Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-23 / 91. szám

fiatal it iák az egri házakat Új „köntös — évi 20 millió forintért... Könyvtári gondolt t Kevesebb pénz fut a könyvekre? Iot>b mint egy evvel ez- • előtt kezdték meg Egerben, ■a belváros öreg lakótömbjei- ; nek korszerűsítését. A nagy- | szabású rekonstrukció első szakasza . a befejezéshez kö­zeledik, s közel 100 család inár visszaköltözött a meg- : fiatalított lakásokba. Az eddigi munkálatokról, s a folyamatban lévő felújí­tásokról tájékoztattak az Eg­ri Ingatlankezelő és Közve­it) tő Vállalatnál: — A Bajcsy, Marx Károly és a Széchenyi utca elején korszerűsítettük — kívül-be- iül — eddig a régi házakat. Közel 20 millió forintot kül­döttünk ezekre a felújítások­ra az elmúlt évben. A laká­sok kényelmesebbek, szeb­bek lettek. Néhány régi há­zat viszont el kellett bonta­ni, s ezek helyére „foghíj”- épilkezéssel teljesen új töm­bök épülnek majd. Ugyan­akkor — ahol erre lehetőség van — emeletráépítéssel is ■gyarapítjuk a belváros laká­sainak számát. Ilyen építke­zés kezdődött a Marx Károly utcában, valamint a Lenin út 4, s a Széchenyi u. 7 szám alatti épületekre. Itt kell megemlíteni azt az újszerű, értékes kezdeményezést, ame­lyet a Heves megyei Építő­ipari és Épületszerelő Vál­lalat inlitotl: saját dolgozói számára emeletráépítéssel — viszonylag kedvező anyagi feltételek mellett — lakások építését kezdte meg. Az el­ső lakótömb — a Marx Ká­roly utcában — rövidesen fel is épül. — A rekonstrukció mun­kálatait ebben az évben is 'folytatjuk, s ennek kereté­ben kerül sor a Széchenyi utca következő szakaszának Mflvsltt 8 OLDAL 01 MSSiUÍtUíL (a Marx Károly — és az Al­kotmány utca között), vala­mint a Foglár és a Bródy Sándor, továbbá az Alkot­mány utca régi lakóházainak felújítására. Emeletráépítést is tervezünk — a városi ta­nács építési osztályával kö­zösen — az Alkotmány utca 7—8—10 számú épületeire, valamint a Csemege üzlet fölött (az udvari szárnyon) a közel 5 méter magas emeleti lakásokat „elfelezzük”, s így alacsonyabb mennyezetű, de több lakást alakítunk majd ki. (A jelenlegi kétszintes épületből háromszinteset épí­tenek ...) Fokozatosain fiatalítják te­hát az egri házakat, s 1975— 78-ra — a tervek szerint — teljesen megváltozik az öreg belváros külső és belső ké­pe egyaránt... (}) ban. Az apró­hirdetések fekete apró betűi mögött húzódik meg az a görbe vonal, amit ösztönös, félelemmel teli életük első szakaszában, álmok betelje­sülésére, a szerelemre várva megtesznek. Ezek a lányok néhány órát kapnak — inkább va­sárnaponként — arra, hogy magánéletük legyen. Szá­mukra egy Riki, ez a cson­tos, magasra nőtt, erőszakos és folyton bolondozó fiú je­lenti a társadalmi karrier csúcsát, miatta irígylik a lá­nyokat, akik tartoztak hozzá, vagy akiket ő kiszemel. S ki ez a Rikii? Felszedett mozdu­Erettségizőknek, felvételizőknek Mit találhatunk a zseb­könyvben ? összefoglalót a múlt év legfontosabb nem­zetközi eseményeiről, átte­kintést a Vietnamban zajló háborúról, az amerikai elnök- választás jellemzőiről. Tájé­koztatást nyújt a könyv a csehszlovákiai eseményekről, a diákmozgalmakról, a Vati­kán és a társadalmi problé­mák közötti konfliktusokról, s 1918—1919 forradalmi esz­tendeiről, Nem hiányzik az Érettségizők, felvételizők zesebkönyvéből a kultúra, a tudomány sem. Külön cikk foglalkozik a tudományos élet szervezeteivel, a hazai — és a világirodalom múlt évi eseményeivel, a zene és kép­zőművészet eredményeivel. A kötet harmadik része a technika friss eredményeit fogja össze, majd a pályavá­lasztás, a felvételi vizsgák különböző problémáit taglal­ja, végül pedig kislexikon segít a fogalmak-kifejezések közötti eligazodásban, (m) latokkal, útszéli szellemes­ségekkel addig-addig mester­kedik, amíg a lány mégis kí­váncsi lesz arra a bizonyom fészekre. Arra, hol az ivás- sal csak kezdődik az erősza­kosság, a szerelmi zsarolás. A film írója és rendezője, Fadil Hadzic, módszereiben megmarad a riporteri fogá­soknál és annál az őszinte­ségnél, amely egy jó ripor­tert kötelez. Falil Hadzic a nyúlfark­nyi históriát arra használja fel, hogy azt a forrongó, kialakulatlan erkölcsi nor­marendszert, vagy szabadossá­got mutassa be, amely han­,,KÖNYVTÁRAINK betöl­tik funkcióikat, az olvasók száma községeinkben állan­dóan gyarapodik...” — Ezek­kel az optimista sorokkal kezdődik a Megyei Könyv­tár igazgatójának jelentése, amelyet megyénk könyvtá­rainak múlt évi helyzetéről, tevékenységéről készített a megyei tanács művelődésügyi osztálya számára. Az optimizmus természe­tesen — ha a könyvtári há­lózat fejlődését évtizedes fo­lyamatában szemléljük — jogos, hiszen szinte a sem­miből tucatjával nőttek ki közművelődési könyvtáraink. Elmondhatjuk, hogy — kü­lönösen az utóbbi néhány év eredményeként — jó néhány községben (Feldebrő, Adács, Gyöngyössolymos, stb.) már goskodiik, erőszakoskodik az utcákon, a táncos helyiségek parkettjén és közvetlen kör­nyezetében. Ügy tűnik, vi­lágjelenség: a lakás és a csa­lád, mint környezet és for­ma nem tudja befogadni a mai fiatalság „magánéletét”. A film bájos szobalánya, Stanislava Pesic, maradékta­lanul elhiteti velünk a falusi ártatlanság és konzervativiz­mus félénkségét, tisztaságát Dragoslav Nikolic mai vagá­nya és a férjet alakító Pred- rag Tasovac játéka tetszett A film mai témájának és őszinteségének feltétlenül si­kere lesz. (farkas) korszerű, kényelmes könyv­tárak várják az olvasókat. Ugyanakkor az is tény, hogy mind a könyvtári helyisé­gek korszerűsítése, mind a könyvállomány további gya­rapítása, fejlesztése terén, még sok a tennivaló. Egyre in­kább növekszik azoknak a száma, akik valamilyén szak­iskolán, tanfolyamon tanul­nak, s az élet által felvetett különféle kérdésekre válaszo­kat keresnek. A tanulási láz, az általános és a szakirányú érdeklődés, nem holmi futó divat tehát, hanem lassan- lassan létkérdéssé váló tár­sadalmi szükségszerűség. Ezt a nagyfokú és egyre nö­vekvő igényt a napi tömeg­kommunikáció csak részben tudja kielégíteni. Az elmé­lyültebb, folyamatos tanulás, ismeretszerzés legfontosabb eszköze ma is a könyv, a könyvtár. Igaz, divatossá vált az utóbbi években egy olyan érvelés: nincs és egyre ke­vésbé lesz a jövőben a „mo­dem embernek” ideje olva­sásra, s még szerencse, hogy fejlődik a filmezés és a tele­vízió-technika, amely jól he­lyettesíti majd a könyve­ket ... NEM NEHÉZ bizonyítani, hogy ez mennyire nem így igaz: az audiovizuális tech­nika — a film és a televízió — valóban forradalmi válto­zást hozott a művelődésben, ami azonban elsősorban a terjesztésben, az igények tö­megméretű felkeltésében mu­tatkozik meg. Az elszálló hang és elröppenő képsor nyújtotta élmény sohasem rögződik meg úgy az ember tudatában, mint az olvasás útján szerzett benyomás. Vagyis: a gondolkodó isme­retszerzésnek változatlanul az olvasás az egyik legfontosabb eszköze. Ezek alapján pedig a technika nemhogy pótol­ná, hanem egyenesen még nélkülözhetetlenebbé teszi — a tömegszerű igényfelkelte. téssel — az olvasást, a köny­veket Ha ezután idézzük fel újra a Megyei Könyvtár igazgató­jának azt a megállapítását, hogy „az olvasók száma köz­ségeinkben állandóan gyara­podik...”, úgy ezt teljesen helyénvalónak és logikusnak tartjuk. Ám annál inkább el­csodálkozunk egy másik té­nyen: az utóbbi három év óta megyénk könyvtárai egyre kevesebb új könyvet tudnak vásárolni. Az ellentmondás szemlél­tetésére érdemes néhány sta­tisztikai adatot leírni: amíg 1966-ban megyénk közműve­lődési könyvtáraiban közel másfél millió forintot fordí­tottak könyvbeszerzésre, ad­dig 1967-ben már csak egy­milliót, 1968-ban pedig alig több mint 800 ezret. A csökkenés üteme külö­nösen szembetűnő az egri járásban, ahol az 1966. évi 380 ezer forintos könyvbe­szerzéssel szemben 1968-ban alig 140 ezer forintot költöt­tek a községi könyvtárak ál­lományának gyarapítására: „.'..előttünk ismeretlen okok­ból..." — olvasható ugyan­csak a Megyei Könyvtár igazgatójának említett jelen­téséből. A megyei tanács művelő­désügyi osztályán viszont a könyvbeszerzési keret nagy­mérvű csökkentését azzal magyarázták, hogy az utóbbi két évben fokozatosan de- centralizálódott az éves költ­ségvetések kialakítása. 1968- ban például már a művelő­désügyi ágazat költségvetését is a községi tanácsok készí­tették el, s az a tapasztalat, hogy — más kiadások eme­lésére — rendszerint a népmű­velési kereteket csökkentet­ték. Az egyik községi tanács vb-elnöke például — a költ­ségvetési vita hevében — ki­jelentette: „Attól még nem dől össze a világ, ha könyvet nem veszünk...” így aztán „érthető”, hogy az egri járásban tavaly hét, az idén pedig nyolc község­ben (Bodony. Egerbocs. Egerszalók,-' Kisfüzes, Mikó- falva, Tarnalelesz, Tárná* szentmária és Szederkény­puszta) egy fillért sem ter­veztek költségvetésből a könyvtár állományának gya­rapítására... A ROSSZ PÉLDÁKAT saj­nos más járások statisztiká­jából is lehetne sorolni. Ah­hoz azonban, hogy egy nega­tív tendencia körvonalait jól láthassuk, nincs szükség több statisztikai adatra... Faludi Sándor Három óra magánélet Jugoszláv film Riporteri könnyedség­gel indul, el a kamera Zágráb ut­cáin. A falu­ról felkerült lányok, a nagyváros háztartási al­kalmazottai bukdácsolnak itt előttünk, a mindennapok nyíltan, be­vallott há- myatoftságá­65. Ám csodálatosképpen, s minden várakozásom elle­nére, nem zuhanok a mély álom feneketlen szakadéké­ba. Szüntelenül a tudatomban van, hogy az asztalnál ülök. könyökömre billent fejjel. Egy idő múlva — nem tudom, mennyi idő telhetett el közben — fölöslegesnek érzem a pihenést. Felemelem a fejem, és gépiesen a boríték után nyúlok. Kinyitom. Nincsenek benne bankjegyek. Valóban level van benne — ugyanazzal a szögletes és egyenlete írással ké­szült, mint a borítékon a címzés. Sok-sok lap. Nincs megszólítás, sem aláírás. _ _ Most már kisebb erőfeszítéssel olvasom ezt az írást. S mindjárt az első mondat merészen elárulja, kivel van dolgom: ...... Ügy látom, még mindig nem adja fel a szándékát, .( hogy leleplezzen. TT Nem tudom megállni, hogy fel ne sóhajtsak. H. F. barátunkat végre kiüldöztük a titokzatos homályból. 1°. Nem ismerem őt. S mégis úgy érzem, mintha a fo­gát vicsorgatná rám a levélből. Tovább olvasok: Micsoda naívság! Ne becsülje túl a sikereit! Ha iga­zán meg meri kockáztatni, hogy kihív engem élet-halál harcra, vége van. Tudnia kellene, hogy az agyak nem adhatók össze. Egyetlenegy agy felülmúhat ezer meg ezer más, azonos véleményben és azonos hatalomban egyesült ágyat. A tények, amelyeknek hamarosan tanú­ja lesz, meg fogják győzni Önt minderről. Én nem tartom magamat az emberi csorda tagjá­nak. Élettapasztalataim ezt nem engedték meg. S ez az Ön szerencsétlensége, nem az enyém! Felemelem a szememet a levélről. Nem tudom, a drog kezd-e hatni, vagy talán a levél támadó hangja ingerel-e fel. Felállók. A drog lesz az. Érzem, hogy iz­maim kilazulnak. Nem súlyos már a léptem. A fejemben mintha derülni kezdene. Ki kell kérdeznem azt a rendőrt. Az ajtó előbb nyílik ki, mint odaérnék. Az a két tiszt lép be rajta, akikre a negyvennyolc kulcsot bíztam. — A feladat teljesítve, kapitány elvtárs! — jelenti egyikük. A rendőr kikérdezésével tehát várhatok még egy kicsit. A tiszt kinyitja óriási aktatáskáját, és az asztalra szór belőle egy halom borítékot, nagyrészt olyat, ami­lyent a két paste restante-fiókban magam is találtam. A másik tiszt átnyújt egy teleírt lapot. — Az ötven fiókból — tájékoztat — összesen négy­millió-hétszázezer korona értékű C—L-es ezrest koboz­tunk el. Tizenöt fiók Josef Trojan nevére szól, tizenöt a felesége, Marie Trojan nevére, tizenöt Roman Halikéra és öt Jitka Serákéra. A vizsgálat tizenöt postahivatalban járt pozitív ered­ménnyel. Ezek közül tízben három-három, ötben négy­négy fiók volt kibérelve, de csakis ma már- nem élő em­berek nevére. Az összes fiókot csupán egy vagy két nap­pal Josef Trojan halála előtt adták ki. Az ajtó felé pillantok. Rajta keresztül látom a kör­zetparancsnokot. Nyugodtan és szerényen üldögél egy széken a fal mellett. — Fogalmazza meg a jelentést a pénzügyminiszté­riumnak — mondom türelmetlenül. — Rendezze az anya­got. Maradjon kéznél. Ez tehát az első eredmény. Persze, hogy örvendetes, ha nem különbözik is a feltételezettől. A pénzügyminisz­térium elégedett lehet A belügyminisztérium azonban még távolról sem. Tegnapi számvetésem a milliók dolgában megközelí­tőleg helyes. Jitka Serák félmilliója persze a közé a négy közé tar­tozik, ami forgalomba került. A pénzintézet egyszerűen törölni fogja. Trojan folyószámlájáról a felesége a jegyző hozzájá­rulásává kivett egy kisebb összeget. A többit elkoboztuk. Ennek nincs jelentősége. A kár, amelyet az állam szenve­dett, nem lesz olyan nagy — összesen valószínűleg az a már eddig forgalomba került négymillió. Ezután nem lesz könnyű befizetni további hamisított C—E-s ezreseket. Mindez nem több, mint két-három másodperc alatt fut át az agyamon. Jól áttekintem a dolgot. Most semmi fáradtságot sem érzek. Ellenkezőleg. Még viásza is kell fojtanom az energiámat, amelyet az orvos drogja szinte pazarlóan áraszt el bennem. Szerencsére nem vagyok arra kárhoztatva, hogy ölbe tett kézzel várjam az egyes cso­portoktól befutó jelentéseket A körzetparancsnok vigyázzba merevedik, amint oda­lépek hozzá. — Kitől kapta ezt a levelet? — kérdezem. Válaszában világosságra és szabatosságra törekszik. — Az őrjáratom végeztével bementem még az őrszo­bára. Utánam bejött egy körülbelül negyvenhét évesnek látszó ember. Ironikusan mentegetőzni kezdett, hogy a hivatalos órákon kívül zavarog. — Ironikusan? — Az volt az érzésem. Azt mondta, hogy hálás a vé­letlennek, amely ott tartott engem az őrszobán. Megkér­deztem tőle, van-e valami jelentenivalója. Azt felelte, hogy ha volna, akkor felhívná a közbiztonsági ügyeletet. Aztán elém tette a pultra a levelet, és megkért, hogy azon­nal továbbítsam a címzettnek. — Maga meg egyszerűen szót fogadott? — Természetesen tartóztatni akartam. Ű azonban hir­telen a fejéhez kapott, hogy valamit még kint felejtett a kocsijában. Azt mondta, tüstént visszajön, és gyorsan lei- futott. Ezzel egy kissé meglepett. Utána mentem, de már csak egy autót láttam, amelyik sebesen és lámpák nélkül távolodott. Már sűrű sötétség volt. Nem tudtam kivenni, milyen gyártmányú. Cigarettára gyújtok. Semmit sem akarok a rendőr szemére vetni, az adott körülmények közt végeredmény­ben a legjobbat tette, hanem persze bosszankodom, hogy látogatója nyomtalanul eltűnt. — Tudna valamit mondani az autóról? — Alacsony személygépkocsi volt, fekete vagy más sötét színű, ami feketének látszott. Zárt kocsiszekrény. A hangja szerint kétütemű motor. Tehát nyilván az az Aero, amelyik után nyomozunk. Folytatom a kérdezést: — Volt még valaki az ötvermyoloas őrszobán, amikor bement magához az az ember? — Egyedül voltam. — Mondott valamit arról, hogy ki írta a levelet? — Ügy viselkedett, mintha a levél tőle eredt volna, de nem vagyok benne biztos. — Ismeri a levél tartalmát? — Nem ismerem. — Nem jelezte magának, miben rejlik a közleménye fontossága? j — Semmivel sem. A rendőr nem volt kellőképpen tájékozott. A kocsi üldözését, egész okosan, nem tartotta sem fontosnak, sem gyakorlatilag keresztülvihetőnek. — Egyébként nem láttam, amint beszállt az autóba, — teszi most hozzá. — Lehet, hogy hazudott, és a kocsi csak yéletlanül ment arra. Az az ember talán egy pilla­nattal előbb elindult a másik irányba és a közeli sarkon befordult. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents