Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

Megyénk az irodalomban

Koháry István

A magyar nemzeti művelődés történetében az ellenreíormációs mozgalom nyomán elterjedő barokk kultúra és irodalom az 1640- «s évektől virágzott feL Az arisztokrácia és a megyei életben vezető szerepet játszó nemesség a XVIL század közepétől alakítja ki magának a pompakedvelő barokk világszemléletet, a reneszánsz és a reformáció után erősen katalizált kultúrát és művészetet. Az ország politikai helyzete — főleg a Habsburg-királlyal való szövetség — stabilizálta a nemesség rendi jogait, amely ennek nyomán békében és biztonságban óhajtotta növelni vagyonát, felvirágoztatni udvarházát A nemesi udvarházakban elterjedő fényes barokk pompa már a század második felében országszerte jelentkezett, bár teljes felvirágzását csak a XVIII. században figyelhetjük meg. A íőne- messég barokk udvari kultúrájának zavartalan kifejlődését ugyanis a XVII. században még több tényező hátráltatta. A nemesség jó részének csak a török kiűzése jelentett volna a fényűzéshez szükséges anyagi biztonságot, másrészt az uralkodó osztály egyes csoportjai a Habsburg-abszolutiz- m urasai szemben is vagyonuk és hatalmuk megvédésére kényszerültek. Az abszolutizmus elleni harcban a Wesse- lényi-osszeesküvés elbukott így a magára maradt nemesség bekapcsolódott ugyan a Thökőly-féle kuruc háborúba, de ennek sikertelensége után megbarátkozott a be- hódolás gondolatávaL A török kiűzése után as ország teljesen Habsburg- kézen egyesült, és a sikertelen Rákóczi-szabadsághare sem tudta elérni a már Zrínyi Miklc« (a költő és hadvezér) által kitűzött célt, a gazdaságilag is erős független nemzeti állam megteremtését A magyar arisztokrácia és a nemesség jó része sem nézte persze jó szemmel a népi tömegek szerepének megnövekedését a szabadság- harcban, s csak megnyugvással fogadta a rendi kiváltságokat és a zavartalan életet biztosító 1711-es szatmári békét. Ez pedig lehetőséget adott a főúri barokk kultúra és irodalom fejlesztésére, amelynek az 1700 utáni évtizedekben legfontosabb jellemzője az egyházi és vallásos jelleg. Az irodalomban a barokk irányzat e második virágzása különféle magatartásokat takart, mert a haladó nemzeti törekvések ugyanúgy jelentkeztek ekkor, mint a nemesi rendiséget védelmező irányok, a kegyes- —érzelmes fűúri irodalomtól a jezsuita egyházi irodalmon keresztül a plebejus hangon megszólaló kuruc szegénylegény költészetéig.

E mozgalmas korban, a barokk kultúra kétszeri virágzását is megérve élt a főúri udvari irodalom egyik sajátos hangú költője, Koháry István. Változatos életében többfelé megfordult az országban. Elsősorban nem is költőnek tartotta magát, versírásra csak a börtönben és megbecsülése utáni kényszerű szabad idejében adta magát. Korának művelt nemese volt, aki a Habsburg- dinasztia féltétien tisztelőiéként híven szolgálta az uralkodót a török- és kurucelle- nes harcokban is. Élete mélyen ’•'"lenyúlt a magyar bárok'- irodalom 1690-től 1740-ig terjedő periódusba, de versei inkább az előző szakasz udvari szellemű barokk költészetének folytatói.

K

oháry István

március 11-én

1649.

született a Hont megyei Csábrá- gon. Apja főispán volt, anyjától, Balassa Judittól vallásosságát örökölte. 1664-től a jezsuiták nagyszombati iskolájában tanult, majd 1667- ben Becsben fejezte be tanulmányait 1667-ben fülek! főkapitány lett Minden erejét a vár megerősítésére fordította, hiszen a búdat az egri és a gyöngyösi törökök gyakran portyáztak Fülek falai alatt 1678-ban még megvédte a várat Thököly törökkel szövetkezett kurucai dien, de 1682-ben maga is fogságba esett Thököly igyekezett maga mellé állítani, de Koháry megmaradt a császár hűségén. Regécz, Munkács, Tokaj, Sárospatak és Ungvár kuruc börtöneiben raboskodott 1685-ben megszökött Bécsbe sietett, ahol a Dunán Inneni részek és a bányavárosok altábornokává nevezték kt 1686-ban huszárjai élén részt vett Buda visszafoglalásában, majd 1687 novemberének végén már Eger falai alatt harcolt Eger visszafoglalásakor Egerezalők felől a hatvani kapu ellen vezette a magyarokat Az ostrom harcaiban vitézül küzdött, többször hősiesen visszaverte a törökök kirohanásait A vár hatvani kapujánál harcolva jobb keze súlyosan megsérült de megvárta, amig 1687. december 17-én a kiéhezett török őrség a várat feladta. (Koháry István nevét jelenleg is utca őrzi Egerben, az Eger- szalók felé húzódó völgyben levő kutat az egriek sokáig Koháry kútjának nevezték.)

1703 és 1707 között még bekapcsolódott a kurucok el; leni harcokba, de a Vág vidékén elszenvedett vereség után már a békekötésen fáradozott 1711-ben visszakapta birtokait s hűségéért Hont megye örökös főispánjává nevezték ki. 1714-ben országbíró lett, és ettől kezdve a csábrági várban élt 1731. március 29-én bekövetkezett haláláig. Magányosan élt, súlyos gyomorbaja puritán életmódra kényszerítette, versírással és időnként vadászattal töltötte idejét

1/ öltészete nem túl gaz- *' dag, gyakran szokványos morális közhelyeket váltogat személyes gondolatokkal, de néha meglepő nyelvi erővel, nagy kulturáltsággal és a barokk költészet gazdagon díszített indázó motívumaival. Munkács várában raboskodva verselt a „szerencse forgandó voltáról", a világi „kévánságok” hiábavalóságáról, a fogság apró-nagyobb gondjairól, a szabadulás vágyáról. Vágyódva emlegeti a hadakat a vadászatokat, a „kertekben való sétálást”, vagy a barokk főúri udvari élet más mulatozásait Barokkos hevületet árasztanak képei (lobogó tűz, sebes láng, levegő egek, vizeknek árja) és hosszú, egybefolyó versmondatai: „Áradnak s apadnak, megfagynak, s olvadnak vizek folyásokban, (menydörög némelykor s nem háborog olykor szokott forgásában,) így én is hol nyugszom, hol nem is alszom súlyos rabságomban”.

Koháry István irodalmunkban a látomásos, allegorizálo barokk irodalom és álomköltészet képviselője. A latin nyelvű jezsuita irodalom mintájára magyar nyelven teremtette meg a magyar barokk irodalom Ilyen értelemben jelentősnek mondható alkotásait. 1685-ből való A meggyükerezett rabságos bánatnak keserves búsulás tál elterjedett ágain kinőtt

fűzfa versek című nagyobb kompozíciója. Képzeletében végighalad egy barokk parkon virágok, csobogó szökőkutak mentén, vadaskertek és mulatóhelyek között, mitológiai alakok díszes szobraiban gyönyörködik, s a főúri udvari élet különböző alakjaival találkozik. A látványok nosztalgikus elmélkedésekre ösztönzik, s ez túlzsúfolt. díszített költői képek sorát váltja ki belőle. Eger ostroma után, 1687-ben diktálta le az Üdő mulatós közben szerzett versek című tizenkét részből álló, általános erkölcsi elmélkedéseket tartalmazó művét Ebben az álom-motívumot fejlesztette tovább annyira, hogy már az életet álomként fogja feL Az olvasóhoz intézett előhang- ban írja: „Az ki Eger alatt karja sebesülve, (Epedett bújában, sorsát keserűivel Fáj- dalmi árjában, éppen elmerülve, (Töltötte Dapjait hol fekve hol ülve.) (... Verse olvasása, ha mondod unalom.) (S üdő vesztegető, elenyésző álom,) (Igazán megvallom, azt én nem sajnálom,) (Egész élete is, mert árnyék s csak álom”.)

I Italában kétféle vers- " formát használt: a

négyesrímű tizenkettest és háromütemű tizennyolcast amelyekből háromsoros versszakokat épített ki, a verssorokat pedig a Balassi-strófa mintájára rímeltette. Igyekezett igazán „műves” verseket írni, formai megoldásait és költői nyelvét a barokk művészet díszítettsége jellemzi. Verseiben gyakran felhasználta az ókori mitológia elemeit, a mitológiából kölcsönzött történetek leírását személyes bánataival és örömeivel kapcsolta össze. Bár ő maga nem tartotta fontosnak költészetét, csak „üdő mula tás közben” írta verseit, mégis a barokk főúri udvari költészetben Beniczky Péter. Balassa Bálint gróf, Liszti László, Eszterházy Pál és K6- szeghy Pál mellett jelentős helyet foglal el.

Nagy Sándor

125 éve született Anatole France

z analfabéta parasztkatonából könyvkereskedővé emelkedő Francois Thi- zault fia százhuszonöt évvel ezelőtt született, s Anatole France néven a

francia és a világirodalom kiválóságai közé jutott. Pályájának elején jellegzetesen polgári költőként és elbeszélőként szerzett magának jó csengésű nevet Elvont szépségek varázsát bízta a szavak erejére, élet- és valóságidegen lírát pamasz- szista költészetet teremtett Prózaíróként is a polgári világban hódít Intellektualítása vonzó, hatalmas műveltsége tiszteletet parancsoló. Életélvezést hirdet de a szellem emberének mértéke és ízlése szerint. Ennek szentelte olyan híres regényeit mint a Bonnard Szilveszter vétke, a Ludláb királynő, és a Thais. Az utóbbiban a buja utcalányból szent lesz, az istenfélő remete pedig Thais hatására érzékiségének rabjává válik. A fordulat jede volt France Vörös liliom című könyve, amely nemcsak Firenze szépségeit írja le vonzóan, hanem azt is sejteti, hogy a könyvtárszobájába vonult művész a kételkedésből is kiábrándult abban is kételkedni kezdett.

Viharos történelmi korszak emelte tó magányosságábóL válsághangulatábóL A Drey- fus-ügy, s a radikális kispolgári demokrácia reakció- és klérus elleni mozgalmai ragadták magukkal a finom hangulatok íróját. A haladó gondolat az emberi Jogok elszánt harcosaként ünnepük világszerte. Meggyőződését publicistaként is hirdeti, hozzá forduló híveinek pedig ékes6zóló levelekben válaszol: „Az egyetemes béke — írta egyik ilyen levelében —- megvalósul egy napon, nem azért, mert az emberek jobbá válnak, .. .hanem, mert a dolgok új rendje, új tudomány, új gazdasági szükségletek, amelyek már szemünk láttára keletkeznek és növekszenek, reánk kényszerítik a béke állapotát mint ahogyan eddig az életkörülményeink tartottak bennünket háborús viszonyok közt” A* új rend, amelytől Anatole France a béke intézményes biztosítását várta, s amelynek híve lett: a szocializmus.

Politikai vonzalmainak és nézeteinek alakulása, — amely egyébként önmagában sem ellentmondások nélküli — nem tarthatta távol újabb műveitől sem a pesszimizmust. A polgári világ mélyülő válsága árnyékot vet a századelőn írt regényeire: a Jelenkori történetre, a Pingvinek szigetére, s Az istenek szomjaznak című könyvére, amelyben a forradalom krónikáját kívánta megalkotni.

Anatole France a századforduló egyik legolvasottabb írója volt, akinek munkáit_a haladás hívei vitték diadalra. Rendkívüli magyarországi sikere is elválaszthatatlan progresszív hatásátóL A klerikalizmus és a feudális reakció ellen hadakozó magyar progresszívek szövetségesüket tisztelték benne. A munkás olvasókörök tagjai a nagy műveltségű, igazságkeresésben megvesztegethetetlen, a szegények ügye meüé álló értelmiségit szerették és olvasták. Ezt a vonzódást fejezte ki France talán leglelkesebb magyar propagálóra, Ady Endre: „Elérkezik lelkének legnagyobb kríziséhez. Látja, hogy milyen kevés az ember az emberek között. Csalás, bűn, nyomor, hazugság és veszettség mindenütt Kétségbe kell esni. Vagy pedig elzárkózni a világtól... Ért várta volna mindenki France-tói... Hiszen művész az ösz- szes isten kegyelméből. Csinál magának egy pompás külön univerzumot. Trónt állít bele s rácsücsül, ö pedig fölcsapott szocialistának. Hogy ő is álmodná szegény, gyötrődő munkások szent bizalmát? Nem: Anatole France tudja, hogy a szocializmus még nem lesz megváltás. De tudja, hogy millószor több szépség és jóság lesz a földön, mint ma...”

Ez a felismerés is méltó, hogy France születésének százhuszonötödik évfordulóján, kedvelt népszerű regényeivel együtt idézzük és ünnepeljük. d.

ABAJ:

Kazah legény vallomása

Te szép leány, köszöntelek, mint sorsomat, szerelmeméi. Nézd: napom könnyes, bánatos, Nézd: itt az életem, tied.

A legszebb vagy. Száz éven át hozzád foghatót szem nem lát Csak tentánad vágyom én. tőled ragyog fel a világ.

Lehet, hogy vén koldus leszek, de az ntam mis nem lebet éjjel mint lázálmot látlak, szívem színültig telt veled.

Sem ellenség, sem gyűlölet sem más asszony, ki rám nevet szívemben nem olthatja el hőn lángoló szépségedet Ó jönne bár oly pillanat, hogy érinthetném ajkadat míg illatával elhódít kemény kebled, befont hajad Hideg pillantásod alatt

meglátnám forró vágyadat s mámoromban megérteném: hozzád hasonló nem akad.

Lényeddel el nem telhetem, ha végigsíklom testeden, a szenvedélytől elhalok — s tebenned tűz —'ül. szertelen.

Enyém vagy már... a jurta szűk...

De mégsem! Nem vagyunk együtt Am én sólyommadár vagyok, és rád találok mindenütt Nem vagy te gonosz, kapzsi nő, de büszke vagy és vakmerő, s egyre drágább vagy szivemnek, amint repül a gyors Idő.

Bár találkoznánk mielébb!

Madárkám, hadd szálljak feléd!

Hadd nézzem, hozzád tapadva, szemednek izzó éjjelét.

Radó György fordítása

Aba), Kunanba) fia (1845—1904) az új kazah irodalom megalapozója, költő és zeneszerző volt, versét a kazah kulturális napok alkalmából kő zöljük.

Harry Golden:

A kék öltöny hadművelet

Mikor vásárol az ember télikabátot, vagy nehéz, bélelt felöltőt? Természetesen nyár közepén, júliusban. De augusztus még jobb. Nyáron olcsóbban hozzájuthatsz egy finom gyapjúkabáthoz, vagy sötétkék szerzs öltönyhöz, melyet a fickónak a múlt télen nem sikerült eladnia.

A New York-i Elast Side-on többnyire az év legmelegebb vasárnapját szánják a vásárlásra. Felsorakozik az egész család és kiadják a jelszót: most pedig öltönyt veszünk Hymienek. Feltétlenül vasárnapnak kell lennie, mert a „szakértő” csak akkor ér rá. A szakértő tulaidonképpen valóságos mflértő, minden családban akad egy ilyen nagybácsi vagy idősebb unokatestvér, aki talán éppen szabász egy ruhagyárban, s így mindent tud a textíüák- ról, és a MdolgozásróL

Történetünk idején még becsalogatók álltak a boltok előtt, s megpróbálták rávenni a járókelőt, hogy térjen be hozzájuk. A szakma gyöngyei száz meg száz embert ismertek fel arcról, s a keresztnevükön kiabáltak rá- iuk: ..Hé, Joseph, gyere már be. ilven árut máshol nem találsz!” De akadtak finomabb fogásaik is: értésére adták a iövendS JnmnolV

nak”, hogy valami különleges jóban lesz része. „Ha bemész, keresd Maxot, és mondd meg neki, hogy mutassa meg az öltönyt, amit a bátyámnak tetettem félre”. A becsalogatók olyan fontos emberek voltak, hogy külön szakszervezetet is alapítottak New York-i Becsalogatók Szervezete néven.

De térjünk vissza a családhoz. Forró augusztusi vasárnap. Már együtt mindenki, a papa, a mama, az idősebb báty, a külön odarendelt szakértő, és persze a tizenkét éves Hymie, aki első neki vásárolt öltönyét kapja majd. A szakértő mindig tudja, hova indulnak, Ismer egy jó kis helyecskét, ezért a családtagok határozottan lépkednek. sikeresen rázzák le az útjukba kerülő tucatnyi becsalogatót. De egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy Hymie eltűnt: egy ügyes csalogató kiszagolta, hogy ez most a „Hymie-hadművelet”, és magával ragadta a gyereket. Most hát bekukkanthatnak minden üzletbe. S amikor megtalálják, Hymie már ott áll egy kis dobogón, s az eladó szájából patakzik a szó: „Nézzék meg, csak nézzék, hogy miiven ragyogóan áll rajta! Engedjék, hogy «I Árul iám, mennyibe kerül”. De a válasz kurta és elutasító: „Hymie, azonnal vedd le!” S még talán egy barackot is kap a fejére szigorú intelmek kíséretében: „Ne merj elmozdulni mellőlünk!

És végre megérkeznek az előre kiválasztott üzlethez. A becsalogató kíséri őket, és úgy tesz, mintha a vevők érkezése csakis az ő érdeme lenne. Az anya viszont odahúz egy kis széket a próbatükör mellé, de lehetőleg úgy helyezkedik el, hogy belássa az egész terepet. Harcias pózba vágja magát, mert ez a legjobb taktika. Leszereli az eladó szóáradatát és minél lekicsinylőbb hangon így szól: „Ugyan, nem kell ide sok beszéd, csak egy kis öltönyt akarunk ennek a fiúnak”.

Az eladó nem elveszett ember. Rávágja azonnal: „Van egy öltönyünk, pontosan olyan, amilyen maguknak kéne”, — s ezzel már indul is az alagsori raktárba. Körülbelül ezer öltöny hever a pultokon, és a fenti szekrénvekben. de azért ő mindenesetre lemegy az alagsorba, hogv ezzel is érzékeltesse: az öltöny valami soha nem látott különlegesség. S amikor visszaérkezik, megkezdődik az alku, két briliáns szellem csatája.

„No, mit hozott nekünk? Talán valami vacakot, amit szégyell idefent tartani?” — lendül támadásba az anya, s ezzel kiegyenlíti az eladónak a raktár-taktikából származó előnyét. Az eladó nem válaszol, kiteregeti az öltönvt, a család férfitagjai ösztönösen közelebb jönnek, s előtérbe tolják a szakértőt. A kereskedő segít Hymie-nek bebújni a nadrágba, hátul elsimítja a kabát ráncait, s ezzel ismét támadási felületet nyújt az anyának. „Mit csinál maga ott a fiú háta mögött? Csak ne machináljon. Mi úgy szeretnénk látni a dolgokat, ahogy vannak!” Az eladó két lépéssel arrébb megy, de most már ő is előveszi egyik legkiválóbb érvét: „Ezt az öltönyt a saját unokaöcsémnek tettem félre, de amikor láttam, hogy milyen jóképű a gyerek, nem tudtam ellenállni, és felhoztam ezt a különleges öltönyt”. Az anya úgy tesz, mintha nem hallotta volna, csak kont- mendírozza a fiát, hogy forduljon meg jobbra-balra, s aztán a hátát is mutassa.

És most a szakértő nagy pillanata következik. Mindenki reá figvel, kivéve Hymie-t, aki leül a poros padlóra. A szakértő leveszi a gyerekről a kabátot, megtapogatta, belemélveszti kezét a zsebekbe, aztán kiviszi aa ajtóhoz a napvilágra. Égj végső, áhrtatos mozdulatai tesz: szeméi öecsuKva össze