Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

Az ember vesz két forintért pacsulit, ha a tékozlóbb fajtából való, akkor tíz forintért valami „jobb” kölnifélét, aztán először bebüdösitve a saját zsebét, majd tovább „szago- sítva” a már' tocsogósra locsolt női fejeket, másnaposra eszi és issza magát, — mert húsvéthétfő van. Nem hiszem, hogy a világon lenne még egy ország — ha van, akkor sem lehet sok! —, ahol egy ilyen otkolo- nyos evés-ivás hivatalos munkaszüneti nap lenne. Nálunk az! Volt idő. úgy az ötvenes évek táján, amikor a húsvéthétfőt, mint fizetett ünnepet eltörölték, s helyette a munkahelyen — tartották meg a locsolkodást. Mert a locsolkodás nálunk tradicionális ünnepi eszem-iszom, melynek keretében kicsinyek és nagyok, természetesen a férfiú nemből, sorra járják és eszik-isszák a lányos, mamás házakat, — most már a fizetett munkaszüneti nap áldásos lehetőségei között

Ez a középkori szokás — nem jelző, hanem valóságos kormeghatározás ebben az esetben a „középkori” —, amely alapvetően magyarországi és lengyelországi hagyomány, nyilván a húsvéti böjt utáni eszem- iszommal és a tavasz ünneplésével lehet összhangban. Nem kell túlsá...

S

zabad-e locsolni?

gosan sem néprajzosnak, szociológusnak, avagy történésznek lennünk, hogy megállapíthassuk: a magyar nép történetéoen kevés volt a „húsvét”, annál több a böjt, ami tartott hús vét előttől húsvét utánig, nemcsak egész éven, de egész évszázadokon keresztül. Hogyan is lehetne hát „in memóriám”, az emlékezés kegyelete nélkül nem gondolni az évszázados böjtökre a húsvéti, húsvéthétfői locsolkodó trakták idején.

Mi mindig lelkesen ápoltuk a még

nem haladó hagyományainkat is, hogyne ápolnánk egy olyan hagyományt, amely valóban a néprajz és a történelem együttes igazolása alapján a nép tradíciói közé tartozik. S különösen lelkes ez a hagyomány- tisztelet akkor, ha a „tisztelgés” a zöldszilváni, a fehér pecsenyebor, avagy, a piros színű kadarka trikolórjával történhet, némi nagy meny- nyiségű étek után és előtt.

Persze az is igaz, hogy effajta hagyományok magas szintű ápolása nehezen lenne elképzelhető oly körülmények közepette, amikor sem zsebbéli, sem üzletbéli alapjai nem adatnak meg e régi népszokás továbbfejlesztésének. Emlékszem én jól, hogy serdülő kölyök, majd su- hanc korunkban fejből tudtuk, hová érdemes menni locsolkodni, hol terített a terített asztal, s ez a „hová” sohasem vezetett föld nélküli, nincstelen, avagy üzemi munkás otthonába —. hogy egy kis osztályharcot is keverjek az emlékezés borába.

Volt, ilyen helyen is volt valami. Néha ez a valami is erőn túli teríték volt, amelyet ugyan jó szándék tálalt. de a szegénység körített!

De ne keverjük most ide a • közelmúltat. Az. ugye, nem tradíció, nem emlék nálunk, a gazdagon terített asztal és a kölnivel terhelt szoba levegőjében. Nem kell egy sonkából, néhány liter borból, konyakból, vagy pálinkából mindjárt visz- szavezetni a figyelmet történelmi múltunk korántsem illatos időszakaiba. Ez a legnagyobb Illetlenség lenne! S mi — legalábbis ilyen téren — felettébb adunk az illemre.

A lényeg mégiscsak az, hogy elmondva a bűvös varázsigét: „Szabad-e locsolni?” — különben szamár kérdés, miért ne volna szabad? — rázúdítjuk kölnisüvegünk tartalmának egy fejre eső hányadát tiszteletünk jeléül a ház kisasszonyára, máris az asztal mellé, vagy alá ülhetünk, — aszerint, hogy hányadik fejnél tartunk. És túl a kissé cinikusnak tűnő morgolódáson, való igaz, hogy mégiscsak van kedvessége, megszokása ennek a népszokásnak. amelyet, miután egy egész ország gyakorol, nem lehetett nem figyelembe, venni — állami szinten is.

Gondolom, a > miniszternek sem esik rosszul, hogy húsvéthétfő munkaszüneti nap!

Egyébként: „Szabad-e locsolni?’’

A legrégibb művészet és a legújabb tudomány

TmdfczMeztf nezei - *

AZ AMERIKAI Harvard

Egyetem vezetőképző fakultásának jelmondata rövid idő alatt közismerté vált a világon. A vezetés a legrégibb művészet és a legújabb tudomány — hangzik a megfogalmazás. Szűkszavú, tömör, lényegre törő megállapítás, kiemelve azt, hogy amíg régebben kizárólag kiemelkedő képességeinek köszönhette valaki, hogy vezetővé vált, addig ma, ha nem is mindenki, de nagyon sokan válhatnak vezetővé, ha elsajátítják a vezetés tudományos módszereit.

Jó néhány termelőszövetkezeti elnökkel, főmezőgazdásszal beszélgettünk árról, hogy a mad szövetkezeti vezetők mennyire birtokosai a vezetés tudományának s egyáltalán milyen a korszerű vezető. A vélemények, bár sok részletkérdésben eltértek egymástól, mégis nagyon sokban hasonlítottak egymásra.

A leglényegesebb vonás az volt hogy megítélésük szerint a jó vezetőnek egyrészt alapos tudással rendelkező szakembernek, másrészt pedig jó vezetőnek kell lennie.

ELSŐSORBAN talán nézzük azt, hogy a vélemények alapján jó szakemberek áll- nak-e a gazdaságok élén. A megállapítások szerint többségében igen. Ma már alig akad olyan termelőszövetkezet ahol ne dolgoznának egyetemi, főiskolai végzettségű szakemberek. Elméletileg jól képzettek, s néhány év alatt megszerzik a kellő gyakorlatai tapasztalatot is. Általában olvassák a szakkönyveket, szakfolyóiratokat, lépést tartanak a tudomány fejlődésével. Különböző tanácskozásokra, tapasztalat- cserékre, gyakorlati bemutatókra is eljárnak, s megvan a kellő alapjuk ahhoz, hogy tudásunkat növeljék, korszerűsítsék.

A termelőszövetkezet! elnökök közül igaz, hogy jó né- hányan nem rendelkeznek főiskolai végzettséggel, de gyakorlati tapasztalatuk, helyzet- és környezetismeretük olyan, hogy képesek a gazdaság megfelelő irányítására. Gyakorlati és egyre inkább az elméleti tudásuk is képessé teszi őket arra, hogy megfelelően döntsenek a szövetkezetek rendkívüli sokirányú és nagy megfontoltságot kívánó ügyeiben.

A véleményeket összegezve a megállapítás az, hogy a vezetők képzett, sokoldalú szakemberek, akik szakmai szempontból képesek megállni a helyüket. S bár a technika századában a tudásanyag gyorsan elavul, mégsem kell attól félni, hogy • vezetők mennyire jó és

mennyire képzett vezetők. A vélemények itt már jóval eltérőbbek voltak, de mégis a közös vonások dominálnak. A szövetkezetek irányítói úgy vélekednek, hogy ma már lejárt a „rutin”-vezetés korszaka. Nem elég, ha a vezető csupán érzi, de nem tudja, hogy egy adott esetben minként szükséges cselekednie.

EGYSZÓVAL hallottak a

korszerű vezetéselméletekről, de nem tanulták és a gyakorlati munka mellett nincs is idejük arra, hogy a témában elmélyüljenek. Általános megállapítás, hogy régebben, de nagyjából még ma is, az egyetemek csupán szakembereket, de nem vezetőket képeznek. S a fiatal agrármérnök, aki kikerül az egyetem padjaiból nem tudja, hogy miképpen bánjon az emberekkel. nem tudja, hogy miképpen viszonyuljon vezetőtársaihoz, nem tud kellően ellenőrizni s gondot okoz a munka megtervezése, megszervezése is.

A vezetés bizonyos fajta magatartás — állapították meg többen — s ezt el kell sajátítani. De hogyan? A legtöbb fiatal mérnök mi mást tehet: nézi az elnököt, vagy idősebb kollégáit s megpróbálja ellesni a vezetés tudományát Ha Jő vezetővel hozta össze a sorsa, akkor szerencséje van, ha nem, akkor kénytelen hosszú évek alatt, a maga kárán megtanulni, hogy mit is kellett volna abban a vitás esetben tennie.

A vezetés tudományát a szövetkezeti elnökök sem ismerik, nálunk is csupán a tapasztalat a gyakorlat számít. A gyakorlat megszerzéséhez pedig rengeteg pluszidő, nagyon sok energia szükséges. Olyan idő és energia, ami kiküszöbölhető lenne, ha a vezetést is oktatnák.

S TÁLÁN ITT jutottunk el ahhoz a kérdéshez, hogy a vezetők igénylik a szervezett oktatást Hogy milyen formában? Erre egyelőre senki sem tudott választ adni, de ez talán nem is az ő feladatuk. Annyi azonban tény, hogy a szövetkezeti vezetők érzik, hogy napjainkban egyre bonyolultabbá, sokrétűbbé, szerteágazóbbá válik a vezetés s ennek elsajátításához már nem elég a tapasztalat a jé érzék. A .vezetés ma már tudomány s mint minden tudományban, ebben is el kell mélyülni.

Kaposi Levente

§g§ mm | , **

a.

GONDOSKODÁS. ^

sök származását, s későbbiekben e származás mikéntjét illetően.

Mint sokgyermekes

Biológiai berendezkedésűnk, emlős mivoltunk, s nem utolsósorban a húsvéti tojások főtt, festett, vagy csokoláldémázas jellege teszi ezt e9V~

szerűen lehetetlenné. Kétségtelen — ezt

kellő tapintattal és

finom megfogalmazással hangsúlyozva —, hogy életfunkciónk során egyes végtermékeink a hozzá nem értők számára olyan csalóka látszatot kelthetnek, miszerint ... ugye... szóval, érti a kedves szerkesztő úr, hogy miről van szó. De úgy vélem, teljesen felesleges hangsúlyoznom e végtermék és a húsvéti tojás közötti alapvető különbség lényegét.

Azt mondhatnák

egyesek, hogy mit számít az a nyálaknak, ha az a hír terjed róluk, miszerint jelentős részűk van a húsvéti tojás termelésében. Ezt azonban csak olyanok állithathúsvétkor, sem másmilyen nyúlünnepen soha nem mondanánk a nyúlfiaknak, hogy ezeket az izéket ugyebár az emberek, hogy is mondjam, szóval, érti a szerkesztő úr? Nyilvánvaló, hogyha egy egyszerű mezei, vagy üregi nyúl eljutott a modern pedagógia eme alapvető szintjére, ezt elvárhatjuk a magukat bölcsnek nevező s a pedagógiát kitaláló emberektől is. Képmásaink árusításától nem zárkózunk el, sőt azt megtiszteltetésnek vesszük, de ami a tojást illeti úgyis mint főnév és úgyis mint ige, ettől a legélesebben elhatároljuk magunkat.

Levelem közlését köszönve, maradok tisztelettel a nyúltársadalom nevében

ják, akik nem tőrödnek egyrészt az igazsággal és a nyálak jogaival ehhez az igazsághoz, másrészt hajlamosak arra, hogy a legifjabb generációt félrevezessék a tojacsaládanya, a modem

pedagógia szempontjából, az életre nevelés fontosságára gondolva, kérem ezen levelem közlését, hangsúlyozva, hogy például mi, nyulak, sem

Tapsiné

született

nyúl Rafael,

húszgyermekes

családnya.

E levelet, a

benne

foglaltakkal

teljes

egyetértésben,

közreadta.

fegri)

CtßpJütJe to

Megai ázó-e a paraszt szó?

Majoros András, egerszaló- ki olvasónk levele is tanúsítja, hogy a paraszt hangsorral és szócsaládjával (paraszti, parasztos, parasztság, parasztoz stb.) szemben még ma sem szűnt meg teljesen a bizalmatlanság. Nemcsak azt kérdezi, „honnan ered a paraszt szó, mi az alapértelme”, hanem azt is, hogy megalázó-e mai nyelvhasználatunkban a vele való élés.

A paraszt szó az egyszerű, dísztelen, meg nem művelt jelentéstartalmakat hordozó szláv prost hangsor átvétele útjám került nyelvünkbe. Eredeti jelentésváltozatainak (parlagon hagyott, tanulatlan, deáktalan stb.) nem volt rosszalló, becsmérlő értéke, érzelmi, hangulati velejárója. A később kifejlődött jelentéstartalmak (közönség- ges, durva, vad, faragatlan, goromba) elsősorban a dolgozó osztályokat lenéző társadalmi rétegek és személyek szóhasználatában már sértő szándékot is közvetítettek.

A paraszt szó jelentésének változásában nemcsak nyelvi, hanem társadalmi, politikai szempontok is közrejátszottak. A feudális társadalomban a XV. század óta a paraszt szó megnevezte azokat, akik nem tartoztak a földesúri, nemesi osztályba, hanem a paraszti nemből származtak. Ilyen értelemben szerepel szavunk a paraszt- felkelések, a parasztháborúk jelzős szerkezetekben is. A kapitalizmusban a földműveléssel foglalkozókat nevezték meg e szóval. Az 1930-as években széles körű vita indult meg a szó használatával kapcsolatban, elsősorban azért, mert a földművesek, a földművelők becsmérlő, rosszalló kifejezést láttak benne, s a paraszt szót a földműves a földművelő, a gazdálkodó, a kisbirtokos megnevezéssel kívánták felcserélni. Egymás között a parasztok tovább éltek a paraszt szóval, de — Gárdonyi szerint is — „ha más mondta nekik, szíven bökte őket ez a sző”, s méltán tartották sértőnek a szóhoz társított buta és sült jelzőket is.

A politikai terminológiában azonban mind általánosabbá vált a megnevezés, s a Tanácsköztársaság idején megjelent írásokban is gyakran olvasható szavunk a következő nyelvi formákban: szegényparaszt, középparaszt, gazdagparaszt, zsírosparaszt, dolgozó paraszt stb. A kis- paraszt, a munkás-paraszt szövetség, a parasztpárt, parasztszármazású, paraszt- társadalom nyelvi formákban közkeletűvé vált a paraszt szó, s mai társadalmunkban a szó jelentéséhez nem társul lenéző, sértő# becsmérlő jelentéstartalom.

Nem megalázó tehát a paraszt szóval élés, s termelőszövetkezeti parasztságunk is természetesnek tartja a szó használatát Hogy egyesek még ma is használják a paraszt szót elitélő jelzőként, nem a szó tehet róla. A sértő szándékkal tolira és szájra vett paraszt hangsort méltán vissza kell utasítanunk.

Dr, Bakos József

a nyelvészeti tudó ’nyok kandidátusa

1969. április á, péntek

Kedves Szerkesztőség!

Azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy a sajtó erejével, a tudományos tények fényében szánjanak szembe és számoljának le egyszer s mindenkorra az

olyanfajta tudománytalan nézetekkel, amelyek messzemenően nevetségessé teszik az egész nyúltársadal- mat. Hozzá kívánom tenni azt is, hogy bár kérésem elsősorban a nyúltársadalom érdekeit szolgálja, de nyúlszemmel is belátom, hogy e kérdés tudományos megvilágítása jelentős mértékben hozzájárul a felnövekvő emberi utánpótlás materialista szellemű neveléséhez is.

írják már meg, kö- nyöraöm, végre, hogy egyetlen nyúl nem tojt soha. nem tojik és nem is fog soha sem piros tojást, sem fehéret, sem csokoládétojást, sem nápolyit,