Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

Kádár János beszéde

£ (Folytatás az L oldalról)

, Továbbiakban Kádár János hangsúlyozta: döntő az, hogy a szocialista célok, az elérésükhöz szükséges gazda, sági tennivalók a tömegek programjává váltak. S ha erre építünk, éppúgy meg tudi juk oldani az előttünk álló feladatokat, ahogy a mögöttünk levőket is megoldottuk.

— Mi nem volt kielégítő 1968-ban ?

Az ipari termelés 5 százalékos növekedése magasan fejlett ipari országban elfogadható, sőt nagyon jónak tekinthető. Országunk jelenlegi fejlettségi szintje azonban ennél valamivel nagyobb növekedési ütemet kíván meg. Az 5 százalékos növeked«

1968-ban eredménynek tekinthető, az említett szempontokból nézve azonban kevés. Ennél is komolyabb, figyelmeztetőbb probléma számunkra, hogy az ipari tér. inelés növekedésének országosan alig több mint 20 százaléka származott a termelékenység emelkedéséből, a többit a létszám növelésével érték eL A termelékenység ilyen ütemű növekedése nem elegendő, tartósan nem fogadható el, a nem felel meg a korábbi fejlődési ütemnek

— Értélka tervek és le nem becsülhető eredmények születtek az önköltség csökkentésében és a termékek minőségének javításában is. Attól azonban még messze vagyunk, amire szüksége van az országnak, s amire adott {^zdasági erőinkkel képesek is lennénk. Fontos, de egészében véve csekély előrehaladást értünk el 1968-ban az export—import tevékenységben, fizetési mérlegünk Javításában. Itt is többre van szüksége az országnak.

— Külön szeretnék szólni arról, hogy a gazdaságirányítás reformjának keretében egyik fő mutatóként előtérbe került a nyereség. Nyugaton nagyon sokat fecsegnek erről, találgatták, hogy visszakanyarodunk-e, vagy sem a kapitalizmus Irányába. Ez természetesen nem igaz, mert a mi reformunk szocialista gazdaság — szocialista reformja.

Ismeretes azonban, hogy a nyereség növelésének különböző útjai — módjai vannak. A helyes út a munka jobb megszervezése, a technika fejlesztése, a termelés korszerűsítése, az anyagtakarékosság, az önköltség csökkentése, a minőség javítása, versenykép« áruk termelése, népgazdasági tevékenységünk döntő szférájára ez jellemző.

Természetesen a nyereséget más úton is lehet növelni. A reformra való felkészülés időszakában például úgy, hogy a termelési egység vezetője a felső irányító szerveknél jól tudott jcu- nyerálni” dotációért Az igazsághoz tartozik — s ezt becsülettel meg kell mondanunk —, hogy 1968-ban az ipari termelés általános dotációja végül is nagyobb volt mint amennyi egészség« lett volna.

— Népgazdaságunk egy kis

szférájában találkozhatunk a nyereség növelésének tisztességtelen útjával — módjával, amikor az áru minőségét nem javítják, de árát emelik. Ez idegen az új gazdaság irányítás céljaitól, szemben áll a reformmal. Az ilyen jelenségeket semmiféle címen nem tűrhetjük meg, harcolnunk kell ellenük.

— A szocialista népgazdaságnak nyereséges termelésre van szüksége, a vezetés részéről pedig bátorságra, bizonyosfajta kockázat-vál- lalásra, és mindenekelőtt szo- cialista felelősségre.

A Központi Bizottság első titkára ezután példákat említett arra, milyen felelősségre nincs szükség.

— Az egyik felszólaló benőtt azokról, akik a legcsekélyebb köznapi bosszúságokért, a legkisebb hibáért is rögtön a rendszert teszik felelőssé. KáHiSjf János egyetértett azzal, hogy fel kell lépnünk az ilyen szemlélet ellen. Hozzáfűzte azonban: — a felelős vezetők, a szocialista brigádvezetők viszont tekintsék becsületbeli ügyüknek, tegyék a rendszer becsületének kérdésévé, hogy a maguk működési területén minden olyan legyen, hogy elmondhassuk rá: ez a szocialista rendszerben is elfogadható.

Arról beszélt ezután Kádár János, hogy szocialista társadalmunkban éppúgy elemi követelmény a jól működő lift, mint az hogy az üzletekben visszaköszönjenek a vevőnek, kulturált legyen az üzemi étkeztetés, a vendéglátóipar, vagy hogy Iparunk olyan -bonyolult” feladatokat is megoldjon, mint a jó minőségű fogvájó előállítása. Nagy derültség közben jegyezte meg, hogy iparunk olyan vastag újságpapírt gyárt, amin akár hóban is aludni lehet, pedig ha a cellulóz felét megtakarítanák, az újság is elegánsabb lenne, s talán a kenyérre is minden üzletben jutna egy- egy szelet papik.

A szolgáltató ipar jelentőségére,

a szolgáltatások fontosságára is kitért s Központi Bizottság első titkára. Egy levelet idézett, amelyet — mint mondotta — a fővárosból írt egy asszony, vidéken dolgozó férjének. „A lyuk a szobád falán még megvan. Hétfőn kellett volna jönniük la munkásoknak. Nem jöttek, mert lakodalomban voltak. Kedden ünnep volt, szerdán jöttek, akkor esett az eső, s azt mondták, ők esőben nem tudnak dolgozni, várrá kell, amíg eláll. Most várjuk, hogy elálljon az eső. De én bízom benne, hogy mire hazajössz, mégis eltűnik a lyuk”.

Az idézetet élénk derültség fogadta, amely még csak fokozódott, amikar Kádár János elmondotta: a levelet a múlt század nyolcvanas éveinek eseményeivel foglalkozó könyvben olvasta; írója Párizsban élt, ■ a világhírű impresszionista festő, Renoir felesége volt Nagy taps, helyeslés közben fűzte hozzá: e sorokat ma is, Budapesten is sokan papírra vethették volna.

— Nem igaz, hogy a eializmus nem tudja ezeket a problémákat megoldani, hiszen, ha kimegyünk az utcára, az új városnegyedekben gigantikus új létesítményeket modern ipari, mező- gazdasági üzemeket, gyönyörű kirakatokat látunk. Lehetséges, bogy nem tudunk ebben a pillanatban mindent úgy megoldani, ahogy ideális volna, ahogy szeretnénk, de az abszurdumokba ne törődjünk bele.

A kommunista társadalom első fázisában

KWWM

1

>969. április 13* vasárnap

Kádár János ezután utalt arra, bogy a kommunizmus, amiért mi harcolunk, a bőség társadalma, ahol az emberek szükségleteik szerint részesülnek az összes javakból. Mi azonban még a kommunista társadalom első fázisánál tartunk, sőt, ezt sem építettük még írt teljesen. A szocializmusban pedig a termelt javakból mindenki annak arányában részesedik, mint amennyit a társadalomnak nyújt

— Jelenleg egyidejűleg

két ösztönző hat:

az erkölcsi és az anyagi- Az erkölcsi ösztönzés nagy erejére ragyogó példa maga a szocialista brigádmozgalom. Mert igaz ugyan, hogy Itt a munkát anyagilag is dotálják, de mindaz, amit » szocialista brigádok végeznek, azt nem lehet megfizetni. A brigádok ugyanis olyasmit is adnak a társadalomnak, aminek nincs is ára, ami tehát megfizethetetlen.

— A gazdaságirányítási reform egyik célja az volt, — folytatta —, hogy növelje mind az erkölcsi, mind az anyagi ösztönzők hatóerejét, vagyis, hogy jobban érvényre juttassuk a szocialista bérezés elvét, tehát azt, hogy kiki képessége szerint dolgozzék és teljesítménye szerint részesedjék. A reform e téren bizonyos minőségi változást is hozott, mert a korábbi kettős — általános össznépi és egyéni — érdekeltség helyébe most hármas érdekeltség lép: az össznépi érdekeltség, a csoport- érdekeltség, — tehát egy a- dott üzem kollektívájának érdekeltsége — és az egyéni érdekeltség.

— Széles körben vitáztak és vitáznak még mindig a tavalyi nyereségrészesedés elosztása kapcsán az I., II. és

III. kategóriáról, illetve az ezekhez kapcsolódó 15, 50 és

80 százalékos nyereségrósze- eedési kulcsok körül. Ezeket a kulcsokat, ezt a részesedési rendszert jóváhagytuk, megszavaztuk s így bevezetésre került De erre is, mimt minden alapvető döntésre, érvényes, hogy az elvi állásfoglalások, elhatározások helyességének a gyakorlat a próbája.

Ezzel összefüggésben mondom: lehetséges ugyan, hogy az általános nyereségelosztási rendszerben egyes emberek el nem végzett munkáért kapnak több-kevesebb, vagy sok nyereségrészesedést, aszerint, hogy melyik kategóriába sorolták őket, de emiatt a szocialista bérezés elvét nem adjuk fel. Nem tágítunk attól, hogy a bérezés valóban differenciált legyen, mert ha lemondanánk róla, azzal magunk fékeznénk a szocialista fejlődést Nem mondhatunk le arról, hogy a kvalifikációt honoráljuk, mert akkor a szocialista építés egy hatékony eszközéről mondanánk le.

— A nyereségrészesedés elA tanácskozás résztvevői.

osztásának alapjául szolgáló L, IL és III. kategóriába nem társadalmi osztályok, hanem a munka mechanizmusa szerinti csoportok vannak besorolva. A dolog lényege az, hogy ez a kategorizálás szükségszerű —, ha jelenleg nem is népszerű — lépés a szocialista bérezési elvek hatékonyabb érvényesítése felé. Hogy ez mennyire sikerült, azt a gyakorlatban megvizsgáljuk. Itt józanságra van szükség és nem hangulatkeltésre. Kevesen tudják, hogy az I. kategóriába tartozók — országos átlagban — 1968- ban kevesebb jövedelmet kaptak, mint 1967-ben. A vezetők ugyanis korábban más módon, más címeken és nem is ilyen nyilvánosan kapták jövedelmüket Lépés előre, hogy most e téren is tisztább a helyzet, és nyilvános a jövedelemosztás módja. A dolog másik oldala pedig az, hogy a III-as kategóriába tartozó dolgozók országosan és együttesen 7—8 százalékkal nagyobb nyereségrész es ed est kaptak most, mint egy évvel ezelőtt

Kádár János ezután utalt arra, hogy míg ipari termelésünk tavaly 5 százalékkal növekedett, addig a nyereségrészesedés összege az 1967. évi négy és fél milliárd forintról mintegy hatmilliárdra nőtt A nyereséget természetesen nemcsak a termelés növekedése gyarapítja, hanem része van benne az önköltség csökkenésének és más tényezőknek is. Mindezt figyelembe véve is túlságosan nagynak tűnik a különbség a termelés és a nyereség növekedésének üteme között

— Tudjuk, hogy az országos statisztikák, sőt még egy nagyváros statisztikája is sok olyasmit eltakar, amit a további részletező munka során kell kibontani, hogy erősíthessük azt ami kiemelkedően jó, és megszüntethessük, lefaraghassuk azt, ami rossz. A pártszervezeteknek, a szakszervezeteknek, a KISZ-nek és a szocialista brigádvezetőknek is feladatuk, hogy felismerjék, melyik esetről van szó, hogy azután a tisztességes, a szocialista, a becsület« megoldást támogassák telj« erejükkel, a nem becsület« megoldás ellen pedig harcoljanak.

Csakis közös összefogást!

A brigádmozgalom szocialista jellegéből is következik, hogy a brigádok nem szerezhetnek a közösség rovására olyan előnyöket, amelyek mögött nincs valódi munka. Merem állítani, hogy a szocialista brigádok tagjai, sőt általában a becsületes dolgozó emberek ezt nem is akarják, nem is csinálják.

Ezután Kádár János így folytatta: ,

— A szocialista brigádmozgalmat

a munkásosztály kezdeményezte,

az egész nép felkarolta, és tíz év alatt óriási fejlődésen

ment át. 1959 végén —, amikor már mérhető volt a mozgalom — 130 000 ember vett részt benne, most — 1969 elején — pedig már az 1,1 milliót is meghaladja a résztvevők száma. A Csepeli Vasműben a dolgozók 74 százaléka, a Lenin Kohászati Művekben 72 százaléka, az Alumíniumipari Tervező Vállalatnál 56 százaléka, az iparban általában a dolgozók körülbelül 30 százaléka kapcsolódott be a mozgalomba. Ez már valódi népmozgalom. A kezdeményezők és a mozgalom derékhada a munkások, de igen örvendet«, módon mind több alkalmazott, értelmiségi és mezőgazdasági dolgozó ia bekapcsolódik. El lehet mondani: a szocialista

brigádmozgalom átfogja a termelés minden területét, a társadalom, a családok, az egyének életét, tömegeket nevel, de hatása a mozgalom résztvevőin túl is érezhető.

— Társadalmunkban még bőven vannak problémák és nem kevés visszássággal, önzéssel, harácsolással, bürokráciával, protekcionizmussal és igazságtalansággal találkozunk. Össze kell fognunk ellenük. A párt Központi Bizottságának, a kormánynak, az országgyűlésnek, a szak- szervezeteknek, a KISZ-nek és társadalmunk más vezető testületéinek és a tömegeknek össze kell fogniuk egy- egy társadalmi kérdés megoldásáért, egy-egy visszásság

leküzdéséért, kv' nben ezek a jelenségek hosszú ideig fertőzik közéletünket. Felvetődik a kérdés, mi a bölcsebbj

hallgatni, vagy beszélni,

ha visszásságot látok? A szo^ cialista meggyőződés azt diktálja, ha felismertem egy igazságtalanságot, helytelen, rossz megoldást, akkor -éllépek és harcolok ellene. Előfordulhat, hogy emiatt hátrányt szenved az ember. Elvtársak, ha előre akarunk menni, valamiféle kockázatot ma Is kell még vállalni a szocializmusért és a kiállásért. A meghunyászkodó ember mit akar? Hogy még az unokája is hunyászkodjon majd meg? Reméljük, nem azt akarja. Akkor pedig fel kell lépni és harcolni kell! Nincs más kiút. A problémákat, sajnos, nem mindig elég egyszer megoldani, még ki is újulnak a betegségek, mert visszásságokra, önkényeskedésekre, felelőtlenségre hajlamos emberek vannak és lesznek is jó sokáig. Mindezt a mozgalom jövője miatt is mondom, mert azt gondolom, hogy a szocialista brigádmozgalom, ahogy eddig is, ugyanúgy a jövőben is csak munkában, harcban erősödhet és fejlődhet.

Kádár János befejezésül a nemzetközi helyzet néhány kérdését érintette. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a Magyar Népköztársaságnak azért van szava a nemzetközi kérdésekben és a nemzetközi helyzet alakulásában, mert a magyar nép a történelem élén haladó nemzetek sorába tartozik. A külpolitikában ia szocialista elveket képviseL

— A Magyar Népköztársaság — folytatta — a nemzetközi síkon is következetesen a szocializmusért, a társadalmi haladásért, a nemzetek szabadságáért, a békért küzd.

Külpolitikánk világos, félreérthetetlen

A Szovjetunióval, a szocialista országokkal a kommunista világmozgalom és az anti- imperializmus erőivel haladunk együtt és mindezen erők egységéért küzdünk.

— Ebből következik, hogy a Varsói Szerződés erősítését is szorgalmaztuk, és szorgalmazzuk. Nem azért, hogy ez a szervezet örök időkre fennmaradjon, hiszen mindenki tudja — a legjobban a most jubiláló NATO vezetői —, hogy a Varsói Szerződés országai évek óta javasolják: egyidejűleg szűnjön meg mind a két katonai csoportosulás, hogy ezzel is csökkenjen a háború v«zélye, a nemzetközi f«zültség. De azt tartjuk: ameddig van NATO, ameddig fennáll a népek békéjét, nyugalmát fenyegető, a haladással, a szocializmussal, a kommunizmussal és népek szabadságtörekvéseivel szemben álló imperialista fegyver« csoportosulás, addig nekünk kötelességünk, hogy saját erőink intaktságát és fejlődését biztosítsuk.

— A nemzetközi helyzet bonyolult, de bármennyire is az, legyen a legelső feladatunk az, hogy következetesen kitartsunk szocialista céljaink és politikánk mellett.

— A nemzetközi helyzet egyik égető központi kérdése a vietnami nép harca szabadságáért, önrendelkezési jogáért, az amerikai agresszorok ellen. A vietnami néppel szolidárisak voltunk, vagyunk és lwzünk a jövőben is. Mély meggyőződésünk is, hogy az amerikai imperializmus semmiféle módon sem kép« agresszív céljait elérni, s a vietnami nép igazságos ügye győzni fog.

— A közel-keleti helyzet rendezése mellett vagyunk, támogatjuk a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatát, amely megfelelően képviseli e térség minden népének érdekeit. Ez természetesen azt is jelenti, hogy az agr«szor jutalmat nem kaphat, a megszállott területeket vissza kell adnia törvényes tulajdonosaiknak, az ott élő nécsksrtt

Csehszlovákiáról szólva kijelentette:

— Pártunkat, népünket nyugtalanítja a csehszlovákiai helyzet és ebből mi soha nem csináltunk titkot. Hangsúlyozta, hogy a Prágában március végén lezajlott nacionalista, szovjetellen« megmozdulások mélységes felháborodást keltettek a magyar népben, amely elítéli e megmozdulásokat.

— Mi megfelelőnek tartjuk — folytatta — a CSKP elnökségének nyilatkozatát, amelyben világosan szóltak arról, hogy a jobboldali veszély a fő v«zély, s ennek megfelelően kell fellépni és rendet teremteni a hírközlő szervek tevékenységében és más területeken. Meggyőződésünk szerint a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának, Csehszlovákia kormányának világ« és határozott álláspontra kell jutnia a szocializmus érdekeinek védelmében, s kellő szilárdsággal és következetességgel kell fellépnie mindenféle jobboldali, reakciós, szo. cialistaellen«, nacionalista, szovjetellenes erővel szemben, mert 1968 januárja óta ez az elhatározottság és következetes fellépés mind mostanáig hiányzott.

— Mi egyébként meg va-> gyünk győződve arról, hogy Csehszlovákia kommunistái, Csehszlovákia dolgozó népe nem hagyja «erben a szocializmus ügyét

Kádár János befejezésül a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében sok sikert kívánt a szocialista brigádmozgalomnak, a mozgalom minden résztvevőjének, majd a következő szavakkal zárta beszédét:

— Pártunk rendíthetetlenül bízik a munkásosztályban, a népben. Minden tervet arra épít, hogy a nép magáénak vallja a szocializmus céljait és kész azokat megvalósítani. Ez így volt eddig is, és bizonyosak vagyunk benne, hogy így l«z a jövőben is.