Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-05 / 53. szám
Kevés szóból érthetőbben Az elektronika a mezőgazdasági termelés szolgálatában Interjú a MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központjának vezetőjével r Napjainkban az értefcezlo- j lak, a tanácskozások idősza- I kát éljük. Ha egyszer egy sta- | tisztikus arra vállalkozna, i hoff/ összegyűjti és összegezi ! az adatokat arra vonatkozó- i an, hogy hazánkban, vagy akái csak a megyében havonta mennyi idő megy el „értekezletekre”, akkor döbbennénk meg igazán. Hátha még a számítógép azt is kiderítené, hogy mindebből mennyi volt a hasznosan töltött idő? i Minden értekezletre járó 1 emberben — márpedig ilyenek sokan vagyunk — joggal felvetődik a kérdés: szükség van-e ezekre a tanácskozásokra, értekezletekre? A kérdés túlságosan bonyolut. ahhoz, hogy egyszerűen igennel, vagy nemmel válaszolhatnánk. Érdemes tehát inkább így okoskodni: a megbatározott céllal összehívott, a jól előkészített, a döntési lehetőséggel rendelkező értekezletekre szükség van. Jó tudni azt is, hogy az értekezlet szó gyűjtő fogalom, hogy így mondjuk, „vegyes műfai” és ha nagyon meggondoljuk, a röpgyflléstől a három napos tájértekezlatig minden ide tartozik. Mindezeket figyelembe véve mégis úgy foglalhatnánk állást: az értekezletekre, taA kamaszok nem lőfegyverrel, hanem csúzlival támadtak. De a csúzliba U- szöget tettek! ! Hétfő délután Eger belvárosában, a Jókai utcában történt. A huszonegy éves lány munkahelyéről hazafelé tartott. A fiúk - csak játszottak, vagy kama- szos éretlenséggel ki akar- ; tak kezdeni az első arra járó nővel? Nem véletlen baleset történt, mert a hölgy állítja, hogy szándékosan vették célba és a csúzliból kilőtt kétbegyű szög lábszárába vágódott. Hirtelen olyan fájdalmat okozott, hogy moccanni is alig tudott. Ha egyetlen kamasz körn iszságáról lenne szó, az újság nyilvánossága előtt nem tennénk szóvá. De ezek nácskozá sokra agy-egy szervezetben mértéktartó számban és időben szükség van. E megállapítás után nyomban témánál is vagyunk: megfelelő számban és időben... Az új gazdaságirányítási rendszer, az újfajta vezetési módszerek nem nélkülözhetik az értekezleteket, viszont mint ahogyan az új gazdaság- irányítási rendszerben sok mindent másképpen csinálunk, mint eddig, reformra szorul a szóban forgó értekezlet-probléma is. A múltkor valaki elmondta, hogy egyik nagy gyárunkban minden reggel van értekezlet, de ezek nem tarthatnak tovább „harminc” percnél. Ez esetben a „műfaj”; értekezlet, a tartalom információ, a cél a vezérigazgató személyes tájékoztatása. Arról is hallottunk, hogy az egyik állami testület, a végrehajtó bizottság egy fontos napirendet tárgyalt és ott mindössze két kérdés hangzott el, felszólalásra pedig nem jelentkezett senki. Ezek után — mintegy tíz percen belül, — fontos döntéseket is hoztak. E „műfajon” belül elképzelhető természetesen olyan tanácskozás is, ahol a szó szoros értelinében meg kell via fiúk csoportba verődtek, előre elkészítették a veszedelme* „fegyvert” és talán hősnek, vagánynak tartják azt a társukat, aki a csúzlival lőni mert. Pedig csak meggondolatlan, komisz kölyök az. A hegyes szög ütőeret, csontot érhet, az áldozat szemét ütheti ki... Holnap a játszótársét, a járókelőéi, vagy a testvér szemét! Hogyan lehet, hogy a csoportba verődött fiúk között egy sent akad, aki az ilyen durvaságot megakadályozta volna? Vajon a szülőket, a pedagógusokat és minket, felnőtt járókelőket nem terhel felelősség; azért, ami az utcán és sokszor a szemünk láttára történik? F. U tatni egy témát, ahol esetleg az elvi kérdések tisztázása körül összecsapnak a nézetek. Ezek a tanácskozások természetesen órákig eltarthatnak. A mindennapos, vagy a rendszeres munkaértekezlet jellegű tanácskozások területén viszont érdemes lenne egy kis rendcsinálásra rászánni magunkat. Ehhez mindenekelőtt az kellene, hogy a vezetők — minden szinten — vegyék és vetessék komolyan a témát. Lényeges például, hogy az emberek, a különböző tanácskozások résztvevői megtanuljanak röviden, tömören, kizárólag a lényeget érintően beszélni. Sajnos gyakran akár egy félórás hozzászólás után is* azon kell tűnődnünk: vajon mit is akart mondani ez az ember? A felszólalásokban sok az Ismétlés, a tárgytól való elkalandozás és — ne sértődjék meg senki az őszinte szóért — az üres szalma- cséplés is. Ha pedig már egy huszonöt perce tartó felszólalást ráadásul meg így is vezeti be az illető: — csak nagyon röviden kívánok hozzászólni! — akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy társunk fegyelmezetlen, nem tud gazdálkodni a manapság nagyon is drága idővel. Sajnos akadnak még mindig notórius hozzászólók is, akik mindig és minden témához véleményt nyilvánítanak. Ügy gondolják, hogy felszólalásuk elmaradása esetén esetleg sértve érezné magát a kollektíva. Mostanában, amikor sok új kérdés, vitatni való vetődik fel, elkerülhetetlenek á gyakori tanácskozások, értekezletek. Ehhez az új helyzethez viszont feltétlenül új módszerekkel kellene alkalmazkodnunk. Az alkalmazkodásnak az Ismertető jegyei: a célszerűség, a gondos előkészítés, a rövid, tömör megnyit latkozás, határozott, kertelés nélküli állásfoglalás. Az így keretek- közé helyezett tanácskozások nem válnak unalmasakká, senki sein vonja majd kétségbe értelműket és eltűnnek az unatkozó arcok is. Igaz viszont, hogy az ilyen értekezletekre nemcsak az előadónak, de a résztvevőknek, a felszólalni szándékozóknak is előre készülniük kell. Ezzel a kis többletmunkával ugyanakkor számtalan hasznos órát, napot, .egyszóval sok drága időt nyerhetnénk^. Szalay István Január 1-én alakult meg a Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Minisztérium Statisztikai és Gazdaságelemző Központja, a minisztérium Statisztikai és Számítástechnikai Igazgatóságából és az Agrárgazdasági Kutató Intézet gazdaságkutató és gépi adatfeldolgozó osztályából. Szükséges volt az új gazdaságirányítási körülmények között összpontosítani az adatbázist, a feldolgozó rendszert és az adatok értékelését végző szellemi kapacitást is. A központnak 68 milliós állóeszközértékben állnak rendelkezésére különböző elektronikus számítógépek. A Minszk 22-es másodpercenként 5—6 ezer műveletet képes elvégezni, az Univac óránként 36 ezer tételt rögzít memóriarendszerében és ezzel egy időben számításokat is végez. Felkerestük a központ vezetőjét, dr. Németi László főigazgatót, hogy adjon tájékoztatást az itt dolgozó matematikusok és közgazdászok munkájáról, a központ legfontosabb feladatairól. * Az adatoktól a döntésig — Munkánk alapvetően a következő: az élelmiszergazdaság ágazati irányításához nélkülözhetetlen információk megszerzése, feldolgozása, elemzése. Mindez elektronikus gépek segítségével, modellszámításokkal, matematikai módszerekkel történik, így a minisztérium vezetésének igen rövid idő alatt állnak rendelkezésére tudományosan feldolgozott adatok a döntések meghozatalához. — Tehát az alapvető adatokat a tsz-ektől, állami gazdaságoktól, gépjavítóktól és az élelmiszeripartól kapják? Az alapadatok sokszor lassan és pontatlanul érkeznek be, főleg a tsz-ektől. Rossz adat, rossz végeredményt szül, éppen ezért meg kellene javítani a gazdaságok számszaki munkáját, biztosítani kellene az adatbiztonságot. Mi pedig arra törekszünk, 'hogy az adatszolgáltatásit leegyszerűsítsük. Persze ehhez az is kell. hogy minden alapadat rendelkezésünkre álljon, akkor ezeket többet nem kell kérni, mert a gépek tárolják. így újabb adatkérések nélkül végezhetjük a döntésekhez szükséges vizsgálatokat. Jelenleg a zárszámadások adatai áram lanak be és egy hónap múl va már egy részük kielemez ve áll rendelkezésünkre. — Milyen következtetése két vonhatnak majd le a zárszámadások adataiból? — Csak néhányat: a tér mőhelyi adottság és a gazdasági eredmények összefüggése, az üzemek felhalmozási lehetőségei, a jövedelmek differenciálódása, a támogatás 'hatása. A tapasztalatok alapján kerülnek kialakításra a következő időszák árarányai, jövedelem- és beruházáspolitikája, a tendenciák elemzése után megállapíthatjuk az anyagi-műszaki feltételek további alakulását, a várható termésemelkedést. A gyors feldolgozás eredményeit már hasznosítjuk a közgazdasági ösztönzők megállapításánál, esetleg változtatásánál. Ennél a pontnál már elérkeztünk a döntés- hozatalhoz és a népgazdasági tervek kialakításához is. Gyors reagálás — Néhány konkrét példát kérnék, hogy a közgazdasági ösztönzőket hogyan használják fel az üzemek termelési irányításában? — Például: ösztönözni kell az üzemeket, hogy minél töb' sertéshúst termeljenek, hiszen a kereslet nagyobb, mint a kínálat. Hogyan is lehetne kedvet csinálni a hústermeléshez? Természetesen emelni a felvásárlási árakat. De nem mindegy, hogy mennyivel. Csupán olyan optimális árat lehet megállapítani, amely még a termelőt megfelelően ösztönzi, de a fogyasztóra sem rak túl nagy terhet. Vagy itt volt a napraforgó: nagyon alacsony volt a felvásárlási ára, ezért a tsz-ek abbahagyták a termelését. Viszont igen keresett exportcikkünk volt. Ezért ki kellett dolgozni egy olyan magasabb felvásárlási árat, amely újra termelésre ösztönöz, de csak olyan meny- nyiségben, hogy ne legyen belőle túltermelés, nehogy véletlenül mondjuk búza helyett is napraforgót termeszszenek. Olyan nagy a fejlődés, hogy a helyes közgazdasági döntések meghozatala és azok üzemi hatásainak felmérése ma már elengedhetetlen a mezőgazdaságban is. Csak a legmodernebb gépi adatfelMegtámadtak egy lányt Írógépet akartam venni Csillaghegyen, Ős nem volt szerencsém. Előző este eladták... Visszafelé jövet, az autóbuszmegállóban, már ketten várakoztak. Egy postásruhás öregember, meg egy szeplős arcú, fiatal lány. Amikor az autóbusz odagördült elénk, csodálkozva láttuk, hogy az ülőhelyek nincsenek elfoglalva, a hátsó peron viszont tömve van utasokkal. Mikor az ajtó kinyílt, a peronon állók, mint egy varázsszóra összehúzódtak, utat nyitottak nekünk. Megbabonázva vettem elő a bérletemet. Bármily hihetetlen hangzik, ilyen még nem fordult elő, mióta utasnak számítom magam. Mi történt ezekkel az emberekkel? Szennyezettek talán az ülőhelyek? A kalauznő- re néztem, de az a kocsi indításával volt elfoglalva. Már éppen le akartam ülni, amikor a nevemet hallottam. Megfordultam. A peronon álló utasok közül. Dohai integetett felém. Dohait már húsz éve ismerem. Ez idő alatt lek mindennel megHadnagy József: Gyógykezelés próbálkozott, hogy érvényesülni tudjon. Volt tűzoltó, taxisofőr és üdülőgondnok. Baját még tetézte, hogy a felesége egymás után ikreket szült. Nincsen szerencsém — kesergett akkoriban. De ez már mind a múlté. Az ötvenes évek végén aztán megfogta az isten lábát, amikor az apósa tanácsára átnyergelt a biztosítási szakmára. Később elvégezte a technikumot, osztályvezető lett... De az évek kegyetlenül elbántak vele. A haja kihullt, a * szeme táskás lett, és jókora pocakot eresztett. Mind a ketten örültünk a találkozásnak. — Gyere, üljünk le — mondtam —, és beszélgessünk. — Nem lehet — rázta a fejét —, kezelés alatt állok. Azt hittem, tréfál. — Ne bolondozz — mondtam újra —, üljünk le, mert úgy ráz ez az átkozott kocsi, hogy kettéharapom « nyelvemet. — Nem lehet — fölei te konokul, —, kezelés alatt állok. Csodálkozva néztem rá. — Beteg vagy? — Igen — felelte. — Már három hete kórházban fekszem... Az arca valóban, mintha sápadt lett volna, és a szemei is olyan furcsán csillogtak. — Mi bajod? — kérdeztem együttérző hangon. — Vesekő — felelte eltorzult arccal, mert az autóbusz kerekei kátyus, elhanyagolt útszakaszon bukdácsoltak. — Itt különben is mindenkinek veseköve van — mutatott a körülötte állókra, akik a beszélgetésünket hallgatva, félszegen mosolyogtak. — S ezért nem szabad leülni? — kérdeztem ámulva. — Igen. Közben újabb és újabb utasok szántak fel, és lassacskán elfoglalták az ülőhelyeket. — Bocsáss meg — vallottam be kissé együgyúen —, de nem értelek... Elnézően mosolygott. — Az orvosok rdjötmaguktól is eltávoznak a szervezetből, ha elősegítik ezt a folyamatot. Erre a célra különféle gépeket szerkesztettek, Van olyan szék, amelyek egy méter magasra is felemelkedik a beteggel, azután rázódva visszazuhan. De ezek a gépek nem váltották be a reményeket. A leghatásosabb eredményt az autóbusz hátsó peronján történő utaztatással érték el... Egyszerre világosság tek — mondta —, hogy nem kell minden esetben a beteget megoperálni, ha veseköve van. Az apróbb vesekövek gyűlt a koponyámban. Milyen ostoba, tudat, lan az ember! Folyton átkozódik, ha tömött buszon kell utaznia, s I kiderül, hogy volta- | képp hálásnak kellene lennie.., — S mennyit kell i naponta utaznotok? — kérdeztem. — Három órát, — felelte. — Mindegy, hogy melyik buszra száll fel az ember? — Nem. Az orvosok hetente megtudakolják, hogy melyik vonalon vannak a, legrosszabb utak. — S mondd — kérdeztem kíváncsian —, neked használ ez a kezelés? Mosolygott a tudatlanságomon. — Már az első héten megszűntek a fájdalmaim — mondta —, és pár nap múlva haza is engednek... A szeméből olyan bizalom sugárzott, mint a megszállottaknak. Boldog volt, hogy beszélhet a nyavalyájáról... A végállomáson elbúcsúztam tőlük. Láttam, amint szép sorban, mint jólnevelt kirándulók, felszállnak egy visszafelé induló autóbuszra. önkéntelenül arra gondoltam: hogy a ta- * lálékonyság forrása kiapadhatatlan... dolgozó, elemző módszerekkel lehet hatékonyan dolgozni itt is. Sajnos sokan ezt még nem látják be a mezőgazdaságban, sokszor előbukkan a régi szemlélet, pedig ma már az üzemeket sem lehet megfelelően gyors és megbízható információ nélkül irányítani; Találgatás vagy optimalizálás? — Mit ért ez alatt? — Az előbb már említettem, hogy az üzemek, főleg a tsz-ek nem fektetnek elég súlyt a pontos, gyors adatszolgáltatásra. Van olyan szemlélet is, hogy a gépi adatfeldolgozás, a számítógépek alkalmazása nagyon drága. Pedig éppen az ellenkezője az igaz. Például az Orosházi Gépjavító Állomás vezetője megbízott bennünket, hogy mérjük fel elfekvő készleteiket és mi határozzuk meg azokat az alkatrészeket, anyagokat, amelyek már szükségtelenek; Elvégeztük a számításokat és a gép: lomás ennek alapján értékesítette ezeket a készleteket, így több milliót nyert A nyereségnek meg csikk egy töredékét kellett, hogy nekünk kifizesse. Nemrégiben, úgy emlékszem, a markazi könyvelő járt itt nálam t.deklődni. tájékozódni, hogyan lehelne üzeme gazdálkodásának elemzését elvégezni. Különben az a tervünk, hogy tájegységenként, később pedig megyénként gépközpontokat állítunk fel. A kezdeti lépések már megtörténtek, Győrben, Orosházán é* Miskolcon van adatrögzítőnk, Szekszárdon most építjük ki. Természetesen a mi egyoldalú kezdeményezéseink nem elegendőek, az is kell, hogy vidéken igényeljék az ilyen adatfeldolgozó központokat. Eredményesebben és gyorsabban dolgozhatnánk, ha ott lent helyben vehetnénk fel az adatokat. Egyre több áz állandó megrendelőnk, mező- gazdasági szakvállalatok, kutatóintézetek, megyei állategészségügyi felügyelőségek, állami gazdaságok köréből. Végül csak azt mondhatom, hogy ma már olyan magasak a követelmények, hogy legyen bármilyen rutinos és képzett egy szakember csak önmagára nem támaszkodhat még akkor sem, ha éppen eltalálja, hogy mit is kellene adott esetben esiná)- ni — a mi célunk azonban nem a találgatás, hanem az optimális tennivalók meghatározása, amely ma már csak a gépek segítségével történhet. Berkovits György ,Az egri TÜZEP Vállalat mielőbbi belépésre gépírót keres Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezni lehet a vállalat jogtanácsosánál. Telefon: 13-20. Nwűisig3 19G9. március 5.. szerda
