ké­rem, most szépen ki­nyitjuk a könyvet, a könyvecskét és... Cseng a telefon... Halló, cseng a telefon, vegyétek fel! így nem lehet nyugod­tan tanulni, ha állan­dóan zavarják az em­bert ... Ja, nincs itt­hon senki... Szervusz... Hogy most? Éppen ta­nulok. Nem, valóban nem nagy dolog az ne­ma húsz oldalt tanulok meg tíz óra alatt, s ak­kor még két óra, azaz negyven oldal előnyöm lesz, úgyhogy holnap nem kell csak tíz ol­dalt megtanulnőni.., Vagy csak 25-öt? Mind­kém, de tudod..; Ér­tem. Egy kávéra és tíz percre éppen lehet... Jó, megpróbálok segí­teni, ha tudok ... MÁJUS 23.- ... Hü­lye alak ez a Povázsai. De én is. Elment vele a fél napom, délután meccs a tévében, most aztán nyomhatom... Mennyi is a mai pen­zum? Igen. Kétszáz ol­dal, mondjuk tíz óra alatt, annyi mint húsz oldal... ... na lessék, éppen egy óra telt el és én a harminckettedik olda­lon vagyok. Semmi baj. Megy ez, mint a kari­kacsapás. Van egy tisz­ta félóra előnyöm. Ezt lealusszuk... ... Hogy hány óra? Atya ég. de elaludtam. Persze, hogy sokat ta­nultam, abban merül­tem így ki... JÜNIUS 2: ... napi negyven óra. Nem, na­pi negyven oldal... Nem, napi negyven ol­dal. de csak hat óra ta­nulás.... Nem. Nyolc óra tanulás és negyven oldal, az annyi, mint háromszázhúsz oldal, marad százm/olc m ol­dal ... Mi az istencsu­dája vagyok én, piaci kofa? Marad . ennyi meg ennyi, az annyi... JÜNIUS 10.: A, ez embertelenség! Meg le­hetetlen is. Egy nap alatt ötszáz oldali? Mit képzelnek ezek? <es*S A tisztasáa fél beteaséa tem a pörkölt szaftját — hiába, én is követhetek el hibát —, ma boldo­gan köszönthetem vissza ugyanazon az asztalon az általam nonfiguratív művészettel alkotott zsírpacnit... Ha — természetesen — meglátom a közben rárakodott más piszoktól, avagy a le nem szedett asztal nyolc- nyi üveg, hatnyi tányér, negyvennyi szalvéta maradéka között. Mert ná­lunk, úgy látszik, nemcsak arra nincs erő és energia, hogy gondosan tiszta legyen az asztal, a szék, a hamutartó és a terítő, de arra sincs, hogy le­szedjük az előttem fogyasztó vendég maradékát. Hadd tudjam, mit ivott, mit evett az asztalnál váltott ember­társam. Az ablakok természetesen mocskosak, a padlózat nemkülönben —, de ez már teljesen lényegtelen. Lényegtelen ahhoz képest, amit az ember az úgynevezett mellékhelyisé­gekben talál. Ha nem keres, akkor is talál. Bár ki az az ostoba, aki ilyesmit keresne? Mégis talál: gyo­morfordító mocskot, a rongyszedő ál­tal és fitymálva elutasítandó kéztör­lőket, szappantartót sehol, de igaz, hogy szappant se, tehát felesleges fényűzés lenne pont akikor egy szap­pantartó. A tükrök tükrök, kicsi tük­rök, képtelenek megmondani, nem­hogy azt, ki a legszebb a földön, de még azt sem, hogy ki az, aki beléjük néz, mert oly kopottak. Viszont, ha olyan kopottak, akkor minek lóg­nak a falon? Nem is lógnak? Most állapítottuk meg, hogy minek! A kultúrát nemcsak a könyvekkel mérik. A közegészséget nemcsak a salmo- nella-fertőzés elleni harc biztosítja. Az idegenforgalmat — belföldi „idegent” is értek ám alatta! — nem. csak a Bükk szépsége, egy város tör­ténelmi múltja, hanem köznapi je­lene is vonzza. Vagy taszítja ... — Kevesen vagyunk, kérem... És a vendégek is, ugye, olyan némelyik, hogy... — mentegetődzött minap egy fél konyak és egy tiszta asztal iránti óhajom hallatán a kedves fel­szolgálás. A konyak azonnal jött. a tisztaság máig is várat magára. Kü­lönben igaza van. Pontosabban van igaza. Mert a vendég sem hófehér pendelyű, Patyolat-reklám. És az is igaz, hogy az éttermek, presszók dol­gozói önmagukban képtelenek len­nének az állandó tisztaság, a gusz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents