Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-13 / 60. szám

I / Párizs Mint ahogyan arról már tegnap beszámoltunk mintegy százezer ember eeit részt a 2I órás sztrájk keretében, a CGT- nck a párizsi Ké- publique és Bas­tille tér közötti tüntető felvonulá­sán. (Telefoto.: — AP — MTI—KS) PÁRIZS: Két szabotázsakciót haj­tottak végre kedden este a Párizs környéki vasútvona­lakon, a sztrájk idején. Az egyik következtében kisiklott egy vonat, de sebesülés nem történt: fémtárgyat helyez­tek el a síneken. A másik hasonló akciónál a vonat nem siklott ki. A szabotázs­cselekmények közelében „nemzeti forradalmi bizott­ság'’ aláirású röplapokat ta­láltak. Ilyen nevű szervezet nem ismeretes Franciaor­szágban. HAVANNA: Dr. Szabó Zoltán egészség- ügyi miniszter vezetésével szerdán magyar küldöttség érkezett Kubába, a kubai egészségügyi minisztérium meghívására. DELHI: Furceva asszony, szovjet művelődésügyi miniszter, In­dira Gandhi indiai kormány­fő meghívására szerdán hi­vatalos látogatásra Indiába érkezett. , TOKIÓ: 24 óra a kill politika bau SÚLYOS HELYZET A SZUEZI-CSATORNÁNÁL DE GAULLE „MÁJUSI” TAKTIKÁJA A FELHÁBORODÁS HULLAMAI TOVÁBB ROMLIK A HELYZET a Közel-Keleten, mindenekelőtt a pillanatnyilag legveszélyesebb neural­gikus ponton, a Szuezi-csatona térségben. Mint kiderül'., az izraeliek lázas sietséggel új állásokat építettek ki a csatorna ázsiai partján. Ez feltétlenül aggasztó előjel: arra enged következtetni, hogy Jeruzsálem tartósnak véli — pontosabban: tervezi — a térségben kialakult krízist. Változatlanul folyik a vita azon, ki sértette meg a fegyverszüneti egyezményt Odd Bull tábornok, az ENSZ tüzszüneti megfigyelőinek parancsnoka a világszervezet központjába eljuttatott hivatalos jelentéseiben az Egye­sült Arab K02társaságra hárítja a felelősséget a legutóbbi súlyos incidens kirobbanásáért. Az egyiptomi fővárosban azonban nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a tűzpárbait a mind fenyegetőbb méreteket öltő izraeli csapatösszevo­nások ténye robbantotta Isi, arról nem is beszélve, hogy az arab területek izraeli megszállása a Biztonsági Tanács 1967 november 22-én hozott határozatának állandó meg­sértése. A FRANCIA BELPOLITIKAI HELYZET a tünteté­sek és sztrájkok után szerdára sem nyugodott meg. De Gaulle rádió- és televíziós beszédét úgy értékelik, hogy az elnök a tavaly májusban számára jól bevált taktiká­hoz folyamodott: eltúlozta a megmozdulások méreteit, hogy ezzel megijessze és maga mögé állítsa a kispolgár­ságot. Mint a France Soir megfigyelője rámutat, ez a tá­bornok-elnök taktikája már a tavalyi emlékezetes tavasz óta. Ilyen értelemben — a kommentátor szellemes sza­vaival — „Franciaország immár tíz hónapja májusi be­tegségben szenved”. A SZOVJET KÖZVÉLEMÉNYBEN tovább gyűrűznek a kínai határprovokáció által kiváltott felháborodás hul­lámai. A Pravda szerdai számából nemcsak az tűnik ki, hogy országszerte tovább tartanak a tiltakozó megmoz­dulások, hanem az is, milyen brutális kegyetlenséggel bántak el a támadó kínaiak a sebesült szovjet határőrök­kel. hatalma és tekintélye mély­pontra süllyedt. Már a ko­rábbi cikkekben is láthattuk, hogy a koalíciós kormány­zat nem bírt megbirkózni azokkal a súlyos feladatok­kal. amelyek 1918 őszén nyakába szakadtak. A polgá­ri demokratikus forradalom győzelmétől eltelt négy hó­nap alatt, bár radikális ter­vek születtek, lényegében sem a belpolitikai, sem a külpolitikai kérdésekben nem történt előrelépés. Az ország gazdasági helyzete 1919 ta­vaszán súlyosabb volt, mint 1918 őszén. Mindez ország­szerte fokozta az elégedetlen­séget. Súlyos hiba volt, hogy a kormány egyetlen társa­dalmi osztály és réteg részé­ről sem kapta meg a szüksé­ges támogatást. A volt ural­kodó osztályok a kormányzat működését túlságosan forra­dalminak tartották, és 1919. első hónapjaiban az egyre- másra alakuló ellenforradal­mi szervezetek mind határo­zottabban fordultak szembe a kormánnyal. Ugyanakkor a néptömegek, amelyek 1918. őszén a Nemzeti Taná­csot hatalomra juttatták, többet vártak a kormányzat­tól, és szembefordultak ve­le. Már március elején az volt a hivatalos álláspont is, hogy a rendkívül súlyos helyzetből csak egy szocia­lista minisztérium vezetheti ki az országot. Az elégedet­lenségnek számos jelét ta­pasztalhatjuk március elejé­től kezdve. Megmutatkozott ez a pártok közötti viszony­ban és megmutatkozott az egész társadalom életében. A pártok közötti ellentétet nö­velte a nemzetgyűlési vá­lasztások meghirdetése, és itt egyik oldalon a mind re- akciósabbá váló Károlyi­párt (Károlyi 1919 januárjá­ban kilépett saját pártjából), Dr. líígy József: A szocialista forradalom előjátéka másik oldalon a radikálisok állal támogatón szociálde­mokrata párt egyre jobban szembekerült egymással. A szociáldemokrata párt hiva­talos irányvonala ugyan to­vábbra is hangoztatta a pol­gárszövetség tervét, de mind Pesten, mind vidéken a szo- ciáldemorata szervezetek ko­molyan vették ‘a választási küzdelmet és számítottak a szociáldemokrata párt döntő győzelmére. I megindult választási küzdelemben kétség­telen lény, hogy a szociálde­mokrata párt sem tartotta be mindig a választási játek- szabályokai. Különösen vidé­ken az egyedüli szervezett erőt a szociáldemokrata mun­kásság jelentette. A munkás­ság azonban saját pártveze­tőivel is elégedetlenkedve a választásokat és a várható győzelmet a polgári irány­zattal való teljes leszámo­lásra akarta felhasználni. Még azokon a helyeken is, ahol kommunista pártszer­vezet egyáltalán nem volt, világosan kimutatható a kommunista agitáció és propaganda hatása, A polgári demokrácia mélyreható válsága és a kö­zelgő szocialista forradalom mozgósító ereje nyilvánult meg az egész országban le­játszódó forradalmi mozgal­makban is. Március 9-én Szegeden a kommunista párt nagygyűlést tartott, amelyen közel tízezer ember vett részt. A népgyűlés síkraszállt az osztályharc fokozása mel­lett, és a kizsákmányoló tár­sadalom teljes felszámolását követelte. A népgyűlés elha­tározta a bebörtönzött kom­munista vezetők kiszabadí­tását, és ugyancsak követel­te a szegedi Csillagbörtönbe zárt orosz politikai foglyok szabadon bocsátását. E cél­ból a Csillag-börtön elé vo­nultak, innen azonban a francia megszálló csapatok elűzték őket. Majd a tünte­tő tömeg benyomult a sze­gedi Városházára, ahol fel­szólították a polgármestert, hogy a munkanélküliek nyo­Tíío ísjal»!» reieráíuBim a JKSZ kongresszusán Megbénította az országúti és légi közlekedést Japánban szerdán a havazás: déli 12 óráig 25 centiméteres hótaka­ró borult Tokióra! A Haneda repülőteret délelőtt 11 óra­kor lezárt ált, harminc hazai és 15 nemzetközi járat indu­lása maradt el. LOS ANGELES: A Los Angeles-i diák­sztrájk keddi napján össze­csapásokra került sor a rend­őrség és a fiatalok között: tizenkét személyt letartóztat­tak. Az egyik kollégiumban tűz ütött ki. A sztrájkra a rendőrség brutalitása elleni tiltakozásként került sor. NEW YORK: Kedden tartott első ülését a tengerfenék békés felhasz­nálásának tanulmányozására alapított ENSZ-bizottság gaz­dasági és technikai bizottsá­ga. Az ülésszak március 28- ig tart. Elhatározták, hogy azonnal megkezdik a tenger­fenék felhasználásának ta­nulmányozását. A „balra-csúszás” ellen BONN: Franz Josef Strauss lapja, a Bayern-Kurier szerdán ki­fejtette: Heinemannak köz- társasági elnökké választása óta a CDU és a CSU válasz­tási kampányának céljai vi­lágosan kirajzolódtak. A lap szerint a szabad demokrata politikusok fellépésével az össznémet politikában meg­kezdődik a kalandok és az engedmények korszaka. „Ha létrejönne egy SPD—FDP koalíció, bizonyosan aláírnák az atomsorompó-szerződést, amely az NSZK politikai és gazdasági felépítését évtize­dekre visszavetné”. A CDU— CSU hasznot húzhat a hely­zetből, ha a választásokon egyedüli alternatívaként kí­nálja fel magát a „balra- csúszás” ellen — írja a Bayern-Kurier. (MTI) BELGRAD: A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének IX. kongresz- szusa szerdán délelőtt, a keddi jubileumi ülést köve­tően első hivatalos plenáris ülésén, elfogadta a munka- programot. A kongresszus napirendjén a JKSZ vezető szerveinek munkájáról szóló jelentések, Titónak az idő­szerű bel- és külpolitikai kérdésekről, valamint a JKSZ szerepéről szóló elő­terjesztése, a JKSZ vezető szerepéről szóló előterjesz­tése, a JKSZ vezető szervei­nek létrehozása, bel- és kül­politikai dokumentumok jó­váhagyása és az új szerve­zeti szabályzat elfogadása szerepel. A JKSZ kb elnöke több mint száz oldal terjedelmű írásos beszámolót terjesztett a kongresszus elé az alábbi címmel: „Időszerű belső és nemzetközi problémák, vala­mint a JKSZ szerepe a szo­cialista önigazgatás rendsze­rében”. Tito a kongresszuson szóbeli bevezetőt is tartott. A jelentés a többi között hangoztatja, hogy a JKSZ VIII. és IX. kongresszusa kö­zött az ország társadalmi, gazdasági és politikai rend­szerében mélyreható változá­sok történtek és jelentős gaz­dasági előrehaladást sikerült elérni. A gazdasági és társa­dalmi reform eddigi ered­ményeiről szólva a jelentés megemlíti, hogy 1965 és 1968 között a nemzeti jövedelem 4,2 százalékkal növekedett, jelentős mértékben javult a lakosság életszínvonala és si­kerek születtek a nemzetkö­zi munkamegosztásba való fokozottabb bekapcsolódás te­rén is. A beszámoló a meg­oldandó problémák közé so­rolja a foglalkoztatottság megoldását és nyugtalansá­gát fejezi ki amiatt, hogy a munkanélküliek száma még mindig magas, sőt üzemek bezárására is sor került. Megoldandó feladatnak mi­nősíti a jelentés a fejlett és fejletlen területek közötti számottevő szintkülönbség csökkentését és a gazdasági integráció fokozottabb meg­valósítását. A beszámoló nagy teret szentel a JKSZ továbbfej­lesztésével összefüggő kérdé­seknek, egyúttal elismeri: „A JKSZ még mindig nem fog­lalt el elég határozott állás­pontot a szocializmustól ide­gen irányzatok ellen vívott efoolágtai kügdei*mben‘* A szakszervezetek szere­péről szólva Tito jelentése megállapítja, hogy „a szak- szervezetek nem tekinthetők a hatalmi intézmények, vagy a JKSZ áttételi szerveinek, de nem jelentkezhetnek ellen­zéki tényezőként sem”. Tito véleménye szerint a kommu­nistáknak támogatniok kell a fiatalok társadalmi és poli­tikai tevékenységét. A fiata­loknak természetesen joguk van bírálni és • problémáik megoldását követelni, viszont a társadalom is jogosult an­nak leszögezésére, hogy mit lehet tenni és mit nem, s meghatározhatja az anyagi lehetőségek határait. Tito referátuma kitér a sajtó szerepére is. A sajtó munkásai nem futhatnak szenzációk után, nem fogad­hatnak el ellenőrizhetetlen információkat. A referátum a továbbiakban külpolitikai jellegű kérdésekkel foglal­kozik. Tito jelentése kitér Jugo­szlávia és a szocialista or­szágok kapcsolataira, han­goztatva, hogy e téren van­nak eredmények és nehézsé­gek is. Megemlíti, hogy több szocialista országgal kedve­zően alakulnak a kapcsola­tok. így például Magyaror­szággal is. Tito ' szóbeli kiegészítése lényegében az írásban előter­jesztett referátum fő pont­jainak összefoglalója volt. A kongresszus szerda dél­utántól két napon át hét bi­zottságban folytatja munká­ját.----íi-íi . I .Cl 1;______ 1) r észesedéséből vásároljon hűtőszekrényt! OTP-HITEL — 10 „% ELŐLEG! RÁLIÖ-VILL. SZAKÜZLET Eger—Gyöngyös—Hatvan I1ÁZT. MŰSZAKI BOLT Gyöngyös, 80-as lakótelep KULTURCIKK-BOLT Petőfibánya VEGYESÁRU-BOLT Recsk, Bélapátfalva morénak enyhítése végett vesen ki adót a varos va­gyonos polgáraira. A szociál­demokrata párt szegedi veze­tősége megpróbált szembe­fordulni a kommunista moz­galommal, de kiderült, hogy a szociáldemokrata munkás­ság is a kommunistákat tá­mogatja. Ennek halasára március 13 án a munkásta­nács elmozdította helyéről a főispánt, a polgármestert, es átvette a közigazgatás irá­nyítását. I:gyanébben az időben *•' Szekszárdim a szociál­demokrata part rendezett tüntető felvonulást, lemon­datták a kormánybiztos fő­ispánt, és Tolna megye élére 5 tagú direktóriumot állítot­tak. Március 19-en a miskol­ci munkástanács úgy határo­zott, hogy eltávolítja a füg­getlenségi párti kormánybiz­tos főispánt, és míg új szo­cialista'főispán nem érkezik, addig 3 tagú direktóriumot állítanak Borsod megye élé­re. Március 21-e előtt már a munkástanácsok kezébe került a hatalom, Somogy, Komárom, B'ejér, Nógrád, Abaúj, Szabolcs, Hajdú, Bé­kés és Csanád megyékben. Ezeken a helyeken a polgá­ri főispánokat leváltották, és vagy szocialista főispánt ál­lítottak helyükbe, vagy di­rektóriumot. A Minisztertanácsban ál­landó vita folyt az egész or­szágot átszövő megmozdulá­sokról. A polgári miniszterek diktatúrával vádolták a szo­ciáldemokrata pártot, a szo­ciáldemokrata miniszterek ugyanakkor gyávának nevez­ték a polgárságot, és mag' is elítélték a forradalmi moz­galmakat. Ezek a viták azon­ban nem gátolták meg a forradalmi események to­vábbi fejlődését. Az említett helyeken nemcsak a mun­kásság és parasztság tünte­tett a rendszer ellen, hanem aktív támogatást kaptak az ott lévő fegyveres alakula­toktól is. Március 15-én le­tartóztatták Nagy Endre szentesi rendőrkapitányt, mi­vel az a hír terjedt el róla, hogy a helybeli kommunis­tákkal együtt át akarja ven­ni a város vezetését. Ugyan­csak március közepén Pápán a 7. huszárezred karhatalmi alakulata felfegyverezve és a munkásoktól támogatva szétverte a kisgazdák és keresztény-szocialisták vá­lasztási gyűlését. Mindez azt mutatta, hogy az elkövetke­ző szocialista forradalom a fegyveres alakulatok részéről is teljes támogatást élvez. jlj árcius közepén Buda- 1 pest utcáin már tel­jesen együtt tüntetett a szocialista és kommunista munkásság, s lényegében minden különbség megszűnt köztük. Március 18-án a cse­peli gyár munkásai értekez­letre hívták össze minden bu­dapesti gyár bizalmi férfiait. Az értekezleten elhatározták, hogy március 23-ra nagygyű­lést hívnak össze az Ország­ház térre, és kiszabadítják a bebörtönzött kommunista ve­zetőket. Ha figyelembe vesz- szük, hogy alig három héttel korábban tartóztatták le Kun Bélát és társait, és ezután a szociáldemokrata párt még kommunista-ellenes tünte­tést tudott szervezni, akkor igen figyelemre méltó a változás. Március 19-én 20 ezer munkanélküli vonult a Népjóléti Minisztérium elé, és követelte, hogy személyen­ként 590 korona gyorssegélyt fizessenek ki és progresszív vagyonadót vessenek ki a tő­késekre. Ugyanezen a napon az igazságügyminiszterhez olyan bejelentés érkezeit, hogy a gyüjtőfogház felügye­lője, aki miniszteri tanácso­si rangban volt, a gyűjtőfog­házban a börtönőröket szak- szervezetbe tömörítette. Az egész államgépezet recsegett- ropogott, csupán egy. gyenge lökés kellett, hogy az egész j összeomoljon.

Next

/
Thumbnails
Contents