Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-25 / 69. szám

« Kit fin I el fék r i j-syígel védőit A Szovjetunió Legfelső Tanácsa a DamanszkiJ-sziget ellen! kínai határprovokáció visszaverésében tanúsított helytállá­sukért többeket a Szovjetunió Hőse címmel tüntetett ki. A képen: Vitalij Bubenyin főhadnagy, a kitüntetettek egyike, aki a kínai fegyveres támadás során megsebesült, a kórház­ban ápolónőjével beszélget. !! ' I (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) Ä hitlerista háborús bűntettekről A moszkvai tanácskozás után MOSZKVA: A Moszkvában kedden 17 európai ország küldötteinek részvételével megnyíló, a ná­ci bűnösök üldözésének kér­déseit vizsgáló nemzetközi konferencia alkalmából hét­főn a Szovjetunió Fegyveres Erőinek Központi Múzeumá­ban kiállítást nyitottak meg. A kiállítás fényképekkel, ere­deti dokumentumokkal mu­tatja be a náci háborús bű­nösök rémtetteit, a megszállt területek békés lakosságának kiirtását, a fasiszták által használt kínzóeszközöket, a hitleri hóhérok jelentéseit a tömeges kivégzésekről. PHENJAN: A KNDK fővárosában a kulturális kapcsolatok bizott­ságának rendezésében már­cius 20-án este a Szongjo film­színházban ünnepi nagygyű­lést tartottak a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak 50. évfordulója alkalmá­ból. LONDOm Abba Eban izraeli külügy­miniszter az Egyesült Álla­mokban tett látogatásáról ha­zatérőben hétfőn Londonba érkezett, ahol Michael Ste­wart brit külügyminiszterrel tárgyal majd. Az izraeli kül­ügyminiszter a repülőtéren nem volt hajlandó nyilat­kozni Nixonnal folytatott tár­gyalásairól. NEW YORK] Roger Hilsman, volt ameri­kai külügyi államtitkár, aki a távol-keleti ügyek intézője volt a Kennedy-kormány ide­jén, a New York-i rádióban nyilatkozott a vietnami há­ború esélyeiről. Hilsman kije­lentette, hogy az Egyesült Ál­lamok nem arathat katonai győzelmet Vietnamban, a há­ború akár 10—15 évig is el­húzódhat A politikai helyzet olyan, amely Saigonban csak koalíciós kormány megalaku­lását igényli, kommunista részvételleL „Nem kommu­nista mozgalom ellen harco­lunk — mondotta Hilsman, — hanem egy nemzeti moz­galom ellen, amelynek élére álltak a kommunisták”. VARSÓ; A Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsának meghí­vására hétfőn Varsóba érke­zett a szovjet szakszervezetek delegációja élén Selepinnel, az SZKP Központi Bizottsá­ga Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsának elnökével. VARSÓ; Stanislaw Walczak lengyel igazságügyminiszter hattagú küldöttség élén Moszkvába utazott, hogy részt vegyen a hitlerista háborús bűntettek elévülhetetlenségének ügyé­vel foglalkozó, kedden kezdő­dő nemzetközi értekezleten. Elutazása előtt adott nyi­latkozatában a miniszter hangsúlyozta; Lengyelország különösen érdekelt a moszk­vai értekezlet összehívásá­ban, mivel Európa egyetlen országa sem szenvedett any- nyit a hitlerista terrortól, mint Lengyelország. A fa­siszták lengyel földön mint­egy 50 000 háborús bűntényt követtek él. Ezek végrehaj­tásában a becslések szerint mintegy 150 000 náci Vett részt. Ugyanakkor az egész Európában elkövetett bűntet­tekért a különböző országok bíróságai eddig mindössze 30 000 volt hitleristát ítéltek eL „E tények ismeretében Lengyelország mindent elkö­vet azért, hogy megalcadá- lyozza a háborús bűnök el­évülését” •— hangoztatta Walczak. (MTI) RÓMA: Az Olasz Általános Szak- szervezeti Szövetség közzé­tette egy Görögországból ér­kezett, titokban kicsempé­szett levél szövegét A leve­let 137, a világtól elzárt gö­rög nő írta alá. A levél töb­bek között így hangzik: — Jarosz kopár szigetéről, ahol 16 hónapon át tartot­tak bennünket fogva a leg­súlyosabb körülmények kö­zött, augusztus 29-én Hali- kamasszosz szigetének bör­tönébe szállítottak át ben­nünket. Nincs módunk fizi­kai mozgásra. Az eső és a hideg behatol az épületbe és mi megfagyunk celláinkban. Nincs fűtés, sohasem kapunk Budapesten kezdődött, Moszkvában folytatódik. Jól­eső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy a kommunista- és mun­káspártok nemzetközi tanács-* kozása előkészítő bizottságá­nak küldöttei a szovjet fő­városban tartott tanácskozá­son elismerően nyilatkoztak a Magyar Szocialista Mun­káspártnak a nemzetközi ta­nácskozás érdekében kifejtett tevékenységéről. A magyar fővárosban tartott öt tanács­kozás, a munkabizottság eredményes ülései, a sok-sok konzultáció és előzetes meg­beszélés tette lehetővé, hogy most — immár Moszkvában — sor kerülhetett a hatodik, nagyfontosságú lépésre. Fontos megbízatás A nemzetközi közvélemény rendkívül nagy figyelmet tanúsított a előkészítő bizott­ság mostani, moszkvai ülése iránt. Ez a megkülönbözte­tett figyelem nem volt meg­lepő. A bizottság mostani ülésére ugyanis fontos kül­detés várt. Mindenekelőtt az, hogy elfogadja az úgyneve­zett dokumentumtervezetet. Végső formába kellett önte­nie a nemzetközi tanácsko­zás napirendjét. Feladata volt meghatározni a tanács­kozás további előkészítésé­nek rendjét, ezen belül a megnyitás időpontját A bizottság üléséről ki­adott közlemény arról tanús­kodik, hogy a testvérpártok képviselői eleget tettek meg­bízatásuknak. Megvitatták a tavaly április 28-án alakult munkacsoport által előkészí­tett dokumentumot és állás­pontjuk kifejezése után meg­egyeztek abban, hogy a ter­vezetet megküldik a kommu­nista és munkáspártok köz­ponti bizottságainak. Egyet­értésre jutottak a tekintet­ben is, hogy a nemzetközi ta­meleg ételt, sem pedig me­leg vizet a mosdáshoz. —• Vannak köztünk súlyos betegek, mint Eleni Anag- nosztopal, áld Jaroszon tü­dővérzést kapott, ma pedig másik tüdejében kavernája van. A miniszter elutasítot­ta kérését, hogy egészségi okokból bocsássák szabadon, nem adtak neki helyet a sza­natóriumban és látjuk, amint előttünk sorvad el. Eftikia Coka szintén tuberkulózis­ban szenved, napról-napra fogy és nem kap kezelést. — Evangelia Duduni, An­na Szibli, Aliki Szpiridakii és más nők az őrület határá­ra jutottak és életük is ve­szélyben van. Sokan nőgyó­gyászati bajokban szenved­nek és betegségük egyre sú­lyosabb a tábor körülményei között. Valamennyien izületi bántalmakban szenvedünk. Vannak köztünk munkakép­telenek és olyan nők, akik már több mint 60 évesek, de mégis a táborban kell síny­lődniük. — Elővigyázatossági intéz­kedésként tartóztattak le bennünket gondolkodásunk és politikai tevékenységünk mi­att. Mindez azonban törvé­nyes és alkotmányos tevé­kenység volt addig a napig, amig az alkotmányt fel nem függesztették és a görög nép jogait sutba nem dobták. Senki sem foglalkozott a mi ügyünkkel. Az első év vé­gén egyszerűen meghosszab­bították fogva tartásunkat még egy esztendőre. Nincs jogunk fellebbezni, vagy e döntés felülvizsgálatát kérni. A kormány 1924-ből szárma­zó törvények alapján tart fogva bennünket és mindent megtesz, hogy eltitkolja e női tábor létezését. A kormány csupán Leroszról beszél. — Hozzátok fordulunk, is­mertessétek levelünket, küld­jétek el minden nemzetközi szervezetnek, amelyről tud­játok, hogy érdeklődik ügyünk iránt. (Mii) nácskozás napirendjén a ta­valy februárban meghatáro­zott téma szerepel: „Az im­perializmus elleni harc fel­adatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkás­pártok, az összes imperialis­ta-ellenes erők egysége”. Megállapodás született abban is, hogy a tanácskozásra, amelynek megnyitását 1969. június 5-re tűzték ki, az ösz- szes kommunista és munkás­pártokat meghívják. Az elő­készítés most két- és többol­dalú konzultációk keretében folytatódik, majd május 23- án még egy — záró — ülést tart az előkészítő bizottság. Ami eddisr történt A bizottság ezekkel a dön­tésekkel Na csaknem másfél­esztendős eseménysorozat fontos szakaszához érkezett. Az 1967. november 25-én 18 testvérpárt kezdeményezése eddig hat jelentős állomáson futott keresztül. Az első, indító állomás a konzultatív találkozó volt, amely 1968. február 26-án kezdődött. 67 párt képvise­lői ülték körül akkor a buda­pesti Gellért-szálló Duna-ter- mének vörösposztóval borí­tott asztalát. Döntés született: az antiimperialista akcióegy­ség érdekében össze kell hív­ni a kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácsko­zását. A második állomás 1968. áprilisában következett, ami­kor a februári határozat alap­ján megalakult előkészítő bi­zottság ülésezett. 54 párt kül­döttei már konkrét tenniva­lóról tárgyaltak, létrehozták a munkacsoportot a határo­zat-tervezetek kidolgozására. A munkacsoport 1968. jú­nius 18-tól 21-ég érdemi vi­tát folytatott a fő dokumen­tum tervezetéről, s ezzel újabb állomással vitte köze- lebo a kommunista mozgal­mat a pártok tanácskozásá­hoz. ___ Ezt három hónapos szerve­ző és szerkesztő, munka kö­vette, majd 1968. szeptember 27 és október 1 között gyűlt össze ismét az előkészítő bi­zottság. 58 párt képviselői megerősítették, hogy szüksé­ges és lehetséges a nemzet­közi tanácskozás, megcáfolva ezzel azokat a nyugati meg­figyelőket, akik a nemzetközi porondon bekövetkezett, — egyebek között a Csehszlová­kiával kapcsolatos r— esemé­nyek miatt a tanácskozás elő­készítésének kudarcáról be­széltek. Másfél hónapra rá, hogy 1968. november 18-án, — az ötödik állomás során —, az előkészítő bizottság újabb ülése 67 párt képviselőinek részvételével cáfolhatatlan bizonyítékát adta annak, hogy a kommunista és mun­káspártok lankadatlanul folytatják a tanácskozás elő­készítését Űjabb lendületet kapott a dokumentumok szerkesztése. A munkacsoport tevékenysé­ge eredményes volt. Így jut­hattunk el a legutóbbi, hato­dik állomáshoz, a március 18-án kezdődött előkészítő bizottsági ülés sikeréhez. Bebizonyosodott A hat állomás mérlege alá­támasztja a múltheti moszk­vai értekezlet megállapítá­sát: a mozgalomban fennálló nézeteltérések ellenére erősö­dik a pártok törekvése, hogy „összefogjanak az imperializ­mus ellen, a marxizmus—le- ninizmus és a proletár inter­nacionalizmus elvi alapján álló, közös célokért vívott harcban". Bebizonyosodott, hogy a pártok — helyesen — elvetették a „mindent, vagy semmit” elvet, vagyis amig helyreállhat a mozga­lom teljes egysége ideológiai, stratégiai kérdésben, addig is igyekeznek megteremteni az akcióegységet az imperi­alistaellenes harcban. Kitűnt, hogy a kommunista és mun­kásmozgalom harci osztagai­nak túlnyomó többsége — csaknem hetven testvérpárt — kész aktívan is részt ven­ni a nemzetközi tanácskozás előkészítésében, az antiimpe­rialista összefogás kikovácso­lásában. S már az előkészü­letek eddigi menete is sok bizonyítékot szolgáltatott ar­ra, hogy a szabad, elvtársi eszmecsere, a szuverén és egyenjogú pártok együttmű­ködésének kohója. Pálos Tamás ’II *1 Ia V ||l|**lBB A Da Nang-kö.nyéki harcokban az II «irt Uli » II Illa! Ili Ilii EB egyik sebesült amerikai tengerész­gyalogost társai a segítségül érkezett helikopterhez kísérik. A felvétel után az AP fotó­riportere, Graham Mclnerney maga is megsebesült. (Telefoto — AP—MTI—KS) 24 (wa a külpolitikában SZOVJET NYILATKOZAT AZ ATOMSOROMPÖRÓI* ÜJABB TŰZHARC A SZUEZI-CSATORNÁNÁL LEMONDOTT A JORDÁNIÁI KORMÁNY NÉHÁNY NAP ÓTA GENF ismét leszerelési tárgya­lások színhelye. Az ENSZ leszerelési bizottságának ta­nácskozásain részt vevő szovjet delegáció vezetője, egyben a leszerelési bizottság társelnöke, Roscsin nagykövet az MTJ tudósítójának adott -nyilatkozatában körvonalazta a szovjet álláspontot. A tavalyi munka értékelése során ki­jelentette, hogy az atomsorompó-szerződés a második vi­lágháború óta eltelt időszak egyik legfontosabb nemzet­közi okmánya. Roscsin rámutatott, hogy a szerződés gya­korlati megvalósítása még hátra van és a legfontosabb kérdés az, mikor léphet életbe a megállapodás. Számos ország — folytatta a nagykövet — amely közel áll ahhoz, hogy atomhatalommá váljék, még nem írta alá, illetve nem ratifikálta a szerződést, például az NSZK, Japán, Izrael és Brazília. Brandt nyugatnémet külügyminiszter — jegyezte meg a továbbiakban a szovjet küldöttség ve­zetője — a közelmúltban a szerződés aláírása mellett szállt síkra. Roscsin végül hangsúlyozta: nehéz lenne megmondani, mikor lép életbe az atomsorompó-szerző­dés, a Szovjetunió azonban mindent megtesz azért, hogy ez a rendkívüli jelentőségű okmány mielőbb nemzetközi törvénnyé váljék. A KÖZEL-KELETEN ISMÉT tűzharcra került sor. A kairói rádió által beolvasott közlemény szerint a Szuezi- csatorna térségében lezajlott négy és fél órás tüzérségi párbaj ezúttal igen hosszú frontszakaszon történt. Inci­denst jelentettek a jordániai frontról is: a Tiberias-tótól délre izraeli egységek tüzet nyitottak jordániai állásokra. Jordániában egyébként fontos belpolitikai eseményt is bejelentettek: Talhuni kormányfő a minisztertanács há­romórás ülése után benyújtotta kabinetje lemondását. BÁR A LEMONDÁS HIRE még rendkívül friss, bi­zonyos jelekből legalábbis következtetni lehet Talhuni visszavonulásának hátterére. Csaknem bizonyos, hogy a jordániai kormány élén bekövetkező személyi változás szorosan összefügg a közel-keleti helyzettel. Talhuni bizonyos források szerint nem volt azonos véleményen a királlyal, várható utódja, Rifai jelenlegi külügyminiszter viszont inkább a Husszein által támogatott koncepció, a politikai megoldás hive. A KIRÁLY SZÁMÁRA ez nemcsak kül-, hanem bel­politikai okokból is kulcskérdés. Mint emlékezetes, a kö­zelmúltban az országban működő palesztin ellenállási szervezetek fegyveres incidenseket robbantottak ki és bi­zonyos köreik pedig magát a királyt is támadták. A trón­nak égető szüksége van olyan kormányfőre, akiben ilyen szempontból is tökéletesen megbízhat — annál is inkább, mert az ammani palota egy időre gazda nélkül marad: Husszein április elején Washingtonba, majd Párizsba. Bonni» es Londonba utazik. ^Embertelen körülmények a Halikaraasszosz szigeti női fogolytáborban

Next

/
Thumbnails
Contents