Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
KORTÁRSAINK Szélesvásznú szovjet film Végignéztem a filmet, a Kortársainkat, bevallom őszintén, mégsem tudom tulajdonképpen, mi is az a „cáetan”. Pedig csaknem két és fél óra hosszat beszéltek, vitáztak róla a film hősei, szereplői. Annyit tudok róla mindössze, hogy a szovjetország egyik távoli vidékén hatalmas vegyikombinát épül. ahol majd szénből állítják elő ezt a titokzatos valamit. A kombinát terveit Nyitocs- kin, a híres kutató-vegyész és Gubanov az éoítés vezetője készítették, s most ugyancsak ők azok, akik sietve Moszkvába repülnek, hogy javasolják, állítsák le az építkezést. mert van egy korszerűbb módszer: olajból is lehet caetánt előállítani. Nincs szándékomban elmesélni a film történetét, csupán jelezni szeretném, milyen érdekesen mai témát, milyen rendkívül bonyolult társadalmi problémát feszeget Juli} Rajzman új filmje. Monda- dom sem kell, senkit nem zavar az a körülmény, hogy nem tudja mi is az a caetán? A film ugyanis nem erről a vegyi-műszaki kérdésről, hanem a bátorságról, a döntés felelősségéről szól, s ebből a nézőpontból vizsgálja az emberi magatartásokat, kapcsolatokat. Izgalmasan szókimondó ez • film, túl jutott a múlt hibáinak sablonos bírálatán, helyette a mai szovjet társadalom gondjairól, a ma emberének gondolkodásáról, • felelősség korszerű értelmezéséről vall kíméletlen őszinteséggel és művészi szinten. A nagy vita során Gubanov így fogalmaz: — Néhány évvel ezelőtt divat volt mindent a „kultuszra" kenni, s nem vettük észre, hogy a kultuszt alulról is építettük a csak bólintani tudó, döntést, felelősséget, gondolatot csak felülről váró magatartással. Ezzel a viselkedés-modellel azonban még nem szakítottunk, az önvizsgálatot pótolta a kultusz bírálata... Ha továbbvisszük a film hősének gondolatsorát, eljutunk Rajzman társadalom- bírálatához: ma már nincs félelem, nincs személyi kultusz, s így nincs mire, vagy kire hárítani a hibákat, a felelősséget az egyénéknek is pállaniuk kell. A film hőse nemcsak a felelősséget, hanem a harcot is vállalja, a konvenciókkal éppen úgy mint feletteseivel, miniszterekkel, párt- és állami veze tőkkel. A vegyikombinát építése ugyanis országos ügy. Leállí tani az építkezést, veszni hagyni a befektetett milliókat és legfőképpen az emberek ezreinek munkáját, épp olyan kockázatos felelősség, mint azzal a tudattal folytatni az építkezést, hogy amikorra elkészül, már elavulttá, korszerűtlenné is válik. A kockázat tehát óriási, « ehhez mérten a felelősség is. A film nem várja meg a végső döntést, csupán sejtetni engedi az új, korszerűbb győzelmét Senki ne gondoja, hogy Rajzman újért harcoló tervező mérnöke, amolyan régi modellhez mérhető pozitív hős. Egyáltalában nem az. Küzdő, harcoló ember, teli hibákkal, ellentmondásokkal. A merész témán túl ez a bonyolult, jóból és rosszból összegyúrt hős megteremtése a film másik nagy erénye. Gubanov valóban nagyszerű ember, akinek van bátorsága arra is, hogy szembeszálljon saját hibáival és feletteseinek kényelmes magatartásával is. De ugyanakkor, ha jól odafigyelünk, észrevesszük azt is, hogy ez az ember egy kicsit anarchista is. Az egyik oldalon a haladás híve, ismeri a legkorszerűbb tudományt, de nem tudja megérteni a fiatalokat eltávolodik saját fiától, családi élete rendezetlen, de hosszan sorolhatnám még ennek az érdekes embernek a hibáit, gyengeségeit. így együtt teljes, így emberi a kép, amit Guba- novról kapnak a film nézői. Érdekes, izgalmas, jó film a Kortársaink. Sietek hozzátenni, nagyobb sikert érdemelne. Igaz, a rendező nem tudott — vagy talán nem is akart? — gyorsabb, dinamikusabb tempót diktálni, ezért a film helyenként fárasztó. Nem beszélve arról, hogy a dialógusokban olykor még felüti fejét a hamisan csengő pátosz is. Az amerikai újságíróknak adott hosszú in- teriút feleslegesnek éreztem. Gubanov szerepében Igor Vlagyimiron élményt adó szuggesztív alakítást nyútott. Az operatőr Naum Ardas- nyikov hagyományos stílusban, jól oldotta meg feladatát Márkusz László 100 myntrdlfn»sml — Öregek találkozója Sírokban Mint minden évben, az idén is megrendezték a Siro- ki Fémművek, a helyi tanács és a termelőszövetkezet a nyugdíjasok találkozóját a művelődési házban. Mintegy 200 öreg nyugdíjas üzemi munkás és termelőszövetkezeti tag vett részt szombaton délelőtt a találkozón, ahol az üzem vezetőinek képviselője és a helyi termelőszövetkezet vezetői köszöntötték szeretettel a megérdemelt pihenést élvező öreg embereket. A találkozóra meghívták az üzem más községekben lakó nyugdíjas dolgozóit is. A köszöntések után megvendégelték a találkozó résztvevőit, akik meleg szavakkal köszönték a megemlékezést. Megírja az Esti Hírlap, hogy a debreceni Dériné Múze» untban „szenzációs műtétet hajtott végre” két neves restaurátor. Közli a lap a módszert is: „Ultraviola sugarakkal röntgenképet készítettek Munkácsy Ecce homo járói’... A két restaurátor keze nyomán „ismét régi szépségében pompázik a hatalmas kompozíció”. Ennek a sikeres műtétnek valóban mindenki örül. Meg kell menteni az esetleges romlástól Munkácsy Mihály nagyon híres festményét, a nagyméretű Ecce homót. De kíváncsiak lennének az olvasók, a restauráláskor felhasznált új találmány részletesebb leírására is... Hogyan sikerülhetett ultraviola sugarakkal röntgensugarakat gerjeszteni?... Mert a röntgensugártól eddig teljesen különbözőnek ismert ultraviola sugárral csak a fenti módon lehetne esetleg röntgenképet készíteni... Persze, azt is jól tudjuk, hogy az űrutazások korában már minden lehetséges... ★ Az alábbi hirdetést olvastuk a lapokban: „Hat estéből álló zongorabérletet indít az Országos Filharmónia a Zene- akadémián”... örültünk a hírnek, mert nem tudtuk, hogy a Zeneakadémián zongorát is lehet bérelni. Bizonyára a gazdaságosság fokozására tette lehetővé az új gazdasági mechanizmus. Vajon mibe kerülhet hat estére egy jó állapotban levő Bősendorfer zongora bérlete? Csak helyben használható, vagy haza is lehet vinni?... Bár a hat este nem igen éri meg a szállítási költséget... Mi azt tanácsoljuk, aki szereti a jó zenét, az inkább váltson bérletet zongorahangverseny-sorozatra... Biztosan lehet kapni jegyeket arra is az Országos Filharmóniánál... (Dr. Szemes) a „bormintateremben” Töprengés Az Esti Hírlap egyik közleménye töprengésre késztetett, amely szerint: „A világhírű egri és Mátra alji borkülönlegességeket Egerben mintateremben mutatják be. A látogatók a helyszínen díjmentesen ízlelhetik meg a harmincféle bort, hogy tetszésük szerint választhassák ki a legmegfelelőbbet.” Ezen a híren feltétlenül el kell gondolkodni. Mert a jó borivó egri ember nem köny- nyen mondja ki a boldogító igent, a Rizlingre, Traminira, vagy Médoc Noirra. Magam is úgy voltam ezzel, hogy elsőként a Bikavérre esküdtem, amíg aztán kiderült, hogy egy-két esetben andalúziai sillert, vagy Mátra alji vöröset mértek helyette. Ezzel aztán sikerült áttéríteni a fehér bort kedvelők táborába. Az újabb kedvencet eddig is gond volt megtalálni, amíg megyénk bortermelő vidékeinek leghíresebb kóstolóiban is legfeljebb két-háromfélét lehetett kapni s most, amikor harmincféléből kínálnak mintát, furcsa érzésekkel állok a hír előtt. Lelki szemeimmel már látom ezt a borkülönlegességeket bemutató „mintatermet”. ahová bárki betérhet, s harmincféle bort ízlelhet díjmentesen, hogy a legmegfelelőbbet kiválaszthassa. Látom, amint betántorog valamelyik honi polgár és ekként csap a műhordóból kiképzett asztalra: „Csaplárosné, százféle bort, ide, az asztalra.” Mire a mintaterem csaplárosnéja közli, hogy csak harmincféle kóstolható. A vendég a harmincféle bor megkóstolása után még mindig nem tud határozni, sőt azt is nehéz eldöntenie, hogy leüljön-e a műanyag padlóra, vagy továbbra is a pultba kapaszkodjék. Érthető a töprengése, hisz ilyen fontos ügyben dönteni, hogy ennyi kiváló nedű közül melyik is számára a legmegfelelőbb, nem könnyű feladat. — Annál is inkább nehéz ez... kedves csaplárosné... motyogja a vendég, mert ugye, én már kikötnék a hal- maji szemelt rizlingnél. De vendéget várok... hukkl Az 6 gusztusát még nem ismerem... Aztán azt látom lelki szemeim előtt, hogy elhívja a vendéget is. Miután a hatvanadik kóstolót is ledobbintották — előtte harminc már benl volt — be csomag altatnak egy egérfogót, mert ahogy látják, rengeteg fehér egér fut- károz már a környéken. Biztos vagyok benne, hogy az SZTK és az egri vár után ez a „mintaterem” lesz városunk leglátogatottabb pontja. Jó lenne ezt a kedvezményezést tovább fejlesztem. Elsősorban az éttermekre gondolunk, ahol kósolót vinnének a vendégnek az előételekből, levesből, sültekből, tésztákból, hogy döntse el, melyik ízlik a legjobban. Hasonlóképpen bevezethetnék ezt a módszert a trafikok is. Minden bizonnyal legalább olyan sikerük lenne ezeknek az ingyenes kóstolóknak, mint annak, a régi bevált módszernek, hogy az ember mielőtt hanglemezt vásárol, előbb meghallgatja, illetve ha pulóvert, felpróbálja azt. De eddig is, amíg mindez nem válik valóra, egriek és Egerbe jövők azzal is megelégednénk, ha megtudnánk: csak az Esti Hírlapban, vagy valahol a valóságban is létezik ez a bormintaterem? , K. E. i; — Én úgy gondolom, hogy ketten — pislogott Kar- licek bocsánatkérően. — Efféle ügyet viszont általában egyedül intéz el a nős szerető. — Miből gondolja, hogy kelten voltak? — Mert a lány szétvetett kezekkel feküdt — felelte Karlicek. — Ha csak egy ember húzza, megfogva mind a két kezét, akkor a két keze egymás mellett lett Volna. Ez vagy értékes megfigyelés volt, vagy afféle irodalomból táplálkozó detektív képzelőereje szüleménye. Figyelmesebben megnéztem Karliceket. — Talán ez lehetne a titok másik kulcsa — tette hozzá, mintha nem bírná elviselni a hallgatásomat. — Egy kulcsa tudtommal már van... az a francia. Ügy tetszett, mintha egy kissé tudálékosan pislogna. — Szeretném megtudni a nyomozásuk eredményét — búcsúztam el tőle. — Még mielőtt beesteledik, elutazunk. Keressen fel majd Prágában. Karlicek ezt szinte lelkesen megígérte. — Tudja, kapitány elvtárs — állt meg még egyszer —, ha a gyikosság okaként semmi mást sem állapítanánk meg, mint a boldogtalan szerelem következményét, igazán förtelmes volna. A szerelemnek valami olyan dolgon kell alapulnia, ami fontosabb mindennél, a legforróbb viszonynál is, és éppen ez teszi tartóssá és ez szentesíti. Különben primitív, fizikai a szerelem, és csak a természet kényszerítő ereje hajtja. De ha kiderül, hogy a gyilkosságnál hárman voltak jelen, nemcsak ketten ... Nem folytathatta tovább fura fejtegetését, ugyanis atyailag ráveregetve nem túlságosan széles vállára, kituszkoltam az ajtón. A főhadiszállásként szolgáló kocsiban türelmetlenül várt a törzskar. Folytatnunk kellett a jelentések stilizálását, amit Karlicek jötte félbeszakított A jelentés magva körülbelül így hangzott: „A lefolytatott vizsgálat alapján kimondható, hogy az egész C—L sorozat, a különleges mellékletben csatolt csekély kivételtől eltekintve, megsemmisült. Véleményünkben a nevezett szakértők nyilatkozataira támaszkodunk.” Zsákmányunk meggyőzően bizonyította állításunk helyességét. A ládikóból a romokban heverő postakocsiban csupán néhány szilánk maradt meg, a fedőbádog maradványán pedig az acélszalag öt centiméteres töredéke. A romok alól kikapartunk még néhány elszakadt és megégett ezres bankót. Gondosan összesöpörtünk minden csipetnyi hamut. A szakértők általában már a lelet helyén osztályozták. Azután kiderült, hogy a bankjegyek finom hamuja csaknem mindenüvé belekeveredett, nem tekintve a többé-kevésbé szétomlott üszkös töredékeket és a szabad szemmel is felismerhető maradványokat. A kedvező időjárás jóvoltából jó eredménnyel végezhettük el a távolabbi környék átvizsgálását is. Összegyűjtöttünk miiíden rendű és rangú leletet. Két darab ép bankjegy hevert a vágányok közt több mint ötven lépésnyire a vonat előtt. Ugyanott több bankjegy- és szalagmaradványt is találtunk. A harmadik, egy kissé gyűrött bankjegyet messzire a vonat mögött, a Nvágányoktól negyven lépésnyire szedtük fel. Szénné égett köteget, amely azonban még teljes volt és a nyomása felismerhető, hamut, fűvel és földdel keveredett szilánkokat, bádogot, üvegcserepet — mindent 'összeszedtünk, vizsgáltunk, osztályoztunk, csomagoltunk. A nyomozók a szó szoros értelmében centiméterről centiméterre átvizsgálták a földet minden irányban, úgy hogy szinte felseperték a terepet Mindezek alapján azután leszögezhettük, hogy a robbanás hatósugara mintegy háromszáz lépés volt. Ezen a hatalmas körön kívül nem találtunk már semmiféle szilánkot, s a leghalványabb nyoma sem volt annak, hogy hamu, vagy korom szállt le. Ügy látszott, a robbanótöltet magával az acélszalaggal átfont ládikóban volt elhelyezve, mert az, ahogy mondani szokás, atomjaira szétvetődött. A támadás alighanem a húsz papírmillióra irányult, s a négy szerencsétlen csupán azért esett áldozatul, mert véletlenül éppen ott tartózkodott. A nemzetgazdaságnak azonban mielőbb új sorozatra volt szüksége, s ezért mindenekelőtt fontos volt, vajon a C—L sorozat valóban teljesen megsemmisültnek tartható-e. — Egész biztosan! — hangozott a szakértők válasza. — Aszerint, amit megállapítottunk, a bakjegyek nagyobb része már az első pillanatban elpusztult A roppant hőség egyszerre elégette. Próbálja csak meg, dobjon be egy darab papírost az olvasztókemencébe, ahol pedig csak nyomorúságos néhány száz fok a meleg. Olyan sebesen eltűnik, hogy észre sem veszi. Egészen más dolog ez, mint ha meggyújt az ember egy szelet papírost a b-mutálcán és várja, fejleszt-e annyi meleget égés közben, mint a faját hőmérséklete. Itt nyomban mikroszkopikus hamu keletkezett és a robbanás tüstént ki is lőtte a kocsiból. Bizonyosan még most is jelen van a levegőben. Ebből nem lehet megszámlálni húszezer darabot, mint a bankban. Indítványozzuk, hogy vizsgáljanak meg növény- és talajmintákat nagyobb távolságban is, mint ahogy eddig történt ... egyszóval olyan távolságig, ahol azután már nem mutatható ki, hogy hamu ülepedett le. Valóban ilyen gondos és aprólékos munkát végeztünk. Különböző helyeken levegőt szívattunk gumitömlőkbe, a vagonok tetejéről és máshonnan finom ecset és különleges porszíró segítségével port gyűjtöttünk. Amikor megegyezünk abban, hogy mindent megtettünk. ami egyáltalán megtehető, felszabadítottam a pályaszakasz és átvették a munkát a vasutasok. 3. — Hát becsukjuk a boltot — mondta barátságosan a levéltáros —, záróra. A papírokat kint hagyhatja az asztalon. Senki sem fog kutakodni bennük. Holnap reggel hétkor nyitunk, jöjjön csak, ha akar. — Nem akarok — mondom. — Köszönöm. A többit már szinte emlékezetből tudom. Ügy sincs itt minden. — Itt semmi sem vész el. Biztosan rosszul kereste. — Hogyan lehetne megtalálni valamit, ami sohasem volt itt? — mondom titokzatosan. — Azzal megyek haza. Egy csésze kávé, cigaretta. Látom magamat, amint üldögélek a vasúti kocsi sza-' kaszában a betört ablak mellett és vizsgálgatom a szak- vélemény fogalmazványát, amelynek alapján ki kellett adni a parancsot a pótsorozat sürgős kibocsátására. Továbbá élénken előttem van, ahogy a pénzügyminiszter, a belügyminisZer és a közlekedésügyi miniszter helyetteseivel tanácskoztam, amikor is a jelentéssel, amelyet magam diktáltam le, írtam alá és láttam el tömérdek melléklettel, íz orrom előtt hadonásztak. Ezt képletesen értem. Még ma is hallom, ahogy akkor mondtam: — Az új sorozat ne viselje a C—L jelzést, inkább valami mást. Számolni kell azzal, hogy a robbanás által szétszórt bakjegyek közül néhény mégis elkerülte a figyelmünket, vagy hogy a robbanás utáni első percekben valaki összeszedhetett néhányat Aztán a pénzügyminisztérium egyik képviselője azt mondta: — Érdemben nem sokat nyom a latban, ha esetleg egy bizonyos számú bankjegyet eltulajdonították és forgalomba hozták. Sőt még ha több tucatnyi bankjegyről vagy egy egész érintetlen, százezer korona értéket képviselő kötegről volna is szó, országos viszonylatban olyan kis tőke az, hogy semmiképp sem okozhat inflációt. Persze abban az esetben, ha pótsorozatot bocsátana ki az állam, minden illegális, C—L jelzésű bankjegy hamisítványnak volna tartandó. (Folytatjuk) U ■m
