Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-25 / 93. szám

Valamit valamiért '

r HETEIKKEL EZELŐTT £i- i Eették a nyereségrészesedést, s azóta alábbhagytak a viták, csendesedtek a szenvedélyek. Most nyugodtabb hangulatban érdemes a tapasztalatokat elemezni, a tanulságokat megszívlelni. A központi szervek megvizsgálják például a részesedési kategóriák közötti aránykü- iönhségek mérséklésének lehetőségét. Ha esetleg intézkedésre is sor kerül, akkor minden bizonnyal rendezik a vezető állásúak alapfizetését. Mert a mai alapkeresetek nincsenek arányban a végzett munkával a vállalt felelősséggel.

A tennivalóik nagy része — bárhogyan is döntsenek a központi szervek — a vállalatokra vár. A tapasztalatok szerint ugyanis a legtöbb vitát, félreértést a merev és gépies gyakorlat okozta. Nevezetesen az, hogy a vállalatok többsége mindenkinek részesedési csoportátlagot fizetett, rendszerint egy összegben az év végi elszámoláskor, függetlenül a végzett munkától, vagyis a központi rendeletet betű szerint végrehajtották. Szellemét viszont kevésbé, mert a kategóriákon belüli elosztásnál legtöbb vállalatnál egyenlősdi érvényesült. Ahol már tavaly az év közben bátran tűztek tó valós prémiumfeladatokat a műszaki-gazdasági vezetőknek,- saját kategóriájuk részesedésének terhére, ott a kategóriákon belül is differenciáltan, személyre szabottan került a részesedési alap felosztásra. És sok szempontból könnyebb volt megtéríteni elfogadtatni az új rendszert.

1. ) Ha valaki kiemelkedő munkával bizonyíthatóan több millió forintot „hoz” a vállalatnak, a népgazdaságnak, valószínű, hogy attól senki sem sajnálja a néhány ezer forintnyi jutalmat. Hiszen mindenki előtt nyilvánvaló igazság: valamit valamiért.

2. ) Minden dolgozó számára ellenőrizhetővé válik, hogy egyik vagy másik vezető nem azért kap többet, mert az „elit” kategóriába tartozik, hanem mert többet is adott. Egyben az is kiderül, hogy a vezetők most saját kategóriájuk részesedési alapja terhére olyan összegeket kapnak, amelyeket korábban a prémiumalapból fizettek.

3. ) Ilyen esetben az év végén már nincsenek nagy különbségek a kategóriák közötti részesedési arányokban, s a differenciálás a kategóriák között és a kategóriákon belül év közben, a végzett munka arányában, cél- prérmumos formákban valósul meg. A következetes cél- premizálás előnyeit egyébként a III. kategóriába sorolt munkások és alkalmazottak saját nyereségrészesedésük növekedésén közvetlenül is érzékelhetik.

A NYERESÉGRÉSZESEDÉS elosztásának mechanikus gyakorlata sokfelé erősítette az egyébként is erős, gyakran a józan megfontolást s a többségi véleményt is túlharsogó, egyenlősdi törekvéseket. Félő, hogy az illetékes vezetők a fokozódó nyomás hatására hiábás következtetésekre jutnak és még inkább elbátortalanod- nak a határozott differenciálás, a markáns anyagi ösztönzés kockázatának vállalásától. Pedig a munka szerinti elosztás elvének érvényesülése, s a vállalat létérdeke egyaránt megoldásként a fokozottabb, bátrabb anyagi ösztönzést igényli.

A VÁLLALATOK ANYAGI ösztönzésének tavalyi bátortalanságát a szabályozó eszközök kései megismerése, a kezdeti idők tapasztalatlansága még úgy ahogy mentette, ' magyarázta. Az idén azonban már minden lehetőség megvan, hogy a vállalatok nyereségtervével párhuzamosan elkészüljenek az eredményes gazdálkodást szolgáló feladattervek, és ösztönzési rendszerek. K. J.

Kevés üzlet — kevés áru

Bosszankodnak a vásárlók

Látogatás as AGROKER-nél

Sok a traktor ém a kombájn — kevés a vetogép

Az elmúlt években sokszor gondot okozott a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak a megfelelő gépek, alkatrészek, műtrágya beszerzése. A tavasz beköszöntésével ismét megélénkült mindenütt a határ. Felkerestük a Heves megyei AGROKER Vállalatot, s arról érdeklődtünk Joó Imre igazgatótól, Bánfi Sándor főosztályvezetőtől, s Polgár Attila osztályvezetőtől — miképpen alakult a vállalatnál az új gazdasági mechanizmus első éve, s miként készültek fel az idei forgalomra.

— Az új mechanizmus első éve számunkra kedvező volt — mondta Joó Imre igazgató —, hiszen tervünket túlteljesítettük. Ennek eredményeképpen dolgozóinknak mintegy egyhónapi fizetést tudtunk nyereségrészesedésként kifizetni. Nagy előny volt számunkra, hogy szabadabban gazdálkodhattunk, szabadabban értékesíthettünk.

— Miképpen alakult a tavalyi forgalom? '

— Ez eléggé változó volt. Műtrágyákból például többet adtunk el,, mint azelőtt. Nitrogén tartalmú műtrágyából mintegy 400 ezer, kálisóból 74 ezer, szuperfoszfátból 173 ezer, bioszuperből pedig 79 ezer mázsát adtunk el. Probléma egyedül a kálisónál van, nincs tárolóhelyünk, ezért a folyamatos ellátásban zökkenőik mutatkoztak és az idén is mutatkoznak. Javaslatot tettünk néhány bázisraktár felépítésére, amely megoldaná a gondokat. A gépeknél tavaly a forgalom valamivel csökkent, traktorból mintegy 100 darabbal adtunk el kevesebbet, mint az előző években, összességében azonban sikerült a tervet teljesíteni.

— Milyennek ígérkezik az idei ellátás?

— Gépekből kellő mennyiség van raktáron. Elmondhatjuk, hogy mindenfajta erőgéptípussal rendelkezünk, a traktoroknál nem lesz fennakadás. Ugyanez a helyzet a kombájnokkal is. Sajnos a vetőgépekről már nem lehet ezt elmondani. Importgépeket is szereztünk, de még így sem tudjuk az igényeket kielégíteni.

— Az előrejelzés szerint ez az év is aszályosnak ígérkezik. Mi a helyzet az öntözőberendezésekkel ?

— Ha nem lesz eső, sok gondunk lesz. A Szekszárdi Gépjavító Vállalat nem tud elegendő öntözőcsövet szállítani, s ugyanez a helyzet a szivattyúkkal is.

— Lesznek-e hiánycikkek?

— Valószínű. A sok ezer alkatrészből mindig akad hiánycikk. Egyes cikkekkel, mint az ékszíjjal, az akku— Igen. A múlt évben is,’ az idén is építőanyagokat is

árusítunk. Az idén mintegy 25—30 milliós forgalomra

számítunk. Az új gazdasági-1*'

Holló Miklós, az egerbaktai termelőszövetkezet mezőgazdásza és Szálkái Sándor gépcsoportvezető sorközművelő rotációs kapát vásárol a gazdaság számára.

! (Foto: Kiss Béla)

Ismerősöm panaszolta, hogy húsvét előtt akart vásárolni egy pár cipőt, de azóta se kap megfelelőt. Két kezén meg tudná számolni, hogy az üzletben hány típust tartanak, de azokból is egy-két méret kapható. Olcsó puplin- inget is hiába kért, csak ízléstelen 240 forintos nyloninget tettek elébe.

Nem az első panaszt hallottam,’ ezért próbavásárlásra indultam. Habszivacs tavaszikabátot kerestem. Egerben nincs. Gyöngyösön pár darab akadt, de a színük nem nekem való. A hatvani áruházban már azt gondoltam, hogy sikerül, de az eladó mosolyogva közölte, hogy 180 centis termetre csak régebbi fazonú szövetkabátot tud adni.

Füzesabonyban; Verpelé- ten és megyénk több községében az utóbbi években jelentősen bővült az üzlethálózat javult a lakosság áruellátása. Vajon elmondható ez általában is, érvényes minden községre? Javult-e a városok áruellátása ?

Megyénk kiskereskedelmi áruforgalma évente átlagosan hét százalékkal növekszik. Igaz, Hatvanban bővítették a szövetkezeti áruházát, de a gyöngyösi csak most épül, az egrit meg tavaly lebontották, és azóta a megyeszékhely legnagyobb kereskedelmi egységének árukészlete, a vásárlók és az eladók a volt banképületben zsúfolódnak. A szövetkezeti kereskedelem anyagi erejét a több haszonnal kecsegtető nagyobb községekbe összpontosította. Ennek következtében a jelentősebb községek üzlethálózata örvendetesen bővült, de a kisebb községekben sok a panasz. Hatvanban javult, Gyöngyösön stagnál, Egerben jelentős mértékben romlott az áruellátás. Ennek oka részben az, hogy kevés az üzlet és a raktár, nincs megfelelő helye sem az árúnak, sem a vevőnek.

A jelenlegi feltételek mellett a kereskedelem nem elégíthetné ki jobban a vásárlók igényeit? Vajon nem bosszantó ellentmondás, hogy az üzletekben kevés az áru, de a nagykereskedelmi raktárakban milliárdos készletek porosodnak? Egyes cikkeket az üzletben hiába keresünk, de ha utána járunk, akkor kiderül, hogy azokat hosz- szabb ideje egyáltalán nem, vagy kis mennyiségben rendelték meg a nagykereskedelemtől. A rádió, a televízió adásai, az újságok cikkei nyo- llhán szem- és fültanúi lehet- Üünk nemegyszer, hogy g felelősséget a kereskedelem az

iparra, az ipar meg a keres-: kedelmre hárította.

Tudjuk, az áruellátás gondjainak egy részét a gyors fejlődés okozza. Elismerjük és örülünk annak, hogy az új mechanizmus első évében kereskedelmünk kiállta a próbát: az alapvető ellátásban fennakadás nem volt, az áremelkedések és csökkenések kiegyenlítették egymást. De az említett és a fel nem sorolt panaszok és észrevételek is jogosak. Mindezek után azt mondjuk, hogy kereskedelmünk a jelenlegi feltételek mellett is jobban betölthetné feladatát és a vásárlók azt várják, a kereskedelem mechanizmusa a második évben jobban működjön.

Főleg a megyeszékhely üzlethálózata korszerűtlen, elavult, nem tartott lépést sem a város, sem az idegenforgalom növekedésével. Még az ömechaniizmusban döntöttek: •le kell bontani az áruházat, épüljön új. De az új mechanizmus feltételei mellett eddig még nem tudták előteremteni a szükséges 30 millió forintot. A Centrum Áruház a megyei tanácstól az építkezés megkezdéséhez nyolcmillió forintos kölcsönt kér. Tárgyaltak, de ma még senki sem tudja megmondani, hogy mikor kezdik és mikor fejezik be az új áruház építését. Pedig ez egyre sürgősebb, mei't időközben a Napsugár Áruházat aládúcolták, hamarosan itt is megszüntetik az árusítást.

A lakosság minél előbb és az eddiginél korszerűbb üzleteket, jobb áruellátást sürget. De sok más feladata mellett vajon feltétlenül a tanács zsebébe kell nyúlni? Hiszen a városi kereskedelem fejlesztése jól jövedelmező és aránylag gyorsan megtérülő üzlet. Négy-öt évig a probléma nem halasztható. Ha a megyén kívüli beruházásai miatt a Centrum Áruház nem képes a feladat megoldására, közös összefogással, kölcsontársulással nem lehetne megoldani?

Hatvanban, Gyöngyösön, de különösen Egerben a régi városközpontok felújításán dolgoznak, emeleteket húznak és foghíjakat építenék be. Ha idejében nem gondoskodnak, hogy a földszinten korszerű üzleteket építsenek, akkor olyan mulasztásokat követnek el, amelynek terhét évtizedéig viselni fogjuk.

Jelentősebb beruházásokon kívül hogyan lehetne rugalmasabbá, jobbá tenni a kereskedelmet? A szakmai képzésről most nem beszélünk, mert az hoszabb feladat. Inkább azt tesszük szóvá, hogy

kereskedelmi vállalataink vezetőiben és az üzletvezetőkben még nem bontakozott ki az üzleti vállalkozás szelleme, a reális, a szükséges kockázatot sem vállalják. Kaptak-e erre megfelelő biztatást, van-e rá megfelelő önállóságuk? És az anyagi ösztönzők egybeesnek-e a vásárlók érdekeivel?

' Vajon nem szükséges, nincs itt az ideje, hogy a kiskereskedelem forgóeszköz-gazdálkodásában ne csak bankipénzügyi, hanem sokkal inkább a vásárlók érdekei érvényesüljenek? Mi furcsának, sőt ellentmondásosnak tartjuk hogy több kereskedelmi egység inkább az optimálisnál is nagyobb mértékben csökkenti az árukészletet és lemond a forgalom növeléséről, mert így biztosabb a vállalati nyereség és az egyéni részesedés, mint ha a több munkát, a nagyobb kockázatot és a forgóeszköznöveléssel járó megszorításokat vállalná.

Ebben a cikkben több problémát felvetettünk, de a megoldás módjára kielégítő javaslatot nem tehettünk. Szerkesztőségünk várja a kereskedelmi vállalatok, illetve a szövetkezetek, az áruforgalmi, a pénzügyi szakemberek, de leginkább a vásárlóik észrevételeit és javaslatait.

Dr. Fazekas László

mulátorokkal, a gumiabroncsokkal viszont nem lesz gond, elegendő van raktáron.

— Van-e új profil?

Az Egészségügyi Közlöny legutóbbi számában több miniszteri utasítás, irányelv, illetőleg szabályzat látott napvilágot, a körzeti orvosi hálózat munkájáról, működési feltételeiről. A rendelkezések lényegében a körzeti orvosi szolgálat létrehozása, 1952 óta végbement fejlődését összegezik, de több fontos új elemet is tartalmaznak. Kimondják, hogy a szolgálatnak közvetlen fölöttese a tanácsi rendelőintézet, illetőleg kórház. Üj körzetek létrehozásához a megyei, megyei jogú városi, illetőleg a fővárosi tanács egészségügyi osztályúnak engedélye szükséges.

A szolgálati munka napi 8 óra, amiből általában négy óra a rendelési idő, ezt azonban az illetékes szerv szükmechanizmus minket is egészséges versenyre serkent — fejezte be Joó Imre igazság esetén meg is hosszabbíthatja. A nyolc óra másik része beteglátogatásra, fekvőbetegek vizsgálatára, kezelésére és egyéb feladatokra iut. Rendszeres ügyeleti szolgálat útján kell gondoskodni arról, hogy a lakosság sürgős esetben a rendelési időn túl is a nap bármely szakában hozzájuthasson a szükséges orvosi ellátáshoz.

Fontos rendelkezés, hogy ha az orvos a beteg állapotának indokolatlan rosszabbodását észleli, akkor az illető élet- és munkakörülményeit figyelembe véve munkaköri vagy más, életmódbeli változtatást javasolhat.

A beteg és az orvos közötti bizalmi légkör, megfelelő viszony szempontjából jelentős, hogy ha a beteg elégedetlen orvosával, vagy nem bízik benne, kérésére más körzeti egészségügyi szolgálatot kell számára kijelölni, azaz mintegy áthelyeztetheti magát a másik körzetbe. A másik körzetből azonban a beteg további áthelyezésére — egy éven belül — csak indokolt esetben kerülhet sor.

(MTI)

1963. április SS., vasárnap

Négy falu — együtt ünnepel

Kedves meghívás érkezett a minapi postával Barócsi Miklóstól, az egerbocsi vb-elnök- töl. A levélben az állt, hogy Egerbocs község tanácsának végrehajtó bizottsága a bátori, hevesaranyosi és szűcsi vezetőkkel összevont értekezletet tartott, ahol elhatározták, hogy az idei május elsejei ünnepséget a négy község közösen rendezi meg Egerbocson. Egyben felkértek arra, hogy ez alkalomból az ünnepi beszédet tartsam meg.

Őszintén sajnálom, hogy a szónoklás, az ünnepi beszédek tartása nem kenyerem és nem erősségem, s így nem vállalkozhatom e megtisztelő kérés teljesítésére. Ez a híradás, ez a tény mégis arra késztet, hogy távollétemben is elmondjam örömös véleményemet a négy falu együttes ünnepléséről. Tudni kell ugyanis, hogy Egerbocs, Bátor, Hevesaranyos és Szűcs, bár szomszédosak egymással, rendszerint távolabb voltak egymástól, mintha más földrészen laktak volna e hasonló sorsú emberek. A hasonló sorsot azért említem, mert évtizedek — sőt lehet, hogy évszázadok óta — közmondás is élt ezen községek lakóinak közös sorsáról. Szegény sorsáról. „Szűcsön, Bocson, Bátorba’, nincs egy kanál káposzta.” Így emlegették ezeknek a községeknek „együvé tartozását”, ám e falvak '„kanál káposzta nélküli” lakói valamiféle szegény gőggel tartották távol magukat egymástól. A bátoriak gúnyolták a hevesaranyosi „vadrácokat”, ők viszont a bátori, bocsi emberekről mondtak el nyomdafestéket nem, tűrő „rigmusokat. .

Ez a falusovinizmus sokáig lehetetlenné tette, hogy jó szomszédok legyenek e négy község lakói. Egy időben adminisztratív úton „egyesítették” őket, de a legelső alkalommal szétváltak a falvak útjai.

A sorsuk, életük pedig ma is rendkívül hasonló, közös vonásokat mutat. Ugyanazzal a munkásautóval járnak Sírokba, Borsodnádasd- ra, Özdra a hevesaranyosiak, bátoriak, bocsiak. Ugyanolyan mostoha körülmények között dolgoznak a hegyes-dombos földeken. Sőt! A községek lakóinak száma is — Szúcs kivételével — alig tér el egymástól.

A barátkozás jeleit azóta lehet gyakrabban felismerni, hogy mind a négy faluban közösen művelik a földet. Már azon gondolkodnak és munkálkodnak, hogy miként lehetne közös gépjavítót létrehozni, egyeztetni a terveket, beruházásokat, s összefogni az anyagi, gépi erőt. s nem utolsósorban az emberek munkáját, igyekezetét.

A mostani közös ünneplés azt mutatja, hogy biztatóan haladnak ezen az úton. S mini ahogy egyek voltak régen a közös szegénységben, most együtt akarnak boldogulni is.

Remélem, sikerül olyan jó szónokot találniuk, aki ennek az összefogásnak jelentőségét szépen tudja majd érzékeltetni azon a gyűlésen, május ünnepén, s erősödik a négy falu barátsága, amint jó szomszédokként, vidáman ünnepelnek.

_«.»«. a.. - i*. p-i

I

jköl szalnílyozUik a körzeti orvosi inunkat

Megoldódik a fekvőbetegek ellátása