Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-12 / 82. szám
Sláger és ideál B ár Komjáthy György műsorának az a címe, hogy „Csák fiataloknak”, jómagam mégis vagy azért, mert fiatal vagyok, ha nem is teenager korú, avagy azért, mert szeretem a tánczehét, rendre nagy figyelemmel és szeretettel hallgatom végig. Sőt ott ültem és ülök is majd a képernyő előtt, ha ismét a bajvívás porondjára lépnek zeneszerzők és táncdal énekesek és még azt sem titkolom, hogy szívesen — ha nem is mindig megelégedetten! — nézem ugyancsak a televízió „1+2” című műsorát. Mindezek után aligha vádolhat bárki is, hogy táncdal-, vagy éppen táncdalénekes-ellenes vagyok, hogy korunk ritmusát képes lennék korunk degradációja címén kiátkozni a szocializmusból. Ha nem is tavaly volt, de azért mégsem olyan régen, hogyne emlékeznék: magam is éjjel-nappal dúdoltam a mainál sokkal ostobább táncmelódiák szövegét, sőt, még „éreztem” is azok mély értelmék Képes voltam olyat érezni, ami nem is volt bennük! Rögtön hozzá kell azonban tennem, hogy bár zeniéi műveltségem az ismert okok, mint a társadalmi helyzet, az iskolai oktatási rend, a háború, és az újjáépítés stb„ nem érte el a mai átlagos zenei műveltségi szintet —, de ázást Liszt, vagy Chopin, Gershwin, vagy Kodály virágénekek és bizony a szép mozgalmi dalok'sem voltak éppen idegenek a számomra. Es bár az Is tény, hogy Bing Crosby, Fred svagy Ginger Rogers engem is kísértet^ de szenvedélyesen tudtom, tudturffc vitázni: ki elébb való József Attila, vagy Ady, Radnóti, avagy Szabó Lőrinc, lehet-«, vagy sem mintakép Napoleon és ősi, hősi vágyunk volt olyannak lenni, mint a minden nehézséggel szembenéző, talpig férfi, Garry Cooper. Szerettem, szerettük a slágereket, de — igaz, hogy nem volt tévé! — ideálunk inkább volt Amundsen, vagy Cook, mint akármely tánc dalénekes filmsztár. Persze: oly korban éltünk!« Nincsen nekem semmi bajom sem az Ómega-együttessel, sem Illésékkel, dehogyis haragszom én a beetlsekre, vagy ZaAatnayra. Ami bajom van, az nem más, minthogy a mai fiatal generáció jó részét — tudom, nem az egészét! — éppen a mi, a felnőttek jóvoltából is szinte az abszolutizálás szintjéig megbfivölte a gitár, a mini és a hosszú haj: ez lett az ideál. Semmi bajom a slágerekkel, mert azok éppenúgy hozzátartoznak az élethez és nem is csak a fiatalsághoz, mint a történelem és gazdaságtan. Tom Jones „művészete” számomra ugyan nem művészet, de ez még csak ízlésbeli vitatéma, és semmi esetre sem világnézeti csatamező. De, hogy Tom Jones ideál lehet, egyedüli és magasztos ideál, az bizony megkeseríti a dalok ízét is bennem, mert én tudom, hogy mindez csak múló divat A divatot lehet és kell is szeretni, de nem szabad és nem lehet abszolutizálni! A kalács az pompás dolog, de a kenyér az örök. A kvarcolás pompás színt ad, dé a napsugár adja az egészséget A partom illata izgató, de az erdei levegőé soha sem pótolható. Vannak örök és maradandó értékek, amelyeket, mert örök emberit jelentenek és nem múló emberszerűséget, nemcsak lehet, de kell is ideálnak tekinteni, — mert ezek viszik előbbre fajzatom. O emrm bajom a slágerekkel. Minden wtojom as ideálokkal van! Gynrkó Gén Hobby fiam gépfegyvereket gyűjt, épp úgy, ahogyan más emberek bélyegeket. Mi ebben a rossz? — mondta McDonald asszony Ken- newickbeu (Washingtoni, amikor a rendőrség felfedezte a villa kertjében elrejtett arzénéit. David McDonald 27 éves fiatalembert letartóztatták és mindaddig börtönben marad, amíg •magyarázatot nem tud adat arra, miért tartott a kertben öt gépfegyvert és rengeteg puskát. 'Arzenáljával—a rendőrség szerint — a fiatalember akár egy kisebb háborúba is foghatott volna. Am a furcsa gyűjtő — kifejezetten békés ember — sohasem használta fegyvereit. Tigrfg és hiéna f Szegény telién | xt ^ Körszínház Petőfi Sándornak ezt az egyetlen fennmaradt, befejezett drámáját. A költő 1845. végén írta, a életműve) filológusai közül többen ante, nősítette iwnwntgg» drámának a művet, and IX: vagy Vak Béb borában játszódik, s cselekményét 21e~ tőén a trón körüli viszályból dúsakról szóL Tehát a kioltó történelmi bűnügyet dói gőzeit fel drámává, költs ívelésű szöveggel, azt éreztetve művével a körről, hogy a tényleges hazafiak a fenaáSö viszonyok könyörtelensége miatt nem tehetnek semmi hasznosat a hazáért jj L Szombat, SJS, t968-ban készült <en a ütni Stefi Tun és Kenneth Loach árásafixS, a egy év vel később a főszereplő Carol White a filmjében nyújtott alakításáért fesztiváldíjat kapott. O a címszereplő, bármilyen meglepő is ez (tehén!), mi-: vei a történet egy külvárosi fampen-kömyezefeben játszódik, « a szegény tehén férje éppen börtönben tölti ideje javarészét. Felesége ezalatt szerelmes tesz egy hasonló szakmájú férfiba, s ilyenformán kilátástalanná válik törekvése, hogy kikerüljön ebből a környezetből. Az éjszakai bemutatót elsősorban Mi lesz veletek, fiúk, lányok...?! Beszélgetés a beiskolázás tapasztalatairól Ötezer-hetven nyolcadik osztályt végzett tanulót várnak szeptembertől a megye középiskolái és iparitanulóintézetei. A beiskolázás alig két hét múlva befejeződik. Ennek során 4938 felvételi kérelmet bíráltak el a középfokú oktatási intézetek igazgatói. A kihasználatlan keretszám azt látszik jelezni, hogy továbbtanulási lehetőségben nincs hiány. Ennek ellenére mégis sok az elégedetlen tanuló és szülő, mert több helyre érkezett elutasító levél. A szerkesztőségünkhöz érkezett panaszok egy része vitatja az elbírálás tárgyilagosságát, a protekciós szempontok érvényesüléséről tanúskodik. Erről beszélgettünk Pólyák Alajossal, a Heves megyei Tanács vb művelődésügyi osztályának középiskolai ta-, nulmányi felügyelőjével. Divatos szakközépiskolák — Mi a panaszok elsődle-: ges forrása? — A jelentkezők valóságé gal össztűz alá vettek bizo-, f ä film erotikus részel és a szöveg pikantériája indokolta. Az ördög keze [ !. Vasárnap, 21.00. r t951-bem készült ez a krimi, ami Whit Materson elbeszéléséből, a világhírű Orsón Welles írt. ö rendezte és a főszerepet is ő alakítja Koránt sepi szokványos bűnügyi történettel van dolgunk, bár annak is megfelelne fordulatos izgalmas cselekményével. Egy tehetséges detektívet (Orson Welles) egy tragikus személyes ügyből származó lelki trauma más emberré formál. A bűnözőkét ezután az eset után már gyűlölettel üldözi, úgy, hogy ha nem talál valós bizonyítékot a tettekre — kreál ellenük, s oly módon éri él, kényszeríti ki megbüntetésüket. Lelkileg, jellembelileg eltorzul — s mikor ellenfelére akad, a vele való leplezett harc gyilkossá teszi. A filmet Orsón Welles alakítása ugyancsak az átlagkrimik fölé emeli: nyos szakközépiskolákat. Csak a legkirívóbb példát említeném. Az egri Dobó Ist- vás és a gyöngyösi Vak Bottyán Gimnázium és Szak- középiskola elektroműszerész tagozatára hatszoros volt a túljelentkezés. Csak az egri egy első osztály 36 férőhelyér re 190 jelentkező pályázott. Ennek a túljelentkezésnek valószínű oka a szakma divatjellege. Sok tanulót vonz a rádió- és tévészerelés. Ugyanakkor a népgazdaság ilyen irányú munkaerőszükséglete jóval kisebb, mint az egyre gyarapodó igények. — Minden szakközépiskolatípus iránt ekkora volt az érdeklődés? — Korántsem, mert például az egri Dobó István Gimnázium és Szakközépiskola esztergályos tagozata négy első osztállyal indul szeptembertől, s ide mindeddig csak 51 jelentkező pályázott. A szülők, a tanulók, úgy látszik, idegenkednek ettől a tagozattól,, noha aZ esztergályos szakma jó kereseti és munkalehetőséget biztosít. Objektív elbírálás — Milyen szempontok szerint történt a felvételi kéreti mek elbírálása? — A legfontosabb ajánló-1 levél a tanuló elért tanulmányi eredménye volt. Másodsorban figyelembe vették az általános iskolai jellemzéseket A legtöbb helyen felvételi beszélgetés során is felmérték a jelentkező tájékozottságát és szakmai alkalmasságát. A megyei művelődésügyi osztály képviseletében mi is több alkalommal vettünk részt ezeken a beszélgetéseken, s minden esetben megnyugtató tapasztalatokkal távoztunk. Ügy érezzük, hogy az elbírálások során az objektivitás érvé-; nyesült. — Elképzelhetőnek tartja, hogy néhány esetben a megítélésnél protekciós szempontok döntöttek? Szerkesztőségünkhöz ugyanis több olyan panaszos levél érkezett, melyek írói arról tájékoztattak, hogy 4,5-ös átlageredményű gyermekűit helyett közepes szintet elért osztálytársaik nyertek felvételt. — Megértjük ezeket a pa-, naszokat, hiszen minimális hibaszázalékkal még a leg- tárgyilagosabb elbírálás során is számolnunk kell. Mindenesetre mi ellenőrizzük a felvételeket, de ettől függetlenül a jogtalanul elutasítottak fellebbezéssel fordulhatnak osztályunkhoz, s ennek során panaszuk orvoslást nyerhet. S akinek nem sikerült? — Nem kevesen akadnák; akiknek mindkét jelentkezésüket elutasították. Mi lesz az ő sorsuk? — Megértjük gondjaikat, csalódottságukat, s ajánlani is tudunk néhány lehetőséget. Egyes normál gimnáziumok — mint az abonyi, a hevesi és a hatvani kettes számú, még elsősökre várnak. Igaz, ez szakközépisko- láha pályázónak bizonyos mértékben kerülőút, de célját, az érettségi megszerzése után is elérheti, a csökkentett idejű ipari tanulóképzés során. Több száz pályázóra várnak az iparitaniiló-intéze- tek is. Itt a választási skála széles, s a jelentkező az emelt szintű képzés során idővel megszerezheti az érettségit is. A beiskolázás alig két hét múlva befejeződik. Ennek során 4938 felvételi kérelmet bíráltak el a középfokú oktatási intézmények igazgatói. Sok helyütt magas volt a túljelentkezés, s ezért sok az elutasított kérelem. A felvételt nem nyertek csalódottsága érthető. Annál is inkább, mert a jelenlegi felvételi rendszer több kívánnivalót jelez. Egészében kidolgozatlan és nem egységes a felvételi beszélgetések lebonyolításának módszertana és gyakorlata. Azt kellene elérni, hogy ezek a modem pedagógia módszereinek fel- használásával elsősorban pályaalkalmassági vizsgákká formálódjanak. Ha így történik, ha mindezek a megoldást sürgető mozzanatok rendeződnek, akkor kevesebb lesz a panaszos, s jóval több az elégedett szülő és továbbtanulni kívánó, tanuló. (pécsi) ä 56. Nekem persze itt még a feketekávé isi Jóllakott gyomrom azonban úgy ellustított, hogy nem sokait tesz a koffein élénkítő ereje. Mégiscsak kát átvirrasztott éjszaka van mögöttem. Amikor végre belép az irodámba az éfcsaerboltbefi mosolygó Alenka, frissen és kifestve, mint valami játék- baba, érdeklődéstől égő szemmel, tudom, hogy nem lehetek bágyadt. A kávé és cigaretta mellé fél kell sorakoznia az akaraterőnek is. Karlicek ajánlja magát. Ö volt. aki a búüdogház mögött a halott nőben felismerte Alenka hajdani kolléganő-; jét, de ez a beszélgetés itt nem érdekűt. — Ez az úr is járt nálunk — mutat rá Alenka. Ha nincs is más jó tulajdonsága, hát legalább szemfüles ps friss az emlékezete. Jitka Serák címét tudja. — A szüleivel lakik. De azt a nőt, akit mutattak kém, bizonyosan sohasem láttam a boltban. Fölöslegesen fáradnának. Bájosan izeg-mozog, hogy a legszívesebben odaragasz- tanám a székhez. Az akaratomat meg tudom feszíteni, de fáradt szemem nyugalmat kíván. — Nem arról a nőről van szó <—• mondom. — Nem? — csodálkozik Alenka — Pedig én azt hittem. Akkor miről, ha szabad kérdeznem? Szinte lángol mosolygó kíváncsiságában. — Arról az emberről — mondom —, akivei Jitka összeismerkedett, s akit egyszer maga autóban látott Jutkával. — Ó, hát az! — sóhajt Alenka. — Némelyik nő olyan szerencsés... Vagy elkövetett valamit az a férfi? — Kisasszony — figyelmeztettem barátságosan —, maga folyton kérdez, ahelyett, hogy felelnie.' Ismeri azt az embert? — Én tudom, hogy jó ügyet szolgálok — mondja Alenka szintén barátságosan. — Persze, hogy ismerem. Egypársaor volt nálunk a boltban. Nem éppen magas, inkább közepes termetű. ...szerencsés alakja van, jól tudhat vásárolni készruhaüzletben. Nem sokat ad az öltözködésre, de a fellépése biztos. Nem is fiatal már, de még eléggé jóképű, barna férfi, aki mellett egy fiatal lánynak sem kell szégyenkeznie az utcán. Ha meg az autójában ül, több hiányosságot is szívesen elnézne neki az ember. Látom, hogy Alenka elég ügyesen rátapint a lényegre. ■— Ki az ,a férfi? — kérdezem. — Hogy ki? — vonja meg a vállát, — Azt nem tudom. Olyasvalaki, aki ért a pénzszerzéshez. Nekünk nem mutatkozott be. Egyáltalán, nem sokat beszél. Olyan mogorva alak. A vezetőnőnk gyakran összetéveszti a vevőket, s valahányszor bejött az az ember a boltba, megkérdezte tőle, hogy mit kíván. Az csak odamorogta, hogy Jitka kisasszonyt keresi, vagy egyáltalán nem felelt. Jitka soha semmit nem mondott róla, pedig eleget kérdeztük. Aztán már annyit hiányzott, hogy el kellett mennie. A végén veszekedés is lett a dologból. Azt mondta, hogy ezért a havi pár rongyos százasért nem bolond tönkretenni a fiatalságát a nyakláncok között. Nagy botrány volt akkor. Be kellett zárnom az ajtót, és kiakasztanom a cédulát, hogy leltározunk. Én igazán egész jól mulattam rajta, ahogy egymásnak estek. Alenka bizonyára nem szereti az egyhangú életet. Most úgy belemelegedett a beszédbe, hogy meg se lehet állítani, míg ki nem meríti a témáját. — A vezetőnő megfenyegette Jitkát — ömlik belőle a szó — nehogy vissza merészeljen jönni könyörögve, ha majd az a feketéző ráun. Jitka csak nevetett, de dühösen. Azt mondta, hogy a markában tartja. — Mit? Hogy mondta? — Hát, hogy úgy a markában tartja... hogy azt egy efféle felcicomázott hamisgyöngy-királynő el sem tudja képzelni. Hogy az csak forgatja a pénztár kulcsát, de sokszor azt se tudja, mi van a fiókjában. Aztán Jitka elment, kiengedtem őt, de a leltározásos cédulát ott hagytam az ajtón, mert a vezetőnő még jó sokáig dúlt-fult mérgében. Közelebbi adatokat Jitka szeretőjéről tehát nem szedek ki Alenkából, a kilétéről nem is beszélve. — Hanem hát nem buta az a Jitka — folytatja Alenka. —• Én bizony irigylem is egy kicsit, nem értek úgy á férfiakhoz. Ki tudja, talán már oda is költözött azóta. Vagy férjhez ment hozzá. Igaz, akkor küldött volna értesítést, hadd pukkadjon a vezetőnőnk. Nem szeretett otthon lenni, azt tudom. Az apja nem az igazi. Az anyja elvált, amikor Jitka tizenegy éves volt. Vagy tizenöt, már nem emlékszem. Hát vagy annál az embernél lesz, vagy a szüleinél... azok megmondják magának, mi van vele most. ’ 1 Megkérdezem: — Hát az az autó, amelyikben látta őket, hogy tetszett magának? Alenka lebiggyeszti világosra festett ajkát. — Hogy őszinte legyek, nem nagyon. Én jobban szeretem az amerikai kocsikat. Ez is csillog ugyan, de nincs meg az a svungja. — Milyen gyártmányú? — Azt nem tudom. De feketére van lakkozva. — Nem nézte meg véletlenül a számát? — Nem. De elöl a hűtőjén két nagy ezüstnyíl van egymás alatt, a hegyével felfelé. Ceruzát és papírt fogok, s lerajzolom a Citroen kocsik orrának jellegzetes formáját. — Körülbelül így? — mutatom Alenkának. Alenka csodálattal néz rám meg a rajzomra. — Pontosan így! — hagyja helyben. — Maga ismeri azt a kocsit? — Meg akarok ismerkedni vele —» mondom. — Mondjon még róla valamit, ha tud! Alenka eltöpreng. — Az a legcsúnyább — mondja végül —, hogy úgy ül a hasával a földön, mint egy béka. A futása talán jő is, de nem nagy parádé! Alenkát félbeszakítja a főtörzsőrmester jötte, aki elém teszi Jitka Serák adatainak másolatát. A főtörzsőrmestert egy kicsit visszatartom. Odanyújtom neki a sebtiben leírt közleményt, hogy a keresett kocsi valószínűleg fekete Citroen. — Tüstént továbbítsa! — bocsátom el. Azután felállók az asztal mellől, s búcsúra nyújtom a kezem Alenkának, mielőtt még újra nekibuzdulna. Alenka pillantásában meglátom a kikívánkozó kérdést, hogy vajon mát akart itt ez az egyenruhás. — Igazán nagyon kedves volt — mondom olyan képpel, mintha jó benyomást tett volna rám. — Jelentkezzen lent a kapusnál. Odatelefonálok, hogy vigyék el magát autón. — Köszönöm — bólint Alenka —, de nem sietős a dolgom, hiszen munkába megyek. Ha benézne hozzánk Jitka, én majd kikérdezem a barna lovagjáról. Aztán rögtön értesítem magát, jó? — Nagy szolgálatot tenne vele — mondom hálásan. Végre egyedül maradok. Átnézem az elém rakott iratokat. Kiderül belőlük, hogy Jan és Jirina Winert, akiknél Jitka Serák be van jelentve, egész nap munkában vannak. Szeretnék mind a kettejükkel egyszerre beszélni, mégpedig otthon, a lakásukban. Ez csak estefelé lehetséges. Nem akarom előre figyelmeztetni őket. Valahogy majd nyélbe ütöm a dolgot. (Folytatjuk)
