Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-08 / 56. szám

Gyöngyösi zenei hetek 1969. március 1—június 8. : MOST MÄR ÉVEK ÖT A j Visszatérő és egyre rangoso- j dó rendezvénysorozat a gyön- ! gyösi zenei hetek, amelynek | időtartama az idén március­tól júniusig tart. A kezdő rendezvényről, a (gyöngyösi dalosünnepekről már hírt adtunk. Következik | a kamarahangverseny, ame­lyet'március 15-én tartanak meg a zeneiskolában. Éne- ‘kelnek: Inge Schäfer (Ber­lin), J. Baghy Emilia, Badó- czy Zsuzsa, Tihanyi Éva, zon­gorán játszik Koncz Tamás és szerepel még a Sándor-vo- ■nósnégyes. A gyöngyösi zeneiskola ta­nárainak hangversenyére március 24-én kerül sor. ÁPRILIS 3-ÁN a Frankfur­ti Kamarazenekar koncertje lesz. Közreműködik: Alfred Breith (hegedű), Stefan pleistmann (oboa), vezényel: F. Sieinbach. Corelli, Tartini, r öndel, Mozart. Bartók és H. • -izmer művek szerepelnek . műsoron. A budapesti I. István Gim­názium zenekara április 26-án szerepel. Közreműködik: Vá- czi Károly (zongora), Krum Gyula (hegedű) és Csztényi Gyula (fuvola), vezényel: Za- borszky József. J. S. Bach V. Brandenburgi versenyét és Beethoven III. (Eroica) szim­fóniáját adják elő. A MAGYAR TANÁCS- KÖZTÁRSASÁG 50. éves ju­bileuma tiszteletére április 20-án tartják meg a szolfézs- és zongoraverseny döntőjét a zeneiskolában. A bíráló bi­zottság elnöki tisztségét Fa- sang Árpád, a budapesti Bartók Bála Zeneművészeti Szakiskola igazgatója tölti be. ÚJSZERŰ, nagy érdeklő­déssel várt kezdeményezés lész az áprilisban és május­ban megrendezendő üzemi hangversenyek sora. Többek között az Egye­sült Izzó Gyöngyösi Fél­vezető- és Gépgyárában kon­certeznek majd, de hangver­senyeznek a Mátrafüredi Mű­velődési. Házban, szerenádes­tet tartanak Gyöngyösön, a Fő téren és az új városrész­ben is. Mint ahogy az utóbbi években mi-ndig, az idén is bemutatnak egy nagyszabású daljátékot. A János vitéz, Háry János és a Parasztbe­csület után az idén Schubert Három a kislány című dal já­tékát viszik színpadra jú­nius 6—7—3-án. A szereplők között találjuk Bilicsi Tiva­dar érdemes művészt, Wiel- fricd Gunschelt az Altern- burgi Operaház magánéne­kesét, Bartha Alfonzot és Turpinssky Bélát, az Állami Operaház magánénekeseit, valamint J. Baghy Emíliát, Badóczy Zsuzsát és Tihanyi Évát. Közreműködik a "gyön­gyösi Városi Művelődési Ház énekkara és szimfonikus ze­nekara. Karigazgató: Bakos Erzsébet, vezényel: Záborszky József, az előadást rendezi: Jankovits Jenő. (Foto: Kiss Béla) Szocialista brigádok vetélkedő je ax Egri Dohánygyárban Az ÉDOSZ által szervezett vetélkedőbe bekapcsolódva az Egri Dohánygyárban is megtartották a szocialista brigádok vetélkedőjét. A vetélkedőt gondos előké­szület előzte meg, s össze­kapcsolták a szocialista bri­gádok és családtagjaik ösz- szejöveteíével. A nagyszámú érdeklődő előtt lezajlott ve­télkedő zsürielnökének tiszt­jét Domán László főmérnök töltötte be. A játékvezető Rubi István gyártásirányító volt. Az érdekes vetélkedés során az első helyet az Iri- nyi-brigád nyerte el, a má­sodik helyre a Petőfi komp­lex brigád került, harmadik a Komarov-brigád lett. Az első helyezést elérő Irinyi- brigád vesz részt majd a Magyar Dohányipar vetélke­dőjén. Reméljük, onnan is továbbjutnak az országos ve­télkedőre. A szellemi torna után a részt vevő brigádok, a család­tagok, a zsűri tagjai és a meghívott vendégek még so­káig együtt maradtak. A vetélkedőt követő szórakozás segít ahhoz, hogy baráti kapcsolatok alakuljanak ki a különböző brigádok között. Iványi Illés Eger Jól dolgozott a leiölő bizottság a hatvani MÍV-nál A szakszervezeti bizottsá­gokat újjáválasztó taggyűlé­sek sikere azt bizonyítja, bogy jól dolgozott a szak- szervezeti bizottság választá­sának előkészítésével megbí­zott jelölő bizottság. Már a bizalmi választásokon is részt vett a tagság 70—80 százalé­ka, hogy meghallgassa a bi­zalmiak beszámolóját mun­kájukról és a tagságot fog­lalkoztató problémákról. Mindenütt elhangzott az az igény, hogy a műhelybizott­ságok és az szb is adjon rendszeresen számot munká­járól, a két éve hozott hatá­rozatok végrehajtásáról. A szakszervezeti bizottság sok­oldalú segítséget nyújtott a műhelybizottságoknak a vá­lasztások idején, az szb egy- egy tagja patronálta a mű­helybizottságokat. Hogy a műhely bizottságok nem végeztek rossz munkát, azt bizonyítja, hogy két he­lyen újjáválasztották a régi vezetőséget. A műhelybizott­sági választások lebonyolítá­sa után száz küldött válasz­totta meg az állomás szak- szervezeti bizottságát. Min­den lehetőség biztosítva van, hogy az újjáválasztott szb az eddiginél is jobb munkát vé­gezzen. Szűcs Ferenc Hatvan Megtartotta múlt évi gaz­dálkodásáról szóló beszámo­lóját a községi tanács Szihal- mon. A választók küldöttei elsősorban saját körzetük gondjainak, bajainak orvos­lását hallgathatták a jelen­tésből. A községi tanács a tervben előre jelzett felada­tokra fordította a községfej­lesztési bevételt és az állami hitelt. A közművesítés egyik hasznát máris élvezik a köz­ségben, van egészséges, jó víz. A tanácstagok továbbra is a megkezdett közművesítést szorgalmazták elsősorban, mert még mindig ez a leg­nagyobb gond. 1969-re olyan nagyarányú társadalmi mun­ka lesz, hogy újabb utcák bekötése válik lehetővé a víz­hálózatba. Visszatérő probléma a köz­ségben a művelődési hás ügye, ugyanis az épületet ve­szélyessége miatt be kellett zárni. A tanácsülés határo­zatban kötelezte a vb-t e probléma megoldásává, !a tervdokumentáció elkészítte­tésére, az anyagi. lehetőségek felmérésére és a társadalmi munkára való jelentkezés tervezésére. Gondot jelent '(a községben a {affterémhiány, váltott műszakban folyik ia tanítás, a . meglévő épületek is felújításra szorulnak. 'A szihalmiak örömmel vennék, ha járási szinten is meg le­hetne rendezni a budapesti kerületek versenyéhez- hason­lóan a „Fekete, fehér . ~ igen, nem” vetélkedőt,' háthís tantermet vagy óvodát nyer­nének vele. ' ( ^ • ' loó Sándor Szihalom Háromszázezer forint szociális ‘ juttatásokra, lakásépítési kölcsönre Megtartotta szakszerveaetí választási gyűlését a Hevét megyei Tanácsi Villanysze­relő Vállalat. Ez a nap«« fizették ki a dolgozóknak a* 1968. év eredmény« ntáa járó nyereségrészesedést to. A vállalat vezetői és • szakszervezeti bizottság; opti­mistán nyilatkozik u 196!* év lehetőségeiről. A derűlá­tás jogos, hiszen a vállalat vezetői, a műszakiak, a pénz­ügyi szakemberek jól végzik munkájukat és a feladatok megoldásáért egy emberként dolgozik a vállalat munkás- gárdája. Az 1968. évi nycveaégba m 300 ezer forintot tartalékol­tak évközben! szociális Jut­tatásokra, lakásépítési köl­csönre és közös kirándulások költségeinek fedezésére. Liuzsi Antalt* Eger Szihalmon továbbra is a legfontosabb: a közművesítés 30 Kardicekkel a vágányokon álltunk, és vártuk, hogy .. Jaroslav Lénkkel hozzánk érjenek. Addig nézegettem a g barnás, szürkés, a távolban hideg ködbe burkolózott tájat, v, amelyen helyenként megmaradt a nedves hó. Ekkor már természetesen nyoma sem volt a 2316-os v vonat balesetének. A vidék nyáron, a tarka, dús színek V idején is kevés jellegzetességgel büszkélkedhc: : t. A tél pedig még azt is szinte maradéktalanul eltörölte. Jaroslav Lenk nem tehetett mást, mint hogy teljes ;/ súlyával \ tét ápolóra nehezedett. Ez a szabad természet- > ben végzett ortopédiai torna kívül esett a célszerű rend- szerességen. Az orvos nyiltan kijelentette, hogy lefékez­V heti a gyógyulási folyamatot. Jaroslav Lenk azonban sem- S miféle aggályoskodást nem szívott mellre. — Helyben vagyunk — mondtam. Hosszasan nézett a pálya mentén mindkét irányban, aztán szemben a végtelennek tetsző síkságot szemlélte, és * szokatlanul komolynak látszott. Hátrafelé, a pálya jobb oldalára oda se pillantott. Ennek nem lett volna értelme, hiszen ő 1951. június 27-én a postakocsi bal ablakán né- z;H h". — Nos? — unszoltam. , v ^gre megszólalt, a íelindultságtól ugyan egy kissé fátyolos hangon, de tökéletes biztonsággal. — Itt nem történt semmi mondta határozottan. Magától értetődik, hogy engem is, Karliceket is fölöt­tébb meglepett ez az értelmetlen kijelentés. — Hogyhogy nem történt itt semmi? — kérdeztem. — Ezen a helyen semmi sem robbant fel — mondta Jaroslav Lénk csaknem konokul. — Ott a kilométerkő a kétszázkilencvenhét hármas számmal — emeltem fel a kezemet. — Látom! — Szemlátomást izgatott lett. Betegsége, a ' sok szenvedés kimerítette életerejét, és mindeddig nem !? szedte magát össze igazán. — Látom — ismételte. — Azt akarom mondani,- hogy én a robbanást máshol éltem át! Szerezzenek hajtányt! Vissza kell mennünk a pályán. i ----—---------——----—--------------------------------­M egtalálom azt a helyet. Magamnak kell látnom, hogy biztos legyek a dologban! Ránéztem Karlicakre. Karlicek a tenyerével beárnyé­kolta a szemét, és fürkészően nézett visszafelé a vágá­nyokon. — Az jó messzi lesz — jegyezte meg borúsan. — Huszonöt vagy harminc kilométernyire. — S olyan képet vágott, mint valami próféta. Jaroslav Lenk szólásra nyitotta a száját, az orvos azonban jelt adott. — Vissza kellene mennünk a kocsiba — mondta. Szót fogadtunk. Az éles levegő, a bizonytalan test­helyzet és a szokatlan megerőltetés nem vált javára a gyógyúlónak. Beteges verejték lepte el a homlokát. A kocsiban jobban érezte magát, és meg is nyugodott. Be­takargatták a pokrócokba, és megitattak véle egy csésze erősítő italt. — Most már semmit sem kételkedtem benne — mondta —, hogy Vránát megmérgezték vagy megbénítot­ták a kávéval. Engem nem sikerült. De mindenképpen meg kellett tőlem szabadulniuk, alighanem ideje volt már. A vonat közeledett ahhoz a helyhez, ahol a meg­beszélésük értelmében a két másik férfi várakozott. Már tudom, mit tartottam a robbanásnak. Hátúiról valamivel a fejemre sújtottak. Pontosan akkor, amikor elfordultam az ablaktól. Én pedig azért fordultam el, mert a vonat éppen befutott egy átvágásba! Hirtelen az ablakhoz közel kezdett futni a sziklafal. Nagy lélegzetet vett. — S ekkor az a szörnyű ütés, és szemem előtt a va­kító fény! Többet nem tudok. Amikor azután a kórház­ban megmondták, hogy mi történt, természetesen a fényt : is, az ütést is a robbanásnak tudtam be. Itt a tévedés! i Szuggesztió!... Nem láttam, hogy a vonat végére ér az j átvágásnak. Attól a pillanattól, hogy befutott az átvágás- j ba, addig, amit a robbanásnak véltem, mintegy két má- j sodperc telhetett el. Számítsák ki, mekkora utat tett meg ; a vonat ez alatt a két másodperc alatt! Karliceknek már kezében volt a ceruzája és, a jegy­zetfüzete. — Óránként hetven kilometers sebesség mellett kö­rülbelül negyven métert — számította kj hihetetlenül gyorsan. — Az átvágás tehát legalább negyven méter hosszú — mondta Jaroslav Lenk. Ez persze abban az esetben is a minimális hosszúság, ha a vonat azon a szakaszon sebesebben haladt. Ameddig a szem erről a helyről ellátott, semmiféle átvágáson nem haladt át a vonat. Nem volt átvágás a 297,3 kilométertől, ahol a vagon felrobbant, egészen a 286. kilométertől, ahol a vagon felrobbant, egészen a 286. kilométerig, ahol a meggyilkolt : lányt megtalálták. S Karlicek nem emlékezett, hogy látott volna valami át­vágást a 286. kilométertől tovább. A Lenk vallomásában rejlő ellentmondások, ahogy kirajzolódtak a valódi ese­mények nyomai és jelei, megszűntek létezni. Rövid tanácskozás után elvittük Jaroslav Lenket ab­ba a kisvárosi kórházba, ahova egyszer, június 27-én már beszállították. Ott őszinte örömmel fogadták, megcsodál­va az akkori és mostani állapota közt tapasztalt óriási kü- , lönbséget. Tüstént gondozásukba vették. Kiraktuk az or­vost és a két ápolót is, s így magunkra maradtunk Karli- cakkel. Azután a vasútigazgatóság kerületi forgalmi rész­legére hajtottam, hogy megbeszéljem a pályán teendő utazás lehetőségeit. Csaknem estig tevékenykedtünk Karlicekkel. A 2316-os vonat utolsó megállójától kezdve (előtte valószí- ' nűleg nem történt semmi) három olyan átvágást találtunk a térképen, ami számításba jöhetett. De a nagy téli for­galomban, főképp az állandó szénszállítás miatt, lehetet­len volt hajtányt állítani a vágányra és végigdöcögni a viszonylag hosszú útszakaszon. , -) Ezenkívül már előre elf gott a félsz, hiszen a nyitott szolgálati járművön ülve Jaroslav Lenk holtbiztosán ve- - szélyesen megfázna, nem is beszélve Karlicek kényes or­ráról. Karlicek most a sűrű pislogás mellett szüntelenül szipákolt is. Szerencsére a szóban forgó állomás főnökének kitű­nő ötlete támadt. J J 5 — Tizenegy harminckor egy tehervonat és egy gyors ; keresztezi itt egymást —■' mondta. — Biztosan akadna hely \ maguknak a tehervonaton. Ki tudja, talán postakocsit is visz magával. Persze nem állhat meg kint a nyílt mezőn. Meg kellene elégedniük azzal, hogy menet közben nézik végig a pályát. Ez végül is jobban megfelelt, mint s. hajtány. így aztán mikor másnap Lénkkel, a két ápolóval és az orvossal megérkeztünk, nem kellett törődnünk még csak helyjeggyel sem. A tehervonat az egyik pőrekocsin traktort szállított, amelynek vezetőfülkéjében kényelme­sen elfért két ember. A körülményekhez képest a fülke ■! kellő védelmet nyújtott a hideg ellen, a kilátás pedig ide­ális volt belőle. Tudtuk, hogy a tehervonat hol áfi meg legközelebb, tehát ott kellett vámunk a kocsival, hogy Jaroslav Len-; két ismét beleultessük. Legszívesebben magam utaztam volna vele a traktor fülkéjében, de akkor ki vezette volna az autót?! Lenk alhadnagy úti társa tehát csak Karlicek le­hetett. í A fagyos arcú, kivörösödött orrú Karlicek úri előzé­kenységgel kijelentette, hogy Lenk alhadnagyért minden­nemű felelősséget magára vállal. — így helyes, Karlicek! — dicsértem meg. — Ta­kargassa majd szépen a térdét, és igazítsa meg a sálat a nyaka körül, csak aztán meg ne fojtsa. — Attól óvakodom — biztosított Karlicek. » vemből kívánom neki Helena Dvorsky hájlaiidősagát,'íé-' kiütve, hogy mást nem tehetek. A feladatot ismerém j"* Végrehajtom. (Folytatjuk) , ' ­\ V1 ■ ..... f • " ........ ™™' R if -, • . j ,,• '■''- ;'■*■* A térképen nem található 2JÄSSÄS ; be Darvas^József kétrészes riport-drámáját. A bemutatói! rérzi veit a szerző is. _._,

Next

/
Thumbnails
Contents