Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
A fehér ajtón innen és POKOLRÉV Uj magyar film A fehér ajtón innen a várakozók fürtje — látha- j tatlan fonál köti össze őket, s mintha a fonál végét az ajtófélfához erősítették volna —, idönkint egy leszakad, s új foglalja el a helyét, mikor kinyitja II az ajtót az asszisztensnő, s beszólítja a következő beteget. A türelmesebbek a fehér padokon ülnek. Betegségről folyik a szó, meg a hosszú várakozásról — előbb a körzeti orvosnál, jí aztán az egri rendelőinté- j zetben valamelyik (néha több) osztály előtt. Egyen- ; ruhás mentők idős asszonyt hoznak ölben; tűnődő lesz || ilyenkor a várakozók tekintete. Mankó koppan, valamelyik sarokban száraz köhögés. Fehér köpeny vil- ' lan, aztán eltűnik valame- .1 lyik ajtó mögött. Gyanúsan közömbös arcok a fogászat előtt. Nyílik az ajtó, új beteget szólítanak be. Traumatológia. ■ ■ ■ Gipszpólyát csavarnak fel az asszisztensek, kiszedik a gyógyult sebből a varrato- jjkat Egyszerre két—három beteget látnak el, „újat” is, kezelésre járót is. Dr. Pócsik Elek főorvos egy férfi vállát vizsgálgatja. Nemrégiben Pestre utazott; két vonatra való utas szorongott a rövid szerelvényen. Hatvan előtt a kanyarban az utastömeg pdaszorította az ajtóhoz, alaposan megnyomódott a válla. Röntgenfelvétel készül. — Ha nyílik az ajtó, látszik a várakozók tömege. Az egyik asszisztensnő jegyzi egvík füzetbe a betegek neveit. Minden beteg előtt sorszám. — Hányadiknál tartanak? — kérdem. — Most éppen a 2098. új beteg érkezett. Január 1-től számoljuk. Még néhány számot megtudok a traumatológián — az egyik legfontosabb osztályon —: januárban összesen (új és kezelésre járó betegekkel együtt — 2882-t, februárban pedig 2565 beteget kezeltek. Az elmúlt évben összesen 31188 esetben keresték fel a baleseti sebészetet! — Évente két—háromezerrel több beteg jön az osztályra — mondta dr. Pócsik Elek. — Tavalyelőtt még a huszonnyolcezernél tartottunk. A vizsgálatokat egy főállásban és egy másodállásban levő orvos, valamint hét asszisztens végzi az osztályon. Ide tartozik még a gyógytorna is két kisebb, és egy — még kisebb helyiséggel. Több százan járnak ide kezelésre, akikkel főállásban két gyógytorna-tanárnő foglalkozik. A felszerelés eléggé hiányos. Az idegsérülések kezelése során szükséges galvánfarád készülék például — csak kölcsön van itt!... A gyógytorna hatalmas eredményekre képes, de ilyen körülmények között aligha töltheti be teljességgel szerepét. Gondoljuk meg: a traumatológiai utókezelés mellett az ideggyógyászatról, a reumatológiáról, az or- thopédiáról, de a szemészetről is küldenek ide betegeket. ■ B 3 Benedek Istvánná vezető asszisztensnő kalauzolt a rendelőintézet „labirintusában”. Több adattal is szolgált, illusztrálva az itt dolgozó orvosok, egészségügyi dolgozók emberfeletti munkáját. A laboratóriumban például — csak januárban — nyolcezernél több vizsgálatot kellett végezni. A helyiség sem a legmegfelelőbb ehhez a töméntelen munkához. Az épületben van a gyermekfü- lészet is. A gyermekek sokféle fertőzés veszélyének vannak kitéve — fogékonyabbak a betegségekre, és könnyen megkaphatják a várakozó felnőttek között... Aztán elérkeztünk a belgyógyászatra, ahol dr. Hendrik Béla a főorvos. Főállásban dolgozik még itt dr. Koncz Gábor, más orvosok mellékállásban 1—2—3 órás munkaidőben. A belgyógyászat ad helyet heti hat órában a cukorbeteg-gondozónak. — A rendelésre járó betegekhez képest — mondta dr. Hendrik Béla — nagyon kicsi az orvoslétszám. Különösen az nehezíti a munkánkat, hogy a különböző alkalmassági vizsgálatokat is a belgyógyászat végzi — gépkocsivezetőknek, továbbtanuló diákoknak, s különböző munkára jelentkezőknek, nem is beszélve a sorozásokról. A rendelési idő egyhar- madát teszik ki az alkalmassági vizsgálatok! Sokszor ide hozzák a „nem illetékes” betegeket is, maguk a körzeti orvosok néha feleslegesen küldenek betegeket. Mindez a rendelőintézeti vizsgálatra valóban „jogosult” betegek rovására megy. Tegyük még hozzá, hogy a négyhetes döntőbizottságban is részt vesz a belgyógyászat valamelyik orvosa, s ez 3—4 órás kiesést okoz hetente. Még egy számadat: az egyik hónapban 3778-an keresték fel az osztályt. E nagy tömeg ellátására 625,5 orvosi munkaóra jutott! Itt történnek a kórházi előjegyzések is —, s mindezt a munkát betetőzi több tízezer karton vezetése... 0 H ■ Még egy fehér ajtó — dr. Osválh Gábor igazgató főorvos szobájába vezet. — Hogyan lehetne segíteni, — vagy legalábbis könnyíteni a rendelőintézet munkáján? — kérdeztük. — Igen nagy segítséget kaptunk a megyei tanácstól — mondta —, hogy a rendelőintézetben néhány helyiség felszabaduljon. A Klapka utcai épülő irodaházban helyet kap a fogászati szakrendelés, így a rendelőintézetben négy helyiség felszabadul. t Még újabb három helyiséget jelent, ha megüresedik az épületben a házmesteri lakás. Hosszú távon így a helyiséggond megoldódik. Persze, ez még nem minden — néhány területen kevés a szakorvos: a belgyógyászatban, a reumatológián, a szemészeten, a laboratóriumban; olyan területeken, amelyek igen sok embert érintenek. A rendelőintézet számára a kórházban képezzük ki a szakorvosokat. A kevés ágyszámhoz viszont kevés státust is kapunk, és — megfelelő lakás híján el is mennek az orvosok. Minisztertanácsi rendelet: minden 100 ágyas fejlesztésnél 5 orvosi lakást köteles adni a tanács). Próbálunk — néhány területen már bevezettük — olyan szervezési formát megvalósítani, amely szintén könnyítene a rendelőintézet munkáján, ugyanakkor komplexebbé, hatékonyabbá tenné a beteg- ellátást. Közös kórházi-rendelőintézet orvosi állásokat szervezünk. Ez már a fül— orr—gége, a nőgyógyászati és a röntgenosztályon, részben pedig a sebészeten megvalósult. Nagy az előnye: a kórházból kikerült járóbeteget ugyanaz az orvos kezeli, aki túl... annak idején észlelte a betegséget. Igyekszünk mindent megtenni a betegek érdekében —, hogy minél hamarabb gyógyuljanak és az egészség- ügyi dolgozók érdekében —, hogy minél jobb körülmények között, eredményesebben gyógyítsanak. B B ■ A segítség, a jó szándék valahány illetékes szerv részéről megnyilvánul. Nemcsak szavakban, kézzelfoghatóan is. Igyekeznek köny- nyíteni a gondokon — a meglevő lehetőségek kihasználásával. Bízunk abban, hogy mindez valóban több éves távlatban könnyít a rendelőintézet munkáján. Természetesen a legtöbbet egy új rendelőintézet felépítésével érhetjük el. Ez azonban — még távolabbi perspektíva. Fehérre meszelt, vertfalú házacska, gémeskút, szalmakazal. Pár lépésnyire kanyargó, szélesen hömpölygő folyó. A víz fölött komp vassodronya feszül. — Ez Pokolrév. Itt él Pille Mária, a révész lánya, a kastélyos Sassék cselédje. Szép, fiatal, feszesduzzadó élet. Mitsem tud politikáról, történelemről, aztán egyszere váratlanul magával ragadja a politika és a történelem sodra. A négy elemit járt kis cselédlány maga is formálójává, részesévé válik a történelemnek és a proletárpoliti kának. ötven esztendőnyi mélységre ás, a Tanácsköztársaság sorsdöntő napjainak eseményeihez visz el Galambos Lajos és Markos Miklós új filmje, a Pokolrév. A dicső százharminchárom nap ugyanannyi drámát kínál, ebből választottak ki másfél órányi, ma is tetteket aj zó, gondolatokat és indulatokat, felikavaró cselekménysort. Pergő, jó ritmusú a Pokol* rév. Nincs egyetlen kockája, amely hatás nélkül úszna el szemünk előtt. A film kont- rasztosan megalkotott: egyik oldalon a proietárhatalom névtelenjeinek hősiessége, s szemben vele az urak aljassága, vadállati bosszúja, de megriadt gyávasága is. A városi direktórium szétszalad, Sass Iván százados és különítménye könnyűszerrel visszaveszi az urak hatalmát. Nagy dáridó a városházán, íicérmányos úri tósztok, zene és ital, ruhája mély dekoltázsából keblét buggyantó énekesnő. Győzelmüket ünnepük az előkelőségek, civilek és katonatisztek. ’ Pille Mária egyetlen mondata elég — „Visszajöttek a vörösök!” —, s pillanat alatt szétfut a flancos, cicomás kompánia. Az elevenségre támasztott pannó, méretei ellenére is túlzsúfolt Mintha az alkotók nem akartak volna lehagyni semmi lényeges vonást, ami a Tarácsköztársa- ségra jellemző. Csak az egész cselekményt átszövő szerelem, a rohamosztag-pa- rancsnok és ~ülle Mária szerelme az, ami az irodalmi konvenciók megszokásaiból kevés időre ki-kitör. A főszereplők játéka vonzó, rokonszenves. A kolozsvári Széles Anna (Pille Mária) ritka tehetségű művész, kitűnő partnere Kozák András (Sidó Béla, rohamosztag- parancsnok). Koncz Gábor szerepében (Sass Iván, ellen- forradalmi százados) több lehetőség kínálkozott, mint a puszta illusztrálás. Páger Antal, Szirtes Ádám a tőlük megszokott módon és művészi fokon alakítják a rájuk osztott figurát. Kurta felvillanásában is emlékezetes jellemformáló erőt mutat most is Kállai Ferenc. Kétségtelenül tisztelettel és szeretettel megalkotott film a Pokolrév. Lelket felkavaró, lírai részeiben is megrendítő, drámai kibontásában megindító. S emellett — ha nem is újszerű megfogalmazásban — a fél évszázadnyi idő, a Tanácsköztársaság eseményeinek romantikus-kalandos izgalmából is eleget ad, (pataky) Hátai Gábor Avnm Lr\ri lolafat A Gyöngyöspatán nemrégiben l\Url ICÍCiCix feltárt Árpád-kori templom és avar kori temető gazdag lelőhelynek bizonyul. Az eddigi leletek feldolgozásához több szaktudomány együttes közreműködése szükséges. Nemcsak régészeti szempontból érdekesek ezek a leletek; az ország egyetlen olyan települése Gyöngyöspata, amelynek az évszázadok alatti változását az avar kortól napjainkig megszakítás nélkül, komplex vizsgálatnak vethetik alá. Képünkön Trojan Marian József restaurátor a legújabb leletekkel, JéllÜ (MTI foto: Bakos Agnes felvétele.) E. F IKER : 48. Nagyon jól tudom, hogy Alois Touzil nem szólította nevén Hali kot. Ügyszintén tudom azt is, hogy tegeződtek. Megkérdezem: — Bizalmas ismerősök? — Együtt jártunk iskolába. Együtt érettségiztünk. Azután sokáig nem láttuk egymást. Át kellett volna vennem apámtól a női divatáruüzletét, csakhogy az új viszonyok. .. Itt vagyok alkalmazásban. Jól megy a sorsom. .. Ez persze mar nem érdekel. — Gyakran érintkezett Halikkal az érettségi után? — Az érettségi után? Egyáltalán nem. Egyszer vagy kétszer az érettségizettek találkozóján, még a háború előtt... Aztán találkoztunk egyszer az utcán. Elmondtuk egymásnak, mivel foglalkozunk . felajánlottam neki a szolgálataimat itt az üzletben, de ő kinevetett. Szabadon él, mint a madár, a feleségétől elvált... Nekem három gyerekem van, sose jutna eszembe, hogy elváljak. — Attól fogva nem beszélt vele egészen addig a napig, amikor itt ruhát vásárolt? Alois Touzil megint fölöslegesen a haját simogatja. — De egyszer igen. Az idén, kora tavasszal. Még sár . volt. Eljött utánam ide. Némileg fura kívánsága volt. Megtettem amit akart, de ha ezt jött kivizsgálni, biztosíthatom önt, hogy nem láttam benne semmi rosszat. — Csak beszéljen bátran — mondom _ Kérte... hogy szerezzek neki két figurát, olyant, a milyeneket a kirakatba állítunk.. . egy női meg egy íér- fibábút. Nem tudta, hogyan szerezhetné be maga. Azt akarta, hogy mondjam el a gyártási módját. Amikor megkérdeztem, mire kell neki... Alois Touzil a lábát váltogatja, ismét megsímitja a haját, s végül azt mondja: — Különös választ adott. Tréfának is vettem..; — Miféle különös választ? L _ Azt mondta — szedi elő az emlékezetéből Alois T ouzil lassan —, hogy valami máson is kísérleteket szándékszik végezni, nemcsak patkányokon. Hogy a figurákról hamarosan átmegy élő emberekre, s hogy ezen azután milliókat keres majd. — Hogy értette ezt? — Nem tudom. Semmi közelebbit nem mondott. Vagy bolondot űzött belőlem, vagy nem akart elárulni valami titkot. Rájöttek valami helytelenre? — Fölöslegesen nem kíváncsiskodnánk — mondom. — Megkapta Halik a bábukat? — Meg — bólint Alois Touzil valahogy kelletlenül. — Közvetlenül tőlünk. A raktárunkban már régóta hányódott egy megrongálódott férfibábu... tudja, férfiholmit már nem tartunk... aztán volt ott egy nagyon elkopott női figura, az arca sem volt már ép, de Halik ezzel nem törődött. Ellenkezőleg, azt állította, hogy örül neki. Azt mondta, ha nem volna letörve az egyik figura orra, talán maga ütné le. Egyszóval, megkapta a bábukat ingyen, — Elvitte őket? — kérdezem, mint hulladékot. — El. Beültette őket hátra egy taxiba, maga a sofőr mellé ült. A kocsi régebbi volt, a sofőr szintén idősebb. A sofőr megkérdezte, hogy vajon a városházára mennek-e. Halik azt mondta, nem, menjen Vysocany felé, aztán majd megmondja pontosan is, hova, a sofőr erre azt mondta, csak azért, már azt hittem, hogy ezeknek ott hátul most lesz az esküvőjük. Mind jót nevettünk, aztán elmentek. Többet nem tudok. Minthogy Halik arra célzott, hogy a két kirakati bábun keresztül milliókhoz jut, s minthogy a C—L ügyben valóban milliókról volt szó, fantasztikusan képtelen ösz- szefüggéssel álltam szemben. — Az utolsó látogatásakor nem beszélt Halik a bábukról? — kérdeztem. — Nem — rázza a fejét Alois Touzik. — Maga nem tett említést róluk, én meg nem kérdeztem. Nem faggatom tovább a kirakatrendezésben megzavart Touzilt. 6. Gyalog sétálok vissza az irodába. Bágyasztóan tűz a nap. Az irodám kellemesen hűvös. A kávé némileg lelket ver belém, de csak egy negyedórára. Ki kellene aludnom magam. Kívánságomra megérkezik Trepinsky. Trepinsky — akárcsak Loubal — megbíztható, mint egy pontos gép. — Meg kell tudnunk Roman Halikról mindent, amit egyáltalában meg lehet tudni — mondom neki. — Ezenkívül meg kell találnunk azt a taxisofőrt, aki valamikor a télutón Vysocanyba szállította a két bábut. Egy ilyen különleges fuvarra biztosan emlékszik. A kocsi régebbi, a sofőr idősebb ember. A megfelelő nyilvántartási jegyzékek átvizsgálásával Trepinsky aránylag könnyen eredményre juthat. Magam felkeresem Budinsky igazgatót. Valami tanácskozásról hívom ki. Behúzódunk az irodájába, a jól záródó, kárpitozott ajtó mögé. — Mi a helyzet azokkal a sorozatokkal? — kérdezem. — Megtette a kellő intézkedéseket? — Természetesen! — feleli Budinsky. — A C—L indexen van. A már meglevő huszonöt darabon kívül egyetlenegy sem bukkant fel. — Számoljon az átrajzolással is — tanácsolom. — Ha a betűk rajzoltak volnának, akkor át lehetne változtatni a jelzést O—L-re, C—E-re, vagy O—E-re. — O—L nem létezik — csóválja a fejét Budinsky. — C—E és O—E azonban igen. Hanem a C betűt nem lehet nyomtalanul átrajzolni O-vá. Helyesen jegyezte meg,. a betűk nem rajzoltak. Az alkalmazott betűtípus olyan, bogy jobbra fent maradna egy észrevehető kis kampó. — Akkor hát csak a C—E sorozat marad — szögezem le —, mert az L-et veszélytelenül ki lehet egészíteni E-vé, nem marad kampó. Ellenkezőleg, egész természetesen hat- na.Szerezhetünk bizonyítékot is. Vonják be a C—E sorozatot. Hiszen tudja, mennyit adtak ki belőle. — Erről már szó esett. Ha kijelenti, hogy a nyomozás eredményei alapján valószínűnek tartja az átrajzolást... — Megengedem a lehetőségét. Persze minden C—E jelzésű bankjegyet meg kellene vizsgálni. Egyelőre nem tehetek többet. Hazamegyek, betelefonálok az irodába, hogy körülbelül tizennyolc órakor bemegyek, aztán ledobom magam az ágyra. A világon talán a legundokabb dolog egy jól járó ébresztőóra. Nekem van ilyen szörnyű holmim. Éhes vagyok, mint a farkas. Enni muszáj. Végre eljutok az irodába, persze nem dicsekedhetem különösen jó erőnléttel. Asztalomon nagy halom okmány tornyosodik, melyben arcátlanul turkál Karlicek. Ram vár, s úgy látszik, unatkozik. — Nem találtunk ott már összevissza semmi felírni- valót, amiről nem tud — mondja. — Az a benyomásom, hogy a legfontosabbat rám bízták. Éppen el is készültem vele, csak nincs még meg írásban. Az írás alól Karlicek azelőtt is szívesen kibújt, de minden másban megváltozott. Azt hiszem, takarékosan bánik szilaj detektívtalentumával. Ügy találom, olyan, mint egy tettre kész, szemfüles kutyakölyök, amely vízbe lépett, abban a hiszemben, hogy szilárd talaj van a lába alatt. — A kulcslyukról van szó, ugye? — mondom. Baráti tónusban beszélek, amire igazán nem kell erővel kényszerítenem magamat. Karlicek azonban mintha minden simogatásnak kitérne. — Igen, a kulcsok — hagyja helyben, és kihúzza őket a zsebéből (Folytatjuk)
