Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
/ Á LÍRA MA Vallomások költői műhelyekről VÁRNÁI ZSENI: KÖZÖS KÜLDETÉS Te költő voltál, amikor hozzád mentem, és egy gyanútlan, fiatal leány. A költő volt, akit én megszerettem g asszony lettem egy költő oldalán.». A költő egész életműve személyes vallomás, verse azonban társa- dami tett is, szerves része életének, de a társadalomnak Is, melynek egyfajta fejlődési fokán született József Attila mondja egyik utolsó prózai áfásában: „A költő alkot és es nem jelent kevesebbet mint hogy alakítja a világot ez emberi világot az emberséget azoknak a segítségével, eklk a társadalmi munka- megosztás révén mással lévén elfoglalva úgy osztoznak • költő tevékenységében, hogy művét szeretettel veszik magukhoz. Mert a mű nem annyira a művész, mint Inkább azok által él, akik szeretik a művészetet s azért szeretik, mert keresik az emberséget", Ha nem ismernék Balassi Bálint vagy Petőfi életrajzát költői törekvéseit akikor is követhetnénk ezt az utat tisztán verseik alapján. A költő érzékeny műszer és az adott világ lehetőségeinek mérnöke, azt írja, ami van, de egy kissé mindig előre is mutat Az ars poétikák rendszerint csak Bummázatok. Ilyen a Katonaének, A XIX. század költőt a Tűztánc vagy Illyés Bartók című verse. így tehát szükségtelennek látszanak a költői vallomások, mégis szép vállalkozás volt évekkel ezelőtt a világirodalom ars poétikáinak összegyűjtése (Lengyel Béla—Vincas Flóra) és most Hajnal Gábor munkaközösségének a munkája la. H« ínal Gábor antoló- lidjlial giájában az utolsó évtizedek több mint félszáz költői vallomását gyűjtötte össze, melyek közül néhány visszautal a század- fordulóra, arra Intvén, hogy a mának eredői az első világháború előtti Időből táplálkoznak. A mai Ura valahol a század elején, Adyvat Ezra Pounddal, a Futurista Kiáltvánnyal, Majakovszkij, Ap- poUnaire és Ungaretti költészetével kezdődik. Ez a kor az irodaim! rcOoanások kora, amikor a lírában is, a prózában is új tehetségek jelentkeznek, akik tagadásba vonták a század végi epigo- nizmust. Mindez nem a szokásos Irodalomtörténeti törésvonal, hanem az a történelmi pillanat, amikor a líra szinkronba kerül korával. A kötet keresztmetszet, kortársköltők vallomásait tartalmazza és átlózza száza- - dunk költői világát. így kerül egymás mellé Aragon és Enzensberger, Garal és Ily- lyés, Reverdy és Bense, Voz- nyeszenszki és Eluard. Elleoléles^ríu ejm£ sál, de az embernek az az érzése, hogy a költészet erővonalai csak látszólagosan ellentétesek, mert a költők az egész világon az emberi élet szépségeit, a szóértés, a világos párbeszédek lehetőségeit keresik, összetartja őket a múlt költői hagyatéka, az állandósuló’ veszélyérzet, a világ és az emberiség megtartásának gondolata. Ez a magatartás a költészet egyetemességére utal. „A költők olyanfajta egyetértése alakult ki. amely azelőtt soha nem tapasztalt mértékben ftágta át a költészet nemzeti korlátáit Ebben az értelemben Santiago de Chile és Helsinki, Prága és Madrid, New York és Leningrád között újra meg újra meglepő azonosságok lelhetők fel, s ezek nem vezethetők vissza kölcsönös függőségekre.” En- zensberger itt a költészet nemzetfelettiségéről beszél és azt bizonyítja, hogy a mai költőknek — bárhol is éljenek — több közük van egymáshoz, mint saját nemzetükhöz. Szerinte napjainkban a túlélés egyetlen lehetőségeként a modern költészetnek egyfajta egyetértő világnyelve van kialakulóban s ennek oka, hogy „a huszadik század számára vált a világ minden szenvedés és minden alkotó lehetőség prefixumává”. Erre a nézetre válaszol az angol John Perse, aki a költészet teljes nemzeti elkülönítését hirdeti, vagy Illyés Gyula, aki azt mondja, hogy a költők, akár a különnemű társadalmak, teljes megosztottság és meg nem értés állapotában élnek. Aragon a próza és a líra átfedéseiről beszél: „A költészet útjai előre láthatatlanok. Olyanfajta képeket kell felfedeznünk, amilyeneket még soha nem találtak ki, virágokat, amelyek úgy nyílnak előttünk, mint a radamyitású ajtók, azzal a feltétellel, hogy mi Is elébük megyünk.” A nyelvfogalom szerinte a régi értelemben megszűnt. Quasimodo mondja: „A költő nem maradhat passzív a társadalomban. Ihlettől su- gallt, erőteljes képei Jobban megdobogtatják az emberek szívét, mint a filozófia vagy a történelem. A költő akkor igazán költő, ha az adott helyen és egy bizonyos szituációban tudatosan vállalja feladatát Es költészete nem más, mint annak a kornak Igazsága és szabadsága, nem pedig légies érzetek hullámzása.” Garai Gábor Józsefet Idézve a két kultúra — a természettudományos és humán — két embertípusa a mérnök és a költő jövőjét veti fel. A kérdés az, melyikre van inkább szüksége az emberiségnek, melyik képes ma többet tenni az emberiségért a m műhelytitkok ezek, n c 1,1 inkább alkotáslélektani feljegyzések a vers megszületéséiről, útjáról az olvasóig és a világban — az emberek szivében, sőt, egyre inkább értelmében — elfoglalt helyérőL A könyv őt fejezetbe foglalja a modern költészet ösz- szefüggéseit: A vers fogantatása, Vers és valóság, A szavak matematikája, Folytonosság és újítás, Költészet és társadalom. A fejezetek között a legérdekesebb az utóbbi, mert a költészet és társadalom sorsközösségét vizsgálja. Itt olvashatjuk Juhász Ferenc (A költészet hatalma és reménye), Johannes Becher (A költészet védelme) Aragon, Illyés Gyula vallomásait Távoli csillagzat számunkra a szavak matematikája cimű fejezet. A vers nem matematikai képlet, (csak metrikája van) még a matematikai logika törvényeivel sem sokra megy a költő, ha nincs élménye és nem foglal állást egy adott társadalmi helyzetben és nem felel korának. Ez a fejezet foglalja össze a különböző költői iskolák, a konkrét költészet, neoavantgard, strukturalizmus extrém törekvéseit Említett irányzatok közül nem egy a marxizmus hatására kezdte meg működését, de idők folyamán messze letértek a szocialista költészet útjáról, s ma már retrográd irányzatokat képviselnek. (Krolow, Bense) Századunk költői közül Majakovszkij és Aragon járta be a leghosszabb utat a formalista iskoláktól — Majakovszkij a futurizmustól, Aragon a szürrealizmustól — a szocialista realizmusig. Az antológiák nek az összegezésekre. Ilyenekre pL: Jevtusenko, Voz- nyeszensxki, Garal, Juhász, Ahmadulina költészete ma inkább szerves része a világ- irodalomnak, mint az aktivistáké. A világirodalmi magazinok tele vannak verseikkel, míg Bense egyre inkább a perifériákra szorul. Ezeknek a fiataloknak a tehetsége, szókimondása, akadémiz- musellenessége legalább annyira megnyerő, mint Majakovszkij, Aragon vagy Reverdy fellépése a század elején. Vagy: a mai világirodalom áramában kísérletező jellege miatt a szovjet, magyar, francia és olasz líra áll az élvonalban. A gyűjtemény azt te Igazolja, hogy korunk költészete jellegzetesen intellektuális költészet és a' vers racionális fogantatást!, egyre Inkább elveszti dalszerűségét, esztétikai értékelemei mellett társadalmi-etikai állásfoglalás. Arra kapunk itt feleletet, hogyan gondolkodik a képzelet (Nem hiszem azonban, hogy a líra bölcsője csak Európa volna. Gondolnunk kell az Énekek éneke lírai szépségeire és a kínai költészet kezdeteire, Wang Wei, Li- Tai-Pe, Thu-Fu verseire. Mindez több ezer éves hagyomány. De ha az ember a mai egészet át akarja tekinteni, érdemes lett volna szólni modern japán, ausztrál, afrikai, közel-keleti lírai iskolákról te. így teljesebb lett volna a kép.) A kötet gondos szerkesztői kollektíva sokrétű munkáját dicséri. Jő jegyzetanyag, névmutató egészíti kt (Gondolat Kiadó.) Ebergényi Tibor Prukner Pál: Volt egyszm> egy katona Gubbasztott a falu szélén, az árokparton, amikor András rátalált. — KI vagy, cimborái — Katona. — A frontról? * — Fogságból, pajtás. A világ végéről. — És most hazatérsz a faludba? — Haza, csak éppen fogytán az erőm. — És most sietős a dolgod. — Az lenne, ha bírnám. Tegnap óta már csak ez a kalács tartja bennem a lelket. Meghúzod? — Nem, köszönlek, cimbora. Inkább gyere. Nálunk megpihenhetsz, aztán folytathatod utad. András bevezette a faluba, egyenest az Irodájába, aztán parancsot adott a kajlabajuszú őrnek, hogy amit csak tud, teremtsem elő a cimborának, aki messzi útról jön és hosszú út áll még előtte. És elköszönt, mert hogy rá várnak még itt, meg ott, de majd visszajön. Az őr kenyeret meg avas szalonnát talált sebtiben, s csak akkor szólt, amikor a katona mindent bekebelezett. —■ Most már könnyebb, katona? — Mintha kicseréltek volna — Az jó. — Újra embernek érzem magam — 8 nyújtja a kulacsát — Buktasd meg, pajtás. — Hát... szükséged lehet meg rá — nyel nagyokat az őr. — Azért csak igyál — Szolgálatban vagyok. — Ettől ugyan még lehetsz > i 1 — Jó. De csak egy kortyot. Az fzéért Az egészségedre. — Ettől ugyan még lehelsz... — A tiedre, pajtás. Én már letettem a fegyvert —- Hát... letenném én te... soha nem voltam én katona... hamar elfárad a kezem a puskától... — Akkor tedd le. — És ki veszi fel helyettem? Talán te? — Nekem elég volt öt hosszú év. — No, látod. Akkor nem lehet — Nem? — Valakinek fognia kell. — És aki idehozott? Fiatalabb még nálam is. — András? Fiatalabb. De rá másként van most szükség. — Parancsnok talán? — Az egész falué. A direktórium elnöke.. > — Egyvalamit szeretnék tudni, katona: Mitől féltetek ti odakinn a legjobban? — Nem tudom én azt — Mi volt a legrosszabb, ami érhetett? — Talán a fájdalom. — A fájdalom? — Meg a fájdalomtól való félelem. — Biztos. ho?v így volt? — Ha te is ott lettél vo'na, pajtás.., — Persze,., meglőttek? fis olyan lettem, mint a főid, mely búsát, virágot, bokrot egyként megterem, de akkor már nem te, hanem a gyermek, s a vers lett számomra a szerelem. Szegényasszonyok dolgát énekeltem, te tudod Jól: nekem is az Jutott... közben szálltak a hollószárnyú évek, as ifjúságom így hát elfutott. Szerelem? Nem, mélyebb, Igazabb törvény kovácsolt hozzád: közös küldetés... Micsoda harcok, lángok, forradalmak! Nagy élet volt e>... csak kicsit nebéz! LÁNYI SAROLTA: TAVASZ 1919-BEN Ropognak a, tavaszi csontok — Boldog az ember, máris boldog. Fakadnak a tavaszi nedvek — Jegy nélkül kapjuk a jókedvet. Fészket keres vidor madárhad — fészke lesz embernek, madárnak Didereg a zsugori vénség— fütyörész a dolgos szegénység. Mindenkié az üres asztag — mindenkié a teli asztag; Vörös lobogók lobognak, vörös katonák robognak. Gyerekek Játszanak, dalolnak Az ő szemükben ragyog a Holnap. (1019) — Kétszer:.. Tudod te, ml az, feküdni a golyók záporban, tehetetlenül? — Féltél? — Legfeljebb a szenvedéstőL — Mástól nem? — A szomjúságtól... meg a fáradtságtól..: — És a haláltól? — A haláltól, pajtás? Ugyan .., — Azt mesélik, ti megvetettétek a halált. — Túl sokáig feküdt mellettünk a lövészárokban. Még tisztelettel is adóztunk volna neki? — Lehet, hogy igazad van, katona. Nekem még nem volt benne részem. Gyerek voltam, amikor ledobott egy ló az uraságnál. Azóta sánta vagyok. Ezért nem kellettem. — És most? Behívtak? —- Mondták, szükség van mindenkire. — Rád is? —- A puskámra. — A direktórium elnökének? r— A direktóriumnak. — És mit ad cserébe a te direktóriumod? — Földet adott. — Az jó. Minthogy eselédember volnék. — Az voltam én is márciusig. Az uraságnál. — És mondd csak, pajtás, mindenkinek adott földet S| te direktóriumod? — Aki jogostűt rá. — Adna nekem is? — Adna. Mivel cselédember volnáL Anna lép be, az irodistalány. — Már jobb? — kérdi a katonát — Sokkal jobb. — A színe is más lett — áll föl az őr. —■ Hát akkor... nekem most mennem kell. Járok egyet. Ég áldjon, katona, — Ég veled. — És gondolkozz azon, amiről beszéltünk — sántikál ez őr. — Gondokozom, pajtás.., — Fájnak a lábai. — jegyzi meg Anna, amikor magukra maradnak. — Fájnak. — Megy tovább, katona? — Menni kellene ... — Azért pihenhet még, — Te mi vagy itt? Mindenes meg irodista. — Azelőtt mi voltál? — Házlcseléd. i — És most irodista. — Valakinek lenni kell. Az elnök nem csinálhat mindent. — Az elnök mit csinál? _ Amit kell. Délelőtt például törvényt tartott. De nem volt nyusovása az éjszaka sem. Most meg a vasútra ment. Éhezik a falu ... — Engem meg jól tartott Kivágódik az ajtó. negyven körüli, csapzott asszony bukik be az irodába. — Hol az elnök? — Mondtam, hogy nem lehet.., — biceg utána a kajlabajszó őr. — Hagvjon Marával nincs tárgyalásom. — Az elnökkel mee nem lehtt ,— erösködik a? őr. — Lehet, nem lehet, nem érd°kel . — kardoskodik ai asszony és harciasán az irodistalány elé áll. — Hol az elnök? J
