Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-27 / 95. szám

Befejeződött i Gyilkosságok kicsinyben a paradtürdoi orvoskongresszus Szombaton befejeződött Parádfürdőn a Magyar Gast- roenteorológiai Társaság ál­tal rendezett háromnapos nemzetközi orvoskongresszus. Több mint kétszáz külföldi és hazai részvevő az emésztő­szervi betegségeknek és gyó­gyításának időszerű kérdései­ről tanácskozott. Az orvos- tudomány kiváló hazai kép­viselői mellett Ausztria, Bel­gium, Finnország, Francia- ország, Jugoszlávia, Lengyel- ország és az NSZK orvosai is képviseltették magukat a ta­nácskozáson. Több külföldi gyártó cég kiállításon mutat­ta be a belgyógyászat terén alkalmazható legújabb orvo­si műszereit. A szombati záróülésen ki­osztották a Magyar GastrS- enteorológiai Társaság 1968. évi tudományos díjait. A külföldi és hazai vendé­gek egyaránt nagy érdeklő­déssel tanulmányozták a pa- rádfürdői kórház helyzetét, kedvező gyógyászati adottsá­gait és megelégedéssel nyi­latkoztak a rendezésről. (k) M eghaltak. Nem volt semmi közöm a halá­lukhoz. Mégis sírni volna kedvem. Tudom, ha megten­nem, csodálkozva megbámul­nának az emberek. Vagy rö­högnének rajtam. Mert ugye, nem történt világkatasztrófa, minden maradt a régiben. A világegyetemesség történései­hez viszonyítva pedig szóra alig érdemes ez az egész. Ilyen az élet. Pontosabban: ilyen a halál. Születünk és meghalunk — a természet törvényei, a természet rendje szerint. Ez alól nem kivéte­lek a gyerekek sem. Nem tudom, kd hogyan van ezzel, nekem nein tartozik ked­velt olvasmányaim közé az újságok baleseti információja. Kényszerűségből mégis min­dig elolvasom. A „fekete kró­nika” felkavar, megdöbbent, nyugtalanít. És akkor a leg­jobban, ha gyereknyi élete­ket takar a tényközlő statisz­tika. Tudom, értem: szüle­tünk, meghalunk — a termé­szet törvényei, a természet rendje szerint. Mégis tiltako­zik bennem a túlhevített energia. A természet törvé­nyei, a természet rendje sze­rint gázolta halálra járművé­vel Kiss vagy Nagy gépjár­művezető, a 10 éves Pistit, a 12 éves Dénest?! Szó sincs ilyesmiről. Kiss és Nagy it­tasan ült a volán mellé, any- nyit ivott, hogy a reflexei is eltompultak; olyan sebesség­gel száguldtak, hogy nem bír­tak megállni. A Btk. szerinti bűn: „foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gon­datlan veszélyeztetés”. S az ember így definiál: gyilkosság kicsinyben. Nem lehet tudni, a kurta élettel együtt mennyi értékei, mennyi mindent veszít a vi­lág, az emberiség. Nem lehet előre kiszámítani az emberek helyét, értékét, tartalmi hor­dozóit, mint a csillagoknak meg a vegyi elemeknek a Mengyelejev-táblázat szerint. Nincs olyan hivatal a vilá­gon, amely számon tartaná, hogy a 139. epszilon ponton hiányzik egy sötét szemű, göndör, fekete hajú, 33 éves férfi, mert elgázolta 12 éves korában egy teherautó, pedig rá várt az a szerep, hogy 1970. június 5-én délelőtt 10 óra 32 perckor, a Folyás-völgy utca torkolatában, amikor az FC 77—43 rendszámú teher­gépkocsi leberetválja a járda menti villanyoszlopot, meg­Célegyenesben a görgőseke A svéd gyárigazgató lelke­sedésében egy egész táblát felszántott. Kiváncsi volt az új gépre, maga próbálta ki. Amikor leszállt a traktor- ülésről, szinte hitetlenkedve csóválta a fejét: „Egy kincs ez a gép. Élvezet vele a szán­tás, megvan a jövő új ekéje.” A svéd igazgató nem áll egyedül ezzel a véleményé­vel, hiszen már idestova egy évtizede tartja izgalomban a mezőgazdasági gépgyártó szakembereket Szabó István­nak, a neves feltalálónak új ekéje, amely körül oly sok vihar zajlott. Kovács András „Nehéz emberek” című alko­tásában drámaian ábrázolta ennek a különleges fantáziá­val megáldott embernek tíz- esztendős kálváriáját. Most végre, fordult a kocka, s egy termelőszövetkezet, a csata- ■szögi Szebb' Élet, megfelelő ipari szakemberek bevonásá­val üzemet létesített, s itt lát­tak hozzá e nagyszerű mun­kagép sorozatgyártásához. Szabó István új mezőgazda­sági szerszáma, a görgőseke, gyökeres változást hozhat a talajművelés több évezredes módszereiben. A találmány lényege: a hagyományosnál? kisebb munkabefektetéssel,? tehát termelékenyebb mun- ^ kával kedvezőbb talaj termő- képességet biztosít. Az a talaj forgatásával és nvősabbá tételével egyetlen | munkafázissal kész vetőágyat ? készít a magnak. Feleslegessé? válik tehát a tárcsázás, a bo- ? ronálás, a hengerlés. Ezáltal § nemcsak a költségek csők- ^ kennek, hanem a talajszerke- ^ zet is javul. Nagy előnye még ^ a görgősekének, hogy a sur-? lódás és a tapadás csökkenté-? sének eredményeként ugyan-? annyi idő alatt a hagyomá-^ nyos ekéknél körülbelül 60 ^ százalékkal nagyobb területet^ képes felszántani. A vontató^ traktor üzemanyag-fogyasz- ? tása is körülbelül 50 száza-? lékkai csökken. í A görgőseke nagyban hoz-^ zájárul a talaj kulturáltsága-1 nak fokozásához is, mivel szervetlen műtrágyát egyen-1 letesen keveri és a tarlóma- ^ radványokat tökéletesen be-1 forgatja. A korábbinál lénye-^ gesen jobb minőségű műve- ^ léssel a szántóföld talaját | porhanyósabbá teszi, nagyobb'^ szellőzést biztosít ezáltal a| földnek, s így lényegesen^ élénkíti a talaj mikrobioló-| giai életfeltételeit. Kísérletek^ bizonyították be, hogy ezál-^ tál például a gyér gyökérze- ^ tű növények is gyorsan gyö-fc HATVANSZÁZALÉKOS TELJESÍTMÉNYNÖVEKEDÉS — HATVAN SZÁZALÉKOS TELJESÍTMÉNY-NÖVEKEDÉS — FELESLEGESSÉ VALIK A TÁRCSÁZÁS, BORONÁLÁS — 1 HUSZONNYOLC ORSZÁGBAN SZABADALMAZTATTAK keret ereszthetitek, hamar megerősödnek és jobban szét­ágaznak a talajban. A görgőseke nagy érdeme még, hogy megoldja a gyors­szántással járó eddigi problé­mák nagy részét is. Segítsé­gével ugyanis lehetővé válik a tíz kilométer >■ óránkén í.i gyorsszántás a változó felszí­nű, például meredek szántó­földeken is. Ily módon a nagy teljesítményű traktorok is gazdaságosan alkalmazha­tók. Nem véletlen tehát, hogy a magyar feltaláló konstruk­ciója világszerte nagy vissz­hangot váltott ki. Az utóbbi 40—50 évben ugyanis e téma­körben legalább 30 jelentős­nek ígérkező javaslatot sza­badalmaztak, de végül mind­egyikről kiderült, hogy a gya­korlati alkalmazásban nem váltak be. Nos, a magyar ta­lálmányról éppen az utóbbi években bizonyosodott be, hogy gyakorlati alkalmazás­ban is kitűnően megállja a helyét, s így már nincs aka­dálya a sorozatgyártás meg­indításának. A múlt évben mintegy 60 ekét állítottak eíő Csataszögön; idén ■ pedig a már befutott megrendelések­re körülbelül kétezer darabot gyártanak. A külföldi cégeknek a gör­gősekék iránti figyelmét ta­núsítja, hogy már az első so­rozatból exportáltak norvég, NSZK, osztrák és kubai meg­rendelésekre. Eddig mintegy 30 ország cégei jelentkeztek érdeklődésükkel, köztük svéd, argentin, egyiptomi, iráni, gö­rög, jugoszláv, NDK-beli, francia és angol cégek. A ta­lálmányt ez idáig 28 ország­ban szabadalmaztatták. Nagy Lajos mentse annak a 9 éves kis­lánynak az életét, aki felnőtt korában, mondjuk, 1993. áp­rilis 28-án a kapfenbergi nemzetközi energiaátviteli kongresszuson bejelenti, hogy sikerült megoldania a drót nélküli energiaátvitel problémáját. Pár éve törént. Egy hatéves kisfiút halálra gázolt egy autó, délelőtt, a város főút­vonalán. Nekem abban az időpontban éppen ott lett vol­na találkozóm régi iskolatár­sammal. Nem mehettem a ta­lálkozóra, közbejött valami más intéznivalóm. Ha elme­gyek, talán nem történik meg a tragédia Megszólítottam volna például a kisfiút, akit ismertem régóta. Vagy ő vett volna észre engem, köszön, s érdeklődik, hogy van a kis­lányom, akivel ő sokat ját­szott. És elveszett volna egy perc, két perc, s az a nyava- jás jármű tovarobog azon az üres ponton, amely azon a délelőttön nem volt üres, ha­nem ő állt ott. T alán kellett az élete a baleseti statisztikához, hogy a bíróság közlekedés- rendészeti tanácsa megszigo­rítsa ítélkezési gyakorlatát. Nem tudom kiverni a fe­jem bői a gondolatot. Kínoz és gyötör. Itt vagyok a szo­bámban, íróasztalom könyv­csomói között körmölve, s le­het, most is talán máshol kel­lene lennem. Talán egyik is­kola katedráján, ahol a III. B-ben irodalmi óra követ­kezne, de a tanár beteg, s helyette az ábrázoló geomet- riás tanártárs érkezik, aki mellesleg zenebolond és Gyu- lay Pál óra helyet a verista opera-irányzatról tart elme- futtatást. És ezért a gyerekek 45 perc helyett, majd ha iro­dalmi tanáruk jobban lesz, csak 15 percet hallanak Tóth Árpádról és sohasem tudják meg, hogy a költő Tóth Kál­mán egy letorkoló kritika miatt pisztoly-párbajra hívta ki a Kamara-erdőbe, megcé­lozta a kritikus bal lába mel­letti margarétát és az alsó lábszárat fúrta át a golyó, ezért sántított élete végéig Gyulai Pál. Lehet, hogy Washington­ban kellene lennem, a Fehér Ház lépcsőjén, egy táblával a nyakamban. Vagy itt a vár dombján, hogy visszarántsak a bástyafokról egy lányt, aki elkeseredésében az öngyilkos­ság gondolatával barátkozik. Lehet. Biztosan nem tudom. Rágyújtok egy cigarettára, s a füsztszűrő-gyapot csonk­jáig szívom. K ellek majd talán a do­hányzás elleni nem­zetközi statisztikához. Pataky Dezső „Üres a lakás, elmentek a gyerekek..." NEVE: UATTA1SZ KATALIN. 16 EVES MOLT, OTTHONA AZ EGRI GYERMEK. VÁROS. 1967. NOVEMBER 3-ÁN MENE­KÜLVE HAGYTA EL A NOGRAD MEGYEI SZIRAK KÖZSÉGBEN LEVŐ CSALÁDI HAZAT. SZÜLEI ADTÁK KI ÜTJAT... — Soha többé nem akarok hazamenni. Soha. Jobb itt. Sokkal jobb. Nem bántanak, nem üldöznek. Itt szeretnek engem. Segítenek, szépen be­szélnek hozzám. Az én apóin, az én anyám nagyon rossz ember. Anyám segédmunkás az állami gazdaságban, apám már volt üzletvezető is. Min­dennap részegen jüttek ha­za. Megvertek, kicsuktak a házból. Nem szerettek. Soha­se szerettek. De én se sze­retem őket. Egyiket sem. Nem tudok nekik megbocsá­tani. .. — Négyein vagyunk testvé­rek. Imi a legnagyobb. 19 éves, matróz a Dunáin. <3 is elment otthonról. Ő sem akarja többé látni Szirákot Apát, anyát se. Irénke, a kis- hugi 14, Lacika, az öcsi most lesz 6 éves. Ök iß itt van­nak velem a gyermekváros­ban. Én hoztam el őket Én intéztem el, hogy felvegye­nek állami gondozottnak ben­nünket Titokban csináltam. Amikor anyuék megtudták, már nem volt idejük meg­verni és megakadályozni, hogy ide jöjjünk. — Otthon mindennapos volt a verekedés. Hói az anyám, hol az apám kezdte. Ittak, nem törődték velünk. Sok­szor iskolába se tudtam el­menni, mert becsuktak, és volt, amikor nem adták ide a táskámat, könyveimet. El­határoztam, hogy eljövök tő­lük és elhozom a hugit, meg az öcsit is. Elmentem a ta­nító bácsihoz, s elmondtam neki, mit akarok, ö meg­értett engem, és segített is... — 1967. november 4-én jöt­tünk Egerbe. Most már olyan, mintha itt. születtünk volna. A hugi, az öcsi is na­gyon jól érzi magát. Csak akkor félünk, amikor apu meg anyu látogatóba jön. Már kétszer voltak. Legutóbb is azt mondták nekem: „Ne­hogy azt hidd, miattad jöt­tünk. Látni sem akarunk. Csak a hugival beszéltek. Öt t//SS//S//SSSSS/S/SSSSS//S//////SSSSSSS/V//SSS//SS/SfSSSS/SS///S///SSSSSSSSSSSfSSS/SSSSS//SSS/SS/SSSS/SSS/SS///SS/S/SSSSS?SSSSfSSSSS///S//SSSSSSSSSSfSS/SSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSS Az elnök szigorúan a lelké­re kötötte a gépírónőnek, hogy egy lelket se engedjen be, amíg tárgyalnak. Még ha az atyaúristen érkezne is a mennyekből, az is üljön le odakint és várjon. Bent a szobában elővették a terveket, szinte ráhasal­tak a papírokra, úgy nézték a rajzokat, a számításokat. — Gondolja, hogy jó lesz? — kérdezte az elnök, szinte siettetve a megnyugtató választ. — Ebben egy percig se kételkedjék — mondta öntelt mosollyal a mérnök, s biztató pillantást lövellt sötét szem­üvege mögül. Ez biztosabb, mint a lottóötös. — Hát rendben van, akkor talán meg is egyezhetünk. Ügy vélem, hogy a havi kétezer-ötszáz megfelelő összeg. — Ne kicsinyeskedjünk — mosolygott újra a mérnök —, legyen meg a három darab. Számolja ki: a bolt más­fél milliót hoz. Mi ehhez képest az a harminchatezer? — Rendben — adta meg magát az elnök —, de a más­fél millió aztán meglegyen. Kiszólt a gépírónőnek: — Ilonka! Hozzatok fel bori a pincéből! Egymás után ürítették a poharakat. Estére az elnök egészen elérzékenyedett. — Te, kincskereső ember — mondta — aztán úgy ügyeskedj, hogy találj is valamit. Másnap két teherautó ment fel Pestre a gépekért. Az elnök otthon maradt, irányította a költözést. — A marhákat vigyétek át a másik istállóba, itt meg rakjatok ki mindent és csináljatok rendet. Az egyik brigádvezető közbeszólt: — De elnök elvtárs, hát a másikban is alig férnek az állatok. — Ti csak ne törjétek a fejeteket, csináljátok, amit mondok. Három nap múlva már bent álltak az istállóban a rozzant, öreg gépek. — Igaz, hogy a külcsín nem a legesztétikusabb — ne­vetett a mérnök —, de nem is ez a lényeg, hanem a ter­melés. Meglátod, öreg — kacsintott biztatóan az elnökre —, hogy a többieket a méreg eszi, ha megtudják. Ezek az ócska masinák pénzt hoznak a házhoz, nagy pénzt A KINCSKERESŐ EMBER A polcokon egyre gyűl­tek a termékek. Kék mű­anyagból micimackók, pi­rosból apró kis vázák, ha­mutartók, zöldből madárfi­gurák, szivárvány színűből manócskák, törpék, erdei csudabogarak. Amikor a szomszédos szövetkezet elnöke meglátogatta őket, majdnem nevetőgörcsöt kapott. — Mi az ördögöt csináltok ezzel a halom kerti törpé­vel — kérdezte hahotázva —, csak nem akarjátok őket kukorica helyett elültetni? A zárszámadó közgyűlésen az elnök percenként elsá­padt és elvörösödött. A zsebkendőt le sem tette a kezé­ből, állandóan törölgette az arcát. — Hát az a helyzet, elvtársak — mondta —, hogy az év nem valami kedvező volt. Nagy volt a szárazság, ön­tözni se nagyon tudtunk. Az állattenyésztés sem hozta a tervezettet — Nem is hozhatta — kiabáltak többen is közbe —, ha a jó istállóból ki kellett költöztetni a szarvasmarhákat. Hogy helyükre berakjuk azt a sok limlomot. — Én meg azt mondom, tagtársak — állt fel egy idős parasztember —, hogy az anyagi veszteséget még el is vi­seljük valahogy. Majd jövőre jobban megnézzük, hogy mi­képpen gazdálkodunk. De azt már nehezen viseli el az ember, hogy a környező falvak nevetnek rajtunk. A múlt­kor is mentem be a lányomhoz a városba a busszal, s egy­ből elkaptak a más faluba valók. — Hová valósi, bácsi — kérdezték —, csak nem a kerti törpék szövetkezetéből jön? — Megmondom őszintén, a következő megállónál le­szálltam, s inkább hazagyalogoltam, mintsem nevessenek rajtam. A közgyűlés vége felé levelet nyújtottak át az elnök­nek. — Sajnos, akadályoztatásom miatt a további megbí­zatást vállalni nem tudom — írta a mérnök — kérem ezért, hogy esedékes mellékjövedelmemet postán szíves­kedjenek küldeni. Az elnök mérgesen széttépte a papírlapot s szégyené­ben legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Kaposi Levente szereitnék hazavinni. Engem nsm. Engem nagyon utál­nak. Amikor először jöttek el, le se hívattak. Megtagad­tak. Nem bánom már én, hogy mit csinálnak. Én már nem is érzem magam a gye­reküknek. .. — A nyolcadik osztályt itt, a gyermekvárosban végez­tem el. Szabó Zoltánné, a ta­nár nénim intézte el, hogy felvegyenek a Finomszerel- vénygyárba tanulónak. Ele­inte nagyon szokatlan veit. A sok ember, a nagy gépek. Meg a szakma is. Én marós­nak tanulok. Előtte azt sem tudtam, hogy mi az, hogy marós. Most már minden más. Az emberek szeretnek, segítenek nekem. Hétfőn, kedden iskolában vagyok, a többi napokon a gyárban. Még pénzt is kapok. Minden hónapban 88 forintot. Ebből veszem meg a bu6zbérletet, és van KST-m is. Minden hó­napban húsz forintot fizetek bele. A szállás, meg a koszt ingyen van. Nem szenvedünk ma semmiből sem hiányt. Ruhából is két öltönyöm van. Elég az nekem. Ha keresek, veszek én mindent A hu­ginak meg az öcsinek is... — Már azt is elterveztem, hogy mi lesz, ha majd elvég­zem az iskolát. Ügy döntöt­tem, hogy soha nem hagyom el a gyárat. Az én leendő szakmámmal szépen lehet ke­resni. Igaz, hogy akkor már albérletbe kell mennem, mert a gyermekvárosban csak 18 éves koromig maradhatok. De majdcsak találok egy jó albérletet. Spórolni fogok majd. Gyűjtök egy kis pénzt, és meghívom a hugiékat va­csorázni, meg vasárnapokon ebédre. Remélem, tetszik majd nekik a főztöm. Meg, ha kell mosok, és vasalok is rájuk. Mindent megosztunk egymásai. És ha öcm jól ta­nul, és kedve is lesz hozá, taníttatni fogom. De jó len­ne, ha minden így sikerülne. Az öcsiből akár tanár, vagy mérnök is lehetne. Csak le­gyen kedve hozzá. Majd én mindennap felkérdezem a leckéjét. Én mindig nagyon jó leszek hozzájuk... — Nem szoktam sehová 6e járni. Ha van egy kis szabad időm, ha megtanulom a lec­kémet, olvasok. József Atti­lát szeretem a legjobban. Na­gyon szép verseket írt. Any- nyira tetszenek, hogy már én «is megpróbálkoztam versí­rással. Írtam már vagy húsz verset. A napokban is ír­tam egyet. Az a címe,: „Anyám”. így kezdődik: „Üres a lakás, elmentek a gyerekek, Talán keresed őket, de csak a helyüket leled.. Lejegyezte: Koós József Májusit § OLDAL Éljen a népek antiimperialista összefogása!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents