Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-27 / 71. szám
Tanácsi vállalatok háza táján Nehéz felnőtté válniuk az építőknek részét pedig létszámnövelés„VERTELEK VADÁSZAT” Egy népi ellenőri vizsgálat margójára r Ä Heves megyei Tanácsi Építőipari és Épületszerelő Vállalat ama cégek egyike, amelyeket észrevehetően „megszorított” gazdaságirányításunk új rendszere. Tavaly ugyanis meglehetősen nagy félkész-állománnyal startolt s így kevés jutott számára a forgóalap fejlesztésére. Ennek következtében természetesen kisebb léptekkel haladhattak előre. Most, a második évben ennél is inkább jobban esik hallani Gyetvai Béla mérnökigazgatótői, hogy tavaly igen eredményes időszakot zárhattak. Bérreklamáció nélkül, folyamatos foglalkoztatást biztosítottak a vállalat dolgozóinak, mindössze öt esetben kaptak kifogást a határidők be nem tartásáért ,s ugyanekkor hatvanhat esetben í—15, huszonhatszor 15 —30, tizennyolc alkalommal pedig a tervezettnél több mint 30 nappal korábban fejeztek be egy-egy építkezést. Jóval december vége előtt — 177 millió forintos termelési érték elérésé után — pedig az esztendőtől is sikeresen búcsúztak. Á magyar cigarettacsalád kevés „tagja” futott be akkora karriert, mint a Sava- ria. Rövid „fennállása” alatt a termelés és a fogyasztás „tabelláján” milliárdos tételeivel stabilan tartja az ötödik helyet. A főmérnöknek is ízlik az új Savaria. Az utóbbi időben azonban, ahogyan nőtt a Savaria-ked- velők tábora, úgy szaporodtak a Savariút szívók reklamációi, hasznos tanácsai is. Valamennyien a cigaretta erős illatát, szagosítását kifogásolták. A magyar dohányipar vezetői, szakemberei „vették” a fogyasztók panaszait, és azóta már meg is született az új Savaria cigaretta. De erről hallgassuk meg inkább Domán Lászlót, az Egri Dohánygyár főmérnökét ... — A Savaria valóban közkedvelt cigaretta lett és az is igaz, hogy illatával nagyon sokan a mai napig sem tudlak megbarátkozni. Ezért helyt adván a Savaria-szi- vók, szóban, írásban hozzánk, és az iparág vezetőihez eljuttatott kifogásainak, Sikereik azonban korántsem oszlatták el gondjaikat — mivel a megrendelések tovább gyarapodtak: kilenc év alatt tizenhatszorosára növekedtek a feladatok, ám a mostani kapacitással, legjobb akaratuk mellett is az igényeknek csupán valamivel több mint hatvan százalékát tudják kielégíteni. Szűkös lehetőségeiken belül próbálnak a legjobban gazdálkodni. A minőségi kötbérek elkerülésével, az átfutási idők újabb lerövidítésével és az anyagok lehető legkisebb értékű készletezésével igyekszenek valamit lendíteni magukon — ám mindez még most is kevésnek bizonyul a boldogulásukhoz. Sajnos máig is téma maradt a szegényes forgóalap, amelyen csak némileg változtatott a közelmúltban engedélyezett 6 millió forintos .segítség. Több, jóval több kellene ennél a nagyobb ütemű fejlesztéshez, a gyorsabb iramhoz, az elképzelések teljesebb megvalósításához. Az idei, mintegy 30 millió forintos termelési felfutás kisebb hányadát a termelékenység javításával, nagyobb észrevételeinek és javaslatainak, kísérleteket végeztünk és a Savaria-kedvelők bevonásával, pontozásos zsűrizés alapján került „megszavazásra” az új Savaria cigaretta. A zsűriben részt vevők 85 százaléka szavazott az új Sa- variára és mindössze 15 százaléka a régire. — Milyen az új Savaria? — Ugyanolyan, mint a régi, csak enyhébb és kellemesebb illatú. — Ára. csomagolása? — Nincs változás. — A Savaria az Egri Dohánygyár terméke, mikor kezdik el a gyártását? — Március végén. — És mikor kerül az üzletekbe? — Áprilisban. — Hallottuk, hogy az új Savariát rövidesen követi egy másik cigarettaújdonság is!? — Igen! — a neve Pálma. Öt forint 80 fillérbe kerül. Kiváló minőségű, bel- és külföldi dohányokból készülő, amerilcai típusú gyártmánykülönlegesség. Megkóstoltuk az új Savariát. Ize, zarnata. illata valóban jobb, kellemesebb a réginél. Bizonyára ízleni fog a dohányosoknak is. — koós — — A gyógyszertárban háromféle gézt vettem, steril vattát — szeszt nem, gondoltam, azt hoz az orvos. Otthon a sei akarjak biztosítani. A tervek szerint két millió forintot költenek az idén gépesítésre, főleg a szállítóparkot növelik, tovább erősítik az egri, központi betonüzemet és mellette két kisebb, mozgatható transzport-beton- iizemet is létesítenek. A gyorsfelvonók, a szak- és szerelőipari célgépek beszerzését, a segédüzemi gépállomány felfrissítését későbbre kell hagyni... Kétszázmillió forintos termelési programjukon belül egyébként — többi között — nagyobb munkát végeznek a bélapátfalvi gyárban, építik a VILAT1 új. egri üzemcsarnokát, a II. negyedévben műszakilag átadják a hatvani KISZ-lakásokat. az egri Sas úti lakásokat, a turistaházat, később az ugyancsak egri Foglár utcai 50 lakást, a megyei kórház korszerű véradó állomását és gyermekosztályát, a füzesabonyi járási tanács kétemeletes székhazát. Ugyanekkor más kivitelezési munkáik mellett előkészítik az egri belváros II. nagy tömbjének teljes rekonstrukcióját. A vállalat most szokja az önállóságot, most éli a „felnőtté válás” nem egyszer nehéz időszakát: az érvényesülésért, az újabb sikerekért alaposan meg kell dolgoznia. Kilenc évvel ezelőtt összehasonlíthatatlanul kevesebb gondja, dolga volt a 20 millió forinttal mint most a 200-zal, ám emberei közül egy sem sírja vissza a régi időt, egy sem könnyezik, amikor a hajdani „gyerekkorra” gondol, a korábbi éveket emlegeti. Mert a vállalat az utóbbi időkben ugyancsak megerősödött, tekintélyt szerzett a „nagyok között” is — s ez a jövőt illetően csak további bizakodással töltheti el. Gy. Gy. Korszerűbb élelmiszer* minőségellenőrzés A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium műszaki fejlesztési tanácsa dr. Gergely István miniszterhelyettes elnökletével szerdán ülést tartott a MÉM-ben. Az ülésen megvitatták az élelmiszer-gazdaság és a fagazdaság negyedik ötéves terve technikai fejlesztésének irányelveit. Megtárgyalták a sütőipar és a komlótermesztés helyzetét, komplex fejlesztésének lehetőségeit. Foglalkoztak az élelmiszerek minőségi ellenőrzésének korszerűsítésével is. Műtét Három apróvadas (Egri Csillagok, Verpelét, Eger szó - lát) és három nagyvadas (Szilvásvárad, Recsk Ktsz, egri Dobó István.) vadásztársaságnál vizsgálta az Egri Járási Népi Ellenőrzési Bizottság: hogyan gazdálkodnak a társadalmi tulajdont képező, s a népgazdaság számára kincset jelentő vadállománnyal; fejlődött-e vagv csökkent a hasznos vadnépesség; hová fordítják bevételüket a vadásztársaságok s egyáltalán milyen, a vagyoni helyzetük. Sok a vadász és kevés a vad A vizsgált vadásztársaságok mindenkinél, általában nagyobb a létszám, mint amennyi puskást a területek nagysága és a tényleges vadállomány elbír. Általánosságban elmondható, ’hogy a tényleges vadállományról alkotott elképzelések irreálisak. Rendszeresen végeznek ugyan felméréseket, létszámbecsléseket, de ezek csak a nagyvadas területeken történnek szabályszerűen, ahol ehhez a munkához az erdészetek is komoly segítséget nyújtanak. A reális felmérésekből következően, a nagyvadas területeken, a kilövési tervek sem túlzottak, s teljesítésük nem ütközik különösebb akadályokba. Teljesen más képet mutat az apróvadas vadásztársaságok helyzete. A vizsgált időszakban például sem lőtt, sem élő vadból nem teljesíthették szerződésben vállalt kötelezettségűiket. „Akadozott a töltényellátás” — erre hivatkoztak, ám a mulasztás elsődleges oka nem a lőszerhiány volt. A valóság az, hogy a vadlétszám felmérését nem körültekintően végezték, s emiatt kilövési tervüket is túlzottan állapították meg. Több vad jelenlétét „saccoltók” területükön, mint amennyi valóban volt, s így érthetően nem tudták teljesíteni a magas kilövési tervet. Tannak még vadorzók ?! Á vadásztársaságok fontos feladatuknak tartják a vadóvást és vadőrzést. Etetőket építenek, gondoskodnak a vadak téli etetéséről, s épp ezért nem véletlen, hogy az utóbbi időben a vadállomány mennyiségében és minőségében szépen fejlődött. Javult a vadásztársaságok vagyoni helyzete, van elég pénzük most már arra, hogy a vadászati berendezésekre {apró- és nagyvadetetők, sózok, nyalatok, vadászházak stb.) több anyagi erőt fordítsanak. Erre egyetlen példát emiíszinle éreztem a hideg szike fájdalmas szusszanását. Lassan vége az operációnak... ték: a vadban eléggé szegényes területen működő eger- szóláti vadásztársaság a vizsgálat időszakában mindössze 8.000 forinttal rendelkezett. A társaság idei márciusi pénzkészlete pedig már elérte a 20.000 forintot Sok gondot okoznak a vadásztársaságoknak a kétlábú rablónemzedék, a vadorzók garázdálkodásai. Valamennyi vizsgált társaságnál jegyzőkönyvbe rögzíthették a népi ellenőrök, hogy sok a burkolás, a területet zavaró orvvadászat. Idős, hívatásos vadászok mondják, hogy régebben könnyebb volt a dolguk, mert az orvvadászok is gyalog jártak. Ma autóval suhannak, meglövik a vadat, a csomagtartóba süllyesztik, s robognak tovább, bottal lehet ütni a nyomukat. Egyes vadásztársasági tagok is előszeretettel orvvadászkodnak, idegen területekre me, részkednek s ott puskázzák a vadakat. Ám nem ritka a saját területen való orvvadászat sem. Autóval, motorral kivágtatnak a „vadmezőkre”, s meg nem engedett időben, tilos (kímélt) területen lövöldözik a pecsenyének valót. Vadászat és erkölcs Nem volt lehetőségük s így nem is vizsgálhatták a népi ellenőrök: milyen szintű a vadásztársasági tagok vadászati kultúrája? Pedig e „taresetről, súlyos sebesülés fe származott belőle, hogy a a egyik pecsenyevadász, saját készítés« munícióval, apróra vágott patkószeggel töltött lövedékkel igyekezett szomszédja elől ellőni a vadat. Sokan vannak, akik nem sportszer etetböl vadásznak, hanem azért, hogy a tarisznya megteljék. Például, sajnálják a töltényt a fogolyra, inkább lövik a nyulat, mert „abból iehet csak jót harapni”. Az ilyenek méltató lanok a vadász névre. És sokan vannak ma még, akik közömbösségből, szívtelenségbő! vagy egyszerűen, kényelmi okokból, nem gondolnak a vadóvásra és -gondozásra. Tarthatja-e magát az ilyen puskás kulturált, erkölcsös vadásznak? Cseppet sem. Sokan vannak ma még, akik a vadra csak akkor gondolnak, ha pusztítják, lia vasárnapi puskadíszben ki- vomulnak, hogy mindent, ami él és mozog, agyon- vagy beteggé lőjenek. Azt írtam „vasárnapi puskadísz”. S ez szószerinti értendő: legtöbb vadászon csak a puska jeJ lent valami díszt, különben a legtöbb társaság úgy mutat, mint holmi „rongyos gárda”. Márpedig a vadászati kultúráihoz szorosan hozzátartozik az öltözködés is. Azok a kocavadáseok, dög- és húsivadiásaoík, nyúlcserké- szűk, bak- és sutalövészekj akik nem óvják és gondozzák, csak irtják és pusztítják nagy asztalt pléddel takartam le, rá lepedőt tettem, legfelülre pedig nylont. Az ablakkilincsre feleszkábáltam a fotós reflektoromat, az asztalra irányítottam a fényt, odahúztam az állólámpát és bekapcsoltam a csillárt is. Ragyog minden — a tisztaságtól úgyszintén — kész a műtő, ennél különb nem lehet. — Mindenkitől tudakolóztam: ajánljanak megfelelő orvost. A titkárnő azt mondta, dr. Blahónál nincs jobb. Igaz, iszik és ha holnapra Ígéri, holnapután jön meg, de a keze aranyai ér. Gondoltam, jobb holnapután egy arany, mint aznap az ezüst. Felkerestem dr. Blahót. — Az orvos aznap érkezett, amikor vártuk. Vettem két üveg vodkát, de dr. Blahó azt mondta, csak akkor koccintunk, ha túl vagyunk a nehezén. A műtővel és az asszisztenciával elégedett volt. Amikor az injekciós tű beleszisszent a bőrbe, még bent voltam, aztán kimentem a műtőből. A feleségem a konyhában szöszmötölt, két kislányomat kiállítottam az ajtó elé: kergessenek el minden érkezőt, csengetéssel senki se zavarja a műtétet. — Nem bírtam a konyhában maradni. Le és fel sétáltam. Gombóccá zsugorodott a gyomrom, s a gerincemen hideg vcrítékcseppek fűticá- roztak. Be kellene menni. Rágyújtottam. Visz- szaszoktam a cigarettára. Aztán a szobából halk nyüszítést hallottam — kifényesedett a szemem. Néhány perc múlva egy újabbat, s Joli férje azt mondta: szép a vágás. Dr. Blahó a hatodik vodkáig nem nyilatkozott, aztán lakonikusan csak ennyit szólt: „szerénytelenség nélkül állíthatom: mestermunka”. — Néztem a fényképeket. A műtét előtt készítettem, sebtében. Milyen lehet most? Félve léptem be a szobába. A feje gézzel volt bebugyolálva, a nyelve kilógott, aléltan feküdt a szőnyegen. Amit akkor éreztem, nem lehet szavakkal kifejezni. — Dr. Blahó kilenckor telefonált, jelentettem neki. hogy eddig semmi komplikáció nem történt. A szemem nem vettem le a bebugyált fejről és a nyelvről: nem fulladhat meg mellettem. Tizenegy órakor a nejem elszendere- dett, finoman oldalba böktem: összpontosítsa a figyelmét! — Negyed háromkor megmozdult a beteg. Felnyitotta a szemét. Hogy én mit olvastam ki ezekből a nagy barna szemekből. Balra majd jobbra hajtotta a fejét. Aztán felállt. Futká- rozni kezdett. Meg szerettem volna csókolni mind a négy lábáig. — Hogyan? — Ez a kutya, a német boxer, ezzel a műtéttel, a két fület esztétikusán csonkító vágással lett igazi német boxer. Ha a műtét jól sikerült, aranyérmet hozhat a kővetkező kutya- kiállításon... Wti Péter tomany” viszonyai a legel- hanyagoltabbak, s az ember — ha maga is vadásznak vallja magát — pirulás nélkül nem tud erről beszélni. Általánosságban elmondható, hogy sokan a vadászat legalapvetőbb írott és íratlan törvényeit, erkölcsi normáit megszegve hódolnak „szenvedélyüknek”. Meglövik a vackán fbkvő nyűlat, a gyalogló fácánkakast, a dagonyázó nagyvadat, s hajtásban nemcsak „postával”, de nyúlseréttel is megpiszkol- ják az őzet. De tudok olyan a vadat, ha továbbra is vadászni akarnak sürgősei* meg kell szívlelniük mindazt, amit a korrekt, igaz vaí dász régóta aranyszabálynak vall: s,Az legyen a vadász nemei , törekvése} Hogy a vadat óvja, kímélje és védje. Vadásszon, mint törvény és erkölcs kívánja S vadban, szerencsében nem leszen hiányai Pataky Dezső Fürdők, öltözők a boldogi szövetkezetben Nemcsak a termelésre« az emberekre is gondot fordítanak Majdnem minden termelőszövetkezetben. így a boldogi közös gazdaságban is állandóan visszatérő gondot jelentett, hogy hiányoztak a szociális létesítmények. A szerelőműhelyekre, az istállókra még csak sikerült valahogy pénzt szerezni, de fürdőkre, öltözőkre már általában nem telt. Sokszor és jogosan felvetették a szövetkezeti gazdák, hogy amíg az állatokat korszerű, modern körülmények között nevelik fel, addig nekik nincs hol ebédelni, fürödni, átöltözni. — Ezek a gondok a szövetkezeti vezetők előtt is ismertek — mondja Lukács Dezső, a boldogi Béke Termelőszövetkezet elnöke —, de az anyagi lehetőségek határt szabtak az igényeknek. Ez az év azonban nálunk rendkívül kedvező lesz a gazdák számára, hiszen jelentős ösz- szeget, mintegy egymilliókétszázezer forintot öltözők, fürdők építésére fordítunk, üzemi konyhát létesítünk és korszerűsítjük a munkahelyeket. A szociális beruházásokat annyira fontosnak tartjuk, hogy inkább más építkezésele ütemét csökkentjük, de aratásra mindenképpen szeretnénk megnyitni az üzemi konyhánkat. — Hány személyes lenne az üzemi étkezde? — A konyha és az étkezde a tanyaközpontban épül. Nyáron mintegy 250 dolgozónk étkezhetne itt, télen a létszám valószínűleg csökkenne, de akkor is üzemeltetnénk. — Mennyibe kerül majd egy ebéd? — Pontos számításokat még nem végeztünk, de úgy gondoljuk, hogy körülbelül hét forint lenne tagjaink szamára. A későbbiekben nemcsak a gazdák, hanem mások is igénybe vehetik konyhánkat, hiszen más falusi dolgozó számára is előnyös az üzemi étkezés. — Tervezik a munkahelyek korszerűsítését is. Ez a termelés, vagy a dolgozók érdeke? — A korszerűsítés kedve-; ző a dolgozók számára, hiszen jobb körülmények között mindenki szívesebben dolgozik. Persze korszerűbb körülmények között termelni is jobban lehet. Mégis, elsősorban a jobb munkakörülmények megteremtése miatt) tervezzük a korszerűsítést. — Az idén tehát „kiemelt beruházásként” kezelik a szociális létesítményeket? — Az idén is, de a jövőben is. Szövetkezetünk gazdálkodása ma már jónak mondható, szeretnénk, ha a munkakörülmények is jeleznék fejlődésünket. Ehhez talán csak annyit érdemes hozzáfűzni: remélhetően más közös gazdaságok is követik a boldogi példát. (kaposi) Iférnw 3 198«. március 27., csütörUTÁprilisban kerül az üzletekbe Milyen lesz az új Savaria? „Jön" a Pálma is (Foto: Kiss Béla) | (MTI)
