Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-02 / 51. szám

Gál tanár úr kincsei NYOMOZÁS A BARKÓ-ÜGYBEN — ... Életem minden szabad percét a barkó-ügy tölti ki. Feladatul tűztem magam elé, hogy születésétől haláláig minden lényegesebb és jelen­tősebb dolgot felderítsek és összegyűjtsek hiteles források alapján. Munkámban támasz­kodom tudományos adatok­ra és szóbeli adatközlésekre. „Dombon van egy ház, roz- maringos az ablaka, (Abban van egy lány...” A domb kérek, szakajtó formájú, s innét a neve is — Kerekdomb. A ház stílusos régi villa, szálas fenyők ta­karják, gyümölcsfák és dísz­bokrok rejtik. Hátterét kőbe vájt borospincék sora adja. Szemben legendás hírű er­dős magaslatok, az Istállóskő és Gerennavár temetkezik ködbe. Hárman fogadnak a villa kertjében: a pajkos- pákosztos ifjú puli, Bodri, az irodalmi névre hallgató han­noveri véreb, Niki, s a Bükk- történet hites jegyzője, Szil­vásvárad, egyszersmind az upponyi hegyekig terjedő fel­ső Bán-völgy, a Szalajka pa­tak völgyének tudós folkloris­tája — Gál Gyula tanár úr. Beszélgetés előtt, asztalára halomnvi kötetet rak. Előt­tem nyolc könyvkézirat pi­hen, s majdnem készen a ki­lencedik is. Tízéves nyomo­zó-kutató munkájának írás­ba foglalt anyagai, A barkó­ügy „aktái”... —Ide nem messzire, a hegy keleti oldalán, a Pitypalatty- völgy aprócska falujában születtem-éltem. Parasznyán. Gyakran találkoztunk rikító, tarka-barka öltözékű bánvöl­gyi, szálajkai emberekkel, akik gyalogosan arra vonul­tak át miskolci vásárhelyük­re. Mindig kicsúf öltük őket: Fütyül a rigó, Ballag a barkó. Az idő tavaszodik, A barkó ravaszkodik.” — Nem tudtam, kifélék- mifélék a barkók, elmaradott népeknek tartottuk őket. S e hitemben sokáig megerősí­tett egy másik gyermekkori emlék. Együtt gyalogoltam velük át a Bükkön, Tardoná- ra. Félúton megpihenve lete­lepedtünk a Harica patak mellett, s igencsak kíváncsi­an figyeltem rájuk. Egyvalaki azt mondta: „Egyőnk zsem- ! lyét kenyérvei!” És ettek. Valóban: kifélék-mifélék a barkók? Az Osztrák-Magyar Mo­narchia írásban és képben VI. kötete a mai Bélapátfalva ismertetésénél ezeket jegyzi róluk: „E községben, vala­mint a tőle éjszakra fekvő helységekben kun fajta nép települt le, melynek szokása s nyelvjárása sokban elüt a szomszédos vidék lakosságáé­tól. Legközelebb áll a palóc- ' Sághoz melytől barkó névvel különböztetik meg.” A parasznyái fiú sokáig hordta magában emlékeit érintetlenül. S végül a nyug­talan, kutató szenvedély eh­hez a „kirívóan színes, tarka I öltözékű” néphez láncolta. Közben volt képzős Patakon.; I állás nélkül hányódó segéd- tanerő, hadifogoly, s karbid- fény mellett tanuló öregdiák, hogy magyar-történelem szakból a tanári diplomát is megszerezze, az egri főisko­lán. Szerény fizetéséből ta­nárrá taníttatta nagyobb fiát, s ezt teszi a kisebbel is. kok tájain élő népeket”, az egész felső Bánvölgyet — Tardonát, Mályinkát, Lénárd- darócot, Nagyvisnyót, Dédes- tapolcsányt, Bükkmogyorós- dot, Csernelyt, Nekézsenyt, Csokvaományt, Bélapátfalvát, várados faluját — és jegyzett, jegyzett. Aztán írógéphez ült, hogy két ujjal lepötyögtesse a remek riportázsokat. „Kel­lenek ezek az adatok, de csak mosdott állapotban.” Tiszta gyolcsba pólyáit gon­dolatai frissítik most simoga- tón az én palóc szívemet is. Régi kedves szavak íze lopa­kodik a számba: dikó, domó, görhő, ganca, katrinca, pesz- tej, poszrik, vakaró, morvány, susinka... Megírta a bükki népmesé­ket, mondákat,, legendákat, balladákat, a szilvásváradi ragadványneveket, az 1919-es események hű krónikáját; a temető néprajzát is. Megkon- dulnak a harangok címmel. Összegyűjtött több száz rig­must, tréfás, vaskosan-pajkos köszöntőt. Megmentett cso­daszép népdalokat, „sárga re- ce cingadrom,,. Feldolgozta a szövetkezés históriáját, a dűlő­neveket, s külön gyűjtemény­nyel (Jóízű ételek) adózott a barkó konyhaművészetnek. — Van az ételek között kedvenc? — A tárkonyos leves... Füstölt sertéshúst hideg víz­be teszünk s fedő alatt főz­zük. Félfőzés után ujjnyi gallyat adunk hozzá tárkony­ból, s ha a hús puhárq főtt, tejjel, tejföllel habarjuk. Fel­forralás után tálaljuk, de hi­degen is élvezettel fogyaszt­ható. Mondják, a tárkonyos levest még „kaszásleves”-nek is, mert főleg kaszáláskor ke­rült az asztalra. — Hol lehet ma tárkonyhoz jutni? — Artemisia dracunculus. Az üröm növénynemzetség ázsiai, dél-olaszországi fűsze­re. Kevés akad még a szil- vási kertekben is. Negyven esztendeig ké- "U, íratlanul ágyazva ma­jába mind a kincseket, me­zeket idős emberek emlé­kezete felcsordított. S lelki- ismeretes riporterként min­dent jegyezgetni kezdett. Be­járta a Szalajka patak menti településeket, a „hegyi pata­györgyön például ma is a tarkanyakú libát, vagy ser­tést mondják barkónak. A gyűjtőterületemen végzett közvéleménykutatás szerint a barkó szó cifraruhás népet jelent. A régi falusi életforma alá­merül, az idő felénk szálló fellegében szétporladnak el­avult szokások, s babonás tévhitek is. — Babonákból egy teljes csokrot kötöttem. Itt csak vß- hányat mutatok fel: a meny­asszonynak esküvő előtt át kell lépnie egy fiúgyermeket, hogy termékeny legyen; ha a lány ollóval kivágja a fiú kabátja bélését, akkor nem válnak el egymástól; a vő- legényi hűség biztosítására legjobb, ha bőregérszárnya- kat tesznek a zsebébe. Aztán: a nászéjszakai pendelben el kell verni az asszonyt, hogy jó legyen és seprűvel hátba vágni, hogy friss legyen. És végül: ha valaki nagypénte­ken nem visel alsóneműt, az sok gombát fog találni az erdőn... — Kincseit hogyan gyűjti? — Hiteles forrásaimmal be­szélgetek. Ám gyakran ne­héz megnyitni az embere­ket. Egyik forrása a közvetlen szomszéd. Idős, öreg nanóka. A jószágtartás szokásairól, barkó szavairól faggatta, de nem tudott meg tőle szemtől szembe semmit. Cselt vetett; sertésetetés idejére meghúzó­dott egy bokor takarásában írószerszámmal és notesszal. Alig győzte aztán jegyezni a kéretlenül mért mondatokat. „Kuj be no, hogy az íz egyen meg!” — Véleménye szerint, mi a barkó szó jelentése? — Azt a véleményt osztom, amely a tarka-barka ikersza­vunk hátsó tagjának népies elvonásából származtatja. A palóc népcsoport centrális te­rületén, a Hangony völgyé­ben a nép maga is ismeri a barkó szót. Domaházán, Kis­sikátorban és Borsodszent­Gál tanár úr teljesen a barkó-ügy elkötelezettje. E tárgyban írt 130 oldalas ösz- szefoglaló dolgozatával utóbb megyei első díjat nyert; a Néprajzi Múzeum és az MTA Nyelvtudományi In­tézet közös pályázatán az or­szágos harmadik díjjal ju­talmazták. Most dolgozik a Népi ember- és állatgyógyí­tások barkó vidékünkön cí­mű munkája befejezésén (100 oldalnyi gépirat), s jövőre tervezi megírni a már össze­gyűjtött gyermekjátékokat. Egész múzeumra tellő tár­gyat is összegyűjtött szen­vedélyes nyomozása során — minden anyagi támogatás nélkül, saját erejéből — vas­széktől a szalmadikóig, kü­lönböző fafaragásokkal, cso- bolyókkal és köcsögökkel, gu- zsalytól a dohányvágóig, ka- lácsos kendőktől a körtés fa­lióráig. E barkó-ereklyék helyet kapnak majd az álla­mi gazdaság üzemi múzeu­mában, amelyet a közeli idő­ben terveznek életre hívni. Még remek dísztárgyakat mutat. Fa- és csontfaragáso­kat. önálló tervezésű must­rák tölgyfaszeletekre, ökör­szarvakra és dámlapátra. Véső, faragó szerszámait ak­kor szedi elő, ha megfárad és „kikapcsolódást” keres. Csendes szavú, kemény tü­relmű ember. Abban a kor­ban jár, amikor az ember már nem szégyell dicsekedni sem — az éveivel. S ő éppen március 21-én tetőzi száznak a felét. Kívánnék is én most jó kaszáló időt, s szív szerint az ünnepi asztalra, kellő fala­tokat elé, kedvenc étket — a tárkonyosat.., Pataky Dezső A millenniumi esztendőbéli, 1896, október 28-i egri kép­viselőválasztás eseményei hosszú hónapokon át foglal­koztatták a város lakosságát, az ellenzéki pártok országos hangadóit, a fővárosi és vi­déki sajtó hasábjait, sőt a t. Ház üléstermében iS nem­egyszer kavart parázs vitát, szócsatát. Az eseménynek Eger történeti botránykróni­kájában az „előkelő” első la­pokon van a helye. Na, de mi is történt azon a napfényes őszi vasárnap Egerben?... Nyárutólján s ősszel már széltében-hosszában írtak és beszéltek a parlament felosz­latásáról, de gróf Bánffy De­zső miniszterelnök nem nyi­latkozott. Amikor azután szeptember 3-án az ellenzéki pártok nevében Szederkényi Nándor, Eger képviselője meginterpellálta „a feloszla- tási mumus” ügyében, a ka­binet első embere tagadta még a gondolatát is az új vá­lasztásnak. De a tények rá- cá'folfak a' hazug nyilatkozat­ra, mert hamarosan feloszlat­ták a parlamentet és október 28-ára új választást írtak ki. Az egri választók két jelöl­tet állítottak. A város zöme a korábbi követük, Szederkényi Nándor mellé állott, aki ún. egyesült ellenzéki program­mal indult. Ellenfele, a főis­pán kapacitálására, a kor­mánynak, a Szabadelvű Párt­nak a jelöltje nem volt ki­sebb ember, mint Lukács László pénzügyminiszter. A hírhedté vált 1896. októ­ber 28-i választáson 1003 pol­gár .járult az urnák elé s amikor este összeszámlálták a voksokat, furcsa, nagyon furcsa kép alakult ki: Lu-~ kács 503 szavazatával szem­ben Szederkényi 500 voksot mondhatott a magáénak. Amikor azután vasárnap es­te a táviró és telefon szerte- röpitette az 503:500 arányú választási eredményt, hosz- szú időre ellátta csemegével az ellenzéki sajtót s a poli­tikai pártok belső berkeit is. A hivatalos 3 szavazattöbb­ségtől eltekintve, az egriek a választás előzményeinek is­meretében s alapos és szerte­ágazó nyomozás után meg­óvták a pénzügyminiszter egri mandátumát. Két jóne­vű egri ügyvéd, Alföldi Dá­& igémmé, |909. márelas vasárnap .a UNKA (Kotroczó István felvétele) Millenniumi képviselőválasztás Egerben avagy a pénzügyminiszter szavazattöbbségének históriája vid és Csutorás László, vál­lalták Szederkényi ügyének vitelét és lelkiismeretes elő­készítés után az új parla­mentnek december 23-án be­nyújtották 36 oldal terjedel­mű, igazoló dokumentumok­kal vastagon bélelt petícióju­kat. Ennek az értékes iratnak s a tárgyalások jegyzőköny­veinek lapjairól tárul elénk a maga korruptságában „a boldog millenium” ferencjó- zsefi korának „Bánffy-vilá- ga”. Hogyan is állott hát össze a pénzügyminiszter úr 3 fő­nyi szavazattöbbsége? Amit eddig csak regényekben ol­vashatott az ember, arról ki­derül, hogy egri valóság volt 1896-ban! A szabadelvű kor­teshad teljes gátlástalanság­gal küzdött Szederkényinek, az országos ellenzéki politika tekintélyes személyiségének, az egriek kedvencének a par­lamenti arénából való kiszo­rítása érdekében. „A már régen halott” Kes­keny Ferenc nevében is le­voksolt valaki Lukács mel­lett! 1 S dúlt, irgalmatlan heves­séggel dúlt a megvesztegeté­si hadjárat is szerte a kisvá­rosban. 12 polgárról név sze­rint kimutatták, hogy 25—400 forint ellenében szavaztak csak a miniszter úrra. 32 vá­lasztó esetében meghiúsult a nem egy esetben 600 forinttal megvásárolni igyekezett „voks-vadászat”. Ami pedig az erőszak és megfélemlítés terén hazánk fennállásának ezredik évfor­dulójának évében Egerben történt —, az minden fogal­mat felülmúl. A választókat a -legérzékenyebb pontjukon, megélhetésüknél, jövedel- r műknél, kenyerüknél fogták szorítóba. A dohánygyár igazgatója több egri parasztot azzal „győzött meg” a kormány­pártnak, hogy ha nem sza­vaznak rá, leányaikat kirúg ja a gyárból. Mehetnek, amerre látnak... A pénzügy igazgató úr sem sem volt különb, ö meg a kocsmárosokat — ebben az időben 100 körül járt a szá­muk! — azzal terrorizálta, hogy ha nem tágítanak az ellenzéktől, megvonja italmé­rési jogosítványukat. Akadt viszont olyan, akinek ko­rábban megvont jogát visz- szaadta, mert az lekötelezte magát Lukács László pénz­ügyminiszter mellett. A henteseket és mészáro­sokat a városi húsbiztos vet­te puhítás alá: amennyiben nem a szabadelvű párt je­löltjére adják voksukat, meg­vonja a polgármester iparjo­gosítványukat. Az engedel­meseknek o pénzügyigazgató adóelengedést ígérgetett. Az ellenzéki tanítókat Scossa Dezső tanfelügyelő úr vette kezelésbe. Pl. Göndör Ignácot fegyelmivel fenye­gette, mást meg az utcán tá­madott meg durva kirohaná­sok közepette. Sztojadinovics Demeter, gö­rögkeleti pópa is megkapta a selyemzsinórt: amennyiben nem támogatja a pénzügymi­nisztert, meg fogják vonni az állami támogatást tőle. Jelesen vitézkedett az el­lenzékiből kormánypártivá vedlett Grónay Sándor pol­gármester úr is, akiről így szólt a csúfolkodó kortesnó­ta: ..Húsosfazék! Hatalom­vágy! városatyánk lám mire vágy! Csak előre polgármester! A kis hamis! — De nagy mester!” Aki felett csak befolyása von. fenyegette, zsarolta, ter­rorizálta. Természetesen leg­többször elbocsátással. Sza­bó Mihály uramat, az aszta ’őrmestert meg azzal, hogy nem kap több városi munkát, ha Szederkényire szavaz. A kormánypárti taktika nem egy esetben a szavazás­tól való. tartózkodásra „bírta rá” a jobb sorsra érdemes egri szavazópolgárokat. így pl. Balkay Józsefet éppen a szavazás napján küldte ki a polgármester hivatalosan Fel-, debrőre. — A minorita szer­zetesek népes csoportját pe­dig a pénzügyigazgató vette kezelésbe. A rendfőnöknek kijelentette, hogy a rend­házban bérelt pénzügyigaz­gatósági irodahelyiségeket azonnali hatállyal felmond­ják, ha az ellenzékre adják az egri minoriták szerény voksukat. „Mindezek azt igazoljak, —• fejeződik be a petíció —, hogy a törvényellenes befo­lyás oly mértékű volt. hogy általában és szám szerint ki­számítható, hogy ha nincs, Szederkényi többsége .. . oly nagy lett volna, hogy mellet­te Lukács László szavazati mennyisége törpe kisebbsé­get tüntetett volna fel... Lu­kács László 3 főnyi szótöbb­sége ... a törvényellenes té­nyek, fenyegetések, megvesz­tegetések. hivatalod hatalom­mal való visszaélésnek pél­dátlan következménye. A mandátum óvása a kép­viselőház Vili. sz. bizottsága elé került. 1896. december 2t —22-én volt az első tárgya- , lás. Az Alföldi—Csutorás, eg­ri ügyvédkettős ügyesen ér­velt, bizonyított, leleplezve a kortézia bűneit. Dr. Csutorás kereken megmondotta a tár­gyaláson: „1896. október 28- án egy vakmerő merénylet követtetett el Egerben. Me­rénylet a polgárok szabad vá­lasztási joga ellen, mely me­rényletnek áldozatul esett Eger város jó hírneve, becsü­lete és mandátuma is ...”í Döntés azonban nem szü­letett, arra csak 1897. január 11-én tragikusan botrányos körülmények között kerüít sor. A bizottság kormánypár­ti elnöke minden további bi­zonyításnak. hozzászólásnak gátat vetett. ,,A felek csak­is hallgatókul lehelnek jelen. — mondotta — s így újabb felszólalások esetében kény­telen leszek a termet kiiirít- tetni!...” Erre természete­sen az egri ügyvédek távoz­tak, kijelentve, hogy ők „nem hallgatóközönségül lettek megidézve!” A bizottság — kormány- párti tagjai révén — szótöbb­séggel igazoltnak jelentette ki Lukács László pénzügymi­nisztert. Fájdalommal keseregte az ellenzéki Egri Híradó: „Meg­történt tehá t az, aminek meg­történni soha sem lett volna szabad: az erőszak győzött az igaz ügy felett.. A Budapesti Hírlap is nyíl­tan megmondotta: „A - leg­ssernérmetlenebb nyílt vesz­tegetés” után tudott csak győzni a miniszter az ellen­zéki érzésű p.oorlen. Zalár Józsefet, ki ekkor már a megye alispánja volt, megihlette a választási ko­média és „Az egri név” cím­mel verssel siratja el az egri név porba hullását. Rút lér lekvásárt. gonosz csatát em. leget, mely porba sújtotta az egri nevet. Jókai Mór is letette a ga­rast az ügyben, de sajnos Lu­kács olodalán! „Csak dinnyét termesszetek!” humoros sza­tírája szerint azért veszett kárba a régi híre a városnak, mert „Még ök opponálni. mernek! Még pedig a miniszternek­Kritizálják a diétát: Negyvennyolccal niért quiétált?” S epilógusul még talán csak annyit, hogy az 1896-os kép­viselőválasztáson Heves vár­megye hét képviselője közül 5 ellenzéki lett. 1892-ben mind a hét ellenzéki volt s csak Bánffy terrorisztikus el­járása hozott neki a konyhára két mandátumot Sugár IsMm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents