Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-16 / 63. szám

Azt hiszem, a szexológusok találták ki a „mikroklíma” kifejezést. Nem a helyi időjárásra gondoltak, nem arra, hogy vannak úgynevezett fagyzugok, állandóan széljárta, vagy szélvédett tájak, még csak szobahőmérsékletre sem gondoltak. Arra a helyi, az egészhez képest „kicsi” légkörre gondoltak, amely a szocializmus építésének tavaszfrontján, a makroklímán belül meghatározza, hogy egy-egy helyen fáznak-e, avagy melegednek-e az emberek? Jól ér- zik-e magukat, vagy sem? Jó-e a mikroklíma, vagy rossz?

Jó szándékú és épeszű ember aligha akadna ma már. aki tagádná, hogy a szocializmus jó. Akik a harmadik, vagy a negyedik évtized felett járnak, azoknak nagyon jó, mert megéltek és megértek olyan korszakot, ami nagyon rossz volt, — hogy enyhe kifejezést használjak. A tizen- és huszonévesek számára egyszerűen jó. Még egyszerűbben: van. Ebbe születtek, ebben nevelkedtek már, — ők az utóbbiért nem vitatják, hogy jó-e a szocializmus, vagy sem, mi az előbbiért sem.

Általában!

Mármint, hogy általában jó a szocializmus. Mint hogy általában jó a tavaszfront, amely leszámol a téllel és napsugarat borít a tájékra és az ember szivére egyaránt. De hát általában az „általiban” fogalmával csak általános fogalmat, elveket szoktunk megmérni és meghatározni. A szocializmus általában azért jó, jnert részleteiben is jó, mert minSí. 77^1

Mikroklima

den ember számára jó, emberi, hasznos, perspektívát, békét, nyugalmat és gyarapodást adó. Az elvek próbája a gyakorlat. És nálunk a gyakorlat, ez a legkézenfekvőbb, mindennapos ellenőr igazolta és nap mint nap igazolja a szocializmus eszméjének igazságát, magasabbrendűsé- gét minden más társadalmi rend felett.

De ha a mikroklimatikus viszonyokat vizsgáljuk, nem kell ahhoz meteorológusnak lennünk, hogy kijelenthessük: vannak azért még

fagyzugok. Az „általában" jó szocializmuson belül annak ellenére? konkréten egy-egy helyen, hivatalban, üzemben, termelőszövetkezetben nem jó az éghajlat. Dölyfös és önkényeskedő brigádvezető, korrupt hivatali főnök, kibírhatatlan lakás- helyzet. bosszantó'ügyintézés, felháborító hanyagság a munkában, kisebb és nagyobb bosszúságok, amelyek ugyan elvileg nem velejárói a szocializmusnak — sőt! —, de amelyek gyakorlatilag megkeserítik, di- dergőssé teszik a mikrolímatikus viszonyokat.

Mert erről van szó!

Mert én is, te is, tudjuk és hisz- szük és valljuk, hogy évszázadok útán, ha a révbe még nem is, .de a

révhez vezető csendes vizekre eljutott már hazánk hajója. Mert statisztikailag ugyan ki nem mutatható, de az idegekben, az agyakban érezhető és lemérhető, hogy mit jelent a szocialista demokrácia, mit jelent embernek lenni ott, ahol törvény, hogy az ember emberebb legyen. Mert elég, ha körülnézünk egyetlen utcában, falun, vagy városon, hogy magunkban is vezércikket tudjunk írni arról, hogy mi volt itt és mi van most i 11, sőt még utópisztikus regény írójának sem kell lennünk, hogy elgondoljuk, hogy mi lesz még ebben az országban, ha erőnk, egészségünk és békénk lesz hozzá.

De mindettől függetlenül az ember még epegörcsöt kaphat, ha órákig, vagy napokig kell futkosnia egy aláírásért hivatalról hivatalra. Tudniillik ez a hivatal is nálunk, a szocializmust építő országban van. Mindettől függetlenül nekikeseredhet az ember, mert kinyitotta a száját, s ezért véletlenül nem kap prémiumot egy éven keresztül. Mert a prémium is a szocializmusban van, nem beszélve arról, hogy a száj kinyitása meg éppen a szocializmusért volt. Hihet és hisz is az ember a szocializmus nagyszerűségé-- ben, mert olyan a munkahelyi légkör, hogy bemenni sincs kedve, nemhogy dolgozni.

Ezek a mikroklimatikus viszonyok nem éppen elhanyagolható tényezők. Mert hány olyan 1 üzem, hivatal, vagy szövetkezet van, ahol örömmel dolgoznak, élnek az emberek, s akiknek éppen ezért — ha lehet — a szocializmus még szocializmusabb, hiszen nem ünnepi, alkalmi szónoklatok kétségbevonhatatlan igazságaként, de a hétköznapok szürke, ám megnyugtató perceinek természetes velejárójaként szerepel az eszme, amelyet vallunk és hirdetünk.

A munkahelyi közérzet, a mindennapos, emberi, hivatali kapcsolatok közérzete nem egyszerűen díszcsempe az új épület falán. Több annál. Ez Is hozzátartozik az épület szerkezeti elemeihez.

Nincs szükségünk az effajta fagyzugokra. Olvasszon fel a szocializmus i tavasza minden jeget^ langyo- sítson fel minden didergést Ehhez persze nem óhajok és kijelentések szükségeltetnek, hanem annak tudomásulvétele, hogy az emberek szocialista társadalomban dolgoznak általában, konkrétan azonban műhelyben, irodában, vagy valamelyik brigádban a szántóföldeken.

r

i

A szigeten a fény is sötétebb

A LEVEL:

Vállalatunk a továbbiakban Is számít munkájára, ezért a beiskolázási program összeállításakor önt is a javasoltak közé soroltuk. Családos fiatalember, jelenleg szakmája, képesítése nincs, így gyárunk magas színvonalú gépesítési követelményeinek a jövőben csak úgy tud eleget tenni, ha szakmát tanul és a továbbiakban is gondot fordít szakmai ismereteinek gyarapítására. A csoportvezetőjétől kapott információ szerint ön ügyes szorgalmas dolgozó, és az eddig végzett munkája alapján többr.e hivatott a segédmun- kás-béoSztaSri'ál. Amennyiben elfogadja ajánlatunkat, és részt kítfán venni a kétéves géplakatosi szaktanfolyamon, úgy kérjük, hogy a levél átvételétől 8 napon belül küldje be jelentkezését a személyzeti osztályra.

Személyzeti osztály.

A VÁLASZ:

Ügy döntöttem, hogy maradok a targoncánál. Talán majd jövőre, vagy azután a tanulás is szóba jöhet. Őszintén bevallom, a tanulás sose volt' az erős oldalam, és a targoncánál is megkeresem azt a pépzt, amire szükségem van,' Többet a lakatosszak- mávál sem keresnék. Mindenesetre köszönöm, hogy gondoltak rám.

M.B. targonca-segédvezető SZEMÉLYZETI OSZTÁLYVEZETŐ:

— Próbának szántuk a felmérést. Gyárunk jelentős fej. lesztés élőt áll, több száz szakmunkásra lesz szükségünk. Vállalatunknál több, mint félezer segédmunkás dolgozik, úgy gondoltuk, hogy megteremtjük a szakmatanulás lehetőségeit,, és a segédmunkások közül iskolázunk be a különböző .szakmákra. Közel 250 segédmunkásnak küldtük meg a fenti leveleket és sajnos 187 különböző indokkal, kifogással nemmel válaszolt. Sajnos nem egyedi esetről van szó, ön is bármelyik üzemből megírhatta volna ezt a cikket, és személyes tapasztalataim alapján mondom: ilyen típusú, felfogású emberek megyénk valamennyi üzemében, vállalatánál megtalálhatóak. Ige - te’enségükkel, primitívségükkel saját magukat szorították ki a tudatlan egyszerűség1 perifériájára. A kényelem, a pénz utáni hajsza a lehetőséggel való élésnek még a szikráját is eloltotta bennük. A közelmúltban 17 színházjegy- gyei jutalmaztunk meg egy ilyen társaságot. Másnap követet küldtek s arra,kértek: a jegy helyett inkább adjunk pénzt. Nem hallgattunk rájuk, maradt a színházjegy, de egyetlen egy sem ment el közülük az előadásra. Félreértés ne essék: nem ezek az emberek képviselik a mai mun- kásosztály életét, életszínvonalát, kulturáltságát. Ezek lemaradtak a többiektől. Külön szigetet képeznek és ezen a szigeten még a fény is sötétebb. Igen sötétebb, mert a könyv számukra nem ér any- nyit, mint egy liter bor. a színházjegy, az újság csak nyomtatott papír, és egy jó szakmában sem látnak többet, mint egy átlagosnál jobban -megfizetett sgédmunkás- nál. Valamit tenni kell értük. Tálaljuk a lehetőséget, a perspektívát. a jobbat, a szebbet és nem kérnek belőle.

AZ SZB-TITKAR:

— Az elmúlt éves munkaverseny értékelésekor . az egyik szocialista hrigádoi _300 forint értékű könyvvel jutalmaztuk meg. Valamennyien megsértődtek, mert ahogyan ők mondták: „Mi csak könyvet kaptunk”. Nagyon komoly problémát jelentenek ezek az emberek. Közömbösek, fásultak. Nem érdekli őket az élet, a politika, a könyv, a kultúra, nem vágynak többre, nem is akarják, hogy megváltozzék életük, körülményeik. És sajnos ezzel a szemlélettel nézik gyárunk és szocialista társadalmunk munkáját, életét is. Vasárnap is szívesebben bejönne dolgozni, mint munkaidő alatt egy politikai előadást meghallgatni. A pénzért mindenre képesek, önmagukért, családjukért a munkán kívül semmire. Pedig száz, ezer példa áll előttük. Százan és ezren vannak nálunk is, akik valaha öt-hat elemivei, segédmunkáskéné jöttek ide a gyárba, és ma szakmunkások, technikusok csoportvezetők, mérnökök, közgazdászok. A kapu előttük is nyitva áll. Lehet, hogy mi, vezetők is hibásak, felelősek vagyunk értük. hogy ide kerülte^.

Egyeszrűen nincs igényük, nem is akarnak a többiekkel haladni. Az élet törvényei viszont rájuk is érvényesek. Pár év múlva nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. És sajnos, ahogyan már a személyzeti osztályvezető is mondta: ez a társaság mindenüt meg- található.Számuk sokkal több, mint bárki is gondolná. Bármennyire is szomorú, de azt kell róluk mondani: szellemi analfabéták.

B. D. LAKATOS:

— Kérem, én hat elemivel, segédmunkásként jöttem ide. Azóta elvégeztem az általános iskolát, szakmát tanultam, most végzem a technikumot. Nincs ebben semmi különös, csak az eleje nehéz. Aztán rááll az ember a könyvre. Négy forint 50 filléres órabérrel vettek fel, ma 11,50 forint az órabérem. És a könyv is jóbarátom lett Meg kell érteni: az élet halad, néhány év múlva ebben a gyárban is a technikusok jelentik majd a szakmunkás gárdát. Aki lemarad, az egyben veszít is. P'nzt, megbecsülést, rangot is. Nem szeretek sajnálkozni, csak

annyit mondhatok: a sült

galamb várósa még egyetlen segédmunkásból sem csinált lakatost., hegesztőt, mérnököt, vagy csportvezetőt.

M. B. TARGONCAVEZETŐ: — Ne fájjon az senkinek, hogy én csak targoncavezető vagyok. Nem lehet mindenki úr. Ha nem tetszem, küldjenek el. Nyugodjanak meg, amíg a két kezem bírom, nem marad kenyér nélkül a családom. Hogy tanulok-e, vagy nem, azt bízzák rám ...

’ AZ IGAZGATÓ:

A technika korát éljük, egyre kevesebb segédmunkásra van és lesz szükség. Néhány éven belül nálunk is sor kerül az üzemen belüli szállítás, az anyagmozgatás teljes automatizálására. Mit csináljunk majd ezekkel az emberekkel? Jelentős részükre egyszerűen nem lesz szükségünk. Érthetetlen közöm- böségük, igénytelenségük. Százezreket költünk a tanulás lehetőségeinek előteremtésére, az előadásokat, a gyakorlati foglalkozásokat munkaidő alatt látogathatják és mégis szívesebben maradnak az út szélén. Én senkinek nem írhatom elő, hogy tanuljon. Csak hát ez sem megoldás. Mert végül is holnap, vagy holnapután, jövőre, vagy azután mi lesz majd ezekkel az emberekkel...?

Mert végül is mi lesz ezekkel az emberekkel?

Koós József

Orvosi rendelő Visonüín

A Gagarin Hőerőmű dolgozói kisebb-nagyobb egészségügyi panaszaikkal eddig Gyöngyösre utaztak orvosi szakrendelésre. Az erőmű telepén orvosi rendelőt rendeztek be, dr. Wald Lóránd orvos vezetésével. Az újonnan létrehozott rendelőt naponta 100—120 ember veszi igénybe.

(MTI foto: — Bakos Ágnes felvétele.)

„A tói— ig- rendszer../#(?l)

(Ragjaink új szerepben)

A szokatlan cím egy valóban újszerű nyelvi formára utal. Az utóbbi években nagyon elszaporodtak a rövidítésből született betűszók, mozaikszók. Közülük néhányat már megszoktunk, s azt is tudjuk, mit jelentenek, s miből rövidültek mozaikszóvá. A Magyar Légiközlekedési Vállalat röviden MALÉV, a Gémpari Elektromos Karbantartó Vállalatot ma már csak a GELKA betűszóval szokt -k megnevezni.

Mind szélesebb körben vállalnak nyelvi szerepet a következő betűszók, mozaikszók is: ales (alezredes), polgáz (poll ti Icai gazdaságtan), egs (elégséges), kofa (községfejlesztési alap) stb.

Merészebb rövidítés, illetőleg összevonás nyomán született a címben idézett nyelvi forma. Két magyar rag, a -tói és az -ig új szerepkörben jelentkezik, s valójában a rendszer jelzett szó mellett jelzőként szerepel. Ugyanezt a szerepet tjjlti be a „tói—ig-os fizetés’’ nyelvi képletben is.

A rövidítésnek, a betűszónak, a mozaiknévnek egy új, eddig nem ismert típusával állunk szembeni.

Mit nevez meg a „tói—ig-os fizetés” nyelvi forma? Arra utal. hogy egy kulcsszámon meg van határozva a fizetés alsó és felső határa, pl. 1500 forinttól—2000 forintig. A munkáltató dönti el, hogy ezen a kereten belül milyen összeget fizet ki a dolgozónak. Az új főiskolai, egyetemi ösztöndíjjal kapcsolatban is gyakran emlegetik a „tói— ig-os rendszer” kifejezést

Ez is arra utal, hogy pl. egy jó rendű hallgató 200 forinttól 300 forintig kaphat ösztöndíjat, s ezen belül alakul a kiutalt összeg.

Bár ezt az új nyelvi alakulatot csak szűkebb, szakmai körben használják, mégsem örülünk meglétének. Reméljük, nem is lesz hosz- szú életű. A rostára tett nyelvi forma nemcsak a hagyományos hangrendet s nyelvtani rendszerbeli szabályokat sérti meg, hanem éppen furcsa alakjával a megértést is akadályozza. Ha szükség van az általa megnevezett fogalomra, akkor találnunk kell a megnevezésre értelmesebb és elfogadhatóbb szót, kifejezést

Dr. Bakos József, a nyelvtudományok kandidátusa

At EGÉSZSÉGES ÉLETMÓDI

TílkAt)

Miután Povázsai úgy nézett ki, mint egy súlyos betegségből éppen felépült májbeteg lisztkukac, érthető, hogy meleg baráti és őszinte hangon kérdeztem meg tőle:

— Mii csinálsz, drága barátom?... Olyan jól nézel ki, hogy alig ismertelek meg.

Povázsai egy kísérteihez illő szerény mosollyal nyugtázta megjegyzésem, aztánr

mint valami jo útra intő szent szobra, felemelte ujjait:

— A titok nem nagy... Az egészséges életmód. Semmi több — mondta titokzatosan.

— És, ha szabad tudnom, mit értesz te egészséges életmód alatt?

— Látod, barátom, ez az. Ez a mai kor városi emberének átka. A kérdésedben benne van a tudatlanságod. Még azt sem tudod, hogy mi az egészséges életmód. Nemhogy aszerint élnél. Pedig nem ördöngösség az egész — kapkodott a levegő után mert úgy látszik, a hosszú beszéd teljesen kimerítette. Amikor magához tért, jóindulatú készséggel folytatta:

— Az egészséges életmód már reggel Jcezdődik. Nem fetren- günk az ágyban az ébresztőóra pofázása után, hanem kiugrunk az ágyból. Azonnal!

Aztán ötperces reggeli torna a nyitott ablak előtt és nem azonnal cigaretta, az ágy szélén. A torna után mosdás, hideg vízben, utána erős ledörzsölés, lehetőleg lenvászon törülközővel... Világos?

Eddig tökéletesen — támasztottam a falhoz Povázsait, hogy össze ne essen.

— Majd nyugodt és bőséges reggeli. Ezek után kigyensúlyozottan mész o munkahelyedre, ahol semmi izgalom, semmi felesleges méreg, csak mosoly és derű az arcon. Természetesen semmi dohányzás, semmi szeszes ital, még koffein sem... Gyümölcslé. Az igen. Könnyű, nyugodt ebéd. Munka után gyalog haza... Korai, de könnyű és vitaminoktól terhes vacsora... Utána még egy séta, mély lélegzések közepette... Majd, kérlek, korai lefekvés, de azt megelőzően hidegvizes lemosdás... így kell élni, fiam. Ilyen egyszerűen, egészségesen... Ennyi az egész...

— Csodálata

ledeztem a pofon egyszerű titoktól. — És mondd, Povázsaikim, te mióta csinálod ezt?

— Én? — kérdezte kicsit zavartan.

— Te... természetesen te.

— Azt hiszem, holnap, megint elkezdem. Tudod — mondta bánatosan —, már reggel elrontom az egészet. Nem kelek fel azonnal, hanem még félálomban rágyújtok egy cigarettára... De ha majd egyszer — villant fel harciason a szeme —, ha egyszer megállóm, hogy ne gyújtsak rá kora reggel, akkor elkezdem ás olyan egészséges életmódot élek majd, hogy megüti a guta az embereket az irigységtől — fejezte be elszánt hangon az egészséges életmódról adott tanácsait Povázsai és to- ya„ tavaszra

ÍWll