Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-23 / 91. szám

r ü| termékek svéd mintára tjjöbi) í><“riiIiázások a rmoiíjszcrelvóiiyg'yárbun Országos, sőt szakmai kö­rökben nemzetközi érdeklő­dést váltott ki, hogy 1967. szeptemberében a Finomsze- relvénygyár pneumatikus automatagépek és alkatré­szek gyártására, több ország­ra kiterjedő exportjára hosz- szú távú szerződést kötött a svéd MECMAN-gyárral. Mi történt az utóbbi egy év alatt, milyen feladatok meg­oldására törekszenek most a Bervában? Kócza Imre ve­zérigazgatótól, Zupkó Balázs­tól, a gyár fejlesztési osztály- vezetőjétől és Németi István­tól, a kereskedelmi főosztály vezetőjétől kértünk választ. A volt 17-es üzemre rá sem lehet ismerni. A válla­lat saját anyagi erőforrásá­ból és a Finomszerelvénygyár szakembereinek szorgalmas munkájával átalakított, kor­szerűsített, férfi-női öltöző­vel és fürdővel látta el az üzemet. A négynapos ünnep alatt a 31-es üzemből átköl­töztették és április 9-től MECMAN-elemeket gyárta­nak az újjávarázsolt csarnok­ban. Amikor az üzemben jár­tunk, Nagy Kálmán a Fi­nomszerei vénygy arban ké­szített MECM AN-elemmel ellátott másoló esztergát du- gattyúrúd esztergálására ál­lította be. A dugattyú poli- rozást is az ipari vásáron be­mutatott géppel végzik, de bekötötték már a cső- és tömbdaraboló célgépet. Bo­ros László üzemvezető és Farkas Tamás technológus nemcsak nekünk., de az ér­deklődő megrendelőnek is üzemszerű termelés közben mutatja meg, hogy a Finom­szerelvénygyárban svéd min­tára gyártott elemekkel a szokványos gépeket milyen praktikusan és gazdaságosan alakították át célgépekké. Ezeken a korszerűsített cél­gépeken a különböző, bonyo­lult és igényes műveleteket gazdaságosan és jó minőség­ben végzik el. 4100 ezer svéd korona Az elmúlt egy év alatt a Finomszerelvénygyár ban 5 célgépet gyártottak, mintegy 30 készülékbeíogást pneu­matikus MECMAN-elemek- kel oldották meg és az üzem munkásait a korszerű új kö­vetelményeknek megfelelően képezték át. Kérdésünkre Németi István, a kereskedel­mi főosztály vezetője elmon­dotta, hogy a svéd megren­deléseket most már folyama­tosan teljesítik, az 1968-ban tervezett 500 ezer svéd koro­nával szemben 600 ezer ko­rona értékű hengereket szállítottak. Az átalakított új csarnok és új gépek lehetővé teszik, hogy a MECMAN-elemek gyártását az idén 9 millióról 38 millióra, jövőre pedig 52 millió forint értékre növel­jék. A Finomszerelvénygyár eddig 150 vállalattal kötött szerződést pneumatikus ele­mek szállítására és termékei­vel több iparág automatizá­lását szolgálja. t) gyár a Finom- szer el v én ygyárban Nemcsak a MECMAN-ele­mek, hanem a Diesel-alkat­részek gyártását is fejlesz­tik. A mennyiségi és a mi­nőségi igények mindenek­előtt korszerű szerszámüze­met követelnek. Azt mond­hatjuk, hogy új gyár épül a Fimomszerelvénygyárban, a 31-es üzemmel szemben. A földszint 1620 négyzetméte rés csarnokába költözik majd a szerszámüzem, annak he­lyén, átalakítás és korsze­rűsítés után rendezik be a Diesel-üzemet. Az új épület emeletén a gyártástechnoló­gia, a műszaki könyvtár, fürdő és öltöző kap helyet. Most betonoznak, zsaluznak a Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozói és azt ígérik, hogy a lemaradást behozzák és a gyáron belüli új gyárat június 30-ra átad­ják. Irtják az erdőt, galvanizáló üzemet építenek A gyár közepén, a kazán- házzal szemben irtják az er­dőt, szabályosan kitermelik a fát. Nem tüzelőre, a hely­re van szükség, galvanizáló üzemet épít a Finomszerel­vénygyár. Mostanában nemcsak esz­tergályosok, lakatosok és villanyszerelőik] kapaszkod­nak a bervad buszokra, ha­nem kőművesek, kubikosok és erdei munkások is. Épít­keznek, fejlődnek, újabb be­ruházásokkal gyarapodik a F inomszerelvónygyár. F. L. Fokozódó közgazdasági ismeretterjesztés Kedden a Kossuth Klubban ülést tartott a TIT közgazda- sági országos választmánya, összegezték a tanácskozáson az elmúlt két ismeretterjesz­tő év tapasztalatait a köz- gazdasági előadások kapcsán, egyben vázolták az 1969— 1970-s oktatási programot is. Kitűnt a beszámolóból, hogy a gazdasági mechaniz­mus reformjának első eszten­dejében mintegy 10 ezer köz gazdasági témájú előadás hangzott el. ami a megelőző periódus előadásszámait 20 százalékkal múlta felül, ör­vendetes tapasztalat, hogy1 a munkásakadémiák ismeret- anyagát, témáit is szívesen bővítették — a hallgatóság kérésére — közgazdasági tá­jékoztatásokkal. A választmányi ülésen ho­zott határozat szerint az ősszel kezdődő tanévben a TIT közgazdasági aktivistái elsősorban a már megalapo­zott közgazdasági ismeretek továbbfejlesztését tűzik ki célul. Az éves terv egyik ér­dekes része a közigazgatási munkába való bekapcsolódás — szakmai tájékoztatással Kidolgozták a „Tanácsi gaz­dálkodás — területi fejlesz­tés” című sorozatot, amely­nek hallgatóságát a tanácsi dolgozók köréből verbuvál­ják. Olyan konkrét ismerete­ket nyű j tanait ezzel a soro­zattal, amelyek nélkülözhe­tetlenek a napi munkában a tanácsok különféle döntési területein. Helyet kapott a programban egy új iparági sorozat is „Rugalmas piaci kapcsolatok és termelés- szervezés” címmel. (MTI) A szövetkezetpolitikai időszerű kérdései A szövetkezetek a szocialista gazdaságban íJhijf TOtede^jLehen, Díarl- Jlíarx-Stadt! Egyik-másik szerencsésebb magyar fiatal egészen ér­dekes, izgalmas munkát kap KARL-MARX-STADT nagy textilgépgyárában, a VEB Strickmaschinenbauban. Mint a képen is látható: a gyöngyösi Csikós János társaival együtt értékes kötőgépet szerel. A SZÖVETKEZETEK szá­mottevő tényezői társadalmi- gazdasági fejlődésünknek. A népgazdaság csaknem min­den ágazatában életképes formának bizonyultak. A szövetkezetek 1950-ben a me­zőgazdasági termelés 4,1, az ipari termelés 1,2, az építő­ipar termelés 5,7 százalékát adták, a kiskereskedelmi és vendéglátóipari forgalom 12.4 százalékát bonyolították. 1967-ben a mezőgazdasági termelés közel háromnegye­dét, az ipari termelés husza­dát, az építőipar termelésé­nek nyolcadát; s a kiskeres­kedelmi és vendéglátóipari forgalom közel egyharma- dát. 1950-ben az aktív kere­sők alig 2 százaléka dolgo­zott szövetkezetben, 1967-ben közel egyharmada. A mező- gazdasági szövetkezetekben például 1967-ben az aktív ke­resők száma mintegy egy- millió-egyszázezer, a köny- nyűipari szövetkezetekben 160 ezer, a kohászati és gép­ipari szövetkezetekben 30 ezer, az építőipari szövetke­zetekben közel 40 ezer, a fo­gyasztási szövetkezetekben közel százezer. A takarék- szövetkezetek betétállománya közel kétmilliárd forint, s kereken egymilliárd forint kölcsönt folyósítottak. A la­kásszövetkezetek nyolcmil- liárd forint értékű lakást ke­zelnek. A szövetkezetek gaz­dasági súlyára utal, hogy a termelőszövetkezetek évi termelése meghaladja a 70, a szövetkezeti kiskereskedelem és vendéglátóipar forgalma pedig a 34 milliárdot. Társa­dalmi fejlődésünk szempont­jából figyelemre méltó, hogy a korábban kisüzemi terme­lést folytató parasztgazdasá­gok és kisipari műhelyek a szövetkezeti társulás révén szocialista üzemekké fejlőd­tek. A GAZDASÁGI MECHA­NIZMUS reformja a szövet­kezetek helyzetében, körül­ményeiben alapvető változá­sokat igényelt. A mezőgazda- sági szövetkezetekről tör­vényt hozott az országgyűlés, a kisipari, fogyasztási, taka­rék- és lakásszövetkezetek és szövetségeik helyzetének ren­dezésére pedig kurmányha- iMi'ozat született. A törvény és a kormány határozata abból indul ki, hogy a szövetkezet a tagok önkéntes személyes és va­gyoni társulása, szocialista üzem, a szövetkezeti tulaj­don alapján önálló vállalat­szerű gazdálkodást folytat, az önkormányzat elvei sze­rint működik és tagjait szo­cialista szellemben neveli. A jogszabályi rendezés so­rán a legmagasabb szintű jogszabályok tartalmazzák azokat az előírásokat, me­lyek; biztosítják, hogy a szö­vetkezet ténylegesen és a ta­gok önkéntes személyi és va­gyoni társulása legyen. A termelőszövetkezeti törvény és a kormányrendelet pél­dául a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalva a szö­vetkezet alakulásának elha­tározását, az alapszabály megállapítását, a tagfelvételt, és kizárást, a vezetők meg­választását, visszahívását, az éves és távlati tervek, vala­mint a zárszámadás jóváha­gyását, közös vállalkozásban és területi szövetségben való részvétel és kilépés, az egye­sülés, szétválás és megszűnés elhatározását. A fontosabb kérdések eldöntése esetén lehetővé teszi a titkos szava­zást. Magas szintű jogszabá­lyok teszik jogosulttá a ter­melőszövetkezet tagjait a társadalombiztosítás juttatá­saira és a nyugdíjra, s írják elő, hogy a szövetkezetekre kötelezettséget csalt államtit­kári, illetve miniszteri ren­delet vagy ezeknél magasabb jogszabályok, meghatározott körben tanácsi rendeletek és saját választott szerveik ha­tározatai háríthatnak. Terü­leti szövetségeik és országos tanácsaik a szövetkezetekre határozatokat nem hozhat­nak, a szövetkezetek­kel versenyben álló vál­lalatokat nem alapíthatnak, a tanácsok és a miniszterek azonban a szövetkezeteket alapvetően érintő intézkedé­seket, előterjesztéseiket kö­telesek velük egyeztetni. Az önálló vállalatszerű gazdál­kodás előfeltételeiről az ága­zati miniszterek gondoskod­nak. A gazdaságpolitikai ösz­tönzés olyan rendszerét ala­kítják ki — együttműködve az országos érdekképviseleti szervekkel —, mely szaksze­rű gazdálkodás esetén lehe­tővé teszi a szövetkezetek számára a társadalom- és gazdaságpolitikai céloknak megfelelő fejlődést. ALAPVETŐEN A KÖZ­GYŰLÉS jogosult meghatát rozni a vagyoni hozzájárulás módját és mértékét. A tevé­kenységi kört, az ügyrendet és munkarendet is maga a szövetkezet állapítja meg. A közgyűlés foglal állást afoban is, hogy hány és hány tagú választott testületet — ve­zetőséget, ellenőrző, művelő­dési, szociális, háztáji és egyéb bizottságot — hoz lét­re. Maga választja meg a bi­zottságok tagjait, határozza meg feladataikat, működési rendjüket. A kötelező szerve­zeti és működési elvek, to­vábbá a gazdaságpolitikai in­tézkedések alapján módjá­ban áll a tagoknak mérle­gelni, hogy mely tevékeny­ségre érdemes szövetkezni, milyen mértékű vagyoni és személyi hozzájárulás teszi életképessé a szövetkezetei, milyen szervezeti keretben és mely működési elvek alkal­mazásával biztosítható a vál­lalatszerű gazdálkodás. A jogszabályok biztosít­ják, hogy a tagok élvezhes­sék a szövetkezés előnyeit, de egyértelműen kifejezésre juttatják azt is, hogy a koc­kázatot is nekik kell vállal­niuk. A szövetkezetek a gaz­dasági kapcsolatok terén egyenrangúak az állami vál­lalatokkal. Ennek az elvnek a betartását az állami, ta­nácsi szervek és saját érdek- védelmi szerveik biztosítják. Az önálló gazdálkodásnak elengedhetetlen feltétele a megfelelő vezetés. A szövet­kezetek vezetőségének össze­tételére kötelező előírás nincs. A tevékenységi kör fi­gyelembevételével a tagok­nak kell gondoskodniuk ar­ról, hogy szövetkezetük élére politikailag, erkölcsileg kifo­gástalan, vezetőképes és meg­felelő szakképzettséggel ren­delkező személyek kerülje­nek. A választott testületek­ben demokratikusan hozzák meg a döntéseket, a végre­hajtásért ageabm minden vezető személy szerint is fe­lel. A tagok alapvető érdeke az ellenőrzés megszervezése. Ebben lényeges segítséget adnak a tanácsok és szak­igazgatási szerveik. A szövet­kezet gazdálkodásába ugyan nem avatkoznak bele, de el­lenőrzik, hogy a szövetkezet a saját alapszabálya szerint működik-e, továbbá betart­ják-e a törvényeket és más állami előírásokat. AZ EDDIGI TAPASZTA­LATOK szerint az önállóság, vállalatszerű gazdálkodás és demokratikus működés jelen­tősen erősítette a mezőgaz­dasági termelőszövetkezete­ket s az egyéb szövetkezetben is erőteljesen jelentkezik az igény a működés és gazdál­kodás korszerűsítésére. Erre a lehetőséget a februári kor­mányhatározat intézménye­sen megadja. Moharos József Régi, hazai újságok varázsa... Friss laphoz ritkán jutnak, olykor így a korábbi képes kiadványokat is szíve­sen böngészik fiataljaink a klubszobában, ha éppen nincs műsor a tv-ben.- —a-f pilláin-'i a Hochhausból a városra: Auf Wiederte hen, Kar-Marx-Stadt.. .1 (Kiss Béla képriportjai

Next

/
Thumbnails
Contents