Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-14 / 61. szám
legyen... „harag!" í A szövetkezeti vagyonnak ma is szép számmal akadnak még károeítói, tolvajok, csalók, gondatlanok, hozzá nem értők, s éppen ezért időszerű azt firtatni: vajon meg- tesznek-e mindent a termelőszövetkezetekben e károk elhárításáért, a veszteségek megelőzéséért, s amennyiben ezek mégis bekövetkeznének, a felelősök, vétkesek megbüntetéséért? LáUáiijos lopások mar nincsenek A „hőskorban", vagyis a •termelőszövetkezeti mozgalom első éveiben még előfordult, hogy alapvetően tévesen értelmezték a közös vagyon fogalmát. S akinek otthon jószága volt, az munkából hazamenet egyszerűen beállt a szövetkezet lucernásába, s lekaszált belőle any- nyit, hogy télre elég legyen a háztáji tehénnek. Vagy ki- huzigált annyi répát, hogy ne éhezzenek a malacok. Mások az erdőn rakodtak meg a szövetkezet fájából, s kocsiszámra hordták minden ellenszolgáltatás nélkül haza a tűzrevalót Most már kevesebb baj van a lopással. Mint Fejes József, a bodonyi közös gazdaság elnöke elmondta, inkább csak olyan esetek fordulnak elő, hogy valaki »hóna alá kerít egy csomó kalászt”, vagy a nyulaknak tép a lucernából. Úgyhogy nem is kellett az elmúlt évben senkit felelősségre vonni lopásért Lehet, hogy ez az „engedékenység” hozta, hogy nemsokára a tolvajok „földre verték" a szövetkezeti mezőőrt, aki meg akarta őket akadályozni a lopásban. Tavasszal, nyáron, minden bizonnyal itt is, de más közös gazdaságokban is, jó lesz vigyázni, nehogy jelentős károkat írjanak e mezei szarkák rovására — különösen, ha elbagatellizálják ezeket az „apró” csereseket Hanyag-ságT, szakmai tévedések A szándékos lopások nem egyforma mértékkel esnek latba a szövetkezet pénzgazdálkodásában, vagyonának csorbításában, de a zárszámadásokon elmondott ellenőrző bizottsági jelentésből az tűnik ki, hogy a hanyagság, a szakmai tévedések sokkal több kárt okoznak. Néhány példát erre. Az egri Petőfi Tsz-nél megvizsgálta az ellenőrző bizottság, hogy milyen minőségben végezték el a tavaszi munkát. Kiderült, hogy a kukorica alacsony átlagtermésének oka többek között az volt, hogy nem megfelelően készítették elő a talajt, nem került elég mélyre a mag. A máknál is hasonló okok miatt került sor 16 holdas terület újravetésére. Máshol feltárták, hogy értékes gépek fekszenek felhasználatlanul, mint például Ke- recsenden. Vagy olyan módon végezték el a permetezést, hogy nemcsak a növényt kellett elégetni mérge- zettség miatt, hanem 160 ezer forintos kártérítést is kellett fizetni az ezen a „legelőn” elpusztult méhesért. Az is sok esetben okoz kárt, hogy a szakvezetők presztizsvitákat rendeznek és egymást keresztező intézkedéseket hoznak, csakhogy bebizonyítsák: nekik van igazuk. Ilyen esetekben fordul elő, hogy a brigádvezető először kézzel mcgkapál tatja a szőlőt, aztán az agronómus ráereszti a gépet, amely az egészet széttapossa. Ezek a károk ezrekben és százezrekben mérhetők, s a legtöbb esetben nemigen kerül sor arra, hogy bárkit is felelősségre vonnának a károkért Jó-e a komázás? Amikor a felelősségre vonásról esik szó, sok esetben halljuk még azokat a véleményeket, hogy „én se szólok, te se szólj”. Vagy azt hogy „ne büntessünk meg senkit — ne legyen harag”. Más esetben azok ellen lépnek fel, akik az ellenőrzést a közös vagyon védelmét komolyan, vagy „szigorúan" veszik, s ellenük a névtelen levelektől kezdve a fenyegetésig mindent latba vetnek, hogy Eger - a lengyel sajtóban A lengyel sajtó — Przemysl város lapja — a legutóbbi időkben élénk érdeklődést tanúsít Eger iránt: érdekes, 'színes írásokban bemutatva, emlegetve, az újság három hónap alatt négy cikket közölt megyeszékhelyünkről. Mindenekelőtt elárulja a szimpátia okát: Eger bizonyos fokig hasonlít Przemysl- re s a két város több korábbi kapcsolat emlékét őrá, egyrészt a jelenből, másrészt pedig a múltból, az 1939— 1945 közötti évekből s még régebbről, a jeles 48-as generális, Dembinszki idejéből. Kitűnik a továbbiakból, hogy meglehetősen izgalmas dolog kicsit visszakalandozni a történelemben, találkozni az ősök utódaival, az elszármazottakkal, idegen földön letelepedett ismerősökkel — s természetesen gyönyörködni a mában, élvezni a szinte leghamarább elérhető lengyel városba, Przemysl- be illetve a legiendás hírű, . hangulatos Egerbe tett látogatásokat. Egri nevezetességek egész sorát közli a lengyel újság és meglepő bejelentéssel adja hírül, hogy Przemyslben, az egykori magyar traktuson a közelmúltban egy épülő, új vendéglátóipari egység névadóját tartották s a korábban hirdetett pályázatot: éppen a ..Bar Wegierski — Eger” szövegű javaslat nyerte. Az előttünk meglehetősen rejtélyesen hangzó elnevezés pedig nem más, mint: „Magyar bár, Eger”. S ha bízhatunk a lengyel építőkben, úgy az Eger nevét viselő üzlet még e hónap végén, de legkésőbb áprilisban megnyitja kapuit is a szórakozást, a jóféle egri borokat kereső, kedvelő vendégek előtt. Miközben pedig ilyesmikről ejt szót — nem titkolja, hogy fcfi fángyelak jfiriftorvárosi kapcsolat kiépítését szeretnék Przemysl és Eger között s ez ügyben régebben tárgyaltak már Heves megye székhelyéi, illetve a varsói magyar követségen. Kölcsönös turistautazásokra, sportolók és művészeti együttesek vendégszerepléseire, kulturális, tudományos és különféle szakmai tapasztalatcserékre gondolnak, amelyek mindkét városnak egyaránt kamatoznának. S éppen ez utóbbi miatt: érdemes lenne foglalkozni a gondolat mielőbbi megvalósításával is. leszoktassák őket a „szigorúságról”. Tapasztalható még a „szemérmesség” a szövetkezeti vezetők egy részénél is, akik azt tartják, hogy a tolvajokat fogja meg a rendőr, a csalókat ítélje el a bíróság, őket ne keverjék ilyen ügyekbe, mert megharagszanak rájuk. Szerencsére ez nem jellemző, hisz jó néhány példát lehetne felsorolni, milyen szigorúan veszik a közös vagyon megkárosítóinak büntetését. Az egri Petőfi Tsz-ben az elmúlt évben kilenc alkalommal indítottak fegyelmit, 26 000 forint kártérítést szabtak ki engedély nélküli szántásért, jogtalan haszonszerzésért, gondatlanságból okozott károk miatt Többek között például két és fél holdas területet újból fel- szántattak azzal a traktorossal. aki ezt a munkát elsőre hanyagul végezte el. Kere- csenden is sürgetik, hogy vonják komolyan felelősségre azokat, akik a közösségnek szándékosan, szakmai tévedésből, vagy egyéb módon kárt okoztak. Ellenérzés és Javaslat — időben A bizottságok, amelyek a közös vagyont védik, elsősorban ebben látják a megoldás kulcsát. S nem utolsósorban tesznek is azért, hogy gyors, időbeni ellenőrzésekkel, hasznos javaslatokkal előz- zék meg a károkat. Ennek a gondolatnak a jegyében javasolták sok közös gazdaságban — az aszály láttán — a másodvetések megkétszerezését, az azonnali öntözést. Óva intettek a könnyelmű, meggondolatlan tervek elfogadása ellen. Azonnali felülvizsgálatot sürgettek olyan esetekben, — mint Kereesen- den is, — ahol 895 000 forintot költöttek gépalkatrészre, holott a traktorok sokkal kevesebb munkát végeztek, mint korábban. Volt, ahol arra hívták fel a figyelmet, hogy időben és pontosan kössék meg a szerződéseket a szövetkezeti gazdákkal, mert később a munka helyeit csak vitatkoznak a termelő- szövetkezet tagjai. Bodony- ban pedig olyan ellenőrzési formát találtak a kocsisok, szállítómunkások számára, amely eleve kizárja a korábban előforduló szabálysértéseket. Nagyon találóan summázta az egyik ellenőrző bizottsági tag a jövőbeni tennivalókat: A vezetők követeljék meg a legyeimet a tagoktól, a tagságtól, a tagság a vezetőktől, a tagság egymástól és mindenki saját magától. És azt, hogy az elnézés, a jöfiúsko- dás, a komázás helyett, — ha kell —, a közös vagyon védelmében igenis legyen „harag”, büntetés, nevelés, de mindenekelőtt megelőzés és hatékony ellenőrzés. Kovács Endre Kakui/kti - szezon A Hatvani Konzervgyárban készítik a Szovjetunió megrendelésére a zakuszkát. Egy műszakban 30 ezer üveg speciális konzerv hagyja el a szalagot. (Foto: Kiss Béla) Ácsok a gödörben Feneketlen sár a gödör alja. A felfakadt vadvíz, a hó leve tükörként csillog a fátyolos nap sugarain. Körben a gödör szélén szélmarta, vörös képű, pufajkás emberek dolgoznak. Ácsok. Európa egyik legnagyobb hűtőtornyának zsaluját készítik.?. — Magam is kiváncsi vagyok (Macska András művezető), hogy néz ki majd a valóságban. Lassan húsz éve lesz, hogy a szakmámat szolgálom, de ekkora tornyot még nem láttam életemben. Száz méter az átmérője, száztizenhat a magassága. Tömérdek beton, vas kell bele. De nem ez a legerősebb. Az időjárás a vasnál is mostohább. Szűr, csíp a szél, megfagy a ruhánk, kopog az ujjunk. Sokszor még a cigarettát se kívánjuk. Reggeltől estig a gödörben. És a napok egyre hosszabbak .. ; — Jól haladnak? — Van egy kis lemaradásunk. A sok esővel mi sem bírtunk. De nincs Vész. Már süt a nap, ráhajtunk és utolérjük magunkat. Nagyon kell vigyázni. Milliókról van szó. Ilyen torony még Mágyár- országon nem épült. Lábakon áll majd. Egy-egy lábhoz sok-sok tonna beton, vas szükséges. Képzelje el, milyen ágyat kell ennek a toronynak csinálni? Precíz, gondos alapozásra van szükség. Még rágondolni is rossz, ha megsüllyedne. De erről szó sincs ... — Lassan húsz éve lesz, hogy az ácsmesterséget szolgálja. Merre járt már a mester? — A Dunától a Tiszáig? Inota, Ajka, most meg Visonta. Ezek a legnagyobbak. Húsz éven át hétfőn neki a munkának, aztán a hét végén repülni haza Érsekvad- kertre, a családhoz. Higgye el, erő kell ehhez is. Sok le mondás. De hát enni kell. A kenyérnek, a ruhának ára van. Meg kell keresni, — Meg is találja? — Meg. Nem panaszkodhatott!. Jut mindenre. A házra, az asszonyra, a két gyerekre, magamra is. Nem szenvedünk semmiből sem hiányt. — És ha íölérnek a 116. méterre? — Kitűzzük a májusfát, aztán isten áldjon, Visonta. Hová, merre? Még nem tudom. Majd jön a parancs. A kötelesség időben szólít. De erre a toronyra örökké emlékezni fogok. Rám már sokkal kevesebben. Leszedik a zsalut, az ácsokat elfelejtik ... — Pedig nincs ennek az erőműnek (Tóth János ácsmester) egy tenyérnyi része sem, amelyet ne érintett volna ácsmester szekercé.ie. szerszáma. Mert hát előbb ruhát kell itt szabni mindennek. Deszkaruhát. — Hol szerezte mesterlevelét? — Hajaj, kérem, rég volt az már. 1953-ban Diósgyőrben. Azóta Ujfehértón csak vendég vagyok. Föl, le. széliében, hosszéban járom az országot. Az ácsok nagyon gyakran költözködnek. Ilyenkor aztán nem szabad a szívre hallgatni. Menni kell a pénz után. Visonta is csak átszálló. Van egy szép házam. Magam építettem. Szép, (gyóni) WUWWUTJI-Umv mj, , IMMUN A tárgyakat kétféleképpen látjuk: úgy, ahogy mindannyian, és úgy, ahogy csak magunk. Az alakjukat kétségtelenül egyformán továbbítja az egészséges szem a tudat megfelelő rekeszébe. Hogy aztán ott mi történik velük, kinek-kinek rekeszétől függ, ahol a képzettársítások tenyésznek, es $ tárgyra rakódnak, mikép a víz iszapot, homokot, csigákat hord a mélyére süllyedt gályákra, búja és kusza moszattal körülfonja. Így egy ágyneműs ládának hiába van tizenkét éle, hat lapja, egy feneke és egy fedele, mégse látjuk egyformán. Mert a ládának nemcsak külseje van, de belseje is, hová a szem nem mindig faOBÜk inkább a képzelet, a tengeri fű buja fonadékait termő, s mint beleragadt csigaházak, kicsillan göndörületeik közül a korszellem. Néha elhagyott, üres mészvázakat őrzünk, régen elszáradt, szét- porlott eszmények maradványait, divatjukat múltán, babonába dermedtem De maradjunk az ágyneműs ládánál, hová Zsuzsánna, a tizenhárom éves pimasz kis fruska mókából berakta a tizennégy hónapos Gáborkát, a paplanok és párnák közé — igaz: mezítláb és nem cipőstül —, de Gáborka így is fölöttébb jól érezte magát, még tapsikolt is. Hanem bejött a nagymama és elfehé- redve rászólt Zsu- zsánnára: — Vedd ki, ne bo- raoljt Vedd ki onnan a gyereket! =5 fii W&. nagymama? — kérdezte Zsuzsánna, s hangjában nyoma se volt a megrendülésnek, bár nem értette, mi az, hogy „ne bomolj.” A nagymama nehezményezte Zsuzsánna hangját. Karja libabőrös volt. — Ezt ne játsszátok, ne játsszátok többet... Sohase fogok elfelejteni egy filmet — mondta a ládát nézve —, azóta Is hatása alatt vagyok... Esküvő volt és a társaság bújócskát játszott, és a menyasszony egy ládába bújt. Keresték, keresték és nem találták. És aztán már nem is keresték tovább. Már sok idő elmúlt, el is felejtették, a vőlegény is megöregedett, és egyszer kinyitotta a ládát, hát megtalálta benne, gyermekem, a fálylat, csak ennyi maradt a menyasszonyból, a öl bi elporiaat. A nagymama arcán régi szomorúságok, régi könnyezések tükröztek. Zsuzsánna is komoly képet vágott. — Mikor volt ez, nagymama? — Ó, régen, nagyon régen, még a némafilmek korában. — Persze, persze — bólintott Zsuzsánna —, ha hangosfilm lett volna, meghallották volna, hogy kiabál. És kibukott Zsu- zsánnából a pimasz vihogás. Mely tenyérbemászó és tiszteletlen, és a fruska-korral jár, amikor a lányoknak nevetniük kell — okkal, ok nélkül. De a nagymama régen volt fruska, s megbán tódott. — Vedd ki már azt a gyereket, hallod? Vedd ki abból a ládából — mondta ingerülten. — Talál.irtok más játélict. kényelmes. Most veszek új bútort. Már a papírja is megvan. Közel négyezer forint volt a nyereség. Kipótolom és meglepem a családot egy új garnitúrával. Kiváncsi vagyok, mit szólnak a j . erekek, meg az asszony. A lene egye meg azt a pénzt, egy szép bútor az egész házat ékesebbé teszi. Szépen keresek. Az elmúlt hónapban is 3.718 forintot vittem haza. De az is igaz, hogy a tenyeremet kéreg borítja... — Ácsnak is születni kell (Gulyás Mihály), birnt a hideget, a meleget, az esőt, a szelet, a sarat. Az okosságra is szükség van a mi szakmánkban. de az erőre még inkább. Nézzen csak körül, egyiken sem vagyunk nyápicok. A baltanyél megedzi az embert. — És a pénztárca? — 2.850 a havi. Jó, A nyereség ennél is több volt. Saját fedél Van a fejünk fölött, a lányomnak bútort vettem és a húszéves fiam sem kért még senkitől sem pénzt. A házba is bárki eljöhetne. És van még egy aranyos kislányunk. Nyolcéves. Sok év után született. Talán azért is szeretjük ennyire. Számolom a perceket is, várom a pénteket. Igen, a pénteket. Mi, ácsok is modernebbek lettünk. Már pénteken letesszük a fejszét és sietünk haza a családhoz. Ez nagyon nagy ajándék nekünk. Ezért mindent kibírunk. Még ezt a sártengert is.;? K. J. Űrhajós vendég A KISZ központi bizottságának meghívására a Tanács- köztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját köszöntő ünnepségekre hazánkba látogat a Lenini Komszomol központi bizottságának küldöttsége. A delegációt J. M. Tyazsel- nyikov, a Komszomol központi bizottságának első titkára vezeti. A vendégek között lesz Pavel Beljajev, szovjet űrhajós is, aki 1965 márciusában a Voszhod 2 parancsnokaként járt a Kozmoszban. A Komszomol központi bizottságának küldöttsége részt vesz a tanácsköztársasági évforduló több ünnepségén, így a miskolci úttörő- és ifjúsági találkozón, amelynek programjában felavatják az 1919- es észak-magyarországi hadjárat újjáépített páncélvonatát. yämisiß március 14., péitfMBj
