Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-18 / 64. szám

A Modern Könyvtár magazinja Petőfi-versek egy órán át Dr. Pelle Béla portréja

' Ä jubileumi napok igézetében a televízió műsora is ! komolyra változott ezen a héten. A csütörtöki könnyű, zenei show-n kívül talán meg sem jelentek a képer- ' gyón a hosszú hajú gitáros i sztárok, hanem helyet adtak az irodalomnak. S mintha ez 1 a hét is azt bizonyítaná, hogy a forrongó-alakuló tévé- ‘ művészetben ennek a műfajnak a legjobb szövetségese i éppen az irodalom.

VASÁRNAP ESTE ai Vi- i fágirodalmi Magazin nem egy i íróhoz és nem egy műfajhoz ; kötötten szórakoztatott másfél órán át. A Modem Könyvtár 150. kötetének apropóján adott ízelítőt ab* j bői, amit ez a sorozat ed- ■ <dig nyújtott az olvasóknak.

Uohan Borgen írásában, a ! 'Csillagok énekében Káló i Flóriánnak van egy félperces ; némajátéka, amikor az asz- «zony minden szürkeségéért ; <és minden elvágyódásáért wisszatámad, unt és unatkozó; ä szellemtelen, de élni vágyó férjére: az arcon kívül a ' gyávaság minden izzadtsága ; . és a buta ember reménytelen- t fcége. Ritka piUanatl

* fíesvadba novellájában To- *■ hnanek Nándor alakít kitűnő figurát, az O’Coimor-írás felelevenítése még Latinovits f Zoltánnal is laposra sikerült, i Luise Rinses Sötét históriá- jjában Öze Lajos jól formált és hitelesen felépített mono- !1 lógót mondott el. Dürrenmatt j írása, a Stranitzky és a nemzeti hős című szatíra Sinko- \ <eits Imre, Bitskey Tibor és í Végi István jellenformálása i nyomán hatásos kigúnyolása i a kitenyésztett nemzeti nagy;

' {»goknak.

ft Ennek az irodáim! ínagá- i eftnnak azonban most a líra ! adta meg az igazi savát-bor- i sát» Jacques Prévert markáns mondatai Joseph Kozma muzsikájával megfűszerezetten csendültek feL Zsolnait ± Hédi és Psota Irén ihletett és avatott tolmácsoló! voltak a

chansonná finomított Fre- vert-írásoknak. Vinokurov egy-egy versét Gábor Miklós, Úri István és Mensáros László mondották el. Ismét éreztük, hogy Vinokurov közvetlen életérzése mennyire természetes bájjal veszi körül a világ jelenségeit és milyen egyszerűséggel .vall saját világáról.

S HA MÁR s verseknél

tartunk, az 1848-as márciusi emlékek felelevenítéseképpen egy órán Petőfi-versek hangzottak el szombaton este, adási csúcsidőben. A komoly és meghitt hangulatot adó környezetben Bessenyei Ferenc olvasta fel Illyés Gyula Petőfi-kötetéből azokat a részleteket, amelyek a verseket ízléses csokorba fogták.

Szinetár Miklós rendezésében egy sor fiatal és tehetséges művész bizonyította, hogy a fiatalságból nem halt ki a vonzalom a líra, a vers, az irodalom iránt, mert a Petőfi-versek hangulatát, mélységét és hőfokát — átélvén azokat — megéreztették a hallgatósággal. Dégi István, Balázsovits Lajos mellett Pap János, Pálos Zsuzsa, Kozák András, Blas- kó Péter, Harsányt Gábor, Benedek Miklós, Jihász Jácint és Szűcs András is élményt keltőén, szaval L Petőfi- yerseket.

ÉPPEN MEGYÉNKBŐL’, az

Egri Tanárképző Főiskoláról választott a tévé egy érdekes alanyt, dr. Pelle Béla személyében egy jellemrajzszerű rövidfilm készítésére. A városban és közvetlen környezetében is népszerű matematikus-tanár portréja nem ve- tekedhetik frisseségben a művészíportrék gördülékeny és csattanós képritmusával, de a megszólaltatott „civilek” őszinteségével és közvetlenségével eleven hatást ért eL Radó Gyula rendezése egyben egy érdekes műfaj útkeresését is jelentette.

{farkas),,

Nem kisiskolás fokon...

Szaktárgyi

elöntő

Egerben

Bejött a következő versenyző. Hátrakulcsolt kézében kabaláját, egy pösze orrú kisbabát szorongatott. Tekintete idegesen mérte fel a tantermet, a bemutatkozáson már túlesett társait, s a katedrán helyet foglaló három zsűritagot.

— Zdrasztvujtye.j ~ mondta bátortalanul. A katedra felől ugyancsak orosz nyelven visszahangzott a köszönés. Egy kis szünet után pedig mintha valamelyik szovjet iskolába tévedtünk volna, egyetlen magyar szó nem hangzott el. Oroszul fogalmazták a kérdéseket, s a válasz sem hangozhatott másként. S ez így ment tíztizenöt percen keresztül, míg a zsűri tagjai elégedetten meg nem köszönték a beszélgetést. L. így győződtek meg a 13 éves kislány orosa nyelvtudásáról.

Vasárnap délelőtt az orosz mellett még kilenc tantárgy legjobbjai, mintegy kétszáz általános iskolás mérkőzött meg egymással az egri 4-es számú általános iskola tantermeiben Kezdetben úgy tűnt, hogy a kérdések túlzott követelményeket állítanak a 12—14 éves gyerekek elé. De „bemelegítés’5 után mindig bebizonyosodott, a megyei verseny részvevői nem véletlenül jutottak tovább a csapat és a városijárási szintű vetélkedőkön. Elismerő véleményt, jó osztályzatot írt sok gyerek neve mellé Szűcs László, a tanárképző főiskola igazgatója, Sárik Tibor, Szabó Lajos, Vidó Imre, Vajon Imre, An- vási Ferenc, adjunktus dr. Zétényi Endre nyugalmazott főiskolai tanár. Nem egy ízben kedvtelve emelték néhány kivételes képességű versenyzőnél a mércét, s a biztató szó sem maradt el a sikeres felelet hallatán.

Kevés a hely arra, hogy a tehetséges versenyzőkről megemlékezzünk. A győztesek neveit az óiban abban a reményben soroljuk fel, hogy az országos döntőn, s talán később is találkozunk még velük. Fizikából Nagy Gábor csányi, kémiából Szon- tágh Antal egri, történelemből Petéz László hatvani,

Sikerül a kísérlet?

íélővilágból Szalag Zoltán egri, földrajzból Molnár István egri, magyar nyelv és irodalomból Kovács Erzsébet adácsi és Pócs Judit gyöngyösi, matematikából Mátyus László gyöngyösi és Gál

Csaba hatvani, orosz nyelvből Örsi Tibor, Oldal Vince egri. Bársony Judit gyöngyösi és Erdény

i Anna hatvani

pajtás képviseli Heves megye sok ezer kisiskolását.

(pilisy)

Nívódíjas

Az Iskolatelevízió fennállásának ötödik évfordulója alkalmából kiosztott rangos kitüntetések egyike megyénk székhelyére, Egerbe került. Érthető a boldog tulajdonos, dr. Nagy Andor, az Egri Tanárképző Főiskola adjunktusának elégedettsége, hiszen hosszú munka eredménye ez a siker.

— Igen nagy öröm ez számomra — mondja dr. Nagy Andor —, hiszen ebből a témakörből írtam disszertációmat és ebből doktoráltam. Már évek óta dolgozom az Iskolatelevízió külső munkatársaként Tavaly én írtam a „Televízió és a gyermek” forgatókönyvét, részt vettem egy nemzetközi konferencia előkészítésében, ezenkívül előadásokat tartottam itthon és az ország számos más városában az Iskolatelevízió munkájáról, feladatairól.

A friss oklevél még ott van a kezében. Belepillantok az utolsó sorokba:

„Eddig végzett kiváló munkájáért nívó-díjban részesítem. Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke.”

Jön el, szabadsági"

Tanácsköztársasági művészeti szemle

TSncj dal, lendület Ezzel a három szóval lehetne röviden jellemezni az egri művelődési központban vasárnap délelőtt megrendezett seregszemlét. Örömmel mondhatom el, hogy az előadások színvonalára nem panaszkodhatott a majd háromórás műsor közönsége.

Két valóban remek produkciót kell kiemelni az együttesek közül; a művelődési központ cigányegyüttese olyan kvalitású teljesítményt nyújtott, amire jogosan lehetünk büszkék. A tanárképző főiskola irodalmi színpada, amely tnűsorösszeállítás- sal lépett a közönség elé, ötletesen forrasztotta össze 48. és 19. márciusának forradalmát, hangvitele tiszta volt, rendezése egyszerű és sallangmentes, a szereplőle pedig valóban kiváló teljesítményt nyújtottak. A művészeti szemle méltó volt a forradalmi hagyományokhoz. Az előadás végén Nagy Katalin, a zsűri elnöke köszönte meg a részvevők munkáját, majd

átnyújtotta a helyezetteknek

a jutalmakat. A tanácsköztársasági művészeti szemlén arany fokozattal jutalmazták Virág Tibor (tanárképző főis(AAAAAAMAAAAMAAAAAMAAA/W\AA

A citera művésze

* Ketten ülünk az asztal- >

> núl. Az arcát nézem; egy- <

< szerű, napbamitott, ráncos >

> arc. Megdolgozott újjai za- s

< vartan kalandoznak szürke C

> kabátján. SÍ éves Abóczki S

< János, az egri Petőfi Tsz <

< tagja. >

< — Hatéves korom óta ját- $

> szom ezen a hangszeren. >

< Otthon, Kistályán, a bá- <

> tyámék sokat muzsikáltak, >

> hát Én is megpróbáltam, <

< aztán megszerettem ezt a ?

> hangszert. <

> Félszegen állt a közönség s S elé, s csak akkor simultak < f cl a ráncok az arcán, ami- > s kor szűnni nem akaró, zu- <

< hogó taps köszöntötte a >

£ színpadon. <

f/VÁAAAAAAAAAAAWAAAAAAMAAAAA

kola),Fülöp János (Finomsze- relvénygyár), Mikes Márta (tanárképző), Szerencsi Mária (KISZÖ1Ö versmondókat, Abóczki János (Petőfi Mgtsz) citeraművészt. Ezüst fokozatot ért el: Mezei Mária (tanárképző), Gyurkó Erzsébet (tanárképző), Pap p Sándor (honvédség), Dér Edit (KI- SZÖV), Samu Mária (KI SZÖV), bronz fokozatot: Kuzman Magdolna (KISZÖV).

Az együttesek közül arany fokozatot ért el: az Egri Tanárképző Főiskola irodalmi színpada, a művelődési központ citeraegyüttese, ezüst fokozattal jutalmazták a Kossuth Lajos Katonai Főiskola irodalmi színpadát, bronz fokozatot nyert: a KISZÖV irodalmi színpada, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola és az Alpári Gyula Közgazdasági Technikum tánccsoportja.

Vasárnap Hatvanban is megrendezték a tanácsköztársasági művelődési szemlét a Vörösmarty Művelődési Otthonban.

c=: fiker: ^

BUl

2

um

a-------- ------------- u

3

8. • t

Trojanné nővérének címét természetesen tudta-« nyo^ I

inozőcsoport. _ . A \

Most mind ott tolongtunk az előszobában. Trojanné; : Végre kijön a nappaliból. Jobb kezében a kis borondótj viszi, bal karján átvetette könnyű esőköpenyét. Kézitas-i kaja hosszú szíjon a vállán lóg. Tagadhatatlanul az eret ti nő szép látványa, aki után sokan megfordulnak az utcán.. Hallgatunk. Trojanné lassú, léptekkel közeledne az; öjtóhoz. mintha mi ott se volnánk. Arca komoly, szeme.

szomorú, nyugodt. _

M

ár a kilincs után nyúl, amikor Skala főhadnagy,;

megmozdul. , . ,,

_Trojanné asszony — mondja szénáén —, wíjcojcb

k

edvéért meg kell néznünk a bőröndjét.

Az asszony csodálkozó tekintetet vet rá, amelyből csak ügy süt a hideg tiltakozás. i

— Miért, uram?

Skála vállat von. Csak ne mondja meg, hogy tőlem ered az ötlet. Karlicek, én, Loubal, Trepinsky meg a többiek meg se moccanunk. ,

_ Megtagadom! — mondja Trojanné olyan energiával, amely ebben a pillanatban igazán csodálatos,

— Tanácsolom, hogy ne ellenkezzék!^ .

_ Azt kérdezem, miért! — Trojanné lesújtott özvegyből egyszerre bősz oroszlánná változik. — Mit akarnak? Mivel gyanúsítanak? Tulajdonképpen mi történt? Semmi, csak egy szörnyű véletlen! Hát tehetek róla? Talán én fertőztem meg tetanusszal a férjemet? Mórt vettek tőlem ujjlenyomatot? Hagyjanak békében! Egy másod; percig sem maradok tovább. . ..... .....

H

evesen megragadja a kilincset es feltepi az ajtót. Skála azonban odatartja a lábát és becsapja. Mire Tro; janné észbe kap, a bőrönd már Skála kezében van.

Most mereven áll, mintha kővé vált volna.

— Botrány! — liheg felindultam

fry ül a nyugodtan a fogas alatt levő asztalra teszi a

bőröndöt Kinyitja; Készültség csoportjának egy tagja fürgén ódaugrik, kezében éles fényű zseblámpávaL

Indiszkrét dolog ez. Skála hidegvérrel szedeget a kofferből olyan dolgokat, amelyeket férfikéznek érintenie sem volna szabad. Egy pár csinos cipőt, könnyű nyári ruhát, toalettszereket. Előhúz egy pár finom női harisnyát, és szétráz még valami intimebb holmit is.

De semmi gyanús. Még Karlicek a vad képzeletével sem tudna belőlük valamit kiolvasni. Csakhogy Karlicek egyszerre mégis megszólal:

— Elfeledkezett a pizsamáról, Trojanné asszony.

Trojanné megrándul.

«— Mi köze ehhez magának?!

Szépen vagyunk! Félek, hogy Karlicek még értekezni kezd a hálóruha rendeltetéséről, mert szerelmi csalódása talán cinizmusba döntötte. Karlicek azonban hallgat

Skála némileg kínos arckiíejezéssel rakja vissza a holmit a bőröndbe.

—• Hagyja! — taszítja félre Trojanné dühösen.

Maga nyúl a fehérneműhöz, és ügyesen, gyorsan és Ingerülten berakja a bőröndbe. Skála 6zemrehányó pillantást vet rám.

Csapódik az ajtó, és Trojanné köszönés nélkül, már ott sincs. Boucek doktor rohan utána. Kis híján nekimegy az ajtónak. Kinyitja, s Trojanné nevét kiáltozva ő is el-, tűnik.

Hát meet Jól felsültem. A derék Boucek doktor mi mást gondolhat, mint hogy a rendőrök sokasága piszkos túlerővel rárontott egy szegény özvegyre.

Egyikünk sem szólt semmit, csak Karlicek fintorgat- ja az arcát, és fittyet hányva magasabb tisztségünknek, £el-alá szaladgál és hadonászik.

Aki máshová megy aludni — kiabál ingerülten —, az elsősorban a hálóruhára gondol. Aki erről elfeledkezik, az mást forgat a fejében. Trojanné más okból megy el hazulról.

— A nővéréhez megy, Karlicek! — szól közbe Skála bosszúsan.

— Talán higgyem el, hogy éjszakára kölcsönkér ott valami kimustrált réklit? Annál finnyásabb ez! Másvala- miért ment el!

És Karlicek, a mai kriminalisztikának e nehezen fél; fogható jelensége, izgatottan folytatja:

— Én vallom azt a psziohoanalitikai elméletet, amely szerint az emberi tudatból sohasem tűnik el a rövidesen sorra kerülő álom szükségletének feltételezése. Ez a nő minden porcikájában hamis. Meg kellett volna vizsgálni a kézitáskáját is. Én még azt is ajánlottam, gyerünk a bőrére. Tudja ő jól, hogy nem fog a nővérénél aludni. Hát minek hurcolná magával a pizsamát? Ezzel elárulta magát.

Megfogom Karlicek karját.

— Helyes — mondom —, de a következőképp megyünk a dologra; Loubal és Trepinsky elvtárs a lehető leggyorsabban megszervezi Trojanné szüntelen szemmel tartását. Valakinek tüstént oda kell mennie a ház elé, ahol a nővére lakik. Nőket is bevonunk a munkába.

Loubalnak és Trepinskynek eddig semmi dolga sem volt, mert az a cél, amit eredetileg követünk, elveszett. Nem kell nekik semmit sem kétszer mondani. Már indulnak is.

Becsukom mögöttük az ajót. Valahonnan lentről idegen hangokat hallok. A reggeli zűrzavar után lecsillapodott ház ismét félbolyduVt.

Ügy látszik, Trojanné túlságosan sietett, s Boucek doktor nagyon is zajosan dübörgött le a lépcsőn.

— Nézzünk csak körül egy kicsit — mondom.

Skálát és csoportját tájékoztatom a valóságos helyzetről. Karlicek szorosan összezárja ajkát, mintha erősen feltette volna magában, hogy többé egy szót sem szól. Hanem végül mégis ejt egy megjegyzést

— Azt az ezrest annak idején Trojanné hagyta ott az ékszerboltban — mondja konokul.

— Lehetséges — hagyom helyben. — De az már régen volt, s a vezetőnő akkor sem emlékezett semmire. Elmegyek oda, veszek egy ezüsttel kirakott cigarettaszipkát, aztán majd meglátjuk. Ha látom, hogy nem olyan kelekótya, mint amilyennek mutatta magát, akkor más is lehet a dolog mögött, nem egy ismeretlen hölgy, aki ezressel fizetett neki. Például mért ne dughatta volna zsebré az érvényes ezrest, és mért ne cserélhette volna ki C—L- esre maga?

Skála felvonja a szemöldökét.

— Nem kellett volna már régen kísérletet tennie azzal a szipkával?

— De bizony igen — ismerem be. — Hanem csak

most jutott eszembe!

Ismét Kiirlicekre nézek, de Karlicek meg se mukkan. Sőt. még csak nem is pislog.

A házkutatást Trbjan szobáján kezdjük. Tekintélyes könyvtára van. Egyik kötetet a másik után kézbe vesszük. Megvizsgáljuk az íróasztalát. Tűvé teszünk mindent. Semmi gyanúsat nem találunk. De úgy tetszik, a rendetlenség az íróasztalán valamiképpen meddő. Nem látjuk megbízható jelét annak, hogy Josef Trojan még tegnap is dolgozott. Sőt az a benyomásom, hogy az utóbbi időben egyáltalán nem dolgozott.

Nagyon kapóra jönne például egy menetrend, amelyben vörös ceruzával meg vannak jelölve az északnyugati határvidékre induló vonatok. De ilyesmi nincs itt. Ä szemétkosárban semmi. Semmi belenyomódott írás a mappán. Semmi gyanús feljegyzés, érdekes levél. Egyáltalán, semmi olyasmit nem találunk, mint amire a híres irodalmi detektívek szoktak rábukkanni. Mindössze egy köteg kitöltetlen befizetőlap, meg a hivatalos értesítés a húszon négy ezer korona betétről. (Folytatjuk)