Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-16 / 39. szám
Nem, az a világ már elmúlt. Mármint az a világ, amikor a magyar ipar kifogásokat gyártott és a magyar kereskedelem kifogásokat árult, kétségkívül nagy választékban és igen kiváló, a világpiacon is elismerésre méltó minőségben. Ha manapság bemegyünk egy üzletbe és keresünk valamit, mondjuk egy szerény és egyszerű gyűszűt, — nincs kifogás, hogy nincs. Gyűszű nincs és kifogás sincs. Nyíltan és őszintén megmagyarázzák a boltban is, az újságban is, a televízióban is, hogy gyűszű azért nincs, mert... És a gyűszű valóban azért nincs, amit nyiltan és őszintén elmagyaráztak az illetékesek, nem kisebbítve a tényleges és objektív nehézségeket és saját felelősségüket sem a gyűszü- ügyben. Van tehát a gyűszűgyártás- nak felelőse, persze, gyűszű azért tovább sincs. Nincs kifogás, van felelős, de továbbra sincs gyűszű. Bemész, kedves olvasóm, a boltba és kérsz egy autószifontűt, ami filléres kacat, de azt nem kapsz, ám kaphatsz 45 forintért egy egész fejet. Üjat. Ennyiért lehet is. De nem kapsz hozzá kifogásokat. Azt nem. Helyettte elmondja a kereskedelem, az autószifonipar az újságban, a rádióban és a televízióban, hogy miért Bines elég autószifontű. S tényleg azért nincs! Nem kenik el a felelősségüket, nem beszélnek mellé, nem keresnek üres kifogásokat, ami probMaxi és mini léma, az valóban probléma, aki felelős érte, az vállalja is nyiltar. és felelősségteljesen a felelősséget a közvélemény előtt. Autószifontű természetesen ezután sincs, csak felelős van és én, te, meg mi, mind valamennyien megelégedetten állapítjuk meg: sokat haladtunk előre. Hiánycikkek vannak, de vannak ám már felelősök is. Felelősök, akik az elemhiányért felelősek, akik azért felelősek, mert falun nem lehet narancsot kapni, vagy televíziót, s ha lehet kapni, akkor választék nincs; van felelőse, aki el is ismeri a felelősségét annak is, hogy a mosógépekhez nincs alkatrész. Sőt, annak is van felelőse, aki nyiltan és őszintén vállalja is a felelősséget a szavatossági idők lejárta után is árult árukért, hogy miért árulják, ha már egyszer lejárt az ideje. Van felelőse, aki igazat is ad a vevőnek és árulnak tovább mindent. Van, kérem, annak is felelőse, hogy miért lett drágább a méz, amióta az olcsó, bár kétségkívül ízléses műanyagtokban árulják, amit ugye, nem kell össze-vissza szállítania a kereskedelemnek, sem tárolnia. sem tisztítania. Van felelőse, mert, ha nem volna, az sem lenne, aki igazat adna a kedves vevőnek . . Természetesen, a méz ára marad változatlan. Higgyék el, kedves olvasóim, csakis a fejlődés nagyszerű és kétségtelen jeleit figyelembe nem vevő vevők lehetnek olyanok, akik a fejlődést nem, de ezt bezzeg észreveszik. Azt nem veszik észre, hogy a fejlődés jeleként megszűntek a kifogások, a felelősségvállalás zsonglőrködő áthárítása, helyükbe a nyílt és bátor, őszinte és a vásárlók tényleges és jogos panaszait ténylegesnek és jogosnak tekintő felelős felelősök iéptek. Nagy szó ez, kérem, senki sem tagadhatja! Bemész a vendéglőbe, az étel kisebb, az ára drágább. Szót emelsz, — igazad van.. Hát nem nagyszerű? Természetesen, ha egy hét múlva újból bemész a vendéglőbe, az étel talán még kisebb és még drágább, de legalább az a tudat megnyugtathatja háborgió pénztárcádat, hogy van a dolognak felelőse, akit ugyan nem vontak felelősségre, de hogy miért nem, annak is megvan a felelőse. aki vállalja is ezt a felelősséget. Ez is nagy szó, kérem, ezt nem tagadhatja senki! Egy doboz konzervet szépen becsomagolnak, egy kilói kenyeret még véletlenül sem. Vállaják a felelősséget, nyiltan és őszintén, hogy majd nem így lesz, de egyelőre a papír, ugye... meg a kenyér, ugye... meg a vevő, ugye ... Nem kell aggódnunk. Minden bizonnyal e kétségtelen és megkapó divatot is felváltja majd egy új divat, amikor ... Na, de még álmodozzunk a maxi korról, most még csak a mini — divatját éljük. A maximális panaszok mini-mális elintézését. A maximális felelősség vállalásét és a mini-mális felelősségre vonásét. S aki a minit nem becsüli, az a maxit sem érdemli majd meg. Ügy bizony. I nem ajánlott játék 99 Add vissza a babaruhát! BIZONYARA SOK/^ ismerik ezt a gyerekek világából vett játékot, amely a következetlenség megtestesítője. Az egyik gyerek a másiknak odaadja a játékát. — a babaruhát, aztán hirtelen gondol egyet, s visszaköveteli. Miután nem leli benne örömét, megint odaadja, aztán néhány másodperc múlva ezt sírja: „Add vissza a babaruhát”. Á gyerekeknél mégcsak elnézhető ez a következetlen játék, ám az utóbbi időben mintha a felnőttek is rákaptak, „volna, számos jelét tapasztalhattuk, hogy az új gazdasági mechanizmus első évében, sőt most, a második kezdetén is meggondolatlanul, következetlenül visszakoznak egy- egy üzlettől a mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek, hogy aztán néhány hét múlva megint „visszasírják” a felrúgott szerződést, vagy megállapodást. Egyik jellemző példája ennek az az alkalmi társulás, amelyben tucatnyi közös gazdaság vett volna részt megyénkből, hogy a borsodi iparvidéket ellássa gyümölccsel — zöldséggel. A megállapodás egyöntetű volt, s tsz-szövetség is segített, a' borsodiak is benne voltak az üzletben, egészen addigiamig az aszály be nem következett. Akkor azonban „rájöttek” a termelőszövetkezetek, hogy otthon is jó pénzért eladhatják az árujukat. Minek kell akkor a szomszéd megyébe vinni? Egymás után léptek ki a társulásból, s kérték vissza a „babaruhát”. aztAn a természet gondolt egyet, s néhány kiadós esőt küldött a földekre.. Egyszerre több vagon árú maradt eladatlanul. Az említett szövetkezetek futottak a régi üzlet, a pénzük után, s kérték a szövetséget, hogy mégiscsak hozzák össze ezt a zöldségárusító társulatot, mert különben nem tudják tisztességes áron eladni a termékeiket. Érthető módon a szomszéd megyebeliek megunták ezt a „játékot” és más partner után néztek. Hasonló esetet említenénk Eger ellátásával kapcsolatban is. Régóta napirenden van egy szövetkezeti áruház létesítése, ahol a környékbeli közös gazdaságok árúit lehetne megvásárolni. Volt, amikor már öt termelőszövetkezet jelentkezett. Aztán kettő visszalépett, mert máshol jobb piacot remélt. Aztán megint szóltak, hogy rájuk is számítsanak, de közben már a másik három gondolta meg magát. Ebből a társulásból sem lett a mai napig semmi, ép- |>n emiatt a következetlen- jtfgsorozat miatt. Természetesen arra is akad példa, amikor a szövetkezetek partnerei „adják vissza a babaruhát”. Nagy reményeket fűztek például a füzesabonyi, hevesi járás közös gazdaságai ahhoz az üzlethez, amelyet a TÁSZI ajánlott; miszerint 500 vagon szalmát vásárol meg tőlük az ipar. Az üzletet jóval aratás után mondták vissza, s emiatt a közös gazdaságok több millió forint bevételtől estek el. a , ZETEK '-érÜMtőett: ürömmé*’ fogadtak' a 5 szabad választás jogát, ami az adásvételnél az új gazdasági mechanizmusban számukra is megadatott. Örömmel vették, de nem tudnak megfelelően élni vele, sőt mint ezek az esetek is mutatják, okkal, vagy ok nélkül vissza is élnek e lehetőségekkel. Pedig a példák rögtön azt is bizonyították, hogy a „visszaélés” legtöbbször saját kárukat tetéztes megingatta a bizalmat üzletjeleiknél. Ajánlataikat , legközelebb már fanyalogva fogadták. vagy kereken visszautasították, mert az ipar és a felvásárló vállalatok is az olyan partnert szeretik, aki nem táncol vissza a második lépésnél. Amikor a szövetkezeti vezetők erről tanácskoztak, néhány elnök megemlítette, hogy ennek az ,,add vissza a babaruhát” játéknak többek között az a magyarázata, hogy tapasztalatlanok még az üzleti „illemtanban”. S nem utolsósorban az önállóságot rosszul értelmezve, lépnek vissza egy-egy üzletből, rúgnak fel megállapodásokat. Jó lenne, — mint mondták —, ha világosabban megmagyaráznák nekik, milyen elő- . nyolc származnak egy-egy táf^ulá?hól,_ összefogásból,., s mftycsn3$franyoí&áV>,fᣠha , ezekből , ki és be lépnek. TÜRELMET KÉRTEK a termelőszövetkezet vezetői, hogy megtanulhassanak kereskedni, s betartani azokat az alapelveket, amelyeken a termelő, felvásárló jó kapcsolata nyugszik: a bizalom, a jó minőség, a hosszabb határidők. Való igaz, erre a türelemre valóban szükség van. De legalább annyira a határozottságra is, hogy az adott szót, a szerződést következetesen megtartsák, ha már annak előnyeiről meggyőződtek. Mert a végletekig nem lehet játszani azt a ma még gyakran előforduló játékot, hogy „add vissza a babaruhát”. Kovács Endre JUiyizer volt, IlúL nem aolt... (Foto: Kiss Béla) to ..Kioek van leszállási igénye».^.)” A címben idézett hivata- loskodó, fontoskodó nyelvi formálással egyre gyakrabban találkozhatunk. Jegyzet- füzetemből még a következő példákat x idézhetem: Von-e valakinek kérdezési igényé? — Ez a szerény igényünk sem teljesülhet? — Végre kielégítést nyert tornatermi igényünk. (?), stb. Az 1800-as évek elején mesterségesen alkotott igény szó és szócsaládja (igényel, igényes, igénylés, igénybevétel, igénylő, igényjogosult, igénytelen) újabban egyre tolakodóbbá válik. A rostára tett mondatokban is feleslegesen kapott nyelvi szerepet. Az egyszerűbb, az érthetőbb fogalmazásban a következő mondatok az igény szó nélkül világosabb közlést közvetítenek: Ki akar leszállni? Van-e leszálló? Van-e valakinek kérdése? Ez a szerény óhajunk, kívánságunk sem teljesülhet? Végre elkészült tornatermünk if. Bizonyos helyezetekben természetesen az igény szó jogosan kap nyelvi szerepet.: Minden igényt kielégít. Jogos igényeket támaszt. — Megnőtt dolgozó népünk Igénye, stb. Az sem véletlen, hogy a hivatalos nyelvben a jogos követelés, követelmény, kívánalom jelentéstartalmak kifejezésére az igény szót használjuk fel. Azt azonban már nem tartjuk helyesnek, hogy a mindennapi élet nyelvhasználatában szavunk éppen tolakodó volta miatt nem engedi érvényesülni a következő szavakat: jog, jogosultság, óhaj, kívánság, kívánás, követelés, követelmény, jogcím, várakozás, kivánalom, stb. Napjainkban feleslegesen tolakodik előtérbe az igényel szó is. Még akkor is élnek egyesek veié, amikor tiszte- ;; létből, szerénységből és okos önuralomból helyesebb lenne valamit kérni, kívánni, óhajtani. „A szőlő három kapálást igényel” mondat szerintünk kevesebbet mond, mint a szőlőt háromszor meg . kell kapálni, nyelvi forma. Jó nyelvérzékű parasztemberek ajkán is el-elhangzik a fentebb idézett mondat, az is igaz, hogy csak hivatalos helyen és „szakértői” felszólalásaikban. A „megfontolás tárgyét igényli” szószártyárkodó nyelvi képlet pedig elsősorban arról árulkodik, hogy e nyelvi formát felhasználó előadó csak „hivatalból” szólalt fel, s nem azért, hogy mondjon valamit, s meg is értsék mondanivalóját. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa — Mondj egy számot! — 4 567 897 — Hülye vagy? Lottószámot mondjál... — 28 — Az nem jő, azt a múlt héten húzták... — Furcsa alak vagy. Neked semmilyen szám se jó? S különben is, fordulj a Lóri papagájhoz, mondjon az számot neked, s ne én... — Látom, nem vagy haver. Egy nyomorult számot nem mondanál a barátodnak, aki a maradék féldecijét megosztja veled. Egy számot képtelen vagy mondani. Pfujl — Mondtam már, hogy 28! — Én meg mondtam, hogy az nem jó, azt a múlt héten húzták... — Mit csináljak? Oly esdeklőn néz rám, kezében a vacak golyóstollával, orra alatt a lottócédulával, hogy nem tudom megállni, hogy ne mondjak neki 4fOMM c&y sifMorf W+- B2- 16 33 9^2 14- 26 72'35- 44 2r-18 21 SS 16 41 5$ egy számot. Hátha az én számom lesz az a bizonyos ötödik. — 32. Jó? — Harininckettű ... harminckettő? — morfondírozik, úgy rágva a tollát, mint egy kiéhezett kannibál. — Ez jó lenne, mert három meg kettő az öt, benne van a kßbalisztlkus ötös, ami ugyan annyi találatot is jelenthet, de... — Mi az; hogy de? — kezdek idegeskedni, hogy valaki egy szerencseszámon ennyit képes töprengeni. — De... tudod... Ha a háromból elveszem a kettőt, akkor csak egy marad. Az-meg azt jelentheti a kabalisztika nyelvén, hogy csak egy találatom lesz. Egy találatért meg érdemes lottózni ? Tz tz b^íííhatod, hogy felesleges. Na, mondj egy számot! Lenyelem a dühömet. U tóv égre igaza van, az ember se ötössel, se egyessel ne hívja ki a sorsát maga ellen. — És mit szólnál, kérlek, mondjuk a 49-eshez — mondom végül is jó szívvel, mert rajtam, azon egy számon igazán, ne múljon az 6 kétmilliós főnyereménye. ■ — Kifűnő... Nagyszerű. Látod, ha segíteni akarsz, tudsz is. Ez a szám nekem. bóratóm, még véletlenül sem jutott volna az eszembe... Szóval, 49 — emeli a tollat, hogy berajzolja az „X”-et, ám a toll télutón megáll a kezében... — Te a vesztemet akarod? — 'mttPffja hamuszürke arccal. — Te direkt azt akarod, hogy ne nyerjek? Szé- gyelld magad! Most már ragaszkodom a 49-eshez, tessék be. írni a 49-est, belőlem ne csinálj hülyét egy rohadt 49-es miatt... — Ne ordíts, hanem add össze, te szerencsétlen... Négy meg kilenc, az mennyi? Mi? — Mi az isten van veled — ordítok most már dühösen, — miért nem jó c 49 ?w? — Ne vizsgáztass, te átkozott. Tizenháromig én is tudok számolni... Érted.? — Te nem érted. Tizenhárom! És te ilyen számot akarsz velem feliratai, amikor a lottót pénteken sorsolják? És még ez nevezi magát a barátomnak — nézett rám olyan felháborodással, mintha, észrevette volna, hogy én tettem az arzént a káposztás cvekedlijébe. — Te... te hatökör! — ugrottam fel az asztaltól, de nem engedett. Boldogan ölelt át, 8 már írta is: — Látod, fiacskám, csak megjött az eszed, és megforrósodott a szived... Ez a hatos, ez egy nagyon használható, szép szám — csókolt homlokon a boldogságtól és megelégedetten dőlt hátra a széken, mintha a tudós, aki megoldotta a világegyetem kockási- tásának képletéi. Ez az egy találata volt. A hatos. Pontosabban, én találtam eV — ót. (eofii
