Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
„Nemcsak kenyérrel él az ember..." Detken már a kultúra következik... Fotók és festmények tárlata Egerben T — Nálunk a vezetőség úgy döntött, hogy most már a kultúra következik. Áldozni akarunk a kultúrház bővítésére, korszerűsítésére is. Az alapozást, a földmunkát elvégezzük, s vállaljuk az anyagszállítást és még pénzt is adunk, — csak elkészüljön 1969. augusztus 20-ra ... Ezt mondta Szabó Imre, a detki Szabadság Termelő- szövetkezet elnöke néhány hónappal ezelőtt Gyöngyösön, azon a járási párt-, illetve tanácsi együttes végrehajtó bizottsági ülésen, amelyiken a két választott testület a járás községeinek kulturális helyzetéről tanácskozott. Az ígéret, a megajánlás nem maradt írott malaszt: azóta a termelőszövetkezet már elkezdte a munkálatokat. Kiásták az alapokat, sőt már elkezdték a falak építését is. # Szabó Imre, a termelőszövetkezet elnöke elfoglalt ember, nemcsak téesz-elnök, hanem a gyöngyösi járás választókerületében országgyűlési képviselő is. Szívesen fogadja a kérdéseket, s amit mond, figyelmet érdemel: — Igen, az ígéret valóban elhangzott azon az ülésen — kezdi. — Alapos megfontolás előzte meg, de most is úgy érzem: így kellett döntenünk. Mert nézze, a tények, tények: gazdasági feltételeink már eléggé rendezettek. Nem akarom ezt részletezni, de nyugodtan mondhatom, hogy itt, a faluban nincsenek már nyomasztó anyagi gondok. Ezért törvényszerű — hiszen nemcsak kenyérrel él az ember —, hogy a jövőben többet kell törődnünk a szórakozási és a kulturális lehetőségek, az igényesebb szellemi élet feltételeinek a megteremtésével, .mint eddig. Ez ugyanolyan fontos, s talán még bonyolultabb feladat, mint a viszonylagos anyagi jólét megteremtése volt. Az se ment csak úgy magától, s azt hiszem önmagunkat csapnánk be a legiobban. ha azzal nyugtatnánk a lelkiismeretünket, hogyha pénz van, azért minden — a kultúra, a korszerű életszemlélet is — „megvásárolható”. — Nem vagyok ebben szakember,' de azt hiszem: meglehetősen bonyolult, aprólékos, célszerű és tervszerű munkát igényel az is, amig egy falu lakossága, az emberek többsége eljut addig, hogy a kultúra, a műveltség-gyarapítás éppen olyan belső szükségletté válik, mint a mindenúapi kenyér. — Igények ma is vannak, s ha az embernek nemcsak azt adjuk, amit kér, hanem — ahogy valaki mondta — azt is, amit kérniük kellene, úgy az igényesség egyre fokozódik kulturális téren. Többet adni pedig csak úgy lehet, ha az alapokat, a lehetőségeket megteremtjük. Első és lég- fontosabb, hogy tele legyen a zseb és ne korogjon a gyomor. Ezután gondol az ember szórakozásra, művelődésre, mert egyébként előbb—utóbb nem szül jót, ha a faluban csak dolgozni, enni—inni és aludni lehet. Mondhatná erre valaki „És a televízió, meg a szaporodó gépkocsik...” — Ez igaz, és ennek örülünk is, hogy alig van ház, amelyikben ne lenne tévé, s valami 30 gépkocsi-tulajdonos is van már a községben. Azonban az mégiscsak furcsa lenne, ha a faluban közösen csak dolgozni lehetne, s akinek egy kis szórakozásra, társaságra, erről—arról való beszélgetésre támad kedve, hát menjen, ki merre lát? Mert örökké — még, ha akármilyen kényelmes is — nem ülhetnek a tévé előtt az emberek. Kell tehát a nemrég épült nagyterem—színpados kultúrház mellé néhány kényelmes klubszoba, könyvtár, olvasószoba, s jó lenne egy csinos kis cukrászda, vagy presszó is. — Szó sincs róla, hogy jelenleg nem olvasnak, nem néznek filmeket, tévé-darabokat nálunk az emberek, de azt hiszem, ma már nemcsak az a fontos, hogy a kultúra, mint lehetőség elérhető, „elfogyasztható” legyen, hanem ezen túl döntő jelentőségű az, hogy ki, mit néz és olvas, s azt mennyire érti meg? — És vajon ezek a bizonyos kulturális hatások—élmények mennyiben járulnak hozzá — hosszú távon — a jó közérzet kialakításához? Szerintem minden azon múlik, hogy a filmből, tévében látott darabból, vagy egy-egy olvasmányból, ki milyen következtetéseket von le magának. — Ehhez kell a népművelői segítség ... Éppen ezért otthon-igazgatóra lenne szükség. — Gondolkoztunk azon is, hogy hogyan támogatjuk majd a kultúrházat, ha teljesen felépül. Őszintén szólva — bár pénzünk van, hiszen az ez évi szociális—kulturális alapunk 190 ezer forint, amelynek nagyobb hányadát az idén is kultúrára költjük —, az átutalásos formát nem szeretjük. Ezért az tervezzük: sokkal egyszerűbb és jobb, ha saját kezelésbe vesszük a művelődési otthont. A vezetésre természetesen keresünk egy komoly, szakképzett népművelőt — megbecsült fizetéssel, lakással ösztönözve —■( aki szívesen letelepszik majd a mi falunkban... Megyeszerte köztudott: a detki termelőszövetkezet a legjobban, legeredményesebben gazdálkodó közös gazdaságok egyike. Az elmúlt évben például átlagosan 112 forint napi kereset jutott egy tsz-tagra... Detken azonban már tovább látnak a termelési, gazdasági feladatokon. A szellemi kultúra, az igényesebb élet további fontos feltételeinek kialakításán fáradoznak. Az első lépések biztatóak — és szinte egyedülállóak a megyében. A továbbiakban minden azon múlik, hogy hogyan sikerül a kitűzött célokat elérni, a majd felépült, korszerű művelődési otthont megfelelő tartalommal megtölteni. E nagyszerű vállalkozás mindenképpen további fontos változásokat ígér a község életében... Faludi Sándor Miniszteri rendelkezés az általános és középiskolai tankönyvellátásról A művelődésügyi miniszter az általános és középiskolai tankönyvellátás korszerűsítése, egységes lebonyolítása érdekében új rendelkezést adott ki. Ennek értelmében az általános iskolákban a tankönyvfelelősök által végzett szervezett begyűjtés megszűnik. A kiadók feladata, hogy a várható tanulólétszámok, az előző évi értékesítési adatok és a készletek alapján olyan példányszámban jelentessék meg a tankönyveket, amivel a zavartalan ellátás biztosítható. Az általános és középiskolai tankönyveket az Állami Könyvterjesztő Vállalat, a Művelt Nép, Könyvterjesztő Vállalat és a szövetkezeti könyvesboltok hozzák forgalomba. A nemzetiségi tanítási nyelvű, a nemzetiségi nyelvet oktató, a kisegítő, a továbbképző, valamint a gyors- és gépíróiskolákat az Állami Könyvterjesztő Vállalat látja el tankönyvekkel. Az általános iskolai és a gimnáziumi tankönyveket a nagykereskedelmi tevékenységet folytató vállalat a tanulólétszám arányában osztja szét a könyvesboltok között. Ax egri művelődési ház kamaratermében, a tavaszi kulturális seregszemle idei színfoltjaként fotó- és képzőművészeti kiállítás tart nyitva tíz napon át Az egri tárlatok második vonalában akad néha egy- egy kellemes meglepetés, mint most ez alkalommal is. Az initim hangulatú — bár nem a legjobb fényhatást nyújtó — kamarateremben két művelődési szakkör hívja fel magára a figyelmet. Elsőként a fotósokat említenénk. Évek óta figyelemmel kísérjük a Fejér István vezette szakkör munkásságát, nem egy tárlatukról írtunk elismerően. Friss szemmel keresik a témát az emberben és az őt körülvevő világban. Az a harmónia érdekli őket, amit a fény és az árnyék, a fonnák keltenek szemünkben, az a hangulat készteti őket megörökítésre, amit egy pillanat, vagy egy villanás adhat. Nemcsak műfaji, hanem felfogásban is riportfelvételeknek neveznénk a kifüggesztett fotókat, mert a benyomás elevensége tartja őket erős rokonságban egymással. S mégis érdekes ellentétpár rókát lehet felfedezni témában a kiállító fotósok között. Koczka István az évszázados gótikus ajtó homályával és bizonytalanná váló formáival hoz valamit a múltból, hogy rögtön mellette megjelenjék Panyik István modern betonépülete, a buszmegálló a bankszékház éles sziluettjével. Körmendi Károly felvételein lírai borongás ül (a Gyárkéményekre és az öregasszony hunyorgó portréjára gondolunk elsősorban!), Gyöngyösi Józsefnél a mozgás, a riportszerűség legregnánsabban a futó állatról készült felvételében jelentkezik, míg Feith Antalnál a többiektől elütő megfigyelési és rögzítési készség uralkodik. Molnár István témái is elevenek, dr. Vermes Róbert két felvétele is említést érdemel. Panyik István Almagyar-dombi panorámája megfogja a szemünket éppúgy, mint Fejér István valamennyi felvételének átmos zférája A festők jóval szerényebb anyaggal mutatkoznak ezúttal. A siroki és egri kiállítók közül Borics Józsefet és Reiner Józsefet kell említenünk, akiknél az egyéniség ereje tűnik elő a vonalak és színek mögül. Borics önarcképében határozottság és tudatosság lelhető fel a Háztetők című rajzában — pedig a geometriai idomok lendületes egymásba szerkesztése szórakoztat Reinerben több a líra, az elmosódó hangulat, míg Méray József két anyaportréja beszél meghitt szeretetről. Gyenge István, Molnár Béla, Rózsa Zsuzsa, Zeller Ferenc, Van- csó Sándor, Hegedűs Nándor és Reményik István jelentkezése is arról tanúskodik, hogy a legkülönbözőbb foglalkozású emberekben tudatos vágy él a világ megörökítésére és önmaguk lelki tartalmának a kifejezésére. S a bemutatott rajzok és festmények önmagukban is igazolják a szakkörök értékes munkásságát. Örömmel kell megállapítanunk,' hogy a közönség — a vendégkönyv tanúsága szerint is — érzékenyen reagál erre a két szerény keretek között megrendezett, de ízléses kiállításra. (farkas) \ ^/§/c&ezt A sikertelen vadászat a nyúlok szempontjából abszolút sikerest jelent! ★ Ha valaki rosszat tesz valakivel, — az megbocsátható. De ha jót, az megbocsáthatatlan vétek. Hiába, nincs undorítóbb, mint örökké hálásnak lenni! ★ Csak a magyar nyelv képes különbséget tenni a szerelem és a szeretet között. Például: a vőlegény szerelmes a menyasszonyába, a férj szereti a feleségét... ★ A rafinált és mohó ember: a Tündér megígérte, hogy teljesíti három kívánságát, s az első kívánsága az volt, hogy a Tündér teljesítse három kívánságát. ★ Időnkint megváltoznak fogalmaink: „Szódavíz” — mondtuk egykor, amikor valamire azt akartuk mondani, hogy semmi,értéktelen. Ma a szódavíz az érték fogalma. ★ A lét értelmén csak az tud töprengeni, aki lét-ezik. i .. I . f—ő) e, fiker: m 52. Tájékozódom előre, aztán oldalra. Előttem ritkában benőtt rét és homokos terület. A távolabbra való kilátásnak nappal is útjában állna a rét körül ívelődő sűrű lombos erdő. A fák mögött, rézsut jobbra fut valószínűleg az az országút, amelyen idejöttünk. Jobbra felfelé téglakerítés húzódik. Egy darabon helyettesíti a bulldogház. A kerítést majdnem a sarokig látom, ahol valószínűleg derékszögben fordul és a kapu irányában folytatódik. A ház alsó végétől, bal oldali irányban, csak néhány méter hosszú a kerítés. Beomlott. Minden valószínűség szerint megcsúszott ott a föld, és a kerítést is magával ragadta a völgybe. Az ajtótól rézsut, nyolc-tíz lépésnyire, két nagy, rozsdás barrel hever. Bizonyára már jó régen ott hányódnak. Mellettük rendetlen hulladékhalmot látok, az azonban valószínűleg nem régi eredetű. Világos, friss dcszkaszi- lánkokat pillantok meg, néhány üveget, amely vagy gyógyszertári, vagy valami vegyszerek után maradt üresen. Ezért csábít közelebb. A nyolc-tíz lépés mindegyike után persze jobban belátok a barrelek mögé. S így végül felfedezek mögöttük valamit, amit tulajdonképpen nem kellene meglepőnek tartanom, tudniillik egy harmadik kirakati bábut. Hanyatt fekszik a magasra nőtt fűben, elegáns ruhában, ajka piros, arca élethűre kendőzött, haja bájosan hullámos. Hanem a szeme csukva van, és arckifejezése merev, így aligha hatna csábítóan a kirakatban, sőt inkább elriasztana. Föléje hajolok. Megfogom a kezét. A kéz puha és jéghideg. Nem bábu. Egy körülbelül huszonkét esztendős halott nő fekszik a lábam előtt. Karlicek közvetlen közelről egyenest a halott nő arcába világít, mintha olvasna valamit a vonásaiban. Én a környéket vizsgálom. Olyan pillanat ez, amikor az embernek el kell zárkóznia az érzelmi hatások elől, és szigorúan tárgyilagosan kell cselekednie. A szanaszét heverő hulladék szélén találók egy különös alakú, kisebb darab kemény kéregpapírt. Emberi arc kivágott profilja, körülbelül felényi életnagyságú. Nem emelem fel, inkább lehajolok fölé a legalkalmasabb oldalról. Aztán, hiszik vagy nem, felismerem Húsz János képét, ahogy a máglyán szokás ábrázolni. Égnek emelt tekintet, hegyes szakáll az állán, fején szégyensapka. A sapka nem egész. A papíros el van tépve. Már régebben itt hever. Á'nedvesedett és a széle egy kissé felsodródott. Elszürkült felületén jól felismerhető egy széles cipősarok nyoma. Megesküdnék, hogy ugyanazé, aki ott hagyta nyomát a hamuládák mögött Roman Bálik lakásának udvarában. A földre és a földdel párhuzamosan vetett zseblámpafény elárulja az irányt Is, amerre valaki eltávozott. Nem túlságosan világos a nyom, de azért látom a letaposott fű két rövid csíkját, amely a ház mentén lefelé tart a völgybe. Visszatérek Karlicekhez. A barrelek mögött sűrű és magas a fű. Amennyiben le van taposva, az inkább Karlicek tői és tőlem ered. A halott nőt talán egyszerűen átdobták a barreleken. A vasajtótól a barrelekig nincs nyom. A föld ott hamus és kemény. Karlicek még mindig a halott nőre világít. A merev arc olyan a környező sötétben, mint valami fénylő medalion, morbid művészi alkotás. — Mit talált? — kérdezem. Karlicek magához tér rémületéből. Felemeli a lámpáját. A halott nő ijesztő medalionja fekete árnyékba merül. Karlicek végigvillantja zseblámpáját a háttér kulisz- száin. Különös, milyen hallgatag, sőt dacos minden tárgy, amelyre ráhull a fény. Amikor kialszik, mintha a titokzatosság tengerébe fulladna minden. — Én ezt a halott nőt ismerem — mondja végül Karlicek. — Honnan? — Ö az egyik mosolygó elárusítólány az ékszerboltból. — Nem téved? — Nem. Az azonosság megvan. A halott lány Jitka, akiről az ékszerboltban nem éppen hízelgő képet festettek. — Menjünk vissza a házba — mondja Karlicek. A nyílt terepnek, úgy látszik, nem hisz. De bent a bulldogházban sem találja a helyét. A kocsi fényszóróival megalapozott fény- és árnyékok úgy hatnak, mint valami kézzel fogható építmény. Karlicek áttöri a villanylámpájával. Bizalmatlanul világít a vasgyűrű közepén trónoló bábura meg az orratlan, mosolygó figurára, amely botszerű alsótestével szinte kísérteties. Azután a mennyezet sötét nyílására veti a fényt. — Az 0 lány nem itt halt meg — mondja halkan. —- Valaki már holtan hozta ide. Némán bólogatok. — Nincs itt a kézitáskája — hívja fel a figyelmemet Karlicek.. — Lehetetlen, hogy egy így felöltözött nőnek ne legyen táskája. Trepinsky még nem tud a felfedezésünkről. A taxis nem is szerez róla tudomást soha. — Volt valaki, aki le a völgy felé eltávozott, ugye? —* kérdezi Karlicek. — Ügy gyanítom. *— A halotton nem látni sebesülést vagy erőszak nyomát. Valószínűleg később sem fognak ilyesmit felfedezni rajta. A gyilkosság méreggel történt. Csokoládé- desszertet evett. Hagyom, hadd beszéljen. Még nem tudja, hogy Jitka Serák otthagyta az üzletet, s barátkozott valami férfival, akinek nem hiányzott a pénze, hogy fényűzően elhalmozza őt mindennel. A „mosolygó” elárusítólányok magánügyeivel akkoriban nem törődött Karlicek. — Az ékszerboltban felbukkant egy darab azokból az ezresekből,' amelyek ma idevezettek bennünket — mondja Karlicek halkan, de nyomatékosan. — Nyilvánvaló az összefüggés. Maga azt mondta egyszer, hogy talán a vezetőnő maga dugta be az ezrest a napi bevétel közé. De annál együgyűbb az a nőszemély, azért kezeskedem. Hanem nem egyedül volt a boltban, ott tébláboltak mellette még ketten! S ilyesmi inkább attól telhetett ki, amelyik most a hordák mögött fekszik, mint attól az egyszerű szőkétől, ö tette! A mai eset pedig azt jelenti, hogy a lány túlságosan sokat tudott, s valamilyen oknál fogva veszélyessé vált. Vagy kényelmetlenné. Valaki betelt vele, s kereste a módját, hogyan szabaduljon meg tőle. Egyszóval, ennek a fényűzően öltözködő aztán, meggyilkolt elárusítólánynak volt valakije, akinek segített azzal az ezressel. Ha kézre kerítjük a gyilkost, Fezünkben lesz egyben a fekete turista is. Karlicek, fejét szorosan az enyémhez dugva, csaknem lázasan folytatja mondókáját. — El akarta itt temetni, de mi megzavartuk. Nem a hátán cipelte idáig. Az egyetlen lehetőség az autó. Alenka látta egyszer Jitkát a szeretője autójában. Hanem Karlicek mindent fürgén levezet a maga logikájával. (Folytatjuk)
