Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-27 / 71. szám

I

IFJÚSÁG,

SZÍNHÁZ

I

7ő

agyomány immár, hogy esztendőről esztendőre világszerte színházi ünnepet j tartanak. Egy március végi estén minden színpadon ünnepi szavak kezdik meg az előadást: •mielőtt fölmenne a függöny, a színház társa- idalmi, emberi hivatásáról, s ennek valamelyik időszerű vonatkozásáról vallanak a színház barátaihoz intézett mondatok.

Ebben az esztendőben a megemlékezés fő gondolata: ifjúság, színház. Ez a két szó voltaképpen kettős jelentésű. A kézenfekvőbb értelmezés a fiatalság és a színház kapcsolatára emlékeztet, mondhatni a jövendő közönségre. Magyarországon régi hagyomány, hogy a színházak külön előadásokat rendeznek a fiatalokénak. Nemcsak azért fontos ez, mert az ifjúsági előadások eleven illusztrációi lehetnek így az iskolai irodalmi oktatásnak, az ebb£ illeszkedő drámatörténetnek. Az ifjúsági előadások a jövendő színházi közönség nevelésének alkalmai

*3.

••, A színházi világnap jó lehetőséget kínál ar- ]»a, hogy újra végiggondoljuk a színházak ifjú jsógi kapcsolatainakl az ifjúsáai színielőadások számos gondját és örömét. Az utóbbi idő■

selkednek olykor az ifjú nézők; máskor arról esett szó. hogy az ifjúsági jelző egy-egy előadás művészi színvonalának csökkenésére utal. Ha így van, alighanem összefügg a kettő: a színész is másképp játszik, ha figyelmetlen a közönsége. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az ifjúsági előadás igazi élmény, s az élmény helyes befogadására nevelő alkalom legyen.

De gondoljunk a színházi világnapon arra is, hogy ideje volna az ifjúsági színházi előadások „tantervét” létrehozni, hogy egy-egy iskolai „emberöltő’’ alatt minden diák részesülhessen a leglényegesebb, legszükségesebb drámatörténeti, színháztörténeti és élő színházi élményekben. Ezzel együtt jobban, szervesebben kellene beépíteni a színházi és drámai ismereteket az iskolai oktatás rendjébe, s hangsúlyosabbá tenni a korszerű dráma és színház ismeretét.

f-Jlnnál is inkább, mert az „ifjúság, szín- *7 ^ ház” kifejezés a színház megfiatalodására is emlékeztet. Korunk minden tekintetben az újnak, a fejlődőnek a korszaka, s ez áll — ha olykor a kísérletezés stádiumában is — a színházra, a drámára. A magyar színházi életben is mind többször találkozni már új kísérletekkel, új szocialista mondanivaló újszerű kifejezésére törekvő, ilyen értelemben fiatal alkotásokkal. A magyar dráma sok szép eredménnyel, sikerrel büszkélkedhet, s a színház világünnepén ezeket is fölidézhetjük. Ha vita kerekedett is egyik-másik premier után, a pezsgő élet jele ez; a színház csak akkor lehet időszerű, ha mindig újra megfiatalodik. (Z. L.)

logot

Aki csak végignézte március 23-án a televízió „Középkori história” című megrendítő dafcumenturnfilmjét — felháborodottan állt fel a készülék meli‘il — nem, nem lehet, hogy ezt az ügyet befejezettnek, lezártnak tekintsék.

Mi is történt voltaképpen. Ásotthalmon egy asszonyra ráfogták, hogy boszorkány. Idegbeteg fiú, kuruzsló öregember és a véletlenek összejátszása következtében hol macska, hol ló képében látták Csupitynét. Mígnem a felzaklatott emberek egy éjjel körülvették Csupityné házát — és szidalmak közepette követelték a halálra rémült idős, tüdőbeteg Csupity Antaltól a feleségét. „Valaki gyufát gyújtott az ablakban, majd a nádtető alá tartva azt mondta: ha nem adod elő az asszonyt, azonnal felrepül a vörös kakas”.

Csupityné egy szál ingben menekült megrémült kisunoBizaloxn

Az agglegény meglátogatja egyik vidéken élő barátját. Este azonban elkési az utolsó vonatot. A barátja és a felesége kéri, töltse náluk az éjszakát. Miután nincs több alvóhely a házban, hárman alszanak a dupla rekamién.

„Remélem, nem vagy féltékeny — mondja másnap reggel a barát a vendéglátójának —, a

feleséged ugyanis egész éjszaka erősen a karjaiban tartott”.

„Tévedsz — válaszol mosolyogva a barát —, az nem a feleségem volt, hanem én”.

„Te? De miért?”

„Nem lehet elég óvatos az ember”. (Zeit)

Relativitás I

— Uram, egy fél órája áll a lábamon!

— Hallatlan, milyen gyorsan telik az idő!

(Urzico)

POKOLRÉV - új magyar film

Markos Miklós rendező filmje a Tanácsköztársaság idején játszódik. Fő. hőse Pille Mária, a szelíd, de erős akaratú lány, aki magától értetődően áll a forradalom mellé, ösztönösen és teljes szívéből.

Alakját külföldi vendég művésznő,

Széles Anna formálja meg a Kolozsvári Magyar Színház tagja.

A főbb szereplők között vannak;

Koncz Gábor,

Kovács Károly, Úri István, Páger Antal Kisebb szerepekben olyan színészeket találunk, mint Bulla Emma, Váradi Hédi, Szirtes Adóm, Bánhidi László, Dayka Margit. Markos rendezésében és Lakatos Iván fényképezésében e kor romantikus-kalandos arculata kap nagyobb hangsúlyt,

A film irodalmi változatát a nyár folyamán folytatásokban közölte a Népszabadság „Mit tudtok ti B. Máriáról?” címmel.

Megyei vonatkozása is van a filmnek, ugyanis a külső felvételek nagy részét Tisza- nána környékén forgatták. A filmet mától játssza az Egri Vörös Csillag Filmszínház.

Széles Anna és Dávid Kiss Ferenc, a film egyik drámai jelenetében.

és igazságot

kájával. A férj is a mezőn töltötte az éjszakát.

Aztán? — A boszorkány- üldözők a rendőrségen vallomást tettek. A bíróságon már tagadtak. Csupityné félve a következményektől visszavonta a vádat.

Minden tisztességes, józan gondolkodású emberben önkéntelenül megfogalmazódik a kérdés, vajon felvilágosították-e Csupitynét: mint

magánvádlót, hogyan védi őt a törvény? Elmondták-e neki, hogy dehogyis vesztheti el a pert, s hiába fognák rá újabb boszorkányságot a törvény megvédi.

Csupitynét most magához fogadta bányász veje. De mi lett volna a sorsa, ha történetesen nincs ilyen rokona. Akinek jó körülményei mellett a szíve is jó. Vajon menynyiben járult hozzá, mennyiben siettették Csupity Antal halálát a fenyegetések, az izgalomteli éjszaka. Ki tudja nem kaphatott, egész életre szóló sokkot az ijesztgetéstől, a meneküléstől a 6 éves unoka.

A boszorkánynak kikiáltott asszony súlyos helyzetbe került. Sorra elvesztette munkaalkalmait, hiszen a rágalmak azokra is hatottak, akik nem is hittek boszorkányságában. Vagyonát elkótyavetyélte — 3.500 forintért adta el tanyáját csakhogy menekülhessen, szabadulhasson környezetétől.

Elcsodálkozik az ember, hogy a korábbról keltezett jelentések szerint a községben nincs nyoma a babonának, babonás hiedelmeknek. Az események után annál furcsább a községi tanácselnöknek a problémával kapcsolatos véleménye.

Jogilag igaza van a járás- bíróság elnökének. A vádelv alapján a bíróság csak olyan esetben folytathat eljárást, amelyben vád van. Már pedig a becsületsértésért indított magánvádat a vádló Csupityné visszavonta. v

Hogy nemcsak becsületsértésért, hanem közösségellenes motívumokat tartalmazó, együttesen elkövetett garázdaságért, életveszélyes fenyegetésért, sőt emberölési kísérletért lehetett volna közvádas eljárást indítani? Példának hadd idézzük a btk. 219. paragrafusának meghatározását: a garázdaságról: „... aki nyilvános helyen olyan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást, vagy riadalmat keltsen, avagy nem nyilvános helyen tanúsított közösségellenes magatartásával másokban megbotránkozást, vagy riadalmai kelt, ha súlyosabb bűntett nem valósult meg, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

A járásbíróság elnöke nagyon okosan, körültekintően elmagyarázta, hogy jobb, helyesebb, ha a büntetőtör- vénykönyv paragrafusai helyett a társadalmi meggyőzés eszközeivel hatunk az emberekre.

A helyi lapban megjelent írását, viszont közvetlenül az eset után, 1968. szeptemberében így indította a riporter: „Vér Illés jóarcú, ápolt külsejű munkás ül előttem, a tanyai házban. A szegedi Kazánkovács Ktsz köszörűse, ért a robbanómotorokhoz, a szerszámgépekhez, az elektromossághoz”.

— Ugyebár tudja, hogy hamarosan a bíróság elé áll és lehet, hogy meg is büntetik?

— Tudom, de számomra mindegy most már, hogy mennyire találnak vétkesnek. Az a fontos, hogy kimentettünk egy fiatalembert a boszorkány markából. Majdnem későn, mert egészen le volt már soványod- va.

Vér lllésné az anyja mondja, az ilyet élve meg kell égetni. Megkérdeztem tőle: kedves Vér mama! Alá merné gyújtani Csupityné máglyáját? A válasz határozott volt: Istenemre, alá!”

A falu „hősei” a boszor- kányüldözók lettek. Mert lám csak kiűzték a boszorkányt, hálás lehet nekik érte a fiú, a íalu, megmentették a rontástól.

A józan gondolkozásé emberek ezért hát. nem az elmaradt büntetés minden áron való érvényesítését kívánják, hiányolják, nem bosszúvágytól sarkallva keresik egy megfélemlített, elüldözött asszony igazát. Az emberi méltóságon esett csorbát kell helyrehozni és a hasonló eseteket megelőzni, hogy ne azt érezzük: ezeknek az embereknek jogot adtak, de igaz- ■ ságot nem.

(K. M.)

45.

Ebben az időben Trojanné asszony már némileg fesztelenül ftevetgél a bárban. Amikor Halik táncra kéri, bi- $>' zonytalan a lépte.

' r Éjfél után kettőkor láthatóan részeg.

Roman Halik. kiegyenlíti a számlát. A tárcájából előhúzott ötszázas sorozatjelzése A—-K. A szolgálatkész pincér gayalléros borravalót kap.

Halik kikíséri Trojannét. A friss levegőn mind a ket* ten tántorognak egy kissé. A bár előtt, mintha csak hívás- y-'- ra jött volna, két taxi áll, melynek sofőréi eddig minden• kinek azt állították — az igazsággal elleniében, de egyben “ híven az igazsághoz —, hogy foglaltak. Roman Halik bizonyos nehézségek árán begyömöszöl] az ingatag Trojannét az első kocsiba. Ahogy elindulnak, megmozdul mögöttük a másik is.

n Ezúttal Halik ahhoz a házhoz viszi el Trojannet, ahol ő lakik, nem ahol az asszony. Trojanné kiszáll, a taxi el- hajt. Trojanné felismeri a helyzetet, és fennhangon figyelmeztet, hogy tévedésből valahova máshova mentek.

Hangja jól hallatszik a sarkon túl is. Az éjszakai , csendben Halik néhány csillapító szavát is megérteni. Egy csésze kávéról beszél. Trojanné asszony erre úgy elkezd nevetni, hogy nekitántorodik a falnak. Roman Halik a kulcsával kinyitja a házkaput. Azután gyengéden megfogja Trojanné asszony könyökét és besegíti a lépcsőházba. _ , ,

A sarok mögül előkerül az őrszem, hogy szemmel tartsa a ház bejáratát. Tudja, hogy Halik előszobából és egy helyiségből álló lakása nem az utcára néz, hanem az udvarra, amelyet magas fal kerít.

Roman Halik elvált ember. Az ittas Trojanné bizo\

nyosan nem először jár nála.

Természetesen még fenn vagyok. Az irodámban ülök Skála főhadnagy társaságában.

Budinsky a négymillióról hozott hírevei nyugtalanná tett Vagy, helyesebben, sietésre ösztökélt Azt mondom:

— Ha ez is a nekünk játszott színházhoz tartozik, akkor Trojanné tüstént kijózanodik, mihelyt átlépi a lakás küszöbét. Azután valami más következik, nemcsak enyel- gés. Ha nem, úgy feleslegesen törjük magunkat.

— Tehát legjobb volna erélyesen közbelépni — véli Skála.

— Igen — döntök rövid mérlegelés után. Hanem ha rájuk rontanánk, talán maradna még annyi idejük, hogy megsemmisítsenek valami dokumentumot. Inkább hagyjuk, menjenek el csak nyugodtan a lakásból. Az utcán azután letartóztatjuk őket, és azonnal elvisszük kihallgatásra. Ha egyikük hamarabb jön ki, letartóztatásáról nem szabad idő előtt tudomást szereznie a másiknak. Lehet, hogy a lakásban semmit sem találunk. De számíthatunk arra, hogy a gyilkosság hirtelen rábizonyításával kihozzuk Halikot a sodrából, aztán keresztkérdések özönével elérjük, hogy a többit is bevallja.

Megkezdtük az akció megszervezését. Hajnali három órakor minden megfelelően elő volt készítve.

Skálával ott maradtunk az irodában, noha semmiképp sem Várhattuk, hogy Halik és Trojanné túlságosan korán elhagyja a lakást. Megittunk egy csésze feketét, aztán a körülményekhez képest kényelmesen elhelyezkedtünk a kisasztal mellett álló karosszékben. Cigarettáink segítettek elűzni a várakozás unalmát.

Alvásra nem is gondoltam. Közeledett a pillanat, amelyet döntőnek tarthattam. Skála nem szigetelte el magát az érdekeimtől, habár a maga részéről elvégezte már a dolgát.

Megvolt Josef Trojan gyilkosa.

Elmúlt egy iszonyú hosszúnak tetsző óra.

Négy óra két perckor élesen felcsengett a telefon. A közvetlen, titkos vonal.

— Valami történik — mondom.

Egyszerű észjárással az akciónkra gondolok, de valami másról van szó.

Roman Halik lakásában néhány perccel ezelőtt robbanás történt, áttörte a két szomszédos lakás falát is. Tűz keletkezett.

— Halik és Trojanné halott — hallom a telefonban.

— Testük megcsonkult és ég. Nem tudunk hozzájuk férni. Várjuk a tűzoltókat. ,

A drót másik végén minden további nélkül megszakítják a beszélgetést.

Már csak a kattanást hallom.

Az utcán zűrzavar, pánik. Kezdetben nem sikerült úrrá lenni rajta, jóllehet szerveink itt voltak a közelben, és minden szükséges intézkedést megtettek.

Már beköszöntött a reggel. A kétoldalt magas házakkal szegélyezett utca még homályos ugyan, de autónk néhol már keresztezte a napsugarak ferde nyalábjait. Megállítom a kocsit az őrség elzárólánca előtt. Kiszállunk á* gyalog nyomákodunk tovább.

A kárvallott házból meg a szomszédos házakból félig öltözötten kifutottak a lakók. Jó sokan vannak s még nem értik, mi is történik. Kiabálás, lárma. Az emberek mentik síró gyerekeiket és némelyek a holmijukat is. Fittyet hánynak a rendőrkülönitmény figyelmeztetésének és utasításainak. A kora reggeli óra ellenére a hirtelen lezárt utcaszakasz mindkét végén összeverődtek a járókelők, sőt néhányan át is törték a láncot.

Az ötemeletes ház minden réséből szürkés füst szivárog, mintha rossz huzatú kályhákban fűtenének. A kapu sarkig tárva. A küszöbén két vastag tűzoltótömlő fut befelé. A fecskendő izgatottan vijjog bele az emberi lármába. Erős vörös fényben ragyog minden.

Skála főhadnagyot és engem nyomban körülvesz a rémült polgárok egy csoportja, kiabálnak, kérdések özönét zúdítják ránk. Csak nagy üggyel-bajjal furakodik át köztük az az ember, aki a házat vigyázta, s akinek unalmas szolgálata egyszeriben vad hajszává változott. Ruhája zilált. Arcán piszkos, véres csík húzódik végig.

— Maradjon mellettem — mondom neki.

Bent a házban a tűzoltók küszködnek a tűzzel. Parancsnokuk fennhangon biztosít, hogy további veszéiy nem fenyeget A körülöttünk ácsorgó emberek hallják, hogy már hazatérhetnek. De mintha nem hinnék.

A Roman Halik lakásával szomszédos két lakás, mint mondják, megrongálódott. Még nem tudtak mindent teljes pontossággal megállapítani. Az egyik megsérült lakás-, ban a leomló fal súlyosan megsebesített egy nyolcéves gyereket. Elsősegélyben részesítették, s egyelőre a szomszéd házban fektették le.

Éppen megérkezik a mentőautó.

Kikérdezem azt a férfit, aki éjszaka őrködött a ház előtt. Elmondja, hogy amikor meghallotta a robbanást, amelynek tompa hangjából úgy következtetett, hogy a háztömb belsejében történt, sípjellel tüstént összehívta az akcióba bevetett csoportot. Ugyanakkor a kapuhoz futott és megnyomta a külső csengő gombját. A ház belsejéből robaj hallatszott, mintha omlana a lépcsőház. Kiáltások hangzottak fel. Kinyílt a kapu, s egy asszony, a házfelügyelőnő, kilépett az utcára, és félelemmel teli hangos» segítségért kiabált. Valaki azt ordította: „Tűz!” Bent a\ házban felülről jövő fényt lehetett látni.

— Természetesen a második emeleten, Haliknál történt a robbanás — mondja a férfi. — Felfutottam. A lakás ajtaját kivetette a légnyomás. Csak egy lépésnyire jutottam be az előszobába. Vissza kellett húzódnom, csapkodtak a lángok. Láttam egy férfit és egy nőt. Teljesen...

— Majd megnézzük — mondom, hogy elejét vegyem a dolgok részletes ecsetelésének.

Körülöttünk nő az embertömeg.

(Folytatjuk)