Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-02 / 51. szám

pArttooda ÖREG ÍRÖ: (belép; napszemüveg, orkán. Melegen üd­vözli Bónist): Se lovasbandérium, se fehérruhás lányok? Pedig nagyon figyeltem a megyehatárnál. BÖNIS (50—55 körüli; erősen tartózkodó): Szervusz, Bolgár elvtárs! ÖREG lRÖ: „Bolgár elvtárs!” Hűha! Ellenfelek let­tünk... Bónis elvtárs? Azért hadd ölellek meg, öreg mor­mogó. (Bónis éppenhogy eltűri az ölelést.) BÖNIS: Miért lenfténk ellenfelek? ÜREG lRÖ: (a konyakosüvegre s a kávéscsészékre mu­tat): Látom, azért vártál. De szólj ki, hogy nekem nagyobb csészét adjanak. BÓNIS: Még mindig annyi feketét iszol? ÖREG lRÖ: Nem. Többet. A titkárnőd ellenben csi­nos ... (Bónis mintha nem hallaná.) ... Terus már nem fél­tékenykedik? Igaz, a mi korunkban ... BÖNIS: Csak a magad nevében nyilatkozz. (Nevetnek.) ÖREG lRÖ: Nem kutyultam nagyon össze a programo­dat? BÖNIS: Kövenden várnak, tanácsülésre. De legalább anyagot szolgáltatok az íróidnak. Egy funkcionárius arcké­péhez, aki el van szakadva az élettől. ÖREG ÍRÓ: Más már a séma. BÖNIS: Ahhoz is modellt állhatok. ÖREG ÍRÓ: Szóval: meg vagy sértve. BÖNIS: Dehogy! Örülök, ha segíthetek irodalmunk fel­virágoztatásában. ÖREG ÍRÓ: Azért, ugye, nem haragszol nagyon? Mert mi békességet szerezni jöttünk. BÓNIS: (megmerevedik): „Jöttünk?!” ÖREG ÍRÓ: A helyettesemmel. És Bella Sándorral BÓNIS: Bella Sándorral és nem állok szóba. Mondtam: téged szeretettel várlak... de csak téged ... ÖREG ÍRÓ: Küldjem őket vissza, Pestre? BÓNIS: (vállat von; megismétli); Bella Sándorral nem állok szóba. ÖREG ÍRÖ: (feláll): Tudod mit? Akkor én is visszame­gyek, velük. Senkinek nem mondom miért Helyetted is restelkednék... BÓNIS: Nem kérem a tapintatodat. ÖREG ÍRÓ: Nem ismerek rád. Miféle feudális allűrö­ket vettél te fel, amióta a megye úgynevezett „első embere” lettél? Nem akarod párbajra kihívni Bella Sándort? Eset­leg engem is... És följelentés! Kit? Kinél? Miért? BÖNIS: (elneveti magát) Ülj csak vissza! ÖREG ÍRÖ: Nem ülök. Megyek. > BÖNIS: Dehogy mégy! Ha már kérdezel: nincs baj. Ismerlek én jól. A makacs kompromisszumra-törésedet vén- ségedre is megőrizted. ÖREG ÍRÓ: Köszönöm a bókot. BÓNIS: Tudod, hogy a következetes ingadozásoddal en­gem mindig meg tudtál hatni. Hol vannak az útitársaid? ÖREG ÍRÖ: Lent a kocsiban. BÖNIS: (telefonon kiszól):... A két elvtársat, akik Bolgár elvtárssal jöttek, hívják föl. (öreg Íróhoz.) Győztél, Galilei. De tudod te, ki az a Bella Sándor, akit olyan vehe­mensen támogatsz? (Vastag dossziét tesz eléje.) F&pozz ta­lán bele. ÖREG ÍRÓ (félretolja a dossziét): Az írásait ismerem, s az nekem elég. Tehetséges fiatal író. Különben tekinté­lyes anyagot gyűjtöttetek a róla össze. (Megemeli a dossziét.) Több, mint amit eddig írt. BÓNIS: És az indulatai forrásait is ismered? ÖREG ÍRÓ: Az írások azt is el szokták árulni. Ha jók. Szereti a népet... . BÓNIS: ...Ez nagyon szépen van mondva. Csak némi misztikus íz van benne — s egy kis národnyik stich. No, ez még egy, amit töretlenül megőriztél: a národnyik szim- pátiád.... ^ ÖREG ÍRÓ: Mint nálad a szektásságra való hajlam... BÖNIS (elneveti magát): Jó: egy-egy... ÖREG ÍRÖ: Nem. Kettő-egy ... BÖNIS: Van nép úgy általában?... Aki funkcionárius: az már nem a nép, ugye?! Csak gyűlölettel tud róluk írni. És csak a szennyre vadászik. Jó szimattal mindig megleli. Mert hol nincs szenny. De még azt is szennyesebbre masza- tolja... (Belép Sasadi és Fiatal író; kezet fognak, bemu­tatkoznak, Fiatal íróhoz): . . ■ Mi már találkoztunk. FIATAL ÍRÓ: Nem emlékszem... BÓNIS: De én igen. 1956-ban volt egy fiatalember, ta­lán diák még ... Géppisztollyal a nyakában rohangált. Az én hasamnak is nekinyomta. „Kinyírlak!” — ordította. De megelégedett annyival, hogy leköpött. FIATAL ÍRÓ: Nem volt diák, mert kitették az egyetem­ről. És semmi mást nem csinált, csak az apját hozta ki a börtönből, aki mint szabotáló kulák ült ott, ártatlanul és félik vakon... Pedig még az akkori törvények szerint se volt kulák... ,, , BÓNIS: Indult maga ellen eljárás? ÚR? FIATAL ÍRÓ: Nem. BÓNIS: Én húztam ki a nevét a listáról... És most tees ék: kávét, konyakot? . FIATAL ÍRÓ: írtam magának egy levelet, Bonts elv­társ. Egy éve talán? BÓNIS (a dossziéra mutat): Megkaptam. Egyszer meg válaszolok is rá. Határidő nincs. ' FIATAL ÍRÓ: Én abban azt kértem, fogadjon, mert könyvet akarok írni a megyéről és szeretnék erről elbe­szélgetni ... BÓNIS: Alibi levél. FIATAL ÍRÓ (indulatosan): Nincs szükségem alibire. BÓNIS: Igaz. Hiszen azóta is vígan írja a rágalmazó műveit. FIATAL ÍRÓ: Ezt visszautasítom! ÖREG ÍRÓ: Mintha egy kicsit sommás minősítés len­BÓNIS: A minősítések mindig sommásak. De a lénye­get kifejezhetik,.. Rágalmazni úgy is lehet, hogy minden igaz amit leírok, elmondok — csak éppen elhallgatom a dolgok másik felét. Irt-e Bella Sándor másképpen erről a megyéről? A szülőföldjéről?... FIATAL ÍRÓ: írtam. Sőt: csak másképpen írtam! BÓNIS (mintha nem is hallaná s mintha Fiatal író már jelen se lenne): Segíteni akart? Fenét! Leleplezni. Mert egy jó kis botránnyal még írói hírnevet is lehet szerezni. De ez minden, csak nem egy szocialista író magatartása. ÖREG ÍRÖ: Mit vársz te az irodalomtól? Dicshimnu­szokat? Apológiát? Ilyen is volt már egyszer... BÓNIS: Jó, öreg fiú! Csak te ne akarj nekem irodalom­politikái szemináriumot tartani. Hogy mi volt, arra én is jól emlékszem. Különben csak elő kell vennem az akkori cikkeidet. SASADI (szerényen közbeszúrja) ... A maguk idejé­ben azért viszonylag korrekt írások voltak azok ... Ahogy akkor lehetett... ÖREG ÍRÖ: így inkább ne védj meg engem, Sasadi. SASADI: Csak azt akartam mondani, hogy az akkori felfogás az irodalomról... BÖNIS (közbevág, elhallgattatja: ... Én egy fél óra alatt több bajt, problémát, hibát, visszásságot elő tudok so. rolni, mint Bella Sándor az összes írásaiban ... ÖREG ÍRÓ: Mikorra kapom a cikket? BÖNIS: De csak ez létezik?!... Akik itt élünk és küsz­ködünk... igen, küszködünk, mi sokkal jobban tudjuk, Darvas József: A térképen nem található Riport-dráma két részben (Részlet) mint a Pestről íerándulgató író urak, hogy még mindig ez az ország legelmaradottabb megyéje ... FIATAL ÍRÖ: Én csak ezt bátorkodom megírni... BÖNIS: És azt, hogy honnan mdultunk és mit értünk el?! FIATAL ÍRÓ: Az benne van minden ünnepi szónok­latban ... BÖNIS (szembefordul vele): Nem nyegle cinizmus ez, fiatal barátom?! ÖREG ÍRÖ: De hasonlít hozzá ... BÖNIS: És azt írni, hogy ez a megye az ország Szicí­liája?! FIATAL ÍRÖ: Hány ember vándorolt el innen a felsza­badulás óta? BÓNIS: Sok... FIATAL ÍRÓ: Százhatvanezer! BÓNIS: De a szocialista iparba; nem Amerikába! FIATAL ÍRÓ: Próbált volna oda... ÖREG ÍRÖ (ráförmed): így ne beszélj, az istenedet, mert itthagylak és csináljatok egymással, amit akartok! FIATAL ÍRÓ (kiborul): Hát hogy beszéljek, ha igaz­ságtalanul a vádlottak padjára ültetnék?! SASADI (Fiatal íróhoz): — ... Ezt, gondolom, csak jelképesen értetted. ÖREG ÍRÖ: (Fiatal íróhoz, érezhetően nemcsak neki szól): Ne légy se otromba, se demagóg. Azzal még nem lesz nagyobb az igazságod! BÓNIS (Öreg íróhoz): Ezt, ugye, a békesség-szerzés je­gyében mondtad? ÖREG ÍRÓ: Ügy is fel lehet fogni. SASADI: Csak úgy... Gondolom... BÓNIS (Fiatal íróhoz): ... Egy olvasója elmondja a véleményét Ez miért vádlottak padja? ... Különben, ha va­laki odaülteti, az nem én leszek. Azok, akiket megsértett. Akikre, eltorzítva, amit mondtak, hivatkozott FIATAL ÍRÓ. Amit írtam, mindenért jótállók. BÖNIS: ...Én egyébként szívesen elkerültem volna ezt a beszélgetést FIATAL ÍRÖ: Ezt én is..i BÖNIS: (öreg íróhoz): Nem kell itt semmiféle béke­szerzés. Add le Száméi Tamás cikkét! ÖREG ÍRÓ: Már visszautasítottam. BÓNIS: Tudom. Ez a baj! (Kiszól telefonon.) Hívják áit Száméi elvtársat a Hírlaptól. (Öreg íróhoz.) Te, öreg, az utóbbi időben mindig a demokráciáról írsz, meg szóno­kolsz. Mondd meg! Demokratikus lapszerkesztés az, ame­lyik csak egyféle véleménynek ad helyet? SASADI: Nem szívesen szólok bele... mert itt már nem egészen irodalmi problémákról folyik a vita ... ÖREG ÍRÖ: Észrevetted? SASADI: ...Én is azt mondom: vitát kell szervezni... ÖREG ÍRÓ: De én nyilvánvaló hazugságot demokrácia címén se adok le. Ismerem ezt a megyét. És rossz is az írás. BÓNIS: Bella Sándor kiválasztja a legelmaradottabb megye legelmaradottabb faluját; megír róla minden rosz- szat ... de csak a rosszat... azt is még jód megtoldva: ez igazság. Valaki megírja, hogy ez nem így van: az hazugság. FIATAL ÍRÖ: Csak azt mondhatom, hogy amit én Or­mosról írtam: igaz. BÖNIS: Legfeljebb a maga normái szerint. (Öreg író­hoz) Te jártál velem Ormoson... ÖREG ÍRÖ: Nem emlékszem rá. BÖNIS: Hát már régen volt. Amikor még a képvise­lőnk voltál. Az egyik regényedben is szerepelt. ÖREG ÍRÖ: (mint aki nem emlékszik): ...Igen?!.;: BÓNIS: Amit te akkor írtál: igaz volt. Amit ő most ír, már akkor se lett volna igaz. Ez a különbség. És azóta még ott is mennyi minden változott. SASADI: Mindez, persze, ténykérdés. Egy vita tisztáz­hatja... BÓNIS (iratokat vesz elő p dossziéból): Tiltakozás! Tiltakozás! Tiltakozás/... A fél falu aláírta... ÖREG ÍRÓ: Az egész. Még az analfabéták is. BÓNIS (kicsit meghökken, de kivágja magát): ...Miért ne tiltakozhatnának ők is, ha tudják, miről van szó? Az egész falu ismeri Bella Sándor írását. A lapodból itt tíz év alatt nem kelt el annyi, mint ebből a számból. Azt hiszem, eddig azt se tudták, hogy létezik. ÖREG ÍRÖ: Szent igaz: miért ne tiltakozhatnának a? analfabéták is. Bibi legfeljebb akkor van, ha a tiltakozás ’szövegében ez áll ...add csak ide!... (olvassa)... „falunkban az analfabétizmus gyakorlatilag megszűnt...” BÓNIS: Ez persze, hülyeség! Jó ziccer neked. De a lényeg ettől igaz! És a falu fel van háborodva! Elégtételt követel, (közben bejön Üjságíró) Joggal! ÚJSÁGÍRÓ: Megint jött a laphoz egy tiltakozó kül­döttség. ÖREG ÍRÓ: Véletlenül éppen most... ÚJSÁGÍRÓ: Csakúgyan véletlenül, bátyám. Én ügyet­lenebb szervező vagyok, mint... (Fiatal íróra néz) ...egyes írók... (Bónishoz) Magammal hoztam őket. Bejöjjenek? FIATAL ÍRÓ (felcsattan): Mit szerveztem én? ÚJSÁGÍRÓ: Egy szocialista Horthy Miklósné-féle se­gélyakciót... (Bónishoz) Ezek az emberek mesélik, hogy jönnek hozzájuk mindenfelől csomagok; használt ruhák, cipők... És szégyeli a falu... BÓNIS: Nem csodálom. ÚJSÁGÍRÓ: Most olvastam a „Bizalmas”-ban, hogy a Szabad Európa teljes terjedelmében beolvasta a Bella Sa­nyi írását. ÖREG ÍRÓ: Küld ki te is a tiédet! (Fiatal íróhoz) Egész Ormos és most a Szabad Európa; szép publicitás... (Újra Újságíróhoz) ...Információ volt ez, vagy följelentés? ÚJSÁGÍRÓ elvörösödve): Csak a bátyám iránti régi tisztelet akadályoz meg abban... ÖREG ÍRÓ (közbevág): Ne akadályozzon! SASADI (közbeveti magát): ...A tárgyilagos vita szint­jén kell maradni! Ezért ha szabad valamit javasolnom... ÖREG ÍRÓ (Bónishoz): Nekem van egy javaslatom az ügy lovagias elintézésére! BÓNIS: Párbaj? ÖREG ÍRÓ: Igen. Küldjük le Száméi barátunk cikkét Ormosra. Olvassák fel egy falugyűlésen, és ha az jóvá­hagyja. SASADI: Na! Na... Ez nem rossz! ÖREG ÍRÓ: Mégse így! Menjünk le együtt; nézzük meg, kinek van igaza. Te is megírod az észieleteidet, én is; ezekkel együtt, egye fene, a Száméi cikkét is leadom. De akkor sem lesz sajtóper,feljelentés! SASADI (lelkesen): Remek gondolat. így lehet vitát szervezni! BÖNIS: Ez nem játék. És nem költői verseny. En nem vagyok író. S itt különben sem egy vagy két cikk igazságá­ról, hanem az egész szemléletről van szó... ÚJSÁGÍRÓ (buzgón helyesel): Ugyanaz a tény erről vagy arról nézve mást jelenthet... SASADI (Újságíróhoz): Most már ne refuzálj! ÖREG ÍRÖ (tettetett felháborodással): ...De hát ee, Száméi barátom, merő szubjektív idealizmus! (Bónishoz) Milyen újságíróitok vannak? Antimarxista nézeteket val­lanak; tagadják a valóság objektív megismerésének lehe­tőségét. Ez a színtiszta relativizmus; ez a... BÖNIS (közbeszól): Jó, csak ne ficánkolj!... (Újságíró­hoz) Kik vannak itt azzal a küldöttséggel! ÜJSÁGÍRÓ: Horváth, a tanácselnök, Vargyas Géza, az igazgató tanító... FIATAL ÍRÓ (kínosan fölnevet): Ez remek! ÚJSÁGÍRÓ (befejezi): ...és egy paraszt elvtárs. Azt hiszem, a helyi népfrontelnök, annak az asszonynak a báty jci BÖNIS (közbevág): Jöjjenek be! (Újságíró kiszól; a küldöttség besorakozik; kézfogások, bemutatkozások.) FIATAL ÍRÖ (Vargyashoz, szemrkhányón): Nem hit­tem, Géza bátyám, hogy így találkozunk... VARGYAS (55—60 éves, szemüveges): ...Hát, ugye... Azért ne haragudj rám!... (Es szégyenlő szomorúsággal vállat von. öreg íróhoz menekül),,. Amikor nálunk járt Bolgár elvtárs, én kísértem. Én voltam akkor a párttitkár. ÖREG ÍRÓ (bizonytalanul): ...Igen... emlékszem... HORVÁTH (szónokló pózba vágja magát): Azért jöt­tünk, Bónis elvtárs, hogy szóban is tiltakozzunk... és egy­ben bejelentsük, hogy a feljelentést, amiről... BÓNIS (félbeszakítja; a tiltakozó iratot mutatja):... Analfabétákkal azért nem kellett volna aláíratni, Horváth elvtárs! HORVÁTH (40—50 év körüli; félig munkás, félig értel­miségi. Zavarba jön): Az volt, Bónis elvtárs az instrukció, hogy lehetőleg minden rétegből... BÓNIS (felhördül szinte): Miféle instrukció? Es ki adta? HORVÁTH (még nagyobb zavarban): ...Nem éppen instrukció... csak itt összetalálkozott a lakosság spotán fel­háborodása és a felsőség... BÖNIS (közbevág): Miféle felsőség? Ki az? HORVÁTH: ...Nem úgy értem a felsőséget... BÓNIS (Vargyashoz, szemrehányón): ...Horváth elvtárs még új ember. De maga, Vargyas elvtárs, igazán figyelmez­tethette volna... (Némi éllel) Vagy így nagyobb a cirkusz?! PICZKÖ (40—50 év körüli, takaros parasztember. Se­gíteni próbál Horváthnak, mert az igazgató nem szól):... A tetű-dolog, kérem... különösen az, nagyon felzúdította a népeket. A forradalom óta... HORVÁTH (helyesbít): Ellenforradalom! FICZKÓ: ...Szóval, azóta nem volt a községben ilyen nagy felfordulás. Még amit a testvéménémről is írt az író elvtárs... BÖNIS (Horváthhoz): Kezd elegem lenni ebből az egészből. HOIRVATH: Nehéz itt kiigazodni, Bónis elvtárs. BÓNIS: Miben? HORVÁTH: Például azokkal a csomagokkal is... BÖNIS (türelmetlenül): Mi van a csomagokkal?! HORVATH: Egyszer, hogy osszuk. Aztán, hogy küldjük vissza a feladóknak... BÖNIS: Kaptak erre valahonnan valamiféle utasítást?! HORVÁTH (bizonytalanul): ...Nem... De a községi vb is... FICZKÓ: A vb ebben egységes volt... Illetve, hát az igazgató bácsi... a Vargyas elvtárs... ő nem volt ott az ülé­sen. (Kivágja) Nem vagyunk mi kérem, az ilyesmire rá­szorulva ! HORVÁTH (keservesen): ...Össze van kutyulva min­den! A jóisten se ismeri ki már magát. Ez az igazság! ÖREG ÍRÖ (iróniával): ...Valahogy így van! HORVÁTH: Hogy miért lett ebből ekkora...? BÖNIS (hiretelen elhatározással): Lemegyünk maguk­hoz! HORVÁTH (meglepődik): Hozzánk? Kik? BÖNIS: Akik itt vagyunk. HORVÁTH (a nyakát tekergeti): ...Az nagy megtisz­teltetés lesz... nagy öröm... De ebben a kavarodott helyzet­ben nem is tudom... BÓNIS (önkéntelenül elneveli magát): Csak nem ver­nek ki a faluból bennünket? SASADI (Öreg íróhoz): Oda nekem már nem kell menni. ÖREG ÍRÖ: Dehogynem! Valakinek szervezni kell a vitát. HORVÁTH: És mikor lenne az a látogatás?... Mégis... előkészíteni... BÖNIS: Semmi sem kell előkészíteni. Máris indulunk, együtt... (Öreg íróhoz, fölényes mosollyal) Mehetünk... Frici bácsi?!...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents