Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
A veiéh is madár Színes magyar íilmvígjáték j Nem szégyellem bevallani, i jókat derültem, nagyszerűen i szórakoztam Kállai István és ! Hintsek György filmvígjáté- j kán. Nem tagadom, a nők i.s |j tetszettek, — amit mutattak ji és főleg amennyit látni en- j| gedtek belőlük a magamfaj- j; ta forinttal fizető nézőnek, ij Gyaníton ugyanis, erköl- | cseink védelmében néhány !; kockát kivágtak ebből a 16 ;] éven felülieknek szóló (nem tudom miért?) filmből, de se- baj, az exportba bizonyára i minden belekerül. A film regi, de jó alapot- i letre épül: ikerpár, kettős szerep, cserebere, mégpedig oly tökéletességgel, hogy nemcsak a néző, de még a filmbéli feleség sem veszi észre, ki az egyik és ki a másik. E kipróbált .ötletet jól hasznosították a film alkotói a vígjáték keretei között és szintjén véleményt mondtak ról Hossz idő közeledtél e a —skek melegebb tájra költöznek s mi kitörő lelkesedéssel fogadjuk, sőt a tavasz hírnökeként köszöntjük a visszatérő madarakat. De ki veszi észre a szürke verebet, amelyik itt telel velünk? Pedig a veréb is madár ... Ezt az egyszerű igazságot mondja el a film sok-sok ötlettel, tobzódó színekkel, vidáman. szellemesen. Közben finom fricskát kap konver- tabilis valutaimádatunk az a valóban fellelhető szemlélet, amely kis túlzással így is fogalmazható : dollárért minden kapható. Bár a film ügyesen és okosan szórakoztat, mégis ide kívánkozik: az alkotók elszalasztottak egy nagy lehetőséget: csípős szatíra is születhetett volna ebből a jó témából. Kabos László két szerepben komédiázott, ismert kabaréhumorán túl helyenként felcsillantotta színészi képes . geit is. Az epizódisták sorából Kállai Ferenc játékát kell feljegyezni. A nők Piros Ildikó, Medveczky Ilona s Jámbor Kati — szépek, kedvesek, csinosak voltak. Hildebrand István képei a szatíra irányába hangolták a filmet, kár, hogy a forgatókönyv nem adott erre még több lehetőséget; Örömmel fogadjuk ezt a vidám, színes filmet, de egyben sajnáljuk is az elmulasztott lehetőséget. Az író Kállai Istvántól és a rendező Hintsch Györgytől bátrabb, szókimondóbb filTársaságban és fórumokon, ahol az ilyesmi hangsúlyos kérdés, felvetődik unta- lan: hol vannak, mit tesznek, alkotnak-e Heves megyében és elsősorban Egerben azok a művészek, akik itt telepedtek le, vagy egyáltalán itt is születtek?- A kérdés nem alaptalan. Amióta a Képzőművészek Szövetsége — jó öt évvel ezelőtt — a Heves megyei munkacsoport önállóságát megszüntette, a gyűjteményes tárlat Égerben, vagy a megyében önállóan a „hazai közönségnek” nem született. Az észak-magj'arországi szervezet közös tárlata eljut ugyan ide, s ott külön színfoltként látható egy-két egri művész néhány alkotása, de a helyi szín, az a bizonyos, hevesi tájakról, egri környezetből kipattanó élmény, forma, hamvasság, hangulat és báj ötvöződése hiányzik kiállítótermeinkbőL Az utóbbi években mindössze arra emlékezünk, hogy egy-egv alkalommal Blaskó János, Nagy Ernő és az egyre mélyülő Kishonthy Jenő vállalkozott munkáinak csoportos bemutatására a művelődési házban és a vármúzeumban. A közönség jól reagált rájuk, a kritika is felhívta rájuk a figyelmet, de a folytatás hosszú időn át elmaradt. Érdemes foglalkozni ezzel a jelenséggel, ezzel a hallgatással. vagy — ahogyan az egyik érdekelt nevezte el találóan — művészi csenddel, mi az oka, hol van megoldás ennek az egyre sűrűsödő némasági buroknak az áttörésére? Rövid számvetés: csak Egerben kilenc festő, illetve szobrász él, aki az észak-magyarországi szervezetnek aktív tagja, de legalább eny- nyien vannak azok, akik a korábbi években rendszeresen részt vettek tárlatokon műveikkel. Ez a szám nem kicsiny, ha szembesítjük u szembeállított igénvekkel. Nem minden nosztalgia és kedves emlékezés nélkül gondolunk Gergely Pálra, aki at egri utcák, borospincék. a Szépasszony-völgy minden hajlatát, romantikáját, szépségét igyekezett megörökíteni. Nemcsak azért, mert az egri hóstyák és környéki szőlősdombok, lankák eleven és harsogó hatásokkal hívják a szemlélődőt, de azért is. mert minden táj változik, emlékké foszlik, Via nem örökítjük meg azt az arcát, amelyiket éppen ma tár elénk. De ha már a pél-' (iánál tartunk. ■ ugyancsak Gergely Pál volt az, aki tussal és szerszámmai igyekezett betörni a bélapátfalvi gyár, az ózdi kohászok, vagy a Borsodnádasdi Lemezgyár miliőjébe, hogy onnan megfogalmazva az izzó munka és a munka izzó perceit, hitet tegyen a nemes értelemben vett lokálpatriotizmus létjogosultsága mellett. Az egri közönség értesül azokról a képzőművész-eseményekről, amelyeken művészei részt vesznek, itt-ot.t sikereket is érnek el. Tudjuk, hogy a stílus, divat sok mindent., meghatároz, és az országosan ható művészi áramlat nem mindenben kedvez a szemlélődőbb, kedély- állapotban Is szelídebb egrieknek. Tudjuk, hogy a szervezeti élet által életre hívott és Salgótarjánban évenként jelentkező kiállítás lehetőségeket ad festőinknek, szobrászainknak. Arról is értesültünk, hogy ebben az évben, a Gyöngyösi szüret alkalmából nagy megyei kiállítás lesz, amelyen az utolsó két évtizedbeq innen indult művészek is -részt vesznek — Jakuba János, Somos Miklós, Bíró Lajos. Pla}thy György.1 ifj. Katar Mihály, Szabó László, Szilagyi Elei: és mások —, de ez még mindig nem az a meghitt kapcsolat művész és közönség között, amely a festőket és szobrászokat Egerben :és a megyében újabb föladríők teljesítésére inspirálná. ! Vannak, akik azt vetik e kívánság ellen, hogy Egerben. de a megyében is áltálában az országos kiállítások komoly sorozata fogadja- — különösen nyáron — u látogatókat és ez önmagában iá elegendő ahhoz; hogy a megye közönsége kiélje művészet iránti vonzalmát. Ez csak az erein egyik oldala’ A másik az, hogy1 az itt élő művészek lelkiállapotán Is javítunk azzal, ha a helyi érdeklődést, mint ;eikesit‘> formát, mint táptalajt kínáljuk fel szám .ikra A közönség- nzp akarja, Y ív a tárlatokon való talál .küz_.sokka! közeledj» kerüljenek a. művészek a nézőkhöz; megértsék törekvéseiket, ha kell és lehet, vitába szánjanak az:, alkotókkal, még akkor is. ha a - vi- tázók az egyik oldalon laikus műélvezőkből állnak isiTudjuk, hogy a legiöbo Heves megyei és egri művész tanári pályán is hasznosítja szellemi energiáját. De azt is tudjuk, hogy eme kettősség ellenére is szívósan küzdenek művészi elgondolásaik megvalósításáért. - Műteremlátogatásonkkor sok-sok befejezés előtt álló munkát végigpásztáztunk érdeklődésünkkel, itt-ott . ir.eu rész stílusváltásának is. ,lelhettünk már tanúi. Minden okunk megvan, hogy a legjobb szándékkal sürgessük u művészek és közönség találkozásait az egri kiállítótermekben.. Jó az, ha Blaskó János a tavasz végén, majd ősszel Kishonthy Jenő az egri Képcsarnokban helyet kap munkáival és az anyagi érdeklődés is majd csak feléjük fordul. A művész nemcsak alkot, hanem ki is áll munkáival azok elé, akikhez szólni akar. Nyíltan, önmaga és a kor megvallásával. Mindenképpen a művész feladata, hogy a közönségnek elébe menjen, önmaga és a köz érdekében is. Farkas András •met vártunk. (márkusz) Autórádió exportról olvastunk az Esti Hírlapban. „Székesfehérvárról tízezer autórádiót exportálnak több mint 300 ezer rubel értékben Romániába.” Nem avatkozhatunk bele az export-kalkulációba, de ha tízezer autórádiót adunk oda háromszázezerért, akkor egy autórádióért mindösze 435 forintot kapnánk (1 Rbl — 14,50 Ft)... Ezen nem sol<at lehet keresni... ★ Izgalommal olvastuk a Népújságban, hogy Schwei- ckart amerikai űrhajós csütörtöki űrsétája elmarad. Ennek oka az űrhajós gyengélkedése. Nem ebédelt, kétszer hányt is. — Berry doktor, az űrhajósok főorvosa szerint ez nem tekinthető betegségnek, hanem olyan jelenségek, mely az „űrkabinok tiszta nitrogénból álló légkörében bárkinél felléphet... Hogy nem tekinthető betegségnek? Tiszta szerencse, hogy élve maradt! En legalábbis meghaltam volna tiszta nitrogén légkörben, oxigén nélkül... Később kiderült, hogy az űrséta nem maradt el egészen. Biztosan utasítást kaptak a földi központból, hogy azonnal adjanak a derék Schweickartnak egy kevés oxigént is a nitrogén mellé, legalább a „Holdra szálló űrruhá” belsejébe, ha már az űrkabinban nem volt a légkörben. (Dr. Szemes) 37. A készültségi csoport egyik tagja elém teszi Troj-an személyazonossági igazolványát. Skála visszajön. — Trojanné asszony azt mondja, hogy férje az utóbbi időben semmiféle utazást nem tett Prágán kívül. Jól van. Trojanné valószínűleg nem mond igazat — vagy engem visz az ördög hamis nyomon. — Engedélyünket kéri —jelenti tovább Skála, — hogy elmehessen a nővéréhez. Azt mondja, rosszul érzi itt magát. — Nincs jogom, hogy parancsoljak neki — mondom —, de kérjék meg, hogy várjon még egy kicsit az elmenetellel. Talán hamarosan hírt kapunk már a boncolás eredményéről. Ha néhány napot házon kívül akar tölteni, szüksége lesz egy és más holmira. Addig előkészítheti. Engedjenek neki szabad mozgást a lakásban. Skála fordul, hogy induljon, de egy mozdulattal még visszatartom. Voltaképpen átveszem a parancsnoki tisztet. Inkább suttogok, mint beszélek: — Ha Trojannénál lesz valami poggyász, az elindulása előtti utolsó percben bele kell nézniük. — Mi az, amit elvihetne magával? — kérdezi Skála szintén súgva. — Mindenféle. Például néhány ezres bankó. Karlicek ott áll a közelünkben. Hallja, mit beszélünk. Mialatt Skála kimegy, csöndesen, ördögi mosollyal az arcán odasúgja, mintha összeesküdnék a parancsnoka ellen: — Egy-két C—L-es csábszer lehet a testén is. Hívjunk egy nőt, hogy készítsen rajta leltárt. . — Nem. Karlicek kihúzza magát és hátralép. Nyilván lángra kapott benne a C—L ügy megoldásának még pislákoló szenvedélye, és kurta, szinte metsző szavam úgy hatott rá, mintha a felparázsló hamura odavágtam volna egy lapát fojtó homokot Fel-alá járkálok a helyiségben. Skála visz- szajön a nyomozócsoportnak azzal a tagjával, aki kihallgatta TTojannét — Ehhez még nem nyúlt senki? — mutatok a taazo- készletre. • — Eddig még nem — mondja Skála. Végre-valahára felhangzik a külső csengő. Kimegyek Trojan dolgozószobájából. Megérkezett a hatósági orvos, régi ismerősöm. _ Hát szóval!... — mondja. — A tetanuszt kimutattuk az inzulinban és az injekciós tű hegyén. A tetanusz volt a megmerevedés és a halál oka. Átkozottul szép, roppant agilis kultúra! De az istenért, hogyan kerülhetett be az inzulinampullába?! A lelet tehát világos. De nem világos, ■ vajon igazán gyilkosság történt-e. A gyilkosság mellett két súlyos körülmény szól. Az idegen ujjlenyomatok az injekciós tű üvegén és Trojan folyószámlája. Mint két rezonáló húr. Ha megérinti az ember az egyiket, megszólal a másik is. Bemegyek a szobába, ahol a szőke hajú asszonyt láttam. Most az asztalnál áll. Éppen becsukott egy kisebb utazóböröndöt. Elgyötörtén pillant az ajtó felé. Ha van valami köze a C—L afférhoz, alighanem tudja a nevemet. A tettesek már bizonyságát adták annak, hogy tudnak információkat szerezni. Remélem azonban, hogy személyesen nem ismer. Természetesen nem mutatkozom be. EÍz ;tt nem társasági esemény, s a tánc, amire felhívom, távolról sem keringő. Udvarias és komoly hangot ütök meg. — A lelet igazolja a tetanuszhalált, Trojanné asz- szony. Lehajtja fejét, tekintetével lassan köröz a földön, mintha már sohasem akarná felemelni. — Boucek doktor mindjárt mondta — feleli szomorúan. Már nem a legfiatalabb de, mint mondani szokás, még nem indult hervadásnak. Szép alakja van, az átla- j gosnál egy kissé magasabb termetű, s alighanem jártas a kozmetika titkaiban, és ismeri a módját, hogyan kell megőrizni a test fiatalos rugalmasságát. Az az érzésem, hogy ezt a karbantartást beteg férje semmiképp sem követelte meg, s női bájait nemcsak a férje kedvéért ápolta. Nem akarok elfogult lenni, de ez az asszony nem túlságosan rokonszenves. — Dolgozik valahol, Trojanné asszony? — kérdezem. — Nem. Utána kell néznem valaminek. — Erőlködve beszél, mintha nehezen gyűrné le belső fájdalmát. — Nehezen éltünk. A férjem, noha iparkodott, voltaképpen igen szűkösen keresett. De nem engedte, hogy... Ügy találom, természetesebben is beszélhetne. Színházat játszik. — Most nincs miből megélnie? (— Egy kis ideig talán kibírom. A férjem éppen nemrégiben kapott valamelyes pénzt. — De az talán beletartozik a hagyatékába — hívom fel a figyelmét. — A hivatalos elintézés pedig rendszerint várat magára. Az asszony keservesen felsóhajt. — Az baj volna. Nagyon kevés a készpénzem. Az a néhány ezer a férjem folyószámláján van. Kérdés, vajon nekem sikerül-e kicsalnom belőle azt, amit akarok tudni, vagy fordítva. — önnek nincs joga rendelkezni a folyószámlával? ^ — Nincs. Nekem nincs. Csak a férjemnek volt. , — Akkor egyelőre nem adják ki- önnek a pénzt a számláról. ' — Gondolja? — Hiszen örökség! A székre roskad, mintha elfogta volna a gyengeség. — Trojanné asszony — mondom csaknem baráti harison —, talán lehetne valamit tenni. Valószínűleg tiszteletdíjakról van szó, ugye? Csóválja a fejét. — Azt hiszem, nem. A férjem írógépet adott el. Nem mondott ugyan erről semmit, de két gépe volt, s most csak egyet látok. Ugyancsak eltűnt az aranyórája is. Em- . lék volt az apjától. Nem tudom. Mindig önállóan intézte az ügyeit, velem nem beszélt a szándékairól. De nem is takargatott előlem semmit. Láttam az asztalán a bankból jött értesítést. Aztán eltette valahová. Nem beszéltünk a ' dologról. Köztünk. .. — Kezét könnyedén a homlokához érintette. — Nincs értelme, hogy... Egyszóval... jól megvoltunk egymással... de néha legjobb volt... — Nem kívánom, hogy közölje velem' a magánügyeit, Trojanné asszony — mondom komolyan. — Csak tanácsot szerettem volna adni önnek. Állapítsa meg, melyik jegyző folytatja majd le a hagyatéki tárgyalást, beszéljen vele, s ő bizonyosan a segítségére lesz. Hiába keresek az arcán csak egy rándulást is, amely -• elárulná, hogyan hat rá egyszerű csalétkem. — Eltávozhat, ahogy kívánta — mondom azután, hogy az asszony hallgat —, de nekünk még körül kell itt : néznünk. Komoly okok késztetnek rá. Ha kifogása van ez ellen, igazoljuk magunkat szabályos hatósági engedéllyel. . Ezt azonban még ki kell állítani, s míg az elkészül, le kel- " . lene zárnunk a lakást. Trojanné lassan, egykedvű arckifejezéssel feláll. — Tegyen, amit jónak lát. " . A bőröndjéhez lép. Kimegyek az előszobába. Ott a derék Boucek doktor ' már indulásra készen vár. — Elkísérem Trojanné asszonyt a nővéréhez — ajánlkozik. — Segítek elmondani, mi történt. Ha egyedül jelenne meg ott ezzel a szomorú hírrel.", 1 , .............. (Folytatjuk) & E lőbb a mű»ész jelentkezzék
