Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-15 / 38. szám

Interjú: egy témára — két szólamban... Beszélgetés a Vámosy—Záray házaspárral Ritka eset. í: de igaz — j . ők maguk is !: így fogai- ! mázták meg: i * egyek az j, éneklésben. Az elmúlt ti- !' zennyolc esz- ' tendő bőven ; szolgáltatta , bizonyítékait. • meg még i; mást is — és I ezt is talá- |í lóan fogal- li mázták meg: van divat, és van — ének­lés. Megszületik a divat, ’megteremti a maga nagy és kisebb énekeseit, aztán jön az olvadás, újabb évszak a , divatok rohanó világában ... Nehéz lenne felsorolni, mi- ; féle, és mennyi féle viharon ment át egy stabil zenekar, vagy egy stabil énekes, míg találkozott- az — erősítővel. De hát ez is csak divat, majd jön még a többi! Viszont Vámosyékkal hosszú éveken át rendszeresen találkoztunk, 8 bizonyára találkozunk még j máskor is. Legutóbb Hat- | vanban, a lottóhúzáson élet­közelségbe hozott a sors ve- , lük — ők „éneklik ki” rend- :i szeresen a pénteki szerencse­napot. — Mikor, és hogyan kez­dődött? — sablonos, de elen­gedhetetlen kérdés. ) — Huszonhárom esztende­je, a Ganz-MÁVAG-ban — mondja Vámosy János. — A technológián dolgoztam. Ma- gyamóta-estet rendeztek, de a meghívott művész beteg lett Valakink énekelnie kel- ylett... megkértek, biztattak, és — siker volt. Aztán rábe­széltek, hogy tanuljak, mert érdemes. Tanultam, s negy­vennyolcban már megkaptam S működési engedélyt. Ebben az évben volt az első rádió­szereplésem is. Túl szép volt^. .JL S általában: , annak idején sokkal izgalmasabbnak éreztem' a rádió-fellépéseket. Hogyis ne! Hiszen legtöbb­ször élő adásban szerepeltem — nem volt még akkor mag­nó... — Én meg 1950-ben kezd­tem énekelni — mondja Záray Márta, — Az Erüké­ben, a Gellért-teraszon, az­tán még sokfelé. Vidéki elő­adás abban az időben még kevés volt, s csak mostaná­ban jutunk el másfelé — ta­lán ez az egyik oka, hogy olyan nagy szeretettel fogad­nak bennünket. Az első leme­zem Zsoldos—Szenes népsze­rű száma: „Mondd, miért szeretsz te mást...” A két népszerű énekes élet­útja tizennyolc esztendővel ezelőtt „futott össze”, azóta együtt énekelnek. Tizenöt éve házasok. Természetesen, és némileg időszerű is a kérdés: mikép­pen vélekedik a „mai” éne­kesekről? — Kedvesek, aranyosak, vidámak — mondja Záray Márta. — Minden kornak megvan a maga Fiatalja, a maga énekese. Tetszik a beat-zene, közel áll hozzám. Nem a vad beat, a „szelíd”. Szívesen hallgatom. De én inkább a szvit-ek mellett ma­radok. — A fiatalok nagy része — mondja Vámosy János — csak azt hiszi, hogy beat-et énekel. Szerintem Szörényi az egyetlen, aki valóban beat- énekes. Aztán itt van a hangerő — ez már nem ének­lés. Azt, hogy „szeretlek”, mégsem ordíthatja az ember, ha nem akarja elvenni a szó, a fogalom pátoszát... —A lottóhúzásokon kívül más emlékezetes találkozá­suk volt már Heves megyé­ben? Erre Záray Márta felel: — Kezdő koromban jártam egyszer Egerben. Tavasz ele­je volt éppen, akkor nyílt a hóvirág. Tabányi zenekarával léptem fel a színházban. A délutáni előadást a gyerekek számára rendezték ... s a ki­csik tömegével dobálták fel nekem a színpadra a hóvirá­got! Nem mertem megmondani, hogy a sok száz közül az egyik csokor — az enyém volt. j. (kátai) Carne- vale! Karnevál hercege rövide­sen leteszi hatalmát a tán­cos vigalmak felett. „Pün­kösdi" uralkodása azonban évezredekre vezethető visz- sza. A Museo Vaticano fehér márványból faragott évezre­des Bacchus-szobrát s jóked- vő Karnevál herceg egyik ősének tekintik. Elnevezése olasz eredetű: Carne-vele! Annyit jelent: hús, ég veled! Színpompás, jelmezes felvo­nulással, virág- és konfetti­csatákkal ünnepelték őt, igazi olasz mulatsággal tartóztat­ták és Róma, Firenze utcáin valósággal feje tetejére állí­tották a világot pogány jó­kedvükben az emberek. 111. Gyula és IV. Pál pápa be­tiltotta a farsang megtartá­sát, de a vidámság hercegét a nép visszakövetelte magá­nak. Párizsban farsang a bo­londok bálja volt, parfümös bonbonokat szórtak konfetti gyanánt és a vidám tömeg a maga soraiból választotta ki a jókedv felkent uralkodóit, királyt, királynőt. A farsang hazánkban haj­danában három napig tartott: vasárnaptól húshagyó kedden éjfélig mindenfelé szólt a muzsika. Ilyenkor az asszo­nyok sütöttek, főztek annyit, hogy szinte összedőlt a sok étel alatt az asztal. Megye- szerte híres batyubálokat rendeztek, ahol még a kutyák is kávéztak... Manapság is vidáman zaj­lik a farsang. A farsangolók az idén is megrohanták a jelmezkölcsönzöket, * több mint 100 000 jelmez között válogattak. A színházi elő­adásokon és a filmekben lá­tott kosztüjnöket keresték a legjobban. A sláger volt az Egri csillagok című magyar film ruhakollekciója. Bárme­lyik szereplő ruháját meg­kaphatták az érdeklődők. A fiatalok nagyon kedvelték a televízióban bemutatott Vi­harlovag című francia film­sorozat főszereplőjének az öltözékét. y^yvv-iririrn ‘ *nrr*r“ ““lYrTiM***** Lassú munkásvonat — Én többször nem szállók le segíteni a mozdonynak...! (Zsoldos Sándor rajza) VVNA/VVVV\A/VVVVV\AAAA/YVV» A SVÉD TELEVÍZIÓ ESTJE (Kedden, IS,05-től.) Kedden este a svéd tv-sek produkcióiból láthatunk vá­logatást, amiben tv-játék, ze­nés film és több kisfilm ka­pott helyet. Kiemelnénk az Alf Sjöberg és Vilhelm Mo- berg által írt A bíró című filmet, amit Alf Sjöberg ren­dezett, s a két főszereplő: Ingrid Thulin (őt az Ingmar Borgmann filmekből ismer­hetjük) és Per Myrberg. A film 20.20-kor kerül adásra. A film drámai fordulatokban bővelkedik, néhol krimisze- rűesn izgalmas. HA MAR NEM VOLNÁL I AZ ENYÉM (Szerda, 20.20.) Zenés olasz film. Nemré­giben mutatta be a televí­zió,— szép sikerrel — a „Térdenállva megyek hozzád” című zenés Gianni Morandi filmet. Ez a film annak foly­tatása, a cselekménye is ott kezdődik, ahol az előző abba­maradt, a fiatalok egymáséi lesznek, ám Morandinak ezt titkolnia kell, hiszen ha ki­tudódna a házasság elveszí­tené nagyszámú női hódoló­ját. Ez sok bonyodalmat okoz és ismét több alkalmat biz­tosít arra, hogy Morandi éne­keljen. KOMPOZÍCIÓ 69’ | (Szombat, 18.20.) Ezzel a címmel alakul újjá a Képről képre című képző- művészeti magazin. Termé­szetesen nemcsak címválto­zásról van szó. Az eddigi cé­lok — a friss, képzőművé­szeti témába vágó informá­cióik, illusztrált tájékoztatók — mellett, az új forma tar­talmaz értékelő kommentá­rokat, vitákat, kritikákat, in­terjúkat, egyszóval kiterjesz­ti „működési területét”. Ál­landó műsorvezetője Berecz- ki Lóránd, a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa lesz. A havonta jelentkező műsor első számában — ez­úttal a Beköszöntő után, amely az új jelleg ismerteté­sét és a változtatás indoklá­sát is nyújtja, a Képzőmű­vészek Szövetségének tiszt­újításával foglalkozik, a So­mogyi József szobrászművész elnökkel és Mikó Sándor bel­Mátcius 13—16: Szinkron fiíiu-zeiule Debrecenben Március 13 és 16 között rendezik meg Debrecenben a hagyományos, sorrendben már a 6. magyar szinkron­filmszemlét. Az előzetes se­lejtezők módszerén az idén változtattak: nem ült össze előzsüri, a szinkronstábok maguk döntötték el, hogv milyen filmeknek adnak debreceni rajtengedélyt. A produkciók két kategóriában versenyeznek majd. (MTI) Irodalmi ösztöndíjai alapított a KIS/ A mezőgazdaságban dolgo­zó fiatalok életét ábrázoló új elbeszélések, kisregények, irodalmi riportok, rádió- és tv-játékok megírásának ösz­tönzésére vállalkozott a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség. Irodalmi ösztöndíjat alapított azoknak az íróknak a számára, akik késznek mu­tatkoztak arra, hogy új mű­vekben ezzel a témával fog­lalkoznak. Összesen 31-en pályázták meg, s a papírra vetett vázlatok elbírálása után 11-en nyerték él az ösz­töndíjat. Itiiflnsiy-hUtlIitsts készül A Magyar Nemzeti Galé­ria folyamatosan felkutatja és kiállításain a közönséggel megismerteti a kiemelkedő jelentőségű magyar festők életművét. A közeljövőben Rudnay-kiállítást rendez a Galéria Az intézmény ezért felkéri mindazokat, akiknek birtokában Rudnay Gyula bármilyen műve található, hogy ezt írásban jelezzék a Magyar Nemzeti Galéria, Bp., V. Kossuth tér címén. A le­vélben tüntessék fel a Rud- nay-mű tárgyát, a kép mére­tét, valamint azt, hogy hol é* mikor tekinthető meg. sőépítész főtitkárral készített interjú keretében. Ezenkívül: Budapest térképén mutatja be a főváros kiállítóhelyeit, és azt, hogy hol mi tekinthe­tő meg. Friss vidéki filmtu­dósításokkal és külföldi hí­rekkel, majd végezetül Bras. sai Beszélgetések Picassoval című könyvének ismertetésé­vel zárul az adás. | Az újdonsült ösztöndíjasok két hónapig 2000 — 2000 fo­rintos juttatásban részesül­nek. Ezenkívül, ha nagyobb lélegzetű a tervezett munka — az Írószövetség véleménye alapján — további két hó­napig élvezhetik a KISZ tá­mogatását. Az ösztöndíjak kiadásáról szóló megállapo­dásokat szombaton az Ifjúság Szállóban írják alá. (MTI) e. fiker: 13. — At. Vasárnap. A magam költségén mentem oda. Ripityára szakadt ugyan a cipőm, de amint látja, szeren­csém volt. Bátraké a szerencse. Karlicek egy cseppet sem látszott bátornak, talán in­kább az rítt le róla, hogy nincs a világon senki, akit bán­tani tudna. — A lelete igen fontos lehet — mondtam —, ezért a kiadásait megtérítjük. Hanem persze nem kellett volna felcsapnia magándetektívnek. — Muszáj volt — vonta meg a vállát. — Senki nem hitte volna el, hogy tudatosan az anyák keresésére me­gyék. Ez az egyik. Azután meg: más dolog a bűnügyi rend­őrség, és más az anyacsavarok dolga. Mint a bűnügyi ügye­letes csoport tagjának, semmi keresnivalóm az anyák körül, engem csupán az agyonlőtt lány anyasága kell hogy érdekeljen. Ezeket az anyákat maguknak kellett vol­na ott keresniük, ez hivatalosan nem tartozik ránk. ma­gukra viszont hivatalosan az nem tartozik, hogy a gyil­kosság helyén nyomozzanak. Minthbgy olyan ostobán el­választ bennünket a tizenegy kilométer, elhatároztam, hogy a magam szakállára lépéseket teszek még azelőtt, hogy hivatalosan is létrejönne az egyes parancsnokságok együttműködését biztosító egyezség. A szátmállott cipőm­ből meg ne csináljon gondot magának. Karlicek arcán nagyfokú nemeslelkűség tükröződött, amint pislantott egyet. _ Mondja hát el — adtam meg magamat a sorsnak — , hogy jutott eszébe, hogy ott kutasson az anyacsavarok után? — Ez igazán egyszerű — kezdte el Karlicek kész­ségesen. — A 286. kilométeren történt kis esetet bele kel­lett illesztenem a 297,3. kilométeren történt hagy esetbe. Egy kis figyelmet kérnék. így gondolkoztam: amennyiben a merényletet ott készítették elő, ahol megölték a lányt, és éppen azért ölték meg, mert akadályozta az előkészü­leteket, továbbá: minthogy a franciakulcs tizenegy kilo­méterrel odább került elő, vagyis ott, ahol felrobbant a vagon, feltételezhettem azt is, hogy a vagonba nem sze­reltek semmiféle csavart, hanem inkább hogy leszedtek csavart. Természetesen elsősorban anyacsavarra és csa­varra gondoltam, de főképp egyre szilárdabb lett a meg­győződésem hogy a 286. kilométernél kellett valami nyom­nak maradnia, amely a merényletre vonatkozik, s amely fölött a bűnügyi osztály talán elsiklott, mert például a lány semmiképp sem holmi anyacsavarok közreműködé­sével került át a másvilágra. Ahogy már mondtam. Ma­guk ott egyáltalán nem kutattak, a kulcsot csak a ron­csokon próbálgatták, abból pedig semmi ki nem derült — mi pedig eredetileg csak a gyilkosság nyomait kerestük. A két ügy esetleg összefüggéséről ugyan szó esett, de amíg nem volt kézzelfogható összekötő kapocs, semmit sem lehetett tenni. Most már van. Anyacsavar helyett persze éppúgy találhattam volna valami mást, de én a két. anyát találtam. Ez minden. Néhányszor végigmentem a helyiségen. — Azt mondja, a sínpár között találta. . — Ott. Körülbelül középen. — Tehát a vonat alatt — Az már régen elment — Sok vonat elment már ott azóta — mondtam. — Azt hiszi, az anyákat, feltétlenül a kettő három tizenha­tos vonat postakocsija vesztette el? — Ebben én nem is kételkedném — felelte Karlicek konokul. — Rendben van. De mit csinálna tovább? Tulajdonképpen féltem, hogy az anyák megtalálásá­ból ugyanarra a kellemetlen feltételezésre jut, mint én. ö azonban ibolyakék szeme mögött másképp gondolkozott. Nem támogatta véleményével az én kevéssé szívderítő gondolatmenetemet. — Kihasználtam az úgynevezett tudatgát törvényét — felelte egy kis gondolkodás után. Ilyesmit persze álmomban sem vártam volna tőle. — Mire használta ki? Karlicek kedvesen rám mosolygott. — Hát, tudja ... Egyik pszichológusunk mondta, hogy egy hirtelen és váratlan megrázó esemény megrögzíti nz ember agyában a közvetlenül megelőző élmények képét, és valamiféle visszahatással az emlékezetébe vési. Ezt nevezik tudatgátnak. Megrázó eseményünk hál’ istennek van. A robbanás. Emelleú felhívnám a figyelmet a régi tapasztalatra, hogy minden ember, aki vonaton utazik, legalább időnként kibámul az ablakon. Sőt némelyek ezt a legjobb szórakozásnak tartják. Holtbiztosán tömegével találnánk utasokat, akik a 236. kilométernél kinéztek az ablakon és esetleg láttak valamit, mondjuk a tarka ruhás lányt. Vagy valami mást Ez csak tizenegy kilométerrel van a robbanás helye előtt. A vonat nagyban robogott, már jó ideje tartotta a hetvenkilométeres sebességet, s így tíz percet sem tett ki az út a két hely között. Inkább csak kilenc és felet. Kevesebb nekünk előnyösebb volna... mondjuk, ha a vonat kilencvenessel megy. A tudatgát rö- videbb időtartamra szűkülhetne, körülbelül hét percre, Akkor viszont alighanem agyoncsapta volna magát né­hány szemlélődő utasunk. Teljesen elégedettek lehetünk hát a kilenc és féllel. A 2316-os vonatban utazó összes sze­mély címét ismerjük. Hát nem ragyogó feltételek? — Azt javasolja tehát, hogy kérdezzünk ki minden utast, mit láttak közvetlenül a robbanás előtt az ablak­ból! — Pontosan. Ott állt az a lány, vagy már nem, volt-e ott még valaki, látták-e az egy darabon letaposott gabo­nát, élénkítette-e valami a tájat ,vagy nem volt semmi szembeszökő, észrevett-e valaki esetleg még valamit, ami érdekelhetne bennünket — akár az egész tizenegy kilo­méteres szakaszon, a robbanás előtti utolsó másodper­cekig, satöbbi... Egyszóval ismereteink fazeka még sok helyen folyik — jó volna, ha néhány lyukat betömhet­nénk rajta. Ez a munka hasonlít ahhoz, ahogyan én az anyacsavarokat kerestem. Ne haragudjon, de én annak volnék a szószólója, hogy ez megtörténjen. Persze, irgal­matlanul sok munkát jelent Egy vonat utasai... tűvé tehetné értük az egész köztársaságot Szelíden belepillantott az üres teáscsészébe és felállt. — Még egy apróság — mondja. — Nyilván szintén tud róla Jaroslav Lenk alhadnagyot hivatalosan eltűntként tartják nyílván. Lassan úgy voltam ezzel a fickóval, mintha a fejem körül egy szemüveges darázs körözne. — Mit nem mond már megint?! — kérdeztem komo­ran. • — Kutat utána a menyasszonya — magyarázta Karli­cek. — A neve Helena Dvorsky. a karlini nemzeti bizott­ságon dolgozik, a motoros járművek, tipizálás, adóügyek és munkaerő-irányítás osztályán. Huszonkét éves, a Nővé Mesto melletti Zitnán lakik, a szülei Morvaországban élnek, Kalná község, hodonini járás. — Maga valóságos élő lexikon — mondom tehetetle­nül. — Honnan tudja mindest? (Folytatjuk) J

Next

/
Thumbnails
Contents