Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
^zopMOMzjUiußefoje?^ Megyénk az Irodalomban II Summáját írom Egör várának... Tinódi és Eger ti Régen tervezett sorozatunkat indítjuk el a mai napon: hosszabb időn keresztül szeretnénk bemirtatni Heves megye irodalmi kapcsolatait. Időrendi elosztást alapul véve először a legrégibb, említésre érdemes jelenségekre, eseményekre és müvekre térünk ki, majd a későbbiekben a huszadik századig haladva kísérjük nyomon megyénk irodalmi vonatkozásait. Helyet kapnak az itt következő cikkekben azok az irők, költők, kritikusok és irodalmi életünk más képviselői, akik itt születtek, vagy itt éltek Heves megyében, de szólunk azokról a művekről is, amelyek valamilyen módon kapcsolatban vannak megyénkkel. Sorozatunkból — természetesen •— nem maradhatnak ki azok a költők és írók sem, akik egy-egy látogatás alkalmával jutottak el a hevesi tájra. Tudjuk, feladatunk nem könnyű, hiszen még az irodalommal foglalkozó szakember sem ismerheti teljes mértékben egy-egy falu, város, vagy akár egész megye irodalmi kapcsolatait. Éppen ezért kérjük olvasóinkat, hogy levélben tájékoztassanak bennünket azokról az irodalmi vonatkozásokról, amelyek a megyéhez kapcsolódnak, de a mi figyelmünket elkerülik, vagy nem is tudunk azokról. Segítségüket előre is köszönjük, , __j, ____. A XVI. századi egyik legsajátosabb Jelensége a históriás énekek megszületés* és felvirágzása volt. Az ide sorolt történeti, mondái, vallásos és bibiliai témájú énekek hű tükrözői a század tő problémáinak. Bemutatják * kor magyarságának sorsát, történelmi jelentőségű küzdelmét a török támadás ellen, tükrözik a század vallási küzdelmeit és a Mohács utáni évek vallási-ideológiai forrongását, de világirodalmi párhuzamokat mutatva, 6- kori eredetű bibliai témák feldolgozására is vállalkoznak. A históriás énekek gazdag tárgyköre mutatja a magyar nyelvű irodalom tematikai körének szélesedését Ugyan, akkor fontos szerepük volt az anyanyelvi irodalmiság terjesztésében is, hiszen az énekszerzők nagyon sokszor a maguk alkotta dallamra énekelve adták elő műveiket, lantpengetés kíséretében. Politikai szerepük is igen nagy volt, mert a történeti témájú énekek feldolgozták a százid eseményeit, a végvári vitézek hősies harcáról énekelve hazaszeretetre, helytállásra, a néphez való hűségre buzdítottak a deákoknak nevezett költők. A hősies harcokról, bajvf- vásokról, várostrcxmokról tudósító énekek hirdették a magyarság összefogásának szükségességét, szabadságának és függetlenségének gondolatát. Szükség is volt rájuk, hiszen a század nagy történelmi tragédiái, — az 1514-es parasztháború véres bukása, a mohácsi csatavesztés és Buda 1541-es elfoglalásával az ország három részre szakadása - alaposan megritkították a harcolni képes nép tömegeket és gyengítették az egységes erőt a külső ellenség elleni harcokban. A XVI. századi tudósító ének első és legjelesebb művelője Tinódi Sebestyén volt Születési éve bizonytalan. 1505 körül született, feltehetően egy Baranya megyei, Tinód nevű községben. (A Régi Magyar Költők Tára harmadik kötetének 1881-es kiadásában Szilády Áron egy Fehér megyei Tinódot említ a költő születése helyéül.) Any- nyi bizonyos, hogy a Dunántúl egyik legrangosabb főurához. Török Bálinthoz és családjához fűzték szorosabb kapcsolatok. Török Bálint fogságba esése után többfelé negfordult az orizá.gban, sóig Nádas Jy Tamás segítTmJom ásunk •égét élvezte, aki közreműködött feltehetően a költő egyetlen gyűjteményes munkájának, a Cronica címűnek kiadásában, amelyt 1554-ben Kolozsvárott nyomtattak ki. Tinódi jelentősebb históriás énekei 1541 után születtek, és hű tükrözői a török elleni harcoknak. Endreiben ragaszkodott aa igazsághoz, művelnek történeti forrásértéke la felbecsülhetetlen. Figyelemmel kísérte a jelentős eseményeket, és azokról — nyilvánvalóan a buzdítás szándékával , hűségesen beszámolt Csak természetes, hogy nem kerülhette el figyelmét Eger vára sem, hiszen az erődítmény az egyik legfontosabb stratégiai hely volt az országban, szerint Tinódi három alkalommal járt Egerben. Először 1548 júliusában vagy augusztusában fordult meg az egri várban Báthori András kísérőiéként, aki egyike volt a várat átvevő királyi biztosoknak. E látogatásának élményéből született a Varkucs Tamás idejében lőtt csaták Egerből című műve. Másodszor az 1552-es nagy ostromot követő napokban járt a lerombolt és felszabadult egri várban. Az ostromot feldolgozó művei, az Egervár viadaljáról való ének és ennek Summája azt bizonyítják, hogy Tinódi tanulmányozta a város és a vár helyzetét, az ostrom résztvevőit részletesen kifaggatta az eseményekről, és még a különféle számadásokat is szorgalmasan felhasználta. Végül az egri vár 1555-ik évi számadása szerint Tinódi ebben az évben is megfordult Egerben, de erről az egyetlen adaton kívül többet nem tudunk. hí Egfrrár Tinódi egyyik legjelentősebb munkája, és az ostrom történetének talán leghitelesebb forrása. Keletkezéséről ezt mondja: „Ezt ki szörzé nagy beteges voltában Kén esős Kassában egy fost ős szobában, Tinódinak híjják mind ez országban, Ezör ötszáz és az ötvenháromban." Az ének négy részből áll: „Mert négy részére, osztom ennek mondását, Hogy bévebben értsétök nagy csudáját- Írom első részében Eger várát, ö állását és minden rendtartását. Az többibe az erős ostromokat, Por felgyúlást, terek szégyen- vallását.1! A históriás ének azt mutatja, hogy Tinódi jól látta az egri vár jelentőségét, és ehhez méltóan verselte meg a védők hősiességét. Epikus sorrendben számol be a történtekről, de alkalomadtán személyes jelenlétével hitelesíti a leírtakat: „Vala Kulcsár Imre, ki jó borral tarta, Sáfár István eleven csukával tarta, Benedök kovács lovamot megpatkolta...” Az ostromok és a várbeliek hősiességének leírása rendkívül erőteljes, tömörségében is költői. Tinódi olyan fontosnak tartotta az egri győzelmet, a tőrök előnyomulás megállítását, hogy a történteket még egyszer rövidebben megírta Epri históriáinak summája címmel. A teljes történetet feldolgozó részletes históriás énekben benne rejlik egy nagyobb epikai vállalkozás lehetősége Is, amit Gárdonyi Géza jól kihasznált, mert az Egri csillagok elsődleges forrása az Egervár viadaljáról való ének. I . Tinódi VIRÁG LÁSZLÓ: MI VAGYOK (Névnapra) ÉIV Mi vagyok én Itt, egy fuvalat, Mely körül finom zene szól, Félénken kérdezem magamai Az angyalhajas fa alól Mit menthetek meg magamna! Mit kapok a csillagoktól? NÉGYSOROS a Szembe jövők dicsérnek nagyon, Hátam mögött szidalmaz árnyék, Így van rendjén, mégis fáj nagyon, A kétarcú szomorú-játék. NGUYEN DINH TI: Alihoz, aki messze van Kire gondol a szikrázó csillag, mely Beragyogja a katona útját Kire gondol a tűz, mely az éj hidegében vörösük, Melengetve a katona szívét Ezernyi fa boltíve alatt? Szeretlek, ahogyan szeretem földünket, vizeinket, Szenvedve, a végtelenre szórva panaszom. Rád gondolok minden lépésnél És minden lenyelt falatnál és minden éjszakán, mely álmot ád. A csillag lángját meg nem fojtja a sötét — Szeretjük egymást és harcolni- fogunk mindig — A tűz az erdőben vörös lánggal lüktet — Szeretlek, büszkén rá, hogy emberek vagyunk. Bán Ervin fordítása DRAG ÚTIN TADIJANOVIO JÉGFARKAS Ki nem tudja, hogy én Rastusjéről Podvinjére jártam iskolába —? Téli reggel. Csikorgó fagy. Megyek a faluból. Egyedül. Hogy ballagok a befagyott Somospatak mentén, egyszercsak hallom: reccsen, roppan, pattog ám! — Felém tart épp a jégen át?! Eszembe jut az esti beszélgetés: Boszniából jönnek át a farkasok. Akkora félelem fogott el hirtelen, hogy a lábam meg sem állt velem Podvinjéig, ahonnan már szálüngóztak vissza a tejesek. Nekem meg könnyes a szemem Kérdik is a tejesek: mi bajom. Semmi, semmi, mondom én. s már megyek is. Este, otthon, anyám arról ejt szót, hogy a Somospatak jege ropog a fagytól Én hallottam is, és nevetek. mondom én, Fordította: Dudás Kálmán Dragutin Tadijanovic, szlavóniai költő, 1905-ben született a Bród melletti Rastusjén. Verssorainak kötetlen zenéje híven adja vissza szülőhazája sajátos hangulatát. Ma már klasszikusnak számit a horvát lírában. Számos kötete jelent meg, verselt több nyelvre is lefordították. LELKES MIKLÓS: KÉZFOGÁS említett művel, de más alkotásai is (Szegedi veszedelem, Budai Ali basa históriája, Hadnagyoknak tanúság, Sokféle részögösről stb.). XVI. századi költészetünk kiemelkedő alkotásai Az epikai hűség mellett jelentősek énekeinek lírai hangütései, személye» vallomásai Egyes fordulataiban, a természetről, a vitézségről, a hősiességről és a hazaszeretetről írott soraiban már a reneszánsz költészet és elsősorban Balassi Bálint elődjét tisztelhetjük benne. i K Nagy Sándor WUVeWWWWWWWVWWWWVWJyVVWVWWVVWVVVVWWWMVWVWVVWIWWWWVWVVWflMWWMMftVIMMIWWWa dörmögő medvesötét erdők levéllel takaród znak majd előlépnek gyertyáikkal a glóriás manók szeretem a pillanatot amikor a füvek' a holnapokba bujdosnak a rézvörös fényben vagy pedig kék madárhangokat csal ki a tisztás köveire a szél a legtisztább életet szeretem az idő lobogását a részeiben is lelkesedő világot a legőszintébb kézfogást mikor már új tájakra indulnak a felhók s a távolságok boldogan sietnek az ismeretlen szabadság felé itt a hegyoldal, itt kéne megállni jó vörös borral és athéni szívvel s kezet fogni, athéni emberek, amíg felettünk indulnak a felhők kék madárhangok fény-kövekre lépnek s a fák a messzi hódító szed ékből KIÍRÓ ISTVÁN: Megint jönnek az esőfelhők Esett az eső. A nedves kockaköveken visszaverődött a portásfülke felett égő lámpa fénye, s leszaladt a gyárudvar mélyébe, akár a fosz- foreszkáló útjelző csík. Ba- kay csontjaiban érezte a nedvességet, hiába volt rajta a könnyű szivacskabát. Megpöckölte a cigarettavéget, az belehullott a tócsába és elhamvadt. ) Egy ember haladt el mellette, félig elfordította az arcát, amikor a fénykörbe került. — Jó napot — mondta Bakay, mert előre szokott köszönni mindenkinek. — 'jő napot, — dünnyögte n másik, s ebben a pillanatban megtorpant előtte. Zöldes ballonkabátja átnedvesedett, barnán csillogott kezében az aktatáska. Egymásra néztek. Az ember, mintha mondani akart volna valamit, de aztán továbbment az udvaron. Elérte a kokszhegyet, amikor a főmérnök utána szólt: — Várjon csak! — Tessék. Jóindulatú krumpliorr, nyugodt fényű, barna szem. — Nem Cságolynak hívják véletlenül? — Az vagyok. Bakay nyújtotta a kezét — Szervusz. Megismersz? — Meg. A kézfogé» sután sikerült, az ujjahegyét szorította meg, aztán a másik már húzta is vissza a kezét. — Bakay vagyok — mondta a főmérnök, majd kényszeredetten felnevetett — Marhaság, hogy bemutatkozom, de te úgy mentél el mellettem... Cságoly meg sem próbált mentegétőzni. Hallgatagon bámult rá Ebben a pillanatban az irodaépület felől befordult a kocsi, a pilóta, amikor meglátta őket, lefékezett — Mehetünk, főmérnök elvtárs. — Várjon, — felelte Bakay. És intett neki, hogy menjen a kapuhoz. — öregem, én nem is tudtam, hogy nálunk dolgozol. Cságoly zsebkendőjével megtörölte nedves arcát. — Nagy ez a gyár. Tartózkodás és egykedvűség érződött a hangjából. Bakay úgy tett, mintha nem venné észre. — Nahát, ez igazán meglepetés ... Áruld el, mit csinálsz itt? — A szakmában vagyok. A főmérnök zavarba jött. — Nem emlékszem, mi is volt a szakmád? — Hegesztő. — És itt nálunk? — Itt. — Nahát, ez igazán... — mondta még egyszer, s aztán az órájára pillantott — Nekünk beszélnünk kell egymással. Keress fel. Bármikor jöhetsz, bejelentés nélkül... A másik bólintott, de ebben a mozdulatban nem volt ígéret Kézfogás nélkül sarkon fordult kicsit kacsázó léptekkel. Amíg a kocsi a városba vitte, Bakay erre a találkozásra gondolt Vajon mi történhetett vele? Amikor együtt voltak a lengyelországi delegációban, Cságoly minden este korán aludni tért a szállodába, míg ők megnézték a mulatóhelyeket is. A bőröndje meg mulatságos ósdi volt. Egy vekker volt nála, és azzal ébresztette magát reggel hatkor. A többiek szentségeitek, amikor berregett az a vacak óra. Cságoly egyedül ment le az utcára sétálni, s kilenckor Álért vissza a reggelihez. Azt mondta, hogy szereti nézegetni a munkába menőket. A háta mögött megmosolyogták emiatt. Vajon beszélt-e valakivel is? Hiszen egy szót sem tudott más nyelven. Melyik gyárban is volt igazgató? Azt már elfelejtette. Majd megkérdezi tőle. Valahol vidéken lehetett. Talán a monostori fémfeldolgozóban. Igen, ott vöít. Vajon mi történhetett vele? Másnapra egészen kiment Bakay fejéből a dolog. Cságoly sem jelentkezett Pedig meghívta. Bizonyosan szeméremből nem jött. Hübner telefonált neki a III-as csarnokból. Veszekedtek a határidő miatt, amikor hirtelen eszébe jutott az az ember. Egy óra múlva ott volt a hegesztőknél. Nézegette a munkásokat, de Cságoly nein volt közöttük. Lehet, hogy továbbállt? Ahogy keresgélt, hirtelen hunyorogni kezdett az éles ívfénytől. A munkások óriásra nőtt árnyéka rávetődött a falra. Olyan volt, mintha a filmvásznon keltek volna életre. — Engem keres, főmérnök elvtárs? — vágódott mellé Hübner. Most ereszkedett le a félemeleti üvegfalú iroda- helyiségből. Számított erre a látogatásra, de nem gondolta volna, hogy Bakay ilyen gyorsan felkeresi. — Csak erre jártam... A művezető ravaszul mosolygott, mintha azt mondta volna: „Ismerem az ilyesmit”. Jött a főmérnök mellett és elkezdte folytatni a délelőtt telefonbeszélgetést: — Mint mondtam, tegnap is két hegesztő adta le a munkakönyvét. Újakat meg nem kapok... Bakay megállt — Nem tartóztatom a munkájában, Hübner elvtárs. Ez nagyon hülyén hangzott A művezető gyanakodva mérte végig. Mit akar ez itt? Nem hagyja magát lerázni. Miközben haladtak egymás mellett, a főmérnök tekintetével Cságolyt kereste. V* i
