Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
Amir AI sok szó esik: Ki, miért és mennyit kap a nyereségből? r Több helyen már kifizet- i ték, máshol még most szám- I fejtik a részesedést. Ki, i mennyit kap a nyereségből? i Akár zsebre tették a pénzt, j akár nem, a vita minden - I képpen magas hőfokon gyü- I rűzik. Vajon jók és igazsá- , gosak-e a kategóriák? Érveket és ellenérveket sorakoz- . tatnak fel, miközben a legkülönbözőbb hírek kapnak szárnyra. Az egyik üzemben azt beszélik, hogy az igazga- ' tó ötvenezer forintot és kü- I lön jutalomként fekete Vol- ! ga gépkocsit kap. A jól értesültek a másik vállalatnál azt suttogják, hogy a főnök 40 ezer forintot vett fel a bérjegyzéken és ezenfelül külön borítékban egyhónapi jövedelmét kapta. Tudás és felelősség; szerint [ Az elmúlt napokban * több szakmunkástól megkérdez* I • tűk, hogy igazságosnak tartaná-e, ha keresete annyi lenne, mint egy segédmunkás- i nak. Nem, — hangzott a határozott válasz. Elvállalná-e az üzemvezetői beosztást? A kérdés először ugratásnak tűnt, de amikor komolyra fordítottuk a szót. az esztergályos, az égető és a vil- J lanyszereló azt mondta, hogy i az ő tudása kevés lenne 200—300 ember munkájá- , nak irányításara, a több mil- i Hó forintos gépekért, az i egész üzemért nem vállalná i a felelősséget. f Vajon az igazgatónak több i a felelőssége, mint az üzem- j vezetőknek? Persze hogy i több, hiszen az igazgató az | egész vállalatért felel. Az í egész évi termelésért, a ha- j zai és a külföldi szerződések | teljesítéséért és a vállalat | minden egyes dolgozójának t keresetéért felelős. Aztán j szó esett arról, hogy a jó szakmunkás keres annyit, , mint a művezetője és az igazgató fizetését a legtöbb I vállalatnál többnek gondolják, mint amennyit kap. De a 80, illetve 50 százalékos részesedést a munkások mindenképpen sokallják. Ha a , vezetők évi fizetésük 80, illetve 50 százalékát veszik fel részesedésként, akkor igazságtalanul kevés jut a munkásoknak — vitatják sokan. ! Itt álljunk meg egy szóra, mert a félreértések egy része ebből származik. Lehet-e valóban 80 a nyolcvan százalék, vagy a Il-es kategóriába tartozók megkaphat- ják-e évi fizetésük 50 száza- i lé kát? A SO százalék csak 40 I Tudjuk, a részesedési alap összege a vállalat nyereségének nagyságához és a bérekhez igazodik. De az is igaz, hogy az idén a nyereség nemcsak a jó munka, hanem az árrendezés és egyéb körülmény következménye. Az is tény, hogy az új mechanizmus első évében megyénk több vállalata a vártnál több nyereséget ért el, de egyetlen vállalat, egyetlen üzem sem akad, ahol a vezetőknek 80, illetve 50 százalékos részesedést fizethetnének, mert ehhez az elmúlt évi nyereség többszörösét kellett volna elérni. Tehát nem 80, hanem a legeredményesebb vállalatoknál is legfeljebb 35—38 százalékos részesedést kaphatnak az I-es, illetve 23—25 százalékos a Il-es kategóriában. Ennek megfelelően a szóbeszédben emlegetett 40— 50 ezer forintnak csak a fele ha igaz. A vállalatok olyan arányban jutnak részesedési alaphoz, amilyen mértékben hozzájárultak a népgazdaság eredményeihez. De ebből az is következik, hogy a vállalatoknál sem lehet egyenlősdi. Ellenkezőleg, gyorsabb előrehaladásunk érdekében a korábbi éveknél nagyobb különbséget kell tenni a bérek, a prémium, a jutalom és az év végi részesedés, tehát a jövedelem egészének tekintetében. De a munkások többsége azt mondja, hogy a részesedés jelenlegi felosztása igazságtalan, mert kevés jut a III. kategóriába sorolt dolgozóknak. Valóban, több jel mutat arra. hogy az első év tapasztalatait le kell szűrni. A helyes arányok érvényesítése sok megfontoltságot, alapos közgazdasági elemzést, és a politikai következmények sokoldalú mérlegelését kívánja. A kereseti arányok felülvizsgálata az elmúlt évi tapasztalatok alapján megyénkben is és országosan is megkezdődött. Az I-es, Il-es, illetve a Hl-as kategória arányait ismét tüzetes vizsgálatnak vetik alá. A munka értéke és a nyereség arányában Milyen mértékben növelheti a nyereséget az igazgató, az üzemvezető és a munkás? A nyereség fokozására, a termelés és az értékesítés gazdaságosságának növelése, a vállalat Összes eszközeinek ésszerű felhasználására mit tehet az igazgató, a főmérnök és a munkás? Véleményünk szerint az esetleges módosítás semmiképpen sem jelenthet egyen- lusdit, hanem a végzett munka, a felelősségnek megfelelő kedvezőbb és megnyugtatóbb arányokat. Hiszen a munkások és a vezetők nem egyformák, hanem a feladat nagysága, bonyolultsága, valamint a felelősség és a munkájukkal elért nyereség arányában érdemlik a részesedést. Több függ a vezetőktől, tehát többet kapjanak. Ezzel szemben a vezetőiere hárul a kötelesség: úgy gazdálkodjanak, hogy a végzett munka arányában évről évre több részesedés jusson beosztottjainak is. Dr. Fazekas László I r Pompás ünnepi vacsorán vettem részt. Volt rák aszpikban, ürühüs vörös borban, pisztráng vajban, skót whisky, Napóleon-konyak, tokaji aszú és vacsora után, — szódavíz. Ma sem felejtem! Egy lányos mama: Különben semmi kifogásom nem lenne, kislányom, a Pista ellen... Rendes fiú, jó megjelenésű srác.,. De gondold meg, csak harmadik kategóriás! ★ — Mondja el, kérem a véleményét.., — Csak az anyagi ösztönzésnek engedek! Felháborodva mondja: — Barátom, ez azért már mégis sok... Nézd, azt a lányt. Látod'.’ Olyan rövid a szoknyája, de olyan rövid, hogy kilátszik a fene... egye meg, megint bepárásodott a szemüvegem... (—ó) ImwLIACIÓ Miért csak a helybeliek nem kapnak lakást? Válaszol dr. Holló Béla, a Gyöngyösi Városi Tanács vb-elnöke A levelet Kovács János, g yöngyösi olvasónk küldte a szerkesztőségünkbe. Mint írja, nemcsak a maga, hanem úgy érzi, sok, vele azonos helyzetbe n élő társa nevében is teszi fel a kérdést: miért csak a helybeliek nem kaphatnak lakást? Idézzük: „Öröm látni, mennyi sok ház épül a város déli részében, amit úgy hívnak nálunk: a nyolcvanas. Szinte minden hónapban átadnak egy ne gyven lakásos házat, de van, amikor kettőt is. Jönnek a teh erautók, az ország különböző részéből szállítják az új lakást ulajdonosokat. Nem irigylem tőlük oz ingyenlakást, csak arr a gondolok, nekik jut lakás, nekem pedig már évek óta nem jut. Azt mondják, ezer lakásigénylés van a tanácsnál. Évekkel ezelőtt is ugyanennyi volt. Hová lettek hát azok a lakások, amiket építettünk?” — Ügy tudjuk, évente 250 —300 lakást adunk át Gyöngyösön. Kik kapják meg ezeket a lakásokat? — Kénytelen vagyok bizonyos kitérővel kezdeni a válaszadáshoz. Emlékeztetnem kell a lap olvasóit, a város lakóit arra, hogy a III. ötéves tervben indult meg Vi- sonta térségében az a beruházás, ami jelentős mennyiségű céllakás építését vonta maga után itt, a városunk területén. Ez az építkezés komoly mértékben elősegítette a város fejlődését. A céllakásokkal azonban a városi tanács nem rendelkezik. Az idén és jövőre csaknem kizárólag a céllakások kerülnek megépítésre és átadásra. Ez összesen 500 lakást jelent. Az erőmű és a bánya még további kétszáz lakást építtet saját erejéből. — A céllakásokból tehát gyöngyösiek egyáltalán nem kaphatnak? — Az elmúlt években is épültek a város területén céllakások. Tapasztalatunk, hogy az ilyen lakásokból gyöngyösi lakásigénylőknek is jutott, olyanoknak, akiknek a lakásigényét a tanács tartotta nyílván. — Nem kap bizonyos százalékot a tanács ezekből a lakásokból? — Csak annak a 200 lakásnak 10 százalékát kapjuk meg, amit az erőmű és a bánya saját erőforrásaiból építtet. — Tehát az idén és jövőre összesen húsz lakás kiutalására lesz lehetősége a tanácsnak? — Igen, így van. — Mi lesz ennek a húsz lakásnak a sorsa? — Ismét olyat kell mondanom, ami a jelenlegi lakásigénylőknek csalódást okoz. A város különböző intud. Máshol ünnepi ebéd, pénzosztás, hangos őröm. Lehet gratulálni a vezetőségnek és a tagságnak. Itt meg hallhatnák a veszekedést. Mennyi ideje is már? Éppen hét órája tart a vita. H ova is tettem a másik zsebkendőt? Szinte elviselhetetlen a zaj. De meg kell őrizni a nyugalmat: Hol van az megengedve, hogy a deresre húzott maga számolja a botokat? Mégis számolom... ! Ez a tizenhetedik hozzászólás. Most jön a tizennyolcadik. No, nézd csak ez az asszony... ez a Bódiné milyen szépen megtanulta a költségszámítást. Logikus, ahogy kimutatja, hol úszott el a forint, többek között azért, mert mindenki magának követelte a magasabb munkaegységet. De mit tehettem? Előbb a traktorosok jöttek, ha nem lesz száz forinton felül a napi kereset, leadják a slusszkulcsot. A vezetőség persze megszavazta. Most meg azt verik a fejemhez, miért keresnek olyan sokat a gépen, amikor a gyalogosoknál, vagy az állatoknál felét se kapják? Mit szólnának vajon, ha szántatlan maradt volna a föld? Persze, a következetlenség... El kellett volna fogadni a slusszkulcsot a traktorosoktól. Felülni a gépre...! De ez sem megy. Ezért már kaptam: „Az elnök nem arra való, hogy szántson, hanem hogy irányítson,” Irányítson? Kit, hogyan, ha csak lehet, semmibe se veszik a „parancsát”? A gépeket elviszik háztáji kertet szántani, amikor a gyümölcsösbe irányítom, hogy permetezzenek. A kocsisok maszekolnak, a teherautó a tsz-istálló helyett a faluvégi magánépítkezésnél billenti le a három tonna követ. Büntetés? A vezetőség arra ítélte őket, hogy vigyék vissza oda, ahova eredetileg is le kellett volna rakni; a tsz-tanyára. Még ezt is szentségelve tették meg. Azóta ki sem állhat a szállítóbrigád. Fegyelem kellene...! Fegyelem mindenkire. Rám is. Persze, ha hibázom, évekig felhánytorgatják, mint most az öreg Tamási, aki azt firtatja, miért maradt kint a szalma olyan sokáig a tarlón Miért? Mert se embert, se gépet nem tudtam küldeni, ^íogy betakarítsák Hittem abban, hogy időben megkapom az KGROKER-től a bálázót. Persze arról az öreg se szól. h»«y miként is állunk azzal a tavalyi fogadással, amikor ugyanitt elmondta, hogy „megeszi a kalapját, ha sikerül a kertészet.” Most az húzott ki bennünket a bajból, az a kertészetből kapott négymillió. E z már a nyolcadik óra. Mennyi vörös arc. mennyi elszabadult indulat. „Nincs igazság!” „Rokonság uralja a tsz-t” — pedig ők tudják legjobban, hogy messziről származom, nincs egyetlen atyámfia se a faluban. „Az ilyen téeszt fel keli robbantani!”. „Tisztújitást!” Már alig győzöm jegyezni. Fel kellene hívni valakit, aki érdemben szól. Ide, a mikrofonhoz, hogy ne hurroghassák le, mint az öreg Baksát. aki most is arról próbálja meggyőzni a tagságot: ne hátra nézzünk, ne veszekedjünk, inkább a szőlőt metsszük, szántsunk, vessünk, mert megint elkésünk a tavaszi munkával. De vajon feljön-e ide valaki ezt elmondani? Meg azt, hogy azért harmincmilliós vagyonunk együtt gyűlt össze az alakulás óta és akik rendesen dolgoztak azok most is megkeresték a tisztességes pénzüket. Vagy én álljak fel és mondjam. Emberek, nekem elég volt ebből a hat évből és ebből a (...mennyi is már?) kilenc órából, hogy itt szabadon gyaláz- zanak? Nem azért vállaltam ezt a munkát, otthagyva a főosztályt, a városi lakást, a „karriert”, hogy az öreg Baksá- val együtt kiabálják rám, hogy „micsoda furcsa vén emberek ezek”. De már nincs is több hozzászólás. Megválaszolom higgadtan, aztán felvázolom a tervet, hogy mit is tegyünk, hogy jobb legyen idén a gazdaságnak. Végre lemehetek az elnöki emelvényről I tt köztük tényleg más. Mintha leoldoznák az emberről a kötelet, amellyel az elnöki szék kínpadjára szegezték. Itt lent már visszafogottabb a szó. Értelmesebb. És mosolyt is látok magam körüL Mégis jó lett volna egy vacsora, egy koccintás. Valahogy elfértünk volna ebben a ■szűk teremben. Nem baj, — jövőre már terem a 150 holdas szőlő és néhány birkát is levágunk zárszámadásra. tézményei szakemberhiánynyal küzdenek, csupán a kórháznál 13 állást nem tudunk betölteni. A húsz lakást tehát főleg arra kell felhasználnunk hogy biztosítsuk a város intézményeihez a szakembereket. Azt hiszem, ez nyilvánvaló közérdek. — Közbevetöleg egy kérdést ehhez a témához: az emberek társadalmi igazságtalanságnak tartják, hogy olyanok is „ingyen” lakáshoz juthatnak, akiknek általában magas a jövedelmük. — Mindaddig nem lehet ezen változtatnunk, amíg kevesebb a szakember, mint amennyire szükség lenne. Ugyanis a szakemberek most válogathatnak , a különböző állásokban, ajánlatokban. Nyilván azt választják, amely lakást is biztosít nekik. — Tehát a kővetkező két évben új lakást a mostani igénylők nem kaphatnak? — Nem. Tanácsi kiutalásos lakásból semmiképpen. Ebben a két évben az a feladatunk, hogy a céllakások megépítésével kapcsolatos tanácsi teendőket a legnagyobb mértékben ellássuk és ugyanakkor a következő ötéves tervidőszak lakásépítési programját előkészítsük. — Mi lesz azokkal, akik szükséglakásban vagy nagyon rossz állagú lakásban élnek? — Erre nagyon nehéz válaszolni. Kizárólag ilyen célra használjuk fel az esetleg felszabaduló lakásokat. — Milyen állásfoglalása van a tanácsnak az úgynevezett minőségi lakáscserékkel kapcsolatban? — Ha az mind a két fél számára előnyt jelent, támogatjuk. — Közismert,' hogy a lakások kiutalásában véleményezési joga van a városban a lakásügyi társadalmi bizottságnak. Viszont jnnek a bizottságnak egyik-másik tagja visszaélt a helyzetével. A lakosság bizalma megingott emiatt a bizottságban. — A lakásügyi társadalmi bizottságot a tanács 1968-ban újraválasztotta. Akikről szó van, azok a személyek korábban elnyerték a büntetésüket. Az egyikük pedig már nem volt a bizottság tagja, amikor megvesztegetése megtörtént — Nem volna szükség ennek a bizottságnak a hatáskörét felülvizsgálni? — Igaz, hogy korábban elég tág lehetőséget kaptak a bizottság tagjai. A hatóság általában nem bírálta felül a javaslataikat, talán kényelmi szempontok miatt sem. Talán azért sem, mert a bizottság létezése a lakáski .ulások „társadalmasítását” sugallta. A közvélemény beleszólását reprezentálta. Annyiban kell változtatnunk az eddigi gyakorlaton, hogy a javaslatuk lelülbírálatát a hatóságtól meg kell követelni, tehát a felelősséget is a lakásügyi hatóságnak kell vállalnia minden kiutalás esetében. Az újjáválasztott társadalmi bizottság már ezeknek az alapelveknek megfelelően működik. — Két évig tehát a legjárhatóbb út Gyöngyösön a társasházak és a családi házak építése lesz. Viszont olyan határozat született, hogy az ilyen építkezéseknél a közművesítés költségeit a tanács áthárítja az épittetőre. Nem hat ez fékezően? — De, fékezően hat. Egyik, célunk pontosan ez. Azokra az építtetőkre gondolunk, akik nem gyöngyösi lakosok, csupán be akarnak költözni a városba. Ezt a beáramlást akarjuk szabályozni az említett intézkedéssel. Ugyanakkor a gyöngyösiek számára vagy csökkentjük a hozzájárulást, vagy nem is kérjük. Mindig személyre szabva fog dönteni a végrehajtó bizottság a közművesítési költségekhez való hozzájárulás mértékéről. Figyelembe véve például az igénylő szociális helyzetét és a munkához való viszonyát. — Mit várhatnak azok « lakásigénylők, akiknek a száma most ezer körül mozog, rendeződik-e a IV. ötéves tervben a kérésük? Kapnak-e lakást? — Ma ezer még a számuk. de a fejlődés során ez a szám tovább fog emelkedni. Ezért mi nagyon szeretnénk, ha a következő tervidőszakban minimum ezerkétszáz lakás épülne Gyöngyösön, olyan, amivel a tanács ezt a mostani feszültséget lényegében meg tudja majd szüntetni. De hadd mondjak még valamit. Kevés vállalat tervezte az idén, hogy dolgozói lakásgondján saját erőforrásából segítsen. De vannak ilyenek, mint például az Egyesült Izzó, az áÍjami építőipari vállalat és a kitérőgyártó üzem. Ehhez az építkezéshez a tanácsnak jelentős szervező munkát kell végeznie. És még valamit. Ne feledkezzünk meg arról, hogy 1966—68-ban több mint kétszáz lakást adtunk át a gyöngyösieknek. Tudom. sem ez a szám, sem a közeli jövő kilátásai nem nyugtatják meg azokat, akik lakást szeretnének. De amiket elmondtam, azok tények, ezekkel szembe kell néznünk. Csak a IV. ötéves tervtől várhatunk megoldást. G. Molnár Ferenc Érdekes 48-as dokumentum Érdekes 48-as dokumento- mat őriz egy 90 éves tatabányai asszony, Bódi Józsefné Bódiné gyermekkorában még találkozott a 48-as események részvevőivel. Szülei Világoson laktak és éc vsapja, valamint férje is báró Bohu- sék alkalmazottja volt. A napló, — amelyet őriz — Bo- husné visszaemlékezésit tartalmazza. Többek között leírja, hogyan találkozott világosi kastélyukban Kossuth Lajos menekülő édesanyjává!. Tudósít a napló Görgey és a győzteseket képvise’5 Frohlof tábornoknak ugyancsak a kastélyukban elköltött ebédjéről, és az ott elhangzó beszélgetésekről Nwütie 3 1969. március 16., vasárnap
