Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban Éjféli randevú Revüoperett 2 részben Csütörtökön mutatták be az egri Gárdonyi Géza Színházban az Éjféli randevút, 3ehár György revüoperett- jét. A műfaj , szabályai szerint. a revüoperettben minden csupa látvány, a szemek kápráztatása. A színek és formák tobzódásához inkább csak alkalom és keret minden egyéb: a szövegkönyv, a limonádé ízű versezetek is, amelyekre a könnyűzenei múzsa könnyű kezű gyermeke. a zeneszerző innen- onnan összeszerzi a zenét, a kíséretet, amire táncolni lehet, amivel hangsúlyozni szokták az egyes táncok, jelenetek hansúlyoznivalóját. Ez az Éjféli randevú ebben az értelemben elüt, erősen eltér a megszokottól. Itt ugyanis nem egy divatos slágerszerzőről. az egy-két hangot úgy. ahogy megforgató zeneíróról van szó, hanem komoly művészről, a könnyű múzsa alkotójáról, Behár Györgyről. Már az első jelenetben feltűnik, mekkora kórus szólal meg és az is figyelmet kelt, ahogyan a zeneszerző kifejezi a nápolyi szegények gazdagságra sóvárgását, filléres esettségét. S hogy zeneileg még inkább érzékletesebb legyen ez a kép, Marco szólója is felhangzik, mintegy elmélyítve a kórus harmóniájának hatását. Ez az elegancia, ez a hangzás és a harmóniának ez a távolsága a revü felszínese» csillogó sekély vizétől — meglepi a közönséget. És ez a kellemes meglepetés tart az egész darabon át, két órán keresztül. Az első pillanattól kezdve közömbös a naiv mese, hogyan találkozik La bella Stella Frances- cóval, Bambina Peppinóval és az sem kérdés senki számára, hogy Molto Rossit ki kellene találni, ha nem lenne; éppen a mese érdekében és azért is, hogy valaki rájátsszék valamit erre a színekkel és díszletekkel megtömött forgószínpadra. Behár György zenéje, a legkisebb betétszerűségtől a nagy Bole- róig, a fergeteges charlesto- non át eljut a második rész Fényszámáig, amelyben a szimfonikus zeneköltészet drámai szférái érintenek meg bennünket. Ez a panasszerű zenei kitörés az emberi val lomás őszinteségét hozza ze nében, revüszínpadon, a csillogás nagyon hamar hervadó világában. Ehhez a zenei invencióhoz nem ér fel a szövegkönyv szokványos meséje, pedig Orosz György, a revü rendezője minden játékmestert lehetőséget kihasznál ennek érdekében. Pihentetőül az egyes tánc- és zeneszámok között itt-ott engedi humorral is fellazítani a tempót, de ez csak átfutó megállás a táncok további áradásához. A revü főszereplője, a tánckar, Barkóczy Sándornak, az Operaház koreográfusának elképzeléseit valósította meg. Az egri színpadon nem volt valami kényelmes feladat ennek a tánc- karnak mindazt jól eltáncolnia, amit a kitűnő koreográfus írt elő számukra — nagyobb méretű színpadhoz szokva. Wegenast Robert díszletei, elsősorban jól kihasználható lépcsőrendszere megteremtette a mozgás- nok azt a teret, ahol kisebb- nagyobb szűkösséggel az egész tánckar elfért. A produkciót látva az volt az érzésünk, hogy apróbb átfogalmazások a kisebb színpad miatt jót tettek volna a koreográfiának. Szólószámaik miatt kiemeljük Poroszlay Évát, Füsti Molnár Ágotát és Bodrogi Zoltánt. A dekoratív és a revü világát—csillogását vetítő jelmezeket Kalmár Katalin fogalmazta meg, formáiban, színeiben és anyagában is azt ad- , va, ami a revüszínpadnak kell. Az énekesek — színészek mindössze néhány jól kihasználható megjelenési lehetőséget kaptak ebben revüben. Várhegyi Márta kellemes orgánumát dicsérjük, a Rózsa Tiborral együtt énekelt kettősökben hat Behár dallamvilága. Fehér Tibor az előadás motorja most is, mint mindig, amikor ő játszik. Dobos Ildikó és Varga Gyula szerelmes párja lírai perceket hozott. Virágh Ilona egy párizsi énekeslány szerepében jól hatott, Füzessy Ottó pedig kénytelen volt tálalni a közönségnek az író által beléje írt szentimentalizmust — és ezt mértéktartóan tette. Olgyay Magdolna, Bánó Pál, Pákozdy János és Kanalas László — a közönség kedvencei és kitűnő színészek — játékukkal azt bizonyították, hogy a művészi alázat ilyen pármondatos szerepeket is kedélyesen el tud viselni. Az előadást Herédy Éva vezényelte. Az énekkar érett hangzása mellett a zenekar felerősített jelenléte azt bizonyította, hogy a mai — hisszük, tiszavirág életű — Magyarország a műhold-megfigyelési programban 113é mesterséges hold — 29400 megfigyelés műholdakat tudták fényképezni. Az új szovjet kamera a halványabb fényű, mozgó objektum képét is rögzíteni tudja. A távcsövet nemcsak a csillagászok, hanem a geodéták is használják majd. — Milyen feladata van a négy magyar megfigyelő állomásnak? — Az évekig tartó megfigyelések célja, figyelemmel kísérni a Nap hatását a Föld légkörére. A műholdak fékeződésének mértékéből megállapíthatjuk, hogy a 200 kilométer feletti légsúrűség és hőmérséklet hogyan változik a naptevékenység ingadozásaival párhuzamosan. Évente kiadunk tudományos köteteket, melyek az állomások megfigyeléssi adatait tartalmazzák, továbbá nemzetközi konferenciákon rendszeresen beszámolunk eredményeinkről. Megfigyelési anyagunkat a Szovjetunióban és más országokban tervszerűen felhasználják különféle kutatásokhoz, de fontosak olyankor is, ha egy rádióadó nélküli ,,halott” szputnyikot kell követni, hogy el ne vesszen. — Miért van szükség Magyarországon négy állomásra? — Annyi állomás kell, hogy az időjárási viszonyok különbözősége mellett kiegészítsék egymást. Nálunk elég ez a négy állomás az ország négy különböző részében. A vidéki állomások eredetileg népszerű bemutató csillagvizsgálóként alakultak. Ahogy megváltozott a feladatuk, a város kisebb tudományos központjává váltak. A bajai állomást időközben átvette a Tudományos Akadémia, a szombathelyi és a miskolci állomás még tanácsi kezelésben van. A Vas megyei Tanács a város központjából kiköltöztette a csillagvizsgálót, az Akadémia félmillió forintért megfigyelőtornyot építtetett, s még egy kupolát is terveznek hozzá. K. M. Egy év alatt a Magyar Tudományos Akadémia négy csillagászati megfigyelő állomásán harminc mesterséges hold 1136 átvonulásáról 29 400 megfigyelést végeztek a szakemberek. Budapesten, Baján. Miskolcon és Szombathelyen működik egy-egy csilagvizs- gáló, melyek 1961 óta nemzetközi szputnyik-megfigyelő állomások. A többi európai szocialista országgal együtt, hazánk is részt vesz a szovjet műhold-megfigyelési programban. ordító tánczenei stílus csak múló fertőzés lesz színpadi világunk egészségi háztartásában. A darab — reméljük — kasszasiker lesz, a látvány, de leginkább Behár György zenéje miatt. Farkas András Dr. Almár Iván, a Magyar Tudományos Akadémia szputnyik-megfigyelési albizottságának vezetője mondja el, hogy a szovjet akadémia épen most ajánlott fel egy nagy teljesítményű fo- tokamerát, melyet a bajai állomáson helyeznek majd el. Az eddig használatos kamerával csak a legfényesebb Í1W4 («I1.LIOE*1 69. Jutalomképpen megkaptam Rath Aeróját és hozzá papírosokat, melyekből nem tűnt ki, hogy a kocsi korábban Rath tulajdonába tartozott. De ez volt mindem. Azok is nagy kutyák voltak. Hanem értettem hozzá, hogy megnyerjem a bizalmukat. Végre a magam szakmájában dolgozhattam. Javaslatokat terjesztettem eléjük némely robbanóanyag tökéletesítésére vagy célszerűbb felhasználási módjára vonatkozóan. Kitűnő vegyészeik voltak, hanem én sok tekintetben náluk is jobbnak bizonyultam. A háború vége felé feltaláltam egy szerkezetet a Ids aknák pontos időzítésére. Titokban tartottam, késő volt már arra, hogy a megszállók kedvébe járjak. A kísérleti aknát elhelyeztem egy föld alatti lőszergyár szellőzőnyílásában. Másodpercnyi pontossággal robbant. Nyomorékká tett vagy száz embert. Később ezt hősies szabotázscselekménynek tüntettem fel. Mindenféle összelopott anyagom volt elegendő, de egyelőre elfogadtam egy békés állást egy festékgyárban. Kitűnően beváltam. Csillogó mázolóanyagokat kevertem, szabadalmazott bútorfényezőt találtam fel.” Az előszobában cseng a telefon. Odahívnak. — A Kólóra jelentkezik! Kimegyek, még nem szabadulva meg Falfar levelének hatásától. Fogom a másik fülkagylót. — Jegyezzék! Hugo Falfar, okleveles vegyészmérnök, 1946 óta van itt alkalmazásban. Született 1905-ben. Lakóhelye Prága, XII., Szőlőhegy utca 1. Nőtlen. Szülei nem élnek. A kérdőívén van egy megjegyzés, hogy apját az első világháború elején hazaárulóként kivégezték. Anyja 1918-ban halt meg. Hugo Falfar mint megbomlott erkölcsi érzékű gyermek különféle nevelőintézetek lakója volt. Kivételes tehetsége miatt a szociális hivatalok lehetővé tették, hogy elvégezze a középiskolát. A műegyetemen maga tartotta fenn magát. A harmincas évek elején munkanélküli volt. Azután vezető vegyész lett Rath gyárában. A második világháború alatt Németországba vitték munkára. Bizonyítékok vannak, hogy a háború vége felé nagy szabotázscselekményt hajtott végre egy lőszergyárban előidézett robbanással. Ez tehát egy másik változata Falfar sorsának, amelyet levelében ecsetelt. A többi azonban érdekesebb. — Jegyezze! — mondja a hang a telefonba. — Hugo Falfar vegyészmérnök már három nap óta nem jött munkába. Előzőleg az epehólyagjára panaszkodott. A gyárban úgy vélik, hogy beteg. Egyébként az üzemen kívül is dolgozik, ellenőrzésekre jár és hasonlók. Ilyenkor a maga kocsiját is használja. Ezért megkapja a megfelelő visszatérítést. Most azonban semmiféle szolgálati úti parancsot nem kapott. A kádervélemény ügyes, találékony embernek mondja. A kedvező hatást azonban gyengíti, hogy hangsúlyozottan értelmiségi és individualista módon viselkedik. Gyakran beteg. Egy évvel ezelőtt átbetegesked- te az egész szabadságát és hozzá még további három hetet. Értem. Ebben az időben fekete turistaként járta a világot. Mostam, háromnapos kimaradásának pedig más oka van, nem epehólyagzavarok. — Kérdezzék meg — mondom —, hogy látta-e őt valaki ez alatt a három nap alatt, vagy tudja-e biztosan, hogy beteg. Senki sem látta Falfart. Senki sem állíthatja, hogy csakugyan beteg. Letesszük a telefont. Falfar tehát három nap óta biztonságban van előlünk, vagy legalább is azt hiszi; A körzetparancsnokhoz fordulok. — Még nem jutott eszébe, hogy hol látta azt az embert? Zavartan toporog. — Még nem, kapitány elvtárs. — Jöjjön velem! — hívom a hátsó helyiségbe. —- El. beszélgetünk a dologról. A rendőr készséggel mozdul, de megakaszt bennünket egy további hír. Annak a csoportnak parancsnoka, amely az imént Hynek Fáberára bukkant, telefonon jelenti: — Éppen most találtuk meg a gépkocsik jegyzékében a következő bejegyzést: Aero—30 gyártmányú személygépkocsi, Limousine, rendszám P—37035, tulajdonos Hugo Falfar! Lakáscíme Prága, XII., Szőlőhegy utca 1. A kocsi garázsa a bejegyzés szerint a közelben van, Bástya utca 7. szám alatt. Most gyorsan, ügyesen, de óvatosan kell intézkedni. — Legelső a kocsi! — felelem. — Meg kell valahogy győződniük, persze lárma nélkül, hogy bent van-e a garázsban. Siessenek! Az eredményt tüstént jelentsék! Több utasításom egyelőre nincs. Leteszem a telefont. A többiek várnak, hogyan döntök. Kiszedni a rendőrből, hogy hol és mikor találkozott már Falfarral, most nem a legfontosabb. Mindenekelőtt értesíteni kell az ellenőrző őrségeket, már akár ott van a P—37035-ös kocsi a Bástya utca 7 szám alatt, akár nincs. Ezt elintézi a rádióközpont. Másodszor szükségem van egy szemfüles fickóra, aki végrehajtana egy különleges feladatot. Nem sokáig tétovázom. Választásom Karlicekre esik; ő itt a legkevésbé fegyelmezett egyén, és éppen ezért a legalkalmasabb; — A kocsija még megvan, ugye, Karlicek? — Igen. — Csak tartsa is meg, és menjen el rajta a Szőlőhegy utca egyes számhoz! Skála a szemét mereszti, Karlicek azonban feszülten mered rám. Folytatom: — Álljon meg megfelelő távolságra a cél előtt, és menjen tovább feltűnés nélkül gyalog. Derítse fel a terepet, különös tekintettel arra, hogy biztosra kell mennünk. Hugo Falfar veszedelmes robbanóanyag birtokában van, és bizonyosan be is vetné ellenünk, ha látná, hogy már semmiképp sem menekül meg a letartóztatástól. Elkapom Skála nyugtalan mozdulatát. A többiek Jelentőségteljes pillantásokat váltanak, nem véve ki a két vaslovagot, Loubalt és Trepinskyt sem. Hanem én bízom Karlicekben és garabonciás detektívötleteiben. — A felderítés módját intézze a körülményeknek megfelelően — mondom. — Skála főhadnagy beoszt magához két embert a civil csapatból, azokat vigye magával és hagyja is ott afféle bekerítő őrség gyanánt. Mi itt várunk a híreire és az autóval kapcsolatos hírekre. Azután majd szerintük szervezzük meg az akciót. — Parancs! — vágja rá Karlicek. Sietve távozik, én pedig elkezdem összeállítani a csoportot, amely részt vesz majd a közvetlen beavatkozásban. Ismét cseng a telefon. — Bástya utca hetes szám! A P—37035-ös kocsi nincs a garázsban! A garázs félig falazott, félig deszkabódé egy finommechanikai műhely udvarában. A műhely tulajdonosa Jan Rychta. Ismétlem: Jan Rychta. Ugyanabban az utcában, szemközt lakik. Itt van mellettünk. Azt. állítja, nem törődik vele, vajon a kocsi ott van-e a garázsbán vagy sem. Falfart körülbelül egy héttel ezelőtt látta. (Folytatjuk)
