Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
Pedagógussors t Harmadik év Domoszlón Ház a falu feletti dombon. A régi plébániaépület ma pedagógus szolgálati lakás. Szőke hajú fiatalasszony szorgoskodik az udvaron. — Kertrendezés — mentegetőzik. s invitál szívélyesen. összkomfortos kétszobás a lakás, az ablakok a Mátra csúcsait fürkészik. Ahogy nézem a modern bútorokkal ízlésesen berendezett két szobát, arra gondolok, hogy vendéglátóm — Harmati Lászlóné domoszlói pedagógus — helyét találta falun. A kezdet nehéz Erről győz meg 6 ia — Ez már a harmadik tanévem Domoszlón. Ennyi idő alatt megszoktam, mondhatnám úgy is, befogadtak. — És a kezdet? — Megvallom, nem volt könnyű. Igaz, falusi — aldeb- rői — vagyok, de hat évet tanultam Egerben, s a kulturált város varázsát nem volt könnyű felednem. Hiányoztak a színházi esték, a pezsgő kollégiumi élet. a baráti viták idő múltával még szebbé formálódó hangulata. Harmati Lászlóné három éve házasságkötés miatt hagyta el az Egri Tanárképző Főiskolát Két évet végzett nappali tagozaton, a többit már mint levelező „gyúrta” végig. — Egyszerre három szerepben, pedagógusként, főiskolásként s feleségként nem egyszerű „alakítás”. S ehhez még a befogadás szertartását végigdrukkoini. — Minden új ember egy kérdőjel. A várakozás, a bizalmatlanság érthető. — Tudtommal a tanács, a művelődési szervek segítettek, hiszen szolgálati lakást kaptak. — Igaz, de rossz volt az egyedüllét Férjem késő este járt haza. Aztán az ablakok a temetőre néztek. S még egy kellemetlen incidens: orvos jött a faluba, s emiatt ki akartak tenni a lakásból. Három napig a folyosón vesztegeltünk. Munka a megszokás titka A 23 éves pedagógus lelkesen méltatja választott pályáját. Arról beszél, hogy más mellett nem tudott volna dönteni. Vitatkozom vele. Mondom: a matematika-fizika szak nőnek „száraz” szakma. De ő: — Nem így van, a számoknak is létezik varázsuk. Jó érzés látni az értelem csillogását a gyermekszemekben. S jó törődni velük. Kezdetben ők feledtették minden gondom. Irodalmi, turisztikai érdeklődésem is igénybe vették. Kollegái mondják Harmati Lászlónéról, hogy ízig-vérig pedagógus. Nála nincs munkaidőhatár. Osztályával mesejátékokat rendez. Elmondták, hogy „fiáival-lányaival” még állapotos korában is bebarangolta a Mátra közeli csúcsait. — Jól érzem magam köztük — hárítja az elismerést — mert tudom, értelme van annak, amit csinálok, gondolataim a gyerekekben élnek tovább. Igen, a munka ked- veltette meg velem Domosz- 16L Várost „varázsolni* A nagyobb szobában rádió, televízió. A szekrényfal polcai könyvekkel teltek. — Ezek a várospótlók. Egy kis célszerű „varázslat”. Ügy érzem, nem maradtam el a fejlődésben. Ide Is megjön minden új könyv, a tévé meg a színházat segít pótolni. Kételkedem. — Marad azért egy csipetnyi hiányérzet! — Eger sincs ezer kilométerre, hetenkint bejártam, s itt túmézík a Déryné Színház. Próbálom sarokba szorítani. — Szenvedélye volt a mozi és a vitakedvelő baráti kör. ö a tévére mutat s egy kétéves szőkeségre, aki mosolyogva lépett hozzá. — Gyorsan hozza a tévé is a filmeket s a lányom biztosít társaságot — tréfálkozik Aztán arról győz meg, hogy falun is akad baráti kör. Legsűrűbben férjének egy munkatársával járnak össze — Nekik is kétéves lányuk van, így kezdődött a barátság. A ire .oldott gond, öröm Hiszem, hogy helyét találta, arról is meggyőzött, hogy Domoszlón akar maradni. De magányos, fiatal pedagógusokról beszélek neki. akiknek nem könnyű gyökeret verni falun. Nem ért egyet velem. — Én könnyebben indultam, de egyedül is otthoni találtam volna itt. Annyit lehet tenni a faluért egy egyedülállónak is. S probléma bőven van! Donioszló bortermelő község, sok a szülők alkoholizmusa miatt veszélyeztetett gyerek. Mind- annyiuk sorsa külön gon 1. Beszél a hátrányos he’yze- tű tanulókról. Csillogó szemekkel győz meg arról, nv történt a beszélgetésünk előtti napon. — Két bukásra álló tanulónk felelt közepesre, mert jó tanuló korrepetálóik felkészítették őket Megkapták ezért a szorgalom-jelest. Nekik is, nekem is öröm ez Harmati Lászlóné nem hisz a fejlődésben megrekedt pedagógussorsban. — Most tettem le a gépkocsivezetőd vizsgát. Utána jön a gyors- és gépíróiskola, majd egy szakból — matematikából — az egyetemi végzettség megszerzése. Búcsúzáskor varrógépet látok a konyhában, — Ehhez is ért? — Megtanultam, jő, ha egy pedagógus sokoldalú. Szerintem ez a megbecsülés alapja. Harmati Lászlóné domosz- lóö otthonra lelése bizonyítja, mennyire így igaz. Pécsi István X. miskolci filmfesztivál Kisfilmek záporában Pénteken este befejezéséhez közeledett a X. miskolci filmfesztivál. Bár egy héten keresztül az élmények zuha- taga érte az érdeklődő és értő közönséget, a széksorok ismét megteltek. Sőt minden eddiginél jobban átforrósodott a levegő, a fesztiválpalotában újra és újra megindult a találgatás, melyik film lesz a győztes? Nem volt lényegtelen, tartogat-e még valamilyen meglepetést az utolsó este? Már a címe sokat sejtetett, többen pedig emlékeztek is a napilapokban megjelent egyik cikkre: „Megöltek egy legényt”. A tv-moziban táblás ház előtt kezdődött a vetítés a kocsmai verekedés közben meghalt fiatal bükkszentke- reszti bányász tragédiájáról. A filmvásznon egy felnagyított képernyő, amelyen a legapróbb részletében is élesen váltakoznak a képek. A gyilkosság hírére a világtól elzárt bükki faluba látogató riporterek mikrofonja és kamerája előtt vallanak ós hallgatnak az emberek. A film végigkíséri a Hortobágyi József tragikus halálát követő eseményeket: Werbőczki József vallomását éppúgy, mint az emlékeket felidéző bírósági helyszíni szemlét, az ítéletet... Egy közösség életéről fest hiteles képet Vértessy Sándor filmje. Egy olyan faluról, amelynek kocsmájában egymillió forintra rúg az évi bevétel. Pálinkából, sörből málnás fröccsből... Pedig minden ötödik házban tv-t néz a család. A megrázó dokumentumfilmet Janovics Sándor fényképezte. Szívesen idézi emlékeit. A siker oly közvetlenül éri. A kocsmai jelenetet például „szoktatott kamerával” vet- i ték fel. Kilenc napig barát- i koztak az emberekkel, hogy ■ az alkalmas pillanatban meg- . nyomhassa az exponáló „ravaszát”. És az előtérben, a folyosó kon vitázó emberek körében egyre több a dicsérő szó, az elismerés, ami nemcsak ennek az egy filmnek szól, hanem általában a rövidfilmek társadalmi hatóerejének nagyságának, életképességének. Korábban volt ilyen nyilatkozat: a kisfilmmúvészetel | azok űzik, akik nem tudnak i játékfilmeket csinálni. Most határozott a vélemény: ez nem igaz. Ezt a véleményt megerősítette ezen az estén is sok versenyfilm: a Kálvária, a Közjáték, a Minden ötszázadik, a Hétfő, a Koncer- tisszimó, a Siqueiros és a Krétarajzok. Amikor ez a cikk olvasóink elé kerül, már eldőlt, hogy melyik film a győztes, kike: díjazott a Kollányi Ágoston elnökletével munkálkodó zsűri. (pilisy) A 'Rádió- és Televízióújság 15. számának 5. oldalán két fényképet láthattunk egymás mellett a költészet napja alkalmából. Egyiken Nemes Nagy Ágnes saját versét mondja el a rádió 6-os stúdiójában. A mellette levő kép a 6-os stúdió közönségét mutatja. A közönség első soriban középen többek közt Nemes Nagy Ágnes ül... és tapsol... Sejtjük, hogy ez a két felvétel nem egyszerre készült, de íffV egymás mellett, — humoros... A költő nemcsak elmondja saját versét, de tapsoló hallgatója is?.., (Persze erről nem a költő tehet.) Még egy képecske ügy. A Népújság legutóbbi bélyegrovatában olvasható: „A magyar bélyeg centruma 1971-ben lesz...” Ebből az alkalomból „...április végén 5 plusz 2 Ft névértékű réznyomásos bélyeg jelenik meg.” Talán még nem késő, hogy szólunk: A rézklisénél majd vigyázni kell, nehogy rákerüljön a kis bélyeg-képecskére a fenti centrum szó... Ügy nem sok értelme lenne az ünnepi bélyegkiadásnak... Ügy gondolom, hogy 1971-ben a magyar bélyegfront eseményeinek középpontjában a centenárium lesz, vagyis a százéves jubileum... (Dr. Szemes) Nőiesedő férfiak...? A hosszú haj és a rikító színek után el kellett jutni eddig is: Mr. Fish londoni divattervező bemutatta a férfiszoknyát. Méghozzá nem is skótok számára, mert a stílszerűen „Szűz”nek elkeresztelt modell ára meglehetősen borsos. E. F IKER : S3. — Nézze csak... ez a sors. Engem ne hibáztasson. Az első férjem gyenge ember volt. Beteges, élhetetlen. Ezért úgy tett, mintha másban keresné az élet értelmét. A gyenge emberek szokása. De ez csak kifogás, csalás, önzés. Joggal váltam el tőle. Jitka jobban szerette az apját, a bíróság azonban nekem ítélte, másként nem ment a dolog Jitka hamar észrevette, hogy én is élni akarok még s vadul, ostobán ellene szegült. Az apját áldozatkésznek hitte, engem éppen ellenkezőleg. Pedig ő volt az önző, nem ón. Ilyen a gyerek. Védte az otthonát, meg a családot. Én nem tettem neki szemrehányást, viszont nem gondolkoztam úgy, hogy miatta el kellene temetkeznem. Az apja öt évvel ezelőtt meghalt. Mi itt rendezetten élünk, azt észrevehette. — Winertné az utóbbi mondatot úgy mondja, mint valami harci felhívást. — Jitka azonban az első pillanattól fogva ösztönösen gyűlölte a második férjemet. 0 barátságos volt hozzá. De nem ért el vele semmit. Kibékíthetetlen ellenségekké váltak. Jitka menekült hazulról. Azután keresni kezdett, önállósodott, reméltük, hogy külön háztartást alapít. Ide nem szivesen jött. A boltból inkább mulatozni járt... aztán úgy is néztek ki az ismerősei. Lakást nem kapott... keresett... Albérleti szoba nem felelt meg neki, mert... mert nem volt rendes lány. Nem tudtam hatni rá. Elidegenedett tőlem. Sokszor a szememre hányta, hogy tönkretettem a gyerekkorát. Felnőtt lányként se értette meg... — Micsoda beszéd! — zavarog Win ért. — Hiszen örökké borsot tört az orrunk alá! Szemtelenül fenn hordta az orrát! Nemrég mondtam neki, hogy hurcolkodjon el végleg ahhoz a fickóhoz, még mielőtt nekimegyek és kihajítom, de ő azt mondta, hogy vigyázzak magamra, hogy most sehová se költözhet... — Megállj! Winertnek torkán akad a szó, s Winertné tovább beszél a maga hűvös módján. — Azt mondta, hogy elmegy, de csak egy idő múlva. Volt valami terve. Azt hiszem, éppen azzal a férfivel kapcsolatban. Ügy látszik, nézeteltérés támadt köztük. Valami nyugtalanság látszott rajta. Mi nem tudjuk, ki az az ember. Jitka még csak a nevét sem mondta ki itthon. Winertné feláll. — Jöjjenek velem! Némán követem Winertnét. A házastársi hálószobán keresztül egy kisebb helyiségbe vezet. — Ez a szobája. Winert komoran baktat a sarkunkban. A rendőr a sor végére marad. A helyiség inkább gyerekszoba, nem felnőtt lány lakóhelye. Mintha kinőtte volna Jitka Serák. A falon egy mosolygó arcú férfi bekeretezett fényképe függ. Nem nehéz kitalálni, hogy Jitka apját ábrázolja. Winertné egy apró kulccsal kinyitja a kis toalettasztal fiókját. — Jitka nem tudja, hogy nekem is van kulcsom. — Kivesz a fiókból egy kisebb ókszertokot és a kezembe adja. —■. Ez már vagy negyedév óta itt hányódik. Valószínűleg ajándéknak szánta a szeretőjének. Régen meg kellett volna kapnia, nem gondolja? — Azt a véleményét igazolja ezzel — mondom —, hogy valami nézeteltérés támadt köztük? — Igen — bólint Winertné habozás nélkül. Nem biztos, hogy igaza van. Hanem mégiscsak ő az anya, s megéretheti, ha valami változás áll be a lánya viselkedésében. A tokba nézek. Fekete bársonyon cizellált arany öngyújtó fekszik. Mind a két oldalán van egy apró, sima felület, belevésett H. F. monogrammal. Az öngyújtó jó sok pénzbe kerülhetett. Látom rajta a svájci jelzést. Természetesen csempészett áru. A monogramot szemlátomást utólag vésték bele, nálunk. Aligha vonható kétségbe, hogy valóban ajándék akart lenni egy olyan férfinak, akinek neve H és F betűvel kezdődik. Ez az úr drága cigarettákat szí, ahogy Halik lerombolt lakásában megállapítottuk. Ezért azt hiszem, mindahhoz, amit már tudunk róla, hozzátehetjük ezt a monogramot is. — Nem puszta kíváncsiságból figyelem ezt a viszonyt — mondja Winertné. — Hiszen mégiscsak a lányom... Most még komolyabb az arca. Anyai érzéseinek ezt a gyenge megnyilvánulását nem sok figyelemre méltatom. — Mi volna még itt, Winertné asszony, ami érdekelhetne bennünket? Az asszony összezárt ajakkal hallgat. — Csak mondd meg! — unszolja Winert a feleségét. — Neked úgysem fizetnék ki, de te vagy az egyetlen törvényes örökös. Semmit sem veszíthetsz. Winertné beledöfi a pillantását, de nem torkolja le. Jitka apjának képéhez lép, leveszi a falról. Arccal lefelé az ágyra fekteti. A két hátsó felén egy ráragasztott papírzseb látható. A zsebbe három takarékpénztári betétkönyv van beledugva. Mindegyik más, kétségtelenül költött névre szól, a bemutatónak fizetendő. Jelszóhoz vannak köt-' ve. A három könyvön körülbelül egyforma összeg van, amelyet nagyobb részletekben írtak rájuk fél évnél nem régebbi dátummal. A betét együttesen négyszázhetvennyolc- ezer koronát tesz ki. — Ez csaknem félmillió — jegyzem meg. —• Nem csodálkoztak rajta? Winert a szobaküszöbön hetykén himbálódzik lábujjairól a sarkára. — Hát ma már muszáj, hogy minden embernek üres legyen a zsebe? kérdezi támadóan. Mialatt hangosan fújtat, felírom a könyvecskék számát. — Ezekért az értékekért felelnek — mondom. — Különben a körzetparancsnok itt marad. Semmit se mozdítsanak el a helyéről. Ideküldök egy bizottságot, amely majd átkutatja a szobát. Winert ellenkezni próbál. A rendőr békítőén megfogja a karját és kifelé túszkolja. Én utánuk tessékelem Winertnét. Az asszony nem áll elém. Rám pillant, s tekintetéből bűntudatot vélek kiolvasni. — És mit... — kérdezi tőlem bár szorongás nélkül, de mégis bizonytalanul —, mit követett el az a szerencsétlen lány? — Az eset meglehetősen bonyolult — mondom. — Még magunk sem tudunk mindent. Legyen türelemmel. Nem töltöm tovább az időt. A H. F. monogram olyan fontos dolog, hogy fontosabbat aligha találhatnék már itt. Egyébként azt hiszem, hogy Jitka Serák olyasvalami volt az anyja életében, ami az első házasságból egyszerűen csak rámaradt. Persze a félmilliós örökségnek hiába örül a Winert házaspár. Ez körülbelül egynyolcad része annak az összegnek, amelyről Budinsky mint a pénzforgalomban felbukkant feltűnő többletről beszélt. Vissza kell mennem a pa- ráncsnokságra. Ki kell küldenem Winertékhez egy háromtagú, minden tekintetben teljhatalommal felruházott bizottságot. Az egyes részfeladatokon dolgozó csoportokat meg kell ismertetni a H. F. iniciálék valószínű jelentőségével. Mindezt el lehet intézni. Hanem estére jár az idő. A hivatalok és üzemek becsuktak. A nyomozócsoportokat ez megkésteti. A nyomozás részeredményei az éjszaka folyamán futnak majd be. Fontos volna, hogy valamennyi csoport még virradat előtt teljesítse feladatát. Ügy kellene mennie mindennek, mint a karikacsapás. Az eset fináléja ez. Reményekre jogosító bekerítés, amelyet oly hosszú idő alatt és oly sok fáradsággal végre kidolgoztunk. Átkaroló gyűrű, amelyből nincs menekülés. (Folytatjuk)
