Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-08 / 56. szám

(Folytatás az X. oldalról) ■áról, a szovjet párt- és átla- irú vezetőkkel folytatott megbeszéléseiről szóló be­számolót; nagyra értékelik, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártját és a Magyar Szocialista Munkáspártot, országainkat és népeinket őszinte, testvéri és az élet minden területén fejlődő kapcsolatok kötik össze. He­lyeslik azt a kölcsönösen ki­fejezésre juttatott törekvést, hogy pártjaink, országaink között jó és szoros kapcsola­tokat tovább fejlesszük és bővítsük; hasznosnak értékelték Fo k Jenőnek, a kormány el­nökének megbeszéléseit a nem hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett M. Spiljak jugoszláv miniszter- elnökkel. Ebben is kifejezés­re jut az a törekvésünk, hogy minden szocialista or­szággal és minden szomszé­dos országgal jóviszonyra, kapcsolataink és együttmű­ködésünk fejlesztésére törek­szünk. 5. A Magyar Szocialista Munkáspárt úgy ítéli meg, hogy a kommunista és mun­káspártok májusra, Moszkvá­ba összehívott nemzetközi tanácskozásának előkészítése megfelelően folyik. A tanács­kozás fő dokumentum-terve­zetének elkészítésével foglal­kozó testvérpártok képvise­lői eredményes munkát vé­geztek a közelmúlt napok­ban Budapesten. Pártunk to­vábbra is aktívan részt vesz az előkészítő munkában és minden erejével hozzájárul a testvérpártok nemzetközi ta­nácskozásának sikeréhez. II. Á Központi Bizottság és a Minisztertanács jóváhagyólag tudomásul vette a KGST-or- szágok gazdasági együttmű­ködésének továbbfejlesztésé­ről szóló jelentést, helyesli a párt nevében tett kezdemé­nyezéseket, s a jövőre vonat­kozó elgondolásokat, és azo­kat hasznos hozzájárulásnak tekinti e nagy jelentőségű kollektív munka elvégzé­séhez. A Központi Bizottság és a Minisztertanács határozatot hozott a további munkára és megállapította: 1. Nagyra értékeli a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa 20 éves tevékenysé­gét, eredményeit A KGST keretében megvalósult együttműködés jelentős mér­tékben hozzájárult a tagor­szágok, közöttük a Magyar Népköztársaság lendületes fejlődéséhez. A kialakult együttműködést folytatva kí­vánatos a további előrehala­dás feltételeinek sok oldalú áttekintése és a megfelelő megoldások kidolgozása. A szocialista országok nemzetgazdaságának tovább­fejlesztése, a népjólét további emelése, a tudományos-tech­nikai forradalom, a két rend­szer közötti szélesedő világ- verseny új követelményeket támaszt a KGST-országok gazdasági együttműködésé­vel szemben. 2. A KGST keretében az eddig kialakult együttműkö­dés bevált módszereit meg­tartva kell új, hatékonyabb formákat keresni és alkal­mazni. A gazdasági együtt­működés előttünk álló szaka, szában a KGST-országok kö­zötti együttműködés elmélyí­tését legjobban a szocialista gazdasági integráció külön­böző formáinak kibontakoz­tatása szolgálja. 3. A KGST-országok gaz­dasági integrációjának cél­ja a gazdasági növekedés új forrásainak feltárása és ki­aknázása, a műszaki haladás gyorsítása, a szocialista vál­lalatok versenyképességének növelése, a nemzetközi piac lehetőségeinek jobb kihasz­nálása- A szocialista gazda­sági integráció kibontakoz­tatása feltételezi a tervezés és a tudományos kutatások fejlesztésének jobb nemzet­közi koordinálását, valamint az áru- és pénzviszonyók fo­kozottabb érvényre juttatá­sát a nemzetközi együttmű­ködésben. 4. Az egyenjogú, szuverén KGST-országok önálló nem­zetgazdaságaira épülő fejlett nemzetközi együttműködés, a szocialista integráció jól szol­gálja a nemzeti célokat és a szocializmus, a társadalmi haladás, a béke általános ügyét. 5. A Magyar Népköztársa­ság a KGST-országokkal szo­ros együttműködésben állha­tatosan törekszik az együtt­működés fokozására a szer­vezet keretein kívül álló töb­bi szocialista országgal. Szorgalmazza a gazdasági kapcsolatok fejlesztését a fejlődő országokkal a fejlett tőkés országokkal pedig a ke­reskedelmi és műszaki-tudo­mányos kapcsolatok fenntar­tására és azok hasznosításá­ra törekszik. 6. A Magyar Népköztársa­ság meggyőződése, hogy az együttműködés módszereinek továbbfejlesztése reálisabb lehetőséget biztosít más or­szágok számára is, hogy kü­lönféle formában együttmű­ködhesen a KGST-vel, vagy bekapcsolódhassanak mun­kájába. III. A Központi Bizottság és a Minisztertanács éllaméle- tünk, a szocialista demokrá­cia továbbfejlesztésével kap­csolatban hangsúlyozza: A szocializmus építésének soron levő feladatai az ál­lamélet, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztését igényli annak érdekében, hogy államrendszerünk szol­gálja még hatékonyabban a szocialista társadalmat, a. munkásosztály történelmi céljait. Ezért szükséges tár­sadalmunknak és államszer­vezetünk néhány alkotmá­nyos kérdésének elemzése, a jogrend és a törvényesség további erősítése, választá- ri rendszerünk fejlesztése Növelni kell a tanácsok tár­sadalmi, politikai szerepét, önkormányzati jellegét, ha­táskörét és a felelősségét a helyi feladatok megoldásá­ban. A szocialista építés jelen szakaszában szükséges a párt eszmei-politikai vezető sze­repének fejlesztése, a tömeg­szervezetek és a Hazafias Népfront közreműködésének fokozása társadalmi éle­tünkben oly modem, hogy egyidejűleg az állami szer­vek önálló hatásköre és fe- ' lelőssége is növekedjék. A Központi Bizottság és a Minisztertanács úgy véli, hogy az állaimélet, a szocia­lista demokrácia fejlesztése során figyelembe kell venni a tapasztalatokat, az eredmé­nyeket és fogyatékosságo­kat, fel kell használni a tu­dományos kutatás következ­tetéseit és a nemzetközi ta­pasztalatokat IV. A Központi Bizottság dön­téseket hozott személyi kér­désekben: Szirmai István elvtársat, a Politikai Bizottság tagját saját kérésére, tekintettel egészségügyi állapotára, fel­mentette az agitációs és pro­pagandabizottság tagsága és elnöki tisztsége alól. Aczél György elvtársat, a Központi Bizottság titkárát megválasztotta az agitációs és propagandabizottság elnö­kének. Ajtai Miklós elvtársat, a Politikai Bizottság póttagját megválasztotta az agitációs és propagandabizottság tagjává. (MTI) — Így... de hát másképp fordult. Az ember nem tud­hatja előre. — Mit nem tudhat előre? — Micskeyné tokája idegesen megrezzent. — Csak nem akar a fiatalokkal lakni — Nem... dehogyis. — Na látja! Abból örökös csetepaté lenné. Jól kihasz­nálnák, dolgozhatna rájuk ingyen. [ — Ilyet már ne tessék ! mondani, hogy az én Te- i rim... — mondta megbánt­I va Gazsiné. — S a vöm is micsoda egy rendes ember. Nagyonis a javamat akarja, „így mama”, „úgy mama”. , Megadja nekem, ami jár. A lakásom meg nem is kell ne­kik. Van a vömnek... Gar­zon! Az van neki. — Örült, hogy eszébe jutott a szó, mert sokszor kipereg a fejéből, akárhogy erőlteti, nem jön a szájára. — Garzon. Abba hurcolkodnak. j Megállt a beszédben, bán­totta, hogy az asszony meg se kérdi, ki vette el a lá­nyát. Mégiscsak itt élt velük esztendőkig, vasárnaponként is csak annyi időre mozdult el hazulról, amíg elhozta a gyereket az öregasszonytól. Ez jut most eszébe Gazsi- nénak, amikor újra megszó­lal: — Fürdőszobájuk is 1^5Z Terkáéknak. — Mondtam én mindig, hogy nem kell őt félteni — mondja Micskeyné, s a tükör elé ül, vattát márt valami homályos folyadékba, azzal törli le az arcát, amely ígv csupas 'o.i keletű.. cipóhoz ffcsonlít. Még mindig nem kérdi, ki­hez ment férjhez Terka. Biz­tos azt hiszi, hogy csak úgy balkézről... — Hát Rózám, mondja meg végre, mi a szándéka? —■ Micskeyné fürge ujjakkal szánkázik végig az arcán, paskolja, csipkedi. — Hall­juk! A lányához nem akar menni. Szerintem nagyon he­lyesen! Kapok én lányt, csak hát... Én magát szeretném. Mihez akar kezdeni, amit többre tart, mint a nyugal­mat, jó ellátást, tisztességes fizetést? — kérdezte az asz- szony, és ceruzával vonalat húzott az egyik szeme fölé. — A Hazai Fésűsbe me­gyek — mondta gyorsan Ga­zsiné. — Hová? — A Hazai Fésűsbe. Az egy textilgyár. — Azt én tudom — mond­ta az asszony, s Gazsiné a hangsúlyból érezte, hogy fo­galma sincs róla, csak bámul rá a púderes szempilláival. — A lányom is biztatott. ^Mama, ott kéne magának megpróbálni... Kár a maga ügyességét konyhában elcsur­gatni. Miért szolgálna to­vább?” Ezt mondta az én lá­nyom ... Meg mások is mondták. — Már bánta, hogy eljött. Legjobb lett volna le­velet küldeni, hogy tuda­tom, én üzembe állok, tessék helyette Gurkánét hívni, aki érti a konyhát, papszakáesné volt, csak a kezeire kell néz­ni, mert locsog a zsír a lábas­ban, különben rendes asz- szony, nincsen senkije.... — Ügy látszik, mégis ne­kem volt igazam — szólal meg Micskeyné, aki végre megrajzolta a másik szemöl­dökét is, — Teri ültette ezt a fejébe, hogy megszabaduljon magátóL — Ügy tetszik beszélni, mintha a tulajdon lányom nekem ellenségem lenne. Pe­dig hát nagyon is jól gondol­ják. Mert a vöm... — Ki a maga veje, halljuk! Miért kell harapófogóval ki­húzni magából? Még hogy őbelőle harapó­fogóval kell kihúzni?! Hiszen nem is kérdezi. Nem is kí­váncsi rá. Gazsiné hüvelyk­es mutatóujját végighúzta a szája szélén. — Mérnök — mondta jóval hangosabban, mint ahogy akarta. — Mérnök? Na ne mond­ja! falán technikus? — Nem, mérnök! — Hát gratulálok — felelte ingerült nyájassággal Mics­keyné. — Megmondtam én, hogy nagy nő lesz Terikéből. Gazsiné ujjára tekerte a zsebkendőjét, olyan szorosan, mintha vérzést állítana el. — Nem lett nagy nő — mondta csendes diadallal. — Éppen hogy nem. Ott dolgo­zik tovább a kártolóban. Az­tán tanulni fog. Akarja a vöm, mert feje az van hoz­zá... — Nagyszerű — jegyezte meg az asszony, és egymásra néztek. Türelmetlenül, majd­nem haragosan. — Maga tud­ja... Csak aztán meg ne bánja — és érezte, hogy a homlokán ráncba szalad a bőre. „A, nem érdemes — nyugtatgatta magát —, nem érdeme» Izgulni.’! Megérkezett a nagy teljesítményű széntörö gép Visonlára Március 6-án Visontára érkezett a Jászberényi Aprí­tógépgyárból a nagy teljesít­ményű széntörő gép. A hatal­mas gép, amit a Jászberényi Aprítógépgyár dolgozói ké­szítettek el ilyen méretben elsőnek az országban, 600 tonna/óra teljesítménnyel dolgozik. Neíncsak Magyar- országon, a szocialista orszá­gokban is ez az egyetlen ilyen nagy teljesítményű gép. A törőgépet, amely a külfejté­sen üzemel majd, a gépsze­relőüzem dolgozói szerelik össze a hármas számú törő­épületben. Az üzembe helye­zést június 1-ére terve­zik, ennek azonban előfelté­tele, hogy az építők március 31-ig befejezzék a munkát. Tóth Lajos Petőfibánya Egyre nagyobb hírnevet szerez magának a tnarkazj Mát» ragyöngye Tsz: tavaly a megyei és országos borversenyeken hét díjat nyertek. Legtöbb sikert a különleges boraik legér« tékcscbbjc a Tramini hozta, ez kapta a megyei verseny első díját. Tresó Kálmán pincemester és Széles János elnök a Tra» minit kóstolgatják. (MTI foto: — Kunkovács László felv.) Egész évben cukorszezon Mit mutat a tavalyi „mérleg" ? — Hófehér kockák Iránnak Női üzem, 40 órás munkahéttel — Képek a selypi gyár jövőjéből A legutóbbi évben termett répa valamivel több mint huszonkilenc és fél vagannyi mennyiségéből 35 700 tonna cukrot készítettek a selypi gyárban — s ezzel lényegé­ben a korábbi szintet tartót, ták. Szűk szavúan, valahogy így fogalmazhatnánk jelenté­sünket a Zagyva parti üzem­ről, ha nem tekintenénk a részleteket is. Mint dr. Hangyái Károly kadidátussal, a Selypi Cu­korgyár főmérnökével és Valkowszky Elek termelési osztályvezetővel a napokban folytatott beszélgetésünknél több más mellett kiderült, a százharmincegy napos fel- dolgozási kampány során — az ország 11 gyára közül leg­jobb kapacitáskihasználással — naponta átlagosan 230 va- gonos teljesítményt értek el, ami helyi rekordot jelent. S feltétlenül szót érdemel az is. hogy az eredetileg tervezeti költség ötödrészéből létesített — Nincs már itt annyi munka, mint a maga idejé­ben — szólalt meg újra. Mert mégse akarta kezei közül ki­engedni Gazsinét, aki biztos csak arra vár, hogy kérlel­je, körül udvarolja. Az kell neki. — Egy ilyen asszony fél­kézzel elvégzi a dolgát. Nna... ugye, hogy igazam van? Meg­eszi ezt a kis háztartást... Gazsiné nem válaszok Meddig kunyeráljon... Már viszket az orra, mindig visz­ket, ha felbosszantják. De hát ilyen asszonyt nem kap­ni manapság. Hajnaltól tal­pon van, semmi sem sok ne­ki. Még a függönyöket is ma­ga mossa, vasalja, s ötször napjában le lehet szalasztani a harmadik emeletről. — Én nem akarom erőltet­ni, de gondolja meg jól. Köz­ponti fűtés es szoba. Finom koszt... Tisztán megmarad magának a fizetése. — Hát... — Gazsiné fején átvillan, vajon beleszokik-e abba az új munkába. Mert idő keik amíg megszokik az ember, beletanul. — Hát... — mondja még egyszer és sóhajt. — Ide hallgasson. Róza... < — Margit vagyok! — kapja fel a fejét Gazsiné, és olyan erővel nyomja le a kilincset, mintha minden tiltakozása a tenyerébe futott volna. Már kint is van, végigtrappol a szobákon... — Még hogy Róza! Van nekem becsületes nevem! — kiáltja bele a po­litúrozott, fényes bútorokba, csipkés függönyökbe. Megáll a lépcsőházban, egyre mor­molva, fújva. —• Róza... még mU nemi ülepítő- és tisztítórendszer segítségével végre elkerülték a régebben szinte állandó, tetemes bírságokat, amelye­ket a folyó beszennyezése, a halállomány pusztítása miatt eddig fizettek. Megszűnt az eddigi panaszkodás, a Zagy­ván helyreállt a béke: szim- patikusabb lett a gyár. Külön öröm — s ez egy­ben talán a háromnegyed­százados gyár történetének új fejezetét is jelenti —, hogy a szimpátia nemcsak belföldön, hanem külföldön is növekedett. Iráni partne­reikben ugyanis új megren­delőket kaptak, a selypiek, akik most kétszer finomított, különleges keménységű koc­kacukrot kérnek, összesen 4500 tonnával. A feladat teljesítése áthi­dalta a korábbi kampányok közötti várakozási, felkészü­lési időszakot: így lényegé­ben nem szakadt félbe a ta­valy kezdett szezon, folyta­tódott január 20-a után is s egybeér majd a következő­vel. Prácz János, Bélák Gábor, Aranyi Gyula és Siraki Zol­tán cukorgyári dolgozók öt­letes újításával öt selypi vá­gógépet tettek alkalmassá a megbízás elvégzésére. Ez az öt gép és a Kaposvárréil köl­csönkért másik három való­sággal új üzemet indított: 333 nőnek — közülük sok olyannak, aki eddig állás nélkül volt — adott munkát. Olcsóbb és Mindig úgy szokott lenni, hogy ami olcsóbb, annak a mi» nősége is gyengébb. Ezt meg is értem, kivéve olyan áru ese­tét, amikor a saját gyártmányú hazai cikkel tulajdonképpen versenytárs akarunk lenni egy nyugati importból származó áruval* A Pax golyóstollról van szó. Ennek is a betétjéről. Nem titok, a Parkerrel kelle­ne felvennie a versenyt. Külső­leg, csomagolásban, esztéti­kumban nincs is semmi hiba. Legalább olyan szintű ezek sze­rint a szempontok szerint a Pax, mint a Parker. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy finomabb, vékonyabb vonala­kat lehet vele húzni, mint a Parkerral. Mit akarok hát tulajdonkép­pen? Csomót keresni a kákán? Sajnos, a csomót nem kell keresni, a csomót adja maga a Faxnak nevezett golyóstoll-be- tét, minden alkalommal, amikor némi zsebben pihenés után elő­veszem és írni akarok vele. Jó gombostűfej nagyságú festék­csomó fénylik a toll végén ilyenkor, ami ugyancsak ma­radandó nyomot hagy a papí­ron, ha gyanútlanul hozzákez­dek az íráshoz. Én pedig nem szeretem az olyan íróeszközt, aminek hasz­nálata előtt mindig nagytakarí­tást, majd nagymosást kell tar­tanom. Tudja csuda, idegesít az Ugm követelmény. Olyan elfoglaltságot, amely augusztus elsejéig hetente csak 40 óra hosszáig tart! A pontosan 1 kilogrammos, dobozolt „Tablet Sugar — Snow White” feliratú „Hófe­hér kockacukor”-ral egyéb­ként a szerencsi gyárra! együtt' belga céget szorítot­tak ki az iráni piacról. Az említettek szerint fo­lyamatos termelésre áttért Selypi Cukorgyárban — ter­mészetesen nem szakítottak teljesen a régi hagyomá­nyokkal. Mint minden évben, az idén is hozzáfogtak már a nagykarbantartáshoz, a ré­pafeldolgozó, cukorkészítő berendezések javításához. Amíg a gyár egy részében friss kockacukrot csomagol­nak — más helyütt a munka alól átmenetileg felszabadult gépek felújítását végzik s megkezdték az erőtelepi re­konstrukciót. Ez utóbbinál már a jövőt is emlegetik; 1971-re két, a következő év­re pedig 3 új kazánt helyez­nek üzembe — az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt vezérigazgató helyettesének biztatása szerint — az addig megépülő Salgótarján—hat­vani távvezetékről lecsatla­kozó csövön kapott gáz fel- használásával. Akkor a Selypi Cukorgyár­ban talán semmi emlékeztet már a régi kampányokra, megszokott, rövid szezonok­ra... (gyóni) rosszabb rám, mikor akarok kezet mos­ni, és ne az íróeszközöm akar­jon erre kényszeríteni. Ezért nem tetszik a Pax be­tétje. Mosolygok, ha arra gon­dolok, hogy nem is volt olyan könnyű hozzájutnom ehhez a betéthez. Hetekig kerestem Egerben és Gyöngyösön, míg végre, némi ismeretség révén, mondjam azt: pult alól, sikerült megkaparintanom. Tehát, még hálásnak is kell lennem azért, hogy birtokba vétele óta állan­dóan összekoszolhatom vele magam. Folyik belőle a festék, tehát rossz, kapni sem lehet és még legyek is hálás érte. Ki érti ezt? Máshol az ilyen áru a kutsá­nak sem kell, vagy legfeljebb csak mélyen leszállított áron le­het megszabadulni tőle. Nálunk pedig . ..? Na, jő — Pax = béke. Legyen hát béke a gyártó cég és vevő között. Csinálják olyanra ezt a tollat, hogy ne csöpögjön belő­le a festék, és én attól kezdve nem fogok haragudni. De addig nagyon dühös ma­radok, (g. mol-> Minmiß 3 1969. március 8., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents