Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

ItéuMs előtt Magyar történelem a film vásrnán ELSŐKÉNT A VILÁGOM... „NAGYOT FORDULT A VILÁG, új korszak köszön­tött be. Távol-Keleten magas­ba szökkent a világforrada- iöm piros tüze, amely vágtató utján hozzánk is eljutott per­zselő melegével... — írja a i íllmszakBia híres lapja, a j Vörös .Film, mely bejelenti íja magyar filmipar első ál- :j lamosí iáiát. ’! 193 9. március 22-én — a IjTanácsköztársaság kikiáltá- !stá követő napon — teljesen jialúlról jövő kezdeményezés­ire, összejöttek a filmszakma Iművészei, fizikai dolgozói, ;j alkalmazottai. Zsúfolásig '[megtöltötték a Royal Apolló ! (ma Vörös Csillag) filmszín- l'liáz ezer személyes nézőterét. •Az izzó hangulatú nagygyű­lésén egyhangú határozatot !, hoztak, amely szerint más- i'aiaptc& „minden vállalkozás köztulajdon”. A hivatalos rendelet csak április 12-én I jelent meg, de ők már ekkor, őszinte lelkesedéssel, a vi­lágon elsőnek végrehajtot­ták a filmszakma szocializá­lását. A szovjet filmgyártást jpsak 1919 augusztusában ál­lamosították. i A Színházi Élet 1919. évi, [tő. számábah megjelent cikk már arról írt, hogy: ; ,,... a mozigyárak és szín­házak állami tulajdonba vé­tele egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezentúl unalmas, érdektelen, liivatalszagú fil- vteket fogunk gyártani. Tel­jesen ellenkezőleg. A kom­munizmus nem letörője, ha­dern lelkes harcosa minden igazi művészetnek és így a filmgyártás terén is első jel­szava: művészien szépet és érdekeset nyújtani. Mi a propagandát nem rikító szí­nekben és szavak harsogásá­ban keressük, hanem az esz- pie erejében és a szemlélte­tésben”. A Forradalmi Kormányzó- tanács XLVIII. számú rende­leté alapján tehát köztulaj­donba vették a filmgyára­kat, laboratóriumokat, a film­forgalmazást és kölcsönzést,, valamint'’a’mozgóképszinhá- zakat. Az irányítást a mun­kások áltál megválasztott El­lenőrző Tanácsok vették át, majd május 28-án létrejött az Egyesített Filmipar és Mozgóképüzemek elnevezésű új központi szerv. Ennek Márkus László művészeti megbízott, Radó István ter­melési biztos és egy új Köz­ponti Üzemvezető Tanács let­tek az irányítói. AZ ÁLLAMOSÍTÁS ÜTÁN ■ a legfőbb feladat a termelés és a mozik üzemel­tetésének azonnali megkez­dése volt. A Vörös Film első száma már közli is, hogy a Tanácsköztársaság első ide­jében milyen filmeket kíván­nak készíteni. A dramaturgia és rendezői kar teljes oda­adással fogott hozzá az új forgatókönyvek megírásához. Nagyszabású tervükből — a magyar mellett orosz, angol, francia, német és skandináv témákból — összesen 25-öt fogadtak el. Ezek a tervezett, de meg nem valósult témák voltak! Ami viszont a 133 napos proletárdiktatúra alatt megvalósult: 31 film. Ezek egy részét ugyan már 1918- ban tervébe iktatta valame­lyik filmgyár, forgatásukat azonban a Tanácsköztársaság alatt kezdték meg, ha nem is sikerült valamennyit befe­jezni. Ezekről a játékfilmek­ről azonban legközelebbi al­kalommal szólunk. A Forradalmi Kormányzó- tanács utasítására hetenként rendszeresen megjelentek, sőt különkiadásokban is készül­tek a Vörös Riport Film hir- adószámai. Ezek a hiradófil- mek örökítették meg a Ta­nácsköztársaság vezetőit, a proletárok harcait. A mun­káshatalom veszélyeztetése miatt a híradók már mind többet és'többet foglalkoznak a magyar Vörös Hadsereg katonáinak életével és har­caival. De bemutatták a pro­letárok lakásait, a proletár­gyerekek balatoni üdülését, a Margitszigetnek a dolgozók által történő birtokba véte­lét, a népgyűléseket, és az eldugott készleteik kiárusí­tására kényszerített kereske­dőket. A Vörös Riport Film legnagyobb vállalkozása az első szabad május elsejéről — 12 operatőr és rendező köz­reműködésével — készült nagyszabású, hozzávetőleg 500 méter hosszúságú riport­film volt. Ebből egy kópiát Szamuelly Tibor népbiztos magával vitt Moszkvába, Lenin számára. Amikor má­jus utolsó napján Szovjet- Oroszországból hazatért, Le- . nin ajándékaként hét riport­filmet hozott magával. Az Uránia filmszínházban be­mutatott filmek a szovjet Vörös Hadsereg ragyogó fegyvertényeit, a forradalom eseményeit ábrázolták. „A proletáriátus felszabadításá­ért harcba szálló orosz Vö­rös Hodsereg impozáns tö­megei elevenednek meg előttünk” — közli a Vörös Újság 1919. június 12-i szá­ma. A HÚSZ VÖRÖS RIPORT FILMEN kívül — melyek ma is megvannak — a hadmű­veletek megindulása után Toborzónap címmel figye­lemre méltó önálló riportfil­met forgattak, amely a vö­rös hadseregbe hívta a dol­gozókat. Ezen kívül két „pro­pagandafilm” is készült, az őfelsége, a király nevében! és Jön az öcsém! címmel. A filmgyártás haladékta­lan beindítása mellett másik fontos feladat a mozik üze­meltetése volt. A fővárosban működő 87 mozi mindegyikét államosították. Április végén már meg is nyitották Buda­pest első proletár-moziját, a Vörös mozit (az addigi Fé­szek-mozgó helyén). És itt mindjárt rá kell térnünk ar­ra, hogy a Tanácsköztársaság milyen fontosnak tartotta a gyermekfilmet és a gyermek­mozit. A Népszava már május 5- én bejelentete: „Mozgókép­színházat kaptak a proletár­gyerekek.” A Vörös Film jú­nius 7-én már be is számolt az öt fővárosi gyermekmozi megnyitásáról. A gyerekek — az Andersen, Grimm, Hamu­pipőke, Gulliver és Csipke­rózsika elnevezésű mozik elő­adásaira — ingyen kapták a jegyeket. Már az első elő­adáshoz hosszú sorban álltak a gyerekek a bejárat előtt. A műsorban három film szere­pelt: az első a sündisznók életéről szóló természetfilm, a második pedig Az arany­pók című mesefilm. A szünet | után színészek és artisták szórakoztatták a kis nézőket, majd Grogg! — légy hajós! címen egy rajzfilmet vetítet­tek. A FILMGYÁRTÁS tervei között szerepelt, hogy ezeket, majd a továbbiakban léte­sülő gyermekmozikat állan­dó műsorral lássák el. Külön filmcsoportot létesítettek e filmek előállítására. A tervek szerint a következő meséket akarták filmre vinni: Ander­sen : A lány, aki a kenyérre lép és A tűzszerszám, vala­mint két székely mesét (Kő­morzsoló János és Hüvelyk Matyi). Filmet kívántak ké­szíteni Sebők Zsigmondi Mackó úr kalandjai és Vár­nai Zseni: A balga óriás cí­mű írásából. Gondoltak a serdülőkre js. A tervben sze­repelt Gaál Mózes elbeszélé­sének és Bródy Sándor: Egri diákok című regényének megfilmesítése is. Ezeket a filmeket Balogh Bélával — a népszerű játékfilmrendezővel kívánták elkészíteni. Mindez — mint sok más — csak terv maradt. A Tanács- köztársaság 133 napos fenn­állása után — elsősorban az ellenség túlereje, a belső áru­lás miatt, valamint a prole­tárdiktatúra politikájában levő egyes hibák következté­ben — elbukott. Murai János Előbb ki kell kérnem a fe­leségem véleményét is... (Zsoldos Sándor rajza) tianrsal dobos (A Stern karikatúrája) Olvastuk a Hétfői Hírekben, hogy „három gerincvelő” átültetését hajtották végre nemrég az Egyesült Államok há­rom különböző kórházában: mind a három sikerült... A:, ör­vendetes hírt a párizsi Le Nouvel Observateur-böl vették át és a francia lap meg is állapítja, hogy „a betegek szervezete nem vetette ki az idegen velőt”. (Mind a három betegbe a testvéréből ültették át a „gerincvelőt”.) Ebből arra a felte­vésre jutnak, hogy „...a fehérvérűség hamarosan gyógyít­ható lesz...”. Ezen hírrel kapcsolatban szerintünk még más feltevések is lehetségesek. Pl.: 1. Nem haltak meg esetleg azok a szeren­csétlen testvérek, akikből átültették a gerincvelőt? Gerinc­velő nélkül ugyanis nem öröm az élet... De átültetni is kár volt, mivel a gerincvelőtől nem gyógyul a fehérvérűség... 2. Nem történt esetleg elírás a francia—magyar fordításban.’. Talán a csontvelőt fordították gerincvelőnek?... Mert oh/as- miről már tud az orvostudomány, hogy csontvelőt [darabká­kat) ültettek át betegekbe. Mert nem minden velő gerinc­velő... . ★ Hogyan él az „átlag lengyel?” Ilyen címen közöl statisz­tikai boncolgatást az Esti Hírlap. Az átlag lengyel „...évente 1800 darab cigarettát füstöl el, s ezzel világcsúcsot tart fenn...” — mert — „...Lengyelországban tavaly 60 millió cigarettát szívtak el...”. Nem tudjuk egészen pontosan, hogy jelenleg mennyi la­kosa van Lengyelországnak, de ez nem változtat a lényegen... Ha hozzávetőlegesen (kereken) 20 millió lakosra gondolunk, akkor is csak évi szerény három szál cigaretta jutna egy „átlag lengyel”-re, a tavaly Lengyelországban elszívott „60 millió” cigarettából... Ezzel igazán nem lehet világrekordot tartani... Nem csak évi, hanem napi 60 millióval se érhet­nének el helyezést a világversenyen... Szerencsére az ilyen versenyen egészségesebb dolog néha veszíteni.„ (DR. SZEMES) ./ Karinthy Frigyes úgy él az olvasó emlékezetében, mint a meglepő gondolatok, a nagy­szerű ötletek, a sziporkázó szellemességek nagyszerű író­ja. Stílusa, sok-sok bravúrja elkápráztat ma is, mert hír­adással szolgál egy világról, amelyben tengernyi kigú- nyolnivaló akadt A Lepketánc is igen-igen gúnyolódásí'éle. Vakongia az író országa, ahol a Géniusz­nak a nap ragyogásától kell rájönnie arra, hogy látni is lehet. Ez a nyilvánvaló igaz­ság azonban nem egyszerű dolog Vakongiában. A meg­szokás, az átlag mindennapi emberek életlátása meghök­kentővé teszi ezt a Géniusz által felfedezett igazságot, amelyről végül is neki kell lemondania, mert a szerelem, a karrier másképp nem le­hetséges ebben a kigondolt nevű, de nagyon is valóságos országban. Karinthy Frigyes remek öt­lete, fantasztikuma egy fel­vonás erejéig terhelte annak idején a színpadot Az 1927- es bemutató érthetően vál­tott ki ellenérzést, hiszen a dramaturgiai rutin és cél­szerűség hiányzik ebből az írásból. Bár az író megfele­lő hadrendbe állítja a küzdő feleket, Géniusz mellé küz­dőtársul beosztja az Akadé­mia elnökét, ellenfelekül pe­dig a szókimondó és korlá­tolt Audaxot, Rhinalt és Corpadest, de a csillogó mon­danivalón túl már nincs küz­delem, összecsapás. Géniusz egy ideig még formálja a számára is megrendítő felfe­dezést a látásról, aztán tu­domásul veszi, hogy jön a föld alá búvás ciklusa, az a huszonöt esztendő, amikor a labirintusok melege, a folyo- sók. barlangok tömör éjsza­kájában kell eligazodnia sze­relmével, Déliával. Nemcsak a látás izgalma, ennek az ötletnek a fényessége világít a Lepketáncban. Először csak valami modem jellemzési formának tűnik az, hogy Ka­rinthy a személyeket Tevé­seknek, érdeseknek, simák­nak, símulékonyaknak neve­zi, hogy illatokról és szagok­ról beszél, amikor egy-egy embert el akar különíteni többiektől: aztán rájövünk, hogy a Géniusz által felfede­zett látásban ezek a felületi minőségek eligazítanak. A • • 'hallgató végigköveti Karinthy gondolatmenetét, s akkor jön rá, hogy nagyobb műfajbeli ökonómiával, a gondolati mag szorgalmas ki­fejtésével mekkora drámai lehetőséget kínál ez a Ka­rinti-y-f an tasztikum. önkén­telenül Galileire gondolunk. A hallgató csak hálás le­het ,a mű tolmácsolásáért, mert a Rádió Darvas Iván. Ajtay Andor, Vass Éva, Rá­day Imre, Kőmíves Sándor, Greguss Zoltán jellemformá­ló hangját és erejét használ­ja fel a mű életre keltéséhez. És a mű Török Tamás rende­zésében hat is. (farkas) RtlLLlOE**T — Semmiség — felelte Karlicek szerényen. — Benne van a nyilvántartóban. De arról van szó, hogy Lenk al­hadnagynak nincsenek hozzátartozói, a menyasszonyának meg végképp nem mondanának semmit, tekintve, hogy nem családtag. Meg itt a hivatali titoktartás is. A lány kívánságára a mieink érdeklődtek Lenk után, de persze csak kitérő választ kaptak. Az mondták hát neki, hogy jöjjön egy hét múlva. Azt hiszem, meg fogják kérdezni magától, mit mondjanak a lánynak. Amikor beszéltem '■ vele... •-Még beszélt is vele... •— Puszta véletlenségből. Úgy adódott. ■— Maga lódít. — Nem is nagyon — mondta Karlicek. — Természe­tesen semmit sem árultam el neki abból, amit egyelőre nem szabad elárulni. Igyekeztem megnyugtatni, derűs históriákat meséltem a gyakorlati életből, hogy minden vőlegényt, aki eltűnik a menyasszonya szeme elől, nem lehet hivatalosan eltűntnek nyilvánítani, mert előfordul­hat, hogy egy idő múlva felbukkan egy másik menyasz­I szony mellett. Dvorsky kisasszonynak azonban nincs sok humorérzéke. Csak csóválta a fejét. A vőlegényét, mond­ta, valami különös álmok gyötörték vagy mi. afféle go­nosz előérzet... Egyszóval, Dvorsky kisasszonynak ba­bonás aggodalmai vannak. Ezt az átkozott Karliceket most afféle szemfüles ku­tyának láttam. Tömpe orra volt, amivel mindenfélét ki­szimatolt. —- Keresse fel Dvorsky kisasszonyt, és vezesse hoz- j zám — mondtam. Bólintott Alighanem maga akarta ajánlani, mea-t azt mondta. — Mindjárt gondoltam, hogy nem volna ártalmára az ügynek, ha elbeszélgethetne vele. Kíváncsi vagyok, mit szól majd az arcához. Ilyet én még nem láttam. Nincs rajta semmi különös. Én a női arcokat elvből józanul szemlélem. Általában eléggé harmóniában van rajtuk minden, nála végeredményben szintén... de arról van szó, hogy a szerelmi viszony fölött mindig kell lenni valaminek, ami annál fontosabb. — Ezt már mondta. Komoly képet vágva felemelte az ujját. — Most mint tisztán akadémikus kérdést hozom fel a dolgot. Ugyanis azt hiszem, hogy Lenk alhadnagynak e tekintetben különösképpen könnyű a helyzete. Karlicek csak úgy mellékesen kihúzott a táskájából egy aktaköteget, és a sarokban álló kerek asztalkára tette. A már előbb elmondott és számos személyes megjegyzés­sel fűszerezett hivatalos jelentés másolatát imigyen át­adva, szusszanás nélkül folytatta a mondókáját: — Az a benyomásom, hogy az a szerelem fölötti fon­tos valami benne van Dvorsky kisasszony arckifejezésé­ben, és egyáltalában az egész lényében. Nem mintha vala­mi különleges belső értékek sugároznának belőle. Jól megnézi őt az ember minden szögből, mégsem jön rá, mi az. Ha előfordul, abban a szempillantásban elfelejti, mi­lyen is a külseje, és a világért sem tudja felidézni az emléke­zetében, ahogy nem tud anyagi formát adni egy lelki tu­lajdonságnak ... — Karlicek — vágtam ketté a szavát erélyesen. — Majd én megnézem jól minden szögből magam! Döbbenten hármat pislantott, mintha túlságosan so­kat engedtem volna meg magamnak, azután egy szó nél­kül kisomfordált a szobából. \ Megkönnyebbülten lélegeztem föl, és leültem az asz­talom mellé. A két anyacsavar kajánul vigyorgott rám, mintha ennek a kupeemód szószátyár Karliceknek itt ma­radt volna egy darabja. De igazán nem átkozhattam, amikor elkezdtem összeszámolni az érdemeit. Először is az ő ötlete volt, hogy a meggyilkolt lány szétvetett keze jelent valamit, s alighanem jelentett is. Másodszor, a saját jószántából végigbukdácsolt a síneken, hogy anyacsavarokat keressen, és talált is. Harmadszor, azt ajánlotta, hallgassuk ki a 2316-os vonat összes utasát, amit nem lehet egyszerűen ostobaságként elvetni. Ne­gyedszer, kiszedte Helena Dvorskyból, a motoros jármű­vek adóügyi előadójából, azt a különös információt, hogy Jaroslav Lénknek szerencsétlenséget jósló, rossz álmai vol­tak. Ha mindezt végiggondoljuk, hinni kellett Karlicek lélektani elméletében is, a tudatgát dolgában. Megcsóvál­tam hát a fejem, mint az olyan ember, aki nem egészen tudja, hogy is vélekedjék a dologról, és behívtam Loubal elvtársat, a C—L ügy törzskarának egyik ügyes tagját. Meghagytam neki, hogy másolja le a 2316-os számú vonat utasainak, öles névsorát, s utasítottam, próbáljon meg találni köztük olyanokat, akik észrevették valami szembeötlőt a 286-os és 297,3-es kilométerkő között, külö­nös tekintettel a 286. kilométer közvetlen környékére. Minthogy a június 27-én a vonatban összeverődött utasok most szét voltak szóródva a köztársaság minden részében, szabad kezet adtam Loubalnak, válasszon ki annyi mun­katársat, amennyit jónak lát, hogy minél előbb végre­hajthassa a feladatat. Loubal soha semmin sem csodálkozott, semmitől sem rettent vissza, s a rábízott feladatokat a palackba zárt szellem lelkiismeretességével hajtotta végre. Az ő „igen­is !”-e mindig imponáló volt. Gyakran már kísértésbe es­tem, hogy megparancsolom neki, vezesse elő, mondjuk, Hamlet apjának gyilkosát, de attól tartottam, hogy rá­vágja: „Igenis!” Sőt — hogy valóban elő is vezeti, s én csúfosan felsülök a tréfámmal. Loubal ijesztően meg­bízható volt. Azután magamhoz hívattam a törzskar egy másik tagját, Trepinskyt. Trepihsky nem sokban különbözött Loubaltól. Azt mondtam neki: — Megbízólevelet kap, hogy menjen el a közlekedés- ügyi minisztériumba. Kérje, tegyék lehetővé, hogy meg­vizsgáljon egy ugyanolyan típusú postakocsit, mint ami­lyen a 2316-os szerelvény postakocsija volt. Más módot is választhat, ha úgy találja, hogy azáltal a cél könnvebben elérhető.' Feladata a következő: részletes felsorolást ké­szít az összes háromnegyed hüvelykes csavarról, amelvet a kocsi szerelésekor kívül és belül használtak. Minden egyes csavar, illetve csavarcsoport esetiben pontoson meg kell határozni az előfordulás helyét. Válasszon ki annyi munkatársat, amennyit a saját megítélése szerint jónak lát, hogy a féladatot minél előbb teljesíthesse. Egyelőre ez minden. Köszönöm. De azután tenyerembe horeasztottam a fejemet. Újra nyugtalanítani kezdett az a veszedelmes gondolat, amely " akkor fűtött át az agyamon, amikor Karlicek elém tette / az anyacsavarokat, (Folytat juh) •. Karinthy Frigyes: Lepketánc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents