Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-18 / 64. szám

Hová tűnt? A vevők hosszú sor­ban állnak a bolt előtt. Belépek az egri Dobó téri Vetőmagboltba. — Spenótot kérek. — Elfogyott. — Egy csomag zöldsé­get szeretnék. — Tessék talán a jövő héten. — Van dughagyma? ■— Nincs. — Vajbabot kérek. — Sajnos, semmiféle babunk nincs. — Csemegeparadi­csom? — Az sincs. Miért? — kérdezem és rögtön meg is kapom a készséges választ. — Nem szállít a HERMES Általános Fo­gyasztási Szövetkezet. — Miért — kérdezem újra és választ erre is kapnék. Csakhogy ne­kem nem válasz, inkább vetőmag kellene. (Sz. AJ Szót'ak&KÁ fiatal&k? Ü gy is fel lehet fogni, hogy azok a fiatalok, akik nagy kedvteléssel veszik célba az utcai lámpaburákat, csupán csak unaloműzésből fognak hozzá ehhez az „érde­kes” játékhoz. Nekik biztosan tetszik, amikor csörömpöl­ve széttörik az üvegbura, a fénycsövek kialszanak egy jól siket ült dobás után. Talán még versenyeznek is, melyikük az ügyesebb, ki tud háromból több villanylámpái össze­törni. Az ilyen „szórakozás” — barbárság. Csák felháborodással írhatunk Németh László jász- dózsai lakos, J. A. adácsi, K. P. recski, J. J. L. viszneki szakmunkástanulókról, akik a gyöngyösi Nemecz József téren nyolc fénycsöves lámpát tettek tönkre „virtusból összesen háromezer forint értéket pusztítottak igy el. Mert unatkoztak. Vége volt a tanításnak az intézetben, a szabad idejükkel nem tudtak mit kezdeni, ezért nekies­ek az utcai lámpáknak. Ki érti meg őket? Minden városban és községben azon fáradoznak az emberek, hogy minél kulturáltabb, minél mutatósabb kör­nyezetet teremtsenek maguk körül. Erre a célra tekin­télyes mennyiségű pénzösszegeket áldoznak, és akkor né­hány, kulturlényeknek egyáltalán nem nevezhető ifjú titán, fittyet hány mindenre, röhögve nekiesik azoknak az értékeknek, amik mögött sok munka és fáradozás húzó­dik meg. Ez ellen a négy ifjú ellen, akik közül három még fia­talkorú, az EMÁSZ gyöngyösi üzemigazgatósága megtette ~ a feljelentést. A négy fiatalnak felelnie kell a tettéért. Sajnos, nem ők négyen azok, akik nem tűrik el a köz-, világítási lámpákat, a felszerelt hulladékgyűjtőket, a fia­tal facsemetéket és zsenge virágpalántákat. Velük szem­ben csupán a rendőrség alig tehet valamit. Nem állhat­nak őrt állandóan minden utcában, minden téren és min­den parkban. Csak a társadalom egészének szigora állít­hatja meg ezeket a romboló „óriásokat”, hetvenkedő fia­talokat. Senkinek sem szabad szótlanul elmennie az olyan' banda mellett, amelynek tagjai kárt okoznak a társadal­mi tulajdonban. Kultúrált társadalmunkban kultúráltan viselkedni mindenkinek kötelessége. (&mf) Széles út - keskeny felüljáró Vasutas-, autósgondok Hatyanhanj felüljáró Az elmúlt évben államunk 14 millió forintot költött a 3-as számú közút hatvani szakaszának korszerűsítésére. Még 1966. novemberében kezdték a munkát, és ez év végére befejezik. Új-Hatvan­ban, a Zagyva-hídon, a ré-> .gi benzinkút helyén már négy sávban haladnak a jár­művek és a Hort felőli vas­úti felüljáró is elkészül 1969. végére. A hatvani útszakasz korszerűsítése összesen 40 millió forintba kerül. De mi lesz az állomás melletti fe­lüljáróval? Ennek szélesíté­se és korszerűsítése nélkül vajon megoldódik a buda- pest—hatvan—miskolci köz­lekedés egyik lényeges prob­léma? Ha a MÁV sokáig késlekedik, nem fenyegeti-e fokozott veszély a régi felül­járón közlekedő embereket? A hatvani vasútállomás főnöke és a vezető mérnöke semmi biztatót nem mond­hatott a vasúti felüljáró sor­sáról. — Majd talán az állomás teljes korszerűsítésekor új felüljárót építenek, vagy szé­lesítik és korszerűsítik a ré­git­— De mikor? Erre a kérdésre a hatva­ni állomáson nem tudtak választ adni, mert a MÁV Budapesti Igazgatóság, vagy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium készítteti a ter­veket. — Mit mond Nagy Sándor, a Betonútépítő Vállalat épí­tésvezetője, aki több száz emberével és nem csekély gépesítéssel az útkorszerűsí­tésen dolgozik? — A Betonútépítő Válla­latnál csak a jelenlegi felül­járó aszfaltburkolatát ren­delték meg. Tehát az év vé­géig a kockakövet kicseré­lik. Ez minden. Hatvan kör­nyékén befejezzük a mun­kát Többet nem tehetünk, a munkahelyről elvonulunk Visonta. Kerecsend felé. — Mi a véleménye az épí­tésvezetőnek és egyben az autóvezetőnek arról, hogy a négysávos, széles betonút a vasút felett hirtelen szűk fe­lüljáróba torkollik? ■—- Korcs, kényszerű meg­oldás ez. És főleg veszélyes! A korszerűsített főútvona­lon felgyorsul a forgalom, de a felüljáró olyan szűk, hogy két nagyobb jármű alig fér el egymás mellett Fokozza a veszélyt, hogy a felüljáró egy része belátha­tatlan, tehát menthetetlenül közlekedési dugó és sok bal­eset lesz a hatvani felüljá­rón. Endrei László, Hatvan vá­ros tanácsának közlekedési, építési osztályvezetője sem tudott választ adni, hogy egyáltalában lesz-e és mikor építik a vasúti felüljárót. A város lakói és mindazok, akik autóbusszal és gépko­csival Hatvanon keresztül utaznak, örülnek a korszerű­sített útnak, de aggódnak a felüljáró fokozódó baleseti veszélye miatt. Budapestről Miskoicig több százmillió forintos költség­gel korszerűsítik a 3-as fő­utat, új felüljárókat építe­nek Hort felé és Gyöngyösön. Négysávos útvonalon halad a forgalom Hatvanban, de a vasúti felüljáró olyan szűk, hogy ha valamelyik gyalog­járó, vagy iskolába igyekvő gyerek előzni akarja társát, akkor lelép az úttestre, a jár­művek elé; Köztudomású, hogy Hatvan egyik legnagyobb átmenő forgalmú városunk és egyre növekszik a gépjárművek száma. A felüljáró torkola­tánál kétszeres útelágazást, cukorgyárat és TÜZÉP-tele- pet találunk. Tehát nem el­hanyagolható helyi probléma a 3-as főútvonal vasúti fe­lüljáró ügye! Mégis, a vas­úti bejárónál az építők és a villanyszerelők aligha tudnak tovább dolgozni. Ugyanis a régi elektromos hálózatot le kellett bontani, a szabvány szerint újat kell építeni. De ki viselje a 600 ezer forintos költséget? A város, vagy a Közlekedés és- Postaügyi Mi­nisztérium? Egy éve vitáz­nak ezen. De a szemben álló felek merev álláspontja épp­úgy nem mozdult helyéből, mint az út közepén álló vas­oszlop. Ez utóbbit minden­képpen le kell szerelni, de akkor nem kap villamos energiát a MÁV víztorony és teljes sötétség borul az új Zagyva-híd és környékére. Az útépítés és az állomás korszerűsítése egyaránt a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete alá tartozik, Még sincs össze­hangolva a két beruházás. A A vasútállomás korszerűsíté­si terveinek késedelme hát ráitatja az útépítést, a hat­vani szakaszon kétségessé teszi a 40 milliós költség gyakorlati hasznát, mert a széles út rendkívül szűk és beláthatatlan felüljáróba tor­kollik és ez a fokozott bal­eseti veszélyt jelent. Ügy véljük, hogy a hatvani vasút­állomás korszerűsítése rend­kívül sürgős feladat^ Ezt a munkát — minél hamarább — a felüljáró építésével kell kezdeni. Hatvanban nem szabad tovább veszélyeztet­ni sem a közúti, sem vasúti közlekedés biztonságát. Or. Fazekas László Az ólom­kristályra építik • •• «’• •* a . jövőjüket Kicserélik a régi gyárat Szigorúbb ellenőrök I. hely, nívódíj Pesten Tizenhárom országba exportálják a parádsasvári üveget A parádsasvári üveg, a hí­ressé vált ólomkristály évek óta hódítja vásárlóit idehaza és a világpiacon — a mátrai gyárban egészen elszoktak már a reklamációtól, ám ta­valy mégis panasz érkezett az egyik francia megrendelő­től. A külföldi ügyfél az ex­portszállítmány minőségét ki­fogásolta, döbbenetes megle­petésre. Nemrég, egy értekezleten, — ismét szóba került a sas­vári üveg minősége. S mert javítását a legfontosabb fel­adatok közé sorolták, érdek­lődve tértünk vissza a régi témához. — Szerencsére ez már nem a régi téma — beszélt róla a tavalyinál jóval nyugodtab- ban Varga Sándor igazgató — mivel az akkori csorbát időközben sikerült kiköszö­rülnünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy .-francia küldeményeink nagy­sága is növekedett azóta, «3 év végéig tovább csökkent a selejtszázalék, s az idei mi­nőséggel kapcsolatos tapasz- { talataink még kedvezőbbek... | Persze, ez a javulás nem ment máról holnapra: egye­sek zaklatásnak vették meg­jegyzéseinket, a meósok „bogarászásait”. az addiginál szigorúbb vizsgálatait. Az igazgató szavaiból és a gyár más dolgozóival folyta­tott beszélgetések során ki­derült, hogy a — főként mos­tanában — gyakran emlege­tett márka megőrzésére egyébként roppant vigyáznak Parádsasváron. Jó ideje úgy­szólván miatta történik itt minden. A felelősségtelje­sebb, gondosabb szakképzés — csupán az elmúlt két esz­tendőben hetvenen szerez­tek segédlevelet s tizennyol­cán éppen a közeli hetekben vizsgáztak — a pesti vendé­gek részéről is megirigyelt, jól felszerelt új tanműhely, az emberek gondolkodásának formálása és nem utolsósor­ban a nagy arányú műszaki fejlesztés. Ez utóbbinak már — a har­madik ütemét kezdték ta­valy, több mint 21 millió fo­rintos végleges beruházási programmal. Ennek során — egyebek mellett — bővítették a minőségi javulást is hozó Hamza Zsóka iparművész — üvegbe álmodja terveit A csiszolás titkát mester magyarázza az új tanműhelyben. (Foto; Kiss B.) ólomüveg-kádkemence kapa­citását, s korszerű segédüze­mek építésével valósággal kicserélték a hajdani gyá­rat. Üj raktárakat kapnak majd a félkész áruk, az ex­porttermékek és a tűzálló A mi brigádunk olyan, mint egy család Egy asszony kongresszusra készül Vidéki Imréné, az apci ter­melőszövetkezet Béke szocia­lista brigádjának vezetője, nem fiatal asszony. Életében sokat utazott már, de annyi izgalom talán még egyetlen útját sem előzte meg, mint amelyikre most készül. Né­hány nap múlva ugyanis részt vesz Budapesten a me­zőgazdasági szocialista bri­gádvezetők első országos kongresszusán. — Megtisztelő, örömteljes feladat ez számomra — mondja —, hiszen tükrözi brigádunk munkájának meg­becsülését. Örömteljes azért is, mert, ha alkalmam lesz rá, akkor felszólalásomban elmondhatom a mi kis kol­lektívánk életét, örömeit, gondjait. Arról beszél, hogy a bri­gád lassan hat éve, hogy megalakult s azóta is együtt vannak, együtt dolgoznak. Nem kis dolog ez, hiszen nyolc szocialista címért küzdő kollektíva alakult ab­ban az időben s mindössze az ő brigádjuk maradt együtt az évek során. Hogy minek köszönhető ez? Talán leg­inkább annak, hogy ők nem riadtak vissza a kezdeti ne­hézségektől, sohasem a munka könnyebbik végét akarták megfogni, helytáll­tak azon a munkaterületen, ahová küldték őket. De nem­csak a munkában értették meg egymást, hanem a ma- mánéletben is. A mi brigádunk olyan, mint egy család — mondja a brigádvezető. Sorolja a példákat: amikor valamelyik asszony megbetegedett, elvé­gezték helyette a munkát, meglátogatták, ajándékot vittek neki. Amikor a má­sik házat épített, az egész brigád kivonult az építkezés­hez s több napig segítettek. Együtt voltak kirándulni Budapesten, Debrecenben, Egerben. Közösen járatnak újságokat, kollektív mozi­bérletet váltottak, patronál­ják a csányi szociális otthont, •a szövetkezet rendezvényein megjelennek. Csupán kiraga­dott példák ezek — nehezen lehetne felsorolni mindazt, amit kollektíván vállaltak és teljesítettek.­A legbüszkébbek azonban — sok más mellett — a mun>­kájukra. Jogos büszkeség ez, hiszen évek óta fáradhatat­lanul bizonyítják, hogy rá­juk bármikor számíthat a közös gazdaság. Annak el lenére, hogy elsősorban a szőlőben dolgoznak, alig van olyan munka, amiből ki ne vennék részüket. Nem köte­lezi őket erre senki — ön­szántukból végzik a többlet- munkát. Az elmúlt évben is a vállalt területen kívül még 900 munkanapot dolgozott le a brigád. Si a munka mellett, a ház­tartás gondjain kívül még arra is jut idejük, hogy ta­nuljanak. Hat asszony jár je­lenleg is a kertészeti tanfo­lyamra, érzik, hogy munká­jukhoz szükség van a na­gyobb szakmai tudásra. — Ha alkalmam lesz fel­szólalni — mondja Vidéki Imréné — szeretném elmon­dani, hogyan él, hogyan dol­gozik a brigádunk. Remél­jük alkalma lesz erre, hi­szen a Béke brigád rászol­gált arra, hogy mások is hallhassák eredményeiket — s tanuljanak is belőle. (kaposi) anyagok, biztosítják a zavar­talan vízellátást, megoldják a térvilágítást, különféle szo­ciális létesítményeket építe­nek, tereprendezést, térbur­kolást végeznek, s szabályoz­zák a patakot. Állandósítják a káliüveg- termelés szintjét, a korábbi 134,7 tonnáról évi 280 tonná­ra növelik a már jelenleg is kilencvenhárom százalékban exportra készülő ólomüveg­termékek gyártását, Sasváron ugyanis az ólomkristályra építik a jövőt, főként a 13 külföldi partner számát akar­ják gvarapítani — a legjöve­delmezőbb termeléssel, mind kisebb önköltséggel, . egyre újabb formák, ötletek meg- kedveltetésével. Mert így jó ez önmaguknak — s így lát­ja igazán hasznát a népgaz­daság is. Az eddigi — hozzávetőlege­sen — kétszázféle üvegcsodát az idén újabb elképzelések megvalósításával szaporítot­ták, s rövidesen tovább bő­vítik a választékot. A közel­múltban megtartott országos bemutatón ugyanis a gyár fiatal, tehetséges iparművé­sze, Hamza Zsóka első he­lyezést szerzett tervezésével, Kékesi Istvánná pedig ugyan­ekkor nívódijat kapott — s ezek a sikert aratott darabok a zsűri elől természetesen előbb vagy utóbb nagyobb tömegben, a vásárlók elé is kerülnek. Gyóni Gyula 1969. március 18., ked4

Next

/
Thumbnails
Contents