Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

— Mi közöm hozzá — mond)* éa

megrándítja a vállát Valóban nem- mi köze hozzá, nem rokona, nem is- rrieröse nem is saját csapata, városa, üzeme dolga. Valóban, mi köze ahhoz, hogy Szabolcsban, vagy Baranyában, Győrben, vagy Veszprémben mi történik egy üzemben, felépült vagy nem épült fel néhány száz lakás, hóakadály van-e, aszály, avagy éppen árvíz.

Az égvilágon semmi köz» hozzá. Az 6 házát nem mosta el az ár, s

üzemében is rendben mennek;a dolgok. Jogosan mondhatta hát hogy „mi közöm hozzá...”

Aztán történik egy tragikus, de végtére is távoli, sem a társadalmat, sem a népgazdaságot sem a bel- sem a külpolitikát igazán nem befolyásoló baleset Mondjuk Répcelakon. S mondjuk, ezért az egész országban nem lehet szódavizet kapni. A répcelaki robbanás hullámai — később ugyan és szerencsére nem tragikus formában — lám elgyűrűztek az ország minden részében, egy tragikus ügy társadalmi tanulságait is hordozva. '

Mert f g y már van közöm, közöd ehhez az ügyhöz. De talán mégse lenne szükséges a közélet ezernyi kérdéseinek felszínen tartásához ugyanannyi répcelaki robbanás? Százmilliós országokban is közügy — ha nem is tartják mindig annak, sem a ..fentiek’' sem a „lentiek” — ami az ország dolgában, sorsában történik; Európa nagyságú földrésznyi orszáMi közöm hozzá

gokban is mindenkit érint, így vagy úgy, előbb, vagy utóbb, mindaz, ami az ország távoli sarkában is történik.

Hogyne lenne fokozottabban ez így nálunk, egy kis ország kis népének életében, hogyne lenne így nálunk, ahol olyan a társadalmi berendezkedés, hogy nincs „fent” és „lent” az osztályhelyzetet illetőéin, ahol a párt és az állam vezetői, sőt jószerint legtöbb mi magunk is azt valljuk: mindenről jogunk van tudni, ami bennünket érint.

Am a jog gyakorlása, a jog lehetőségével való élés konzekvens valami. A jognak is két oldala van: ha jogod van tudni, akkor kötelességed is van tenni. Különben üres fikcióvá, ostoba és céltalan kíváncsiskodássá süly- lyed az állampolgári jog, a szocialista demokrácia.

A „jogom van tudni” kizárja a „Mi közöm van hozzá” elvi és gyakorlati magatartását, — és viszont. A politikai, közéleti közömbösség, a házi áldássá degradált „házi szocializmus”, amely csak*azt tartja fontosnak, hogy mi van és mennyi az én fazekamban, s amelynek érdeklődési köre csakis e fazékkal kapcsolatban lépi túl a küszöböt, lényegesen nehezebb kölönc a szocialista demokrácia fejlődésében, mint az esetleges „közéleti” bürokraták tevékenysége.

Kétségtelen: a demokrácia, de különösen és alapvetően a szocialista demokrácia nem valamiféle automatikusan tágra nyílt kapu, amelyen unott és közömbös arccal be lehet sétálni az „abszolút jog” birodalmába. Ezt a kaput a közélet fejlődése, az egész társadalom politikai arculatának változása, a növekvő öntudat, a mind nagyobb tért hódító társadalmi gondolkodás tárja egyre szélesebbre. Évekkel ezelőtt keskenyebb volt e kapu mutatta nyílás és évek múltán nyilván szélesebb lesz, mint napjainkban.

De a legszélesebbre tárt kapuk mögött sem találhatjuk meg soha az „abszolút jog” birodalmát, minthogy ilyen legfeljebb csak a mesében van, de ott is inkább csak az ostobácskább históriákban. A jog korlátái önmagunkban, az emberi közösségben rejlenek: a társadalmi együttélés, éppen az egyén szabadsága követeli meg, hogy korlátozzák ezt a szabadságot a másik egyén szabadsága érdekében. Az egyén és társadalom tökéletes egyensúlyához kell eljutnunk

a szocialista demokrácia útján.

Ez a cél!

De ehhez a célhoz a „mi közöm hozzá” útján soha nem lehet eljutni. Minden ami ebben az országban történik, legyen az kis, vagy nagy ügy, sőt mindaz, ami a világban történik, elsődlegesen a haladást szolgáló erők sorsában, dolgában, az mind „répcelaki ügy”.

Közösek a dolgaink, közös a sorsunk és közös a felelősségünk is. Kötelességtudat, felelősségvállalási készség nélkül nincs az az erő, amely képes lenne akár csak egy millimétert is nyitni a jog kapuján tovább. Jog és kötelesség, jog és közéleti gondolkodás egy és ugyanaz, ugyanannak a dolognak két oldala. Az egyik nemcsak feltételezi a másikat, de bármelyik hiánya egyszerűen ki is zárja a másik létezését. Ha a közéleti gondolkodás fejlődését nem követi nyomon a jogélet, a szocialista demokrácia „általános” fejlődése, akkor megreked az emberek társadalmi alkotó tevékenysége, — és ez igaz ismét fordítva is.

Tragikus dolog, halálos áldozatokat is követelt Répcelak. Mégsem nagy ügy, hogy nincs egyelőre szódavíz, szifonpatron. Igaz, kellemetlen. De erre, lám, senki sem mondja, hogy „mi közöm hozzá”...

Aligha akad olyan felnőtt lakos, aki évente párszor ne ülne vonatra. És milyen sokan utaznak naponta. A vasút évente 412 millió utast és 113 millió tonna árut szállít Villamosították a Budapest— Hatvan—Záhony közötti fő útvonalat és ennek során korszerűsítették megyénk egy-két állomását A vasút fejlesztésére évente ötmll- liárd forintot költ az állam. Mégis a^ MÁV problémái országosak, közérdekűek, mert közvetlenül érintik azt a 412 millió utast, akinek biztonságáról és kulturált utazásáról gondoskodni kelt A ;• hatvani vasútállomás Budapestet Miskolc—Záhony- nyai köti össze, az északi iparvidék és a főváros, illetve a* észak-déli forgalom csomópontja. Hatvan kétségtelenül megyénk legnagyobb állomása. De a gondok is nagyokképpen ezért Hatvanban gyűjtöttünk adatokat, amelyeket figyelmeztetésnek szádunk as illetékes vezetőknek,

Az állomásfőnők Budapestre utazott, a déli vonattal várták haza. Ezért először a térfelvigyázót és a váltóőröket kerestem fel. Miskolc felől gyorsvonat futott be, a pesti és a salgótarjáni személy már bent állt. Közben tehervonat tolatott és az utasok a sínek között szaladgáltak. Sokan felkapaszkodtak az ellenkező irányba induló vonatra, átmásztak a teherkocsik lépcsőin, hogy hamarabb elérjék azt a vonatót, amelyen utazni akartak. . Hatvanban nincs aluljáróval összekötött utasperon, de í nincs Füzesabonyban, sem, és Egerben sincs. Pedig a statisztikai adatok jelzik,! hogy az ilyen állomásokon! a le- és felszállás, valamint tolatás közben mennyi baleset, milyen sok tragédia történik.

A térfelvigyázó szinte állandóan kapja a jelzéseket, hogy honnan jön. hová indul és mikor tolat a vonat. Melyik vágányon fogadhatják, melyiken haladhat tovább. Hatvanban ma is kézi erővel állítják a váltókat. Te- len-nyáron, éjjel-nappal kézzel mozgatják a berendezést.

—i Mi történne, ha egyszer rosszul állítaná a váltót?

•—i Nagyon ügyelünk és a térfélvigyázónak észre kell vennie a tévedést.

— És ha ő is téved?

—- Az tragédiát jelentene! Kisiklik, vagy egy másikba fut a vonat.

Gyorsan elbúcsúztam.

A hatvani rendező pályaudvar forgalmi szolgálattevő helyiségei megdöbbentik az embert. Az irodát, a konyhát és a fürdőt aládúcolták, 'hegy a födém te m saladJón. A tartóoszlopoktól alig férnek az emberek. Nincs más helyiség, ideszorulnak a vonatkísérők és a kocsivizsgálók is. A kis szobában sokszor tízen-tizenöten szoronganak.

— Hogyan lehet ilyen nyomasztó körülmények között dolgozni, a percenként érkező és Induló vonatokat Irányítani?

— Két éve így van. Csak otthon gondolok rá, hogy egyszer ránk szakad az épület, de akkor álmomban is felordítok...

Visszamentem a főépületbe. A rendelkező forgalmi szolgálattevőt kerestem.

— Hány órát dolgoznak a váltóőrök?

— Tizenkét óra szolgálat,

huszonnégy szabad.

— Helybeliek?

— Sokan Adácsról és Karácson dról járnak be. Én Pe- tőlibányán lakom, az utazással együtt nappal 15, óra, éjszaka 17 óra a szolgálat mert Selypről busszal, de többnyire kerékpárral megyek.

— Mit csinál otthon?

— Bekapcsolom a televíziót, de azonnal elalszom. Sietni kell a pihenéssel, mert kezdődik a következő szolgálat.

Az állomásfőnököt és a vezető mérnököt nem egyköny- nyen sikerült szóra bírni.

— Mire gondolt, amikor a mendei tragikus baleset hírét meghallotta?

— összerándult a gyomrom ... Mintha fejbe vágtak volna...

— Hatvanban mivel lehetne biztonságosabbá tenni a forgalmat?

— Automatikus biztosító berendezéssel. A háború alatt szétbombázták az állomást. azóta itt nincs biztosító berendezés. A jelzők és a váltók korszerűek, de köztük hiányzik a technikai kapocs, ezért kézi erővel kell állítani a váltókat. Budapest—Túra között önműködő térközbiztosító berendezés működik, de a hatvani állomás területén minden az embereken múlik. A forgalomirányítók lelkiismeretére, éberségére és tudására bízunk emberéleteket és milliós értékeket

Hatvanban is előfordult már, hogy helytelenül állították a váltót, téves vágányon futott a vonat de még idejében észrevették. Gyorsan cselekedtek, nem történt tragédia.

A hatvani vasútállomás személyi forgalma 1968-ban az előző évhez képest 7.8 százalékkal, a teherforgalom 15 százalékkal nőtt. És gondol junk a szabad szombatokra, és a kettős ünnepek előtti csúcsforgalomra!

A hatvani vasútállomáson kevés a vágány, a záhonyi

fővonalnak nincs átmenő fővágánya. Amikor Hatvanba érkeznek, vagy onnan indulnak a vonatok, a síneken keresztezik egymást, ami ilyen nagy forgalom közben fokozott baleseti veszélyt jelent

Igaz, a MÁV terveiben szerepel a hatvani vasútállomás korszerűsítése, az aluljáróval összekötött utasperon, a bővítés és a korszerű biztosító berendezés is. De ez többszáz millió forintba kerül és nem valószín^, hogy 1975-ig megvalósul. Addig is nem lehetne megoldani, hogy a vonatok ne,,-járjanak kitérőben, ne keresztezzék- egymást?

A vágánykapcsolat módosítására a hatvani állomásról már régebben javaslatot terjesztettek a MÁV Budapesti Igazgatóságához, de arra semmi válasz nem érkezett. Pedig nem milliós költségekről van szó. A forgalom biztonsága, és a megoldást kereső javaslat több megbecsülést érdemel!

Hatvanban azt mondják, hogy a vasút nem szakma, de a forgalmat csak józan fejjel és „szívvel” lehet irányítani. A eredményes oktatásért és a fegyelemért a vasút dolgozói minden tőlük telhetőt megtesznek. De a forgalom biztonsága Hatvanban gyorsabb ütemű korszerűsítést diktál.

Dr. Pasekaa László

ESTI FÉNYEK PÉTEN

(MTI foto: — Kovács Sándor felvétele.)

Statiszta vagy stiliszta ?

(Az értelemzavaró sajtóhibákról)

Legutóbbi cikkünkben sajtóhibaként a stiliszta szó nyelvi szerepét a statiszta hangsor vette át. A két szó közötti hangalaki hasonlóság volt forrása a hibázásnak.

Bár a tömegjelenetekben szöveg nélküli szerepet vállaló statiszta jó stiliszta is lehet, egy személyben, a két szó nyelvi szerepet mégsem cserélhet. A statiszta szó jelentése: szöveg nélküli szerepet játszó színész, a tömegjelenetekben szerephez jutó személy. Bár ritkán élünk a stiliszta latin eredetű szóval, már polgárjogot nyert nyelvünkben, s újabb jelentésárnyalataiban is nyelvi szerephez jut, s nemcsak azt az embert nevezi meg, aki jól fogalmaz, akinek jó stílusa van, hanem azt is, aki az irodalmi stílus művészetét jól ismeri, aki valóban írómá- vész.

Sajnos, elég gyakran találkozunk értelemzavazó sajtóhibákkal. Olykor ezek a sajtóhibák csak egy-egy szó egy-egy hangjának, betűjének felcseréléséből születnek, de így is megzavarhatják a mondanivaló értelmét, s a szerző szándékát is elferdítik. Ilyen típushibákra gondolunk elsősorban. A nyomda már megrendelte az új betűket közlés helyett a a sajtóhibás nyelvi forma látott napvilágot: A nyomda már megrendelte az új tetú- ket. A hasonló tárgyú kritika nyelvi képlet helyett megjelent hasonló bárgyú kritika nyelvi forma nemcsak meghökkentő, hanem nevetség« is.

Éppen az ilyen típusú sajtóhiba a nyelvi humornak is forrása. A sajtóhibákból eredő nyelvi humor példatára napjainkban egyre bővül A figyelmetlenség szüli azután ezeket a hibákat: átírta a kérvényt helyes nyelvi for- ma ilyen ferdített alakban jelent meg: átsirta a kérvényt. — A dagadó vízzel szemben tehetetlenek voltak szándékolt fogalmazás a sajtóhiba folytán így torzult el: a tagadó vízzel szemben tehetetlenek voltak. Az sem mindegy, hogy valaki egy Idegen nyelvből fordít vagy éppen ferdít. S a szerző nemigen örül annak, ha műfordításáról súlyos sajtóhibaként műferdítésről írnak stb... stb.

A téves szedés miatt megjelent hibák sajtóhibák, nem íráshibák, nem a szerző tévedései.

Dr. Bakos József

a nyelvtudományok kandidátusa

MMTAWÍmÁi

„Kanyarban esőkkentse sebességét.,.’“ — olvasom a táblát, néhány méterrel a kanyar előtt, hogy majdnem beleszaladok az árokba. Valóban csökkentettem a sebességemet Hm. De valami hiba van a tábla szövegében — morfondírozom és figyelem a kővetkező kanyart, hogy ismét lássam az azonos szövegű, de másik táblát, s hogy megtudjam, mi hiba van a szövegben. Tábla nincs.

Miért nincs?

Ohó, én már tudom, hogy mi baja volt a tábla szövegének, s mert tudom, ebből egyenes következtetéssel el lehet jutni ehhez a kanyarhoz, illetőleg az itteni kanyarban nem levő táblához, még közelebbről, hogy miért nincs M tábla.

A dolog ugyanis történhetett:

Az Ütkanyarokhan Felállítandó Táblákat Kifestő Vállalat, a továbbiakban AZUT- FTKV vezetősége ősz- szeült, hogy megvizsgálja célszerű és takarékos termelésének mikéntjeit. Pacolai Tihamér előadó közölte az egybegyűltekkel, hogy a vállalat nyereségosztási volumenjébe jelentősen beleszámít, hogy a „Kanyarban csökkentse a sebességét” című tábla szövegének elejéről megtakarították a nagy „A” betűt. Ez táblánként három gramm festéket, három percet, mint kifizetésre nem került munkaidőt jelentett. Ha ezt megszorozzuk a kiállított mintegy húszezer táblával, akkor az eredmény ...

Am AZUTFTKV vetapsolfelállt

zetői lelkesen tak, s ekkor Krampács Alfonz főosztályvezető, aki szerény, de mégis bátor javaslatot tett a táblák szövegének oly okszerű csökkentésére, amely még eléri a közérthetőség határát, de tovább növeli a megtakarítást.

„Anyarba csökkentse a sebességét” — javasolta szerényen, egyben indokolva is, miszerint a kanyar előtt mindenki megérti, hogy az „anyar" az voltaképpen kanyart jelentene, a „ban-ben” használatát pedig amúgy is csak a nyelvtanárok meg az írók tartják fontosnak.

__— Óriási... nagyszerű! — lelkendezett négy osztályvezető és két könyvelő, amint látták, hogy az igazgató is tapsol.

— És n»l lenne — szólalt meg Galagonya

Bendegúz, a vállalat legfiatalabb, de legam- biciózusabb osztályvezetője —, ha egyszerűen csak azt írnánk a táblákra, hogy „Csökkentse sebességét!"?

Néma csend ült néhány pillanatig a ka=^, vargó füstfellegek alatt, aztán az igazgató arcán elsimultak a töprengés redői és megelégedetten bólintott:

— Értem a gondolat- menetét, Galagonya kartárs... Ennyi szöveg is elég a kanyar előtt, hiszen a következő pillanatban az is észreveszi a kanyart, aki nem és az is, aki csökkentette a sebességét... Ne becsüljük le autósaink logikai készségét.

A taps és az ováció ismét felcsattant, hogy rövid néhány pillanat múlva azon tűnődjenek, igaza van-e Pusz- páng Leontin könyvelőnek, aki a „csökkentse” szó használatának céltalanságát bizonygatta, éppen az autósok logikájára alapozva, mondván:

—> ... ilyen esetben, kérem, amikor kanyar

jön, a „sebességet” szó már egymagában is kifejezi a figyelmeztetés attribútumát.

Ez az attribútum győzött és tapsvihart aratott. Ekkor szólalt meg az igazgató:

—• És mi lenne, kar- ^társaim... ha... szóval... a „sebességet" is elhagynánk. Magyarán mondva, bízva az autósok logikai készségében és a jól látható közelgő kanyarra való tekintettel, táblát se tennénk ki... Mekkora lenne a megtakarítás! — tette hozzá az értekezlet ütemes és lelkes tapsa között.

— Óriási/ — mondtam én is magamban, amint végiggondoltam annak okát, hogy miért nem »olt itt tábla, amikor ott volt, s miért nem volt „A” betű ott a tábla feliratán, amikor itt már tábla sincs.

Csak így lehetett1 E módszer áldásos terjesztését ezúton is ajánlom népgazdaságunk más területére nézve is.

(<

Fejlődő wasűt —

elmaradott állomás