Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-08 / 32. szám

Téli utfixás az NDK-ban ti. A főpolgármester derűlátó ( Drezda város főpolgármes­tere, dr. Gerhard Schill egy hosszúra nyúlt munkaérte­kezletről érkezett vissza, mi­kor titkárnője bejelentett. A kérdésre: mi okozza Drezda főpolgármesterének a leglöbo gondot? — így válaszolt: — A munkaerőhiány. Az üzemektől az építkezésekig a dolgos kéz hiányzik legjob­ban. Ezért törekszünk minden iparágban a lehető legtelje­sebb automatizálásra. Drez­da ipari óriássá nőtt, ez ha­tározza meg gondjaink zömét, rögtön hozzá kell H n, hogy több száz magyar üt nekünk, az üzemekben is, az építkezéseken is' ' — Mi a véleményé a’ ma­gyar fiatalokról" S megkérem, hogy ezt a véleményt az ud­variasság kötelme nélkül fo­galmazza. — Csak azt mondom, amit gondolok. Nagyon meg va­gyunk elégedve a magyarok­kal. Dolgosak, szorgalmasak, értékes munkát végeznek. Ha az apróbb kilengésekre cé­loz, megnyugtatom, az arány nem rosszabb, mint a mi fis­aink között, s egyébként is elvétve fordul elő. Remélem, bogy a Hochhaus megépítése méltó kifejezése a magyarok Iránti megbecsülésnek. Sze­retnénk. ha a fiúk és lányok minél otthonosabban érez­nék magukat nálunk. (A 16 emeletes munkásszállóban 600 fiatal kapott kényelmes, kellemes otthont.) — Mennyibe került a „Ma- jgasház?” — Négy és fél millió már­kába. Több hasonló épületet is tervezünk részben az épí- tSmunkások, részben a diá­kok számára. A lakásépítési program mellett az egyik fontos feladatunk. Kétezer lakás évente f — Ha már a lakásépítés fezóba került, megtudhatnám, hány jogos igénylőt tart nyil­ván a Város, és hány lakás lépül évente? [ — Kétezret építünk, az az Utóbbi két év átlaga. Nyil­vántartásaink szerint e pil- i 3 a na than hatezer drezdai , család jogos igényét kellene kielégítenünk. Viszonylag nem nagy szám, g az igény­lők legtöbbje még kihúzza egy-két évig (sok például a szülőknél lakó fiatal házas­pár), de igyekszünk lerövidí­teni a várakozási időt. A részleteket, s az átfogó városrendezési tervet egy emelettel lejjebb tudtam meg. Dr. Schill főpolgármes­ter a búcsúzéskor még meg­jegyezte. hogy a sok gond el­lenére nagyon derűlátó, mert tudja, milyen mélypontról indult Drezda, s tudja, hol tart ma. A jövőről pedig Kirt W. Leucht mondhat leg­többet ... A város főépítész-tervező­je mozgalmas pályafutása során maradandó emlékeket hagyott az utókorra: Berlin városközpontját, Eisenhüt­tenstadt (a magyar Dunaújvá­roshoz hasonló új város) ter­vét, s a most megvalósuló drezdai építkezéseket például. A Nemzeti Díj első fokozatá­nak kitüntetettje, a Német Építészeti Akadémia levelező tagja, s az NDK Építész- és Tervező Szövetségének elnö­ke, hogy csak a főbb tisztsé­geit említsük. Kitűnő előadó, szemléletesen festi, jeleníti meg az 512 ezer lakosú vá­ros jövendő képét. A terv, mondja, nemcsak a mának és a közvetlen holnapnak szól, hanem a következő évszáza­doknak. Az emberiség jöven­dő életformája nagyvárosi keretekben alakul ki. Drezda körül valóban sorra olvad­nak be a nagyvárosba a kör­nyező kisvárosok: Radeberg, Radebeul, déli irányban pe­dig Heidenauig, sőt majdnem Pimáig megszakítatlan a te­lepüléslánc. Nem utópia te­hát az a kép, amelyről Kurt W. Leucht beszél: a 850 ezer lakosú Drezda. Kétmillió látogató — Igen, addig rengeteg a munkánk, de merész tervek nélkül hajítófát sem ér a tu­domány. Abból indulunk ki, hógy a város holnapját a kö­vetkezők határozzák meg: a rohamos ipari fejlődés, ezen belül elsősorban az elektro­nika; a tudomány, a kutatás, az egyetemi és főiskolai kép­zés súlya (a háború előtt két főiskolája volt, ma hét van, 33 ezer hallgatóval), a kul­túra, a művészet kincseinek bősége (a Képtár, a Grünes Gewölbe, a múzeumok, stb.); a nemzetközi találkozók, a különböző rendezvények, a turizmus. Csupán egyetlen adat az idegenforgalomra: évente kétmillió látogató for­dul meg Drezdában, közülük 600 ezren tekintették meg 1968-ban a képtárat A lakásprogram alapelvei közül figyelemre méltó, hogy az 1970-től felépítendő évi 6000 (majd fokozatosan 7000—8000) lakás 65 százaié ka 3—4 szobás lesz, vala mennyi távfűtéses, a lakóhe­lyiségek alapterülete az ed digi 11 négyzetméteres át lagról 15 négyzetméterre nö­vekszik. Építkezés, építkezés A következő két év alatt beépítik a még foghíjas vá rosrészeket, a belváros archi tektonikus egységét nem bontják meg magasházakkal, a történelmi értékű és jellegű épületek teljes helyreállítása után az óváros harmonikusan beilleszkedik a környező la­kónegyedek toronyházai, mo­dern lakótömbjei közé. Há­rom nagy szálloda építését fejezik be az NDK jubileumi éyében, majd 1971 végéig újabb két hotel épül, s össze­sen 3600 szállodai szoba vár­ja Drezda vendégeit. A közlekedés ma még egyik legfájóbb pontja a fej­lődő városnak, a Csehszlo­vákiából megrendelt 90 új gyorsvasúti kocsit ebben az évben várják, majd kicse­rélik a teljes régi kocsipar­kot. Épül a észak-déli irányú fő közlekedési vonal, s meg­kezdték a kelet-nyugati ösz- szekötő út építését. A nagy észak-déli vonal már abba az elképzelésbe illik, amely egyetlen városnak tekinti az Elba-völgy Drezda megyei szakaszát; az északi végállo­más Meissen, a déli Pirna, a kettő közötti távolság 60 ki­lométer. Az Elba mentén üdülőtele­peket létesítenek. A közleke­dés egyik alapelve, hogy a város bármely pontjáról 30 perc maximális utazási idő alatt megközelíthető legyen a munkahely, vagy az üdülő­negyed. Bertalan Lajos (A befejező rész következik.) Kincs fölé emelt kincs Már füstöl a „Góliát"! ViSONTA. HÁROM- NÉGY ÉVVEL EZE­LŐTT CSAK SZŐLŐJE, BORA TETTE NEVE­ZETESEBBÉ. MA AZ EGÉSZ VILÁG ISMERI NEVÉT: MAGYAROR­SZÁG LEGNAGYOBB ERŐMÜVE ÉPÜL A BARNA KINCS, A LIG­NIT FÖLÉ. Akik nem látták még az új Visontát, a turbinát, a Heller-tornyokat, a géplán­cokat. azok nem tudják, de még csak nem is sejthetik a méreteket, a számokat, hogy valójában is mi épült, s épül még a szőlőtőkék helyén. Vi­sontát látni kell. Csak úgy lehet elképzelni a jelzőketr számon kérni a ráköltött milliárdokat. S leróni a kijá­ró tiszteletet, a mérnökök­nek, a segédmunkásoknak, a tervezőknek, az ácsoknak, kubikusoknak, akik megál­modtak, megtervezték, s félig már fel is építették az emberkéz alkotta kincset, a természet ajándéka fölé. Vi­sontát érdemes látni. Sétál­ni, megállni, érdeklődni, is­meretséget kötni a beton, a vas. a tornyok, a daruk, az emberek között. >. AZ ERŐMŰ FONTO­SABB ADATAI: TEL­JESÍTMÉNYE 800 MW. NAPONTA 25 000 TON­NA LIGNITKALÓRIÁ- NAK MEGFELELŐ TÜ­ZELŐANYAG ÉG ÉL BENNE. A FELTÁRT LIGNITMENNYISÉG 35 ÉVEN ÁT BIZTOSÍTJA GAZDASÁGOS TERME­LÉSÉT. A MILLIAR- DOK TEHÁT MEGTÉ­RÜLNEK. A csípős mátrai szél min­dennap vörösre marja arcu­kat. Itt fent, az erőmű má­sodik teraszán a turbinasze­relőket nemcsak a határidő, de az időjárás is hajtja. A hidegben még a cigaretta sem esik jól;.. — Néhány nap múlva elké­szülünk. Gondos munkára van szükség, hiszen ez az erőmű egyik szíve. Milliókba került, a milliókkal nem le­het játszani. Nagy öröm egy ilyen berendezést összeszerel­ni, de a felelősség sem ki­sebb. — Ezt a keresetük is bizo­nyítja? — Csak félig. Én csoport- vezető vagyok (Kiss István­nak hívják), de 2800 forint­nál még nem kaptam többet. Ennél nagyon sok segédmun­kás is többet keres. — Szívesen jött Visontá- ra? — Nem mondhatnám, 340 kilométerre lakom innét, messze a család, sok a kü­lönélés, az utazás rezsije. És ez már húsz év óta így megy. — Az elsőn nemcsak a zsalu (Proczner András gé­pészmérnök), hanem mi is elcsúsztunk egy kicsit, de a második már kifogástalan minőségben épült fel. Egyéb­ként most még nagyobb vál­lalkozásba fogtunk. A har­madik Heller-Forgó megépí­tése szép, de nehéz feladat lesz. Mindenesetre örömmel csináljuk. Az alapokat és a tartólábakat még a télen el­liwvvwwwAWwwww,»/iWjwwwwvwwwwvwwwww^*#wvywww|ywwwwww^ KIS. ELDUGOTT FALU az erdőkendős bükki dom­bok között, másfél ezren lak­ják. Az orvos — nyurga, szemüveges, fiatal férfi — tá­volabbi községből jár ide. Hivatása mellett, magánem­berként szociográfiával fog­lalkozik, neki ez a „hobby”- ja; s az eldugott, aprócska település ideális munkate­rület a műkedvelő szociográ- fus számára. Figyeli az át­alakulásokat: nemcsak a test, hanem az ész, a lé- i lek küzdelmeit is az átme- ; neti és tartós betegségekkel. ! — Látod azt a domboldalt ! amott? Direkt termő szőlő­vel van tele, főleg novávalj Hosszabb italozás után, lia a novát nemzedékeken át , Isszák, az ember hallucinál, ! víziói vannak. Itt egy év­ben többször is megjósolják, hogy „jön a világ vége” és hasonlók. Még gyakoribb, hogy az emberek különböző kísérteteket látnak. i — Kísértetlátó az egész falu? I — Ez így túlzás. Az em- I fcerek ma is szeretik a „ta- j ryázó” estéket, összejárnak, beszélgetnek, mesélgetnek, s ha nagyon belelovalják ma­gukat, bizony elhiszik, hogy ők is láttak már kísértete­ket — éjfélkor, a temető mellett. Minden ilyen törté­net valahogy így kezdődik: á • • • Egyik este jó ideig el- borozgattunk együtt a Jani komámmal...” Vannak az­tán olyanok is, akik „kivá­lasztottaknak tartják magu­kat, ők rendszeresen látnak kísérteteket. Ezek az embe­rek csak egymás között há­zasodnak, más hitűhöz nem engedik a lányukat, csak maguknak élnek, elzárkóz­nak az élet „hívsásaitól”, megvetnek és elítélnek min­den „cifrálkodást”. Azt mondják, ha eljön a világ minden ember eipuszr Sötét sz tu! a földön, de ők túlélnek minden katasztrófát, ők csak elalszanak egy időre, s az­tán felébrednek és akkor újra elköszönt a paradicso­mi időszak. Pár éve annyira belelovalták magukat ebbe a bizonyos „túlélésbe” hogy megcsinálták egymás között a vagyoni felosztást is — ki melyik házban lakik majd a paradicsomi időszakban. Per­sze szörnyű nagy veszeke­dés lett a dologból, mert mindnyájan a legszebb lakó­házakat szemelték ki mai guknak. — Vigyél el egy ilyen csa­ládhoz. — Szívesen. Én ugyanis gyakori látogató vagyok egy ilyen családnál. Sokáig ag­gasztott a kislányuk sor­sa . ,s — Mi történt vele? — KRIMINÁLIS ESET. A kislány igen jól tanult, s a nyolcadik után, tanárai bíztatására tovább akart menni, gimnáziumba. A szü­lők azonban nem engedték. És mert a kislány ellene szegült szüleinek, alaposan megleckéztették. Steinte ki­égették abból a gyerekből az akaratot is. — Sző szerint vegyem, hogy kiégették? — Várj csak, álljunk meg itt, mert ha a sarkon kifor­dulunk. észrevesznek téged, az idegent, s még bezárják előttünk az ajtót... Nos, a kislány, mint mondtam, el­lene szegült a szülői aka­ratnak, mert tanulni szere­tett volna. Egy ízben meg is szökött hazulról, hogy a vá­rosba menjen és felvételét kérje, gimnáziumba. Szülei rátaláltak, hazahozták. És ... kiztwUgttek, Jaogy tostán ma rajta, beleszállt az ördög;:, — Micsoda...?! — Beleszállt az ördög. Más szóval: a földi Ipvságok ke­rítették hatalmukba. A ta­nulás „bűnös” vágya. Már­pedig írva vagyon a bibli­ában, hogy a tudás hozott minden bajt az emberi nem­re. Isten azért űzte ki a Pa­radicsomból az első ember­párt, mert azok gyümölcsöt téptek a tudás fájáról, hogy okosak legyenek, mint meg­teremtőjük . ; i Szóval, a kislányból ki kellett űzni az ördögöt Nem tudom pontosan, mit művel­tek vele, de a módszerük igen hatékony volt A le­ányka szinte csonttá sová- nyodott, s azóta is kedély­beteg, órákon át ül némán és csak bámul maga elé. Azt hiszem, kenyéren és vi­zen tartották, de megpróbál­ták „kiverni is belőle azt az ördögöt”.., Alacsony mennyezetű szo­ba, le kell hajtani a feje­met, különben belevemém a gerendába. Az asszony egyál­talán nem látszik áhitatos fajtának. Apró, ferdén vá­gott szeme szúróan villan ránk. Nem néz egyikünk szemébe sem, ide-oda sur­ran a székek között, egy tá­nyéron fonnyadt „monyós? almákat rak az asztalra . — Ami a miénk, megoszt­juk felebarátainkkal — mo­tyogja erőltetett pátosszal. Aztán indul kifelé, beszólí- tani az emberét. A férfi egyenes tartással, szinte méltóságteljes léptek­kel közeledik hozzánk. Ezt csak azért teheti, mert ala­csony, a hónomaljáig ér fel, s neki nem kell tartania at­tól, hogy kobakját a geren­kezet velünk. Szemében kü­lönös, zavaros fény, Szótla­nul leül. — A kislány? — kérdi az orvos. — Mit akar vele a doktor úr, hiszen pár napja láthat­ta, hogy nem beteg — mond­ja kitérően a férfi. — Testileg helyreállt az egészsége, lelkiállapota azon­ban aggaszt még mindig — válaszol az orvos. — Az úr — mutat rám — kolléga, szintén orvos. Pszichológus. Szeretne beszélgetni a gye­rekkel. — Ö, de igen sajnáljuk — mondja sopánkodó hangon az asszony. — Elengedtük itthonról, más környezet biz­tosan hasznára válik, úgy gondoltuk. — Rokonoknál van?­— Tanul;.. — Tanul?! — Az egyik prédikátor testvérünkhöz adtuk —1 mondja az apa. — Fel kell készülnie a hivatására. Mert mi vagyunk az elhivatottak és a kiválasztottak ., — Hogy a gimnáziumban tanuljon, nem engedték. Mi­ért? Az apa elengedi füle mel­lett a kérdést. A forgásba indult magnószalagot nem lehet megállítani. — MI VAGYUNK A7, ÉG FIAI, az egyedüli kiválasz­tottak, akik megtaláltuk az egyetlen Igazságot, akik kez­dettől fogva ismerjük a múl­tat, s mi vagyunk azok a ke­vesek, akik ismerjük a jö­vendőt is. A Szent Könyv­ben írva vagyon, hogy elkö­zeleg az idő, amikor elpusz­tul ez a bűnös és megrom­lott világ és hamuvá ég lmjai«» Mfc «lök kiválasz­tottak vagyunk, megmene­külünk a pusztulástól és a halál pillanatában hiába kö­nyörög hozzánk az aljanép, hogy mentsük meg, bennünk nem lesz semmi kegyelem. Mert mi tiszták vagyunk, nem vétkezünk az Ür ellen, a békességet hirdetve nem fogunk fegyvert... — A gimnáziumot kérdez­tem — vág közbe türelmet­lenül az orvos. — hogy felebaráta­inkat megöljük. Mi vagyunk az Ég szolgái, akik hirdetik az Ige egyetlen igazságát, az írás szentségét. Aki ide­jében megtér és hallgat a lélek parancsára ... — Gyermekük súlyos ke­délybeteg. — Meg vagyon írva; ahogyan elpusztult Antark­tisz (?!) úgy fog elsüllyedni saját mocsarába a világ. És azon az órán minket magá­hoz szólít az ég, hogy szá­munkra kegyelmet osszon, mert mi voltunk az igazság hordozói, a legtisztábbak és a legjobbak ... Zúg a fejem. — Gyermekük . .; — kez­di az orvos. — Gyermekünk sorsa a miénk, nem engedhetjük, hogy eltévelyedjen és ő is csúnya pusztulást érjen, mint a bűnös lelkek. Neki velünk kell jönni a mi utun­kon, mert számára így ren­deltetett ... ODAKINT TELESZÍVOM A TÜDŐMET jó, friss leve­gővel. Hallgatva ballagunk az esti homályba vesző úton. Mindenütt fények gyúlnak. Visszanézek az alacsony, töppedt házra, ablakaiban nem látok fényt. A házacs­ka apró sötét szigetnek tű­nik. A sziget körül fények hasogatják a homályt. S ez erősebb, mint a szige, fanr- tikus hatalma. i Patak; Dezső j készítjük. Lemaradásunk nincs, az időjárást leszámít­va zavartalanul dolgo­zunk . s ; — Ha azt mondják, hogy a turbina (Somkuti Miklós generátorszerelő) az egyik szíve az erőműnek, akkor a generátor a másik. Ha nincs az a tűz. már rég összesze­reltük volna. Most éjjel— nappal hajtani kell. Február közepére át kell adni. AZ ERŐMŰ ÜZEMEL­TETÉSÉHEZ A THO- REZ BÁNYA BIZTO­SÍTJA A TÜZELŐ­ANYAG JELENTŐS RÉSZÉT. A NAPI 2200 VAGON LIGNIT KIBÁ- NYÁSíZÁSÁT ELSZÁL­LÍTÁSÁT VILÁGSZÍN­VONALON ÁLLÓ NDK GYÁRTMÁNYÜ'GEPEK, BERENDEZÉSEK VÉG­ZIK. — Az első, 1200-as maró­tárcsás kotrógép már 1967. óta dolgozik. A géplánc ed­dig (Izsvák Antal üzemve­zető) több mint 19 millió köbméter földet szállított le a szénmezőről. — Csak egy „adat” a gép­ről: Hány kubikos bírna ver­senyre kelni vele? — Tízezer sem. — A második gépláncot (Gerhart András szerelésve­zető) most szereljük. Párhu­zamosan halad a gép me­chanikus és elektromos sze­relése. Eddig nincs adóssá­gunk, úgy értve, lemaradá­sunk. — Ilyen hatalmas, „ide­gen” gépeket nem lehet könnyű összeszerelni, — Egyáltalán nem. Én is csak azt tudom mondani: milliós értékről van szó. Tu­lajdonképpen munka köz­ben jöttünk bele a mester­ségbe. Egy-egy gépnek több kilónyi tervrajza van és a német tanácsadók is segíte­nek. A bánya' kész, az erőmű első blokkjának üzembe he­lyezésére. 54 hónapos ke­mény. megfeszített munká­val több mint egy évre ele­gendő lignitmezőt már elő­készítettek a kitermelésre. Már füstöl a 200 méteres kémény, a „Góliát”, az első 100 megwattos blokk, a ka­zán, a generátor, a turbina szerelése befejeződik. Több próbára is sor került már. A tervek szerint február 28-án próbaként már áramot is kel­lene adnia az első blokknak. Ma már egyre kevesebben hisznek ebben a dátumban. Márciusban viszont elképzel­hető. Milliárdos építkezés, egy-két hét elcsúszás meg­történhet. A napok egyre izgalmasab­bak Visontán. Már nemcsak a tervekről lehet látni az űj Visontát. Közel a nagy nap, néhány hét múlva már ára­mot is ad a Gagarin Hőerő­mű. ■Nagy pillanat lesz. i Ivoós József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents