Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

Kettős feladat — kedvező mér’eg f At eltelt báróra ér, s ben* In* az utóbbi tizenkét hónap tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kettős feladatot, ame­lyet az MSZMP IX. kong­resszusának határozata a kö­vetkezőkben fogalmazott meg: *Gazdasági feladataink » következő időszakban alap­vetően a harmadik ötéves terv céljainak megvalósításá­ra és ezzel egyidejűleg a gaz­dasági irányítás új mechaniz­musának kidolgozására és bevezetésére irányulnak" — •ehát a harmadik ötéves terv Időarányos célkitűzéseit, a gazdaságirányítási reform zavartalan bevezetését sike­rült teljesíteni. Egy év ki­bontakozó gazdasági tenden­ciák egyértelmű megítélésé­hez nem elég. Mégis, azt mondhatjuk (és ehhez a ren­delkezésre álló tapasztalatok bőségesen elégségesek), hogy a gazdaságirányítás új rend­szere életképes, alkalmas esz­köznek bizonyult gazdasági Célkitűzéseink megvalósításá- hoz, a gyakorlatban is bevál­totta a hozzá fűzött reménye­ket Gazdasági fejlődésünk 1968-ban is folyamatos és a harmadik ötéves tervben elő­irányzottnál gyorsabb ütemű volt Az új irányítási rend­ezem való áttérés még át­meneti megtorpanást sem Okozott a gazdasági életben, a termelés és forgalom za­vartalanul alakult. Az elmúlt év azonban más szempontból Is átmeneti esztendőnek, fa­latot arculatú gazdasági év­nek fzámít Nemcsak a re­form hatását mérhetjük 1« gazdasági eredményeiben, ha­nem a harmadik ötéves terv gazdasági célkitűzéseinek megvalósítását Is. Az első három év gazdasági fejlődé­sét elemezve és összegezve, átlépve az ötéves Időszak lát­hatatlan felező vonalát, egy­ben arra is választ kapha­tunk, hol tartunk az első fél­idő utáni Mennyiben való­sainak meg a IX. kongresz- szusnak a népgazdaság fej­lesztésére hozott határozatai ? A gazdasági növekedés Oteme a második ötéves terv­hez, de a harmadik ötéves terv előirányzataihoz képes1, te lényegesen meggyorsult. Az egy főre jutó nemzeti jö­vedelem ax utóbbi három évben átlagosan 7 százalék­kal emelkedett, a megelőző ötéves tervidőszak átlagos 3 —4 százalékos növekedésé­vel szemben. Az elmúlt három évben megvalósult gyorsabb gazda­sági növekedés tényezői egy­részt visszanyúlnak a harma­dik ötéves terv sikeres elő­készítéséhez, másrészt szoro­san kapcsolódnak a kedvező belföldi és külföldi, főként szocialista piaci lehetőségek­hez; különösen hozzájárultak a gazdasági fellendüléshez az Új gazdasági mechanizmus bevezetését megelőző intéz­kedések, a vállalatok felké­szülése az új feladatokra. A pozitív hatások mellett azt sem szabad elhallgatnunk, hogy az előkészítés a gazda­sági élet néhány fontos terü­letén az átlagosnál jobban Igénybe vette a népgazdaság teherbíróképességét. Az elő­készítésben fontos szerepet játszó 1967-es évben például jelentősen megnőttek a beru­házások, a készletek, bővült a tőkés import 1963-ben, tu­datosan törekedve az ország lehetőségeinek racionálisabb kihasználására, a kedvezőbb gazdasági egyensúly megte­remtésére, ezzel a reform be- ve?etésének gazdaságig meg­alapozására, a gazdasági nö­vekedés üteme mérséklődött A nemzeti jövedelem gyor­sabb növekedését az ipari, az építőipari és a mezőgazdasá­gi termelésnek a tervezettnél nagyobb mértékű fejlődése biztosította. Erre utal, hogy amíg az ipar teljes termelé­sének növekedési üteme az 1961—64-es évek szintjén maradt addig hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez en­nél nagyobb arányú volt. Az ipar leggyorsabban fejlődő ágazata továbbra is a vegy­ipar maradt amely három év leforgása alatt csaknem 40 százalékkal növelte termelé- ' sét. Nem sokkal maradt el et­től az építőanyagipar, amely Í növekedés ütemét tekintve ■ második helyre lépett elő. Ugyancsak az átlagosnál gyorsabban növekedett a gépipar termelése. Az elmúlt három év fontos tényezője volt az építőipar teljesítményének az egész ipar átlagát meghaladó emel­kedése. Amíg az ipari ter­melés évi átlagban 8 száza­lékkal emelkedett, addig az építőiparé 10 százalék körül volt és a szóban forgó három év alatti növekedése mintegy 80 százalék, több, mint a má­sodik ötéves terv egész idő­szakában. A mezőgazdaság fejlődése Is kedvező. Nemcsak bruttó termelése nőtt számottevő mértékben — három év alatt >—10 százalékkal — hanem a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti Jövedelemhez is előnyösen változott. A koráb­bi tervidőszakkal szemben, amikor a mezőgazdaság net­tó termelése nemhogy növe­kedett volna, hanem évi át­lagban mintegy 1,7 százalék­kal csökkent, az elmúlt há­rom évben mintegy S száza­lékkal növekedett Az elmúlt három év gaz­dasági fejlődésében jelentős szerepet Játszották a beruhá­zások. Az 1961—65-ös évek átlagos 5 százalékos növeke­dési ütemével szemben, a harmadik ötéves terv első há­rom évében mintegy 35—3S százalékkal emelkedett a be­ruházások összege, ami több, mint a kétszerese az előző őt ár átlagos növekedésének és lényegesen magasabb, mint a tervelőirányzat. A beruházá­sok a kereslet oldaláról ked­vező lehetőséget teremtettek az ipari és az építőipari vál­lalatok termelése számára, de ugyanakkor az egyik, évek óta tartó gazdasági erőfeszí- sünk középpontjában álló gazdaságpolitikai problé- kánkban, a felhalmozás ha­tékonyságának fokozásában, szerkezetének javításában nem értünk el még kellő eredményt A külkereskedelmi forga­lom összességében lépést tar­tott a termeléssel. Az 1967-es átmeneti visszaesés után gaz­dasági helyzetünk lényegesen javult a nemzetközi piaco­kon. A szocialista országok­kal folytatott külkereskedel­münk dinamikusan fejlődött és minden oldalról megvan­nak a bővítés lehetőségei. Emellett 1968-ban javulás következett be a tőkés orszá­gokkal folytatott külkereske­delmünkben is. Hároméves gazdasági fejlő­désünknek ez a vázlatos ösz- szegezése is arra enged kö­vetkeztetni, hogy a harmadik ötéves tervet több fontos te­rületen túlteljesítettük. Sőt, egyes előirányzatai, mint pél­dául a nemzeti jövedelem nö­vekedése, s ennek eredmé­nyeképpen a fogyasztás és felhalmozás emelkedése, már az első három évben megva­lósultak. Mindez azt bizo­nyítja, hogy népgazdaságunk a IX. kongresszuson megha­tározott irányba fejlődik, hogy helyes gazdaságpoliti­kánk a gyakorlatban is meg­valósul Dr. Dankovits László A noszvajiak igazán magukénak érzik községüket A központi anyagi támoga. tás mellett a noszvajiak év­ről évre a saját erejükből is igyekszenek fejleszteni a községüket. Jó példa erre a tavalyi év, amikor a lakos­ság közös összefogással szá­mos korábbi gondot eloszla­tott Mindössze 50 ezer forint állt rendelkezésre az útépí­téshez, de a kő ingyenes be­szerzésével s jelentős társa­dalmi munkával összesen 250 ezerre egészítették ki az összeget — mire a feladatot teljesen elvégezték Hasonló akarattal 174 ezer forint érté­kű járdát is építettek s a sportpálya létesítésére ka­pott pénzt a fiatalok további 50 ezer forintnyi munkával toldották meg. A megtakarított forinto­kat az idén természetesen újabb elképzelések megvaló­sítására — közöttük a nagy idegenforgalmú, szomszédos Síkfökútra — költik, vala­mennyiük megelégedésére. Eredmények — hiányosságok Kereskedelmünk első éve as űj mechanizmusban Mit is vártunk a kereske­delemtől a gazdaságirányítá­si rendszer első évében? El­sősorban azt, hogy a keres­kedelem ne diktáljon ne­künk, vásárlóknak, hanem pénzünkért azt kapjuk, ami­re szükségünk van, amit ke­resünk. Azt akarjuk, hogy a kiskereskedelmi boltok, az áruházak, sőt, a húsboltok is ne bürokratikus állami elosz­tóhelyek, hanem a szó igazi értelmében üzletek legye­nek, ahol udvariasan fo­gadják a vevőt, ahol nyu­godtan válogathatunk, mert van áru és türelmesen szol­gálnak ki Szeretnénk, ha az önkiszolgáló boltban nem néznének tolvajnak, de ab­ban is biztosak akarunk lenni, hogy minket sem csap­nak be és egymás között ver­senyeznek azért, hogy más­kor is náluk vásároljunk. Természetesen a vásárlók kívánságának teljesítése nemcsak a kereskedelemtől függ, de most mégsem az ipar és a kereskedelem ösz- szefüggósének régi problé­májáról, hanem a piac lé­nyegéről szeretnék szólni. A piac lényegében a kereslet és kínálat találkozását, az áruforgalom összességét je­lenti. A piac legfontosabb kategóriái a kereslet, a kí­nálat és az ár. Ezeket a v^- vők és az eladók képviselik. A helyes képviselet és a közérdek nem tűri a felek egyenlőtlenségét, a piac fo­galma nem tűri a tartós áru­hiányt, sem a hatalmi szót, mert akkor elveszti szabá­lyozó szerepét és előbb-utóbb megszűnik a piac, legfeljebb elosztó szervként vegetál. A falu előretört Megyénk kiskereskedelmi forgalma az új mechanizmus első évében 7,5 százalékkal volt több, mint az előző év­ben. Ez valamelyest több az országos átlagnál és a for­galom növelése megfelel a fizetőképes vásárlóerő emel­kedésének. Az élelmiszerek eladásai növekedtek a leg­nagyobb ütemben, az ipar­cikk-kereskedelemben a ve­gyes iparcikkek forgalma nőtt leginkább, viszont a ru­házati cikkek forgalomemel­kedése lassúbb, a vendégel­látás árbevétele csupán 2,7 százalékkal volt több mint egy évvel korábban. Rendkívül figyelemre mél­tó, hogy a szövetkezeti kiske­A z éjjel minden csonttá fagyott, de dél- felé megcsordult az eresz. A nap elő- elő bukkant a rongyos felhőfoszlányok közül, amelyeket kénye-kedvére kergetett a szél. — Nagyon beteg már a tél — szólt át a ke­rítésen hozzám valaki és finoman, szinté ked­veskedve végigsimogatta az almafák ágait Bizonyba tél már vénül. Inkább csak éj­szaka jár, mint a mesebeli kísértetek és — valljuk meg — nem is sajnálja senki Három hónappal ezelőtt vártuk. A gyerekek boldog szánkózásokról álmodtak, a vadászok havas, napfényes vadászatokról, amikor a nyulak véres bukfenceiben passziózni \phet. Az erdőkben a déli verőkön száradni kezd a föld és a téltől megcsigázott szarvastehenek tele hassal bámészkodnak, sütkéreznek a na­pon. Az északi oldalak még havasak, a szik­lás hegyormon csak a vaddisznók tanyáznak. A tél öregesen járja az erdőt, elköszön a bokroktól, a fáktól. Egyszer-másszor mérgé­ben még felfuválkodik és ilyenkor sűrűn ha­vazni kezd. Egyik délben figyeltem a patakot. A teg­nap még kristálytiszta víz helyett kávészínű lé ereszkedett le a hegyekből. Ez már a for­rások üzenete a folyóknak, a tengernek. — Vigyázni! Közel a tél vége. Tegnap újabb híreket hallottam: az embe­rek metszik a fákat, a szőlőket. A kertészek már a tél végső búcsúját várják. Házunk előtt a ligetben napok óta kiabál cinke: — Kicsit ér... kicsit ér... Délután fél ötkör már világos van. £s va­lamelyik este egy szerelmespár csókolózott a sétányon. Február van még, de valahol, nem is olyan messze, már halkan alig észrevehetően ko-^ pogtat a tavasz— . i. .... i H aja fehér, mint a frissen esett hó. A vékonyka, szikár termet nagy darab szivet, igaz emberséget takar. Amikor beszél, úgy tűnik, mintha egy pályája előtt álló fiatal ember mondaná el életprogramját. Pedig Jó­zsi bácsi már betöltötte a hetvennegyedik esz­tendőt is. ' Figyelem a2 arcát. Szemében a tenni aka­rás lángja lobog, minden második mondata új elképzelés, friss, eleven javaslat. Nem mintha a beszéd lenne a kenyere, hiszen ő világéletében munkájának, meg a hobbyjának élt. A gyöngyösi múzeum a második otthona. Mint nyugdíjas, napi két munkaórára kötele­zett, de ő naponta tizet, tizenkettőt dolgozikt Amikor érdeklődöm, szerényen, csendesen csak ennyit mond: — En, kérem, munka közben nem szoktam lesni az órát... Így fordul aztán elő — elég gyakran —, hogy Józsi bácsi ablakából hajnalban éppúgy, mint késő este, világosság szűrődik az utcá­ra. Szobája egy csodálatos világ. Több mint hatvanegyezer lepke, rovar sorakozik itt tudományos sorrendben, felcédulázva. — Ezek az én legjobb barátaim. Jelentős részüket magam gyűjtöttem, és való igaz, hogy a Mátra, a Bükk rovarvilága megtalál­ható itt ebbén a kis szobában. Kívül fagyos februári szél rázza a hajda­ni kastély ablakát, de itt bent szép és kelle­mes. — Tizenhárom éves koromtól gyűjtöm a lepkéket. Több mint hatvan esztendeje. hogy beléjük szerettem. Későre jár. Az utcán lassacskán kigyúlnak a villanyok, de Józsi bácsi — a nyugalmazott építész, a lepkék szerelmese — még birodal­mában marad. Azt mondja, neki ma még na­gyon sok a dolga... reskedelem fejlődése ismét jóval felülmúlta az állami kereskedelemét. Ennek okát abban látjuk, hogy a falusi üzlethálózatot jelentősen bő­vítették, az új, korszerűsí­tett falusi áruházak és üzle­tek áruellátását, választékát javították és ennek követ­keztében a falusi lakosság otthon, vagy a közvetlen kö­zelébe eső üzletekben vásá­rol. Megyénk kiskereskedel­mi forgalma 1968-ban 3,3 milliárd forint volt, az előző évihez képest 230 millió fo­rinttal nőtt, a kiskereskedel­mi egységek száma 49.-cel, a vendéglátó helyek száma 21- gyel több. Egerben is javult a lakosság ellátása, és izt is az eredmények közé sorolhatjuk, hogy az idegenforgalom adottságait, a nyitvatartási időt jobban a forgalomhoz alakították, kisebb anyagi ráfordítással, korszerűbb ke­reskedelmi formák alkalma­zásával iparkodtak a forgal­mat növelni, a vevők igé­nyeit szolgálni. De városon és falun akadnak kevésbé Jól, vagy gyengén ellátott körze­tek, az állami, a tanácsi, il­letve a szövetkezeti kereske­delem fejlesztését nem min­dig hangolják össze, megyénk kereskedelme az első évben biztató lépéseket tett, de le­hetőségeit korántsem hasz­nálta ki teljes mértékben. Sok nyereség — kevés fejlesztés A kereskedelmi vállalatok nyeresége 25 százalékkal több a tervezettnél, különösen ki­ugró a TÜZÉP-vállalaté, vi­szont a tervhez és az előző évhez viszonyítva kedvezőt­lenebb az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat eredmé­nye. A kereskedelem vezetői nem dicsekedhetnek azzal, hogy kellő mértékben kihasz­nálták a differenciált bére­zés lehetőségeit és a részese­dési alap alakulásáról . sem tájékoztatták idejében a dol­gozókat, így ennek ösztönző hatása eddig alig érvénye­sült. ' _( . Az átárazások,' a gyakrab­ban elrendelt leltározások, az idénykiárüsítások és a kü­lönféle információs adatok gyűjtése sok többletmunkát okozott az üzletekben, a vál­lalati központokban is. A kereskedelmi dolgozók becsü­lettel helytálltak, de a túl­zott mértékű túlóráztatást csökkenteni lehet Az első év után a kereske­delemben ellentmondásként jelentkezik és országos mé­retekben megoldásra vár az • probléma, hogy az állóeszkö­zök értéke viszonylag ala­csony, ezért kevés amortizá­ciós alap képezhető, a beren­dezéseket megfelelő mérték­ben nem korszerűsíthetik. A nyereségből képzett fejlesz­tési alap csak 1969-től éli rendelkezésre, de a szükséges fejlesztésre és korszerűsítés­re nem lesz elegendő, sok he­lyen a szinttartást sem fede­zi. Hányszor nyúltak a zsebünkbe? Megkezdődött a piackutató munka, de megyénkben még nem jellemző az átfogó piac­kutató tevékenység. A keres­let és kínálat összhangjának biztosítása, a piac igényeinek folyamatos tanulmányozása a kereskedelmi munka egyik nélkülözhetetlen módszere. Erre több helyen törekszenek már, de kevés még a minden szempontból szakszerű, a helyes döntéseket jól előké­szítő vizsgálat Az eredmények közé so­roljuk, hogy kereskedel­münk a második fél évben bátrabban és eredményeseb­ben élt a rugalmas árpoliti­ka lehetőségeivel és javult a piackutatás. De nyomatéko­san szóvá tesszük, hogy az elmúlt egy év alatt a vállala­tok 124 esetben fegyelmi büntetést az Állami Keres­kedelmi Felügyelet pedig 45 bírságot szabott ki, mert megkárosították a vevőket, rontották a minőséget De vajon hány esetben nem fedték fel, vagy nem sikerült bizonyítani a visszaélést? Az eredmények és a hiá­nyosságok mérlegelése után azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy a vállalati belső el­lenőrzést és a társadalmi el­lenőrzést erősíteni kell. Szük­séges, hogy a kezdeti lépések után a kereskedelmi válla­latok hatékonyabban felhasz­nálják az ösztönzési rend­szert, a gazdasági szabályozó-' kát és a pártszervezetek, va­lamint á gazdasági vezetők tudatosabban foglalkozzanak ellátáspolitikai kérdésekkel. Közgazdasági módszerekkel jobban ismerjék meg a pia­cot, az árpolitika jobban szol­gálja a kereslet és a kínálat szabályozását. Az első _ év folytatásaként azt várjuk, hogy fokozódjék a kínálat, becsüljék meg jobban a vá­sárlókat Or. Fazekas László Hanrédéröl - Balatinaligára (Tudósítónk­tól) Hogyan ke­rül sok nagyré- dei asszony, lány Balaton- aligára? Hagyományos módon. Mármint úgy, hogy a Bada­csonyi Állami Gazdaság ba- latonaligai tele­pén négymillió szólővesszőt dolgoznak lel telepítésekhez. Nagy munka, fontos munka, szakértelmet is Igényel, nem­csak fürge asz- szonyi ujjúkat Hiszen olasz, szovjet export­ra szállítanak belőle, dollárt hoz a népgaz­daságnak, jől jövedelmez az állami gazda­ságnak. Egyál­talán nem el­hanyagolható munka és nem Is tömegtevé­kenység. A Gyöngyös mellékl emberek­nek pedig hírük van az egész or­szágban. Vadaianyt készíteni, oltani csak őket hívják, kérik. Faragó Miklós, a nagyrédeiek vezére mondta el, hogy már hatodik esztendeje minden télen leköltöznek a Balaton mellé és január 6-tól február végéig itt dolgoznak. — Most is 55-en jöttünk Nagy- rédéről. Csupa asszony, de di­csérik Is őket. Az igazgató, Radnóti István Is ezt mondta, az üzemvezető is csak dicsérően szólt a szorgal­mas nagyrédei asszonyokról. Mé­száros Józsefnéröl, Csépány lm- rénéről, Gubancsik Ferencnérő! és a többletről, al k jó napszá­Messziről jött asszonyok fürge kézzel készítik a vaüalanyt. mot kapnak a szőlőfeldolgozás­ban végzett, nem kis szakértel­met Igénylő munkáért. A nagyrédeiek nemsokára ha­zamennek. — Egy hetet otthon töltünk — mondja Faragó Miklós —, akkor újra visszajövünk Balatonaligá- ra, mert az ojtásra is felfogad­tak minket. y^z ojtásban is specialisták a nagyrédeiek ... — gáldonyi — Mimm3 1969. február 9., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents