Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-16 / 63. szám

Iraki csapatok Szíriában im VARSÓ: A lengyel Pen Club és az Európai Kulturális Társaság (SEC) lengyel tagozata a var­sói tudomány és kultúra pa­lotájában Ady Endre-emlék- estet rendezett a‘ költő halá­lának 50. évfordulója tiszte­letére. Az esten Jan Paran- dowski, a lengyel Pen Club elnöke mondott ünnepi be­szédet, majd , neves művé­szek Ady-verseket szavaltak. PÁRIZS: Március 9—14. között az PKP meghívására Párizsban tartózkodott a Chilei Kom­munista Párt küldöttsége Orlando Millas, a politikai bizottság tagja vezetésével. A megbeszéléseket teljes nézet- azonosság jellemezte az Egyesült Államok vietnami agressziójának elítélésében, valamint annak megállapítá­sában, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása új szakaszt je­lent majd az antiimperialista harcban, jelentékenyen hoz­zá fog járulni a munkásmoz­galom egységének megerősí­téséhez. BILBAO: Két diáktüntetés zajlott le Bilbaóban pénteken, amelyet a rendőrség gumibotokkal szétvert. A diákok az ellen tiltakoztak, hogy a spanyol rendőrség korábbi tüntetések során lelőtt egy diákot és többeket letartóztatott. HOUSTON: Megérkezett az Apolló 9. háromtagú legénysége Hous­tonba. Itt mindhárman, egy hónap után, újból viszontlát­ták családtagjaikat. A három asztronauta részletes jelen­tést tesz Houstonban, űrrepü­lési tapasztalatairól. LIMA: Nixon, amerikai elnök sze­mélyes küldötte, John M. Ir­win megkezdte tárgyalásait a perui kormány külügymi­niszterével az amerikai pet­róleum-társaság perui álla­mosításáról és a legutóbbi tengeri incidensekről, ame­lyek a perui vizekre vonat­kozó halászati jog körül tör­tek ki. Nixon küldötte hétfőn « perui elnökkel tárgyal. LONDON: A meggyilkolt Martin Lu­ther King özvegye Londonba érkezett, ahol látogatást tesz Wilson miniszterelnöknél és BEJRUT: Mint az AFF jól értesült libanoni sajtókörökre hivat­kozva közli, iraki csapatok vonultak be Szíriába — a szíriai kormánnyal történt megegyezés alapján — és Szíria déli részén Vderaa környékén foglaltak állást. PÁRIZS: A légibusz-program elfoga­dásán kívül nem sok konkrét eredményt hozott Kiesinger kancellár csütörtök—pénteki párizsi látogatása, állapítják meg a szombat reggeli fran­cia lapok. A De Gaulle—Kiesinger-ta- lálkozó csak a nézeteltérések körülhatárolása volt, ennek ellenére Bonn maradt Pá­rizs „előnyben részesített” szövetségese — hangoztatja főcímében is a Humanité. A lap szerint a két államférfi megbeszélésein a jelek szerint sokkal inkább „őszinte”, mint „szívélyes” magyaráza­tok hangzottak eL Kevés konkrét eredményt hozott a , francia—német csúcs — állapítja meg címé­ben a Combat. Sem a- fran­Szerte a világon feltűnést keltett, hogy J. E. Raynak, Martin Luther King gyilko­sának esküdtszéki tárgyalása szokatlanul ért véget: alig­hogy a gyilkos beismerte bű­nösségét, az esküdtszék ,„közfelkiáltással” megsza­vazta neki a 99 évig tartó börtönbüntetést. A furcsa ítélethozatal ügyében az AP-hírügynökség munkatársa nyomozást foly­tatott és megállapította, hogy Ray védői és vádlói koráb­ban titkos megállapodást kö­töttek. A titkos tárgyalások már 1968 december közepén megindultak. Phil Canale, memphisi ügyész, a vád képviselője de­Kemény küzdelem a Hungária úton MTK—Egyetértés 2:1 (1:1) Hungária út, 5.000 néző, v.: Szilvási. A francia hírügynökség hozzáfűzi, hogy Mahmud Se- bab iraki vezérkari tőnök március 12-e óta Damasz- kuszban tartózkodik, aiiol Hafez Asszad tábornok had­ügyminiszterrel írt alá meg­állapodást a szíriai—iraki katonai együttműködésről. (MTI) ciák, sem a németek nem vártak csodát a kétnapos megbeszélésektől. De Gaulle tábornok még jobban elszigeteli magát — hangoztatja az Aurore. Az Európára és a valutaproblé­mákra vonatkozóan semmi­féle közeledés nem jött lét­re. A Figaro vezércikke vi­szont fordulópontnak minősí­ti a tárgyalások során De Gaulle tábornok kijelentései­nek azt a részét, amelyben számításba vette annak a le­hetőségét, hogy „egy napon valami közöset lehet tervez­ni valamennyi európai állam­mal együtt”. Ezzel új pers­pektíva nyílott meg — Írja a lap. A jelek arra mutat­nak hogy De Gaulle tábor­nok szokása szerint most is több vasat tart a tűzben. cember 19-én telefonon fel­hívta Clark, akkori igazság­ügyminisztert, s közölte vele szándékát. Az igazságügymi­niszternek nem volt kifogása a dolog ellen. Ellington, Tennessee kormányzója de­cember 31-én adta hozzájá­rulását a tervhez. Martin Lu­ther King özvegye elvből el­lenezte halálos ítélet kimon­dását s ezért január 3-án úgy nyilatkozott, nem ellenzi az ügyvédek tervét Ugyan­akkor leszögezte, hogy sze­rinte férje összeesküvés ál­dozata lett. Az a tény, hogy Ray beismeri bűnösségét, nem tekinthető elegendőnek ahhoz, hogy lezárják a gyil­kosság ügyében indított nyo­mozóét. Nflwy harc Újpesten U, Dózsa—Dunaújváros 3:1 (1:1) Megyeri út, 12.000 néző, v.; Vadas Gy. Góllövők: Görőcs (2) és Solymosi (11-esből), illetve Nagy. (MTI) Visszhang' Nem vártak csodát - nem is történt! Egy ítélet margójára Ügyvédek, ügyészek összjátéka aRay-perben MEMPHIS: § P ORTJClCNTCi ÜJSM £gy hét a világpolitikában Izzásban a Közel-Kelet — Nixon dilemmái — Szovjetellenes hisztéria Pekingben — Vendéglátás a zajos Párizsban Pártplénum Pozsonyban Ha lehet, még aggasztóbb lett ezen a héten a Közel- Keleten kialakult szituáció. Rendkívül drasztikus volt a nyitány: vasárnap a két év­vel ezelőtti háború óta leg­súlyosabb tűzpárbaj zajlott le a Szuezi-csatorna teljes hosszában. Ennek áldozata lett az EAK egyik legkiválóbb katonai vezetője, Riad tábornok, vezérkari fő­nök. A vasárnapot követően is fellángoltak a harcok az egyiptomi és az izraeli erők között. Kairó a Biztonsági Tanács figyelmét felhívta ar­ra, hogy Izrael részben be­rendezkedik a Sinai-félszige- ten — hódítás-legali2álási cé­lokból — részben csapatösz- szevonásokat hajt végre az EAK legfontosabb körzeteit fenyegetve. Az izraeli ma­gatartás nyilván szoros ösz- szefüggésben van nemcsak a Tel Aviv-i kormányfővál­tozással, hanem mindenek­előtt Abba Eban, izraeli kül­ügyminiszter amerikai háza­lásával. Aligha kerülte el bárkinek a figyelmét, hogy hasonló belpolitikai vagy diplomáciai eseményeket megelőzően Izrael erőde­monstrációkat rendez, hogy az izzó helyzet veszeiyeit ecsetelhesse nyugati támo­gatóinak további segítség re­ményében. A Tel Aviv-i kormányfőváltozás ugyan az ex-külügyminiszter, Golda Meir asszonyt juttatta új ha­talomra, azt a politikust, aki a legismertebb héjának szá­mító Dajan politikai ellenfe­le,- ez azonban aligha teszi rugalmasabbá az izraeli ma­gatartást. Már csak azért sem, mert a Meir-kormány átmeneti, csupán az őszi vá­lasztásokig marad a helyén. Az új amerikai elnöknél? mozgalmas és kínos hete volt, nemcsak a Közel-Kelet, hanem a többi alapvető probléma miatt is. Jóllehet a szenátus végre ratifikálta az atomsorompó-szerződést, amelyet eddig halogatott, ez a valójában váratlan szava­zás alighanem jelezni akar­ta, hogy az amerikai kor­mány hogyan értelmezi azt a kompromisszumot, amelyre a parázs vitát kiváltó raké- taelhárító-rendszer, a Senti­nel ügyében kényszerült. A rakétaelhárító-rend- szer horribilis költségei lehetetlenné tennék, hogy Nixon beváltsa egyik fő ígéretét, a költ­ségvetés radikális csök­kentését. Magától értetődően — a maga teljességében mintegy száz milliárd dolláros — program új lendületet adna a fegyverkezési versenynek. Mindkét amerikai párt ré­széről szokatlanul élesen lé­pett fel a Sentinel ellen a politikusok egy része, élükön — Nixon számára figyelmez­tetően — Edward Kennedy. Másfelől óriási nyomást gya­koroltak az elnökre a kato­nai és hadiipari körök, azok, amelyeknek túlburjánzó ha­talmára a Sentinel-vitában oly nyíltan felhívták a fi­gyelmet a „galambok”. Valójában nehéz lett vol­na elvárni Nixontól, hogy bármelyik irányban vissza­vonhatatlan lépést tegyen; elnökségének ebben a korai szakaszában ezt már csak belpolitikai taktikai okokból — egyéb programjai érdeké­ben — sem tehette meg. Vi­szont Nixon tisztában volt az­zal is, hogy ha zöld utat ad a fegyverkezési ver­seny új szakaszának, nemcsak a költségvetést, hanem politikáját is sú­lyosan megterheli az ál­tala annyira szorgalma­zott szovjet—amerikai , párbeszéd előtt. Ezért pénteki sajtóértekezle­tén felemás döntést jelentett be: építik a rakétaelháritást, de „vékony” formában, úgy­mond Kína elleni védekezé­sül. Valójában olyanná vál­toztatják az egész szisztémát, hogy az elkövetkező időszak­ban a kormánynak módja le­gyen további alkudozásra. Jóval sürgetőbb Nixon szá­mára a vietnami kérdés. A héten erről lázas tanácskozá­sokat folytatott tanácsadói­val. Meghallgatta a Dél- Vietnamban szemlét tett Laird hadügyminiszter jelen tését. Közismert, hogy az amerikai katonai vezetés november 1-e után megpró­bált javítani a maga és sai- goni bábjai harci pozícióján. Rendkívül kellemetlenül érintette, most az erőfe­szítésük kudarcát bizo­nyító újabb DNFF-offen- zíva. A felbőszült tábor­nokok „megtorlást” sür­getnek Nixontól. Az amerikai héják éppen azokra az egy helyben topogó párizsi tárgyalásokra utalnak, amelyekben az előrehaladást ők akadályozzák. Pénteki saj­tóértekezletén Nixon nem ment túl az általános fenye­getőzéseken, de azt hangoz­tatta, hogy az amerikai „meg­torló lépésre” figyelmeztetés nélkül kerül sor. Xuan Thuy, a VDK képviselője, a csütör­töki párizsi ülésen pedig ki­fejtette, hogy az agresszív há­ború eszkalációi mindannyi­szor az Egyesült Államok kudarcát eredményezték. Ni­xon nem felejtheti el, hogy ő maga éppen a kudarcpoli­tika nyomán jutott a Fehér Házba, amely hasonló „meg­torlásokból” eredt. A korábbi határprovoká­ció nyomán tovább foly­tatódott a héten a Mao- klikk szovjetellenes hisz­tériakampánya, amely minden jel szerint so­ka.mondó bevezetője kívánt lenni az állítólag napolíon be­lül összeülő és a Mao—Lin Piao vonalat szentesítő párt- kongresszusnak. Az európai kontinensen a protokoll keretén belül nyil­vánult meg két nagy Nyugat­európai ország egyre komo­lyabb ellentéte. Kiesinger va­lamennyi kulcsminiszterével Párizsba látogatott, hogy a francia-nyugatnémet szerző­désnek megfelelő találkozót bonyolítson le De Gaulle-Ll és minisztereivel. A Közös Piac tengelyét képező két partner viszonya hónapról hónapra romlik; Bonn meg­elégelte a kontrázást De Gaulle mindent eldöntő vé­tóinak, Párizs viszont egyre élesebben rosszalja, hogy a nyugatnémetek „megcsalják” Londonnal és Washingtonnal is. Az emlékezetes Soames- affér során De Gaulle nem véletlenül tette kérdésessé akárha a Közös Piac jövőjét is, és Debré a francia agrár­igények kielégítéséhez kötöt­te az együttműködést. A nyu­gatnémetek viszont sokallják az eddigi engedményeket is. Ráadásul mindkét, fél ko­mor belpolitikai helyzetben van: kedden sztrájk „üdvö­zölte” De Gaulle népsza­vazási kortesbeszédét. Az elnöknek egyre kevesebb új mondanivalója van, annál több kopottan hangzó és pol­gárt riasztó fenyegetése a baloldal címére. Kiesinger vi­szont a szociáldemokrata Brandt koalíciós partnersé­gétől szeretne megszabadulni az őszi választások után és a bajor „erős ember”-től, Strausstóí, akinek — persze megcáfolt... — interjúja ép­pen a francia—nyugatnémet tárgyalások alatt jelent meg arról, hogy Nyugat-Németor- szágnak vezetnie kell Nyugat- Európát. A tárgyalások min­den eredmény nélkül értek véget. Ráadásul De Gaulle záróakkordként bejelentette, hogy Franciaország bojkottál­ja a Nyugat-európai Unió-í. Európa szocialista felében sor került a jugoszláv párt- kongresszusra, s a számos egyéb esemény közül ki kell emelni a Szlovák KP pozso­nyi plénumát. Ez a plenum az augusztus utáni párttevé­kenységet értékelte, s azt ki­fejezetten pozitívnak minősí­tette a politikai és gazdasági konszolidáció szempontjából. A cseh párt nevében megje­lent Strougal is elismerte, hogy Szlovákiában a helyzet kedvezőbben ala­kult, mint Csehország­ban. Az SZLKP a megalkuvás nél­küli kétfrontos harcot folytat­ja, a fő veszélynek jelenleg a jobboldali elhajtást tekinti. Avar János beszédet mond egy nyilvá- Góllövők: Dunai (11-esből), nos ülésen. * Szuromi, illetve Gór. C S E B 4 0 KOVÁCS ENDRE: KÍN PÁDON BIZTOSÍTÁSI ÉS t Önsegélyző csoport minden N1UNKAHÉLYEN „Tudom, hogy engem, furcsán véniilöt megköveznek.” (Ady) R ettenetes itt a hőség az elnöki emelvényen. Minden meleg ide száll. Milyen jó, hogy az asszony zseb­kendőt adott. Ha látták volna... biztosan mondanák: „Leg­alább lesz mit telesírnia az elnök úrnak.” Enr.yi embert összepréselni ilyen ócska, kis terembe. Hiába mondom évek óta, hogy a régi magtárt alakítsuk át kultúrháznak. Csak fújják: a búza romlik, ha nincs jó magtárja, de a szó nem. A szónak kár tetőt húzni. Jó... ! A szó tényleg elszáll, de hogy, milyen szavak s miért? Nem lenne jó egyszer tető alá tenni a szavakat is? Aztán összemérni a tettekkel, megforgatni, tisztítani, mint a búzát a magtárban. Kiszórni belőle az ocsút, hogy csak jó teremjen belőle, nem úgy, mint abból, ami itt elhangzik. Ezt persze hiába mondanám most el, hiszen a beszámo­lómból is hallották, de tudják hetek óta, hogy az aszály, a fagy elvitte a pénzt... és a meg nem értés, a hazugság. Az is! Nem mondjuk meg az igazat egymásnak és sokszor el sem hisszük. Mondjam azt, hogy „a maguk elnöke hat év alatt nem tudta megváltani az Új Hajnal, tagságát, mert... maguk se akarták”. Sőt! Keresztbe feküdtek az áldás előtt, és gúnyolják azokat, akik rendszeresen és jól dolinák. Persze kevés az ilyen. Ebből a szövetkezetből 200 or ke­nyere, keresete jut ki s ha azt mondem, hogy több -gük szór. galmas, nem tapsolnak. Nem hangzik fel ováció, nem úgy, mint ahogy most Szuhárinénak helyeselnek. Pedig, ha elgon­dolom, hogy mennyivel csendesebb volt ő is, am :or másod­szor értem kukoricalopáson... Most meg; milyen harciasán követeli, hogy a vezetők, a kommunisták legyenek tjszták, feddhetetlenek! Ugyan mire célozgat? Ö is párttag, munka­csapat-vezető. ( Az a legőrjítőbb, hogy nem mondják ki kerek-perec, mi is a bajuk, kérésük, panaszuk, csak célozgatnak, mérgeznek, kövezik az embert. Lehet, hogy Szuháriné is csak azt fájlalja, hogy nem a lányát tettük meg hurkasütőnek. A zt is nagyon nehéz megérteni, hogy miért csak itt a közgyűlésen ilyen harciasak? Miért mernek ilyen simán itt a kínpadra vonni? Talán azért, mert tudják, hogy én betartom a „közlekedési szabályokat” és nem kiabálok vissza, csak az elnöki válaszban mondom meg a magamét? Nem úgy, mint ha kint járok a határban, a tanyán, ahol szemtől szembe kell mondani a vádat is, az igazságot is. Egy szintről vitázom velük ott a földön... azonnal. Az mintha tisztességesebb lenne. De itt... mennyien szúrnak hátulról. Persze, Verebélyi... ö ne szólna? Most legénykedve kér­dezi: „Miért csak 50 kiló műtrágyát adtunk a kalászos alá?” Miért, Verebélyikém? Mert a tavaszi vezetőségi ülésen te is, de mind a tizenöten leszavaztatok engem is, az agronómust is, aki ennek a háromszorosát javasolta. Sejtem én, Verebé­lyi, honnan a te bátorságod. Előbb szétnéztél, hogy kik ül­nek mellettem a pódiumon. Láttad, hogy nincs egyetlen já­rási, megyei vezető se. „Aha! — gondoltad rögtön —. Ejtet­ték az elnököt”. Most lehet beszélni! Mellesleg szólva, nekem is volt ilyen érzésem. Persze, ahogy sorra szedem őket, majdhogynem megértem, miért nem jöttek el. Bencsik eleve távol marad az ilyen csetepaté­tól, nehogy azt higgyék, azért van itt, hogy „megvédjen”. Pa­taki ... őt nem tettem meg annak idején csoportvezetőnek, amikor .ez még rajtam múlott. Azóta őrről rám. Biztosan más is. Hiszen nem jött el senki. Persze, a meghívón nem volt szó se vacsoráról, se borról. De minek is? Úgy összeszorul a* ilyen gyűlés végére az ember torka, gyomra, hogy nyelni *f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents