Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-20 / 66. szám
■9 Jubileumi ünnepség Egerben (Folytatás az l. oldalról) mindenekelőtt azt szabta meg, hogy a szociáldemokrata párt szakítson burzsoálcoalícids politikájával, szakítson a parlamentarizmussal és tegyen hitet a tanácsok köztársasága mellett Nem véletlen műve volt 1919. március 21-én a szociáldemokrata párt vezetői elfogadták a kommunisták feltételeit és így a kommunista párt programja alapján történt meg a Tanácsköztársaság kikiáltása. A tanácshatalom kikiáltása nem véletlen volt nem is fortélyos erőszak műve, hanem annak a helyzetnek a következménye, hogy 1919. márciusában az ipari és mezőgazdasági proletariátus szinte teljes egészében a szocializmust látta a kibontakozás egyedüli útjának és kész volt akár fegyverrel is harcolni érte. A Magyar Tanácsköztársaság megszületésében azonban nemcsak a sodró, feltartóztathatatlanul előrehaladó belső tényezők játszottak közre, hanem az ország külpolitikai helyzete is. Erre maga Kun Béla hívta fel a figyelmet abban a táviratában, amelyet a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásakor a Forradalmi Kormányzótanács nevében a nemzetközi proletariátushoz intézett „A magyar proletárforradalmat — írta — két erő teremtette meg. Az egyik a munkásoknak, a földművesszegényeknek és katonáknak az elhatározása, hogy nem akarják tovább hordozni a tőke igáját. A másik az antant-imperializmus, amely Magyarországot területének megcsonkításával minden élelmiszerétől, ipari nyersanyagától, megélhetésének összes feltételeitől meg akarja fosztani.” A munkásosztály 1919 márciusában azért juthatott a politikai hatalom birtokába, azért kerül a nemzet élére, mert bebizonyosodott, hogy a polgári kormányzat nemcsak a belpolitikai válság megoldására képtelen, hanem külpolitikailag is tehetetlen. Éppen ez tette világossá, hogy egyedül a munkásosztály képes az igazi nemzeti érdekek védelmére, s egyedül a munkásosztálynak van meg az ereje hozzá, hogy felvegye a küzdelmet az imperialisták hódító törekvéseivel. A Magyar Tanácsköztársaság a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével megindult forradalmi hullámverésben jött létre, s része volt az egész tőkés világot megrázkódtató, a nemzetközi imperializmus egyeduralmát megszüntető, az oroszországi szovjet államot létrehozó forradalmi folyamatnak. Győzelme tehát nemcsak a magyar nép ügye volt, hanem a nemzetközi haladásé is. Hogy fenn tud maradni ez a fiatal, nehéz próbatételeknek kitett hatalom, egyrészt saját politikájától, másrészt igen nagy mértékben a nemzetközi helyzet alakulásától függött Kun Béla hangsúlyozta: „A magyar proletárforradalmat a nemzetközi szocializmus védelme alá helyezzük, de el vagyunk szánva arra, hogy az utolsó csepp vérünkkel megvédelmezzük minden támadás ellen, és amikor is így el vagyunk szánva arra, hogy a Magyar Tanácsköztársaságot mindenki ellen megvédelmezzük, egyúttal kifejezzük azt a készségünket és akaratunkat, hogy mielőbb olyan békét kössünk, amely a dolgozó osztályok életfeltételeit biztosítja, és a világ valamennyi népével, elsősorban szomszédainkkal való békés együttélésünket lehetővé teszi.” Nemzeti és nemzetközi program A Tanácsköztársaság létre- Tanácsköztársaság vezetői jöttében tehát a nemzeti és nagy gondot fordítottak a nemzetközi elem ötvöződött kollektív tulajdon elvének egymással. kiformálására és alkalmazására. A szocializálásról szóló március 26-án megjelent rendelet kimondja, hogy a társadalmi tulajdonba vett üzemek „az egész proletariátus vezetése és az illető üzem munkásainak ellenőrzése” alá kerülnek. A munkát irányító termelési biztos a „pro- letárság összességének képviselője abban az üzemben, amelynek élére állították.” A Forradalmi Kormányzó- tanács intézkedései mindenben megfeleltek az 1919 júniusi alkotmány szelleméneki Az alkotmány megadta a dolgozóknak a szólás-, gyülekezési és sajtószabadságot, kimondta az általános munkakötelezettséget, de biztosította a , munkára való jogot is. A Tanácsköztársaság kormánya haladéktalanul hozzáfogott az új típusú államapparátus megteremtésének munkájához. Megszervezte a népbizottságokat, a Vörös Őrséget és a Vörös Hadsereget. A helyzet kényszerítő hatására több régi hivatalnokot kellett átvennie, mint amennyinél belső meggyőződésük indokolttá tette volna ezt, de a tanácskormány haladéktalanul hozzálátott, hogy a munkásosztály legrátermettebb forradalmi elemeivel megerősítse és politikailag megbízhatóvá tegye az államhatalmi szerveket. Különösen nagy jelentőségű volt a magyar Vörös Hadsereg megszervezése. Az erről intézkedő rendelet kimondotta: ■„A Vörös Hadsereg a prole- társág osztályhadserege Egyidejűleg intézkedtefk „a proletárság soraiból kikerülő parancsnokok számának emelése érdekében — és bevezették a csapattestekhez kirendelt politikai biztosok intézményét. Fennállásának rövid négy és fél hónapja alatt a Magyar Tanácsköztársaság teljes mértékben betöltötte a szocialista forradalom hivatását, feladatait. Üj társadalmi rendet, új Magyarországot teremtett. A burzsoá állammal, a polgári demokráciával szembeállította a magasabb rendű szocialista államot, a szocialista demokráciát. Ezzel ragyogó példát mutatott a környező országok pro- (letárságának dolgozó népének. Kun Béla és a munkás- mozgalom más kiemelkedő, következetesen forradalmi vezetői ismerték a marxilenini tanításokat, a szocialista építőmunka gyakorlati példája azonban még nem állott előttük. A hatalom megragadásának és megszilárdításának módját illetően Szovjet-Oroszország első próbálkozásait vették alapul, bár tudatában voltak az oroszországi és a magyarországi helyzet eltérő vonásainak, s messzemenően igyekeztek is figyelembe venni a hazai helyzet sajátosságait A Magyar Tanácsköztársaság olyan biztatást kapott az oroszországi szovjetállam vezetőitől, elsősorban Lenintől, amely nagymértékben elősegítette azt, hogy figyelembe vegyék az ország sajátos viszonyait, szükségleteit. i,Kétségtelen — üzente 1919. március 23-án Lenin Kun Bélának —, hogy a magyar forradalom sajátos feltételei között hibás lenne a mi orosz taktikánk minden részletében való utánzása.” Veteránok az ünnepségen a győzelmes proletárforradalom Magyarországa vívott a rátörő intervenciósok ellen, létének védelmében, a szó igazi értelmében nemzeti és egyben internacionalista küzdelem volt. A magyar Vörös Hadsereg soraiban más nemzetiségű munkások közöttük szlovákok, románok, dél-szlávok, osztrákok és volt orosz hadifoglyok önkéntes zászlóaljai is fegyveresen küzdöttek a munkáshatalom védelmében. A Magyar Tanácsköztársaságot azonban 1919. nyarán sem a bámulatba ejtő hősiesség, sem a proletárszolidarí- tás nem mentette meg. A nemzetközi helyzet kedvezőtlen alakulása következtében szabadon érvényesülhetett az intervenció sokszoros túlereje. A Magyar Tanácsköztársaság nem bukott meg, a MaA szocialista forradalom programja a dolgozó nép egészének felemelését eélozza, a szó igazi értelmében vett nemzeti program. He egyidejűleg nemzetközi is, mert a szocializmus vívmányainak megvalósításával, amely az országban mindig döntő mértékben függ a nemzetközi erőviszonyoktól s a fejlődés élen járó osztályától, a proletariátustól nemcsak nemzetének, hanem a nemzetközi proletariátusnak is része. Rövid néhány hét alatt döntő lépések történtek az ország szocialista átformálása útján. Ezt a szocializmus általános igenlése, a Tanács- köztársaság népi bázisa tette lehetővé. Megtörtént a termelőeszközök széles körének társadalmi tulajdonba vétele, a gyárak, a bányák, a közlekedés, a pénzintézetek, a bérházak és jórészt a kereskedelem társadalmasítása. Köztulajdonba kerültek a 100 holdnál nagyobb földbirtokok és ezzel a mező- gazdaságban is megtörtént a kisajátítók kisajátítása. Rövid idő alatt a kulturális élet is forradalmi változáson ment keresztül. Ingyenessé vált az oktatás, államosították a színházakat és elkezdődött a magyar filmművészet reneszánsza, összeírták a magánkézben lévő műkincseket és nagyszabású intézkedések születtek a magyar képzőművészet fellendítésére. A jelentősebb írókat rendszeres havi előlegben, a fiatal írókat ösztöndíjban részesítették. Brcdy Sándor azt mondta ezekről az időkről: „...Jó és szép világ ez. Legszebb minden világok között, emberi világ.” A szocializmus mindenre kiterjedő folyamatában a Segítség Lenintől Voltak azonban olyan feladatok is, amelyeknek megvalósítása során az oroszországi intézkedésektől való eltérés súlyos következményekkel járt. Ismeretes például, hogy a földosztás elmaradását a magyar munkáshatalom vezetői azzal indokolták, hogy a magyar mezőgazdaság nagyobb mértékben kapitalizálódott, mint az orosz, és nem számoltak a magyar parasztság földéhségével, azzal, hogy a földosztás volt és lehetett volna akkor a fő eszköze a parasztság forradalmasításának a munkás—paraszt szövetség erősítésének. Csakhamar megkezdődött azonban a tévedések bizonyos fokú korrigálása azokon a területeken, amelyeken a tanácskormány vezetői helytelen következtetéseket vontak le a hazai adottságokból. E kezdeményezésele azt mutatják, hogy ha a Tanácsköztársaság életben marad, akkor a pártnak, a tanácshatalomnak lett volna módja és ereje ahhoz, hogy a gyakorlat próbáján ellenőrizze politikáját. A szocialista forradalom egyik leglényegesebb vonása az internacionalizmus. A Tanácsköztársaságot kikiáltásától kezdve a proletár nemzetköziség eszméi vezérelték. Ezeknek az eszméknek ad hangot már a munkáshatalom létrejöttét közlő „Mindenkihez!” c. kiáltvány is, amely az egész világ proletariátusát az orosz és a magyar példa követésére szólítja fel. A Magyar Tanácsköztársaság vezetői jól ismerték az oroszországi szovjethatalom jelentőségét. Az intervenciósok és fehérgárdisták ellen élethalálharcot vívó szovjetállamban azt az erőt látták, amely a világforradalom kibontakoztatásáért vívott küzdelem élharcosa. A Magyar Tanácsköztársaság már megalakulásakor kinyilvánította „teljes eszmei és lelki közösségét az oroszszovjet kormánnyal”, s kijelentette, hogy „fegyveres szövetséget ajánl Oroszország proletárjainak”. A Magyar Tanácsköztársaság természetes feladatának tekintette, hogy a szocialista Magyarországot kiépítve, szítsa a világforradalom tüzét, egyben tehermentesítse is létéért vívott küzdelmében az orosz-szovjet hatalmat. A Magyarország elleni intervenció időszakában is több tízezer magyar internacionalista harcolt Oroszország földjén a szovjethatalom védelmében. Ugyanakkor a szovjetállam vezetői mindent elkövettek azért, hogy segítséget nyújtsanak a Magyar Tanácsköztársaságnak. Az OK(b)P VIII. kongresz- szusa így üzent a Magyar Tanácsköztársaságnak: „...Oroszország munliásosz- tálya minden erejével segítségükre fog sietni. Az egész világ proletariátusa feszült figyelemmel kíséri további harcukat, és nem fogja megengedni az imperialistáknak, hogy kezet emeljenek az új Tanácsköztársaságra”. S bár az erőviszonyok nem tették lehetővé, hogy a magyar és az orosz Vörös Hadsereg felvegye egymással a közvetlen kapcsolatot, a Magyar Tanácsköztársaságnak nagy segítséget nyújtott az orosz Vörös Hadsereg májusi tehermentesítő támadása a besszarábiai—bukovinai fronton, ..........,_.J, A Magyar Tanácsköztársaság belpolitikáját és a szomszédos országokkal szembeni magatartását is mélységes internacionalizmus hatotta át. A magyar kommün vezetői kérlelhetetlen és következetes küzdelmet folytattak a magyar nacionalizmus mindenfajta megnyilvánulása ellen, de a környező országok nacionalizmusával is szcmbeszálltak. A marxi-lenini tanítások szellemében következetesen hirdették, hogy a nemzeti kérdést nem lehet polgári keretek között megoldani. Céljuk a szocialista tanács- köztársaságok európai föderációjának vagy — átmenetileg — egy középeurópai szocialista föderációnak a megteremtése volt. Az 1919 júniusi alkotmány kimondotta: „A Tanácsköztársaság nem ismer faji, vagy nemzeti különbséget, nem tűri a nemzeti kisebbségek bármilyen elnyomását és nyelvük használatának bármilyen korlátozását”. „A Tanácsköztársaság szabad népek, szabad szövetsége, külpolitikája a világforradalom segítségével akarja elérni a dolgozók világának békéjét. Békét akar minden hódítás és hadikárpótlás nélkül, a dolgozók önrendelkezési joga alapján.” A nemzeti kérdésben elfoglalt álláspontjukból is kitűnik, hogy a Tanácsköztársaság vezetői a szocializmus világforradalmának gyors győzelmére alapozták politikájukat. Ez azonban mit sem von le következtetes internacionalista politikájuk érdeméből. A munkáshatalom jellegéből következett hogy az a forradalmi háború, amelyet gyár Tanácsköztársaságot a belső ellenforradalmi erőkre is támaszkodó imperialista katonai túlerő verte le. Hosszabb történelmi távlatban a levert forradalom nem vesztes forradalom a szó teljes értelmében. Igaz, hogy a magyar munkáshatalom leverését az ellenforradalom negyedszázados uralma követte. Az ellenforradalmi rendszernek számolnia kellett azonban a proletárdiktatúra hónapjaiban megedződött munkásosztály erejével. A Tanácsköztársaságnak nagy része volt abban, hogy huszonöt éven át terrorral, üldöztetéssel szembeszállva, megszakítás nélkül élt, dolgozott és harcolt — súlyos veszteségei ellenére is — a forradalmi munkásmozgalom. Messze világító példa Az első magyar munkáshatalom a maitól gyökeresen eltérő helyzetben győzött és dolgozott. A kommunisták mai nemzedéke természetesen — a történelmi tapasztalatok fényében — sok kérdést másképpen lát, mint 1919-es elődei. Ez nem változtat azonban, azon, hogy az alapvető kérdéseket, magát a történelmi missziót tekintve, szocializmust építő népköztársaságunk egyenes leszármazottja a Magyar Tanácsköztársaságnak. 1919 márciusában olyan szocialista forradalom győzött Magyarországon, amely nemcsak az ország arculatát formálta át rendkívül nehéz helyzetben, hanem messze világító példát is adott a szocializmus erőinek szerte a világon. A történelmi helyzet radikális változásai következtében természetesen ma szó sem lehet az 1919-es megoldások egyszerű átvételéről. De annál inkább lehetett és kellett is hasznosítani 1919 tapasztalatait. így, tanulva a hibákból, a felszabadulás után a párt még a hatalom átvétele előtt meghirdette és végrehajtotta a földosztást, a termelőeszközök fokozatos közös tulajdonba vételét. Ugyanakkor figyelembe véve a Tanácsköztársaság jó tapasztalatait, nagyszerűen megoldott intézkedéseit, a kulturális és egészségügyi intézményeket — elődeinkhez hasonlóan — a dolgozó nép ingyenes szolgálatába állítottuk. E cselekedet nyomán ma már elismerő tisztelettel figyel ránk a világ. Politikai téren szintén gyii- mölcsöztettük a Tanácsköztársaság tapasztalatait és a két párt egyesítése, a kommunisták és a szociáldemokraták fúziója megfelelő elvi alapon ment végbe. A Magyar Tanácsköztársaságnak az igazi nemzeti érdekeket kifejező és egyben mélységesen internacionalista politikája máig is ható példa arra, hogy a nemzeti érdekek érvényre juttatásának éppen a proletár internacionalizmus az egyik legfontosabb biztosítéka. Az 1919-es forradalom szocializmust építő munkája nagyszerű bizonyítéka a munkásosztály és a munkásosztály köré tömörült haladó, a szocializmust igenlő társadalmi erők alkotó lendületének. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom tehát hasznosította is a Magyar Tanácsköztársaság történelmi tapasztalatait. 1919 példája nélkülözhetetlen elméleti-történelmi alkotóeleme szocialista építőmunkánknak, a Tanácsköztársaság dicsőséges 133 napja erőforrás a jelen és « jövő számára is. Igazi hősök voltak a magyar 1919-es forradalom vöröskatonái. A belső eszme fűtése, lelkesedése nélkül vajon lehetett volna-e kényszeríteni embertömegeket négyesztendei frontszolgálat, túsakodás után, hogy ismét megfogják a puskát és fel tűzzék a szuronyt? Lehetett volna-e ezeket az embereket önnön szent elhatározásuk nélkül újra háborúba küldeni? Záporozó gépfegyverek és gránátok tűzébe, szuronyrohamra, kézigránáttal verni ki a túlerőben levő ellenséget állásaiból? Egy középiskolás fiatal így írt nemrégen önvallomásában: — Ha nem is születtem volna magyarnak, akkor is csodálattal adóznék emléküknek. De apám is köztük volt 23 évesen, vörös forradalmi eszméktől megszállottan, ezért ha ma kapitalista rendszer lenne hazánkban, akkor is éltetném őt és a forradalmat, mely szárnyakat adott neki. Igen. 1919 tanulságai nagy nyomatékkai bizonyítják, hogy a forradalom vezető erői a lenini párt nélkülözhetetlen eszköze a munkáshatalom megőrzésének, a szocializmus építésének. Dolgunk a jövőben is szüntelenül tanulmányozni 1919 vörös hőseinek múltját és amit megtudunk tőlük, — a lassan elfogyó régiektől — változtassuk hatékony szocialista öntudattá, hitté. Olyan cselekedet ez, mely folytatja 1919 művét és betölti a Magyar Tanácsköztársaság örökségét. Éljen a dicsőséges Tanács- köztársaság emléke! Éljen és eredményekben fejlődjék 1919 hagyományaiból is gazdagodó szocialista hazánk! Fekete Győr Endre nagy tapssal fogadott ünnepi beszéde után Oláh György elvtárs zárszavai következtek, majd az ünnepség első része az Internacionálé hangjaival véget ért. A díszünnepség közönsége ezután megtekintette a tizen- kilences eseményekről szóló Pokolrév című magyar 10 mez.
