Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
Leül az ember, a szerkesztősági munka után, valamelyik presszó sohasem tiszta asztalához, összecsapódik egy-két ismerőssel, s néhány perc múlva miről is szólhatna a „dumcsi”, mint a munkáról és arról, hogy mennyi marhaságot csinálunk. Hibát hibákra halmozunk. Eltelik egy óra két óra, s ha volt rajta, hát a keresztvizet is leszedtük — a társaság válogatja a témát — a szövetkezetről, vagy valamelyik üzemről, a tanácsról általában, vagy valamelyik kereskedelmi vállalatról. A beszélgetés természetesen fejedelmi többesben folyik, s ez még a jobbik eset: ...hibát hibára halmozunk. De gyakran ők halmoz n a ki Az ember kinyitja az újságot, bíráló cikkek. Bekapcsolja a rádiót Bíráló glósszák. Nézi a televíziót bíráló riportok. Hiba itt, hiba ott, hiba mindenütt még jó, hogy talpon áll ez a szocializmus. Hát végtére is mi van nálunk? A szocializmust építjük, vagy a hibák országát? Ostoba fajan- kók gyülekezete minden üzem, intézmény, szerv, vállalat ahol azért kapják a sohasem nagy fizetést a beosztottak és a mindig nagy részesedést a vezetők, hogy hibát hibákra halmozzanak? Mert bírálok én, bírálhatsz te, soroljuk mérgünket, panaszunkat mi mind, valamennyien. Természete«, hogy szándékosan túlHibát hibákra halmozunk? zok, de e szándékos túlzás mögött nagyon is reális a valóság: zöld utat kapott és törvényjogot nálunk a bírálat szelleme. Tudatosan, konzekvensen arra nevelődik egy egész ország, hogy se kis, se nagy dologban, se a személyét, se a köz dolgát (ez a nehezebb!) érintő dolgokban ne tartsa csukva a száját, mondja el a véleményét: a szocializmus építésének közös feladatai csakis az egész dolgozó nép közös ellenőrzése és töprengő gondolkodása nyomán valósíthatók meg. Sokszor elmondtuk, sokszor bizony úgy is, hogy se értelme, se célja nem volt, miszerint csak ott követnek el hibát, ahol dolgoznak. S most és itt egy egész ország nagyon dolgozik. Még akkor is nagyon, ha egyesek nem nagyon, vagy alig. Komoly és megfeszített munkát végzünk, s ha a telő napok hátán még nem is látunk oly messzire, hogy azonnal lemérhessük e munka minden nagyszerű eredményeit, ám ha egy-kót esztendő vesz a hátára, már messzire látunk. Mert nálunk egy-két esztendő is lehet oly „hatalmas", hogy válláról büszkén és megelégedetten tekinthetünk szét És lám mily érdekes: csak a napokat szidjuk. Az éveket soha. Csak a napi munkát a holnapi terveket a tegnapi ostobaságainkat szedjük elő morgolódva, de az elmúlt évekkel semmi bajunk, s az elkövetkezendő esztendők is reményt kellően csalogatnak. igaz, talán lehetne több szép és igaz szót szólnia mindenkinek egy-egy nap munkájáról, eredményeiről is. Igaz, valahogy ex most nem sikk nálunk, nem Ildomos. Még hencegésnek tűnne, vagy esetleg hordószónoklatnak. De az is Igaz és ex vitathatatlan igazság, hogy a jó szándékú, a jobbat tenni akaró és a jobbat tenni akarást elváró bíráló szándék, a belőle levonható helyes és megszívlelendő konzekvencia, jelentős érték a társadalom fejlődése szempontjából. Politikailag is, gazdaságilag is! Figyelő öntudatra, szellemi és fizikai aktivitásra, cselekvő politikai tevékenységre késztet egyrészt, másrészt új és jobb lehetőségeket, elgondolásokat tár fel e bíráló szellem, és megsemmisítő hadat üzen a tényleges, a fejlődést akadályozó hibáknak. Nem, szó sincs arról, hogy mi hibát hibákra halmoznánk, csak dolgozván, la még nem is mindig olyan szépen, thogyan a csillag megy az égen, elkövetünk oktalanságokat is: én is, te is! S erről helyes, hogy szólunk, akár presszóasztalnál is, mert az ember mérgét könnyíti, ha kibeszélheti dühét, s helyes, de mennyivel helyesebb, ha az üzemben, a szövetkezetben, a pártszervezetnél, vagy a szak- szervezetben i s szólunk. Nem kell attól tartani, hogy valamiféle cinikus „újfajta raj” nő fel közülünk és mö- gülünk, akiknek élete célja és értelme, hogy lelkesen tapsikoljon elkövetett hibáinknak. Akadnak ilyenek is? Minden bizonnyal. De néhány gyenge szeműért, vagy szándékosan hunyorgóért nem csapjuk be az ablakot a sugárzó napfény előtt Ne szólj szám, nem fáj fejem? Szólj szám, hogy ne fájjon a fejem! A munkások és a vezeték próbája „Pofonok” az első lépés ntás Már Gyöngyösön kezdődött a baj. A szerelő éjfélkor ült vonatra, a vasúti váróteremben virradt rá a hajnal Neki már nem jutott ülőhely, mert hétfőn sokan szorongtak akis helyiségben. Álmos zsibbadtság gyötörte, amikor az első •utóbusz befutott De arra nem vették fel, a következőre se, a harmadik járatra is csak hosszas istenkedés után kapott féllábnyi helyet a hátsó sarokban. Visontáról meg legszívesebben visszafordult volna, mert délig csak ácsorgott, a főmérnök „nem ért rá”, hogy elvegye munkakönyvét és szerszámokat vagy utasítást adjon. Emberek jöttek, mentek, de őt észre sem vették. Senki meg nem kérdezte, hogy kire vár, mit akar. Ö csak álldogált és egyre inkább azt érezte, hogy parányi pontnak zsugorodott az óriási épület árnyékában. — Hová. milyen munkára osztják be? Hogyan fogadják, akikkel együtt fog dolgozni? De mikor láthat végre munkához? Csak már előkerülne az az ember, aki reggel azt mondja, hogy várjon ... Vajon hol keresse, hogyan adja tudtára, hogy dolgozni és pénzt keresni jött ide, és nem ajtó előtt ácsorgó koldusnak! — Lesz-e rendes szállása, mindig így fog bumlizni, mint ezen az első szerencsétlen napon? Ezen a nagy munkahelyen kikkel hozza össze sorsa? — Hogy hívják?... Non hallja? Hogy hívják? Az első szóra nem is hatott a tudatáig a kérdés, föl sem fogta, hogy a kis ablakon át neki szólnak. — Kovács István — válaszolta olyan rekedten, hogy önmagának is idegenül hangzott a neve és keserű nyál bénította meg nyelvét. Ügy tűnt, hogy hosszú idő telt el, mire bentről, az ablak mögül rámordultak: — Adja ide a munkakönyvét! Asszony a kőművesek között Káló Sándorné az egri turistaszálló építéséhez hordja a téglát és a maltert. A fiatalasszony a kőművesek keze alá dolgozik és körülötte mindenütt férfiak. A főnökük, Szabó János művezető sem lehet túl a harmincadik évén. — Hogyan fogadták, mit szóltak a férfiak, amikor először munkára jelentkezett itt? — Együtt jöttünk mind a tízen, az egész brigád. Együtt dolgoztunk a könyvtárépítkezésen is. meg a gyöngyösi magasépítőknél is. Majdnem mindnyáian novajiak vagyunk. régen ismerjük egymást. De amióta egy brigádban vagyunk, úgy dolgozunk, mintha egy Iádhoz tartoznánk. A művezető ebédkosztot is Íratott a munkahelyen, mindjár az első nap. Megkaptuk és kifizetik a buszbérletet, minden este otthon vagyok. — Panasz, vagy kérés akad-e? — Nem nagyon. De ha mégis, Sebők József, a brigádvezetőnk elintézi. Non stop építkezés — megegyezéssel A novaji emberek még meg sem melegedtek az új munkahelyen, amikor Gyet- vai Béla, a tanácsi építőipari vállalat igazgatója felkereste őket Kezet ráztak, egykét szót váltottak, de a munka sürgős, ezért a vezetés és a munkások közös ügyét az igazgató és a brigádvezetők beszélték meg. — Ha jól halad az építkezés, akkor lehet jobban is keresni. — Ezzel kezdte az igazgató. — Ebben mi is benne vagyunk — szólt a legrégebbi brigádvezető. — Azt javaslom, hogy az építkezésen ne az óramutatóhoz, hanem az anyagellátáshoz és a folyamatos munkához alkalmazkodjunk. Emberek, azt javaslómba brigádokat úgy osszuk be a műszakokba. hogy se éjjel, se nappal, de szombat-vasárnap se szüneteljen a munka. Ha megállapodunk, ez lesz az első non stop építkezés. ' — Aztán megállapodtunk és megpróbáltuk — mondta a héten Sebők József brigádvezető. — És az eredmény? — Ügy látszik, hogy beválik. Jobban haladunk és a 120 százalékos teljesítményt is kifizetik. Igazat mondott az igazgató, ha jól halad az építkezés kereshetünk. — Art mondta, hogy megállapodtak. — Igen, megállapodtunik. Az igazgató, meg md, munkások. Mi is benne vagyunk, akarjuk, így könnyebb megtenni. De lehet-e utasítással, vagy parancscsal megkövetelni, hogyha úgy esik a műszak, a kőművesek és a segédmunkások szombaton és vasárnap is munkába álljanak? Hirdetéssel szerzett diszpécser Román Antal technikussal a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyárában találkoztam. — Ismerőse, jó barátja ajánlotta be a gyárba? — Dehogy! Őszintén mondom. úiságbírdetésre jöttem el Eg i bői, a KAEV-től. — Jó cserét csinált? — Igen. Bár még csak egy hónapja dolgozom Füzesabonyban, de úgy érnem, hogy fiatal korom és kevés tapasztalatom ellenére megbíznak bennem. Iparkodom és örömmel végzem munkámat. Itt olyan jó, családias a hangulat. — Hogyan érti ezt? — A munkát megkövetelik, de ha valami nehézség, vagy baj támad, a vezetők itt vannak, érdeklődnek és segítenek. — Távolabbi céljai, tervei? — Azt hiszem, itt tovább tanulhatok. A sirató gyártól kapott új gyártmányokról, a füzesabonyi üzem fejlesztéséről egyre több szó esik. Az is jó, hogy amikor munkára jelentkeztem itt, Kiss Ottó olyan rendesen beszélgetett velem. Elmondta, hogy milyen munkakörök vannak, hói, mit kell csinálni és azt is megkérdezte, hogy melyikhez lenne leginkább kedvem. Arról is beszélt, hogy milyen sportolási és szórakozási lehetőség van itt Csak később tudtam meg, hogy Md útbaigazított, nemcsak munkaerőgazdálkodó, hanem személyzetis is. Üj munkahelyén mi lesz a sorsa, milyen kedvvel dolgozik és hogyan boldogul a visontai szerelő, az építőipari munkásnő és a hirdetéssel szerzett technikus? A legkényesebb kérdésekre az első napokban keli megfelelniük a munkásoknak és a vezetőknek is. Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárából az elmúlt évben sok munkás lépett ki és ezek több mint 80 százaléka már az első hónap után felmondott Megyénk legtöbb gyárában és válla’atánál egyik legnagyobb gond, hogy nem kapnak elegendő és megfelelő munkaerőt. De hol vizsgálják megfelelően a munkaerő- vándorlás okait, ki foglalkozik elmélyülten a vezetés tudományával? Dr. Fazekas László Játék és munka (MTI foto: Kovács) »Kulturált férfi.. "(?1) Egyik napilapunk hirdetési rovatában olvastuk a következő mondatot: „Házasság céljából kulturált férfi ismeretségét keresem...” A férfi szó jelzője ebben a mondatban nagyon tág fogalmi körben vállalt nyelvi szerepet, s ezért bizonytalanságban is hagyja az olvasót. A kulturált jelző ugyanis a következő magyar szavak jelentéstartalmát ig közvetíti: müveit, értelmes, jó modorú, jó viselkedésű, választékos beszédű, felvilágosult, kifinomult ízlésű, jól nevelt, rokonszenves, előzékeny stb. A minősítő, a megkülönböztető jelzőnek elsősorban az a feladata, hogy a vele társított szó jelentéskörét leszűkítse, tartalmát pedig bővítse, gazdagítsa. A napjainkban gyakran használt kulturált jelző éppen ezt a feladatot nem teljesítheti, mert nem kapcsol pontos fogalmat a jelzett szóhoz. Ezért helyesebb, ha a kifejezendő tartalmat hangzásbeií hatásával is közömbösítő kulturált sző helyett a megfelelő magyar szavakat használjuk fel. A kulturált kiszolgálás szerkezetben pl. pontosabb közlést fejeznek ki a figyelmes, előzékeny, készségest pontos, udvarias szavak. A viselkedés szó tág fogalmi körét egyértelműbben szűkítik le az udvarias, a tisztelettudó, az illedelmes magyar hangsorok, mint az agyonhasznált kulturált szó. A csinos, ízléses, választékos, tetszetős, elegáns, mutatós öltözködés is árnyaltabban fejezi ki a jelentéstartalmat, mint a túlságosan is átfogó jellegű kulturált hangsor. Egyértelműbb és kifejezőbb a közlés, ha nyugodt, finom, nem kihívó, nem sértő, hanem tiszteletteljes modorról, beszédmódról és hangnemről szólunk. < Kényelmességből nem mérlegelnek egyesek akikór, amikor a kulturált jelzőt ilyen szélsőséges nyelvi szerepre kárhoztatják: a pipázót kulturált formái, az iroda kulturált elhelyezése stb. A „pipázás kulturált formái” jelzős szerkezettel arra akart utalni a szerző, hogy a pipát ne szörcsögtessük, társaságban ne piszmogjunk a tisztogatásával. A kulturált jelző helyett a lényeget kifejező szavakat ke’lett volna használni. Az iroda kulturált elhelyezése nyelvi formát a televízió egyik adásában hallottuk. s a közölt kép segített megérteni, mire gondolt a riporternő a kulturált jelző használatával kapcsolatban. A kép ugvanis szépen berendezett, napfényes irodahelyiséget ábrázolt. A művelt kifeiező képesség szintién beszélőket és írókat a nyelvi formákban való válogatási képesség is jellemzi. Azok, akik kényelmességből nem élnek ezzel a válogatási lehetőséggel, az árnyalt nyelvi formákról is lemondanak. Ezt teszik azok is, akik a kulturált jelzőt agyonhasználják. Dr. Bakos József a nyelvészeti tudományok kandidátusa Aki ezt a szót köny- nyen kiolvassa, az ügyes ember. Nekem kitalálni és leírni sem volt könnyű: spekta- torizalizáció. Az égvilágon semmi értelme sincs. Arra azért vigyáztam. Megmondom őszintén, ha ennek a szónak, hogy spektato- rizalizáció, véletlenül, részeiben lenne valami értelme, kétségkívül a szomorúság öntene el és a reménytelenség önmagam iránt, hogy amíg cégeink szerte az országban kitalálnak új és idegen neveket maguknak, amelyek csak idegen hangzásúak, d valószínű, hogy sem mi értelmük, addig én, aki már évek óta viláSpehtatorixaUxáeló gos magyar szavakból gyártottam sikerrel értelmetlen cikkeket, ne tudnék legalább egy értelemben idegen szót készíteni? A spektatorizalizáciö alatt én a lobogós gatya tering ett ét értem, amelyet egy termelő- szövetkezet szíves segítségével melléküzem- ágként — sport- és fehér alsónadrágok mellékeként! — gyártok majd exportra fűzfaropogós istennyilával hálózva. Ezt a gyártási műveletet, amelynek keretében a lobogós gatya teringettét fűzfa- ropogós istennyilával hólozom, neveztem én el spektatorizalizáció- nak (le tudtam megint írni!), hogy közérthető legyen. Kis hazámban manapság már minden önmagára valamit is adó cég, amely valósággal csikarást kap egy kis keményvalutás export lehetőségért, gondosan vigyáz arra, hogy az eladdig sem szerencsés, de legalább már megszokott és évek után megértett magyar rövidítések nevét előkelő idegen rövidítésre cserélje fel. Hogyan is maradhat, nék és «I ettől a bátor és nemes, újszerű és magyarosok mozgalomtól, amikor lobogós gatya teringettét spektatorizálok a hó- lozás keretében fűzfa- ropogós istennyilával. Természetesen itt még nem állhatok meg. Ez még csak a termelőszövetkezeti melléküzemágban végzett termelő tevékenységem idegen kifejezése. Ezért én legfeljebb csak becsuánalföldi hungot kaphatok, ami nem tartozik éppen a legkeményebb valuták közé. Üj név is kell. Gondoltam először, hog$ Népművészeti Teringettét Készítő Szövetkezet névre hallgatok majd. NEPTEKESZ! Ez lehetett volna a rövidítés. De lehet manapság ily névvel és ilyen rövidítéssel exporttevékenységre gondolni? Kizárt dolog. Kénytelen voltam merész és sajátos nevet találni, — Exkluzív Kooperatíva, rövidítve EXKO! Egy kicsit angolos, egy kicsit franciás, de oroszos is. A békés gazdasági verseny, az előkelőség, minden benne van. Hogy értelme nincs? Na és. Pont ennek legyen?! ttrrm
