Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
Munkatársaink külföldön: Konkarreneia a sfép ? S»« Karl-Marx - Stadt-i látogatás IV. Ei hogyan él? Magasházi beszélgetésünkbe időközben több „szomszéd” is be- , kapcsolódott Sok mindenről szó esett közöttünk. A fiük rendre elmondták kiegészítéseiket ideiglenes otthonukról, elpanaszolták, hogy az eredetileg két személyre tér. vezeti kis „lakásokban” most egyikmásik helyütt öten is élnek — s ahol ekkora a zsúfoltság, természetesen nehezebb ren- Horváth László és Kalmár Kálmán mutatta, det tartani, aans-beliek motorparkja. vonzóbbá, meghittebbé tenni a szobát. Főként, ha a szobatársak sem egyformák! Arra ugyanis kevésbé adódik mód, hogy az ugyanazon megyéből érkezett ismerősök, barátok mind együvé kerüljenek. Még a közös emeletről sem mindig lehet szó, a berendezkedés” legtöbbször bizony pusztán a szerencse dolga...! Általában így élnek ők itt hötszázan a Kochhausban — magyarázták — aztán kérésünkre néhányan külön-külön is vallottak magukrój. Szembeötlően talán csak a német nyelv-alaposabb megismerése, esetleg megközelítően „tökéletes” elsajátítása s a korukból fakadó romantikus „kalandvágy” a szülőktől távoli nagyobb önállóság megszerzése mutatkozott közös vágyként Más álmaik részint egyéni tulajdonságaikból, másrészt pedig saját anyagi bázisaikból fakadnak. Ez utóbbinál ugyanis tudni kell, hogy — akárcsak a beosztásuk, munkájuk is változó — különbözőképpen ke. resnek. A szobai beszélgetésben részt vett fiúk között például volt olyan, aki csupán 300 márka körül kap havonta, két részletben, s a számára elérhetetlenül magas norma miatt megeshet vele — mint legutóbb is ■—, (hogy betegsége idején fizetésénél jóval több a táppénzé. Miután odakinn ilyenkor a norma szerinti bér 90 százalékát adják Mások 600— 700—800 márkás keresetekről beszéltek, de vpít olyan is — Kalmár Kálmán, az Egerből idekerült egyetlen gépkocsivezető — aki helyijáratú autóbuszának volánja mögül hazavisz 1200, sőt 1300 márkás fizetést is. — A magamfajtából azonban, úgy vélem mindány- nyiunk között is kevés akad mondta csodálkozásunkra. — S persze szeretném ehhez rögtön hozzáfűzni még azt is, hogy én természetesen naponta két műszakot is végig- dolgozom. A pénzért lemondok még a szabad időmről is... Aztán, kezdetben nekem is sokkal rosszabbul ment a sorom: január közepéig fúrós voltam a VEB Wiskmaschinenbauban. A fúrósok pedig nem sokat kapnak... Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy sofőr lehettem s módomban van egy kis „tőkét” összedobni akkorra, amikor a menyasszonyom is kiköltözik utánam otthonról. Nem itt, hanem korábban a Ratzkeller elnevezésű vendéglőben hallottuk másoktól sörözgetés közben, hogy többen akadnak a magyarok között olyanok, akik rendszeresen félrerakják a pénzt, külön munkával gyarapítják az összegét, s így például az egyiküknek — aki egyébként még az első csoporttal érkezett az NDK-ba —: már valami hat-vagy hétezer mátkája van együtt! Sokan vannak, akik motorkerékpárt hogy mekkora már a Hoeh(Kiss Béla felvétele) vásároltak részletre, jobbára azonban csak kisebb „beruházásokra" spórolnak: ruhát, szövetet, órát, cipőt, fényképezőgépei, vakut vesznék, s csomagot küldenek az otthoniaknak. Sajnos, némelyek megvetik vagy éppenséggel kinevetik a takarékosabb, gyüjtö- getőbb embert. Fukarnak, undoknak tartják, s arról próbálják meggyőzni, hogy semmi értelme az ilyesfajta „józan életnek”. Kíváncsian próbáltunk faggatni egy ilyen „vidámabb” fiatalembert is. Hétszáz-hét- százötven márka a havi bruttó jövedelme a gyárban — mesélte — s ebből harmincat fizet ő is a szállásért, körülbelül húszat költ mosásra, tisztálkodásra, kétszázötvenet a kosztra szán, míg a többit: elszórakozza. A célja — mint mondta — alaposan megismerni az NDK-t, s általában a német életet... A nyelvet már valahogy „pe- tyegi”, eddig egyszer járt a vonattal talán kétórányira lehető Drezdában, ahol hölgyismerősével két teljes órát(?!) töltött a világhírű képtárban. Ezenkívül egyszer volt mar moziban is, de általában csak táncolni, iszogatni jár „a jobb helyekre” s márkás cigarettákra költi a pénzét. S bizonygatta: sohasem bánja meg. Gyón! Gyula (Következik: Amiről még beszélni kell.) Természetes, hogy nem ab-, ban az értelemben, ahogy azt ma a marxizmus—le- ninizmus ellenfelei elképzelik. Ma már félreteszik a korábban hangoztatott érveket a kommunizmus tarthatatlanságáról, s ehelyett arra tesznek kísérletet, hogy szembeállítsák Marx és Lenin tanítását, bizonygatva, hogy a leninizmus szűk nemzeti tanítás. Azt remélik, hogy sikerül éket verni a nemzetközi kommunista mozgalom osztagai közé — elkülönítve azokat egymástól —, megtörve a kommunista mozgalom egységes erejét Törekvésük arra irányul, hogy a szocialista országokban a polgári elméletek elterjednek, eltávolodjanak a marxista—leninista világnézettől, kedvező talajt teremtve a „szabadság” visszaállítására, a burzsoá rend restaurálására. Ezek a próbálkozások az elmúlt évtizedekben is kudarcot szenvedtek, s a történelem jövőjében is eredménytelenek lesznek. Azonban a mai helyzetben is igaz Leninnek az a megállapítása, hogy a marxizmussal szembeni nyílt harcban vereséget szenvedett antimarxis- ta áramlatok a marxizmus általános talajára helyezkedve belülről támadják a marxizmust, hol a jobb-, hol a balodali revizionizmus képében. A több mint fél évszázadon keresztüli következetes harcban megedződött leninizmus tapasztalatai nagy segítséget jelentenek a ma feladataihoz. Különösen fontos ma a két- írontos harc tapasztalataira utalni. A jobb- és baloldali revizionizmus különböző változatai napjainkban újból feltámadtak és a marxizmus „megjavítására” törekednek. Jelenleg a kommunista mozgalmon belül jelentkező nézeteltérések abból is adódnak, hogy a munkásosztály érdekeinek következetes képviselete helyett más ősz. tályok, rétegek érdekei kerülnek előtérbe egy-egy kérdés vagy jelenség értékelésében. A munkásosztály olyan társadalmi közegben él, amelyben jelentős befolyása van a kispolgárságnak, sőt a burzsoá eszmék még hosszú ideig hatnak a munkásosztályra. A kispolgári szellem nagyon sokszor egymással élesen szembenálló magatartást produkál. Hol megalkuvó, hol pedig könyörtelen forradalmár. Sokszor erősítik egymást, gyakran pedig átcsapnak egymásba* m j munkásmozgal- műnk története, de a nemzetközi kommunista mozgalom is szolgál ilyen példákkal. A jobb- és „baloldali” elhajlások, torzulások között van különbség, de abban azonosak, hogy kispolgári gyökerűek, állhatatlanok, ingadozók, hiányzik belőlük a szükséges forradalmi fegyelem és szívóság. A marxizmus ellenfeleinek nagy szolgálatot tevő, a kommunista mozgalmon belül lévő nézeteltérés igen nagy kárt okoz a nemzetközi munkásmozgalom ügyének. Ezért tekintünk nagy várakozással a moszkvai tanácskozás elé, hogy a lenini tanítások figyelembevételével sikerül majd tisztázni az akcióegység kialakításának útját, s az eszmei—politikai egység megteremtésében is előbbre léphetünk. Ennek elérését ma a nemzetközi kommunista mozgalom döntő többsége nemcsak óhajtja, de komoly erőfeszítéseket is tesz megvalósulása érdekében. A kommunista mozgalom mai problémáinak sikeres megoldása is attól függ, hogy képesek vagyunk-e lenini módon alkalmazni a marxizmus tanításait a mostani viszonyok között A lenini örökség következetes folytatója és megvalósítója Lenin pártja, a Szovjetunió Kommunista Pártja, öt évtizedes fennállása alatt a szovjethatalom töretlenül építi a lakosság anyagi és kulturális szükségleteit egyre magasabb szinten biztosítani tudó társadalmát A lenini politika következetes megvalósítását mutatja nemzetközi politikája is, amikor a pártok kölcsönös kapcsolataiban a teljes egyenjogúság R falakon belül sem könnyű Ab elmük évben megyénk termelőszövetkezeteinek földterülete valamelyest csökkent, a dolgozok létszáma pedig mintegy 1500 főve! gyarapodott A legutóbbi zárszámadó közgyűléseken ismét sokan jelentkeztek szövetkezeti tagnak, de jó néhány közös gazdaságban csak kis hányadukat tudták felvenni. — Nincs szükségünk új tagokra— vélekedik sok termelőszövetkezeti vezető —, hiszen az is gondot okoz, hogy a meglévőknek munkát tudjunk adni. Nem egy közös gazdaságban — különösen ott, ahol jól gazdálkodnak — máris belső munkaerőfelesleggel rendelkeznék. Igaz, hogy ez a munkaerőfelesleg nem mindig állandó, mert egyes csúcsmunfcák idején minden kézre szükség van, de különösen a téli és a kora tavaszi hónapokban komoly gondot okoz az asszonyoknak munkát találni. A férfiak foglalkoztatása nem jelent különösebb problémát, a munkaerőfelesleg ügye egyelőre inkább az asszonyok ügye. A helyzetet az is nehezíti — mondják a szövetkezetek vezetői —, hogy az új termelőszövetkezeti törvény mindenkit fokozott munkára serkertó. Hiszen, ha valaki nem teljesíti a törvényben előírt munkanapokat, akkor nem jogosult nyugdíjra, a fizetett szabadságra és sok egyéb kedvezményre. Senkinek sem lehet tehát azt mondani, hogy nincs munka, feltétlenül találni kell. Csakhogy találná egyre nehezebb. Minden közös gazdaságban arra törekednek, hogy olcsóbban, gazdaságosabban termeljenek. Ennek egyik előfeltétele, hogy a legkorszerűbb gépeket megvásárolják, alkalmazzák. A geppel végzett munka a legtöbb esetben gyorsabb és amellett olcsóbb is. Igen ám, csakhogy a gépek embereket szorítanak ka a munkából. S, ha Tjincs olyan munkaterület, ahol a felszabaduló dolgozókat foglalkoztatni tudják, akkor a legtöbb szövetkezeti vezető úgy dönt, hogy és önállóság, a kölcsönös támogatás és az internacionalista szolidaritás normáit érvényesíti. A Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is minden eszközzel támogatja a felszabadulásukért küzdő népeket Következetesen érvényesíti a Lenin által megalapozott békepolitikát. A szocialista országokkal együtt küzd a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért, olyan nemzetközi feltételek megteremtéséért, amelyben minden nemzet szabadon és sokoldalúan fejlődhet a nemzeti és a társadalmi felemelkedés útján. A mi pártunkat mély barátság fűzi a Szovjetunióhoz, a Szovjetunió Kommunista Pártjához. A mi pártunk is marxista—leninista párt, s a barátság legfőbb biztosítéka a marxizmus—leninizmushoz való hűség, az elvi közösség, a proletár internacionalizmus. Ez a barátság megbonthatatlan és örök. L ián ín születésének sz zadik évfordul jára készülve méltó m dón úgy • ünnepelhetür ha e halhatatlan taníts még inkább magunkévá té\ alkotó módon alkalmazz! mai feladataink megoldás ban. Bote Albeit inkább várnak még s majd később meglátják, hogy megveszik-e a gépeket Érthető ez az álláspont, hiszen a termelőszövetkezet az emberekért van s a vezetők arra törekszenek, hogy a gazdák jobban keressenek. Az ellentmondás a jövőben még inkább súlyosbodik, hiszen egyre több új és korszerű gép jelenik meg a piacokon. A távlati elképzelések számolnak is a mezőgazdasági munkások számának csökkenésével, de ez nem enyhíti a szövetkezeti vezetők mai, napi gondjait Sokaik szerint a megoldás a melléküzemági tevékenység. A mezőgazdasági termékek egy részének a helyszínen való feldolgozása valóban újabb munkaalkalmakat teremt. Sok szövetkezeti vezetőnek viszont az a véleménye, hogy ez is csak enyhíteni tud a gondokon, viszont teljesen nem oldja meg a problémáikat Egyrészt azért nem, mert a melléküzemek nem foglalkoztatnak sok munkást másrészt azért nem, mert az üzemeknek inkább szakmunkásokra van szükségük. Igen sok termelőszövetkezetben az is gondot okoz, hogy szeretnének melléküzemet létesíteni, csak éppen azt nem tudják, hogy mit Hiszen nem mindenhol van sóder, vagy kőbánya, nem mindenhol lehet meszet égetni, sok helyen « 111«» erdő s nem minden szövetkezet nyithat borkóstolót vagy dinnyecsárdát. Más szövetkezetek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy nem minden melléküzem boa hasznot, előfordul, hogy éppen csak annyit jövedelmez* hogy a munkabért és az üzemelési költségeket fedezze. Persze az előny, a tagok foglalkoztatásának lehetősége így is nagyon sokat számít A szövetkezetek sokasodó munkaerőgondjai azt is jelzik, hogy egy-egy közös gazdaság egymagában nem mindig képes problémáit megoldani. Nehéz dönteni, hogy egyáltalán mihez kezdjenek, megéri-e az illető üzem létesítése, gondot okoz az elemző számítások elvégzése, a piaci igények felmérése ég a legfőbb gond, hogy egy-egy kisebb melléküzem a tagoknak csak kis részét képes foglalkoztatni. Egyre több az olyan vélemény, hogy igazi segítséget csak a nagyobb szövetkezeti vállalkozások, társulások jelenthetnek, hiszen olcsón tudnának termelni és sok embert tudnának foglalkoztatni. A nagyobb vállalkozások viszont több befektetést igényelnék, s éppen a gyengébb szövetkezetek nem tudják vállalni a fokozott anyagi megterhelés. A közelmúltban egy középkorú férfi mondta, akit nem vettek fel szövetkezeti tagnak, hogy könnyű azoknak, akik a falakon belül vannak. Sok szövetkezett vezető vallja, hogy a belső munkaerőgond megoldása a falakon belül is nehéz és nagyon sürgető. Sürgető, hiszen ha nem tudják megoldani, komoly fékjévé válhat a fejlődésnek. Kapóst Levente Megszégyenítés... vagy ködösítés? Hárman ülünk a lócán a termelőszövetkezet kis irodájában, mellettem a vezetőség két tagja, az asztal túlsó végén a többiek, 8 együtt hallgatjuk a gépcsoportvezető beszámolóját. Számok, szakkifejezések röpködnek, előbb jegyzem, majd később reménytelenül abbahagyom. A íoszlányok- ból Ilyen számok, kifejezések kerülnek a noteszba: „szövetkezetünk 16,8 traktoregysége 13 450 normálhold teljesítést ért el ...az egy traktoregységre a tervvel szemben a teljesítés 741 norm álhold... a traktorok által ledolgozott munkanorma 3340, a teherkocsi teljesítése 4835 normálhold... amelynek forintértéke 87 020 forint Az egy tehergépkocsi normálhold munkateljesítménye 108 forinttá alakult.” Jó félóráig tartott a beszámoló, de őszintén szólva a végén nem mertem volna esküdni arra, hogy jól dolgoztak-e vajon a tráktoris- tak, gépkocsivezetők, dicsérni lehet-e a gépcsoportot vagy elmarasztalni. Mikor véget ért a vezetőségi ülés, a két szomszédomat faggattam a feljegyzett számok alapján. — Jó-e az, ha a 16,8 traktoregység több mint 12 ezer összes normálhold munkát végez? — Nem tudjuk. — És az, hogy egy normálhold önköltségének tényszáma 109 forint? — Az isten se tudja. — Arra mit szólnak, hogy a tehergépkocsi teljesítése 4835 normálhold? — Lehet... holdban még nem mértük az autózást. A kérdésekből, válaszokból kiderült, hogy a vezetőség tagjainak is nehéz feladványt jelent a szakzsargonnal előadott beszámoló, nem is igen értik. Csak azt nem tudom; miért nem kérdeznek rá? » Miért? Mert az ember szégyelli magát, hogy mindezt nem érti — felelte rí * padszomszéd. S amikor közös erővel magyarra fordítottuk a gépcsoportvezető szakjelentését akkor vált világossá mindkét fél számára: ez a követendő módszer. A gépcsoportvezetó ugyanis elmondotta, hogy a tehergépkocsi egy év alatt nemcsak megkereste a vételárát, de még 56 ezer forint hasznot is hozott a szövetkezetnek. A traktoroknál azok a bizonyos normálhol- dak és egyéb számítások azt mutatják, hogy hét forinttal többe kerültek a gépi munkák, mint az év elején tervezték, mert az őszi esőzés és a november végi fagyok nehezítették a szántást, a talajmüvelést. Ezt mindenki megértette, a vezetőségi tagoktól kezdve a vendégekig. Csak azt nem lehet megérteni; miért használják olyan szorgalommal a szakemberek a bonyolult számításokat, kifejezéseket, ha a szövetkezet gazdáinak adnak számot munkájukról, hiszen e számukra érthetetlen zsargonból vagy megszégyenítésüket érzik ki a szövetkezeti gazdák, vagy arra gondolnak, hogy ködösítésre használják ezeket. K. E. 'rMmism ..........................
