Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
\ Kármán József A magyar felvilágosodás irodalmának egyik legvonzóbb és legérdekesebb személyisége, Kármán József 200 évvel ezelőtt született Már mint pesti jogász kapcsolatba került a megújuló magyar irodalommal és a felvilágosodás eszméinek legfogékonyabb képviselőivel. Ráday Pál baráti köréhez tartozik. Innen kerül 1788-ban Becsbe, ahol európai látókörre, filozófiai és irodalmi műveltségre neveli önmagát. Bécshez fűződik rejtélyes életének nagy kalandja, ismerkedése és szerelme Markovics Miklósné- val. A grófnőhöz intézett levelei már jelzik, hogy Kármán íróként is a leg- klilönbek közé sorolható.- i Pes-tre való visszatérése után baráti kapcsolatba kerül irodalompártoló főúri családokkal. Mindenekelőtt Beleznay Miklós özvegyének, báró Podmaniczky Annának házában nyílik alkalma találkozni a kor nevezetesebb íróival, tudósaival. Itt születik az Uránia című \ folyóirat kiadásának terve is. Ez az orgánum, amelynek sajtótörténeti és irodalomtörténeti jelentősége egyaránt nagy, kiemelkedően fontos dokumentuma a XVIIL század végi magyar szellemi életnek. Schédíus Lajos pesti egyetemi tanár és Pajor Gáspár orvosnövendék társaságában szerkesztette, valójában azonban Karmán volt a hangadó. írásaival is elsősorban ó fémjelezte a folyóiratot. 1795-ben, letartóztatástól félve, elutazott Pestről. Máig nem tisztázódott körülmények között halt meg • jakobinizmus gyanújába valószínűleg nem is alaptalanul kevert író. Szerkesztői munkássága mellett egy regénye és egy tanulmánya teszi méltóvá a késői megemlékezésre. Kálmánnak meggyőződése volt, hogy a magyar irodalom és nyelv fejlődését elsősorban eredeti művek gyorsíthatják. Fanny hagyományai című regénye a magyar szentimentaliz- mus legjobb alkotása. Fő művében a feudális környezel tompaságát, érzéketlenségét elviselni képtelen fiatal lány szenvedését és halálát írta meg. A Fanny hagyományai állja az idő próbáját. Színpadi változatát néhány évvel ezelőtt a Katona József Színház mutatta be, szép sikerrel. L egfontosabb eszméit Kármán A nemzet csinosodása című tanulmányában, az Uránia harmadik kötetében fejtette ki. A magyar tudomány és irodalom szegényességének okait kutatva, arra a meggyőződésre jutott, hogy elmaradottságunknak fő oka a feudalizmus, a társadalom korszerűtlen rendje, középkori berendezkedése. Ha lépést kívánunk tartani Európa nemzeteivel, hirdette Kármán, szét kell törni a béklyókat, a feudalizmus bilincseit, amelyek gúzsba kötik a tehetséget. Egyéb írásaiban is ezeket az eszméket fejtegeti, népszerűsíti. Urániája a XVIII. század végi magyar polgárosodás programját adja, s példákkal is segíti a csino- sodást. a társasági élet fejlődését, a nyelv, irodalom és tudomány ápolását. Érdekes folyóirat ez. amelyben a kor nagy kérdéseit ismertető tanulmányok szomszédságában divatrajzok, rejtvények, játékleírások találhatók. Kármán elsősorban a bölgyolvasókat kívánta megnyerni és szórakoztatni, Ügy érezte: ha a lányok és asszonyok felkarolják a nemzeti kultúra ügyét, könnyebben csatát nyerhet a magyar irodalom és a magyar felvilágosodás. t* z a meggyőződés teszi ^ ma is érdekes, vonzó olvasmánnyá az Urániát, s ez ajánlja figyelműnkbe halálának 200. évfordulóján Kármán József regényét, szatirikus rajzait, drámatöredékét és leveleit. d. Kábé tu j Jáva] «»rzaölít kezdte az ablaküveget, de sehogy se akart lejönni a piszok. Ráköpött egy kicsit, úgy dörzsölte tovább. Lassan kérek folt támadt a szürke üvegen, szinte világított, mint a fény felé tartott fazékon a lyuk. Özvegy Balog Imre kinézett a fényes, kerek lyukon a világba. Ugyanazokat a macskaköveket látta, amiket évtizedek óta. Szemben ugyanazt a málladozó szürke házfalat. Azt a sűrű téli szürkeséget, amit idebent a szobában is érzett, az elhagyott tűzhelytől egészen a poros ablakig. És még beljebb, a fejébe, a szívében... Délelőtt volt, a legrosszabb szaka a napnak. Délután még csak kiment néha az utcára, találkozott egy-egy ismerőssel is, illőn köszöntötték, kalapjuk szélét barátságosan megpöccintették, olykor azt is megkérdezték: „Hogy van, Balog bácsi?” Téli délutánokon ki lehet menni az utcára, még messzibbre is, nem látja meg egyetlen kirakatüvegben sem magát; azt a kopott, görnyedt vénembert, aki olyan idegen... Télen korán sötétedik. A délelőtt a legrosszabb szaka a napnak. Hosszú. Rettentően hosszú. A vén vekkeróra asztmás ketyegése, semmi más. Havonta egyszer a postás... Balog Imre roskadtan állt az ablaknál. Nyakszírtje remegett. Biztatta magát. „Ne légy ostoba... Hallottál az öreg Majorról, aki meghábo- rodott az egyedüllétbe. Van teneked fiad is. családod. Hébe-hóba levél is jön, megjön az a levéL ha előbb nem is, Imre-napra bizonyosan... Mindig a lábadon álltái, mindig... A Majer az más volt...” Nézte a macskaköveket és egy mondat csengett a fülébe: „Minek él az ilyen”. Egyáltalán nem emlékezett rá, milyen volt az az ember, áld ezt mondta. Talán nem is nézett akkor az arcába. De a mondat, úgy csengett át a magányos hónapok sűrű pók- hálófonadékán, mintha e pillanatban mondaná valaki, itt, a szobában. A sarkon egy fiú' és egy lány tűnt fel. Özvegy Balog Imre közelebb hajolt az üveghez. A lány derék, barna teremtés volt, hosszú haja göndörség nélkül, súlyosan esett a vállára. Hosszú szárú csizmát viselt, és igen rövid, prémmel díszített kabátkát. — Hogy nem fázik a... — gondolta Balog Imre, félig agHALLAMA ERZSÉBET: Macskaköyes utca godalmasan. félig a régmúltból felderengő kajánsággal. A fiú is igen fiatal volt, jóvágású legényke, kabátja a hideg ellenére, hetykén zsebre dugott karja mögött fityegett. Járt a csípős téli szél is, a fiú kabátja meg-megleb- bent. Az öreg kíváncsian nézte őket. Szerelmesek ezek vagy nem szerelmesek? És a lány... ez a derék, magas teremtés,* tud-e kenyeret sütni? Ahogy a párt nézte, az anyja kerek piros arca rémlett föl valahonnét a nagyon-nagyon messzi múltból. Orrában ' egy szemernyi ideig tán még a kemencéből előbújó friss kenyerek illatát is érezte. " világra, hanem a világ is bekukucskál a lyukon, és itt, ebben a félhomályos szobában ... Erős kopogás az ajtón, összeszorult a torka. Ugyan ki lehet? A postás, még három hétig nem jön. Amíg az ajtóig ért, már meg is találta a magyarázatot. Eltévesztették a számot és Kisjaka- békat keresik. Az ajtóban a fiú állt, a zsebre rakott kezű. Arcán Nem, hát ez a lány nem tudhat kenyeret sütni, szontyolodoU el az öreg, de ez a szép szál legény is biztosain valami irodakukac. A fiú meg a lány épp belőtte álltak meg, láthatóan tanakodtak, a lány, hosszú szárú csizmája sarkán, játékoson kőrbefor- gott, a fiú utána nyúlt, de a lány nem esett el, hanem csak nevetett. Aztán kisétáltak az öreg látóköréből. Űjra az üres macskaköves utca szürkéllett előtte. Az öreg érezte, hogy ez a kis fényes kerek folt furcsa kapcsolatot teremtett ma közte meg a kinti világ között, Nemcsak ő lát ki ezen át a ♦♦♦*♦ <• <• <• ■ ésenként az iskolai teendők megbeszélésére és a játékra. Nem az egy óra miatt. De amikor hazaérkezett, még hajtotta b napi lendület, még izgatták szakmája problémái. A Marokkó, a gombfoci, a szópóker közben megereszkedett, ellazult. S már csak késői feketékkel tudta ismét felszítani magát A késői feketék viszont éjfél után is ébren tartották. Mielőtt Miklós elaludt, a villany kávédaráló hangját hallotta ... tompán, a konyhából, de tompán is szirénázás volt. ★ „Az én anyukám”. Negyvennégy dolgozatban akad bőségesen meglepetés. Séd Miklós dolgozata egyenesen megdöbbentette Biró Helgát. „Anyukám minden reggel leszalad tejért és zsemléért, mert csak a frisset szeretjük és akkor hímzett abrosszal terített asztalunknál sokáig reggelizünk és a vajon kívül dzsem is van mindig, amit anyukám maga tesz el nyaranként és amikor szétfő a gyümölcs és bugyborékol, jobb illat van nálunk, mint a Paradicsomban. Délben is, amikor hazamegyek, illat fogad, vagy süteményé, vagy sült húsé, vagy másé, de mindig. Édesanyám olyan nagyszerű háziasszony, hogy éppen akkor készül el az ebéd. amikor hazaérek és akkor még sokkal tovább ebédelünk együtt, mint ahogyan reggeliztünk”. I Biró Helga nem volt tisztában a tudományos intézetek Inai munkarendjével. Nem gondolta volna, de úgy látszik: hosszú ebédidőt tartanak. S ez a kitüntetett tudósnő rohan haza, süteményekkel és sült húsokkal tölti az idejét, nyilvánvalóan csak a gyerek kedvéért! „Egész este és vasárnap, ahogy felébredtem, teljesen elalvásig beszélgetünk anyukámmal mindenféléről, amit én gondolok és történik. Emiatt nem vásárolunk televíziót, mert beszélgetni többet ér és igaz, a játék is, együtt anyukámmal. Én nagyon nem szeretném, ha televíziót vennénk. Azonkívül anyukám dolgozik is, vegyész”. Erről több szó Bemmi. Biró Helga számolt. Bevásárlás, főzés... három órás ebédidő... akkor nagyon korán kezd és nagyon későn végez. Este a gyerek, vasárnap a gyerek... éjszaka írja a tanulmányait. Remek háziasszony is. Mindenben kitűnő. Mindent bír. Helgát tűrhetetlen nyugtalanság fogta el. Negyvennégy egyéniség. Tizenkét éves korukban azok egytől egyig. Nem igaz, hogy az ő óraszáma és az iskola többi követelménye mellett bárki is képes lenne negyvennégy egyéniséghez igazodni, akárcsak megközelíteni őket. Bárki is... Séd Györgyié talán az ő helyében ... ?! Neveljünk, necsak tanítsunk! Szépen hangzik. Tizet' még... Húszat még erőfeszítéssel. Negyvennégyet képtelenség! Csak az értelmüket ismeri. A puszta agyműködést. Mi Inindenen múlik az is! A maximalista követelmények vége: csőd. Kisebb legyen (Ifiéi, de azt teljesítsük wi ö-eleven. érdekes diákat tart, kedvet ébreszt a tárgyhoz. Egyszóval: jól tanít. Csak alapos felkészüléssel sikerülhet. Nem csekélység. Neki sikerül. Rákényszerült, hogy megnyugtassa magát ★ Bíró Helga megdicsért néhány gyereket a dolgozatért. Séd Miklós is köztük volt. Ezért délután azt gondolta az üres lakásban, hogy még egyet ír... Nem mutatja meg senkinek, de ír, mert jó... „Az én osztályfőnököm”. 1 Éjféltájban jutott Séd Györgyné eszébe, hogy tornafel- mentést kell kérni, Miklós picit megrándította a bokáját, ne reggel kapkodjanak. A cédulát betette a gyerek fiókjába Itt összehajtott papírlapot talált. Kinyitotta, hátha ez is aláírni, elintézni való. „Az én osztályfőnököm”. Milyen vajon? Nem is igen hallott róla. »Az én osztályfőnököm vendégségbe hívja a gyerekeket, minden héten kettőt, de egyenként. Így évente kétszer is sor kerül ránk. Engem mindjárt ebéd után hívott és,ott maradtam egészen hét óráig, csak kicsivel előbb értem haza, mint anyukám. A kávéhoz csokoládés kaláccsal kínált, amit Helga néni sütött nekem, nem amilyet kapni. De ez még mellékes. Helga néninek semmi dolga nem volt és nem zavart minket senki. Folyton beszélgettünk, mindenféléről, amit én gondolok és történik”. Séd Györgyné nem olvasta tovább. Elkeseredett, majd rögtön arra gondolt, hogy ez indokolatlan és ostoba lelkiállapot. S tovább nyelte-nyeldeste a keserűséget. Miklós nem mesélte, hogy vendégségben járt az osztályfőnökénél. Nem bizalmas az anyjával... Helga nénivel más! Ha bizalmatlan, akkor... talán nem is olyan megbízható, mint hinni szeretné... Nézte a fiát. Tejízben aludt, az ösztönlét bölcsőjében, akár a csecsemők. A halknál halkabban csukta rá az ajtót. Elnyúlt ruhástól a rekamién. Helga néni heti két délutánján a tanítványait vendégeli... Van, aki negyvennégynek viseli gondját... van, aki egynek se igazán ... „Folyton beszélgettünk mindenféléről, amit én gondolok és történik”. Egy óra esténként... nem mondja, mit gondol, talán mert sietős, ketyeg a karóra ... Miklós akar gombfocizni, nem ő ... feszültséggel biztosan, mert ketyeg a karóra ... Séd Györgyné a téli szabadságára, a karácsonyi ünnepeket követő hétre szállodaszobát foglalt Szolnokon. Ha hallaná valaki, azt hinné: bújni való szerelem... Na iszen! Négy fal egyedül, hogy naphosszat dolgozhassék. Erre vágyott. Itthon Miklóska vasárnap, vagy a szünetben pillanatonként... Üres szobára vágyott, elmélyülésre a legcsekélyebb kötöttség nélkül. Ezért nem megy üdülőbe, ott is az emberi kapcsolatok... Miklós addig a távoli rokonoknál... Azok megismernék a gondolatait?! Helga néninek negyvennégy gyereke van. Visszaült az íróasztalához. Levelet írt Szolnokra. Lemondta a foglalt szobák Ekkor már éjjel egy körül járt és reggel hatkor szól a vekker. Még fel kell bűzni. Beállítani nein kall, a felkelés hafltor: állandói friss borotváltság és rosszul titkolt kedvetlenség: — Balog Imrét keresem — mondta gyanakodva. — Milyen ügyben? — kérdezte az öreg, és átfutott az agyán, hogy talán el akarják venni a nyugdíját. — A gyárból — mondta a fiú, a kötelességteljesítők száraz hangján. Az öreg most ijedt meg igazán. A gyárból — azt mondja ez a tejfelesképű. Mi köze neki a gyárhoz? Tíz éve tán, hogy feléje se nézett. Mikor először érezte, hogy láb alatt van, nem ment többé. — Maga ott dolgozik? — nézett a fiúra, és egyszeriben valahogy képtelenségnek érezte az egészet. Felrémlet.t előtte az élete. A hajnalok, amikor rekedt berregéssel megszólal feje fölött a vekker. Kiugrik a csíkos, átned- vesült dunyha alól, de hirtelen egy mozdulattal, még félálomban, ahogy katonáéknál megszokta. Magára löttyenü a jéghideg vizet, sokat a tarkóra, attól észhezjön az ember. Felesége, Piroska már ott topog körülötte földig érő barket-hálóingében, becsomagolja az egymásra borított kenyérszeleteket, előbb szalvétába, aztán vastag újságpapírba. A hosszú Albert utca végén jár, amikor felbúg a gyári sziréna, a sarkon feltünedeznek a többiek is, kattog a blokkolóóra, a portás megereszt egy-két régi viccet, fönt Krémer Pista kipakolja elmaradhatatlan disznósajtját, vastagon nevet, krákog, köhög, szidja a bagót, aztán rágyújt, ö meg odamegy a helyére, az öreg satú fölött a vakkerettel szabdalt, koszos ablakon alig jön be még kevés reggeli világosság, a vaspor, az olaj, a fényesre kopott szerszámnyelek szaga megcsapja az orrát, s úgy nyomul a tüdejébe minden reggel, mint a legtisztább hegyileve- g3, lassan, élvezettel végig törli a munkapadot, érzd, hogy otthon vám.., — Technikus vagyok — a fiú hangja riasztotta föl az öreget. Ott álltak a konyhában, a fiú lopva körülnézel: és az öreg meglátta arcán a villanásnyi komorságot. — Mivel szolgálhatok? — mondta ellenségesen. A fiú magyarázni kezdett, valami gyártörténetírásról, klubról, s a titkárról, aki „igen agilis”, és valamilyen találkozóról. Az öreg közben felmérte: divatos hányaveti- ségén kívül semmi kivetnivalót nem találhatott a fiún, mégis úgy gondolta, az arcában van valami megfoghatatlan ernyedtség, ám talán nem Is ilyesmi. Mintha a fiú sima lenne, mint a halak, amiket nézni lehet csak, ahogy tovacikáznak, beléjük akadni nemigen. — Egyszóval — mondta a fiú — eljön a találkozóra? — Kik lesznek ottan? — ocsúdott az öreg. — Mondom: a fiatalok meg azok uz öregek, akiket meg meg tudtunk találni. Az öreg összerezzent. — Ezt hogyan érti? — Nem olyan könnyű, na higgye — mondta keserűen a fiú. — Se lakcím, se semmi... Kész nyomozás. Sokan már nem is élnek. — A fiú \ letlenül az öregre nézett és zavarba jött. — Azt is mondja a titkár — folytatta sebesen. — hogy ha van rá igény, körülvi szűk magukat a gyáron, megmutatjuk, mit fejlődött. A szereidét teljesen renoválták, rá se lehet ismerni. Legutóbb egy német berendezés... — Mikor kell bemenni? — mondta fakón az öreg. — ötödikén. Ott lesz a régi igazgató is, azt is én nyomoztam ki, talán tetszik is... — A Krémer Pista — az öreg a messziségbe révedt. — Nagyon szerette a disznósajtot. — Hehe — vigyorgott a fiú és megindult az ajtó felé. Az öreg megfogta a kilincset. — A lányt — motyogta bele a fiú arcába — miért hagyta kint? — Nem akart bejönni — felelte gépiesen a fiú, aztán kiült arcára a megdöbbenés. , A lány meg is kérdezte odakint. — Miért nézel ilyen bambán? ; — Azt kérdezte: a lányt miért hagytam kint? És hogy a régi igazgató nagyon szerette a disznósajtot. — Megháborodtál — mondta a lány barátságosan. — Egyébként megmondhattad volna neki az igazat: a lányt azért hagytam kint, mert nem akart bejönni, mert ideges lesz az öregektől, és mert 6 semmi esetre se akar megöregedni. — Megmondtam — dünynyögött a fiú. A lány gyanakodva ránézett, aztán megvonta a vállát. — Adj egy cigit. — Kifújta a füstöt, és kijelentette: — Megmondhatnád annak a marha Lábodinak, hogy amit kiagyal, csinálja is meg maga. Ne mással végeztesse a piszkos munkát. — Ugyan, hagyj már békén: — förmedt rá a fiú A lány nem akart veszekedni. belékarolr, arcát a fiú frissen borotvált képéhez dörzsölte. Amikor az öreg látómezejébe értek, a lány éppen a fiú szájába dugta a cigarettát és hízelegve hozzásimuli. — Vizesrongy... — gondolta az öreg szórakozottan — vizesronggyal kéne ezt lepucolni. Ott állt sokáig a távcsőre tapadva, nézte a nép telem utcát s a szemközti málladozA házfalat.
