Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

Folytatódik a DNFF offenzívája l MOSZKVA: Nyikolaj Podgornij a szov­jet legfelső tanács elnöksé­gének elnöke pénteken a Kremlben fogadta Stefan Jedrychowski lengyel kül­ügyminisztert és beszélgetési folytatott vele. BECS: Február 26—27-én ülést tartott az Osztrák Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága. Az ülésen Erwin Scharf, a kb titkára tartott beszámolót az ország belpoli­tikai helyzetéről, majd Franz Muhir, az OKP elnöke szá­molt be az Olasz Kommu­nista Párt kongresszusának munkájáról. LIPCSE: A szocialista országok ipa­ruk legkiválóbb gyártmányai­val vesznek részt az idei ta­vaszi lipcsei vásáron. Ma­gyarország a többi között görgős ekét, valamint telje­sen önműködő analitikus ult­ra-centrifugát mutat be. SAIGON: Hatalmas pergőtűzzel és rakétatámadásokkal folyta­tódott pénteken a DNFF har­coló alakulatainak immáron hatodik napja tartó korata­vaszi offenzívája. A DNFF legújabb hadije­lentéseiben beszámolt arról, hogy az általános támadás- sorozat közben felszabadítot­ták a paciíikációs program keretében létesített számos, úgynevezett stratégiai falu lakosságát. A közlemények azt is hírül adják, hogy Dél- Vietnam több körzetében, egyebek között Saigon köze­lében, sok helységben népfel­kelés tört ki. A falusiak lel­kesen fogadták a hazafiak előrenyomuló osztagait és" menetoszlopait, s élelmet és szállást adtak nekik. A nép mindenütt odaadóan támo­gatta a DNFF hadművelete­it. Nyugati távirati jelentések szerint az ofíenzíva hatodik hajnalán a DNFF az ország mind a négy harcászati öve­zetében rakéta és nehézgrá- nát-támadásokat indított az amerikai expedíciós hadse­reg és a dél-vietnami csatlós kormány támaszpontja ellen. Különösképpen súlyos károk érték a Da Nang-i óriás-tá­maszpontokat. A Da Nang-i bázisra becsapódó 122 milli­méteres szovjet gyártmányú rakéták felrobbantottak egy amerikai hadianyag raktárt. A robbanás — mint az AFP tudósítója jelentette — meg- reszkettette szinte az egész várost. Az amerikai szóvivők a későbbi sajtótájékoztatón annyit elismertek, hogy az amerikai haditengerészet há­rom hajója, amely a tá­maszpont-város kikötőjében horgonyzott, súlyosan meg­rongálódott. A Saigontól 30 kilométernyire kiépített Long Dinh-i támaszpontra ugyan­csak rakéták záporoztak. Long Dinh az ofíenzíva kez­dete óta ostromlott várossá változott (MTI) Újabb botrány a BBC-nél LONDON: — Amint látjuk, Wilson WASHINGTON: ötmillió gépkocsit rendelt be felülvizsgálatra a Gene­ral Motors autógyár az 1065 és 1968 között eladott model­lekből. A különböző kocsití­pusoknál a karburátor egyik alkatrészének hibája, illetve a kipufogócső esetleges sza­kadása következtében az el­távozó gázok a kocsiszek­rénybe kerülhetnek és szén- monoxidmérgezést, fulladásos halált okozhatnak. Tavaly néhány halálos áldozatot is követelt a gyártási hiba. Az ötmillió kocsi visszarendelé­se a legnagyobb szabású ilyen akció az amerikai gép­kocsigyártás történetében. PÁRIZS: Franciaországban január­ban 1,4 százalékkal emelked­tek a kiskereskedelmi árak. Tavaly decemberben csupán 0,2 százalékos áremelkedésre került sor. SUPPERTAL: A nyugat-németországi Guppertalban két fiatal fod­rász csaknem két napig dol­gozott egyhuzamban, s meg­döntötte a nonstop hajvágás eddigi világrekordját: 380 férfivendéget nyírtak meg. MEXICO CITY: Dr. Armando Gonzalez mexikói orvos olyan tablet­tákat kísérletezett ki, ame­lyek segítségével megelőz­hető a gyermekek fogainak szuvasodása. Az orvos ötszáz hétéves gyermekkel folytatott sikeres kísérleteket. VARSÓ: Az évszázad tele tombol Északkelet-Lengyelország- ban. a bialystokí, vajdaság­ban a 6—8, helyenként pedig tíz-tizenegy méteres hófúvá­sok szinte megbénították az életet. A vajdaság útjainak nagyrésze járhatatlan. Több falut a hó teljesen elzárt a külvilágtól. A BBC igazgatósága hiva­talosan bocsánatot kért Wilson tói, mert a televízió harminc éves riportere, David Dimbleby a Nixon lá­togatása idején „rendkívül könnyed hangon” kommen­tálta a protokolleseményeket Dimbleby rögtönzött kísé­rőszövegének néhány gyöngyszeme megérdemli, hogy szó szerint idézzük: — Éljenzés nincs. Az em­bereknek tulajdonképpen fo­galmuk sincs arról, miféle ember ez (Nixon.) De külön­ben sem hevíti őket valami túlzott izgalom. Kitemették Kukolt JERUZSÁLEM: Pénteken délelőtt Jeruzsá­lemben az ország nagy ha­lottainak temetőjében ünne­pélyes külsőségek között el­temették Levi Eskol minisz­terelnököt. A ravatalnál Sazar államfő vett búcsút a2 elhunyt miniszterelnöktől, majd a sírnál a parlament elnöke mondott búcsúbeszé­det. A temetésen a politikai élet és a katonaság vezetőin kí­vül csak néhány ország ala­csonyszintű küldöttsége je­lent meg: az Egyesült Álla­mok küldöttségét Robert Finch egészségügyi, közokta­tási és népjóléti miniszter vezette, Nagy-Britanniát Irene White munkáspárti képviselő, Kanadát Paul Martin, volt külügyminiszter, az NSZK-t pedig Herbert Weichmann, a Bundesrat el­nöke képviselte. Meglepetés­re nem volt ott a temetésen egyik legközelebbi barátja, akitől a miniszterelnökséget átvette, a 82 éves Ben Gurion. (MTI) Értesítés Az Állami Biztosító értesíti egri Ügyfeleit, hogy március 1-től üvegkáraikat a gyors rendezés érdekében a kts2 üveges részle­génél Eger, Dobó u. 1. sz. alatt személyesen, vagy 56-17 telefonszámon jelenthetik, a pontos mére­tek közlesével. mindent megtesz, hogy el­lopja Nixontól a rivalda­fényt és igyekszik úgy he­lyezkedni, hogy mindenki rá figyeljen. — A tárgyalásokról mi egy­szeri emberek úgysem fogunk megtudni semmit, mert Nixon és Wilson magas fizetésű saj­tófőnököket tart, akiknek az a feladata, hogy eltitkolják az igazságot. (MTI) A New Orleans-i karnevál­nak nagy híre van. „Mardi gras” néven emlegetik. Az egyszerű városlakó álarcot ölt, s ha ezt tette, ihat, nők­kel szemtelenkedhet. ordítoz­hat és szabadon fetrenghet a Felix nevű bár előtt. A rend­őrség még csak ügyet sem vet rá. „Mardi gras” Idején ebbe a városba érkeznek a turis­ták ezrei, akiket ide vonz a farsangi büntetlenség és bün­tethetetlenség, amely febru­árban több napig tart. Ha va­laki álarcot ölt, akker nincs mitől félnie. Az idei New Orleans-i álar­cok közül egy különösen be­vésődött az emlékezetembe. Korábban jelent meg ebben a városban, mint a többi far- sangozó. Sőt, túlságosan is ko­rán. A farsang tulajdonkép­pen csak a következő nap kezdődött. Az az ember, aki ezt az emlékezetes álarcot viselte, egy gépkocsiból szállt ki, ügyet sem vetett a rá vá­rakozó újságírókra, tv- és rádióriporterekre, akik össze­gyűltek az előtt az épület előtt, amelynek bejárata felé a jövevény törekedett. Jól szabott ruhát viselt, amely semmiképpen nem külömböz- tette őt még azoktól az üzleti alkalmazottaktól, akik e korai órában munkába siettek. Ma­ga az álarc valahogy ponto­san olyan volt, mint az ame­rikai űrhajózási és világűrku­tatási hivatal egyik igazgató­jának, az űrrepülési központ vezetőjének, Wernher von Braun rakétaszakértőnek az arca. Ml természetesen vala­mennyien tudtuk, hogy az újságírók előtt elhaladó férfi nem volt más, mint az SS egykori Obersturmbannfüh- rere, a hitleri „Reich” legelső rakétaszakértője, a V—2 meg­alkotója. V—2-vel bombázták Londont. A jövevény az ajtóhoz lé­pett, amely mellett egy nagy bronz táblán a következő né­met és angol nyelvű felírat volt olvasható: „A Német Szövetségi Köztársaság New Orleans-i főkonzulátusa”. A jövevényt egyetlen új­ságíró sem követhette. Minden olyan próbálkozá­som, hogy telefonon meggyőz- «s a főkonzulátus titkárát, hogy feitétetlenül jelen kell R nyugat-berlini helyzet BONN: Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője pénteki sajtókonferenciáján, kérdé­sekre válaszolva kijelentet­te: minden amellett szól, hogy az elnökválasztó gyűlést Nyugat-Berlinben tartják meg. Az idő nagyon rövid — fűzte hozzá — hogy e terven változtassanak. A technikai előkészületek jellegét tekint­ve, március 2-a lenne az utolsó időpont, amikor még át lehetne helyezni az elnök­választó gyűlést Nyugat-Ber- linből. Diehl kijelentette, Kies in­ger kancellár jelen pillanat­ban nem tervezi, hogy magá. hoz kéresse Carapkin szovjet nagykövetet. (MTI) Jakubovszkij és Szemjonov Berlinben BERLIN: Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesült fegyveres erőinek főparancs­noka és Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-he­lyettes pénteken Berlinbe ér­kezett. Fogadta őket Walter Ulbricht, az NDK államtaná­csának elnöke. A megbeszé­lésen részt vett még Willi Stoph miniszterelnök, Erich Honecker, a NSZEP poltikai bizottságának tagja, központi bizottságának titkára, Otto Winzer külügyminiszter, Heinz Kellessler vezérezre­des nemzetvédelmi minisz­terhelyettes, vezérkari főnök; szovjet részről pedig P. A. Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete, P. K. Kosevoj marsall, az NDK- ban tartózokdó szovjet had­seregcsoport főparancsnoka, P. A. Kurocskin hadseregtá- bomok és J. J. Malcev ve­zérezredes. (MTI) 24 óm a külpolitikában A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNY az elmúlt napok­ban feszült érdeklődéssel figyelte a Nyugat-Berlin körül alakuló fejleményeket. Nem volt vitás, hogy a nyugat­berlini szenátus az NDK javaslatára csak formailag mondja ki a választást, a döntés Bonnban történik. Ügy tűnik, — hacsak az utolsó pillanatban nem jön közbe valami váratlan fordulat, hogy a Rajna-partján ismét, mint már annyiszor, a hidegháborús szellem győzedel­meskedett a józanság felett. Miután ugyanis Diehl állam­titkár, a bonni kormány szóvivője kijelentette: „mindem amellett szól”, hogy a nyugatnémet elnökválasztásokat március ötödikén mégis Nyugat-Berlinben tartják meg, kijelentését Schütz nyugat-berlini kormányzó'polgármes­ter szinte szó szerint megismételte egy sajtókonferencián. AZ NDK VEZETŐ LAPJA, a Neues Deutschland kommentárban állapítja meg: ismét megkerülték Bonn­ban és Nyugat-Berlinben a probléma magvát: azt az alap­vető tényt, hogy Nyugat-Berlin nem tartozik a Német Szövetségi Köztársasághoz. NIXON NYUGAT-EURÓPAI körútja most már nem­csak diplomáciai értelemben, nemcsak a kulisszák mö­gött, hanem a szó közvetlen értelmében is mind viharo­sabbá válik. Miközben a római Quirinale palotában foly­tak az amerikai—olasz tárgyalások, tüntetések egész so­rozata kavarta fel az „Örök Város” megszokott rendjét. Az egyetemen súlyos közelharcot' vívtak a baloldali és jobboldali diákok, számos helyen tekintélyes tömegek tüntettek a NATO és ameri ka egész politikája ellen. A tüntetések során több száz előállítás és sebesülés történt, sőt egy fiatal egyetemista, a 24 éves Domenicó Congedo, az egyetemi verekedés során életét vesztette. AMIKOR AZ AMERIKAI ELNÖK távozott a Quiri- nale-palotából és megkoszorúzta az ismeretlen katona sír­ját, egy barna esőkabátot viselő fiatalember életét koc­káztatva az autók és motoros testőrök menetébe vetette magát, állítólag azért, hogy — mint kérőbb vallatta — írásos petíciót adjon át az Egyesült Államok elnökének. A férfit némi dulakodás után őrizetbe vették. EZ AZ INCIDENS nyilvánvalóan gyerekjátéknak bi­zonyul ahhoz a problémákhoz képest, amelyek De Gaulle elnököt párizsi rezidenciáján, a tárgyalóasztalnál várják Nixont Az amerikai elnök érkezésekor ugyan az Qrly repülőtéren „az Egyesült Államok legrégibb barátjának és szövetségesének” nevezte Franciaországot és De Gaulle is szólt „a két országot összekötő két évszázados barátság­ról”, — de a szépen formált mondatok nem téveszthettek meg senkit Johnson elnöksége alatt a két ország jóvi­szonyának csak romjai paar adtak meg és senkinek nem lehetett illúziója afelől: az Atlanti-óceánon átívelő híd újjáépítése — ha egyáltalán megkezdődik — még eszten­dőket vehet igénybe. Farsangi álarc Valaki megkérdezte, hogy miért tart olyan sokáig a három SS-katona tárgyalá­lennem Wernher von Braun kihallgatásán, s hogy miután az essen! bírósági tárgyalás nyílt, a sajtónak teljes joga van arra, hogy jelen legyen ezen a kihallgatáson is — mindez hiába volt, mindany- nyiszor csak ezt ^ nyugodt és udvarias választ kaptam: — Sajnálom, uram, a ki­hallgatás zárt. A sajtó kép­viselői közül senki nem jöhet be. Mint ismeretes, bírósági el­járás folyik Essenben három volt SS-katona ellen, akik sa- játkezüleg semmisítettek meg száz foglyot a Dora Mittelbau koncentrációs táborban, Nordhausen mellett, a Harz hegységben. A foglyok egy föld alatti gyárb&n dolgoztak, amely a V-rakétákat állította elő. A vádlottak most arra hivatkoznak, hogy a kivégzést megtorlásként alkalmazták a gyárban végrehajtott szabo­tázs miatt. Az újságírók ott maradtak a nyugatnémet főkonzulátus épületének bejáratánál, ké­szen tartották mikrofonjai­kat, töltőtollaikat, s kame­ráik, valamint fényképezőgé­peik lencséjét előre, rögzítet­ték a bejárat felé. Nem tudom, hogyan ala­kult bent a beszélgetés a né­met főkonzulátuson, ahol az SS volt Obersturmbanníühre- rét Hans Hückel, az essenl esküdtbíróság elnöke hallgat­ta ki; külön ezért érkezett a városba. Én természetesen egyálta­lán nem reméltem, hogy a fő­konzulátuson letépik az álar­cot Wernher von Braunról. Csupán az érdekelt, vajon megváltozik-e ez az álarc va­lamiképp. Csaknem fiégy óra hosszat kellett várnunk. Wernher von Braun végül kilépett az épületből, s abban a pillanatban a televízióhúza- lok akadályába ütközött. Gyors és határozott léptek­kel hagyta el az épületet, az olyan ember járásával, aki­nek a legfontosabb a munka, a munka, a munka... Az ál­arc alatt a szem* hides volt, á tekintete feszült MeáS sz * álare azonban ugyanaz volt. Semmiféle változás nem lát­szott rajta. — Semmi kőzöm ehhez az ügyhöz! — mondta az álarc. Az álarc alól a szem fürké­szően nézett, elhiszik-e neki ezt, vagy nem. — Nem foglalkoztam raké­tagyártással. A rakétákat a közelben, egy föld alatti gyárban gyártották. Az én ■ dolgom az ötlet és a rajz volt — Tényleg nem tudta, hogy a gyárban foglyok dolgoz­nak? — Tudtam. Ezt tudtam. De a foglyokkal nem volt semmi kapcsolatom. Nem érdeklőd­tem az iránt, ki és hogyan dolgozott. — Azt sem tudta, hogy a táborban bírói tárgyalás nél­kül pusztítják el az embere­ket? Az álarc megmozdult. Cso­dálkozást fejezet ki. — Vajon ki tudhatta akkor, hogy mi történik a tábor drót­sövénye mögött?! Nem, er­ről egyáltalán semmit sem tudtam... — De a szabotázsról vala­mit mégis csak tudott? — makacskodtak az újságírók. — Lehetséges, hogy történt szabotázs — fordult feléjük. — Ismétlem, semmi közöm nem volt a gyártáshoz. Az én dolgom az ötlet és a rajz, az ötlet és a rajz-volt. o<o. — Sejtelmem sincs róla — mondta az álarc, és mosoly­gott A hangmérnökök elisme­rően bólintottak — az álarc beszéde kitűnő volt. Tagoltan beszélt ahogyan ez egy is­mert amerikai rakétaszakér­tőhöz illik. A német akcentus szilárdságot, határozottságot adott beszédének. Az újság­írók fejüket csóválták: az ál­arc lassan beszélt és az új­ságírók minden szavát felje­gyezhették. A televízióiripor- terek ugyancsak a fejüket csóválták: az álarc nagyon fényképezhető volt, bizonyá­ra tetszeni fog majd a né­zőknek. Az álarc is bólintott Tud­ta, mit beszél. Ezután Braun beült a gép­kocsiba és minden valószínű­ség szerint kiment a repülő­térre, ahonnan az országos űrhajózási hivatal különrepü- lőgépén a világűrkutatási központba szállították. A rendőrök ügyet sem ve­tettek az álarcos férfira. Sen­ki sem állította meg, senki se vonta felelősségre. Az SS Obersturmbannfüh- rere, aki az amerikai űrrepü­lési WS z ponti igazgatójának álarcát viselte, érinthetetlen személyiség. Ez a farsang törvénye. G. Borovik a Novosztyi sajtóügynökség tudósítója A Mezőszemerei „Dózsa” Mg. Tsz alábbi formájú és szövegű lécbélyegzőiét ellopták, használata érvénytelen .DÓZSA” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet MEZOSZEMERE L f.

Next

/
Thumbnails
Contents