Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
Megyénk az irodalomban „Téged magyar föld, szolgálván szegény véremmel..." Adam Czahrowski megyénkben S okszor emlegetett történelmi tény, hogy a lengyel és a magyar nép sorsa évszázadokon keresztül összefonódott, A már hagyományosnak nevezett lengyel —magyar barátságot a történelem és a kibontakozó nemzeti kultúrák kovácsolták ki. A közép-európai sors sokszor teremtett azonos helyzeteket a két nép életében, amikor közös volt az ellenség, vagy éppen azonos hatások érék szellemi fejlődését. Spkszor jártak magyar diákok a lengyel egyetemeken lengyel nyomdákban magyar nyelvű könyvek készültek, és nem utolsósorban lengyel katonák vagy művészek fordultak meg magyar földön. E kapcsolatok történetében sajátságos hely jutott megyénknek, amely földrajzi helyzetével szinte kapuja volt a Felvidéknek, amerre a Lengyelországba vezető uiak indultak. A XVI. század történelmi eseményeire ez különösen érvényes, mert Heves megye, az egri vár és az alföldi síkot felváltó hegyek szinte elzárták a hódító török seregek előtt az utat a Felvidék és Lengyelország felé. Sorozatunk mai cikkében egy olyan lengyel katonaköltőről szólunk, kinek élete éppen a fenti kapcsolatok révén kötődik egy időben megyénkhez. A lengyel irodalom „aranykorszakának” szokták nevezni a XVI. századot, amikor az anyanyelvi kultúra fejlődésében — a mai költészetünkhöz hasonlóan — gazdagon kivirágzott a reneszánsz szimpompája, A történelem ebben az évszázadban is változó eseményeket hozott: az utolsó Jagellókat a lengyel trónon Báthory István erdélyi fejedelem követte, kinek uralkodása tíz esztendejében <1576—1586) sikerült elsimítani a belső ellentéteket és megerősíteni a királyi hatalmat. Báthory István királysága azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy gazdasági eredményeivel és politikai súlyával megakadályozza az ország süllyedését. III. Zsig- mond uralkodása idején (1587—1632) már az ellenreformáció előretörése, a nemesi oligarchia széthúzása, a reneszánsz kulturális eredményeinek hanyatlása jellemző. A z így körülhatárolható korban kétségtelenül legfigyelemreméltóbb művelődési jelenség a reneszánsz kultúra kifejlődése és virágzása. Az írás és olvasás széles körű elterjedése, a nemzeti nyelv erősödése, hazai nyomdák magas színvonalú munkája, a reformáció előretörése és más jelenségek érlelik ki azt a nemzeti tudatot és hazafiságot, amely alapot adott az európai reneszánsz kultúra eredményeit is vállaló költők fellépéséhez. A krakkói egyetem szellemi műhelyévé válik az új művészeti és tudományos nézetek, ahol gyakran megfordultak magyar diákok ‘is. A lengyel humanizmust egyébként is szoros szálak fűzték Magyarországhoz, hiszen már a Hunyadiak fellépésétől kezdve jeles lengyel humanisták fordultak meg hazánkban. A latin nyelven író humanisták tevékenységénél fontosabb a lengyel nyelven jelentkező írók és költők működése, akik közül a lengyel irodalom atyjának nevezett Pfikolaj Rej, és különösen a WZázad legnagyobb költőagy énisége. Jan Kochanowski K válik ki. Kochanowski a krakkói egyetemről indul, megjárja Königsberget, majd Páduában szerzi meg európai látókörű humanista műveltségét. 'ochanowski lírikus tanítványai közül került ki a magyar kapcsolatairól is híressé vált Adam Czahrowski katonaköltő, aki kilencéves magyarországi tartózkodása során megyénkben is megfordult. Czahrowski elszegényedett nemesi családból származott, s miután a belső politikai viszályok során mecénásait is elveszítette, a vitézi élet területén, a magyarországi törökellenes harcokban igyekezett meggazdagodni és hírnévre szert tenni. 1588 elején jött Magyarországra, és 1596-ban, Eger eleste után .ment vissza hazájába. Céljairól így vallott: „...Magyarországra mentem, meg akarván javítani szegényes híremet, emlékezvén ama versre, hogy vir fugens intenem pugnavit, ahol gondom volt rá, mind ott Egerben, mind pedig másutt, bárhol emésztettem időmet”. Magyarországi tartózkodása Egerben kezdődött: egyik költeményét 1588. szeptember 16-i, egri keltezéssel látta el, amely feltehetően az első volt magyarországi versei körül. Az Eger gyásza és a híres egri vitézségről című költeményét már Poznanban keltezte, bár amikor a török seregek 1596. október 13-án Egert bevették, a költő még magyar földön volt. Feltehető, hogy kedves várának eleste kényszerítette vissza hazájába. * A költő magyarországi évei nagyon változatosak voltak. Váltakozó szerencsével harcolt a magyar végvárakban. Sokfelé megfordult, vallomása szerint Ecsed várát kivéve nem volt az országnak olyan végvára, ahol ne járt volna. Az egri várról szóló költeményében felsorolja a jelentősebb, általa ismert várakat, amelyek között Szarvaskő is szerepel. 1594-ben Esztergomnál együtt harcolt Balassi Bálinttal, kinek verseivel rokonságot is mutat költészete. Bár lírája viszonylag egyhangú, és költői tehetsége is elmarad Balassi Bálinté mellett, mégis jelentősek azok a versei, amelyekben a vitézi életről, a harcokról, a haza szereteté- ről, honvágyáról versel. A török elleni harcok hullámzásai vetették Czahrowskit az ország különböző részeibe és különböző váraiba. A harcok nem kedveztek a költői mesterség elmélyítésének, de friss, eleven élménnyel ajándékozták meg a lelkesen küzdő, néha nélkülöző és szenvedő katonaköltőt. Verseiben sokat panaszkodik a hálátlanságra, pedig sok „szükséges helyen” kockáztatta életét. Büszkén írta, hogy szívesen társalgóit végvári katona barátaival (magyarul is megtanult), de úgy érezte, hogy az urak nem becsülték eléggé. Mégis szép vallomást intéz a magyar földhöz, amelyért vérét bőségesen ontotta mindenütt, ahol megszólalt a „pogány trombita”. Persze szó sincs, vaiami különleges hálátlanságról, mert ezek a versei csupán azt mutatják, hogy a köllő ugyanazt a nehéz vitézi életet élte, ami a három részre szakadt országban a királyi végvárak katonáinak sorsát jellemezte. Verseinek vallomásos motívumait is a török elleni har. cok szolgálatába állította: figyelmezteti a magyarokat, az összefogásra, hogy csak „megértés és egyesülés ’ segíthet kiűzni a rablókat az országból (amit ő lengyel segítséggel képzelt el), és Istenhez kiált segítségén, hogy tekintsen le a „gyászos magyar föld sírására”. A végvárak közül Egert szerette a legjobban. Egyik versében (Eger váráról) a vár kulcsfontosságú szerepét ismeri fel. a másikban pedig (Eger gyásza és a híres egri vitézségről) az 1596-os ostromot és a gyászos bukást siratja el. Egert ő is a vitézek iskolájának nevezni, az j igaz magyarság tükrét látja j fiainak bátor vitézségében. J Telve van ez a nagy vers a ; hír, a dicsőség, a bátorság és I hazafiság dicséretével, a humanista katonaköltő férfias j őszinteségével és büszke öntudatával. E. költészete a „Jő hírért, névért” és a vitézi dicsőségért élő humanista költő küzdelmeit és önfeláldozó ma- magatartását tükrözi. Nem volt olyan jelentős költő, mint honfitársa, Jan Kocha. nowski, vagy a mi Balassi Bálintunk, de múlhatatlan érdeme, hogy a lengyel költészetet magyar és török elemekkel gazdagította és a nemzeti irodalom előrehaladását segítette. Életének majdcsak kilenc esztendejét töltötte magyan földön, tollal és karddal szolgálta a magyar és lengyel nép ügyét Nagy Sándor APOR ELEMÉR: Bükki tavasz Még semmi sincs és sehol csak a puszta és meztelen föld nyújtózik eszméletlenül szüzessége jó szagával. De hajolj fölébe és hallani logod mélyről és csendesen a hóvirág harangja cscndiil és mondja jövök már az ibolya kék szája borzong és mondja jövök már a gyöngyvirág bogyoi duzzadnak és mondják jövök már És megjelenik az élők nagy mágnese az óriás mosolyú nap és mit sem teszen csak főikéi és jár és imént fölkel és jár és igéz s mint kis kecske nyútja orrát csecs felé mint kis borjú nyúl szimattal az emlők gazdag rojtjaihoz úgy jőnek sorba elő: hóvirág ibolya gyöngyvirág RÁKOS SÁNDOR: Naplótöredék Rigók szavára ébredek, suhogó záporokban ázom. Homlokomon kel föl a nap. lobog három cserép virágom. Vihar ha jön, esőszagú szél újjá koccan az ablakdeszkán, hördül a mennydörgés a kertben, akár a megsebzett oroszlán. Ha meg hirtelen kiderül, súlyosan hajlik meg az ággal a gyantás csönd s már újra harsan a sebezhetetlen madárdal. Hegyi magányom réstelen s mégis szellös, mint az ég sálra: csak mosolygásom hunyorog felhőközeiből a világra. POLNER ZOLTÁN: Szépséges Virágom A szagos mezők megfakadnak áradnak a fák virágzón. Jön a húsvét sárga lángesővel csak az arcod meg ne ázzon, csak a vállad meg ne fázzon. Öltözködjél fehér szerelembe öltözködjél tűz-gyolcs éjszakákbr' Engem úgyis lázas mellbimbóid feszítenek keresztfára, iszonyatos keresztfára. A vadludak az őszi eget felettünk rég elszaggatták. Gyerekkori fényes havak estek. Miért őriznénk legendát, örömmel és testeddel áldj! Szárnyas hajad édes illatában álmodik az arcom már Virágom. Összek'ulcsolt, felmagasló írnyur' kicsi bölcsőn, vetett ágyon. Egymást tartjuk a világon. A szagos mezők megfakadnak áradnak a fák virágzón. Jön a húsvét sárga láiigesővel csak az arcod meg ne ázzon, csak a vállad meg fázzon. ANTALFV ISTVÁN: De profundis i. Távoli dombokról fut a szél, színek és formák nélküli napok sikátorain botorkálva szíve utolsó cseppjeit osztja szét, de inegsokasitva még mindig. Poharában keserű tea, gyógyszer. Őrzi a csendet és a hitét, és mellette egy öreg ember az órát nézi szüntelen ... II. Elszomorptltak a fák a becsukott ablakok előtt, ahol a korán ébredt árnyékok hosszan feküsznek le útra. Kéiői szorongás mérgez, horgolt függönyök mögött, bekerítve gyermekkor álmaival, és anyám mosolytalan arcán a fájdalom rettenetével. Kinek az ügynöke vagy, te, hazug emberi sors...?t IÍ$UÓ ■ jj -££»KULCSOS A napilaphír nyugtalanná tette Biró Helgát, s ezt nem szé- pítgette önmaga előtt. Séd Györgynét kitüntették, tudományos rangja megnőtt. Vegyészmérnöknő. Idős nem lehet, ha a fia tizenkét éves. Séd Miklós... Helga nem sokat tudott róla, a többi negyvenháromról sem. Idén kellett átvennie az osztályt hatodikban. Néhány hónap telt el szeptember óta, még arra is kevés, hogy minden szülő nevét—foglalkozását megjegyezze. Annyit tudott, hogy Sédék elváltak, az asszony él a kisfiával. És hogy vegyészmérnöknő. Tanárnők a legritkább esetben ugranak így ki.. Többségük ugyanazt morzsolja nyugdíjig ... Pillanatnyilag zaklató, hogy viszont mások ... Az pedig állandóan zaklató, hogy negyvennégy gyereket nem is lehet igazából megismerni. Ekkor eszébe ötlött: dolgozatot irat velük. „Az én anyukám”. Nem valami eredeti téma és inkább kisebbeknek való. De egy és más okvetlenül kiderül belőle. Adalékok a családi életformáról, szemléletről. A kitüntetést rendkívüli hét követte. Esténként folytonosan csengett a telefon Sédéknél, gratuláló dísztáviratok és expressz-levelek érkeztek. Ki nein szeret egyetlen egyszer, egyetlen hétig filmszínésznőt játszani? Séd Györgyné igen örül. Kivált, mert a reflektorok között a legkevésbé sem érezte magát védtelennek. Mint olykor-olykor kimerült óráin, ha abba fáradt bele, hogy minden terhet egymaga visel. Miklós is örült anyja dicsőségének, mert jó fiú volt. Aztán visszatértek a hétköznapok és Séd Györgyné már aggódott. A tudományos rang kötele^ még többre kötelez. Még többre és még többre, az idő meg... szinte zsugorodik. Legalábbis zsugori. Visszatértek a hétköznapok. Anya és fia reggel állva hajtotta fel a kakaót, az előző napit a hűtőgépből. Egy leszakadt gomb. egy elfelejtett igazolás Miklósnak, egy elkallódott, okvetlenül szükséges jegyzetpapír anyának, keresgélés, kapkodás, menthetetlenül. Tanítás után Miklós vendéglőben ebédelt, külön asztalnál, akár a felnőtt férfiak. Majd saját lakáskulcsával nyitott haza. Néha takarított, mert jó fiú volt. Néha egész délután tanult, mert jó fiú volt. Máskor csak rádiózott, mert azt szerette, mert este úgysem lehet és mert félt. Nem, nem félt, de az üres lakást hanggal kellett feltölteni. Barátokkal próbálkozott, ám a .barátságok nem alakultak szerencsésen. Akiket ő kiszemelt magának, azoknak volt apjuk és televíziójuk. A kölcsönösség elkerülhetetlen, Miklós nem akart az apjáról beszélni apás gyerekeknek, a tévé-műsorokról meg nem tudott. A gyerekek nem érték fel ésszel, anya milyen tudós munkákon dolgozik esténként és hogy a két szoba között vékony a fal. Társai szemében furcsa szegényességnek látszott, hogy nincsen televíziójuk, s ha már nincsen, vendégségbe se mennek' érte. Különben is... éretlenek voltak, nem lehetett velük szót érteni. Különben is... októbertől áprilisig Miklós fűtött be a cserépkályhába, s mig a fa egészen le nem égett, nem mehetett sehová. Anya ezért mondta róla, hogy megbízható. Sád Györgyné hétre—nyolcra ért haza, napról napra adódott valami prózai elintéznivaló is, mindenről egymaga gondoskodott. Azt szerette volna, ha legalább öltözködéssel, fodrásszal nem kellene törődnie, de sokat forgott emberek között, s a jólápoltság éppolyan követelmény volt, mint a szaktudás. Gyorsan vacsoráztak, másodnaponként tojásrántottát a tápértéke miatt, a közbülső napokon felvágott ételeket és rengeteg gyümölcsöt, lévén nélkülözhetetlen a szervezet számára. Vacsora után megbeszélték Miklós feleleteit és az egyéb iskolai teendőket, majd játszottak. Összesen egy órában. Séd Györgyné kénytelen volt az asztalra tenni karóráját, Miklós másként nem hitte el, hogy letelt az idő. A karórának sem hitte el, oly határozottan mutatkozott öt percnek a hatvan perc. Az idő körül amúgy is titok bujkált: Anya vasárnaponként is az íróasztalánál ült, ő a másik szobában halkan tettvett. Amikor szöszmötölése és a csend már határtalanul, a végtelenségigi elnyúlt, akkor valamilyen ürüggyel benézett anyjához. S anyu mosolygott ugyan, de fel is sóhajtott: — Pillanatonként, édesem! Pillanatonként kizökkentesz ...! Anya is megbízható, s így teljességgel rejtélyes, mit ért a pillanaton... A karácsonyi szünetben meg elutazik, mindjárt az ünnep után, Szolnokra utazik, hogy zavartalanul dolgozzon. Miklóst odaadja távoli rokonához, j az egyáltalán nem lesz jó... Séd Györgyné egyébként áldozattal szakított ki egy őrit
