Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-20 / 66. szám
A Tanácsköztársaság jubileumi ünnepségeire szovjet párt- és kormányküldöttség érkezett hazánkba Az MSZMP KB és a magyar kormány meghívására szovjet párt- és kormányküldöttség érkezett szerdán T— 134-es különrepülőgéppel Magyarországra, a Tanácsköztársaság jubileumi ünnepségeire. A delegációt Dmitrij Pol- janszkij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese vezeti. Tagjai: Fjodor Ovcsarenko, az Ukrán KP KB titkára; Jevdokija Karpova, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnökhelyettese; a delegációhoz Fjodor Tyitov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete Budapes-; ten csatlakozott. A Vnukovói repülőtéren a szovjet párt- és kormányt küldöttséget Alekszandr Selepin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, Mihail Szolomencev, az SZKP KB titkára, Vlagyimir Novikov miniszterelnök-helyettes, Andrej Gromiko külügyminiszter búcsúztatta. A vendégeket a Ferihegyi-repülőtéren Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes, Bugár Jánosné a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese fogadta. (MTI) Emlébnunepség és múzeum :tvnf;is az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolában Szerdán délelőtt kettős ünnepség színhelye volt gz egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola. A vendégek között ott volt az iskola névadójának, — Alpári Gyulának, a magyar és nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának, a Magyar Tanácsköztársaság külügyi népbiztoshelyettesének — a fia, Alpári Pál, az Ország—Világ fő- szerkesztője, valamint a megye és Eger város párt-, állami-, társadalmi és tömegszervezeteinek több vezetője és képviselője, közöttük Fekete Győr Endre, a megyei tanács vb-elnöke, Sipos István, az Egri Városi Pártbizottság első titkára. Jelen voltak Kiss Lajos, Lenin-renddel kitünSipos István és Alpári Pál az emléktábla leleplezése után (Foto: Kiss Béla) A forradalom úttörőinek kijáró tisztelettel köszöntjük 1919 névtelen hőseit Kormány kitüntetéseket adtak át Egerben Szerdán délután; a megyei pártbizottságon fogadást adtak megyénk több veterán munkásmozgalmi harcosának tiszteletére. Olyan idős kommúnistákat köszöntöttek, akik 1913 március 21-én és a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását követő napokban Heves megye területén, szívükre hallgatva, fegyvert ragadtak, vagy más jelét adva elvhűségüknelíj, az első pro- letár állam megszervezésében, védelmében vettek részt, a az évek múltával is hűek maradtak a szent eszméhez. Oláh György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a meghívottakat — Két nap választ el bennünket a magyar történelem egyik; legjelentősebb évfordulójától, a Magyar Tanács^ köztársaság kikiáltásának 50. évfordulójától. Ebből az alkalomból pártunk és kormányunk úgy döntött, hogy a dicső harcokban részt vett idős kommunistákat kitüntetésben részesíti. Azt a kellemes feladatot kaptuk, hogy felkutassuk azokat az idős elvtársakat, akik az átlagosnál többet tettek a Tanácsköztársaságért, s rendületlenül hűek ma is az eszméhez. Őszinte örömmel és meleg szavakkal üdvözöljük az itt megjelent elvtársakat, elődeinket, akiknek példája lelkesített bennünket a nehéz harcokban, akiknek gazdag tapasztalata jó alapot teremtett további munkánkhoz. Hogy folytatódjék utunk ahhoz a célhoz, amely 1919. március 21-én kezdődött, s «melyért annyian küzdöttek, s áldozták fel a legkedvesebbet, az életüket Úttörőknek kijáró tisztelettel köszöntjük önöket, 1919 névtelen hőseit A megyei pártbizottság első titkárának köszöntő szavai után Fekete Győr Endre, a megyei tanács vb-elnöke nyolc idős kommunistának átadta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának kitüntetését a Munka Érdemrend arany és 12 veteránnak a Munka Érdemrend ezüst fokozatát A Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának az 50. évfordulóra alapított Tanácsköztársasági emlékérmét hárman kapták. Az ünnepi fogadáson egyperces felállással adóztak 1919. elhunyt veterán harcosai emlékének. tetett veterán, valamint dr. Bihari Mihály veterán újságíró, a Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának egykori jegyzőkönyvezett) je. Dr. Csernik Józsefnek, a szakközépiskola igazgató jának megnyitó szavai után Sípos István elvtárs méltatta Alpári Cíyula munkásságát, majd Alpári Pál ünnepélyes keretek között leplezte le az iskola előcsarnokában felállított Alpári Gyula márványtáblát. Ezután az iskola nagy gépírótermében dr. Bihari Mihály megnyitotta az ország első írógépmúzeumát Ezt követően került sor az iskola dísztermében a tanácsköztársasági emlékünnepélyre, amelyen Szalay István, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese mondott beszédet (f. sj fnnepélyes zászlófelvonás a Tanácsköztársaság kikiáltásának jubileuma tiszteletére A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából március 20-án, csütörtökön délután a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonják a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. Hasonló ünnepi esemény színhelye lesz a gellérthegyi Felszabadulási emlékmű, ahol a magyar nemzeti lobogót, és a nemzetközi munkás- mozgalom hagyományos vörös zászlaját vonják fel, ugyancsak katonai tisztelet- adás közepette. Pénteken délben zenés őrségváltás lesz az állami zászlónál, a Kossuth Lajos téren, A zászlók levonására a Parlament előtt és a Gellérthegyen egyaránt március 22-én, szombaton délelőtt kerül sor. (MTI) Emlékező ünnepi tanácsülés Hatvanban 1919-re emlékeztek szerdán Hatvanban, a pártszékházban tartott kibővített ünnepi tanácsülésen, amelyen részt vett Iglódi Ferenc, a járási pártbizottság első titkára és Berecz István, a megyei tanács vb elnökhelyettese is. Képviseltette magát az eseményen a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katonai alakulatok egyik egysége, s megjelent több magyar mozgalmi veterán is. A • Himnusz elhangzása után Iglódi elvtárs köszöntötte az egybegyűlteket, s meleg szavakkal méltatta az esemény jelentőségét — majd Balázs Pál, a hatvani járási tanács megbízott vb-elnöke mondott ünnepi beszédet A szónok visszaemlékezésében elemezte a Magyar Tanács- köztársaság előzményeit, kitért a polgári demokratikus forradalomra, szólt a KMP megalakulásáról, harcáról, értékelte a proletárdiktatúra eredményeit, jelentőségét. Ezen belül kiemelte a hatvaniak, a járás szerepét, régi megyei újságcikkeket idézett, amelyekben az egykori direktóriumok megalakulásáról és tagjairól adtak hírt. Szólt a hajdani szemtanúkról, főszereplőkről, — akikből a fél évszázados /ünnepen már csak igen kevesen lehettek jelen. Beszédét kővetően a vendégül hívott szovjet katonai alakulat képviselője szólt a történelmi esemény és a fiatal szovjet állam kapcsolatáról, majd ezután Iglódi Ferenc, az MSZMP Hatvani Járási Bizottságának első titkára a Tanácsköztársasági Emlékérem c kitüntetést adta át hat veteránnak s kedves szavakkal, ajándékkal köszöntötték a Székesfehérvárról ez alkalomra visszatért egykori direktóriumi tagot, Ludvig Sándort. Ezután a herédi úttörők és a horti irodalmi színpad tagjai adtak dicséretre méltó műsort, majd az ünnepség végeztével a jelenlevők elhelyezték a kegyelet koszorúit az 1919-es hősök tiszteletére tíz évvel ezelőtt állított emlékműnél. A koszorúzás után a hatvani járási tanács — székházában fogadást adott. ★ Ma, a hatvani városi tanács ugyancsak emlékülésen adózik a tanácsköztársasági hősök előtt. Juhász Ferenc városi KISZ-titkár megnyitója után Tóth János vb-el- nökhelyettes mond ünnepi beszédet. 40. A gyerek szófogadóan szedelőzködni kezd, fogja a rajzeszközeit, és beviszi a kislányt a szomszéd helyiségbe. Megkérdezem: _ Trojanné asszonnyal együtt Boucék doktor is itt jár t? — Senki sem volt itt vele — feleli Emil Valousek. Tehát vagy nem érte utói a derék orvos, vagy Trojanné elutasította a kíséretét. — Minden rendben van — mondom úgy, mintha ez igaz volna. — Reméltem, hogy itt érem Trojanné asszonyt és átadhatom neki a lakása kulcsát. — Nem sokáig maradt itt — közli Marié Valonsek. — Alig két óra hosszat. Tulajdonképpen csak egy kicsit megpihent. Enni sem akart semmit, csak egy csésze teát ivott Emil Valousek mintha türelmetlenül legyintett volna. — Telefonált a temetkezési vállalatnak is —- jegyzi meg szárazon. — Van telefonjuk? — kérdezem. —- A szobában — mutatja. — Ha óhajtja.--^ — Nem, köszönöm. Trojanéknak nincs telefonjuk. Fordítva jobb volna; Azt mondom: — A temetkezési vállalat nem tehet semmit addig, míg mi nem adunk véleményezést. — Hiszen tárgyalt is velük jó sokáig — bólogat Emil Valousek. — Bizonyára eredménytelenül. — Igen, ezt aztán mondta is. Panaszkodott, hogy feleslegesen nehezítik a dolgát. Marie Valousek védelmébe vette a nővérét: _Nem tudja, kihez forduljon. Nincs halotti bizonyíti ványa... sok gonddal jár ez... — Ilyesmit nem kellett volna a szívére vennie — mondom. — Holnap reggel megkapja az értesítést a lakásán. Ha még egyszer visszajönne magukhoz, szíveskedjenek figyelmeztetni őt erre. Melyik vállalatot hívta? — Alighanem a holesovicei fiókot. Mi nem voltunk ott. A szobaajtó be volt csukva, itt lármáztak a gyerekek... Elbúcsúzom a Valousek házaspártól, és bemegyek még az irodámba. Vár rám a hír Trójáiméról. Loubal számol be. Közlése bizonyos értelemben — sajnos nem abban, amit leginkább vártam — érdekes. Trojanné elment a nővérétől, és egy ideig a főutcákon sétált. Meg-megállt a divatcikkeket kínáló kirakatok előtt. Senki sem hitte volna, hogy mindössze néhány óra óta özvegy. — Olyan jelenség, amely az átlagosnál jobban magara vonja a férfiak figyelmét — mondja Loubal józanul. — A külső dekoráció nyilván szándékosan hívja ki ezt a figyelmet, jóllehet azt a hatást kelti, hogy bensőjében nem törődik vele. Loubal szerencsésen elegyíti a száraz hivatali stílust az irodalom szemléletes módjával. Ebben a modorban folytatja. Trojanné asszony, mondja, a Prikopyn betért egy kerti vendéglőbe és kaszinótojást rendelt. Megevett hozzá két kiflit. Ez eléggé kevés, hiszen reggel óta nem evett. Azután várt, hogy a pincér hozzon neki egy pohár sört. Ekkor elmegy mellette egy idegen vendég. Egy másik asztalhoz tartott, egy pohár vörös borral a kezében. Valahogy kicsúszott a kezéből a pohár, s a bor Trojanné ölébe ömlött. — Nem egészen két deci — mondja Loubal. —- Elég az — mondom. — Tökéletesen. A ruhának vége. Trojanné fájdalmas, igazán szánnivaló képet vágott. A pincér sót szórt a foltra, az ügyetlen úr restelkedve, buzgón mentegetőzött. Sklenár néven mutatkozott be. Foglalkozása szerint a Központi Szakszervezeti Tanács hivatalnoka. A legnagyobb készséggel felajánlotta az okozott kár megtérítését. Minthogy Trojanné siránkozott, hogyan mutatkozzék az utcán a borfoltos ruhában, Sklenár úr odahívta a pincért és taxit rendelt. A pincér elindult, hogy eleget tegyen a kívánságnak. de megállította egy őrködő emberünk, aki gondosan figyelte az egész esetet. Igazolványaink azután már könnyen megtették azt a csodát, hogy a taxival sofőrként egy másik emberünk érkezett meg. Felvette Sklenár titkárt és Trojanné asz- szonyt, és kívánságukra elvitte őket Holesovicébe. Útközben mindent hallott, amit beszéltek. Trojanné megfigyelésében talán túlzott aggályosság nyilvánult meg, de kifogásom természetesen nincs ellene. — Semmi fontos nem történt — mondja Loubal —, mindössze jobban összeismerkedtek. A taxiban Sklenár megtudta, hogy Trojannénak éppen meghalt a férje. Részvétét fejezte ki. Csak az asszony ügyeiről beszélgettek. Sklenár roppant udvariasan viselkedett. Nem tartotta illendőnek, hogy magáról beszéljen. Trojanné asszony pedig egy szóval sem faggatta. A férfinak sikerült találkát megbeszélnie az asszonnyal holnapra. Elmondta, hogy van egy ismerőse, akinél előnyösen lehet divatos új ruhát vásárolni. Trojanné asszony nem mutatott ellenállást az ajánlattal szemben. A lakása előtt kiszállt. Sklenár kezet csókolt neki. Az asszony bement a házba. Sklenár kifizette a sofőrt, a sofőr elhajtott. Ekkor persze már ott állt a sarok mögött az őrség, amely a taxi nyomában érkezett. Sklenár gyalog ment tovább. A ház bejáratát őrizzük. Végeztem. Ha tehát Trojannénak van szeretője, ahogy Emil Valousek állította, eddig még nem lépett vele kapcsolatba. — Holnap reggel keresse fel Trojannét — mondom. •— Adja át neki a lakáskulcsot és a hatósági temetési engedélyt. Azután odanyújtom Louhalnak Josef Trojan fényképét, amelyet a személyi igazolványában levőről háromszorosára nagyítottunk. — Küldje el a képpel Filipina Hrachhoz és Josefa Ne- busilhoz azt az embert, aki egyszer már járt náluk. Nincs kizárva, hogy Josef Trojanban felismerik az egykori papagájkedvelő idegent. Trepinsky azt a feladatot kapta, hogy nyomozza ki, melyik temetkezési vállalatba telfonált Trojanné. Amikor másnap reggel kilenc óra után ismét bemegyek az irodámba, Trepinsky már kész a feladatával. '— Sehol sem emlékeznek — jelenti —, hogy Trojanné hívta volna őket, vagy hogy egyáltalán megkísérelte volna, hogy megrendelje Josef Trojan temetését, pedig hát annál is inkább emlékeznének,mert a dolog hosszasabb magyarázkodással járt. Sejtettem. Az adott körülmények közt kapcsolatba lépni a temetkezési vállalattal elhamarkodott cselekedet lett volna, ami összeegyeztethetetlen Trojanné asszony szellemi potenciájával. A nővérétől tehát máshová telefonált, s nem óhajtotta elárulni, hogy hová. Talán a szeretőjének. Titkolózását azzal is magyarázhatnék, hogy nővére előtt nem akarta bevallani a szeretőjét. De egészen máshol is kereshetjük a dolog nyitját. Bizonyosan tudja, hogy nem szűnt meg iránta az érdeklődésünk. Ezért nem telefonált valamelyik automata^ ból. Tehát nekünk sem szabad tudnunk a barátjáról. Szeretném tudni, miért nem. Arra nem gondolt, hogy éppen Valousekéknál szerzek tudomást róla. Valousekéknál teljesen véletlenül, mellékesen került szóba a dolog, s így talán meg sem említik neki, hogy tudok a telefonálásáról. S ha mégis, talán nem jut eszébe, hogy utána érdeklődöm temetkezési vállalatoknál. Csendes megindultsággal gondolok Karlicekre. Vad pizsamalogikájával ez a fickó megint csodálatosan közel járt az igazsághoz. (Folytatjuk)
