Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-15 / 38. szám
Igen vagy nem? 4 gyöngyösi négy is*, tagjai as egyesülésről ni. A szövetkezet tényleges gazdái maguk a tagok. Min* den úgy történik a közös gazdaságokban, ahogyan a tagság akarja. Erre való a titkos szavazás !s, amely lehetővé teszi a befolyásmentes állásfoglalást A gyöngyösi négy tsz-ben napirenden van az egyesülés kérdése. A hivatalos eljárás útján az első lépéseket már meg is tették. Mit lehet ettől a kezdeményezéstől várni? A szövetkezeti gazdák hogyan gondolkodnak? Mohácsi József, a Mátra- gyöngye Tsz tagja. — Hát... az egyesülés jobb volna. Mert teszem azt, ott van a munkaegység. Ti ezt kerestétek, mi azt állandóan ezzel foglalkoznak az emberek. Az egyik tsz-ben szigorúan mérik, a másikban meg enyhébben a munkát Van, ahol takarékoskodnak a munkával, pedig a földtől nem szabad sajnálni a megmunkálást. Nem jó az, ha három horolást terveznek és csak kettőt csinálnak meg. Ami jár a földnek, az jár. De az egyik vezetőség így gondolkodik, a másik meg úgy. Már csak azért is kellene az egység. Beszélgettünk mi már erről a szomszédokkal, az ismerősökkel. De nem lettünk okosabbak. Kell az egyesülés, kell, de az is fontos, milyen lesz az új vezetőség. Jobban csinálják-e majd, mint az eddigiek? Mert mi is azt szeretnénk, ha ezentúl jobb lenne. Ha a vezetőink azt mondják, az egyesülés a jó, akkor legyen az egyesülés. Ismerjük a vezetőinket rábízzuk magunkat az ő véleményükre. ★ Gulyás Imréné, az Oj Élet Tsz tagja. — Sengni. kifogásunk az egysülés "r ellen. Legalább egyformán fizetnek majd mindenkinek. Ni, nem azért, mintha a mi tsz-ünkben alacsony lett volna a fizetés! De hát ne legyen olyan, hogy az egyikben ennyi, a másikban meg annyi a pénz. Ezt beszélgettük a csapatban is, akikkel együtt dolgoztunk. Van persze gondunk is. Mi lesz a háztájival? Megmarad a régi, vagy összeforgatják az egészet? Aztán ott van a tartalék. Az egyik tsz többet tett el a jövőre, a másik kevesebbet. Mi elég sokat tartalékoltunk. Igazságos ez? Nem félünk mi a jövőtől, dolgozni akarunk mi ezután is, az egyesülés után is, aztán csak jobbnak kell akkor lenni. Megértették már azt a népek, hogy itt csak akkor van több, ha rendesen dolgozunk. Inkább az a baj, hogy nincs mindig elég munka. Nem kell hívni a munkára senkit, megy mindenki, az sértődne meg, akit kihagynának. Szóval, jobb legyen, az a fő. Egyesüljünk. Tóth Imre, a Dimitrov Tsz tagja. — Én azt mondom, a fejlődést megállítani nem lehet De így mondja ezt mindenki. Az egyesülés elkerülhetetlen. No, ember és ember között van különbség, persze, hogy van. Most is akad olyan, alá azt mondja, nem. De ez a kevesebb. Tudja miért húzódik tőle némelyik? Mert mi szépen telepítettünk szőlőt és az most kezdene már hasznot hozni. Mi dolgoztuk meg, mi kínlódtunk vele, és amikor már fizetne, annak is legyen belőle haszna, aki semmit sem tett érte? Érti. ugye? A nyáron is mi volt? Azt gondoltuk, rosszabb lesz az esztendő, mint az előző. És mi lett? Négy forinttal többet ért a munkaegység, mint 67-ben. Hát ez az! Fizetne már a szőlőnk... Aztán ott vannak azok, akik idáig a nagyobb értéket kapták, hetven forintot egy munkaegységre. Lesz nekik annyi ezentúl? Mert gondolkodik az ember, eszébe jut ez is, amaz is. Nem kell nekem mondani, tudom én, hogy ezentúl még többet lehet majd fejlődni, ha együtt leszünk. Hárman voltak együtt a Hazafias Népfront Tsz-ben: Balogh János, Kozmáti László és Rejlik János. Az első a raktáros, a másik kettő bringád vezető. — Az emberek kilencven százaléka úgy gondolja, hogy egyesülni kell Már így, ahogy vagyunk, nem tudunk fejlődni. — No, jókat kérdez, ha minket kérdez. Ha egyesülünk, megmarad-e valamelyikünk brigádvezetőnek, vagy raktárosnak? Látja, mégis azt mondjuk, egyesülni keik — Mi már kétszer is megszavaztuk az egyesülést, más években, mégsem lett belőle semmi. Pedig kelL Én csak azt mondom, ott vannak a gépek, ha lenne egy nagy Újszerű kémiaoktatási kísérlet Egerben Érdekes, újszerű kémiaoktatási kísérletre került sor a minap az egri IV. számú általános iskolában. Az Egri Tanárképző Főiskola kémiai tanszéke szakmódszertani tudományos kutatómunkájának eredményeképpen teljesen programozott kémiaórát tartottak a város általános és középiskolai szaktanárai előtt Az új oktatási forma a gyermekek egyéni gondolkodósának fejlesztését tűzte ki célul. Az órát Jeney Arturné általános iskolai igazgató vezette. Az ezt követő szakmai megbeszélésen részt vett Szűcs László, a főiskola igazgatója (a kémiai tanszék vezetője), és dr. Zombor Zoltán, a neveléstudományi tanszék vezetője is. gépjavító üzemünk, nem kellett volna Tarnaszentmiklós- ra vinni két gépünket és nem úgy kaptuk volna vissza őket, hogy egyik sem jő. — Vagy az istálló. Ha egy istállót. akarunk építeni, az legalább másfél millióba kerül. Sok az egynek. Így vagyunk mi a többi dologgal is. Egyedül sok, közösen meg eddig nem ment. Most majd másként lesz, ha egyesülünk. — Azt mondom, az egyesülés után ugyanolyan munkával, mint eddig, nem lehet majd rosszabb, csak jobb. Már évek óta nem tudunk haladni az egyről a kettőre. — Mindenki törekszik, hogy nagyobb célokat érjen eL Mi is törekszünk. Tehát egyesülni kelL Igaz, a termelőszövetkezeti tagok nem tudnak részletekbe menően érvelni. A kérdés lényegét azonban látják. Meg is fogalmazták. Saját sorsuk mellett mindany- nyiuk közös sorsa is érdekli őket. Mert felelősséget éreznek a közösért is. Gondolkodnak, számítgat- nak, vitatkoznak, és a végén csak arra megállapításra jutnak el, hogy az egyesülés az egyetlen és jó megoldás. Még akkor is, ha részletkérdésekben, mint amilyen a háztáji, a tartalék, az új telepítésű szőlő, egy kicsit aggodalmaskodók is. De a lényegben mind megegyeznek: egyesülni kell. G. Molnár Ferenc Minden tél végén felmerül a kérdés: vajon lesz-e jeges árvíz? A természeti csapások közül valóban az egyik legveszélyesebb a jeges víz. Ha a levegő hőmérséklete tartósan 0 C fok alá süllyed, a folyókon megindul a jégképződés, és megkezdődik az elsődleges Zijlás. A zajló jég ott áll meg, ahol a folyó irányában, vagy a meder méreteiben (éles kanyar, gázló) hirtelen változás áll be. Az ilyen helyeken jégmező-támaszpontok alakúin ak ki, melyek növekedésével a jég átboltozódik a folyó teljes szélességén és a folyó beáll. A tél végén, midőn az olvadás, esőzés árhulláma felszakítja a jeget, megindul * másodlagos zajlás. A jégtakaró ellenállása nagyobb, mint az árhullám nyomóereje, a jégtáblák egymásba csúszva, torlódva, újra megállnak, és a folyó keresztszelvényét leszűkítve, duzzadást okoznak. Ez az a jégtorlasz, amelynek következménye lehet a jeges árvíz. A torlasz vastagsága elérheti a 3 —4 m-t, és a folyó esésétől függően 100—150 kilométer Küzdelem a jégtorlaszokkal a víz hosszban megemelheti szintjét. A legsúlyosabb hazai jeges árvíz 1838-ban pusztított Pesten. Nagyon sok épület összedőlt, 150 ember veszítette életét. De súlyos csapást jelentett az 1940, 1941,1945-ös, ill. legutóbb az 1956-os jeges ár víz Is. Felmerül a kérdés, milyen védekezési lehetőségek álirendelkezéséPostánkbói: Szocialista brigádértekezlet Egercsehiben Farsangi szokások nyomában Összefogással melegedőt építhetnének E heti postánkban ismét sok érdekes levél érkezett olvasóinktól. Beszámoltak üzemeink, községeink eseményeiről, s különböző problémák megoldására is tettek javaslatot, íme a levelekből: Értekezletet tartottak Egercsehiben a szocialista brigá- dog tagjai — írta levelében Smolek István vájár. A tanácskozáson az 51-es, 52-es és 53-as számú frontfejtésen dolgozó szocialista brigádok vettek részt, Szecskó Kálmán frontmester nyitotta meg a megbeszélést, amelyen részt vettek az üzem vezetői is. Székely Lajos főaknász számolt be a brigádok munkájáról, mint a szocialista brigádok patronálója. A felszólalók arról beszéltek, hogyan is kellene tulajdonképpen élni egy szocialista brigád tagjának. Sok szó esett a termelésről, a szén minőségének javításáról. A megbeszélés után közös ebéden maradtak együtt a brigádtagok. Demeter Mária Hatvanból a 213-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet végzős tanulóinak nagy eseményéről adott hírt A harmadikosok szalagavató ünnepséget rendeztek, a Hatvani Cukorgyár kultúrtermében. Ezen a szalagavatón került sor a „legjobb eredményt elért osztály” címért járó jutalom átadására is. A bállal befejeződő ünnepségen ezer vendég vett részt. A nagyfügedi óvoda dolgozó is részt vesznek a „Takarót Vietnamnak!” mozgalomban, — írta Nagy Zsuzsa nagyfügedi olvasónk. Elkészítettek egy horgolt takarót, s az ízléses színekből összeállított takaró közepébe piro: fehér-zöld színt is horgoltak. Lelkes segítőkészségüket mutatja a gyors munka. Medveczki Miklósáé egri olvasónk arról írt, hogy szeretne bekapcsolódni ebbe a nemes mozgalomba. Gyermekgondozási segéllyel otthon van két kisgyermeke mellett, s volna ideje erre a munkára. Többen vagyunk asszonyok — írta — akik szívesen segítenénk, de hogyan? Kérésére egyben válaszolunk is. A 10x10 centis kockákat lehetőleg vastag fonalból kellene készíteni, a A tejút — .„ .mint valami lencse... oldalnézetből — mondotta Malvin a paprikással. — Az, pont olyan! — lelkesedett a csillaHelyesebben: a Tejút. Már régen gyanús nekem ez a galaktika. Ám mióta tudom, hogy oldalnézetben úgy néz ki, mint egy lencse, teljesen fel vagyok háborodva. Amúgysem szeretem, ha félrevezetnek, ha be akarnak csapni, de hogy ezzel a Tejúttal be akarnak fűzni, az teljességgel felháborító. Mert mi az, hogy o l d a l nézetben? Ki litta már a Tejutat, akár felülnézetben is, vagy premier plánban, avagy §» face? Most meg azzal jönnek, hogy „oldalnézetben". Valamelyik csillagász minden bizonnyal kiült az Androméda csillagköd szélére és onnan meg — gusztálta, hogyan néz ki a Tejút, amelyhez a mi naprendszerünk is tartozik. — Te, Malvin... nézd, milyen érdekes ez a tejútrendszer... — szólt oda a csillagász a feleségének, aki éppen a hldrogéntűz- helyen kotyvasztott valamit — ...úgy néz ki, mint valami... mint •alanL. csillagász férjének, gisz és rögtön megírta mert éppen lencsét fő- egy tanulmányban, zött ebédre Flastyik- hogy e Tejút uyy néz ki oldalnézetben, mint egy lencse, szintén oldalnézetben. Pont, mint a lencse. Amit ki nem állhatok még felülnézetben sem, a tányéron sem, főzeléknek sem, netn- hogy tejútrendszernek szeressem. Most mehetek egy másik galaxisra. Amely nem olyan oldal-, vagy felülnézetben, mint egy lencse. Hanem olyan mint egy tarkabab, füstölt csülökről nézve. Szerintem itt az ideje, hogy a tudomány elvégezze a galaxisok főzelékbe sorolását! ttgrii szín mellékes, hiszen egységes bélést kapnak a takarók. Minden városban, községben a nőtanács vezetői foglalkoznak ezzel. Mátraderecskén már hagyomány föleleveníteni az ősök szokásait, a néphagyományokat. Ennek egyik művelője Kis Török Józsefné. Most újabb kísérletéről számolt be egy levél. A mátra- derecskei nőtanács kultúr- esoportja a régi farsangi szokásokat kutatja, fáradtságot nem kímélve összegyűlnek minden este a napi munka után, s próbálnak. A község idős emberei; asszonyok és férfiak sokat mesélnek a régi szokásokról és sok szép feledésbe ménő nóta hangzik fel ezeken az estéken. Esztendőkkel ezelőtt nagy sikert aratott az „Oszlik a köd” címmel összeállított műsoruk. Bizonyára az új próbálkozás is sikeres lesz. Válóczí József nyugdíjas apci vájár a munkába menők gondjáról írt. Községünkből — írja többek között — még mindig sokan járnak Petőfibányára és az ecsédi külfejtésre. Naponta három műszakra, öt autóbusz szállítja ezeket az embereket. A sok ember a házam előtt toporogva várja a munkásjáratot. Igyekszem segíteni, hajnalban négy órakor elsöprőm a havat, de amikor a szél hordja a havat és az autóbuszok késnek, bizony nagyon nehéz a várakozás. A hóakadályok miatt sokszor egy óra hosszát is késik a busz. Akkor sem jobb. amikor az eső esik. Sajnos nagyon sokan fáznak meg ezek alatt a kényszerű várakozások alatt. Lenne egy javaslatom: ha az érdekelt üzemek és a tanács összefogna, s maguk az utasok is segítenének, lehetne egy melegedőt építeni a munkásjáratok megállójánál is. A dolgozók egészségének védelme végső soron a termelést is szolgálja. Valóban figyelemre méltó j javaslati I nak az ember re? A legfontosabb védekezési e .járás a folyószabályozás, amely biztosítja a víz, UL a jég akadálytilan lefolyását. Emellett szükséges a jég rombolása is —, jégtörőhajókkal, robbantással, esetleg bombázással. ' A , jégtörőflotta az elsődleges jégzajláskor segíti a jég elvonulását, letöri a jégtámaszpontokat, ezáltal késlelteti, esetleg el is hárítja a jég beállását A késleltetéssel jelentős jégmennyiség úszik le, ennyivel kevesebb lesz a tavaszi árhulláin akadálya, kisebb a torlaszképződés veszélye. A jégtörő hajók bevetésével — nem várva meg a természetes jégfe!- törődést —, a vízfolyás szerint (alulról felfelé) kell törni a beállt folyót, hogy megindítsák a jégzajlást Ha mégis jégtorlasz képződik, szt először robbantással, a fellazított torlaszt további töréssel, 8 jégtörőknek kell eloszlatniuk. Torlaszok esetében a robbantás a legfontosibb védekezési mód. Űjabban un. per- forátorokkal végzik ezt: a robbanás ereje így lefelé koncentrálódik. A 4—5 m-es torlaszban 2—3 m átmérőjű léket robbantanak, amelyen át a jég alá ereszthetik a nagy robbanótöltetet amely 15—2* m-es körzetben szétveti a torlaszt. A perforátort helikopterekről is elhelyezhetik a kívánt pontra. Árvízvédelmünkben rendkívül nagy jelentőségű a magyar—jugoszláv vízügyi egyezmény, amely szerint a jeges árvíz keletkezése szempontjából legveszélyesebb Dunaföldvár-országhatár Vu- kovár közötti szakaszt közös érdekűnek minősítették. E szakaszon belül is legveszélyesebb az országhatár—Drá- va-torkolat közötti 50 km-es rész. Évről évre magyar jégtörők dolgoznak itt alulról megbontva a hazánk területére átterjedő állójeget. Az együttműködés reményekre jogosít bennünket hogy ijz 1969-es évben nem okoz óriási károkat a jeges ár a Duna vonalán. Hasonlóan az ország többi kis folyói mentén is időszerű a készülődés, mert ezek a kis folyók szintén nagy károkat okozhatnak példa volt erre. mér sok H. J. fi tn Fi i t fin 3 fffCftUfrJ tuti 1968. február 15., swmbüt A IcgTcsíélyesebb természeti csapás: A jeges öruíz
